Visegrád [I.] Lajos királynak (H) elmondta Monak-i Simon mester a maga és fivére:

Mihály nevében, hogy ők a vásárlás címén hozzájuk tartozó, Zabouch megyei Dob és Gumur megyei Puzuba és Kelemer birtokok tulajdonába törvényesen be akarnak menni, ha valaki nem mond ellent. Ezért a király utasítja a Jazow-i konventet, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel Fygd-i [!] László királyi ember a szomszédok jelenlétében vezesse be Simon mestert és Mihályt e birtokok tulajdonába és iktassa ezeket nekik örök

birtoklásra, ha nincs ellentmondás, az esetleges ellentmondókat idézze meg ellenük a királyi jelenlét elé, majd a konvent tegyen jelentést az uralkodónak. D. in Vyssegrad, 2.

die Martini, a. d. 1363. – Fygd-i László királyi emberrel kiküldték tanúságul Lukács testvért, akik Simon mestert és Mihályt e birtokok tulajdonába bevezették és ezeket nekik itatták vásárlás címén való birtoklásra, a jelenlévő István fia: Durug beleegyezésével, nem lévén ellentmondó. D. in vig. Andree, a. supradicto. [1363.] (Df. 265 359. eltérő névalakjai: Jazou, Puzulia [!], Durugh.)

357. 1364. máj. 14.

A budai káptalan előtt Bogyzlo fia: Tamás mester megvallotta a maga és frater-ei: Miklós, Bogizlo és Freudul, valamint a rokonai (Károly fia: Pál, Gergely fia: Károly, Pál fiai:

Bogizlo, Iwan, Duim és Gergely) nevében (akik terhét magára és birtokaira vállalta), hogy ők a Horváto.-ban (Cr), Vduina districtus-ban levő Bezluk nevű 3 falvat v. predium-ot minden tartozékkal (szántóföldek, trágyázott és legelőnek használt földek, erdők, berkek, kaszálók, vizek, jobbágytelkek), továbbá 3 malmot (tria molendina tres scilicet rotas farinam facientes seu molantes et tres rotas panum tritulantes iuga [?]), ökröket, juhokat, teheneket, méneseket és 2 szőlőt a Turun hegyi Boldogságos Szűz-egyház remetéinek adtak (mind-ezek kétharmadát Tamás és frater-ei, egyharmadát a rokonai) örökjogú birtoklásra, vállal-va, hogy saját költségükön e birtokokat a remetéknek a királyi emberrel a zágrábi káptalan tanúsága jelenlétében mások birtokaitól elkülönítik, majd királyi oklevéllel megerősítik.

Erről a káptalan pecsétjével ellátott, chirographált privilegiális oklevelet bocsát ki. Kelt Albert mester olvasókanonok keze által, 3. die Pent., a. d. 1364., Péter mester éneklő-, Péter mester őrkanonok, László, Imre, Mihály, Miklós, Jakab és Benedek kanonokok je-lenlétében.

Fk.: Dl. 34 824. (Acta Paulinorum. Div. conv. 8.) Hátlapján újkori kezektől tárgymeg-jelölések. Felül chirographált (ABC).

K.: Smič. XIII. 369–370.

358. 1364. máj. 14.

A váradi káptalan előtt megjelent egyrészről Kusal-i Domokos fia: János, másrészről Kusal-i Tamás fia: Jakch mester, és János megvallotta, hogy mivel Jakch a Zathmar megyei Porteluk birtokot (ami az anyja házassága idején került átadásra) a saját 100 márkányi költ-ségein hatalmaskodó idegen kezektől visszaszerezte (reoptinere) jog szerint, és neki más módokon is kedvezett, ezért János Porteluk birtok felét, amit egykor (Jakch állítása szerint elveszett oklevelekkel) már neki adott, minden tartozékkal most is Jakch mesternek és örököseinek adta, annak teljes tulajdonjogát rájuk, mint a birtokfél valós uraira és törvényes birtokosaira ruházva. D. f. III. p. Penth., a. d. 1364.

E.: AL. Kolozsvár. Wesselényi cs. görcsöni lt. 20. 15. (Df. 254 794.) Hátlapján mandorla alakú pecsét nyoma.

K.: Doc. Rom. Hist. XII. 260–261. (román fordítással) R.: Erdélyi Okm. IV. 282. szám.

359. 1364. máj. 14.

