Az Egyesült Államok nemzetgazdasági mérlegrendszere

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEL'O

1055

kapitalista országokkal, ahol a termelői

árakat veszik figyelembe, az olasz rá—

fordítás—kibocsátás táblák és népgazda- sági mérlegek készítésénél fogyasztói áron történik az értékelés, a népgazdasági számvitel adataival való összehasonlítás lehetőségének biztosítása érdekében.

Olaszország esetében -— az ország sok

iparága egyáltalán nem, vagy nem kielé- gítő mértékben rendelkezik nyersanyag-

bázissal —— szükséges az importból szár-

mazó termékek elkülönítése a tábláza—

tokban. A szerző utal arra, hogy az Egye- sült Államok és Japán ettől eltérően azt

a megoldást választotta, hogy a belföldön is termelt importtermékek és a belföldön

nem termelt, tehát versenyt nem jelentő importtermékek adatait külön tartja

nyilván.

Szerző elemzi a szektorokon belüli újrafelhasználás (halmozódás) és a kész—

letváltozások megfelelő értékelésének problémáját. Megemlíti, hogy a táblákban szereplő adatok egyeztetése ellenére eset—

leg 10 százalékos eltérés is adódhat. A ráfordítás—kibocsátás tábláknál nem szűk—

séges a könyvviteli jellegű egyezés, ele—

gendő az eltérések külön rovatban tör- ténő rögzítése és figyelembevétele.

A könyv harmadik fejezete a ráfordí—

tás—kibocsátás táblák gyakorlati alkalma- zásával kapcsolatos matematikai számí—

tások módszertanát tartalmazza.

A negyedik fejezet a modell alkalmazá—

sának lehetőségeit tárgyalja, és ismerteti az Olaszországban elért eredményeket.

Leontief modelljét Olaszországban eddig a nemzetgazdaság fejlesztési programja

hatékonyságának és a termelőeszközök

terén mutatkozó behozatali szükségletnek elemzésére, a behozatal megoszlásának

és hovafordításának vizsgálatára és a termelő szektorok közötti összefüggések

elemzésére használták fel.

A befejező részben a szerző megálla—

pítja, hogy a nemzetgazdasági szinten igen jól bevált Leontief—féle modell alkal-

mazási területe még bővülhet, mert az

elektronikus számológépek segítségével nagyobb vállalatok, konszernek is hasz-

nosíthatják.

A könyv mellékletként az olasz nem—

zetgazdaság 1953. évi vertikális felépítésű input—output tábláját is tartalmazza.

(Ism.: Ráth Sáabolcs)

, szerkezeti

Az Egyesült Államok

nemzetgazdasági mérlegrendszere

(The nationial economic account of the United States.) Washington. 14958. National Bureau ol Eco- nomic Research. 2302 p.

A National Bureau of Economic Re- search nemzetgazdasági mérlegrendszer felülvizsgálatára alakult albizottságának jelentése a mérlegrendszer fő elveit és a

vizsgálat során felmerült kérdéseket is-

merteti. A tárgyalt problémák a követ—

kezők:

1. az alapadatok finomítása, 2. egyes

változtatások a mérlegrend—

szerben, 3. a nemzeti jövedelemre és a nemzeti termékre vonatkozó számítási módszerek javítása, 4. az egyéb terüle—

tekre vonatkozó becslések, becslési mód—

szerek megbízhatóságának fokozása, 5.

egyéb, például szervezeti változtatások bevezetése.

Az alapadatok finomítása tekintetében a nem társasági és társasági formában működő vállalatokra vonatkozó pénz—

ügyi adatoknak, a készletek összetételé—

nek, valamint a termelői és nagykeres- kedői eladások adatainak eladó és fel—

használó szektorok szerinti feldolgozását javasolják. Jelentős kérdésnek tartják az építkezések -— főként a nem lakóház építkezések —— folyóáras, valamint az építmények karbantartási és felújítási értékének mérését.

A nemzetgazdasági mérlegrendszerben végrehajtandó strukturális változások kö- zül legfontosabb a nemzeti jövedelem, a nemzeti termék, az input-output, a tőke—

mozgások, a fizetési és az egyéb mérle—

gek (mint megtakarítások-beruházások), eddig különálló rendszerének egységes mérlegrendszerben történő egyesítése.

Egyszersmind ki akarják bővíteni a nem- zeti jövedelem és a nemzeti termék mér- legek közölt adatait ágazatok és szerve—

zeti egységek tekintetében is.

Igen nagy fontosságot tulajdonítanak a tőkekiadások számbavétele és az ezzel kapcsolatos problémák megoldásának.

így többek között felvetik, hogy adatokat

kellene közölni a kormányzati szektor

tőkekiadásaira funkciók és feladatok, jelleg, valamint objektumok szerinti bon—

tásban, valamint a fogyasztók tartós fo-

gyasztási cikk—vásárlásaira vonatkozóan.

