Hoen, H. W. – van Leeuwen, E. H.: Minőségjavulás és versenyképesség a feldolgozóipari kereskedelemben

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

KULFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM*

GAZDASÁGSTATISZTIKA

HOEN, H. W.—-van LEEUWEN, E. H.:

MINÖSÉGJAVULÁS És VERSENYKÉPESSÉG A PELDOLGOZÓIPARI KERESKEDELEMBEN

(Upgrading and relative competitiveness in manufactur—

ing trade: Eastern Europe versus the Newly lndustrializing Economics.) — Weltwirtschaftliches Archiv. 1991. 2. sz.

368—379. p.

A cikk három kelet-európai ország (Cseh és Szlovák Köztársaság, Lengyelország. Magyar- ország) és ugyanennyi újonnan iparosodott ország (Hong-kong, Koreai Köztársaság, Taj- van) nyolc fejlett nyugat-európai országba irányuló feldolgozóipari exportját hasonlítja össze. E nyolc országba került az előbbi két országcsoport fejlett ipari országokba irányuló kivitelének 70 százaléka.

A szerzők a ,,változatlan piaci részesedés"

(Constant Market-Shares — CMS) módszerét, valamint a minőségi különbségek mérésére a ,,relatív egységértéket" (relative unit value) alkalmazzák. A feldolgozóipari exportot a Szabványos Nemzetközi Külkereskedelmi Osz—

tályozás (Standard International Trade Clas- siücation — SITC) öt termékcsoportja alkotja.

A CMS-módszer az export kedvező vagy kedvezőtlen változásait szerkezeti és a verseny- képességből származó tényezőre vezeti vissza.

A szerkezeti tényezőt mennyiségi (skála), re—

gionális és aruösszetétel-hatásra bontja. A vál- tozatlan piaci részesedés, mely feltétele az em- lített tényezőknek, az összehasonlítási bázisul választott országcsoport (esetünkben a nyolc fejlett ipari ország) összes — megfelelő — import—

ján belüli arányát jelenti.

A vizsgálathoz a szerzők az 1972 és 1987 közötti időszakot öt hároméves időszakra osz- tották. A CMS-módszerrel végzett vizsgálat főbb megállapításai:

— a kelet-európai országcsoport exportnövekedésének az újonnan iparosodott országokéhoz viszonyított aránya a vizsgált időszakban a feléről az egyötödére csökkent;

— e változás leginkább a kelet-európai országok verseny- képesség—csökkenéséből, illetve az újonnan iparosodott on- szágok időnként erős versenyképesség-növekedéséből adódott;

—— a szerkezeti tényezőnek — különösen a skálahatásnak — csupán időközönként volt jelentősége;

— a versenyképesség a vizsgált öt termékcsoport közül a vegyipar, a. ruházati ipar esetében a korábbiakhoz hason- lóan alakult, a gépipari termékeknél volt a legjelentősebb a kétirányú változás közötti eltérés;

-— a vizsgált hároméves időszakok közül a kelet-európai országok esetében az 1972—1975. években volt valamennyi tényező pozitiv előjelű, az 1981-1984. években csökkent az újonnan iparosodott országok kiviteli aránya, az áruössze- tétel hatása erősen negatív, mig a versenyképességé erősen pozitív volt.

A tanulmány a relatív egységértékek mód- szerével elemzi a ruházati cikkek minőségének alakulását. Az összehasonlítás — egységérték- nek a tonnára vetített exportárbevételt te- kintve — a nyolc fejlett ipari ország összes ru- házati importjának egységértékével történik.

