• Nem Talált Eredményt

Szakály, Tolna 23. szám

363. 1364. máj. 17.

Az egri káptalan kinyilvánítja, hogy Vilmos pécsi püspök, [I.] Lajos király kápolnaispánja és titkos kancellárja egyezség- és kötelezvénylevelének megfelelően egyrészről Pata-i Lachk fia István fia: László, másrészről Pata-i László fiai: Mihály és János és Pata-i Deseu fia Péter fia: Leustas máj. 15-én (f. IV. p. Penth.) a Symig megyei Pata és Moslinzengurg birtokokról kiadott okleveleiket eredetiben tartoztak a káptalan elé vinni és egymásnak ezek átiratát (copia) a káptalan pecsétje alatt kiadatni. A kitűzött napon megjelent a káptalan előtt egyrészről Musla-i László fia: Jakab (ezen László famulus-a és képviselője a kápolna-ispán ügyvédvalló levelével), másrészről László fia: Mihály a maga és fivére: János nevé-ben, Leustas érdekében pedig Hangon-i Lampert fia: Domokos Konth Miklós nádor (H) ügyvédvalló levelével, és Mihály bemutatta [IV.] László király 1283. évi privilegiális oklevelét (l. Reg. Arp. 3233. szám), míg László és Leustas képviselői azt mondták, nem tudnak oklevelet bemutatni, mert uraiknak e birtokokról csak perbeli okleveleik vannak. A káptalan a bemutatott privilégiumot szó szerint átírja és visszaadja Mihálynak. Erről füg-gőpecsétjével ellátott, chirographált oklevelet bocsát ki Demeter prépost, István olvasó-, György éneklő-, László őrkanonok, Domokos Borsua-i, Miklós Zemplyn-i, János borsodi, Miklós patai, Benedek Pankata-i, Miklós Vng-i, Mihály Tarcha-i, Péter Zabouch-i, Illés Heues-i főesperes jelenlétében. D. 3. die termini prenotati, a. d. 1364., amikor [I.] Lajos király (H), Miklós esztergomi, Tamás kalocsai érsek, Mihály egri püspök.

E.: Dl. 89 370. (Radvánszky cs. sajókazai lt. Kakas 3.) Hátlapján újkori kéztől tárgymeg-jelölés. Alul chirographált (ABC). Függőpecsét és zöld-vörös fonata.

R.: F. IX/3. 460.

364. + 1364. máj. 18.

[I.] Lajos királynak (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu, princ. Sal., mont. S. Angeli d.) Babonik fia Radozlaus fia: Duym bemutatta [I.] Károly király (H) 1330. dec. 9-i, új pecsétjével ellátott, gyanútól mentes privilegiális oklevelét jogai, joghatósága és új adományú birtokai megerősítéséről (l. Anjou-oklt. XIV. 613. szám). Kérésére és azon hű szolgálatokért, amiket először Miklós comes [I.] Károlynak, majd Dwym [I.] Lajosnak és Magyaro. Szent Koro-nájának teljesítettek, nem kímélve javaikat és személyüket, a király ezen oklevelet az anyja:

Erzsébet királyné és fivére: István herceg tanácsával és beleegyezésével, valamint a főpapok és az ország bárói ez ügyben tartott tanácsával (consilio … ad hoc habito) elfogadja, meg-erősíti és megújítja királyi hatáskörből függő új kettőspecsétjével ellátott privilegiális oklevelében. Kelt Miklós kalocsai érsek, főkancellár keze által, XIV. Kal. Jun., a. d. 1364., uralkodása 23. évében, amikor az esztergomi szék üresedésben, Dénes testvér kalocsai archipostulatus, Domokos spalatói érsek, Miklós egri, Demeter váradi, András erdélyi, Miklós pécsi, Gergely csanádi, Kálmán győri, Mihály váci, János veszprémi, Miklós zágrábi, Peregrin testvér boszniai, Tamás testvér szerémi, István testvér nyitrai püspök, magnifici Miklós nádor, a kunok bírája, István erdélyi vajda, Zonuk-i comes, Olivér királyi tárnok-mester, királynéi udvarbíró, Tamás comes országbíró, Pál királynéi tárnoktárnok-mester, Domokos Machow-i bán, Dénes királyi lovászmester, Konth Miklós pozsonyi comes. Arenga.

