. 1050
_STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELOBAJENESCU, T. !. —POP, N.:
A GAZDASÁGI MODELLKÉSZlTÉS És AZ ELÖREBECSLÉS
(Modelsrea si previziunile economies.) —— Revista de Statütwa. 1969. 1. sz. 27—83. p.
A gazdasági jelenségeket leíró modelleknek a következő legfontosabb feladatokat kell teljesíteniük: a gazdasági törvényszerűségek meghatározása; a gazdasági összefüggések becslésének mennyiségi kifejezése; ezen becs- lések verífikálása és a tanulmányozott jelenség , , , jövőbeni alakulásának előrebeeslése.
A modell nem más, mint matematikai
összefüggések olyan rendszere, amely ezen összefüggések — legtöbbször egyenletek ——-
— segitségével valamely gazdasagi törvényszerű- séget fejez ki. A jó modell készítésének ered-
—' ményessége az alkotó azon tulajdonsagai:
alapszik, hogy a rendelkezésre álló statisztikai adatokból ki tudja választani azokat a lénye—
— ges aspektusokat, amelyek a tanulmányozott ,, jelenség kvantitatív kifejezéséhez vezetnek.
Valamennyi tudomány alkalmaz modelleket, mert ezek izolalják az egyedi jelenségeket, módot adnak az általános vizsgálatára és ezzel minden tudományos módszer nélkülöz- hetetlen alapját képezik.
A gazdasági modell készítése különbözik a természettudományiakétól, mert a gazdasági
; jelenségek szorosan összefüggenek az emberi közösség fejlődésével, szervezettségének állandó változásával. A kísérletezés igen gyakran lehe- tetlen, a. megfigyelés pedig megismételhetetlen.
A közgazdász többször kerül olyan helyzetbe, mint a fizikus vagy biológus, hogy egysze- rűsített reprezentációkat kényszerül vizsgálni, és nemcsak akkor kénytelen egyszerűsítéseket * bevezetni, amikor összegyűjtött elméleti isme- reteket akar a gyakorlatban felhasználni, * hanem akkor is, valahányszor adatokat gyűjt **
vagy értelmez, sőt akkoris, amikor törvényeket fogalmaz meg. Vagyis a közgazdaságtanban a ' tudományos módszer alapja: a gondolatmenet 'logikáia modellek segitségével. Elsősorban ez játsza a főszerepet a gazdasági törvényszerű- ségek megalkotásánál és igazolásánál.
' Minden modell bizonyos mennyiségek kö- zötti összefüggést fejez ki, és ezeket az össze- függéseket érvényeseknek tételezi fel a mennyi—
ség összes értékeire, legalább is egy adott tartományban vagy adott feltételek mellett.
Minden mennyiséget valami ,,változó" kép- vvisel, mely bármilyen értéket felvehet a pon—
tosan meghatározott határok között.'A modell azt a célt tűzi ki maga elé, hogy megmagyarázza hogyan és milyen változók határozzák meg a vizsgált mennyiségeket.
— Egyes—változók szorosan hozzátartoznak a rendszerhez (endogén változók), mások kivül- ről befolyásolják a jelenséget (ez—egén változók).
A jelenség fejlődése mindkét változó hatása—
nak eredménye. Vegyük példának a fogyasz-
tás matematikai modelljét. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a fogyasztás nemkizárólag a jövedelem és az árak függvénye. Meghatáro—
zását szamos hatás idézi elő, amelyek főleg a fogyasztás múltbeli alakulásának következ—
ményei. Ennek megfelelően a fogyasztás függ—v vényét a következő alakban írhatjuk fel:
Ot : ao—FBCt-1-l-7Y,—l—et
ahol:
O',ésC',_—1 —- a fogyasztás szintjeat. és bal"
években,
Y, — a jövedelem a ! évben, , ' ao -— konstans,
5 és 7) -— megfelelö paraméterek,
a fogyasztásnak az a része,.
amelyet exogén tényezők haw tásával magyarázunk.
ert különböző gazdasági, szociális, kultik—
rális stb. befolyások és tendenciák határoznak meg, és ,,véletlenszerű reziduumnak" is szok-—
ták nevezni.
