Néhány éve a szlovéniai magyar kortárs értelmiség nagy tudású, sajátosan eredeti látásmóddal, tálentummal és elhivatottsággal rendelkező alkotójá-nak az értekező prózai kötetét vehettük kézbe.1 Második évtizede folyama-tos szakmai kapcsolatunk, több közös munkánk alapján joggal vélhetem úgy, hogy a Lendva-vidéki Zágorec-Csuka Judit a délkeletre szakadt nem-zetrészünk megkerülhetetlen alakja. Könyvtártudományból az ELTE BTK szaktanszékén tizenkét évvel ezelőtt szerezte meg a doktori fokozatot, az-óta tagja az MTA külső köztestületének, 2007-től pedig a Muravidéki Magyar Tudományos Társaság tudományos titkári tisztét is betölti.
Szépirodalmi és kutatói munkássága a korábbi köteteiből és az ebben a könyvben is megtalálható rövid életrajzából kiderül, azok részletezése he-lyett inkább hadd emeljem ki a szerző közösségi elkötelezettségét. A róla szóló kritikák sem mulasztják el megemlíteni, hogy több értelmiségi funkci-ót tölt be. Nem ritka ez az embertípus a kisebbségi léthelyzetben, ahol az írás t udó többnyire egyben mindenes is: Zágorec-Csuka Judit például ma-gyar tanár, költő, műfordító, irodalomtörténész, művészeti szakíró, újságíró, szerkesztő és könyvtáros egy személyben. A „lámpás” mindeme szere pét vi-szont magas fokon valósítja meg, ami csak kivételes esetben szokott sikerülni.
Missziós tudattal igyekszik nem csupán otthon a magyar és nem ma-gyar körökben, hanem az anyaországban, valamint Nyugat-Európában is bemutatni a szülőföldje és az egyetemes magyarság kultúráját. Ezt teszi mostani könyvében is, időben a ’80-as évektől napjainkig, vízszintes és füg gőleges metszetekben. Tanulmányokból, esszékből, cikkekből, recenzi-ókból, jegyzetekből és interjúkból állította össze a kötetet a megcélzott kö-zönségének: a pedagógus és könyvtáros kollégáknak, az irodalmároknak és az érdeklődő laikus olvasóknak.
„Olyan időket élünk megint, amikor elvekben és intézményekben tartjuk a magyar közösséget a szlovéniai Muravidéken, de a valóságban az íróink műve
it igazán kevesen olvassák. A magyar és a muravidéki magyar irodalom olva
sása, illetve a magyar szellem folytonosságának az ápolása fáradt és néha fá
rasztó tanárok és könyvtárosok szürke rutinmunkája lett. Pedig az olvasással a határokon túlra szakadt magyarok a kulturális lojalitásukat és az identitá
suk megmaradásának a kérdését erősíthetik. Ezzel is tanúsíthatják, hogy hűek 1 A muravidéki magyar könyvek világa. Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
– Muravidéki Magyar Tudományos Társaság, Pilisvörösvár–Lendva, 2010.
maradtak a magyar szellemhez (…) magyarnak lenni ma nem állami hovátar
tozást, hanem az érzésnek és a feladatnak egy specifikus módját, amely ezer év értékeiből szűrődött le, a kultúrát jelenti” – áll a muravidéki magyarok olva-sási szokásainak helyzetképét taglaló írásban.
Természetes, ha egy írástudó keresi a maga hivatásának a táji gyökereit.
Zágorec-Csuka Judit számára meghatározó, hogy szülőföldjén a Bánffyak várában már a 12. századtól könyvgyűjtemény létezett, amelytől a Mura-vidék könyvtárügyét eredeztetheti. Ugyanígy nem véletlenül tekinti a szlovéniai magyar irodalom elődjének Kultsár György 1573-ban Alsó-lendván nyomtatott prédikációs könyvét (A halálra való keszöletről rövid tanulság). A régiók Európájának víziójával azonosulva fontosnak érzi a szomszédos Muraköz kimagasló főúri dinasztiájával, a Zrínyiekkel is be-hatóan foglalkozni: Miklós, Péter és Ilona életútján keresztül a magyar és horvát nép történelmi összekötő szálaira világít rá, a többes kötődés egy családon belüli jótékony megvalósulását feltárva.
