134. [1364.] febr. 26. Avignon
Orbán pápa [I.] Lajos királynak (U): örömmel vette mindazt, amit követe, János váci püspök, jelen oklevél bemutatója előadott neki. Lajos levele azt tartalmazta, hogy miután megtör-tént a megegyezés [IV.] Károly római császárral, kész a saját költségén 1 évig erős sereget fenntartani a római egyház ellensége ellen. A pápa ennek mélységesen örvendezik, Lajost lelkesen és túláradóan dicsőítve, a legkeresztényibb királynak nevezve, aki hatalmát a keresz-tény egyház ellenségei, az eretnekek és a hűtlenek ellen fordítja, és bár jelenleg nincs e hadra szükség, mivel az egyház ellenségei a megegyezésre hajlanak, a felajánlást köszönettel
veszi, és megtartja azt az egyház azon szükségeire, amik idővel bekövetkezhetnek. D.
Avinione, V. Kal. Mart., pápasága 2. évében. [1364.]
K.: Raynaldus XXVI. 88–89; F. IX/3. 438–439; Theiner II. 59. (ASV. Reg. orig. an. II.
secr. fol. 103. alapján.)
R.: V. Orbán, LSC. 825. szám. (ASV. Reg. Vat. Vol. 246. fol. 103r. alapján.)
135. 1364. febr. 27.
[I.] Lajos királynak (H) elmondták Ezen-i Tamás fiai: Simon, László és Imre nevében, hogy Baganya [fia Miklós] fia: János Berug-i [!] vicecomes jan. 27-én (sab. p. domin.
Septuagesime) felfegyverkezve, hatalmaskodva [bizonyos] famulus-ait és más hozzá tarto-zókat Tamás fiai Ezen és Og[teluk] nevű birtokaira küldte, akik az ottani jobbágyok összes disznóját elvették és [Munkach]-ra hajtották, a kanászokat kifosztották. A disznókból a vicecomes ötszázat megtartott magának, a többit pedig visszaadta Tamás fiai jobbágyainak.
Ezért az uralkodó utasítja a váradi káptalant, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel Kis (Parvus) Domokos v. Lőrinc fia: Miklós v. Ábrahám v. Rozuag-i István v. Leztemer-i György v. Tarkan-i Máté fia: László királyi ember tudja meg minderről az igazságot, majd a káptalan tegyen jelentést. D. in Wyssegrad, f. III. p. Oculi, a. d. 1364.
Á.: a 347. számú oklevélben.
K.: Z. III. 233. (Á.-ban.) A kiegészítések innen származnak.
R.: Doc. Rom. Hist. XII. 230.
136. 1364. febr. 27.
A nyitrai káptalan előtt Chermen-i Elleus fia Miklós fia: Tamás megvallotta, hogy mivel külhonba megy ad stipendium, de ehhez nincs elég pénze, ezért a Nyitra megyei Kysbosan nevű birtokát, ti. a maga és fivére: János részét minden haszonvétellel (telkek, szántóföldek, rétek, erdők, berkek, legelők, kétkerekű és kétkövű malom a Nitra folyón Kysbosan falu előtt) Barlabas-i Miklós fia: Sebestyén mesternek és Anarch-i István fia László fia:
Tamásnak, az ő consobrinus-ának 200 tiszta aranyforintért elzálogosította a jelen oklevél kiadásától 3 évre (per 4 revoluciones annuales), úgy, hogy addig a birtokot nem válthatja vissza, utána azonban bármikor ezen összegért, kizárva a természetbeni fizetést (exclusa estimacione).
A kiváltásig Sebestyént és Tamást a birtok kapcsán szavatolja és védje meg, amit ha nem tenne, akkor Kysbosan birtokkal azonos minőségű, méretű, hasznú és értékű birtokát kell átadja nekik.
