Zentay Dezső dr. (1888–1945)

(1)

lis—"G; szám '

Mike Gyula dr. 1890. január 16—án Nagy- enyeden született. Ugyanitt végezte el kö- zépiskolai tanulmányait, majd Budapesten volt joghallgató, ahol 1914—ben államtudo- mányi doktor lett. Már 1908. november 11.

góta a Központi Statisztikai Hivatal alkalmazottja volt, mégpedig l913-tól mint stat.

* gyakornok, majd 191115—től mint stat. tiszt;

— 1918 legvégén min. segédfogalmazó, 1921—ben min. fogalmazó, 1924-ben min. segédtítkár, ,; _1936—ban _min. titkár, 1941—ben min, osztály—

tanácsos lett, 1942—ben min. tanácsosi címet _és jelleget nyert, 1944—ben pedig miniszteri tanácsossá neveztetett ki. A Hivatal külön—

böző osztályaiban, így több éven át annak

Zentay Dezső

m;.fw, Vf" ..._ _w '

A magyar hivatalos statisztikának és egyúttala magyar statisztikai iro- dalomnak súlyos, fájdalmas vesztesége itámadt Zentay Dezső dr. miniszteri osztályfőnöknek, a Magyar Központi Statisztikai Hivatal elnökének 1945.

december 2—án bekövetkezett varatlan

elhúnytával. Temetése 1945, december

6—án történt meg a Farkasréti temető- ben a református egyház szertartása

; szerint az utolsó útjára őt elkísérő z nagyszámú kai-társainak és barátai—

,nak mély részvéte mellett, Ravatalánál a Központi Statisztikai Hivatal nevé—

ben Elekes Dezső dr. miniszteri tana—

csos, alelnök, a testvérhivatal, Buda- pest Székesfőváros Statisztikai Hiva-

— tala részéről pedig, melynek munká—

jában Zentay szintén huzamos időn át és rendszeresen résztvett, Bene Lajos dr. stat. főjegyző, míg a sírnál a M. É.

M. 0. Sz. részéről Somogy/í Miklós mon—

dott meghatott búesúztatót.

Elekes Dezső dr. a következő szavak—

ban vett kegyelettel búcsút az országos statisztikai szervnek az újjáépítés legnehezebb hónapjaiban első munka- sától:

Csak az imént még vértől páráztak a mezők és sírhantokon járunk úton- útfélen ma is_ De a halál dús aratásán 'megedződött, fásult szívünk is bele—

rendül, ha váratlanul örökre itthagy egy hű kartársi ha kihull mellőliink

—_egy jóbarát, egy nemes lélek, vagy

__ valaki, aki a többi közül kimagaslott.

S most mindezt egy személyben vesz-

dr.

1946—

elnöki osztályában dolgozott, melynek 1929-' től 1936-ig vezetője isvolt. 1936 és 1944 közt a miniszterelnök'ségen a statisztikai ügyek előadójaként működött, 1945 óta pedig a Hivatal központi ügykórének vezetője.

1914 és 1918 közt katonai szolgálatot telje—

sitett és több háborús kitüntetést érdemelt ki. Statisztikai tevékenysége elismeréseként a Magyar Érdemrend tiszti keresztjének tulajdonosa lett. A statisztika különböző ágaiból, így a sportstatisztika köréből több tanulmányt írt és kezdettől fogva szerkesz- tője a Magyar Statisztikai Zse—bkőnyvnek, a Központi Statisztikai Hivatal legelterjedtebb kiadványának.

1 (Ismet—19.

tettük el Benne: övéinek M

igaz barátot, az együttérző, minden—

kin segíteni akaró kartársat, a meg—

értő, melegszívű hivatalfőnököt, a szo—

ciális gondolat tántoríthatatlan harco- indenét, az

sát, szakmájának kiemelkedő tehet—

ségét.

Legfőbb ereje tolla volt. Ö maga is legszívesebben statisztikai írónak te—

kintette ,magát, Sokszáz cikke, több könyve hirdeti, hogy az írás szerel—

mese s egyúttal művésze volt, A rend—

_kivüli szociális érzés, amely fűtötte,

tükröződik műveiben is, Főmnnkáiban a dolgozók életviszonyait elemzi be- hatóan. Beszélő szamok címen nép—

szerűvé lett sorozatában világstatisz- tikai összefoglalások mellett közviszo- nyainkról nyujt sokszínű képet. Mint újságírót sem a mindennapok apró problémái, hanem komoly szakkérdé—

sek foglalkoztatják,

A demokratikus Magyarországnak meggyőződéses, elveiért az üldöztetést is vállaló bajnoka volt.

