egyetemi könyvnyomdánál
II. (xazrtászati színezett táblázatok
Alagcsövelés. 5. szám. 1 frt.
Rétöntözés. 6. szám. 1 frt.
Dohánytermelés. 18. szám. 1 frt.
Lentermelés. 19. szám. 1 frt.
Baromfitenyésztés. 26. szám. 1 frt.
Hasznos és nem hasznos madarak. 29. szám. 1 frt.
Baromfitenyésztés. 27. szám. 1 frt.
Hasznos és nem hasznos madarak. 30. szám. 1 frt.
Tornatanitás. 1 frt 20 kr.
Gönczy P. Utasítás a földgömbhöz. 60 kr.
Gönczy P. Métermértékek fali táblája szöveggel. 60 kr.
Gönczy P. Geisler természetrajzi pompásan színezett nagy falitáblái 1. 2. 3. 4. lap állatország, vászonra húzva 15 frt. — 5. lap növények, vászonra húzva 4 frt 50 kr. — 6. lap á s v á n y o r s z á g , vászonra húzva 5 frt.
Gönczy P. Rascli természetrajzi fali ábrái. 6 frt 60 kr., magyarázó szöveggel.
Gönczy P. Bopp természettani fali ábrái. 4 frt, magya-rázó szöveggel.
Számológép golyókkal, 141 centiméter. 6 frt.
Szentlie József. Utasítás a számológép használására.
20 kr.
Bopp métermértékek gyűjteménye. 5 frt.
A felsorolt tankönyvek nagy része német, tót, szerb, román, orosz s vend nyelven is kapható.
Budapest, 1879. Nyomatott a rn igy. kir. tudom-egyetemi könyvnyomdában.
XII. évfolyam í). szám.
CO^TQ^G)Budapest, 1879. május 15.
Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. minisztérium
az óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák s egyéb népoktatási intézetek számára.
A szerkesztőség és kiadóhivatal a magy.
kir. egyetemi nyom-da épületében van iskolatér 125. szám
alatt.
A „Néptanitók lapját" megkaphatja minden magyarországi nép- Minden küldeményt a oktatási intézet ingyen és pedig: azon intézetek, melyekben egy szerkesztőséghez ké-vagy két, legfülebb három tanitó működik egy példányban ; azon ; riink czimezni.
intézetek, melyekben négy vagy öt legfülebb hat tanitó foglalkozik, Előfizetési á r : egész két példányban; azok pedig, melyekben hatnál több tanitó mü- évre 3 frt, félévre
ködik, három példányban. \ 1 frt 50 kr.
A magyar nyelv tanítása a népoktatási tanintézetekben.
A népiskolai közoktatás tárgyában hozott 1868. XXXVIII. törvényezikk midőn tekintetbe veszi az országban lakó nemzetiségek egyedisé-gét s a felekezetek autonómiájából folyó jogo-kat, ugyanakkor nem mulasztja el az állam hi-vatalos nyelvének, a magyarnak, helyet köve-telni a népoktatás terén. Ez a legkevesebb, mit az államegység, az egy hazában élő népek egyet-értése érdekében tennie kellett. A magyar nem-zet hagyományos szabad el vüségével ellenkenem-zett volna a nép egyetemes művelődésére czélzó ez oly fontos intézkedést a nyelvegység erőszako-lásával tenni gyűlöletessé; de ismét az eszély-telenségig vitt gyengeség fogott lenni annyit sem tartani fenn a számra is legnagyobb s t ö r -ténelmi szereplésénél fogva is uralkodó faj számára, hogy tekintet nélkül a nemzetiségi t ú l -zók s a felekezetiség köpönyege alá rejtőzött gyűlölködők lármájára, annak nyelvét kötelező tantárgyként vétesse fel oly intézetekben, me-lyeknek tannyelve nem-magyar.