Á.: Blagay szerint: Zágrábi kápt., 1541. nov. 11. (Blagay cs. lt. 129.)

Tá.: Vingárti Geréb Mátyás, dalmát-horvát-szlavón bán, 1486. aug. 26. Dl. 66 606. (Uo. 127.) K.: Smič. XIII. 371–372; Blagay 150–152. és 418–419. (utóbbi Tá. alapján.)

Megj.: Az oklevél 1364. évi keltezésének nem felel meg pl. István herceg szereplése, a főkancellári tisztség, az esztergomi érseki szék üresedése és a méltóságnévsor sem. Az oklevél keltezését más évre, pl. 1354-re sem javíthatjuk, mert a méltóságnévsor jelen formájában annak sem felelne meg, minderre l. Engel, Arch. passim. Továbbá Lajos király 1364-ben a saját korábbi, valamint I. Károly privilégiumait nem átírva, hanem az eredeti privilégiumra írt záradékkal erősítette meg (l. appendix). Mindezek alapján az oklevelet egyértelműen hamisítványnak tekinthetjük (miként az átírt privilégium is az). L. még Karácsonyi, HH. 48–49.

365. 1364. máj. 18. Kálló

Loch-i László fia: Buken mester Zabolch-i vicecomes és a négy szolgabíró előtt Semien-i Lengel (dict.) Leukus mester tiltakozott, hogy Kallou-i Simon fia: Péter mester a néhai Byry-i [hátlap: Byri-i] Tamás Kallou-n levő telkén (curia) és házában lakik jogtalanul, és mivel ezen Tamás az ő örökös nélkül elhunyt frater patruelis-ük volt, birtokai és telekhelyei rá, vérrokonaira és patruelis frater-eire háramlottak vissza, és ezeken még nem osztoztak meg, így Leukus az ezen telekből és házból őt illető részt tilalmazta Pétertől. D. in Kallou, sab. an. Elene, a. d. 1364.

E.: Dl. 52 026. (Kállay cs. lt. 1300. 1424.) Papír. Hátlapján azonos és újkori kéztől tárgy-megjelölés, valamint 4 zárópecsét töredéke.

R.: Kállay 1504. szám; Piti F., Szabolcs m. 599. szám.

366. 1364. máj. 18. Kálló

Loch-i László fia: Buken mester Zabolch-i vicecomes és a szolgabírók előtt [hátlap:

Semyen-i] Lengel (dict.) Leukus mester tiltakozott, hogy Kallou-i Simon fia Péter szerviensei: Fyady (dict.) Miklós (más néven Zolga) és Jakab az ő Kallou-n lakó jobbágyai házához mentek, meglopták őket, az egyik jobbágytól pedig elvittek egy caudar-t. Elmondta még, hogy ha ő v. a hozzá tartozók e gonosztevők közül valakit elfognának, ezt az oklevél-adók tudtával teszik. D. in Kallou, sab. an. Elene, a. d. 1364.

E.: Dl. 52 027. (Kállay cs. lt. 1300. 1415.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint 1 zárópecsét maradványa, kettőnek körvonala.

R.: Kállay 1505. szám; Piti F., Szabolcs m. 600. szám.

367. [1364.] máj. 18. Avignon

[V.] Orbán pápától kérte Konrád [fia:] Albert pécsi polgár, hogy az Úr sírját és a Szentföld más oratorium-ait 3 társával együtt meglátogathassa. A pápa a kérést jóváhagyja. D.

Avinione, XV. Kal. Jun., pápasága 2. évében. [1364.]

Reg.: ASV. Reg. Aven. Vol. 156. 565r-v. (Df. 289 754.)

R.: V. Orbán, LC. 10938. szám. (ASV. Reg. Vat. Vol. 253. fol. 76v. alapján is.)