Ha z-el jelöljük a függő valtozók, z——vel pedig az endogén változók összességét, és ha mindegyik valamely számszerű változót jel—
képez, akkor a modell képlete:
8! '—
A következő kifejezés:
f : Z—rX
még tisztábban fejezi ki, hogy z-nek minden értékéhez a Z halmazból az f hozzárendel egy 1: értéket a X halmazban. Az f tehát nem más,, mint az operációk sokasága, amelyek lehetővé—
teszik a z endogén'változóból az a: függő vál—
tozóba való átmenetet. A műveletek lehetnek kevésbé vagy nagyon komplexek a. modell szerkezetétől függően.
A fenti képletek a modellek legáltalánosabb formáit adják, két kikötéssel: ]. figyelmen kívül hagyják az z-nek a z-ból való kiszámítása nehézségeit; 2. feltételezik, hogy a független változó minden értékhalmazához hozzátar—
tozik a függővéltozónak egy pontosan defi- ' niált halmaza, úgy hogy a függő változót egyértelműen és pontoaan meg lehet hatá- rozni az előbbiből kiindulva. Ez az utóbbi kikötés azonban nagyon sok modellnél nincs- így, például a valószínűségi modelleknél. Az.
ilyen modelleknél a függő változót csak a meg- felelő valószínűségi törvények alapján lehet,
meghatározni. '
A gazdasági modelleknek nemcsak az a fel- adatuk, hogy számszerűen leírjanak jelensé-
geket, megkönnyítve ezaltal megértésüket,
hanem segítséget kell adniok bizonyos gazda—
ségi döntések előkészítésében is. Mielőtt vala—
milyen döntést meghoznak, általában néhány ,,feltételes előrebeeslést" végeznek abból a
STATISZTIKAI IRODALW FIGYELÖ
_célból, hogy a minket érdeklő mennyiségek hogyan fognak változni, ha bizonyos esemé- , nyek bekövetkeznek, vagy ha valamilyen gaz-
dasági intézkedést foganatosítanak.
Az előrebecslés ,,jóságára" két megjegyzést lehet tenni: 1 . megtörténhet, hogy a gazdasági előrebeoslés nehézségei miatt az elkerülhetet- len hibahatárok nagysága a valószínű értékek becslését még bizonytalanabbá teszi; 2. az előrebecslés nem terv, amely kötelező felada- tokat állapít meg, és nem meghatározott idő- intervallumra vonatkozik. Az előrebecslések a gazdaság jövőbeni fejlődésének objektív fel- tételeit fejezik ki, és alapot adnak a perspek- tivikus tervek elkészítéséhez. Matematikailag kifejezve, a gazdasági tervek és előrebeeslések egymást keresztező mennyiségek. Az első a gazdasági fejlődés feladatainak irányelveit, a második pedig a gazdasági fejlődés hipotézi—
seit tartalmazza. Ezért a hosszú távú előre- . becsléstől nem várhatjuk, hogy pontosan meg—
mondja, mi fog megvalósulni például 2000-ben.
A hosszú távú előrebecslésnek nem a jövő előrelátása a feladata, hanem az, hogy infor- mációkat szolgáltasson a gazdasági fejlődésről bizonyos objektív feltételek beteljesülésének hipotézise mellett.
Az előrebecslések adatainak egyszerű össze—
hasonlítása a valóságos helyzettel egyáltalán nem megfelelő módszer az előrebecslés ,,jósá- gának" igazolására. A verifikálásnál különös jelentősége van az értékelésen alapuló intui- tív módszernek.
Az előrebecsléseket két úton javíthatjuk meg: 1. a gazdasági jelenségek megértésének és működésének javításán keresztül; 2. jobb, teljesebb, átfogóbb információk beszerzése útján. Megtörténhet, hogy az előrebeoslés hibás, az indokolás azonban helyes, vagy az előrebecslés helyes, de az indokok hibásak.
Más szavakkal a hibák kompenzálhatják egy- mást. Például az exogén változókat helyesen értékeltük, de rossz függvénykapcsolatot alkal- maztunk, vagy éppen fordítva.