Megvan tehát az e l v már a 68-iki törvény-ben, mely szerint e haza minden polgára köte-les az állam hivatalos nyelvét megtanulni, ameny-nyire ez a felsőbb nép- és polgári iskolákban erre szánt tanórákon lehetséges. Minden nagyobb (5000 lakost számláló) falu vagy város tartozik a törvény szavai szerint felsőbb nép- vagy pol-gári iskolát állítani s igy az ország lakosai kö-zöl éppen a legvagyonosabbaknak s legművel-tebbeknek módjában áll, sőt kötelessége lesz a magyar nyelvet annyira amennyire elsajátítani.
Ha pedig középiskolába lép a tanuló a ne-gyedik elemi osztályból, ott már vagy egyenesen magyar lesz a tannyelv, vagy mint kötelezett tantárgy fog taníttatni.
Azonban kevés idő múlva be kellett látni, hogy a magyar nyelv jogos igényeinek szem-pontjából azon törvény alkotói kevésbé voltak
Ezen számhoz egy f é l iv
előrelátók, mint szabadelvűek. Ha, mint hisz-szük, a törvényhozásnak jogában s az ország-nak érdekében állt a polgárok egymás kölcsönös megértését az állami nyelv kötelezővé tétele ál-tal előmozdítani : a 68-iki törvényekkel e ezél nem lett elérve. Vagyoni viszonyaink kevés ki-látást nyújtanak arra, hogy a törvény írott malasztja mostanában valósággá testesüljön. A községek magok jól tudják, hogy kényszerítő eszközhöz nem fog a kormány nyúlni, ha kés-lekednek is a felsőbb népoktatási intézetek fel-állításával addig, mig sok helyütt a meglevő elemi iskolákat sem képesek szaporítani, felsze-relni, j ó tanerőkkel ellátani, hatosztályuvá kie-gészíteni, s mig az ismétlő iskolázást legtöbb helyen nem sikerül behozni, sőt számos község-ben egyátalában nincs is iskola. A magyar nyelv tehát várjon, mig az áldás és szerencse megso-kasodik az ország népe felett s a sokból kedve kerekedik áldozui oly iskolákra, melyeknek szük-séges voltát hogyan láthatná be az egyszerű földmivelő vagy mesterember, mikor tudományos emberek oly fontos okokkal tudnak érvelni el-lene! S feltéve, de meg nem engedve, hogy az egymás megértésére van még elég időnk s igy bevárhatjuk, mig minden mezővároskában elké-szülnek a felsőbb elemi- és polgári iskolák pa-lotái : okosság vagy méltányosság volt-e a fal-vak nem-mag}Tar lakóit számításon kivül hagyni ? Vagy jó vagy rosz annak az országos nyelvnek bírása : bármelyik esetben mért képezzen a szegényebb osztályú ember kivételt? Hát annak nincs szükség érintkezni magyar polgártársaival ? nincs annak ügye-baja, melyért a felsőbb ható-ságoknál szeretné magát kimagyarázni ? nem kell annak érezni, hogy ő a m a g y a r hazának gyermeke ? nem szükség annak messzebb látni, saját érdekei felett másképen gondolkozni, mint a m e d d i g vezetői mutatnak, vagy a m i n t azok vele elhitetik? Vájjon az országnak sőt magoknak a nemzetiségeknek jól felfogott érde-kével megegyeztethető-e, hogy az elszigeteltség, melléklet van csatolva.
182 K3®—
melyet a kevésbé müveit osztályoknál a nyelv-kiilönbfég még áthidalhatlanabbá tesz, mester-ségesen továbbra is fentartassek ?
Ilyen kérdések nem egy ember lelkében tá-madtak, ki igaz barátja a népnek, hü fia a hazának s ennek boldogulását népeinek össze-tartásában, műveltségében és szabadságában ke-resi. A művelődés egyik feltétele, az emberek sűrűbb érintkezése az anyagi és szellemi téren, nélkűlözhetlenné teszi egy oly közeg lételét, melyen egymást megértsük. Alkotmányos életünk, képviseleti kormányunk, megyéink, községeink szervezete mind arra bivnak, hogy kiki tehetsége szerint munkálkodjék a közjóra, érvényesítse erőit azok mértékének megfelelőleg; de nem szabad a soknyelviiség átkának akadályul szol-gálni abban, hogy egymásnak javára lehessünk, belátásunkat, akaratunkat községben, megyén, országgyűlésen értékesítsük a közjóra. Társulás, egyesülés nélkül culturalis élet nincs ma egy államban sem; s nem szomorú dolog-e, hogy akiket czél, elvek, törekvések összekötnének, kik minden tekintetben egymásra vannak utalva, azokat a nyelvkülönbségből folyó idegenség tartsa viasza egymástól s bénítsa meg azon munkálkodásban, melynek gyümölcsére minde-nikőknek szüksége van?
