Maillet, Pierre: A francia nemzetgazdaság a Tableau Économique tükrében. Az egyes gazdasági szektorok közötti összefüggések vizsgálata

712

STATISZTIKA! IRODALMI PIC-YBM

sok szükségesek. A számítások célszerűen a beruházási együtthatók matrixával vé—

gezhetők elf _ — , ,

bu, bu- — dbm

13 :: b,1, b,,...b,n ,:

b,,1 bns...bnn

an Tny als Tw - - —ain Tin : an Tny azz Tw- - Jinn Ten am Tm, a"2 TM, . . .am, Tnn

Értékben elemezve a fenti összefüggése—

ket, beruházási költségegyütthatókkal, il—

letőleg ezek matrixával kell számolni:

A következőkben a változások időbeli

lefolyását, a gazdasági növekedés) folya—

matát vizsgálja, a beruházási együttható—

kat ,már nem állandóként, hanem az idő függvényében kezelve: bij /t/.

Ilyen módon a beruházásoknak a ter—

melés növekedésére gyakorolt hatása tel—

jes egészében megmagyarázható a nép- gazdaság technológiai

struktúrájával (az árarányok és a be—

rendezések élettartama is ennek függvé-

nye), nincs szükség a ,,tőke termelékeny—

ségével" kapcsolatos misztikus magya—

rázatokra.

Néhány egyszerűsítéssel, újabb együtt—

hatók bevezetésével további fontos össze—

függéseket nyerhetünk. A társadalmi ter—

mék növekedési rátája például felírható, mint az átlagos beruházási hányad és az átlagos termelés—beruházási költség vi—

szonyszám szorzata:

r/t/ : a/t/ p/t/

és ebből kiindulva meghatározható, hogy adott beruházási program végrehajtása bizonyos időszak elteltével a társadalmi össztermék milyen növekedését eredmé—

nyezi. Továbbhaladva, egyszerű egyen—

leteket nyerhetünk a nemzeti jövedelem

és a foglalkoztatottság alakulására nézve

is, további együtthatók bevezetésével (fog—

lalkoztatottsági együtthatók, költség—fog-

lalkoztatottsági viszonyszámok) pedig összefüggéseivel, '

újabb, a gazdaságpolitikai döntéseket

megkönnyítő fontos összefüggéseket ka-

punk. A tanulmány 9 része népgazdasági tervezési, 'gazdaságpolitikai problémákkal foglalkozik, de teljesen elméleti síkon; a leírt modellek gyakorlati alkalmazható- ságát (olyan kérdéseket, mint például az, hogy az együtthatók linearításaavalóság- ban is fennáll—e) a szerző nem tárgyalja.

(Ism.: Román Zoltán) a

Malllet, Pierre:

A francia nemzetgazdaság a Tableau Economlaue türében. Az egyes gazda- sági szektorok közötti összefüggések

vizsgálata

(L'économie francaise vue :) travers le tableau éeonomigue, Essa-i dtanalyse et de mesure dea interdépendances.) Revue d'Economie Politiauc.

1967. mad—iuln. 342—3'77. p, '

A cikk a francia nemzetgazdaság 1951.

évi szerkezetét, illetőleg az egyes szekto—

rok közötti összefüggéseket irja le, egy

1957-ben megjelent kiadvány alapján. A táblákat egy munkacsoport állította ösz- sze. Claude Gruson vezetésével. Erdekes

egyébként, hogy Gruson tábláját majd—

nem pontosan 200 évvel azután tették közzé, hogy Guesnay kiadta a Tableau Economigue-ot, (1758).

Guesnay műve elsőnek hívta fel a fi—

gyelmet a gazdasági interdependenciák-

ta. A nemrég kiadott és a cikkben ismer—

tetett mű lényegében a nagy fiziokrata szellemében kísérli meg a francia nem—

zetgazdaság leírását. Nem öncélú alkotás,

hanem szorosan beleilleszkedik a francia nemzetgazdaság mérlegrendszerébe.

A táblák összeállításakor a számítá—

sokhoz szükséges alábbi főbb elerni kate—

góriákat vették figyelembe: az üzemek, a háztartások, a termékek és aszektorok

közötti forgalom. Az üzemeket a terme—

lési tevékenység megíigyelése érdekében

mintegy 100 szektorba, jövedelmük fel—

használása és pénzügyi műveleteik meg—

figyelése céljából pedig 40 szektorba so—

rolt—ák. A háztartásokat 12 társadalmi—

foglalkozási csoportba sorolták, míg a javakat és szolgáltatásokat mintegy 150 kategóriába osztották, ezekről tranzakciós

számlákat is készítettek.