368. 1364. máj. 19. Buda

[I.] Lajos király (H) felidézve Monak-i Simon és Mihály mesterek hű szolgálatait, amiket először apjának: [I.] Károly királynak (H), majd miután Lajos Magyaro. őt leszármazás jogán megillető kormányzásába került, neki teljesítettek, ezek viszonzásául Erzsébet nemes asszonyt, Doby-i Lőrinc fia István leányát (Mihály mester feleségét) annak apja: ezen István és frater-e: Durugh (akik fiúörökös nélkül hunytak el) Magyaro. bármely megyéjében is levő, akármilyen címen illető összes birtokában és birtokrészében királyi kegyességből (liberalitatis clemencia) és speciális kegyből valós örökössé és törvényes leszármazottá teszi, úgy, hogy Erzsébet mintegy István fia és törvényes örököse az apja és frater-e birto-kaiba származzon le, és ezeket ő és örökösei birtokolják, consuetudinaria lege regni nostri que huic iuri et gracie nostre repugnare videretur non obstante. Ha jelen oklevelet vissza-viszik neki, privilegiális formában adja majd ki. D. Bude, in fe. S. Trinit., a. d. 1364.

Á.: Egri kápt., 1396. ápr. 12. ŠA. Levoča. Andrássy cs. krasznahorkai lt. 30. 6. (Df.

265 357.) Eszerint hátlapján nagypecsét volt.

Tá.: 1. Bebek István országbíró, 1365. nov. 4. > Szepesi Jakab országbíró, 1374. nov. 5. >

Egri kápt., 1396. ápr. 13. Dl. 6174. (NRA. 1541. 59.) Eltérő névalakjai: Duby, Dorug 2. Bebek István országbíró, 1365. nov. 4. > Szepesi Jakab országbíró, 1374. nov. 5. >

Zsigmond király, 1400. febr. 20. > Pálóczi Máté országbíró, 1430. szept. 19. ŠA.

Levoča. Andrássy cs. krasznahorkai lt. 31. 32. (Df. 265 384.) Eddigiektől eltérő név-alakjai: Dorogh, Dob.

3. Zsigmond király, 1397. aug. 6. AL. Kolozsvár. Vécsey cs. lt. 38. 71. (Df. 254 260.) Eddigiektől eltérő névalakja: Dubi.

K.: F. X/2. 780. (Tá.-ban.)

R.: F. IX/3. 434; Doc. Rom. Hist. XII. 261.

369. 1364. máj. 19. Buda

[I.] Lajos királynak (H) elmondta Mykla-i János fia: János, hogy a Pozsony megyei Spacha-n levő két birtokrész tulajdonába (az egyiket Spacha-i Márton fia: Márton elzálo-gosította, a másikat Vid fia: Jakab atyafisági szeretetből bizonyos ideig átadta neki) törvé-nyesen be akar menni, ha valaki nem mond ellent. Ezért az uralkodó utasítja a pozsonyi káptalant, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel Bukri-i Beke v. Bukri-i Péter fia: János v.

Kata-i László v. Domokos v. Karcha-i János királyi ember a szomszédok jelenlétében e birtokrészek tulajdonába Jánost vezesse be és iktassa ezeket neki, ha nincs ellentmondás.

Az esetleges ellentmondókat idézze meg János ellenében a nádor elé, majd a káptalan tegyen jelentést a királynak. D. Bude, in fe. S. Trinit., a. d. 1364.

E.: SNA. Pozsonyi kápt. hh. lt. 6. 8. 13. (Df. 226 130.) Hátlapján azonos és újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint kis zárópecsét nyoma. Előlapja alján kortárs feljegyzés (…

Beke de Bukri homo vester presente nostro testimonio …).

Má.: Dl. 14 034. (NRA. 963. 2.) Újkori.

370. 1364. máj. 19.

Az egri káptalan előtt megjelentek egyrészről Nogfalu-i Péter fia János fiai: Máté, Vince, Antal, Tamás és Péter, valamint ue. Péter fia Imre fia: a gyermek (puer) László (az ő frater patruelis-ük), másrészről Nogfalu-i Gábor fia Peteu fiai: Balázs, Gábor és Jakab, és meg-vallották, hogy közöttük különböző okokból, főként a Zabouch megyei Nogfalu-n a Ticia folyó mindkét oldalán fekvő birtokrészeik határai és más földek miatt már a szüleik óta per folyt, de most fogott (megyei és rokon) bírók elrendezésével e birtokrészeiket az egykor elődeik közötti elkülönítésnek megfelelően az ezeken a részeken Zeuleusholm-nak hívott dombig úgy osztották fel egymás között, hogy a Nogfalu-n levő mondott részük északi fele a Tycia folyó mindkét partján, a Tycia nyugati, ill. keleti részén levő Nadasd, ill. Eleutou nevű halászóhelyek, valamint a Tycia keleti részén levő Zugherdeu nevű erdejük fele és a Nogfalu-i Boldogságos-Szűz-plébániájuk kegyúri joga kétharmada János fiainak, Imre fia:

Lászlónak és örököseiknek jutott, míg a birtokrész déli fele a Tycia mindkét partján, a Tycia-tól nyugatra, ill. keletre fekvő Kundrich, ill. Hozyutou halászóhelyek, az erdő másik fele és más haszonvételek (kivéve a plébánia kegyúri joga harmadát, ami Marouth fia:

Egyednek jutott) Peteu fiai: Balázs, Gábor és Jakab jogába és tulajdonába került, úgy, hogy János fiai, László és örököseik Peteu fiait, utódaikat és jobbágyaikat ezen egyházból és temetőjéből a temetések, az istentiszteletek meghallgatása és a szentségek kiszolgálatása kapcsán semmilyen módon nem zárhatják ki. Az Eleutou halászóhely bejáratának (introitus aque) bevételeit közösen szedjék be, s ha János fiai és László ebbe nem egyeznek bele, akkor ezen bejáratot töltsék fel és tegyék tönkre. A birtokrészek határai a felek elmondása alapján (egyes helyeken új határjeleket emeltek, v. a régieket megújították): rét a Nadastou halászóhelyen túl; a Tycia folyó közepe; Peteu fiai telekhelyei; Zeuleuszyget sziget;

Zeulusholm dombon egy Zeek. János fiai és László ezen Holm-on túl 14 királyi öl (amplexus) szélességű földet a saját részükből átadtak Peteu fiainak, akik viszonzásul az Eghazasnogfalu határain belül fekvő, Dedach birtok felőli, 12,5 öl szélességű birtokrészüket a Tycia mindkét részén János fiainak és Lászlónak adták. János fiai és Imre fia: László azon patvarkodásokat és bírságokat (birsagium), amikben az ő ellenükben Peteu és annak fiai: Balázs, Gábor és Jakab elmarasztaltattak, a maguk részéről Peteu fiainak elengedték, és az ezekről kiadott, valamint az elődeik és közöttük eddig kibocsátott egyéb

(tudomány-vevő, bírságoló és tilalmazó okleveleiket) érvénytelenítették. Ha jelen oklevelet vissza-viszik, a káptalan privilegiális formában adja majd ki. D. in die S. Trinit., a. d. 1364.

E.: Dl. 50 400. (Vegyes. Vétel. 1948. 360.) Felül hiányos. Hátlapján újkori kéztől tárgy-megjelölés, valamint kerek körvonala.

Má.: Dl. 64 704. (Bónis cs. lt. 2.) Újkori.

371. 1364. máj. 19.

Péter prépost és a [Lelez-i] konvent 1364. máj. 19-én (oct. Penth., a. d. 1364.) kiadott nyílt oklevele szerint színük előtt Hwgka-i Domokos a felesége (Zenthes-i Pál fia János leánya) nevében az egri (Agria) vikárius ügyvédvalló levelével az ezen nemes asszonynak Zenthes és Zethen birtokokból járó leánynegyede, valamint a hitbére és jegyajándéka ügyében nyugtatta az asszony fivérét (frater uterinus): Tamást, miután megkapott tőle 6 forintot.

Tá.: Pálóczi László országbíró, 1446. okt. 29. Dl. 80 870. (Zichy cs. zsélyi lt. 214. C. 167.) K.: Z. IX. 125–126. (Tá.-ban.)

1364. máj. 19. [! ∋: 1374. máj. 28.]