Igy az árváltozásoknak nincs hatásuk az össze- hasonlításra. Az egységérték szerinti összeha- sonlítás főbb eredményei:

- a nyolc fejlett ipari ország összes ruházati importja esetében az egységérték a 0,4 és 2,5 közötti széles spektrum- ban helyezkedik el;

- a két országcsoport esetében az emlitett érték 0,5 és 0,9 közötti;

— 1972 és 1978 között mindkét vizsgált országcsoport egységérte'ke szinte párhuzamosan nőtt;

-— a kelet-európai országok egységértéke 197841; mintegy l,5-szerese volt az újonnan iparosodott országokénak, az utolsó vizsgált évben (1987-ben) pedig ez az arány l,2-sze- tésre csökkent;

— időszakonként a két országcsopoitban eltérően válto- zott az egységérték: 1978 és 1985 között az újonnan iparo- sodott országokban jelentősen nőtt, a kelet-európai orszá—

gokban pedig csökkent, 1984 és 1987 között viszont éppen fordítva alakult;

— a vizsgált időszakban (1972 és 1987 között) mindkét országcsoportban jelentős mértékű a relativ egységénél:

növekedése;

— a CMS—módszerrel mért versenyképesség, illetve a re- lativ egységértékkel kifejezett ,,felértékelődés" alakulása azt mutatja, hogy a kelet-európai országcsoportban csaknem mindig, az újonnan iparosodottak csoportjában pedig döntő többségben negativ előjelű volt, miközben mindkét ország- csoportban növekedett a ruházati export eredményessége

* A Statisztikai Szemle 1962. júliusi számától kezdődően a "Statisztikai Irodalmi Figyelő"-ben a külföldi statisztikai könyvek és folyóiratcikkek ismertetését havonta közli.

. A Külföldi statisztikai irodalom egyes fejezetein belül az anyag általában könyv- és folyóiratcikk-ismertetésekre tago- lódik. (Ezeket * választja el egymástól.) Az ismertetések szerzők, illetve ahol szerző nincs, a címek betűrendjében következ- nek egymás után.

88

Összegezésképpen a szerzők megállapítják,

hogy a kelet-európai országcsoport feldolgo- zóipari exportjának versenyképessége az újon—

nan iparosodott országokéhoz képest csök- kent. Ezzel egyidejűleg mindkét országcso- portban felértékelődött a ruházati ipari termé- kek exportja, és ezt az újonnan iparosodott országok tudták nagyobb mértékben kihasz- nálni. A kelet-európai országok feldolgozó- ipari exportstruktúrája többé-kevésbé stabil volt, míg az újonnan iparosodott országcso- portéban nőtt a beruházási javak aránya és csökkent a ruházati termékeké. Ezt a tenden- ciát az elemzés — a CMS—adatok figyelembevé- telével — a gazdasági fejlődés eltérő útjával ma- gyarázza.

(lsmz. Sas György)

JOHNSTON, J. :

AZ ÖKONOMETRIA MÚLTJA És JÖVÓJE

(Econometrics retrospect andprospect.) — The Economic Journal. 1991. január. 51—56. p.

A szerző az ökonometriai irodalom egyik klasszikusa. Econometric Methods c. kézi- könyve l963-ban jelent meg, és a módszertani összefoglalás igényével írott korai ökonometriai ,,tankönyvek" közé tartozik, talán csak G. Tintner, J. Tinbergen és L. R. Klein hasonló művei előzték meg időben. Jelen könyvében közel három évtized távlatából tekint vissza e tudományág fejlődésére. Az akkor még kialaku- lófélben levő interdiszciplináris tudomány ku- tatói fáradságosan összetákolt makroökonó- miai adatsorokat próbáltak kezdetleges szá—

mítógépekbe táplálni, hogy tapogatódzó felté- telezéseiket igazolják. A szerző felidézi a ku- tató elégtételét, amikor a hipotetikusan meg- fogalmazott matematikai összefüggés paramé- terét sikerült empirikusan becsült, szignifikáns numerikus értékkel helyettesiteni. De vajon elég megbízhatók-e ezek a becsült értékek ah—

hoz, hogy konkrét és hatásukban számszerűen is előre jelezhető gazdaságpolitikai intézkedé- sek alapjait képezzék, ne csupán irányt vagy tartós trendet mutassanak. Valóban sikerült—e e tudományág segítségével jobban megérteni a ,,gazdasági univerzum" egész gépezetének működését?