Ez volt a valódi ok, mely a közvéleményt a magyar nyelv átalánosan kötelező iskolai tanítá-sának megnyerte. Mert az ultra-magyarok izga-tásainak tulajdonitani a mozgalmat csak azok merhetik, akik nem félnek közönségük jól érte-sültségétöl s magok óhajtják felhasználni az al-kalmat a nemzetiségek féltékenységének felkel-tésére. E la]) olvasói tudják, hogy a közelebbi országos tanitógyülés, melynek pedig az ország minden nnmzetiségéből voltak tagjai, egyakara-tulag szólalt fel a magyar nyelvnek a népisko-lákba kötelező behozatala mellett. A sajtó már előbb s azóta is hangoztatja e követelményt, mint az ország népei nagy többségének óhajtá-sát. Hol a felekezeti autonomiát éppen ez áta-lános törekvés ellen nem használták fel, ott magok az egyházi hatóságok önként kötelezővé tették iskoláikban a magyar nyelv tanítását. A képviselő házhoz nem kevesebb, mint n e g y v e n m e g y e i (nagyobbára vegyes nyelvű) s t i z e n -k é t s z. -k. v á r o s i t ö r v é n y h a t ó s á g inté-zett kérvényt a magyar nyelvnek a népiskolákba behozatala s a tanítói képesítésnek a magyar nyelvhez kötése tárgyában. Ministeri hivatalno kok, tanfelügyelők közvetlenül kérettek fel több-ször a nem-magyarajku községek elöljárósága által, hogy sürgessék a kormánynál egy törvény meghozatalát, mely a lakosoknak vagy legalább gyermekeiknek módot nyújtana az állami nyelv elsajátítására. Ennyi felől érkező s ily erélyes óhajtásoknak, ideje volt, hogy közoktatási kor-mányunk eleget tegyen. Igy készült el s n y u j tátott be az országgyűlés közelebb mult ülés szakában a ministeri törvényjavaslat „a magya nyelv tanításának kötelezettségéről a népoktatási tanintézetekben", melyet aztán a közoktatási bi-zottság alapul elfogadván, magának a
miuister-nelc tudtával és hozzájárulásával, csaknem egé-szen újból szövegezett s ugy terjesztett a mult hó végén a képviselőház elé. A vita april 29-én kezdődött s teljesen május 7-e'n végződött be, a két napi részleges vitában az előbb átalános-ságban elfogadott törvényjavaslat egyes pontjai némi módosítással véglegesen megállapittatván.