Az immár néhány ezer főnyire zsugorodott szlovéniai magyar közösség nagyon kevés stratégiai gondolkodású kulturális szakemberrel rendelke-zik, közülük egy Zágorec-Csuka Judit. A több kutatási ösztöndíja során és az e kötetben is formálódó programot kiemelkedő jelentőségűnek tartom, hisz mindmáig nagyon laza a koordináció a magyarlakta Muravidék ma-gyar nyelvű dokumentumokat is gyűjtő települési, regionális és iskolai könyvtárai között. A kutató által készülő stratégia és menedzsment lehető-vé teszi a telehető-vékenység, a gyűjtőkör összehangolását, egy a 21. századi kihí-vásoknak megfelelő, a kisebbségi, az egyetemes nemzeti, a határokkal szétszabdalt nemzetrészek közötti és az interetnikus könyvtári tevékeny-ség hatékonyabbá tételét. Kutatása elősegíti egyfelől az összehasonlítást más határon túli magyar könyvtárak stratégiai terveivel, másrészt a hatá-rokon átnyúló csapatmunka kialakítását, az átfogó cél- és küldetésnyilat-kozat megfogalmazását, végső soron egy kisebbségi értelmiségi jövőkép megalkotását, amelyet a megmaradás zálogának is tekinthetünk.
A könyv és a könyvtárügy önmagán túlmutató jelentőségéről így fo-galmaz: „Mivel egyre nagyobb azoknak az aránya, akik kettős identitá-súnak vallják magukat a magyar nemzetiség köreiből, ez kihat a nemzeti
ség olvasási kultúrájára is, vagyis a magyar nyelvű könyvek mellett arányosan megnő a szlovén nyelvű könyvek olvasása is. A kisebbségi létben lévő magyarok túlélési stratégiájának különböző szintjei léteznek: az első szint a család, majd erre épül az iskolarendszer, azt követi az egyház és a kultúra. Fontossági sorrendben az ötödik szinten helyezkedik el a magyar sajtó és könyvkiadás, könyvkultúra. Majd ezt követik a gazdasági lehetősé
gek és a politikai felelősség megszilárdításának a tényezői.”
Az egyetemes magyar irodalomból megtalálja és felmutatja Márai ét-hoszát. Az Idegen emberek recenzálásának indítéka részéről az, hogy a regény hetven év távlatából nézve is időszerűségeket hordoz. Felveti ugyanis, hogy mennyire tudunk polgárként európaiak lenni, mennyire van magyar önazonosságunk szinkronicitásban a kialakulóban lévő eu-rópai identitással, továbbá hogyan egyeztethető össze e két identitás a mai kor kihívásai közepette. Új multikulturális könyvtár megépítését ja-vasolja Alsólendván, amely biztosítaná az információk és tudások áram-lását, alapul szolgálhatna a magyarság identitásépítéséhez, egyben a szlovén–magyar–horvát közös háttér megteremtéséhez. Az EU forrásait megcélzó intézmény integrálhatná a magyar nemzetiséget a tágabb régi-óba, digitális, online utak segítségével pedig egész Európához csatlakoz-hatna az értékes gyűjteményével.
„…a magyar nemzetiséghez kellhet pénz, pártfogás, erkölcsi támasz, de igazán csak az egész magyar nemzet / nép visszatért életbizalma tarthatja fenn létezésünk súlyát. Hogy miért teszem ezt a merész kije
lentést? Mert a magyar nemzetiség helyzetéből a Muravidéken csak akkor nem szöknek meg – kihalásba, árulásba, idegenségbe – a ma-gyarok, ha ebből a helyzetből sorsot tudnak csinálni, a tengésből küldetést, ki-ki a maga lelkiismerete és lehetőségei szerint (…) a muravidéki magyarságnak bíztatásra, nagyobb motiváltságra lenne szük
sége a kultúra területén is, főleg a hétköznapokban (…) ebből a léthelyzet
ből is lehet kitörni és fejlődni, sőt minőségileg kimagaslani is (…) A nemze
tiségi új könyvtárat pedig úgy kellene építeni Lendván, mint egy templomot – hittel, erővel és meggyőződéssel a közjó beteljesedésében!” – szögezi le a kisebbségi kulturális stratéga. Akiben ilyen küldetéstudat munkál, és aki rendelkezik a fent vázolt távlatos gondolkozással, az felismeri a gyakorla-ti kivitelezéshez vezető utat is. Adjon a Teremtő neki további alkotó ener-giákat, jó egészséget és állhatatosságot, társakon és eszközökön túl igazi anyaországi melléállást is, hogy a nagy ívű elképzelését megvalósíthassa a népe magasabb szinten való megmaradása érdekében!
2.
„Merjünk nagyok lenni, s valóban nem oly nehéz, de legyünk egyszersmind böl
csek is!” – ez a gróf Széchenyi Istvánnak tulajdonított gondolat jutott eszem-be Zágorec-Csuka Judit újabb könyve2 kéziratának az átlapozása közben.
2 A szlovéniai magyar nemzetiségi könyvtárak stratégiája és menedzsmentje.
Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Pilisvörösvár, 2012.