STATISZTIKAI IRODALMI FlGYEm

713

A cikk a továbbiakban a Tableau ér—

telmezése szerinti produktív szektort, a háztartásokat, a termékeket és a tranz- akciós számlákat mutatja be részlete—

sen. A produktív szektor esetében a fel—

merült problémákat a (termelési) techni—

kai elemzés és a pénzügyi elemzés foga—

lomkörében vizsgálja, a háztartásoknála definíciók tisztázása után a társadalmi—

foglalkozási csoportokra való bontás kér—

déseit tárgyalja.

Az elemzés során az egyes termékmér—

legekben leirt gazdasági műveletek szin—

tetikus táblákba foglalhatók. E táblák

közül különösen az ún. eladás—vétel táb—

lák a fontosak, amelyek rokonságban vannak a gazdasági szektorok közti kap—

csolatokat bemutató input-output táblák-

kal, de különböznek azoktól néhány alap—

vető vonatkozásban.

A cikk a továbbiakban részletesen is—

merteti a táblarendszert. Noha a táblák a francia nemzetgazdaság 1951. évi álla—

potára vonatkoznak, az azóta bekövetke—

zett változásokat figyelembe vevő számí—

tások elvégzése után, a nemzetgazdaság

jelenlegi szerkezetét is jellemzik. A táb-

lák ismertetésekor a szerző a következő két fogalomkör köré csoportosítja mon-

danivalóját:

a) a gazdasági tevékenységek; a termé—

kek; valamint a gazdasági tevékenységek

és a végső felhasználás közötti interde—

pendenciák;

* b) a termelési tevékenység és a háztar-

tásoknak a jövedelmeken keresztül tör-

rténő felhasználásai (fogyasztása) közötti

interdependenciák.

A különféle volumen—jellegű összefüg—

gések vizsgálata során elsőnek az egyes

termékek felhasználásával foglalkozik. A táblák megszerkesztése itt a következő

ismert összefüggés alapján történikznem-

zeti termék '—1— import :: összes felhasz—

nálás 4— export %— készletváltozások. Kü- lönös nehézséget okoz az energiaköltsé—

gek felosztása az egyes termékek költsé- geire. Több direkt és indirekt számitás—

sal oldották meg ezt a kérdést. A táblák egyébként azt mutatták, hogy az energia—

költség a legnagyobb a kohászatban (a termelési költség 30,1 százaléka), a leg—

kisebb pedig a tejiparban (a termelési

költség 0,8 százaléka).

másik kérdéscsoportot a produktív

s 'torok és a fogyasztók közötti össze—

függések képezik. Itt a legfontosabb táb—

lák a jövedelmek keletkezését elemzik.

Minden egyes szektor gazdasági tevé- kenysége a következő jövedelmeket hoz—

za létre: bérek és közterhek; a vállala—

tok által szétosztott jövedelmek (általá- ban az osztalékok, profitok); végül pedig

az egyéni üzemek jövedelmei. A bemu—

tatott táblákban részben az emlitett jö—

vedelemfajtáknak társadalmi—foglalko—

zási csoportok, részben pedig gazdasági

szektorok szerinti megoszlása látható.

A jövedelmek felhasználásával foglal—

kozó táblák 102 társadalmi—foglalkozási csoport szerinti bontásban készültek. Na—

gyon érdekesek a táblarendszer azon részei, amelyek a produktív szektor és a háztartások összefüggésével fog—

lalkoznak, mégpedig kettős szemléletben:

az egyik szerint a vállalatok jövedelme—

ket fizetnek ki (közvetlen úton, vagy pe—

dig a társadalombiztosítási rendszeren keresztül), a másik szerint a háztartások

árut és szolgáltatásokat vásárolnak és megtakarításaik egy részét a vállalatok—

ba fektetik.

A számítások során a táblák összeállí—

tóinak több hipotézissel kellett dolgoz—

niok. A legfontosabb ezek közül a szek-

torok és a társadalmi-foglalkozási cso—

portok bizonyos szempontok szerinti egy—

neműségének a feltételezése volt. E szá—

mítástechnikai szükségességből felvett

hipotézisek természetesen bizonyos mér—

tékig hatással voltak az eredményekre is.

Az ismertetett táblarendszer a nemzet- gazdaság egy adott állapotát rögzíti, te—

hát statikus jellegű. Ilymódon ugyan- olyan hátrányai vannak, mint a hasonló, de szerkezetében és rendeltetésében rész- ben eltérő input—output tábláknak. Atáb- larendszert a mélyebb elemzés során kü—

lönben is ki kell egészíteni a fontosabb paraméterek határértékeivel (strukturá—

lis koefficiensek, elaszticitások). Mint is—

meretes, az összefüggések vizsgálatának alapvető feltételezése a különféle koeffi-

ciensek változatlansága. A szerző cikke befejező részében a dinamizálás lehető—

ségeivel foglalkozik. Ez azonban már az

ökonometria feladata.

(Ism.: Vukovich György)