A közoktatási bizottság a törvényjavaslatot kisérő jelentésében abban határrzza meg a tör-vény czélját és rendeltetését, hogy lehetővé kell tenni a haza bármely felekezetű nem-magyar ajkú polgárának a magyar, mint állami nyelv elsajátítását — t u l a j d o n a n y a n y e l v e e l -h a n y a g o l á s a n é l k ü l — s e végből már a népoktatási tanintézetekben átalánositani kell e nyelvnek, mint köteles tárgynak tanítását. Erő-siti a jelentés, hogy ez intézkedés a magyar nemzet állami jogában leli alapját s az erre tö-rekvés elodázhatlan kötelesség. Reflektál a tör-ténelemre, melynek tanúsága szerint noha szá-zadokon át ki volt téve f a j u n k az idegen nyelv s idegen befolyás ostromainak, s volt oka érezni, hogy léte mennyire egybe van nőve nyelvével, még sem gondolt arra soha, hogy állami nyel-vének tanitását átalánositsa. De ezt tovább ha-lasztania nem szabad. Bevallja a bizottság, hogy
„czélirányosabbnak tartotta volna, ha a törvény-hozásnak alkalom nyujtatik arra, hogy a ma-gyar nyelv ezen tanítása iránt, az 1868-iki XXXVUI. törv. czikk keretében, annak átdolgo-zása segélyével intézkedhessék. Azonban másfe-lől be kell ismernie azt is, hogy az idézett tör-vény átdolgozása igen sok időt venne igénybe s hogy e szerint a magyar nyelv köteles tanitá-sának elrendeléséről egy külön javaslatban kell gondoskodni." A bizottság készen van az aka-o aka-o dályokra, melyekkel e javaslatnak, ha törvén y-nyé lesz, találkoznia kell, melyek csak ugy győz-hetők le, h a a z i l l e t ő f a c t o r ok r é s z é r ő l n e m f o g h i á n y z a n i a h a z a f i ú s á g é s j ó a k a r a t . Ott látja az akadályok közt a
fe-lekezeti autonomiát, az állam súlyos financialis helyzetét, az a l k a l m a s t a n i t ó k h i á n y á t.
Mégis, ha mint várható, e törvény kedvező elö-véleménynyel fogadtatik az ország népe részé-ről s ha a kormánynak megadja az országgyű-lés a kivitelhez szükséges eszközöket s a végre-hajtáshoz megkívántató törvényes hatalmat : nem fognak annak elmaradni áldásos eredmé-nyei. De sem a törvény szavainak végleges meg-áll apitásában, sem annak leendő végrehajtásában nem ajánl a bizottság „merev kényszert; nem kívánhatja és nem is kívánja, hogy bármely nemzetiség e hazában nyelvétől megfosztassák vagy éppen nyelvének fejlesztését a legkisebb mérvben elhanyagolja; a bizottság bensőleg ér-zett mérséklettel látott munkájához és csak azon meggyőződéséből eredő akarata volt, hogy az államnyelv köteles tanításának lehetősége min-den nemzetiség érdekében biztosíttassák, s hogy a gyermek minden irányban fogékony kebele, a nyelv tanulása közben, a hazaszeretet és hazafi-ság érzetét is megismervén, tudatára jusson annak, hogy nemzetiségének szép osztályrésze :
-«€> 183 békés egyetértés- s jogegyenlőségben élni e ha-zában ; s a midőn azt reményli a bizottság, hogy a ház mindenkor megőrzött bölcseségével fogja e törvényjavaslatot megbírálni, ugy más-felől nem kétkedik azon, hogy a felekezetek, nemzetiségek, társulatok stb. a törvényjavaslat-ban nem fognak mást keresni é3 találni, mint kölcsönös érdekük és közművelődésük előmoz-dításának jelentékeny eszközét." — Végül indo-kolja a jelentés, miért foglalkozik a javaslat mindjárt első sorban a tanító- és tanitónő-képző intézetekkel, mint a melyekből kell kerülni a magyar nyelvet tanítani képes népnevelőknek s azután magokkal a tanítókkal, kiknek alkalmat kell adui, hogy a magyar nyelvet maguknak elsajátítván az uj törvény követelményeinek ele-get, tegyenek.
Álljanak itt most magának a törvénynek pontjai ugy amint azok az országgyűlési viták rostáján keresztül mentek s nagy szavazattöbb-séggel elfogadtattak :
1. §. Minden, akár felekezeti, akár másnemű tanító-képző intézetben, amelyben a tanitás nyelve nem a magyar, a magyar nyelv, mint már az 18G8. XXXVIII. törv. cz. rendelete sze-rint is ez intézetekben köteles tantárgy, oly óra-számmal tanítandó, hogy azt az egész tanfolyam alatt minden tanítójelölt beszédben és Írásban elsajátíthassa.