A Scepus-i Szt. Márton-egyház káptalanja előtt megjelent egyrészről a Sarus megyei Wyfalu-i néhai Mykch bán fia Lorand fia: Miklós mester, másrészről a Wyuar megyei Swyna-i Peteuch fia: János mester és a fia:

István mester, és Miklós elmondta, hogy mivel ő megtudta az apjától: Lorandtól, hogy az uralmuk alatt levő, Heues megyei Vrusy birtok János és István elődei örökbirtoka volt, de tőlük elidegenítették és jogtalanul elfog-lalták, ezért örökjogú leszármazás jogán Jánoshoz és Istvánhoz tartozik, és ugyanezt tudta meg más biztos értesülésekből is apja halála után, Lorand pedig végrendeletében egyéb rendelkezései között atyai anathema alatt meghagyta Miklósnak, hogy e birtokot adja vissza, ezért Miklós, nem akarván az atyai akarattal, a jog parancsával és az igazsággal szembefordulni, mindezek okán és (vér)rokonságuk miatt, valamint mivel az utóbbi időkben tőlük a káptalan más oklevelével, az abban foglalt büntetések alatt 1000 aranyforintot kapott, amit a vállalt időpontokban nem tudott nekik visszaadni, a minap pedig tőlük gyakran felmerülő szükségei elkerülésére további 200 aranyforintot kapott, Wrusy birtokot a tulajdonjoga teljességével és minden tartozékkal Jánosnak, Istvánnak és örököseiknek vissza- és eladta békés birtoklásra, semmiféle jogot v. tulajdont magának és leszármazottainak abban meg nem tartva. Miklós kötelezte magát és örököseit, hogy ha frater-ei és rokonai Jánost, Istvánt és leszármazottaikat Wrusy birtok okán zaklatnák és azt tőlük vissza akarnák venni, akkor őket szavatolják és a birtok tulajdonában megőrzik, s ha ezt nem teszik, akkor Miklós mester minden birtoka ezen 1200 forintért és a büntetésekért János és István mesterek v. utódaik tulajdonába kerüljön. A káptalan erről függő-pecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki a felek kérésre. D. domin. p. Penth., a. d. 1364. [! ∋: 1374. ?], amikor Péter olvasó-, Pál éneklő-, János őrkanonok, Lampert [fia:] Lampert, Jakab [fia:] László, László [fia:]

Miklós kanonok, [I.] Lajos (H) király, Tamás esztergomi, István kalocsai érsek, Benedek prépost. Arenga.

E.: 1. Dl. 29 696. (GYKOL. Cista comitatuum. Hunyad 2. 6. 3.) Függőpecsétje kiszakadt. Felül chirographált (ABC).

2. SNA. Szepesi kápt. hh. lt. 9. 12. 2. (Df. 263 173.) Függőpecsétre utaló plicatura. Alul chirographált (ABC).

K.: Katona, Hist. crit. X. 349–352; Wagner, Sáros 343–344; F. IX/3. 450–452.

Megj.: Az 1364. év Telegdi Tamás és Frankói István érsekek (l. Engel, Arch. I. passim), valamint Benedek prépost efféle hivatalviselésének nem felel meg, 1374 azonban már igen. Emiatt a dátumban elírás lehet (avagy az oklevél hamis).

372. 1364. máj. 20.

Kont Miklós nádor 1364. máj. 20-án (a. d. 1364., 20. die oct. Georgii) kiadott privilegiális oklevele szerint színe előtt Nadan-i István fia: Miklós és Gyarmath-i János fia: Miklós, mint Bolch-i Wgud fia László fiai birtokainak gyámjai (tutor et conservator) azt állítva, hogy László fiai az ő osztályos atyafiaik (fratres), azok Sarusbolchyda, Kowachy és

Thoskeky nevű birtokait Korogh-i Miklóstól követelték vissza, aki a váradi káptalan okle-velének bemutatásával igazolta, hogy Apa fia: néhai János birtokrészei felét, amik János halálával Vgwd fia: Lászlóra háramlottak Kowachy, Thoskeky és Apabolcha birtokokon, László 40 márkáért átadta neki. De Korogh-i Miklós felismerte, hogy Nadan-i István fia:

Miklós és Gyarmath-i János fia: Miklós közeli rokonságban (una proxima linea generacionis) voltak Wgud fia: Lászlóval, és így e birtokok kiváltása őket illeti, ezért meg-engedte nekik, hogy azokat kiváltsák, ezért utóbb Nadan-i Miklós (Gyarmath-i Miklós időközben meghalt) az ország szokása szerint 10 márkára becsült birtokrészeket Korogh-i Miklóstól a nádor előtt kiváltotta, a nádor pedig az emberével a váradi káptalan tanúsága jelenlétében ezeket Nadan-i Miklósnak ítélve neki és leszármazottainak ellentmondó nélkül iktattatta.

