Cao-Pinna, V.: Az ágazati összefüggések elemzése valamely gazdasági rendszerben

(1)

1054

ipari munkások 1954. évi összetétele alap—

ján dolgozzák ki.

A keresetek valóságos színvonalának megállapítása érdekében emellett —- a

rendszeres munkabérstatisztika adatai alapján — kiszámítják a tényleges óra- keresetek mérőszámait is a mindenkori

ipari szerkezetnek megfelelően. ,

Az új munkabérstatisztikai rendszer szerint kidolgozzák negyedéves és éves viszonylatban a bruttó órakeresetet, a bruttó heti keresetet és a fizetett heti

munkaóra—indexet 37 iparcsoportra, 5 ipari főcsoportra és az egész iparra (bá- nyászattal együtt) nemek és szakképzett—- ség (szak-, betanított— és segédmunkás) szerint.

Az indexszámítás során több nehézsé—

get kellett áthidalni; így például:

a) némely iparágat csak újabban figyel—

nek meg kiemelten. Ezekben az esetek-

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÚ

ben interpoláció és extrapoláció segitsé- gével, egyéb adatgyűjtések felhasználá—

sával képezték a bázisév adatait;

b) a női munkaerőre szakképzettség

szerint csak 1956 novemberétől álltak ren—

delkezésre az adatok. Ezért a szükséges számításokat az 1951. évi novemberi bér—

és kereseti összeírás, valamint az 1957.

évi novemberi ipari keresetösszeirás ada—

taiból levezetve végezték el.

A szerzők összehasonlítják a férfi és női átlagos órakereset és a tarifális óra—

bér-tételek növekedésének százalékos

arányait, és megállapítják, hogy a növe—-

kedés a férfi munkaerők esetében na—

gyobb arányú, mint a nőknél. A női őra—

kereset növekedése például 1956-ban nem

érte el a tarifális bérmutató növekedési százalékát.

(Ism.: Ráth Szabolcs)

GAZDASÁGI HELYZET. NEMZETI VAGYON, NEMZETI ]ÖVEDELEM,

NEMZETGAZDASAGI MÉRLEGEK STATISZTIKAJA

Cao-Pinua, V.:

Az ágazati összefüggések elemzése

valamely gazdasági rendszerben

(Analisi delle ínterdípemdenze settorialxi di u—n sistema economico.) Torino. Einaudi. % p.

A könyv első fejezetében a szerző ösz—

szefoglalja a Leontief—féle modell köz- gazdaságtani jelentőségét és kialakulásá—

nak történetét. Ennek során kiemeli, hogy

Leontief a Walras—féle ,,egyensúlyi" sé—

mán három alapvető egyszerűsítést al—

kalmazott:

1. a megfigyelt gazdasági egységeket a lehetőség szerint homogén csoportokba foglalta össze (szektorok);

2. egyszerűbb függvényt alkalmazott az egyes szektorok ráfordítási koefficiensé-

nek az egybekapcsolására;

3. ezt az egyszerűsített összefüggést

nem csupán a termelő tevékenységet foly- tató szektoroknál alkalmazta, hanem olyan végső jellegű szektorok esetében is, mint a háztartások (fogyasztás) és a beruházások.

Ezeket az egyszerűsítéseket sok bírá—

lat érte, de általuk a módszer tökéletese—

dett és felhasználási területe kibővült.

Leontief modelljének további kritikái

elsősorban a szektorokba történő össze—

vonásra, valamint a zárt és nyílt modell- rendszer alkalmazhatóságára vonatkoz-

tak. A szerző rámutat arra, hogy a zárt

és a nyílt modellnek az előretekintő elem—

zések során történő hosszabb időn át végzett kipróbálása után állapítható majd meg az egyes módszerek helyes al- kalmazási lehetősége.

'A leíró modell tapasztalati módszerrel történő mennyiségi értékelése e. fejezetben a kézikönyv ismerteti a táblákban szereplő szektorok képzését és a termelő, illetve végső (autonóm) szektorok értel—

mét, jelentőségét és egymástól való elté-

rését, végül a szektorok számláin alkal—

mazott különböző könyvelési módozato—

kat. Ugyanebben a fejezetben összeveti a nyílt modellben felvett szektorokat az olasz nemzetgazdasági számvitelben és mérlegben alkalmazott számlákkal, meg-

állapítva azok érdembeli egyezőségét.

A szerző részletesen tárgyalja az alkal-—

mazni kívánt táblák felépítésének, illetve statisztikai előfeltételeinek (alapadatok),

valamint az értékelésnek kérdését. Em—

lítést tesz arról, hogy ellentétben más

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEL'O

1055

kapitalista országokkal, ahol a termelői

árakat veszik figyelembe, az olasz rá—

fordítás—kibocsátás táblák és népgazda- sági mérlegek készítésénél fogyasztói áron történik az értékelés, a népgazdasági számvitel adataival való összehasonlítás lehetőségének biztosítása érdekében.