A zalai Szt. Adorján-monostor konventje előtt megjelentek Zalouch-i Domokos fiai: Miklós és János (akik személyéről Laad-i Lőrinc fia: János mester biztosította a konventet) a maguk, Miklós pedig még Zalouch-i Demeter fia: Péter és Miklós fia: Demeter nevében is az egri káptalan ügyvédvalló levelével, és elmondták, hogy szükségüktől kényszerítve a Bach birtokon levő teljes örökjogú részüket erdőkben, bozótosokban (rubetum), telekhelyekben, szántóföldekben, kaszálókban, szőlőkben és más haszonvételekben Baach-i Kozma fiainak:

Kálmánnak és Antalnak 32 nehéz súlyú márkáért elzálogosították. A kiváltás idejéig ők és utódaik Kozma fiait az elzálogosított birtokrész békés tulajdonában meg kell őrizzék, amit ha nem teljesítenek, akkor más birtokukon ugyanekkora nagyságú, minőségű és értékű részt kell adniuk Kozma fiainak. D. f. III. p. Penth., a. d. 1364. Ha jelen oklevelet vissza-viszik a konventnek, privilegiális formában adja majd ki.

E.: Dl. 5374. (NRA. 536. 9.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint pecsét körvonala.

360. 1364. máj. 15. Visegrád

Konth Miklós nádor (H), a kunok bírája kinyilánítja, hogy az Abvyvar és Saarus megyei nemesek közösségének 1360. nov. 2-án (f. II. p. OO. SS., a. d. 1360.) Cassa-n tartott köz-gyűlésén kiadott oklevele szerint Fwlnempty-i György fia: Péter azt tudakolta Ákos mestertől és fiaitól: Mykch-től és Lászlótól, miért birtokolnak nála nagyobb részt Fulnempty és Kuzepnempty birtokokon, és mivel erre Mykocha fia: Pál (Ákos és fiai nevében ügyvédvalló levéllel) nem adott választ, hanem indoklás nélkül kérte az ügy elhalasztását, ezért a nádor ezt [1361.] jan. 13-ra (oct. Epiph. d.) tűzte ki, úgy, hogy akkor Ákos mester és fiai a per kezdete előtt kifizetendő 3 márka bírsággal adjanak választ. Akkor Péter meg-jelent, Mykocha fia: Pál pedig nádori ügyvédvalló levéllel azt mondta, Ákosnak és fiainak e birtokokról okleveleik vannak, amiket a nádor által kijelölendő időpontban bemutatnak.

Ez a nádor okleveleivel több időpontra lett halasztva, végül [1364.] jan. 13-án megjelent Ákos mester, a fiai nevében pedig Mykocha fia: Pál királyi ügyvédvalló levéllel, és Ákos bemutatta a nádornak az alábbi okleveleket: 1) Erzsébet királyné (H) 1278. évi oklevelét, miszerint György mester királynéi szekérnagy (maior plaustrorum), budai polgár a királynéi házban szolgált gyermekkora óta, amit addig neki Erzsébet királynéi kegyből nem tudott érdemének megfelelően viszonozni, de nem akarván szolgálatait jutalom nélkül hagyni, ezért királynéi hospesei Kuzepnempty nevű, a Vysl-i comitatushoz tartozó földjét v. falvát minden haszonvétellel (szőlők, szántóföldek, Harnad folyó, erdők) régi határai alatt, azon joggal, amivel az ottani királynéi hospesek addig birtokolták, Györgynek, a fiainak és örö-köseiknek adta (l. RD 177. szám). 2) Az egri káptalan 1319. évi, [I.] Károly király (H) uralkodása idején kiadott privilegiális oklevelét, miszerint egyrészről a dajka asszony (domina nutrix) fia István fiai: Simon, Mihály és István, másrészről ue. dajka fia Miklós fia: György a káptalan előtt elmondták, hogy a pereikben, amiket György eddig István ezen fiai, az ő frater-ei és vérrokonai ellen viselt az Újvár (Novum Castrum) megyei Fulnempty, Kuzepnempty és Olnempty birtokok ügyében Lampert országbíró előtt, fogott bírók elrendezésével úgy egyeztek meg, hogy István fiai Fulnempty birtokon 10 telket (curia seu mansio) adtak Györgynek és örököseinek, ti. azt az ötöt, amit a dajka fia:

György és annak fia: András adtak Miklós fia: Györgynek, és még másik ötöt ugyanott, Fulnempty faluban a maradék 3 telek, Olnempty faluban pedig 7 telek minden haszonvétellel István fiainak és örököseinek maradt; Fulnempty falu vizei, erdői, kaszálója és bozótosa (rubetum) hasznait a felek közösen birtokolják és szedjék be; továbbá a Kuzepnempti faluban

levő telket, ami Miklós fia: Györgyre maradt az apjától, minden haszonvétellel ezen Györgynek és utódainak hagyták; ha a dajka fia: György mester privilégiuma azt tartal-mazza, hogy Kuzepnempty az ő szerzett faluja, akkor Miklós fia: György ott semmiféle jogot nem bírhat, ha viszont Kuzepnempty falu a dajka asszony v. bárki más szerzeménye, akkor Miklós fia: György mint István fiainak egyike részesedjen ott, csakúgy, mint a dajka Buda körüli szerzett birtokaiban; a felek az ezen birtokok kapcsán egymás ellenében kiadott okleveleiket érvénytelenítették (l. Anjou-oklt. V. 654. szám). 3) Az egri káptalan 1339. évi privilégiumát (l. Anjou-oklt. XXIII. 449. szám), ami átírta a káptalan 1324. dec. 13-i memorialis oklevelét, miszerint megjelentek színük előtt egyrészről Kuzepnempty-i Mihály fia István fiai: Simon, Mihály és István, másrészről Miklós comes, Fülöp nádor albírója (annak ügyvédvalló levelével és felesége nevében), és István fiai elmondták, hogy az Újvár megyei Fulnempty, Kuzepnempty és Olnempty harmadát, ami Margit nemes asszonyt, Fülöp nádor feleségét illeti e birtokok osztálya után, nem érintve Mihály fia: János és fiai jogait ezekben, minden haszonvétellel a nádor feleségének és örököseinek hagyták, és Mihály fia: János a maga és fiai nevében mint e birtokok szomszédosa a káptalan előtt ehhez beleegyezését adta; ezenfelül Mihály fia István fiai érvénytelenítették az ezen oklevél kiadása előtt a nádor és felesége ellenében kibocsátott összes tilalmazólevelüket (l. Anjou-oklt. VIII. 545. szám). 4) Sándor comes, [I.] Károly király (H) országbírója 1325. jan. 22-én, Vyssegrad-on kiadott privilegiális oklevelét, miszerint Fülöp nádor, Scepes-i és Vyvar-i comes azon pert, amit Miklós fia: György a Kuzepnempty birtokra vonatkozó oklevelek bemutatása ügyében indított István fiai: Simon, István és Mihály ellen, az uralkodó paran-csából a király bírói megfontolására jan. 13-ra átküldte; Sándor comes előtt Miklós fia:

György bemutatta Lukács mester, Fülöp nádor curialis comes-e és a Vyvar-i 4 szolgabíró döntéshozó oklevelét, miszerint amikor színük előtt György az Erdély elleni királyi had oszlásának 15. napján (quind. residencie tunc preteriti regalis exercitus in partes habiti Transsilvanas) [1324. dec. 20.] előadta, hogy a Kuzepnempty-ben levő birtokrészét jogta-lanul elfoglalták István fiai, akik erre azt válaszolták, hogy Kuzepnempty a dajka asszony fia: György szerzett birtoka és nem a dajkáé, oklevelekkel hozzájuk tartozik, amik bemuta-tását Lukács mester és a szolgabírók dec. 7-re (oct. Andree tunc preteritis) tűzték ki, majd azt Fülöp nádor elé küldték át, aki pedig a mondott módon az országbíróhoz jan. 13-ra;

akkor István fiai bemutatták Sándor comes-nek Erzsébet királyné (H) mondott privilégiumát, amiben Kuzepnempty birtokot György mester szolgálataiért neki és örököseinek adta;