Hivatali pályája a Központi Statisz—

tikai Hivatalból indult ki s több mint negyedszázados számüzletés után ugyan- oda tért vissza, mégpedig fényes elég—

tételképpen annak legfelső posztjára, az elnöki székbe. Itt szinte ember—

feletti feladatot vállalt, A hivatal épületét a romokból, a megbénult statisztikai szolgálatot bénultságából kellett kiemelni. Határtalan ügyszere- tettel és eréllyel, ezer akadállyal küzdve dolgozott s munkája nyomán

(2)

1—6. szám

34-i

sok siker jelentkezett. És iiamikor már

poraiból megélemedni kezdett a főnix- madár, akkor tört reá a végzet. Talán, ha nem hevíti oly lázas ambíció s nem feszül neki minden idegszálával nagy feladatának, lassabban éri utól a Sors keze. De nem ismerte a pihenést.

A szíve nem bírta el a nagy terhet, amit reá rakott: a százszázalékos kö- teleSSégteljesítést, 's talán azt a túl- áradó szeretetet sem, amellyel övéit, barátait s kartársait körülölelte.

Munkatársaid s Hivatalod nevében

búcsúzom Tőled, szeretett Dezső kar—

társunk! Talpig ember voltál, jó mun—

kát végeztél, álmodd tovább a szép művet, amit megkezdettél. Isten Veled!

Bene Lajos dr. az alábbi beszédben méltatta az elhúnyt egyéniségét és érdemeit:

Nemcsak a társhivatal kegyeletes megemlékezésével állunk itt Zentay Dezső ravatalánál, mint a székesfő- városi statisztikai hivatal képviselői.

Zentay Dezső hozzánk is tartozott.

Mikor a politikai sorsfordulatok áldozataként ott kellett hagynia neki oly kedves munkakörét, hivatalunkhoz kapcsolta tudományos tevékenységé- nek jelentékeny részét. Itt találtak ki- adóra a szociális statisztika tárgy—

körébe vágó, a magánalkalmazottakról, a munkanélküliségről szóló művei.

E közben volt alkalmunk megismerni mélyenszántó logikával párosult ötle—

tes gondolkozásmódját, szeretetreméltó egyéniségét és hűséges, kitartó barát- ságát. Ezt tapasztalta több kellégánk legutóbb is; melléjük állott, mikor arra szükség volt.

A statisztikának is megvannak a maga hősi halottai. Még békés időben is az egész embert igénybe veszi az a feladat, hogy ' a számok " aprólékos elemzéséhez a kutatómunka lendületét és nagy hivatal szervezését kapcsolja.

Mennyivel súlyosabb, erőt, egészséget felőrlő munkát jelentett ez a mai idők- ben, amikor hivatalát anyagi és lelki romhalmazból kellett újjáépíteni.

Zenta]; Dezső, a statisztikának jóban—

rosszban örök eljegyzett'je és hősi ha—

lottja. i'i'iea'beesiilésiink, szeretetünk és

emlékezésiink elkísér,

*

A két IllegvtttléiiüzóS rövid kiegészítése—

képen a következőkben foglaljuk Össze Zentai) Dezső dr. néhány főbb életrajzi ada—

tát és szakirodalmi tevékenységét:

Zentay (Hoffman) Dezsőt dr. 1888. április"

27—én született Zentán. A munkát, a küzdeni——

met már korán megismerte szerény jöve-"

delmű családjában. Szülővárosában végezte el alsó— és középfokú tanulmányait, még—

pedig olyan eredménnyel, hogy a város ösz—

töndíjjal mozdította elő további tanulmá—

nyait. A budapesti tudományegyetemen hall- gatott jogi előadásokat; egyúttal azonban kenyérkeresetre is rászorult és megszakítá—

sokkal közel két éven át egy ügyvédi iro- dában is dolgozott. Gyógyithatatlannak bi—

zonyult, teljes süketsógre vezető fülbaja *,

újabb küzdelmeket és munkaterhet rótt rája,

lelkierejét nagyon igénybevette. Államtudo—

mányi szigorlatain már írásban feltett kér—

désekre válaszolt élőszóval, de olyan siker-1 , rel, hogy Láng Lajos br., a statisztika nagy-, nevű professzora közvetlenül a vizsga le—

tétele után a Központi Statisztikai Hiva—

talba ajánlotta be. Működését itt 1911. de-

cember ti—án kezdte meg. 1911. július leg-

elején megszerzett (lektori diplomája, ké- pességei és hat és féléven át kitartó szor- galommal végzett hivatali munkája ellenére 1918 januárjában is csupán kezelőnek ne- vezték ki és inkább csak a bűnügyi statisz—

tikai munkálatok irányításával ismerték el munkásságát és egyre táguló szaktudáSát.