Tá.: Garai László nádor, 1448. jan. 13. Dl. 37 180. (KKOL. Cista comitatuum. Bihar.)

373. 1364. máj. 20. Nagyfalu

Miklós fia: Demeter vicecomes és a Baranya megyei négy szolgabíró jelentik [I.] Lajos királynak (H), hogy megkapva gyűrűspecsétes levelét (amit a győri káptalan érdekében bocsátott ki 1 évre tudományvételek, tilalmazások és más, az ország szokása szerinti fel-adatok elvégzésére) kiküldték az egyik szolgabírót (unus ex nobis), Zemefalua-i János fia:

Pált, aki máj. 18-án (sab. p. Penth.) a győri káptalan Petry nevű birtokához tartozó rész (ami Gyurkfalua és Bichorfalua falvak felől van két, Karuicha nevű mocsaras hely között) jogtalan elfoglalásától, termései és hasznai elvételétől az ország szokásának megfelelően tilalmazta Zuglak-i Philpe mester fiait: Miklós, László és János mestereket, azok officialis-a jelenlétében. D. in villa Nogfalu, f. II. p. S. Trinit., a. d. 1364.

E.: Dl. 5316. (Acta eccl. 8. 7.) Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint 2 zárópecsét töredékes nyoma.

374. 1364. máj. 20.

A veszprémi káptalan 1364. máj. 20-án (a. d. 1364., 2. die S. Trinit.) kiadott nyílt oklevele szerint megtekintve Falkus mester Veszprém megyei vicecomes és a szolgabírók oklevelét, amit egyrészről Zabadi-i György fia Pál felesége: Ilona nemes asszony felperes, másrészről Vrs-i Miske fia: Pál alperes részére mutattak be a káptalannak máj. 13-án (2. die Penth., in dicto anno), a Vesprim városban 6 fogott bíró általi döntés megtekintésére kiküldték tanú-ságul kanonoktársukat: Lukács mestert, aki visszatérve elmondta, hogy máj. 13-án a felek 6 fogott bírót vezettek Vesprim városba, és György fia: Pál (a felesége: Ilona nevében a veszprémi káptalan ügyvédvalló levelével) bemutatta a veszprémi káptalan 1342. ápr. 7-i privilegiális oklevelét (l. Anjou-oklt. XXVI. 134. szám), állítva, hogy ez tartalmazza Ilona keresetét a jelenlévő Miske fia: Pál ellenében, akitől Ilona a privilégiumban szereplő birtok-részeket meg akarja szerezni. Az oklevelet megtekintve mielőtt a 6 fogott bíró döntést hozott volna, Miske fia: Pál azt mondta, hogy ő ezen birtokrészeket Ilonának mindig kész volt visszaadni, és ha az asszony v. képviselője ezek tulajdonába be akar menni, ő nem fogja azt tilalmazni, hanem a birtokrészeket Ilonának és leszármazottainak örökjogon átadja.

Tá.: Bebek Imre országbíró, 1390. aug. 30. Dl. 42 460. (Múz. Ta. 1913. 36.)