bemutatták továbbá az egri káptalan privilegiális oklevelét, miszerint István ezen fiai és György a pereikben úgy egyeztek meg, hogy Fulnempty és Olnempty nevű birtokaikat örökre felosztották és elválasztották, Kuzepnempty birtok ügyében pedig kötelezték magukat, hogy ha a királyné mondott privilegiális oklevele szerint e birtokot György mester szerezte és nem a dajka, akkor Miklós fia: György semmiféle jogot és tulajdont nem birtokolhat abban, ha pedig a dajka asszony kapta, akkor György Kuzepnempty birtokból mint István egyik fia részesedjen; és mivel István fiai bizonyították Erzsébet királyné privilégiumával, hogy Kuzepnempty birtokot György mester szerezte, ezért Sándor comes a vele ülésező bárókkal és az ország nemeseivel felismerve, hogy e birtok István fiaihoz tartozik, ezért azt nekik ítélte bírói hatásköréből örök birtoklásra, Miklós fia: Györgyre és örököseire örök hallgatást kiróva az ügyben (l. Anjou-oklt. IX. 23. szám). 5) Miklós néhai nádor Budán, 1350. márc. 24-én kiadott függőpecsétes oklevelét, miszerint megjelent színe előtt egyrészről az egykor Nempty-i István fia: István, másrészről Fülöp néhai nádor felesége nevében Domokos fia: András litteratus, és István elmondta, hogy őt Drugeth Vilmos néhai nádor azon károkért és gonoszságaiért, amiket ezen asszonynak és a hozzá tartozóknak okozott, fő- és birtokvesztésre (in sentencia capitali et amissione omnium suarum possessionum et

porcionum possessionariarum ac bonorum) ítélte, és többek között az Abavyvar megyei Kuzepnempty nevű szerzett birtoka és az azzal szomszédos Fulnempty-n levő szerzett birtokrésze a tartozékaikkal együtt a peres ellenfél részeként az asszonynak iktatásra kerültek, úgy, hogy István v. leszármazottai ezekben semmiféle jogot és tulajdont nem szerezhetnek vissza az asszonytól, de mivel Fülöp nádor ezen özvegye (István rokona) nem István gonoszságának vétke szerint, hanem az isteni könyörületességre való tekintettel és a közöttük levő rokonság miatt mindig segítette Istvánt szükségeiben, és mivel az özvegyhez háramlott mondott birtok és birtokrész csakis ezen asszonynak jár, továbbá mivel az özvegy már régóta birtokolja a teljes Kuzepnempty birtokot, Fulnempty birtokon pedig 7 jobbágytelket (curia sive sessionalia loca iobagionum), ezeket István a nádor előtt maga is az asszonynak és általa leszármazottainak (v. akinek az özvegy ezeket adni v. végrendeletileg hagyni v.

elidegeníteni akarja) adta örök birtoklásra, semmiféle jogot és tulajdont ezekben magának v. leszármazottainak meg nem tartva, hanem teljesen az asszonyra ruházva, átadva minden, nála levő oklevelet az özvegynek, amikkel Kuzepnempty birtok és a Fulnempty-n levő birtokrész addig Istvánhoz tartoztak, s ha a nála nem levő vonatkozó okleveleit is megtalálná a jövőben, ezeket szintén át kell adja az asszonynak, s ha ilyen, valamint tudományvevő és tilalmazó okleveleket okleveleket csalárdul megtartana, v. a jövőben az özvegy ellenében ilyeneket kiadatna, akkor ezen oklevelek érvénytelenek legyenek; István vállalta, hogy szavatolja Fülöp nádor özvegyét, v. azokat, akiknek e birtokot és birtokrészt az asszony majd átadja, és ha mindezt nem teljesítené, a mondott fő- és birtokvesztés sújtsa (l. Anjou-oklt. XXXIV. 241. szám). Mindezekkel szemben György fia: Péter bemutatta Konth Miklós nádornak az alábbi okleveleket: 1) Ágnes királyné (H) 1296. évi privilegiális oklevelét, miszerint színe előtt a férje patruelis frater-e: [IV.] László király (H) dajkája: Menne asszony fiai: György mester, Péter és István előadták, hogy [IV.] Béla király (H) és felesége: Mária királyné, [V.] István király (H) és özvegye: Erzsébet, és [IV.] László király és felesége:

Izabella királyné okleveleikkel és privilégiumaikkal a dajka hű szolgálataiért, aki [V.] István leányát: Máriát, [II.] Károly király (Si) feleségét és [IV.] Lászlót is a saját tejével táplálta, a Vysl-i comitatushoz tartozó, Abwyvaar várral határos Fulnempty, Kuzepnempty és Olnempty nevű az Abavyuar megyei királynéi falvakat Menne dajkának adták, de ezen okleveleket a Potak-i domonkosok egyházában a tatárok (tartari) elégették, 500 márkányi javaikat elvették, és a dajka fiát, az ő fivérüket: Jakab Potak-i plébánost, ezen oklevelek őrzőjét fogságba elhurcolták, ezért kérték Ágnes királynétól, hogy e királyok és királynék adományait erősítse és újítsa meg privilégiumában; mivel a királyné bizonyossággal érte-sült a jelenlétében levő Lodomér esztergomi érsek, András egri püspök, Theodor mester fehérvári prépost, királyi alkancellár és a Potak-i domonkos és ferences testvérek jelentéséből, hogy ezen királyi és királynéi oklevelek tűzben elégtek, György mestert, Pétert és Istvánt pedig e falvak békés birtokában találta, ezért Fulnempty, Kuzepnempty és Olnempty falvakat (amik a Hernad folyón túl Suhta, Gunch és Ruzka falvakkal, valamint Veyche, Petry, Perwen és Zyna falvakkal határosak) az Ida és Perwen földek közötti kaszálókkal és minden tartozékkal (erdők, berkek, malmok, halászóhelyek a Hernad folyón, kaszálók, rétek) György mesternek, Péternek, Istvánnak (miként ők ezeket békésen birtokolták) és örököseiknek hagyta és adta örök birtoklásra, és megerősítette kettőspecsétjével ellátott oklevelével a mondott királyok és királynék adományait (l. RD 277. szám). 2) Az egri káptalan 1340.

nov. 18-án kiadott privilegiális oklevelét (l. Anjou-oklt. XXIV. 671. szám), ami átírta Sándor comes, Károly király (H) országbírója 1325. jan. 22-én kiadott nyílt oklevelét, miszerint Fülöp nádor, Scepes-i és Vywar-i comes oklevelének megfelelően István fiai: Simon, István és Mihály jan. 13-án (oct. Epiph. d.) az országbíró előtt be kellett mutassák okleveleiket Miklós fia: György ellenében Kuzepnempty birtok ügyében; a kitűzött napon a felek

megjelentek Sándor comes előtt, és István fiai bemutatták Erzsébet királyné privilegiális oklevelét, amiben Kuzepnempty birtokot a dajka fiának: György mesternek adta örökre szolgálataiért királynéi adományként; majd bemutatták az egri káptalan privilegiális okle-velét is, amivel István fiai és Miklós fia: György megosztoztak Fulnempty és Olnempty nevű birtokaikon, Kuzepnempty birtok kapcsán pedig úgy egyeztek meg, hogy ha István fiai bizonyítják, hogy Kuzepnempty a dajka fia: György mester szerzett birtoka, akkor az István fiainak marad örök birtoklásra, ha pedig a birtok nem György mester szerzeményének bizonyul, akkor Miklós fia: György mint István egyik fia kapjon benne részt, továbbá György apjának telkét (curia seu sessio) István fiai Györgynek hagyták örökre minden haszonvétellel; a káptalan oklevele alapján Sándor comes bírói hatásköréből az ország nemeseivel Kuzepnempty birtokot István fiainak ítélte, a mondott telket pedig, amit István fiai Györgynek hagytak, neki és általa örököseinek ítélte (l. Anjou-oklt. IX. 24. szám). A felek által bemutatott oklevelek megtekintése után, mivel György fia: Péter nem mutatta be eredetijében Sándor comes nyílt, az egri káptalan oklevelében átírt oklevelét, annak meg-tekintése nélkül pedig a nádor nem tudott döntést hozni megfelelő módon a felek közt, ezért a vele bíráskodó bárókkal és az ország nemeseivel meghagyta, hogy György fia: Péter felperes máj. 1-jén (oct. Georgii) mutassa be Sándor comes ezen nyílt oklevelét, de ne átiratban, hanem eredetijében, 6 márka bírsággal (mivel a felperes az ország szokása szerint a jogai követeléséhez oklevelei bemutatására készen kell álljon). Akkor megjelent egyrészről György fia: Péter felperes, másrészről Ákos mester, a fiai: Mykch és László nevében pedig Mykocha fia: Pál a zalai konvent ügyvédvalló levelével, és kérték a nádortól a megegyezés lehetőségét, amit megkapva a felek György fia: Jakabbal, a felperes testvérével (frater uterinus) visszatértek és elmondták, hogy fogott nemes bírók közbenjárásával úgy egyeztek meg, hogy érvénytelenítették minden, egymás ellenében kiadott tudományvevő, tilalmazó és bírságlevelüket, bármely káptalané, konventé v. bíróé is legyenek, György fiai: Péter és Jakab visszavonták Péter keresetét Fulnempty és Kuzepnempty birtokok ügyében (bár Jakab a perben nem vett részt), és e birtokokat azon határok alatt, amikkel apjuk: György (Ákos mester és fiai bemutatott oklevelei szerint) István fiainak hagyta, György fiai Ákosnak és fiainak hagyták, akik viszonzásul György fiai ezen birtokokon levő részeit az okleveleiknek megfelelően, és aszerint, ahogy apjuk: György és ezáltal ők is birtokolták ezeket, György fiainak hagyták örök birtoklásra. Erről a nádor függőpecsétjével ellátott privilegiális okle-velet bocsát ki. D. in Wyssegrad, 15. die oct. Georgii, a. d. 1364.