Ha Miklós fia: Tamás v. a fivére: János Kysbosan birtokot a 3 év elteltével (elapsis 4 revolucionibus annualibus) kiváltanák, Sebestyén és László fia: Tamás a terméseket és az általuk időközben készített épületeket elvihetik, ha akarják. Mindehhez János a beleegyezését adta, és vállalta, hogy Sebestyént és László fia: Tamást Kysbosan birtokon, vagyis az ő és fivére:
Tamás részén szavatolja és megvédi. D. f. III. p. Oculi, a. d. 1364.
E.: 1. MTA Kvt. Kézirattár. 155. (Df. 243 800.) Hátlapján pecsét nyoma.
2. Uo. 156. (Df. 243 801.) Hátlapján pecsét nyoma.
137. 1364. febr. 27.
A Zubur-i Szt. Ipolit vértanú-monostor konventje azonos tartalmú oklevele. D. f. III. p.
Oculi, a. d. 1364.
E.: MTA Kvt. Kézirattár. 153. (Df. 243 798.) Hátlapján pecsét nyoma.
138. 1364. febr. 28. Zágráb
[I.] Lajos király (H) Bulch-i Domokos fia: Zwdar Péter mester királyi pohárnokmesternek és fivéreinek (uterinus frater): Istvánnak, Mihálynak, Simonnak, Györgynek, Jánosnak és Imrének az ő és országa feladataiban teljesített hű szolgálataikért azt a kegyet teszi, hogy a Magyaro.-i (V) és Sclauonia-i birtokaikon elfogott tolvajokat, rablókat és egyéb gonosz-tevőket ők és örököseik megkínozhatják, felakaszthatják és kellő büntetéssel sújthatják, e birtokokon pedig akasztófát és másféle kínzóeszközöket emelhetnek és tarthatnak. D.
Zagrabie, in die medii Quadr., a. d. 1364.
E.: Dl. 5287. (NRA. 19. 39.) Hátlapján középkori kéztől tárgymegjelölés, nagypecsét kör-vonalában: commissio domini regis propria.
139. 1364. febr. 28. Visegrád
Bubeek István comes, [I.] Lajos király (H) országbírója kinyilvánítja, hogy korábbi oklevele szerint színe előtt a nyitrai káptalan idézőlevelének megfelelően Cristlin bíró és János egy-kori hamincadszedő a maguk és Nagyszombat (Tyrnauia) polgárai és hospesei nevében ezen város ügyvédvalló levelével 1362. jan. 30-án (domin. an. Purif. B. virg., a. d. 1362.) Bozyn-i Sebus mester fiai: János és Miklós mesterek ellenében bemutatták a nyitrai káptalan mondott, a királynak szóló (annak írásos parancsát átíró) idézőlevelét, állítva, hogy ez tartal-mazza a polgárok Sebus fiai elleni keresetét (accio). Eszerint a nagyszombati polgárok elpanaszolták a királynak, anyjának: a királynénak, a főpapoknak és báróknak, hogy privilegializált szabadságuk (libertas) ellenére Bozyn-i Sebus mester fiai: János mester és Miklós a polgárok borai és a területeiken ültetett szőlői után többlet földbért v. vámot (terragium seu tributum superfluum) szednek, őket e szőlőik okán más, a szokással ellen-kező kifizetésekre (exaccio inconsueta) kényszerítik, a polgárok különféle jogtalanságokat és károkat szenvednek el tőlük, ezért a Sebus fiai területein a kellő szabadsággal telepített régi szőlőiket kénytelenek műveletlenül hagyni, és bár mindezek okán Sebus fiait hossszú perbe vonták, ám Sebus fiai őket mindig súlyosabb jogtalanságokkal és zaklatásokkal illették, amikből néhány hiteles elmondásból a király számára is ismert, és a pert Sebus fiai az ak-kori királyi hadoszlás 15. napjára (ad quind. residencie exercitus sui regalis tunc instantis) halasztatták; a király a polgárok elleni jogtalanságokat és károkat nem tűrvén tovább, a perben a mondott halasztás ellenére rövid eljárással (in termino breviori) akart ítéletet, ezért utasította a nyitrai káptalant, hogy küldjék ki tanúságukat, akinek jelenlétében a kirá-lyi ember idézze meg a kirákirá-lyi hadoszlás 15. napjára történt halasztás ellenére is Sebus fiait az idézés 15. napjára haladék nélkül a királyi jelenlét elé személyes megjelenésű válasz-adásra és a per közben okozott jogtalanságok megokolására, majd a káptalan tegyen jelen-tést az uralkodónak; a parancsnak megfelelően Zyl-i László királyi emberrel kiküldték tanúságul karpapjukat: Jánost, akik 1362. jan. 16-án (domin. p. oct. Epiph. d., in predicto anno) Bozyn faluban Sebus fiait: János és Miklós mestereket a nagyszombati polgárok ellenében megidézték a 15. napra a királyi jelenlét elé. Akkor, vagyis jan. 30-án (ad 15.