Bár jelenleg a tőkeveszteségek és —nye-

1056

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

reségek értékadatai nem szerepelnek a mérlegekben, javasolják, hogy ezekre is publikáljanak adatokat a gazdasági hely- zet alaposabb megítélése és az üzleti életben követendő magatartás érdekében.

Egyik —- főként adathiány matt —- megoldatlan probléma a beruházások szektorok szerinti bontásának bővítése.

Jelenleg a beruházásra vonatkozó adatok a beruházási termékeket kibocsátó szek—

torok és nem a ráfordítást eszközlő szek—

torok szerint állnak rendelkezésre. Szük—

ségesnek vélik a termelési eszközök, a

tartós fogyasztási cikkek és az építkezé—

sek Végső fogyasztóknál mutatkozó ter-

melési, szállítási vagy e helyett eladási értékének szektorok és ágazatok szerinti

bontását. A mintavételt ugyanakkor az

eddiginél több sZektorra kell kiterjeszteni.

A beruházások fogalmi körén változta-

tást eszközölni nem óhajtanak. A nettó nemzeti termék és a beruházás értéké—

nek megfelelőbb kiszámítása érdekében

azonban javasolják az érvényben levő—

értékcsökkenési számítási módszer kibő—

vítését: az állóeszközök értékcsökkenésé—

nek nemcsak eredeti, hanem pótlási áron való számbavételét is.

A nemzeti jövedelem és termék számí-—

tásának viszonylag gyenge pontja a vál—

tozatlan árakon történő értékelés. Jelen—

leg csak a bruttó nemzeti termék összesen értékadatát és egynéhány költségkom—

ponens értékét számítják ki Változatlan áron. A fogyasztási költségeket például csak tartós és nem tartós fogyasztási cik—

kek, valamint szolgáltatások csoportjaira bontják, a kormányzati szektor vásárlá—

sait pedig egy csoportba sorolják a szö—

vetségi és helyi szervek kiadásaival. Mi—

vel a változatlan áras számítás metodikai problémákat is felvet, a bizottság részle—

tesen közli a változatlan árakra történő átszámítás általa javasolt módszerét.

A jövőben negyedéves becsléseket, a komponensek részletezését, a nemzeti ter—

méknek szektorok szerinti bontását ter—

vezik. A távolabbi jövőben a konstans áron számított költségtételek részletesebb kimunkálását, a változatlan áras adatok és a munkaóraráfordítás adatai közötti kapcsolat megteremtését, részletes és fi—

nomabb árindexek készítését stb. kíván- ják bevezetni.

A nemzetgazdasági számítások egyéb

területeire vonatkozó javaslataik közül az

input-output számítások kérdése eme- lendő ki. Az 1958. évi gazdasági össze—

írást kívánják erre a célra felhasználni.

Az 1960. évi népszámlálást Viszont a la—

kosság jövedelem szerinti eloszlásának Vizsgálata szempontjából is hasznosítani

kivánják.

Végül megemlítendő, hogy szinte vala—

mennyi fejezetben szó van a tőkemozgás

vizsgálatának problémáiról. Javasolják, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben,

amikor is csak az egyenlegeket közölték, most az egyes tételek részletes kidolgo—

zását is adják meg.

Az ismertetett főbb problémákon kivül a jelentés kifejezetten technikai—szerve-

zeti és szervezési kérdéseket is tárgyal.

(Ism.: Simon Józsefné)

Sulmicki, P.:

Ágazati kapcsolatok

(Przepl—ywy miedzygaleziowe.) —- Warszawa, 1959. Pollskie Wydiaiwniclwa (%ospodarcze. 296.) p.

A mű a témát három fő részre bontva nyújt áttekintést az input—output analízis eddigi fejlődéséről. Az első részben Vá—

zolja az elméleti kérdések történeti fejlő- dését és részletesen tárgyalja a jelenlegi elméleti felfogást. A második részben a Szovjetunió, Jugoszlávia, Lengyelország és egyes nyugati országok közgazdasági mérlegeinek példája alapján, a mérleg- készítés gyakorlati kérdéseit ismerteti.

A könyv harmadik része a statisztikai módszertani kérdések áttekintését tarta!—

mazza.

Ouesnay—nak a gazdasági mechanizmus számszerű ábrázolására vonatkozó elkép—

zelését az input—output analizis egyenlet—

rendszerében az alábbi módon fejezhet—

jük ki:

41711 *t' 3512 *? 931 : X!

3721 *t— 1'22 _t— x'z : Xz

(;:uesnay rendszere tartalmazza a mo- dern input—output táblázatok mindhárom alapelemét. Első része a termelési ágak között, vagyis a termelés folyamatán belül lebonyolódó forgalmat ábrázolja. Máso-

dik része a végterméknek a fogyasztók