Smelev,N.: Az Egyesült Államok a tőkés világgazdaságban

(1)

488

STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÓ

lójában mintegy 2—3 százalékkal magasab—

bak, mig a vállalkozói tevékenységből és va- gyonból származó jövedelmek a kimutatott- nál lényegében 3-4 százalékkal alacsonyab- bak. Ez a probléma nem ismeretlen a Szö—

vetségi Statisztikai Hivatal előtt. A számítá- sok pontosabbá tétele érdekében történtek kísérletek az egyes jövedelemtipusok külön- böző ismérvekkel rendelkező háztartáscsopor- tok szerinti becslésére. A kérdés az 1985. évi nemzetgazdasági mérleg elkészítésekor is fel- merült, ám a módszertani alapok még ma sincsenek megfelelően tisztázva. A kérdésnek természetesen adópolitikai vonatkozásai is vannak. Olyan mutatószámra lenne szükség, amelynek segítségével az egyes jövedelem- fajták több évre visszamenőleg is szétválaszt- hatók és ennek megfelelően az adatsorok összeállíthatók volnának. Különös fontossága van továbbá annak, hogy ellenőrizhető le- gyen: milyen arányban felelt meg a tényle- ges adőlerovás az előirányzatnak, és az idő—

közben bekövetkezett változások mennyiben követhetők nyomon. Ilyen például az az eset, amikor a tulajdonban levő ház egy részét bérbeadás útján hasznosítják, és ebből jö- vedelem származik, amelyet a vállalkozói te- vékenységből, illetve vagyonból eredő jöve—

delmeknél figyelembe is kell venni. Hasonló problémák nagy számban adódnak, és ezek mindegyikére megfelelő, egyértelmű megol- dást kell találni. Részletes adóstatisztikák birtokában ez nem is nehéz; visszamenőleg azonban azokra az évekre, amelyekre vonat- kozólag ilyenek nem állnak rendelkezésre, megközelítő becslésekre van szükség. Ilyene- ket a tanulmány táblák formájában bőven közöl is, éspedig több változatban.

További probléma az üzleti veszteségeknek az adóbevallásokban és az adókivetésekben való kezelése, illetve ezeknek az adóbevéte—

lekre gyakorolt hatása. Hasonlóképpen sor kerül a tanulmányban a nemzetgazdasági aggregátumok és az adóbevételek közötti kapcsolatok tárgyalására is.

A tanulmány egyik megállapítása szerint alapvetően fontos annak eldöntése, hogy a ténylegesen lerótt jövedelemadót milyen mó- don osszák fel az egyes jövedelemforrások között a nemzetgazdasági elszámolásokban.

Tapasztalati alapon a tanulmány szerzője azt ajánlja, hogy az előzetes adókivetéseknek megfelelő százalékban lenne helyes. Nem ilyen egyértelmű az adóveszteségek kérdése.

A szerző a legcélszerűbbnek azt tartja, ha az adáveszteséget (az előirányzottnál keve- sebb adóbevételeket) az adómentességgel azonosnak tekintik a nemzetgazdasági elszá- molásokban való kezelés szempontjából. ltt ismerteti az e felfogás mellett és ellen fel- hozott érveket is.

A legnehezebb problémát változatlanul a vállalkozói tevékenység adója és a munka-

béradó egyenlegének a becslése jelenti azokra az évekre vonatkozólag, amelyekre részletes adóstatisztikák nem állnak rendel—

kezésre; ezek pedig általában csak három- évenként készülnek. Itt tehát a közbeeső két évi adatát kell interpolálni. Nehezebb fel- adat az utolsó adat birtokában évekkel előre extrapolálni. Az extrapoláció nehéz, mert az 1983. évi részletes jövedelemstatisztikai ada- tok csak 1987-ben fognak rendelkezésre áll- ni. Az előrejelzés megnyugtatóan csak az egyes jövedelemfajtók megoszlásának és a tartós irányzatnak az ismeretében lehetséges, azt azonban igen nagy bizonytalansági té- nyező terheli. A tanulmány célja a szerző szerint nemaz, hogy általános megoldást ja—

vasoljon, hanem inkább az, hogy a bizony—

talanság forrásaira. valamint a becslés ne—

hézségeire rámutasson. *

(lsm. : Nyáry Zsigmond)

'SMELEV. N.:

AZ EGYESULT ÁLLAMOK A TÖKÉS VlLÁGGAZDASÁGBAN

(SZSA v miravom kapitaliusztlcseszkom hozjojsztve.)

—- Mírovaia Ékonomika ! Mezsdunarodnüe Otnose- níía. 1986.Á4. sz. 43—55. p.