diem diei ipsius evocacionis videlicet predicti dominici diei prox. an. Purif. B. virg.) azonban Sebus fiai nem jelentek meg, nem is küldtek senkit, pedig Cristlin bíró és János egykori harmincadszedő, a polgárok képviselői 4 napig vártak rájuk az országbíró előtt, aki levelével emiatt Sebus fiait megbírságolta, majd másik levelével személyes válaszadásra és rájuk kirótt 6 márka bírság országbírónak és a polgároknak mint peres ellenfélnek történő kifize-tésére a királyi és a nyitrai káptalani emberekkel márc. 30-ra (oct. diei medii Quadr.) hala-dék nélkül a királyi jelenlét elé másodjára is megidéztette. A pert onnan azután István comes levelével az ország bárói távolléte és a per nehézsége miatt aug. 27-re (oct. regis Stephani) halasztotta haladék nélkül, a 6 márka bírsággal együtt és előírva Sebus fiai sze-mélyes megjelenését. Azon a napon Cristlin bíró és János a maguk és a polgárok nevében azok ügyvédvalló levelével az országbíró előtt bemutatták a nyitrai káptalan királynak szóló idézőlevelét, miszerint az országbíró meghagyásának megfelelően Zyl-i Konrád fia:
László királyi ember és Péter mester, a káptalan kanonoka Bozyn-i Sebus mester fiait:
János és Miklós mestereket Wyfalu nevű birtokukon márc. 7-én (f. II. p. Invocavit) márc.
30-ra megidézték a királyi jelenlét elé. Mire Sebus mester fiai nevében Karcha-i Márk fia:
János a pozsonyi káptalan ügyvédvalló levelével válaszolni akart a polgárok vádjaira, de mivel Sebus fiai a mondott oklevelek szerint személyesen kellett volna megjelenjenek az országbíró előtt, képviselőjük pedig a 6 márka bírságot sem fizette ki, a polgárok viszont azt mondták, hogy Sebus fiai személyes jelenléte és a bírság kifizetése nélkül nem fogad-nak el döntést az ügyben, az országbíró pedig a bárók távolléte és a per nehézsége miatt sem tudott döntést hozni, ezért a per tárgyalását a 6 márka bírság kifizetésével szept. 15-re (oct. Nat. B. virg.) halasztotta el, úgy, hogy Sebus fiai a királyi meghagyásnak megfelelően személyesen jelenjenek meg akkor az országbíró, a főpapok és a bárók előtt. Onnan a per tárgyalása az országbíró több perhalasztó oklevele szerint [1364.] febr. 14-re (ad presentes oct. diei Cinerum) jutott, mikor megjelentek egyrészről Cristlin bíró, János egykori harmincadszedő és Gradu-i Péter fia: János, Nagyszombat (Tyrna) polgárai a maguk és a többiek nevében a város ügyvédvalló levelével, másrészről Bozyn-i Sebus fia: János mester és Miklós litteratus (Sebus fia: Miklós képviselője a pozsonyi káptalan ügyvédvalló leve-lével), és előbbiek bemutatták az országbírónak először Sebus mester szentgyörgyi (S.