2. §. A jelen törvény hatályba léptét követő 3 évi tanitó-ke'pző intézeti tanfolyam eltelte után, vagyis 1882. évi junius 30-tól kezdve ta-nitói oklevelet senki sem nyerhet és tanítóul vagy segédtanítóul nem alkalmazható, aki a ma-gyar nyelvet beszédben és írásban annyira el nem sajátította, hogy azt a népiskolákban ta-níthassa.
3. §. A már hivatalban levő, vagy tanitói pá-lyára lépő azon egyének, kik a képezdei tanfo-lyamot az 1872-től 1881 --ik év végéig terjeelő időközben végezték el — illetőleg végzendik el
— avagy ezen ielő alatt léptek, vagy lépnek a tanitói hivatalba - kötelesek a magyar nyelvet, ha azt nem birják, a jelen törvény hatályba léptétől számított 4 év alatt annyira elsajátítani, hogy azt a népiskolában tanítani képesek le-gyenek.
E képesség egy, a minister által rendeleti uton szabályozandó vizsgaletétellel igazolandó.
Oly községekben, hol magyar és nem-magyar ajknak vegyesen laknak, akár községi, akár fe-lekezeti, akár egyéb nyilvános népiskolákban, az 1883-ik évtől fogva ugy rendes-, mint se-géd- vagy ideiglenes tanítóul csak oly egyének alkalmazhatók, kik a magyar nyelvet tauitani képesek; azonban 1883-ik évig is, a tanitói ál-lomások betöltésénél, a magyar nyelvet tudók-nak elsőbbség adandó; valamint a községi elemi népiskolákra nézve, az 1868. XXXVIII. t. cz.
58 és 137. §§-ai szigorúan végrehajtandók.
4. §. A magyar nyelv az összes bárminemű nyilvános népiskolákban a köteles tantárgyak közé ezennel felvétetik.
Azonban mindaddig, mig a magyar nyelv
ta-nítására alkalmas kellő számú tanitó fog ren-delkezésre állani, ezen törvény fennebbi rende-lete csak fokozatosan, következőleg léptetendő életbe :
minden oly elemi népiskolában, melynek tan-nyelve nem a magyar, de oly tanitó van alkal-mazva, ki annak tanítására képes, a magyar nyelv, mint köteles tantárgy, már a jelen tör-vény hatályba léptét követő tanévben; azon ele-mi népiskolákban pedig, a melyeknél ily tanitó alkalmazva nincs, mihelyt, a 2-ik és 3-ik §§-ok értelmében, a magyar nyelv tanítására képes ta-nító alkalmazva leend, azonnal tanítandó.
A magyar nyelv ezen köteles tanítását az összes községi népiskolákban a vallás- és köz-oktatási minister külön rendeletben szabályozza.
— E szabályrendeletet, az óraszámra nézve, népiskolai tantervök megállapításánál, az összes felekezeti és egyéb iskolai hatóságok is kötele-sek szem előtt tartani.
5. §. A jelen törvény intézkedései kiterjesz-tetnek az 1868. XXXVÍ1I. t. cz. 1 6 - 2 2 . §§-ai értelmében fennálló és felállítandó nem-magyar tannyelvű tanintézetekre is.
6. §. Az előbbi szakaszokban foglalt határo-zatok és átmeneti intézkedések foganatosítását a vallás- és közoktatási minister a tanfel ügye-lők s a népiskolai hatóságokról szóló 1876.
XXVIII. törvényezikkben (3. §.) megnevezett egyéb közegei által ellenőrzi.
E czélból :
1. Azon tanítóképző intézeteknél, melyekben a tannyelv nem a magyar (a tanfelügyelőnek a tanitás alkalmával időközönkint tett látogatásain felül) ugy az évi, mint a képesítő vizsgálatok a tanfelügyelőnek vagy a közoktatási minister ál-tal kinevezett helyettesének jelenlétéhen és rész-vételével tartatnak meg s a képesítő oklevelek általa is aláírva csak azon esetben adhatók ki, ha a vizsgálattevő a magyar nyelvet a jelen törvény 3. §-a értelmében kellőeu bírja.