E.: 1. SNA. Pálffy cs. bazini ága. Acta Czoboriana 12. (Df. 266 087.) Hátlapján újkori kezektől tárgymegjelölések. Függőpecsét fonata.

2. BAZML. Mohács előtti gyűjt. Borsod 6. (Df. 247 954.) Hátlapján középkori (Kezepnemethy névalakkal) és újkori kezektől tárgymegjelölések. Függőpecsétre utaló bevágások. Eltérő névalakjai: Sarus, Kwzepnempty, Suztha, Weyche.

Má.: Dl. 90 825. (Csoma cs. devecseri lt.) Újkori.

R.: Tóth 44. szám.

361. [1364.] máj. 17. Buda

[I. Lajos király] Laurencius Celsi velencei dózsénak: levelét, valamint a Miklós, Dalmácia és Horváto. bánjának levelére adott válaszának másolatát megkapta. Elégedett a dózse válaszával, és nem kétli, hogy azon velencei alattvalói részéről, akiket a károk okozóinak találnak, a dózse kellő elégtételt ad a zárai polgároknak. D. Bude, die 17. Maii. [1364.]

K.: Wenzel, Dipl. eml. II. 612; Ljubić IV. 71–72; Smič. XIII. 370–371. (Copia de Commemorali c. velencei államkönyv alapján. VII. 1. 36.; 1364-es évvel.)

R.: Horváth M., MTT. 9 (1861) 28.

362. 1364. máj. 17. Tolnavár

Solyagh-i János, Iklad-i Fábián fia: Miklós, Thoman-i Kyne és Mory-i Ivan Tolna megyei szolgabírók előtt egyrészről Nana-i Jakab fia: János a maga és frater-e: Benedek nevében, másrészről Gergenzegh-i Tamás fia: Pál megvallották, hogy azon perben, amit János és Benedek a Tolna megyei Gergenzeg birtok ügyében Konth Miklós nádornak (H) a Tolna megyei nemesek közössége részére máj. 13-án (f. II. p. Pent.) Tholnawar falu mellett tartott közgyűlésén viseltek Pál ellen, fogott nemes bírók elrendezésével úgy egyeztek meg, hogy Pál Gergenzegh birtok felét, aminek addig a tulajdonában volt, minden haszonvétellel rokonainak, Jakab fiainak: Jánosnak és Benedeknek – akikkel még nem tartott osztályt (cognati indivisionales) – (át)adta atyafiság és vérrokonság okán örök birtoklásra. Azon birtokokat, amiket mostantól meg tudnak szerezni, közösen birtokolják és használják. Ha a felek valamelyike a megegyezéstől elállna, 10 márkában marasztalják el a másik féllel szemben. D. f. VI. an. S. Trinit., scilicet 5. die predicte congregacionis dicti domini palatini, in loco memorato, a. d. 1364.

Á.: 1. Kalocsai kápt., 1392. jan. 6. > V. László király, 1453. dec. 2. > Pozsonyi kápt., 1745. okt. 3. Dl. 92 656. (Festetics cs. lt. 3. A. 2.)

2. Kalocsai kápt., 1392. jan. 6. > V. László király, 1453. dec. 2. > Pozsonyi kápt., 1764. máj. 2. Ue. jelzet alatt. Eltérő névalakjai: Kene, Iwan.