A XXl. század küszöbének kapitalizmust—3 sokban különbözik a XX. század elejének, ,sőt közepének kapitalizmusától. A mai kapitalizmus fejlődésének egyik jellemző vonása—

,a gazdasági élet nemzetközivé válása, ami egyben az egyes országok egymástól való .függősége'nek növekedésével, nemzetgazda- sági-struktúrájuk növekvő mértékű egymás- .ba fonódásóval jár. Míg korábban a gazda—

sági élet internacionalizólódásának fő irá- nya a külkereskedelem volt, addig az el—

múlt évtized folyamán egyre inkább előtérbe került a fejlettebb tőkés országok és egyes olajtermelő országok közvetlen és közvetett tökeexportja. Jelenleg például az amerikai külföldi befektetések tiszta jövedelme 3—4- szer nagyobb, mint az amerikai áruexportbál származó tiszta jövedelem. A nyugat orszá—

gainak gazdasági potenciálját nem lehet más országokba telepített ,,másodík gazda- ságuk" méretének felbecsülése nélkül érté—

kelni: az 1980-as évek alapján az amerikai vállalatok külföldi leányvállalatainak terme—

lési értéke az Egyesült Államok GDP-jének 41.11 százalékát érte el. A Német Szövetségi Köztársaságban ez a mutató 229, Svédor—

szágban 342, Angliában 58, Hollandiában 84,4, Svájcban 154,8, Franciaországban és Japánban ennél jóval alacsonyabb, mintegy 14,5 százalékos volt. Csupán az anyagi ter—

melést vizsgálva a ,,második gazdaság"

súlya még nagyobb: az amerikai cégek kül—

földi leányvállalatainak termelése például

(2)

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ

489'

eléri az Egyesült Államok anyagi termelési értékének 80—90 százalékát. A külföldi tőke behatol a fejlett ipari országokba is a köl- csönös függőség je yében: az 1980—as évek elején az Egyesült gllamok feldolgozóipará- nak 12 százaléka volt külföldi vállalatok ke- zében. A külföldi tőke részesedése Anglia.

a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszor—

szág és Franciaország feldolgozóiparában 21,2, 21,7, 23.8, illetve 27,8 százalékos volt.

A tőke közvetlen és közvetett kivitelének növekedése internacionalizálja a kapitalizmus problémáit és gondjait, szinkronizálja a válságokat, kiszélesíti a kapitalizmus alap—

vető ellentmondásának érvényesülési hatá- rait.

Gazdasági és műszaki—tudományos poten- ciálját tekintve az Egyesült Államok kétség—

telenül ma is vezető szerepet játszik a tőkés világ gazdasági életének internacionalizálá- sában. Igaz, más fejlett tőkés országok gyor- san felzárkóztak az Egyesült Államok mellé a második világháborút követő időszakban.

1982—re a munkatermelékenység Franciaor- szágban'elérte az amerikai termelékenység 95,5 százalékát. A Német Szövetségi Köz- társaságban, Japánban ez a mutató 93,8 illetve 74,5 százalékos volt. Az Egyesült Álla- mok belső piacán a külföldi szállítók forgal—

ma__ az 1980-as évekre megkétszereződött.

Az 1970-es évek döbbentették rá az ame—

rikai monopóliumokat arra, hogy nincsenek többé versenytárs nélkül a tőkés világpiacon.

Reakciójuk meglehetősen aggresszív volt:

ugrásszerűen megnövekedtek a kutatási—

fejlesztésiw ráfordítások, meggyorsultak a struktúr'aátalakítási folyamatok. kialakultak a kutatásintenzív ágazatok fejlesztésének új ösztönzői. Ma a tőkés világ összes kutatási—

fejlesztési ráfordításainak fele az Egyesült Államokra jut. Az ország GDP—jének körül—

belül -9 százalékát külpiacokon realizálják.

Az amerikai monopóliumok exportoffenzívá- jának'alapját a gépek és berendezések —- beleértve a magas technikai színvonalon gyártott termékeket is —, valamint a mező- gazdasági termékek jelentik. Az előbbiek az Egyesült Államok exportjának durván 50, az utóbbiak pedig mintegy 20 százalékát teszik ki. Az amerikai pozíciók e termékek eseté—

ben a világpiacon olyanok, hogy a dollár árfolyamának emelkedése az 1980-as évek elején csak korlátozott mértékben befolyá—

solta az export színvonalát.