A tanfelügyelő ellenzése ellen azonban a je-lölt a vallás- és közoktatásügyi ministerhez 30 nap alatt folyamodhatik, ki ez esetben egy maga által kinevezendő három tagu bizottság által a magyar nyelvből újra megvizsgáltatja őt s ha az a folyamodót abban elég jártasnak ta-lálja, az oklevél neki azonnal kiadható.
2. A közoktatásügyi minister felügyel arra, hogy az 1876. XXVllI. t. cz. 5. §. 3. pontja értelmében bemutatott tantervekbe a magyar nyelv, a jelen törvénynek megfelelőleg kellő kitérjeelésben legyen fölvéve és ugyanezen tör-vény 5. §-a 3. b) pontja szerint a tanításra fel-ügyeltet.
3. A jelen törvény rendeleteinek meg nem tartása esetében, az 1868. XXXV11I. t. cz. 15.
§-a, illetőleg az 1876. XXVIII. t. cz 7. §. 3.
pontja alkalmazandó. Es végül :
4. Az 1868. XXXVIII. t. cz. 22. §-a intézke-dései azon esetben is alkalmazandók, ha a jelen törvény előző szakaszában megemlített intézetek ezen törvény rendeleteinek eleget nem tettek.
7. §. Miudenütt, hol a törvényben
tanitóké—184 O -pezdék, tanitók, tanítójelöltek, segéd- vagy
he-lyettes tanítókról van szó, e tanitónő-képezdék, tanítónők, tanítónő-jelöltek, segéd- vagy helyet-tes tanítónők is értendők.
8. §. A jelen törvény végrehajtásával a val-lás- és közoktatási minister bizatik meg.
íme a törvényhozás mindkét fórumán ke-resztül ment s még csak királyi jóváhagyásra váró törvényjavaslat, mely mig egyfelől egy régóta érzett átalános óhajtásnak tett ele-get, másfelől már keletkezésének hírével annyi fél-remagyarázásra, gyanúsításra s szenvedélyes ellen-zésre szolgáltatott alkalmat. E lapok számos olva-sói előtt nem lesz ismeretlen, hogy az erdélyi gör. k. nem egy. románok fő egyháztanácsa egyene-sen a királyi felséghez folyamodott a szándé-kolt törvény megakadályozása végett, tehát a legvégső eszközhöz, melyhez alkotmányos állam-ban a közakaratnak ellenszegülő törekvések me-nekülhetnek. Talán nem lesz újság az olvasók előtt az az éktelen lárma sem, melylyel a kül-földi lapok hazai tudósítói már megszokott rosz-akaratból a világot beharangozták a „magyar zsarnokság, erőszakosság, elnyomás ujabb hal-latlan, égbekiáltó tényének" hírével. Szerencsére a nemzetiségi bizalmatlanság és szeretetlenség ama megdöbbentő nyilvánulásával szemben ugyan-csak nemzetiség s felekezet részéről az alkot-mányos eljárás rendes utjának megtartásával előre üdvözöltetett s egyenesen kéretett a köz-oktatásügyi ministeriumnál a magyar nyelv áta-lánosan kötelező oktatásáról szóló javaslatnak mielőbbi tárgyaltatása a törvényhozó testület által. A magyarországi ruthenek gör. kath. püs-pökeinek ezen nyilt, hazafias fellépése méltán jól eshetett az igazságtalanul gyanúsított magyar
közérzületnek. Ami pedig azokat az orv táma-dásokat illeti, melyek a magyar hazában élődő hálás levelezők által a külföldi sajtóban elle-nünk intéztettek, azokat jelentéktelenségök kellő színvonalára szállítja aiá a legtekintélyesebb külföldi lapok higgadt Ítélete, mely szerint egy államnak a hazai lakosság egységének érdekében ennyit követelni polgáraitól, mennyi e törvény-ben czéloztatik, jogában, sőt kötelességétörvény-ben áll.