A legkisebb elszakított magyar nemzetrész jeles értelmiségijének a tu-datalattijában talán ez is munkálhatott, amikor évek óta a megmaradás út ját tervezgeti a maga közössége számára. Szűkebb szakmája: a könyv-tárügy képezi e stratégiaalkotásban a kiindulópontot, felvonultatván hoz-zá a szaktudomány és a gyakorlat széles arzenálját. 21. shoz-zázadi szakember-ként elemzi a külső és belső környezetet, a tudományága korszerű eredményeit és módszereit pedig alkotó módon alkalmazza.
Jól ismeri a szűkebb haza, a Muravidék, könyvtárügyét az iskolai gyűj-teményektől, a községi, városi könyvtárakon át a régió területi könyvtá-ráig. Otthonosan mozog ugyanakkor az anyaország és az egyetemes ma-gyarság bibliotékáiban is, szakmai tanácskozások és a szakirodalom alapján összehasonlít, következtetéseket von le, a jó gyakorlatokat hasz-nosítani szeretné a szülőföldjén. És mivel Szlovéniában él kisebbségi lét-helyzetben, természetes számára az egyetemi oktatói ténykedésének a színhelye, Maribor, a főváros, Ljubljana és a tengermelléki olasz nemze-tiség könyvtárügyi tanulságainak a levonása is. Vonatkoztatási kerete ugyanakkor az Európai Unió is.
Mer nagyot álmodni, víziókat vázol fel úgy a szlovéniai magyarság köz-pontja: Alsólendva könyvtárának a kívánatos jövője, mint a kétnyelvű isko-lai közgyűjtemények vonatkozásában. Az összehangolás megfogalmazott igényét kiemelkedő fontosságúnak tartom, hisz mindmáig nagyon laza a koordináció a magyarlakta Muravidék magyar nyelvű dokumentumokat is gyűjtő települési, regionális és iskolai könyvtárai között.
Három eddigi művelődéstörténeti és könyvtártudományi munkája után dr. Zágorec-Csuka Judit mostani kötete hasonlóképpen megkerül-hetetlen mindazok számára, akiket érdekel a délnyugati nemzetrészünk kultúrájának a múltja, jelene és jövője. Mivel az ott élő magyar közösség legmagasabban képzett, tudományos fokozattal rendelkező könyvtári szakembere, reméljük, hogy ez a könyv végleg elhozza számára a felké-szültségéhez méltó munkakör betöltésének a lehetőségét is, hogy végre átültesse a gyakorlatba a kidolgozott merész jövőképét is!
3.
Zágorec-Csuka Judit biblioterápiás könyvét3, az olvasást mint személyi-séggyógyító és -fejlesztő módszert, jobban ismerő szakemberek már re-cenzálták. Jómagam, aki a szerző eddigi munkásságát és szülő-nevelő
3 A szépirodalom önismereti és gyógyító ereje. Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Pilisvörösvár, 2017.
közösségét talán az átlagosnál mélyebben megismerhettem, Zágorec-Csuka Judit néhány emberi vonását szeretném felvillantani.
A lakóhelyéért, a muravidéki és az összmagyarságért az eszmélése óta tudatosan cselekvő ember áll előttünk. Településvezetőként s azóta is ott élő polgárként sok jót tett Kapca faluban, szeretettel említi munkatársa-it, akikkel sikerült mozgásba lendíteni a települést. Kellett ehhez az az attitűd, amelynek segítségével – annak ellenére, hogy a legkevésbé sem akart elnök lenni – úgy állt hozzá, hogy „akikkel közösséget vállalsz, azokkal együtt kell szívnod a levegőt, és nem vonulhatsz el”. Szívvel-lélekkel dolgozott a szűkebb pátriájáért, amikor erre megválasztották.
A tágabb szülőföld az a harminchárom, zömében kis települést magába foglaló zsebkendőnyi terület, amelyen a Trianon óta egynegyedére apadt népe, a muravidéki magyarság él a gúnyhatár mentén. Nos, Judit a maga szakterületén, a könyvtártudományban a legmagasabb szakmai szintet érte el tudományosan, a politikai akarat mégis megakadályozta, hogy az őt meg-illető helyet elfoglalhassa. Kisebbségi létviszonyok között nem egyedülálló a példa, miszerint senki sem lehet próféta a maga hazájában. Ennek ellenére kidolgozta a nemzetiségi könyvtárak stratégiáját, amely nemcsak a szűkeb-ben vett könyvtárügy, hanem a tudásátadás 21. századi informatika szintjén való koordinációját, a globalizáció viszonyai között a magyarként megmara-dást is szolgálja. Távlatos gondolkodása és víziója a többi Kárpát-medencei elszakított nemzetrészünk számára is tanulságokkal szolgálhat.