1916 óta politikai tevékenységet is folyta—

tott, mint a szociáldemokrata, majd mint

a kommunista párt tagja. 1919 februárjában lett miniszteri segédtogalmazó. Röviddel utóbb a Központi Statisztikai Hivatal elnöki osztályának vezetését vette át; egyszersmind a bizalmi testület elnöke és politikai meg—

bízott is volt. A magyar hivatalos statisz—

tikai szolgálat egysége, központi jellegének megtartása érdekében már ezidőben egy masutt felajánlott magasabb állás vissza—

utasításakor határozottan kiállott, ugyanúgy mint élete alkonyán, amikor ennek a két- désnek az elbírálására már a leghivalottabb volt. 1920 júniusában mégis meg kellett vál—

nia hivatalától, ahová csak 1945 májusában tért vissza miniszteri tanácsosi rangban. A negyedszázados intervallumban előbb egy export-import cégnél végzett éveken át rak- tári, majd irodavezetői munkát; mintegy nyolc évvel utóbb azután a cég válságba ju—

tott s Zentay munkahelyét elvesztette, két hosszú esztendeig állástalaninaradt, mig—

nem 1929-ben a MÉMOSZ alkalmazottja lett.

Rövid megszakításokkal 19—15 tavaszáig e szervezet központi irodájának tisztviselője volt. Ebben a munkakörében szivvel—lélek- kel, sok szociális megértéssel és igen nagy eredménnyel dolgozott a magyar munkássá—

gért; társadalmi téren pedig mint a Magyar Nagyothallók Országos Egyesületének ügy—

(3)

; 146. számi

vezető alelnöke, utóbb társelnöke és folyó- iratának alapító-szerkesztője tevékenykedett ,másfél évtizeden át. A statisztikával való kapcsolata azonban ebben az időizakban ,wsem szűnt meg. Szakadatlanul búvárkodott a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárá- ban és osztályaiban: a Székesfővárosi Sta- tisztikai Hivatal részére pedig állandó munkatársként számos megbízásnak tett ele—

get s annak különböző kiadványai számára sok kisebb—nagyobb dolgozatot írt. Szak- munkái —— nagyobb tanulmányai és köny—

vei __ mellett mint cikkíró is ismertté tette nevét. Túlnyomórészben statisztikai tárgyú vagy legalábbis statisztikai vonatkozású, részben vasárnapi, sorozatos, illetőleg vezér—

cikkeit főleg a Népszavában, az Esti Kurir- ban, az Ujságban és a Pesti Naplóban ol—

vashattuk; a, demokratikus Magyarország egyik lelkes harcosa volt. Jó szemmel, ki—

váló statisztikai érzékkel, a magyarság mély szeretetével mindig a bajok tárgyilagos fel—

tárására, a viszonyok megjavítására töre—

kedve ismertette és bírálta statisztikai alá—

támasztással a magyar élet jelenségeit. Más folyóiratok (Statisztikai Értesítő, Szocializ—

mus, Századunk, Tükör, Búvár), valamint a Társadalmi Lexikon, a Révai kis Lexikon—a is értékes cikkeket hoztak tollából. Első statisztikai tanulmányát még 1917—ben írta a Szocializmus számára ,,Bűnöző gyerme—

kek" cimen, mely azonban a folyóirat be- tiltása miatt csak kefelevonatig juthatott el;

végre 1919-ben a Munkásbiztosító hivatalos lapjában _,,Magyarország egészségügye" cí—

men *írott tanulmánya napvilágot láthatott.