A tőkés világ exportjának mintegy 20 szó- zalékát jelentette a magas technológiai színvonalú amerikai termékek kivitele az 1980-as évek közepén. A repülőgépipari ter—

mékek esetében az amerikai export részese-

dése 54, a telekommunikációs berendezések esetében 16. a számítógépek esetében 35.

a számitástechnikai részegységek és alkat- részek esetében 43, az integrált áramkörök

esetében 19, a gázturbinák esetében pedig 65 százalékos volt. Az Egyesült Államok az;

ipari elektronika tőkés világkereskedelmének abszolút vezetője: az ilyen típusú termékek.

kivitele az Egyesült Államokból hétszerte na—

gyobb például Japán hasonló típusú export- jánál. Az 1980—as évek elején Nyugat—Euró- pában üzembe helyezett informatikai beren- dezéseknek (beleértve a számítógépeket is), több mint 80 százalékát amerikai vállalatok állították elő. Az Egyesült Államok világgaz—

dasági pozíciójának egyik legfontosabb jel- lemzője az is, hogy az ország jelenleg a—

világ gabonaexportjának csaknem felét elé——

gíti ki.

Az Egyesült Államok áru- és szolgáltatás—

importjának meredek emelkedése a nemzet—

közi gazdasági élet új jelensége. Az ameri—

kai kereskedelmi mérleg deficitje 1984-ben meghaladta a 120 milliárd dollárt. 1985—ben pedig 140 milliárd dollárnál több volt. Vitat- hatatlan, hogy az olcsó külföldi áruk beho- zatala nyomást gyakorol a tradicionális ipari ágazatokra. Az 1980-as évek elejére a ter- melési eszközök importja a hasonló jellegű export 44 százalékát tette ki az Egyesült Álla- mokban. 1980 és 1985 között a dollár árfo—

lyamának alakulása és az import beáram- lása mintegy 2—3 millió munkahely felszámo—

lásához vezetett az országban. Ebben a meg—

közelítésben különösnek tűnhet az amerikai kormányzat magatartása, ami (nem számítva az, egyes ágazatokban a külföldi verseny—

társak megfékezésére hozott protekcionista intézkedéseket) egészében véve a behozatal ösztönzését szolgálta. Ebben a következő tényezők játszottak szerepet:

— a nyugat lehetővé tette azt, hogy a tudomá- nyos—technikai fejlődés szempontjából kevésbé fontos szükségleteket ne a saját. hanem a kültöldí erő—

források számlájára lehessen kielégíteni (meggyor—

sítva az amerikai tőke ótóramlását az ígéretesebb

ágazatokba) : '

——a kormányzat sajátos ,,ostorpolitikával" kí—

vánja az amerikai ipar egyes ágazatait (például kohászat, gépkocsijavítás) modernizációra ösztönöz- m;

— nem lehet figyelmen kívül hagyni :: külkereske—

delmi torgalomban a transznacionális vállalatok sze—

repét. az általuk lebonyolított importnak csaknem 40 százalékát a vállalaton belüli forgalom teszi ki;

—— az olcsó import az intláció mérséklésének esz- közét is jelentette az 1980-as évek eleién:

— az import tényleges anvagi értékek ,,zöld pa—

píroke'rt" való cseréjét. az Egyesült Államok külke- reskedelmi deficitjének finanszírozását segíti,

1985—ben az Egyesült Államok a világ legnagyobb hitelezőjéből adóssá vált, s a becs—

lések szerint 1990-re a világ legnagyobb adósa lesz (az adósság mértéke elérheti az egytrillíó dollárt). A legnagyobb adóssá va'- lás folyamata nem jelenti az amerikai ter—

melő- és kölcsöntőke exportjának lényeges

lelassulását (bár 1982-ben abszolút mérték- ben is csökkentek az Egyesült Államok köz- vetlen külföldi befektetései). mivel az Egye-

(3)

490 STATISZTIKA! iRODALMV FiGYELÓ

sült Államok 42 százalékkal részesedik ma is a világ közvetlen külföldi tőkebefekteté- seiből. (Az Európai Gazdasági Közösség ré- szesedése 33, Japáné 7 százalékos, a fejlődő országoké pedig 3 százalék körül van.) Az Egyesült Államok közvetlen külföldi tőkebe- fektetései meghaladják a 230 milliárd dollárt, ennek háromnegyed része a fejlett tőkés országokra jut. A befektetésekkel járó profit az amerikai gazdaság finanszirozásának fontos forrása: napjainkban az amerikai vál- lalatok profitjának mintegy harmada szár- mazik ebből a forrásból. Az amerikai bankok vezető szerepet játszanak a nemzetközi hi—

telpiacon is: az összes nemzetközi hitelnek mintegy 60 százalékát teszik ki ma az amerikai bankok aktivumai. A bankok expenziója nem csupán a saját forrásokból valósul meg, hanem egyre inkább a nemzetközi megtaka- rításokat is igénybe veszik.