Ott jobban tudják, mint a mi nem-magyar ajkú testvéreink egy némely hamis prófétája akarja tudni, hogy a magyar államnak másképen kel-lene eljárni, ha a civilisatió első népeinek pél-dáját akarná utánozni az idegen elemek beol-vasztási methodusában. — Hiába való fáradság volna, de nem is illenék sem e lap, sem e czikk keretébe reproducalni mindazon ellenvetéseket s insinuatiokat, melyek e törvény ellen a sajtóban s a képviselő házban tétettek; vannak azok közt oly kicsinyeskedések, melyek a kelletlen akadé-koskodás bélyegét nyilván magokon viselik s oly rágalmak, minőket csak az elvakult szenve-dély sugalmazhat s melyek ellen szégyen volna a mentegetőzést meg is kisérleni. De merültek fel komoly aggodalmak is a törvény méltányos-sága, hely- és időszerűsége, eszélyessége és czél-szerüsége ellen s oly meggyőződéssel mondva, hogy a viták folyamát figyelemmel kísérő
haza-j finak nem ok nélkül támadhattak k é t s é g e i . Ily fontos s a tanítókat mindenek felett közel-ről érdeklő ügy felett, akarnunk kell, hogy min-den tanitó gondolkozzék s szerezzen magának helyes Ítéletet s tisztult meggyőződést. Ezért nem lesz felesleges a törvény ellen felhozott legfőbb ellenvetéseket még egyszer emlékezetébe idézni e lap olvasóinak s beszélgetni azok felett ha nem is „sine studio", mindenesetre „sine ira".
E l s ő és legfőbb v á d u l hozták fel a javas-lat ellen már születése előtt s variálták százfé-leképen azóta, hogy v é g c z é l j a a h a z á b a n é l ő m á s n y e l v e k k i s z o r í t á s a , a néme-tek, románok, tótok, szerbek stb. beolvasztása a magyar nemzetiségbe. Ez súlyos vád s ha csak-ugyan ez czéloztatnék a törvénynyel, hiányoz-nék abban nemcsak az igazság, de az egyszerű számító józanság is. Ha valakinek országunk többi bajai közt eszébe jutván a soknyelvüség, azon boldog óhajtása támad : bár mind magyar volna az a tizenöt millió lakos, aki magyar földet tapos! — rosz néven csak az veheti tőle, aki szintén nem ábrándozott pangermaniáról, panszláviáról, panromániáról, — hogy még na-gyobb képtelenségeket ne említsek — s nem vette észre, hogy az afféle álmodozás korunk-ban igen ragályos s nehéz attól megóvni magát az embernek. De hogy meglett emberek, állam-férfiak komolyan vállalkozzanak ily utópikus tervek kivitelére : ennek elhivéséhez mégis szük-séges egy kis adag együgyüség. Bizony a rö-vidlátóságnak magas fokát tulajdonítják a ma-gyar nép vezérembereinek, midőn felteszik rólok,
E l s ő és legfőbb v á d u l hozták fel a javas-lat ellen már születése előtt s variálták százfé-leképen azóta, hogy v é g c z é l j a a h a z á b a n é l ő m á s n y e l v e k k i s z o r í t á s a , a néme-tek, románok, tótok, szerbek stb. beolvasztása a magyar nemzetiségbe. Ez súlyos vád s ha csak-ugyan ez czéloztatnék a törvénynyel, hiányoz-nék abban nemcsak az igazság, de az egyszerű számító józanság is. Ha valakinek országunk többi bajai közt eszébe jutván a soknyelvüség, azon boldog óhajtása támad : bár mind magyar volna az a tizenöt millió lakos, aki magyar földet tapos! — rosz néven csak az veheti tőle, aki szintén nem ábrándozott pangermaniáról, panszláviáról, panromániáról, — hogy még na-gyobb képtelenségeket ne említsek — s nem vette észre, hogy az afféle álmodozás korunk-ban igen ragályos s nehéz attól megóvni magát az embernek. De hogy meglett emberek, állam-férfiak komolyan vállalkozzanak ily utópikus tervek kivitelére : ennek elhivéséhez mégis szük-séges egy kis adag együgyüség. Bizony a rö-vidlátóságnak magas fokát tulajdonítják a ma-gyar nép vezérembereinek, midőn felteszik rólok,