Olaszország esetében -— az ország sok

iparága egyáltalán nem, vagy nem kielé- gítő mértékben rendelkezik nyersanyag-

bázissal —— szükséges az importból szár-

mazó termékek elkülönítése a tábláza—

tokban. A szerző utal arra, hogy az Egye- sült Államok és Japán ettől eltérően azt

a megoldást választotta, hogy a belföldön is termelt importtermékek és a belföldön

nem termelt, tehát versenyt nem jelentő importtermékek adatait külön tartja

nyilván.

Szerző elemzi a szektorokon belüli újrafelhasználás (halmozódás) és a kész—

letváltozások megfelelő értékelésének problémáját. Megemlíti, hogy a táblákban szereplő adatok egyeztetése ellenére eset—

leg 10 százalékos eltérés is adódhat. A ráfordítás—kibocsátás tábláknál nem szűk—

séges a könyvviteli jellegű egyezés, ele—

gendő az eltérések külön rovatban tör- ténő rögzítése és figyelembevétele.

A könyv harmadik fejezete a ráfordí—

tás—kibocsátás táblák gyakorlati alkalma- zásával kapcsolatos matematikai számí—

tások módszertanát tartalmazza.

A negyedik fejezet a modell alkalmazá—

sának lehetőségeit tárgyalja, és ismerteti az Olaszországban elért eredményeket.

Leontief modelljét Olaszországban eddig a nemzetgazdaság fejlesztési programja

hatékonyságának és a termelőeszközök

terén mutatkozó behozatali szükségletnek elemzésére, a behozatal megoszlásának

és hovafordításának vizsgálatára és a termelő szektorok közötti összefüggések

elemzésére használták fel.

A befejező részben a szerző megálla—

pítja, hogy a nemzetgazdasági szinten igen jól bevált Leontief—féle modell alkal-

mazási területe még bővülhet, mert az

elektronikus számológépek segítségével nagyobb vállalatok, konszernek is hasz-

nosíthatják.

A könyv mellékletként az olasz nem—

zetgazdaság 1953. évi vertikális felépítésű input—output tábláját is tartalmazza.

(Ism.: Ráth Sáabolcs)

, szerkezeti

Az Egyesült Államok

nemzetgazdasági mérlegrendszere

(The nationial economic account of the United States.) Washington. 14958. National Bureau ol Eco- nomic Research. 2302 p.

A National Bureau of Economic Re- search nemzetgazdasági mérlegrendszer felülvizsgálatára alakult albizottságának jelentése a mérlegrendszer fő elveit és a

vizsgálat során felmerült kérdéseket is-

merteti. A tárgyalt problémák a követ—

kezők:

1. az alapadatok finomítása, 2. egyes

változtatások a mérlegrend—

szerben, 3. a nemzeti jövedelemre és a nemzeti termékre vonatkozó számítási módszerek javítása, 4. az egyéb terüle—

tekre vonatkozó becslések, becslési mód—

szerek megbízhatóságának fokozása, 5.

egyéb, például szervezeti változtatások bevezetése.

Az alapadatok finomítása tekintetében a nem társasági és társasági formában működő vállalatokra vonatkozó pénz—

ügyi adatoknak, a készletek összetételé—

nek, valamint a termelői és nagykeres- kedői eladások adatainak eladó és fel—

használó szektorok szerinti feldolgozását javasolják. Jelentős kérdésnek tartják az építkezések -— főként a nem lakóház építkezések —— folyóáras, valamint az építmények karbantartási és felújítási értékének mérését.

A nemzetgazdasági mérlegrendszerben végrehajtandó strukturális változások kö- zül legfontosabb a nemzeti jövedelem, a nemzeti termék, az input-output, a tőke—

mozgások, a fizetési és az egyéb mérle—

gek (mint megtakarítások-beruházások), eddig különálló rendszerének egységes mérlegrendszerben történő egyesítése.

Egyszersmind ki akarják bővíteni a nemzeti jövedelem és a nemzeti termék mér- legek közölt adatait ágazatok és szerve—

zeti egységek tekintetében is.

Igen nagy fontosságot tulajdonítanak a tőkekiadások számbavétele és az ezzel kapcsolatos problémák megoldásának.

így többek között felvetik, hogy adatokat

kellene közölni a kormányzati szektor

tőkekiadásaira funkciók és feladatok, jelleg, valamint objektumok szerinti bon—

tásban, valamint a fogyasztók tartós fo-

gyasztási cikk—vásárlásaira vonatkozóan.

Bár jelenleg a tőkeveszteségek és —nye-