Georgius) és Bozyn-i comes 1335. szept. 12-én kiadott, a nagyszombati polgárokkal kötött privilegiális egyezséglevelét (l. Anjou-oklt. XIX. 557. szám), majd a királynak szóló 5 je-lentést: 1) Az esztergomi káptalan 1360. évi tudományvevő oklevelét, miszerint Zawar-i Miklós fia: Mihály királyi ember, valamint Beke fia: János mester és László mester, a káp-talan kanonokai és tanúságai (akiket a kápkáp-talan királyi írásos parancsból küldött ki tudo-mányvételre) márc. 24-én (f. III. p. Judica) Pozsony megyében nemesektől, nem nemesektől, klerikusoktól, világiaktól és közrendűektől (communes homines), főként Bozyn falu népei-től és lakóitól (villani) megtudták, hogy bár a polgárok és a Sebus közötti egyezséglevél szerint a polgárok földbérként 40 dénárt szoktak fizetni évente minden olyan szőlő után, ami Sebus területén van, de ennek ellenére az előző évi szüretkor Sebus fia: János a 40 dénárt 6 dénárral megnövelve szedte be minden szőlő után földbérként a polgároktól, és minden tunella bor után 6 dénárt vámként, ráadásul az egyik polgárt, aki a földbér ügyében megjelent színe előtt, elfogatta és bilincsekben tartotta, a szőlőjét elfoglalta, ezért mivel János az igazságszolgáltatásban elfogult (suspectus) volt e polgár számára, ő, miként ezen föld szokása megkívánja, a pert döntésre Pozsony város bírója és esküdtjei elé kérte átkül-deni. 2) A nyitrai káptalan 1360-ban (in eodem anno) kiadott tudományvevő oklevelét, miszerint Kysbuchan-i István fia: János királyi ember és Benedek mester, a káptalan kano-noka és tanúsága okt. 11-én (domin. p. oct. Mychaelis) Pozsony megyében nemesektől, nem nemesektől és közrendűektől, főleg Bozyn birtok szomszédaitól megtudták, hogy
Bozyn-i János és Miklós mesterek a polgárok azon teljes szőlői után, amik Bozyn és Szentgyörgy (S. Georgius) falu hegyein v. területén vannak megművelve és amik után a polgárok 4 akót fizetnek, az akót annyira megnövelték, hogy a 4 akó ötöt tesz ki (ezen megnövelt akót maguk is látták), továbbá minden akó borral 4 dénárt is szednek a polgárok-tól, amiből ők 3 dénárt az akó borokat János fiaihoz szállítóknak, egyet a hegymesternek (magister montis seu vinearum) adnak, valamint szüret idején minden teljes szőlő után 90 dénárt és was-t v. németül puttonyt (was cum magna sporta que teutunice puttun dicitur) szednek a polgároktól, emellett a vámhelyükön minden üres szekér után 2 dénárt, minden embertől mind jöttükben, mind mentükben 1 dénárt, a bort szállító összes szekér után 12 dénárt szednek jogtalanul a polgároktól, noha per van közöttük függőben. 