Már maga a kérdés is csak több évtizedes perspektívából fogalmazható meg ilyen világo—

san. A kutatók egyik álma a ,,gazdasági egyen- súly" felfedezése volt, mígnem rájöttek, hogy tartós egyensúly sohasem valósulhat meg, csu—

pán átmenet lehetséges egyik egyensúlyi álla- potból a másikba, és az ökonométernek éppen e folyamat törvényszerűségeit kell elemeznie.

Kevésbé látványos, de fontos feladat volt összeállítani a megfelelő makroökonómiai adatsorokat a nemzetgazdasági folyamatok vizsgálatához. Ezek nem mindig feleltek meg

a kutatói igényeknek, hiszen az adatok jelentős részét kormányzati intézkedések és gazdasági tevékenységek során ,,csak úgy mellékesen"

nyerték. A becslés szempontjából különös fon- tosságúak — ezt is csak az eredmények tükré—

ben lehetett felismerni — az ésszerű elvárások, amelyek helyességéről tapasztalati úton pró- bálnak megbizonyosodni, ám ez ritkán si- kerül.

A kijelölt feladatokhoz meg kellett találni a megfelelő módszereket. Minden haladás elle—

nére sok a fogalmi-módszertani tisztázatlanság és az ellentmondás. Különösen veszélyes kriti—

kátlanul elfogadni a módszereket.

A jelenlegi helyzetet a rendelkezésre álló rendkívül nagy számítógépi kapacitások to—

vábbi bővülése, az adatbázisok kiépülése, a becslési és tesztelési eljárások gazdagsága jel-

lemzi. Éppen ez utóbbi okoz bizonyos zava-

rokat: az elméleti ökonométerek nincsenek és nem is lehetnek eleve tisztában a külön—

böző eljárások előnyeivel és hátrányaival, az alkalmazások lehetőségével, kockázatával és várható hasznával, ez pedig a megfelelő becs- lési programcsomag megválasztását is gyakran megnehezíti.

Sok kutatót — nem is egész alaptalanul — egyes ökonometriai modellek bonyolultsága ijeszt el.

Húsz-huszonöt évvel ezelőtt a néhány száz összefüggést figyelembe vevő modellek is ritkák voltak; 1980-ban a Wharton-modell már közel 1600 összefüggést, az ún. LINK Project 15 000 összefüggést tartalmazott. Az áttekint—

hetőség szempontjaból ezek valóban ijesztő számok, főleg mivel a becsült összefüggések ,,bizonytalanok" akár az adatok, akár a meg- figyelt időszak, akár pedig a régió specifikus tulajdonságai tekintetében. A speciális körül- ményekhez a becslési módszerek változtatásá- val kell alkalmazkodni: újabb változók bevo- násával a matematikai összefüggésekbe, a li- neáris össZefüggéseknek nemlineárisakkal való helyettesítésével. A kutatónak tisztában kell lennie az összefüggések feltételességével; min- dig történhetnek olyan események, amelyek nem láthatók előre, ezek pedig veszélyeztetik a makroösszefüggések stabilitását.

Végül milyen kilátást nyújt a szerző mind—

azoknak, akik változatlanul hisznek az ökono- metriai munka további javításának lehetőségé—

ben?

Mindenekelőtt javítani kell a kommuniká- ció lehetőségét az elméleti közgazdászok és az alkalmazott ökonometria művelői közt. Ez bi- zonyos egyensúlyt fog eredményezni, és meg- fontolandó, hogy milyen ráfordítások szük- ségesek ennek érdekében például az oktatás- ban. Továbbá a különböző iskolák hívei és az ,,agnosztikusok" között konszenzusnak kell létrejönnie. Ez az elkövetkező egy-két évtized feladata.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)