A gyakorlatban a legtöbb hiba az informá- ciók pontatlanságából és ezek utólagos helyes- bítéséből származik. A korrigálásnak az a hát—
ránya, hogy ' nehezen lehet megállapítani, mennyiben különbözött volna az előrebecslés, ha kidolgozása időpontjában rendelkeztünk volna a javított adatokkal. Nem beszélve arról, hogy a javítási eljárások gyakorlatilag végnélküliek.
Az alapkérdés mégis az, hogy mihez viszo- nyítva határozhatjuk meg az előrebecslés minőségét. A legegyszerűbb módszer az, ha az előrebecslést összehasonlítjuk egy un. ,,elemi modellel", azaz a legújabb tendenciák alapján végzünk bizonyos extrapolálást. Az egyszerű extrapolálás azonban nagyon kétértelmű, és mindig a valasztott elemi modelltől függ. Ez nem azt jelenti, hogy az előrebeeslések tudo-
75!
1051
mányos verifikálása lehetetlen. A megfelelő statisztikai finomítások alkalmazása a legtöbb nehézséget áthidalja.
(Ism.: Pallós Emil) BALEVSZKI, o.:
A NÉPESSÉG GAZDASÁGI AKTIVITÁSA BULGÁRIÁBAN
(Ikonomieseszkata aktivnoszt na naszelenieto v NR Bölgarija) —— Ikonoma'cseazka Minőt. 1969. 2. sz. 38——
44. p.
A népesség gazdasági aktivitásán az egyes személyeknek a termelő és a nem termelő szférában kifejtett olyan tevékenysége értendő, amelyért fizetésben vagy ellenszolgáltatásban részesülnek. A népesség gazdasági aktivitása a szocialista fejlődés egyik lényeges közgazda- sági problémája. E probléma szorosan össze- függ a Bolgár Kommunista Párt gazdaság- politikájával, melynek célja Bulgáriának elrna- radott agrárországból az iparosítás révén ipari- agrárországgá történő átalakítása.
Az iparosítás és a mezőgazdasági szövetke- zeti mozgalom kifejlődése következtében so—
kan vándoroltak a falvakból a városokba, ami a. népesség gazdasági aktivitásának alakulásá—
ban is tükröződik. A születések és halálozások számának csökkenése és ezzel együtt a népesség öregedése szintén kihat az aktivitásra. Kifeje- zésre jut ez a lakosság foglalkozásának össze- tételére vonatkozóan az 1934.., 1956. és 1965.
években végzett összeírások során nyert sta- tisztikai adatokban is. A gazdaságilag aktív népesség aránya 1934—ben 56,5, 1956-ban
54,5, 1965-ben 51,9 százalék volt. A gazda-
ságilag aktív népesség arányának csökkenése tehát állandó tendencia. A népesség gazdasági aktivitásában bekövetkezett változások azon—
ban nem írhatók egészében a közgazdasági tényezők, azaz a munkaalkalom hiányának számlájára. Ismeretes, hogy Bulgáriában nincs munkanélküliség, sőt egyes ipari, építőipari és más ágazatokban munkaerőhiány tapasztal- ható. A gazdaságilag aktív népesség arányának csökkenése tehát elsősorban a népesség demog- ráfiai alakulásának, a népesség korstruktúráj á.- ban bekövetkezett változásoknak tulajdo- nítható.
Nyilvánvalóan a népesség öregedése az, ami a gazdasági aktivitás (foglalkoztatottság) csökkenésének általános irányzatát meghatá- rozza. Ezt a folyamatot erősíti a halálozások számának csökkenése és a gazdasági életből
már kivált, idős korú személyek számának növekedése. E személyek eltartása a szocialista társadalom gazdaságilag aktív tagjaira hárul.
A népesség gazdasági aktivitása másképpen alakul a városokban, mint falun. A városokban az aktivitás általában növekszik. A gazdasá—
gilag aktív, városi lakosok aránya 1934-ben 454 százalék volt, 1956-ban ugyanannyi,