3-4) A nyitrai káptalan és a zobori konvent 1362. évi, azonos tartalmú tudományvevő okleveleit, amik szerint tanúságuk és a királyi ember nov. 3-án (f. V. p. OO. SS.) nemesektől, nem nemesektől és számos más embertől, főleg Bozyn vár szomszédaitól és az ottani népektől nyíltan és titokban megtudták, hogy Bozyn-i Sebus fiai: János és Miklós mesterek a nagyszombati (Tyrnauyensis) polgároktól egy 4 dénárért vett borjú után, egy 3 dénárért vett quartalis után és 4 metreta zab után, ami 7 dénárt ér, 1 dénárt szednek vámként, a megterhelt szekér és az azon levő javak után is speciálisan vámot szednek, 1 szőlő után beszednek 4 ako-t (amik jó 6 communis akót tesznek ki), holott a jog és a szokás (more solito) szerint csak 1 akót szedhetnek, egy ako után a várba szállításhoz 5 dénárt szednek, 1 szőlő után földbér-ként (census terragii) fél talentum-ot és 12 dénárt, holott a szokásos módon csak 40 dénárt szedhetnek, nem engedik a polgároknak, hogy a szőlőiket a kellő időben leszüreteljék, ezenfelül ha a polgárok maguk a saját pénzükön a borukat szekérre teszik, János és Miklós tőlük 18 dénárt szednek be jogtalanul, arra kényszerítve a polgárok embereit (és nem másokat), hogy a borukat a szekereiken Bozyn várba vigyék, a várban levő borokat pedig elszállítsák, ahova Sebus fiainak tetszik, a polgároktól a tizedekért nem fogadnak el bort, hanem tetszésük szerinti készpénzt szedetnek be a tizedszedőik officialis-aival, pro sigillis a polgárok minden tunella-ja után és a 2 urna-t tartalmazó lagena-k után 7 dénárt szednek, a polgárok jogának nagy sérelmére, és hogy a polgárokat még inkább dühítsék, János és Miklós a Bozyn területén levő bortized de Surdis János egri préposttól való megvétele révén a polgároktól többet szednek be vámként, és számtalan más jogtalanságot okoznak nekik folyamatosan, amik számát meg sem lehet mondani (l. Anjou-oklt. XLVI. 512. és 513. szám). 5) Az esztergomi káptalan [1363.] évi (anno prox. transacto) tudományvevő oklevelét, miszerint Zowar-i Tamás királyi ember és László mester, a káptalan (országbírói írásos kérésre) kiküldött kanonoka febr. 9-én (oct. Purif. B. virg.) és más köv. napokon Pozsony megyében az ottani nemesektől és nem nemesektől, főleg Nagyszombat (Tirnauiensis) város szomszédaitól nyíltan és titokban megtudták, hogy Sebus fiai: János és Miklós a nagyszombati polgárokat és hospeseket jogtalanul zaklatják: a polgárok javai után, azok privilegizált kiváltsága ellenére, többletvámot szednek a birtokaikon, a megrakott szekér után kétszeres vámot, ti. a portékák és a szekér után is, 1 szőlőből census-ként 40 dénár helyett 3 dénárpenzát és 12 dénárt, 1 szőlőből 1 akó bor helyett 4 akót szednek (amik 6 v. több communis akót tesznek ki), a kellő és szokott időben nem engedik a polgárokat szüretelni, így a boraik tönkremennek, a polgároktól földbérként beszedett borból minden akó után 5 dénárt kérnek jogtalanul, és amikor a polgárok szekereiket és boraikat a váro-sukba viszik, ezeket János és Miklós hatalmaskodva a saját várukba irányítják; és más jogtalanságokat és károkat is okoztak a polgároknak (l. Anjou-oklt. XLVII. 63. szám).