Az amerikai monopóliumok külső terjesz- kedésének növekvő hatása a tőkés világgaz- daság valamennyi területét érinti. ismét be- következik az a helyzet (bár más politikai——

gazdasági alapon), ami a XIX. században már egyszer bekövetkezett, vagyis ismét az Egyesült Államokon kivüli tőkés világ anyagi—technikai és pénzügyi erőforrásai válnak az amerikai ipar fejlődésének egyik döntő

és más országok ipari potenciáljánák aktiv kihasználása lehetővé teszi az Egyesült Álla- mok számára, hogy a saját erőforrásait a tudományos—technikai haladás alapvető irányzataiba összpontosítsa. s a külső erő- forrásokat egyre inkább bevonja a belső új- ratermelési folyamatba. Saját gazdasági ha- talmára támaszkodva az Egyesült Államok egyre inkább arra törekszik. hogy a világ kereskedelmi, valamint valutáris és pénzügyi rendszerét a saját céljainak megfelelően ala—

kítsa, azaz a világpiacon érvényesülő spon- tán jelenségekkel szembeni különböző védő és szabályozó mechanizmusok szerepét Csök- kentse. A piaci erőre támaszkodva az Egye- sült Államoknak sikerült a fejlődő országok

azon erőfeszítéseit gyengíteni, amelyek a

nemzetközi gazdasági viszonyok győkeres át- alakítására irányultak.

Az Egyesült Államok arra irányulő politi- kája, hogy az 1970——es években romió pozi—

cióit a tőkés világpiacon megjavitsá, ismét kiélezte az imperializmus három centruma közötti versenyt, nevezetesen a kutatásinten—

ziv (sőt egyes esetekben a tradicionális) ágazatok termékeinek világpiacán valamint a nemzeti monopóliumok külpiaci terjeszke—

désének támogatásában.

tényezőjévé. Az ország ..második gazdasága" (Ism.: Hegedűs Péter)

;DEMOGRÁFIA

A HÁZASSÁGON KlVÚLi SZULETÉS kutatók kutatási területe. nevezetesen: a

ÉS ANNAK ÚSSZEHASONLITO TÖRTÉNETE (Bastardy and its comparativo history.) London.

1980. Edward Arnold. 431 p.

A Cambridge-i (Népesség- és Társadalmi- szerkezet-történeti) Csoport kutatásai kez—

detben két nagy irányban össz—pontosultak:

1. korábbi évszázadok név szerinti népességösz- szeirásai alapján a háztartások összetételét vizsgál—

iókz'. és az egyházi anyakönyvek alapján a termé—

kenység. halandóság és házasságkötés történetével fogialkoztak.

A két témakör összekapcsolódott: az észak- nyugat-európai késői házasságkötés követ- kezménye nemcsak a kisebb gyermekszám volt. hanem az is. hogy viszonylag ritkábban került sor házas gyermekek és szülők együtt- élésére. Az ok-okozati összefüggés a for-

ditott irányban is érvényesült: mivel nem

tartották kívánatosnak a szülők és a házas gyermekek közös háztartását. (: felnőtt gyermekek viszonylag későn vagy egyáltalán nem házasodharttak meg (ha több gyermek volt a családban). Kérdés, hogyan alakultak a szexuális kapcsolatok e különleges házas- ságkötési szokások között? Ebből az önként adódó kérdésből következik a Cambridge-i

házasságon kívüli születések. Bár kétségte- ien, hogy nem lehet egyszerűen egyenlőség- jelet tenni a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok és a törvénytelen szüietések gyakorisága közé. mégis az utóbbiak alap- ján legalább hipotéziseket lehet 'megfo- gaimazni az előbbi jelenségről. Usszefiigg ezzel a kérdéssel a házasságkötés előtti ter- hességek (a kutatási gyakorl-atban azokat a születéseket sorolják ide, amelyekre a há- zasságkötés utáni kilenc hónapon belül ke—

rülhet sor) gyakorisága is.

A P. Laslett, K. Oosterween és R. M.

Smith által szerkesztett kötet különböző szer- zők 19 tanulmányát tartalmazza. Angiián és Skócián kívül több nyugat-európai ország- ban, továbbá Amerikában, Jamaicába-n és Japánban vizsgálják a házasságon kivüli születések és a házasságkötés előtti terhes- ségek történeti alakulását. Forrásként első- sorban az anyagkönyvek szolgáinak. Egy- részt kimutatják az oda bejegyzett házassá—

gon kívüli születések arányát az összes szü- letések között, másrészt a családrekonstruk- ció módszerének felhasználásával vizsgálják azt, hogy kik, milyen életkorban. milyen gya- korisággal szültek házasságon kívül. és mi