375. 1364. máj. 22. Visegrád

Konth Miklós nádor (H), a kunok bírája tudatja, hogy nyílt döntéshozó oklevelében Gereb-i Miklós fia: Istvánt a Gereb-i Pál fia: Péter ellen elkövetett hatalmaskodásai miatt fő- és birtokvesztésben (in facto potenciali exeoquod in sentencia capitali et amissione omnium possessionum rerum et bonorum suorum) marasztalta el, amik kétharmada a nádor, egyharmada Péter kezére kell kerüljenek, és mivel István birtokai és birtokrészei elfoglalására és javai átvételére szükséges volt kiküldeni a nádori embert a nyitrai káptalan tanúságával, ezért a nádor írásban kérte a káptalant, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel Bergul (dict.) Mihály, a nádor Golgoch-i officialis-a (akit speciálisan a kúriából küldött ki erre) menjen István saját birtokaira és birtokrészeire a szomszédok jelenlétében, és nem érintve a másoknak járó jegyajándékokat, leánynegyedet és más jogokat, ezeket mások birtokjogaitól különítse el és iktassa kétharmadukat a nádor, egyharmadukat Péter kezéhez a kiváltásuk idejéig, s ha bárki az iktatáskor jelzi, hogy ezek kiváltása őt megilleti, akkor a nádori ember, miután István birtokait és birtokrészeit felbecsülte az ország joga (lex) szerint, a kiváltásukra jan. 13-át (oct. Epiph. d.) tűzze ki, továbbá István javait (res et bona), bárhol és bárkiknél is legyenek, 2 részben a nádor bírói kezeihez, 1 részben Péter kezeihez csatolja, és ha bárki e javak visszaadásakor makacskodna, jan. 13-ra Péter ellen idézze a nádor elé e javak vissza-tartásának megokolására, majd a káptalan minderről tegyen jelentést ugyanakkorra. A káp-talan jelentése szerint kiküldték tanúságul kanonoktársukat: Péter mestert, akivel Bergul (dict.) Mihály, a nádor Golgoch-i officialis-a, a kúriából speciálisan kiküldött nádori ember [1363.] okt. 24-én (f. III. p. 11 milium virg.) Gereb-i Miklós fia: István birtokrészét (nem érintve a jegyajándékokat és leánynegyedet, amik onnan más embereknek járnak) a szom-szédok jelenlétében mások birtokjogaitól elkülönítve 2 részben a nádor, 1 részben Péter kezeihez iktatta addig, míg azok, akiket ez inkább megillet, tőlük ki nem váltják. István több birtokrészét és egyéb javait nem találták, és mivel a birtokrész egy kiváltója sem jelent meg, ezért azt nem kellett felbecsülni. Jan. 13-án megjelent a nádor előtt az ügyben Gereb-i Pál fia: Péter, de mivel Katich nemes asszony (Miklós fia Tamás özvegye) és gyermek (puer) fiuk: Tamás ott azt mondták, hogy Katich-ot az anyja hitbére és jegyajándéka, valamint a saját leánynegyede megilleti István birtokrészén, és azt Katich (akinek István a frater-e) e birtokrészt ki akarja váltani az ország joga szerint, ehhez pedig szükséges volt István birtokrészének bejárása és becslése, ezért a nádor írásban kérte a nyitrai káptalant, hogy küldjék ki tanúságaikat, akikkel Zaruad-i András v. Gereb-i Mykov fia: János v.

Doby-i Kwe (dict.) Miklós fia: Mihály v. Zele-i Péter fia: Miklós v. Zele-i József fia: Péter (Pál fia: Péter részére), ill. Balay-i János v. Elekch-i Tamás fia: András v. Zymy-i Corlat fia: Beke v. Zauar-i Lőrinc fia: Miklós (az asszony és fia részére) nádori emberek márc. 6-án (oct. medii Quadr.) István Gereb-en levő birtokrészét a szomszédok és a felek v. képviselőik jelenlétében járják be régi határai szerint, mások birtokjogaitól különítsék el, fogott bírókkal királyi mértékkel megmérve v. ha nem lehet mérni, szemmel megtekintve elfogultság és hamisság nélkül becsüljék fel értékén (condigno eiusdem precio et valore) az ország szokása szerint, majd a káptalan máj. 1-jére (oct. Georgii) tegyen jelentést. Akkor Mese fia: Péter (Tamás özvegye és a fia: Tamás nevében) bemutatott a nádornak 3 oklevelet: a káptalan jelentését, a nádor oklevelét és a káptalan másik oklevelét (l. 165., 198. és 259. szám).

Mindezek alapján a nádor Miklós fia: István Gereb-en levő, 4,5 márkára becsült birtokrészét, amit az özvegy és fia: Tamás kiváltottak, nekik hagyja, más jogának sérelme nélkül. Erről nyílt oklevelet bocsát ki számukra. D. in Vyssegrad, 22. die oct. predict., a. d. 1364.

E.: Dl. 49 721. (Rumy cs. lt. 56. 61.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint pecsét körvonala.