Mindezek után a nagyszombati (Tyrna) polgárok képviselői Sebus mester fiai részéről az apjukkal kötött egyezség be nem tartása ügyében a bemutatott oklevelek alapján igazságot kértek az országbírótól, aki amikor a vele bíráskodó István nyitrai püspökkel, a teológia
mesterével, Miklós néhai nádor fiával: János királyi tárnokmesterrel, Miklós királynéi ajtónálló-mesterrel, István mester országbírói prothonotarius-al, Jakab ajtónálló-mesterrel, Konth Miklós nádor prothonotarius-ával, Gerek-i Péter mesterrel, a királyi gyűrűspecsét notarius-ával és őrző-jével, Miklós mester királynéi specialis notarius-al és Debreu-i Miklós mesterrel a felek között döntést akart hozni, Bozyn-i Sebus fia: János mester a maga, a fivére: Miklós nevében pedig Miklós litteratus a pozsonyi káptalan ügyvédvalló levelével bemutatták [I.] Lajos király új nagypecsétjével ellátott nyílt oklevelét (l. 61. szám). És habár Bozyn-i Sebus mester fiait: János és Miklós mestereket az apjuk és a nagyszombati polgárok közötti egyezség megsértéséért és be nem tartásáért az országbíró és a mondott bárók és nemesek döntésével el lehetett volna marasztalni, de mivel a királyi kegyesség (benignitas), megfontolva Sebus fiai szolgálatait, ezen oklevelében eltörölt minden terhet és bírságot, amikbe Sebus fiainak a fentiek miatt a jog rendje szerint esniük kellett volna, ezért az országbíró a királyné tanácsával, a mondott bárókkal és nemesekkel mindezen büntetéseket a király levelének megfelelően elengedi, a nagyszombati bírót, esküdteket és polgárokat, valamint a városukhoz tartozó Gerencher, Magyarad, Parna és Zyly nevű falvak népeit és hospeseit a Sebus mester privilegiális oklevelében foglalt egyezségnek megfelelően a mondott szőlőik tulajdonába utalja, és meghagyja nekik, hogy a Sebus fiai birtokain levő szőlőiket a Sebus mester ezen privilégiumában levő elrendezés szerint birtokolják békésen, ugyanazon szabadsággal és adóval (debitum seu census), változtatás nélkül. A Sebus mester levelében foglaltakon túl Sebus fiai és a hozzájuk tartozók a polgárokat és e 4 falu népeit semmire nem kényszeríthetik addig, míg a király a főpapokkal és a bárókkal dönt arról, hogy Sebus fiai az apjuk mondott megegyezését jog szerint meg kell-e őrizzék v. sem. Erről az országbíró függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki Sebus fiainak. D. in Wyssegrad, 15. die termini prenotati, a. d. 1364.
E.: Dl. 5169. (NRA. 34. 24.) Hátlapján újkori kezektől tárgymegjelölések. Függőpecsét zöld fonata.
140. 1364. febr. 28.
A bácsi káptalan oklevele szerint Bubek István comes országbíró oklevelének megfelelően febr. 14-én (oct. diei Cinerum) a királyi emberekkel kiküldték tanúságul Chuda fia: László részére kanonoktársukat: Miklóst, Chehte-i Mátyás részére pedig kórusuk klerikusát: Lőrincet közös tudományvételre, de mivel Miklós kanonok megbetegedett, a királyi emberek és másik tanúságuk a tudományvételt nem tudták elvégezni. Erről pecsétjükkel ellátott okle-velet bocsátanak ki Lászlónak és Mátyásnak. D. 15. die termini prenotati, a. d. 1364.
E.: Dl. 65 388. (Sombory cs. lt. 3.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, vala-mint mandorla alakú zárópecsét töredékei.
141. 1364. febr. 28.
A bácsi káptalan előtt István fiai: István, Miklós és János mesterek és Maroth-i ue. István [fia Mihály fiai] megvallották, hogy rokonaik egyetértésével birtokaikat felosztották és mindenkinek a saját jogát hagyták. A feleknél registrum-ok voltak az osztályról, és kérték a káptalant, hogy ezek alapján bocsásson ki nyílt oklevelet. Az István mester által bemutatott registrum szerint neki jutott: Kysfalu déli része, [a másik fele] fivérének: Jánosnak; Buyak-on 3 telek (curia) János és Miklós mesterek részei között; Vyfalu birtok, amivel észak felől Mihály