Nagyobb munkái közül ,,Az_1926—os téli hajtóvadászat" c. választási statisztikai dol—

gozatot a Szocializmus (1927. évt'.),*,,A ma—

gyar munkásság életszínvonala" eíműt (48 l., 1928. —— A ,,Szakszervezeti Mozgalom" VI.

füzete; 24 I., 1931.) a Szakszervezeti Tanács

" adta ki, ,,A magántisztviselők túladóztatása"

címűt (Magántmztviselók Könyvtára 5. sz., 1937. 64 l.) a Magyarországi Magántisztvise—

lők Szövetsége publikálta; táblasorozatot

szerkesztett a zsidótörvény ellen is. ,,Ma—

gyarország a statisztika tükrében" cimű, magyarul írott, de csak német és ezenfelül

— összefoglaló táblákkal kibővítve — olasz nyelven megjelent,1 franciára is lefordított igen szép könyvében átfogó képet nyujtott a megnagyobbodott Magyarországról. E mű—

vében a statisztikai adatokat könnyedén és

1 ,,Ungarn im Spiegel der Statistik" (Mit- teilungen über Ungarn. Budapest, 1940. 117 l.).

-— L'Ungheria nello Specehio della Statistiea

%ilublifazioni nelFUngherria; Budapest, 1941.

138 l. .

1946

mégis teljes szakszerűséggel tálalta a kül- földi olvasó elé; a könyv sikerült tudomá-

nyos propagandamunkának tekinthető. Szak—

szempontból a legalaposabbak és. legérték—

állóbbak ,,A munkanélküliség alakulása a szellemi pályák köré—ben Budapesten" (Sta—

tisztikai Közlemények 60. kötet, 19311, 4. sz., 255 l.) és ,,A magántisztviselők szociális és gazdasági viszonyai Budapesten" (63. kötet, , 1933., 4. sz., 256 1.) címen Budapest Székes- főváros Statisztikai Hivatala kiadásában közreadott sokszínű és tartalma:; könyvei, valamint a Közgazdasági Eneiklopédiában ,,Bűnügyi statisztika", ,,Gyáripar", ,,A lakás—

kérdés statisztikája", ,,Munkabérstatisztika", ,,Nemzetiségi statisztika" címen hozott mag—

vas tanulmányai. A vonzó zsebkönyvformá- ban megindított ,,Beszélő számok" című, 13 kis kötetből álló, nem teljesen statisz—

tikai tárgyú sorozat szerkesztésével —- mely—

ről a Szemle más helyen emlékezik meg ——

a statisztika népszerűsítéséért fáradozott szép sikerrel. 1933-ban adta ki sorozatának első füzetét, 1945—ben, csaknem közvetlenül halála előtt az utolsót. Ekkor már a szak-

irodalmi munkálkodásokra alig jutott ideje, mert minden energiáját a Központi Statisz—

tikai Hivatal új életre keltésére fordította.

Erős kézzel, de kartársi érzéssel, sok elöre—

látással és ritka lendülettel fogott munká- jához. Előbb a szabad szakszervezet hiva—

tali csoportjának lett elnöke, majd 1945.

augusztus (i'—ától miniszteri osztályfőnöki rangban a magyar statisztikai szolgálat leg—

főbb szervének. A legtöbb munkát—gondot nem a személyzeti kérdések megoldása, ha—

nem az 'épületkárok legalább részleges helyre-hozása okozta Zentaynak, Igen nagy része van abban, hogy a Központi Statisz—

tikai Hivatal munkásságát a körülmények—

hez képest kielégítő keretek közt fejtheti

ki. A kiadványok föleg népszerű köntösben való kibővítése terén is meg voltak az el—

gondolásai; sajnos, munkájának lassan be—

érő gyümölcseit leszedni már nem tudta.

A Központi Statisztikai Hivataltól való hosszú távollét és a közvetlen érintkezés akadályai munkáját nagyon megnehezítették, kartársainak pedig azt, hogy együttes mun—

kájukat a közös cél érdekében még szoro—

sabbra kiépíthessék. Szívével hosszabb ideje beteg'eskedettn Az önként vállalt hatalmas feladat s túlsok részletmunka saját kezében összpontosítása legyengült szervezetének, fizikai erejének teherviselőképességét meg—

haladta; a túlságos igénybevételért életével fizetett, a nélkül, hogy majd néhány évvel

utóbb, a sok munka és küzdelem s hiva—

(4)

mának betü-new után a megúrdeman pihenni , ,

családi körben élvezhette volna; Kezúhől éit- , azt u 90160! maly hivat m szukákba nyúló lázas munka és sok szépgfel— sámán a tegmhbet jelenti és m adat megoldása közben hullott ki a mu. :; snkirodalmi munkák értékes w Élete mégis 'leijesnek mondható, mert nagy km meg.

Kiadásért felelős: Elam Dezső d'n .