A meg nem értés kudarcát – a kétségtelenül jogos fájdalmon és elkese-redésen túllépve – utóbb nyereségként tudta megélni. Már nem egyéni karriercélokat követ, hanem le tud ereszkedni a gyermekek szintjére, és nagy szeretettel viszonyul a korosztályi és egyéni sorsbeli problémáik-hoz. Elsajátítva a más művészetterápiai (képzőművészeti, zenei, drámai stb.) területek mellett kifejlesztett biblioterápiai szakismereteket, maga is alkotó módon továbbfejleszti azokat, hozzájárulva ezzel a megcélzott fiatalok és bármely olvasó egyéni személyiségfejlesztéséhez, a szociális érzékenységük növeléséhez.
Ehhez azonban szilárd alapokon nyugvó életfilozófia kell. Judit ezek-nek a birtokában van, hisz a jóhoz, a széphez, a keresztény hitéhez, a nemzetéhez, a többnyelvű együttéléshez megkérdőjelezhetetlenül ra-gaszkodik. Pontokba szedett életstratégiájában annak ellenére a közjó szolgálata áll a középpontban, hogy a közéletből ki kíván vonulni, mert-hogy csalódott benne. Élete következő szakaszát a közvetlen környezete:
a családja, a gyermekei körében intenzívebben szeretné tölteni, szeretve és szeretve lenni. Ami sorsa által megadatott, annak lenne jó örülni – ezt tekinti a boldogság legnagyobb kihívásának.
Bár leszögezi, hogy ambíciói ne legyenek politikai- vagy sikerorientál-tak, tudja, hogy felelősséggel tartozik elsősorban a fiainak és férjének.
„De talán másoknak is, akikkel munkám és életem során kapcsolatban va
gyok, akik hozzájárulnak közvetve és közvetlenül a boldogságomhoz.”
Gyökerei erősek: a reformáció idején, Alsólendván működött prédiká-tor, Kultsár György, s a műveit helyben kinyomtató Hoffhalter Rudolf munkássága számára példaértékű. A kötetben közölt, egyik interjújában nem véletlenül szögezi le: „Előttem is voltak itt nyomdászok, könyvet író, kiadó emberek. Ők a könyvkiadással a tiltás ellenére álltak ki munkájuk és hitük mellett. Kultsár valami újat hirdetett, ezért üldözték, és menekülnie kellett. Örök érvényű, ahogy harcolt a magyar könyvért és a magyar nyel
vért. Ennek a harcnak van mai utóhangja is. Ugyan nem üldöznek el, nem kell hogy elmenjél. Mégis ki kell hogy álljál magadért és a nyelvedért. Ha fel mered magad vállalni, és ha teremtesz valami újat, szokatlant, konfliktusok kereszttüzébe kerülhetsz. Ez ma is aktuális a művészvilágban és a közélet
ben.” A könyvnyomtatás mesterét versben is megszólítja: „… amikor már / a kimondott szónak / sincsen ereje, az írott meg / magányosan várja a megváltást, / a prédikátorok szentbeszédei / helyett politikusok beszédeitől / lett hangos a világ. / Alsólendva végvárának / vándornyomdásza, / iroda
lomteremtője, / mitévő legyek, kinek írjam / magyarul a könyveimet?”
Földije, Cár Jenő, a színművész és tollforgató írja Zágorec-Csuka Judit ról:
„erősen érezhető a verseiben a megmaradást ösztönző tartalom, versei tele vannak szeretettel a természet, a környezet iránt… Sok benne az erő és a hit.”
Bár öntudatában megerősítette őt és családját a magyar állampolgár-ság, a szent föld számára a megtartó Muravidék, amely „teremhet / neked gyümölcsöt, / apró diót, / édes szőlőt, / cseresznyét, / e föld felemelhet, / de el is temethet.”
Istenét pedig ott látja a külső és belső tájban, a társában, valamennyi emberben, akihez szeretettel fordul. Az emberben, aki – csakúgy, mint ő – a fény felé szeretne haladni, megélni, megérteni ezt a világot. A megha-tározó momentum számára, hogy mennyi szeretetet tud adni és mennyi szeretetet tud befogadni – ez a létezésének alfája és ómegája. Az élettel szeret foglalkozni, és saját életének értelmében, boldogságában erősen hinni akar. Észreveszi a természet adta szépségeket, munkája apróságait, amit szívből tett, s amihez őszinte ihlete és kedve volt / van.
Zágorec-Csuka Judit úgy véli, a nemzetiségnek is meg kell becsülnie a szakembereit és minden magyar embert, aki akar tenni valamit. Új ta-nulmánykötete újabb bizonyságtétel amellett, hogy méltó a kibocsátó közössége, a régiója, az egész nemzet és a szomszédos nemzet – amely kultúrájának a közvetítése terén igen sokat tett – megbecsülésére.