fiai Bratusafalua nevű birtoka, dél felől János Teluk nevű birtoka határos; Rubetafalua-n
….. elhunyt fivére része, ami Mihály fiai és János része mellett van, továbbá István saját része; …….. Maroth-on a Mihály fiai és János részei melletti rész dél felől; Peryenf[alua]
faluban 3 telek; a teljes Kunizlofalua, ami János Balasfalua nevű falva mellett van; a Berenkuz-ben a teljes Parsinch falu ….. szántóföldekkel, ami Nogberenk falu ….. és János Beluchfalua falva szomszédságában van; Stanysahaza falu …..; a Ztudua folyó melletti Dyankfalua nevű 2 faluból a kelet felőli, a nyugat felőli pedig Jánosnak; …. a teljes Nastelhaza falu, amivel kelet felől Miklós mester Zomak nevű falva, nyugat felől János Alabtou nevű falva szomszédos; ….. egy rész Miklós és Kelemen részei között; a teljes Paho falu, ami Miklós mester Zolyan nevű birtoka mellett van, és Zuezdanreue és Paho birtokokat elkülöníti …… Drasetamlaka ..……. szántók ….. Hargoch falu ….. ami Mihály fiai Symonfalva nevű birtoka mellett van; ….. Preroka falu; a teljes Zakucya falu ….. János Gurbusynch nevű birtoka…..; a teljes Baych falu egy másik … Baych nevű … mellett, ami Miklóshoz tartozik; egy rész …. Mihály fiai és János …. részei között … szántó-földekkel; Kaztoyafalua falu ….. Stytar falu a Puuk nevű halászóhely mellett, ami mellett kelet felől Miklós Prozorouch falva, nyugat felől Mihály fiai Feketeuvitezhaza nevű falva van; a teljes …..haza a Staua folyó mellett, ami mellett nyugat felől Miklós mester Drugfalua nevű falva van; Tunioch falu nyugat felőli része János része mellett és kelet felől Miklós része mellett 2 telek; a teljes Ztrugh falu, ami a szintén Ztrugh nevű falu mel-lett van; Charnotahaza falu, ami János Berzouch nevű falva melmel-lett van; a teljes Syrkhaza falu, ami Mihály fiai szintén Belzouch nevű falva mellett van, és a falu szántóföldjein István telepítette a Kaytafalva nevű falut. Halászóhelyeiket így osztották fel: a mondott Zomak nevű Mihály fiainak és Miklósnak, a Berenk és Achadyn nevűek Istvánnak és Jánosnak jutottak, a Pook és Dragadegia nevűeket közös használatra hagyták. A felek vállalták, hogy ezen osztályban egymást a registrum-aiknak megfelelően megőrzik, s ha utódaik pert indí-tanának, akkor hatalombajban való elbukásban (succubitus facti potencialis) marasztalják el őket. Erről a káptalan nyílt oklevelet bocsát ki Istvánnak, amit ha visszavisz nekik, privilégiumukban erősítik majd meg. D. in die medii Quadr., a. d. 1364.
Á.: Bácsi kápt., 1381. aug. 9. Dl. 5288. (NRA. 1510. 1.) Hiányos és fakult.
142. [1364.] febr. 28. Avignon
[V.] Orbán pápa [I.] Lajos királynak (U): János váci püspöktől megtudta, hogy a király eredményesen munkálkodott azon, hogy a kunok (Cumani) fogadják el a keresztény hitet, amiben meg is maradtak, de még nem fizetik, ahogy kellene, jövedelmeik tizedét lelkipász-toruknak, a püspöknek. Annak érdekében, hogy a kunok a tizedek fizetésében elismerjék a szentegyházat és megtegyék, amit más keresztények is, a pápa kéri a királyt, hogy az apostoli szék iránti tisztelet, a kunok lelki üdve és a váci egyház haszna miatt a kunokat a püspöknek járó tized kifizetésére vegye rá. D. Avinione, III. Kal. Mart., pápasága 2. évében. [1364.]
K.: Theiner II. 59–60. (ASV. Reg. orig. an. II. secr. fol. 108. alapján.)
143. [13]64. febr. 28. Avignon
Vilmos pécsi püspök a servitium commune-ja egy részéért 232 forintot és 12 solidus-t, 4 servitium-a egy részéért pedig 46 forintot és 12 solidus-t fizetett János váci püspök által jelen oklevél kiadása napján. [A többit] aug. 1-jéig [fizeti ki]. Avinione, 28. Febr., [13]64.
K.: CDP. I. 425. szám. (ASV. Camera Apostolica. Obligationes et Solutiones. Vol. 346.
K.: CDP. I. 425. szám. (ASV. Camera Apostolica. Obligationes et Solutiones. Vol. 346.