Dr. Kovács Árpád1
Bevezetés, a témához kapcsolódó fogalmak
Ahhoz, hogy témánkat értelmezni tudjuk, vizsgálnunk kell a vidékfejlesztés fogalmát, ami korántsem egyszerű. Többféle megközelítése használatos, közte kiterjesztő és le-szűkítő, tudományos igénnyel fellépő, igazgatási és politikai szemléletű, továbbá gya-korlatias egyaránt megtalálható. A vidékfejlesztés ma fellelhető számos defi níciójából hadd álljon itt három.
Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program szerint a vidékfejlesztés nem egy ágazat, hanem az érintett ágazat feladatainak összessége, együttes hatása. Felöleli a mezőgazdaságot, az ipart, a mikro-, kis- és középvállalkozásokat, a vidéki turizmust, a területfejlesztést, az önkormányzati és szociálpolitikát, nem utolsósorban pedig a hu-mánerőforrások és a közösségek fejlesztése is ide tartozik. Fő célja a vidéki népesség elvándorlásának megelőzése, a lakosság számára vonzó élet- és munkakörülmények megteremtése a helyi erőforrások átgondolt, integrált és fenntartható hasznosításával, a városi környezetben megszokott szolgáltatások minél nagyobb mértékben elérhetővé tételével. (Új Magyarország [2007])
A Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztésért felelős államtitkárságának fel-adatmeghatározása szerint a vidékfejlesztés célja, hogy visszaadja a vidéki élet ér-telmét, becsületét, vonzerejét. Feladata, hogy javítsa a kistelepüléseken élők életmi-nőségét, megteremtse a helyi közszolgáltatásokat, biztosítsa az ország belakottságát, valamint hazai és uniós forrásokra támaszkodva fejlessze a helyi kis- és közepes mé-retű családi gazdaságokat, feldolgozó üzemeket, vállalkozásokat és a falusi turizmust.
(Vidékfejlesztési… [2013])
A tudományos kutatómunkához köthető egyes megközelítések szerint a vidék és annak fejlesztése jelentheti a fővároson kívüli egész országot, a rurális térségeket, de a városok kisebb-nagyobb vonzáskörzetét is. Gyakran azonosítják a falupolitikával, rit-kábban a mezőgazdaságtól függő falvak problematikájával. (Ángyán [2005])
Természetszerű, hogy cikkünkben alapvetően alkalmazkodni kell a közjogi sza-bályok a költségvetési besorolásokhoz alkalmazkodni igyekvő „hivatalos”, leszűkítő, kereteket adó értelmezési terminológiákhoz. Ugyanakkor nem tagadjuk, hogy a kiter-jesztő értelmezés áll közelebb gondolkodásunkhoz. Ha ugyanis kissé mélyebben vizs-gáljuk meg a pénzügypolitika funkcióit az állami feladatrendszer működésében, ak-kor könnyen beláthatjuk, hogy a fi skális politikának, és az annak éves leképeződését jelentő költségvetési politikának lényegében nincs olyan vetülete, amely közvetlenül
1 közgazdász, a Költségvetési Tanács és a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke, a Szegedi Tudományegyetem professzora. Szerzőtársak: Varga Sándor közgazdász, az Állami Szám-vevőszék volt igazgatóhelyettese, Csomós Dániel közgazdász, a Költségvetési Tanács mun-katársa (csomos.daniel@parlament.hu). A cikk a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2013.
november 14-én tartott konferencián hasonló címmel elhangzott előadás alapján készült.
vagy közvetve ne érintené a vidékfejlesztést. Így ebben a tekintetben minden korlátozó meg közelítést félre kell tennünk.
Ebben az általunk vállalt megközelítésben a vidékfejlesztés kérdését – noha termé-szetszerűen vannak átfedések, áthallások – nem lehet a regionális gazdaságfejlesztéssel azonosítani, és cikkünkben sem kívánunk az utóbbi tudományterületre tévedni. Len-gyel Imre meghatározása erre a különbségre, a regionális gazdaságfejlesztés szakpoli-tikaként való felfogására szemléletesen mutat rá. Megfogalmazásában „A régió nagyon rugalmasan értelmezett gyűjtőfogalom, sokféle összefüggésben felmerülő, általában valamilyen tájat, vidéket, térséget, tartományt, körzetet, zónát, övezetet, zónát stb. le-határoló területi egységet jelent. Hagyományos értelemben a régió többé-kevésbé leha-tárolt terület, amely valamilyen szempontból egységesnek tekinthető, vagy valamilyen szerveződési elv alapján jött létre, amely megkülönbözteti a többi régiótól.” (Lengyel [2010] 36. o.)
A (köz)politika által formált különböző szakpolitikák (oktatás- és egészségügy, ipar-fejlesztés, közlekedés, környezetvédelem, regionális politika stb.) interakcióban vannak egymással, elgondolásaik, törekvéseik végül is pénzügyi mutatókká transzformálód-nak a költségvetésben. Ha pedig funkcionális szakpolitikátranszformálód-nak tekintjük a költségvetési politikát – már csak az előteremthető források korlátossága vagy célirányos, takarékos-ságra, hatékonyságra késztető felhasználás okán is – akkor könnyen kimutatható itt is az egymásrautaltság, és belátható a fi skális politika kiemelt szerepe. A fi skális politika akár az elosztható források nagysága, akár a forrásgyűjtés (jövedelempolitika), akár a
1. ábra. Az állami feladatrendszer – vidékfejlesztés
költségvetésben érvényesülő elosztáspolitika – a rendelkezésre álló pénz elosztásának geográfi ai és funkcionális meggondolásai – által, meghatározó szerepet tölt be a vidék-fejlesztés céljai kitűzésében és megvalósításában. Mindezek egyben azt is megengedik, hogy a vidékfejlesztés kérdéseihez is e nézőpontból közelítsünk.
Az államháztartás fi nanszírozza az állami feladatrendszert. Ennek összefüggés-rendszerét mutatja be a 1. számú ábra. Minden funkcióhoz tartozik fi nanszírozási feladat. Ma mintegy 3000 állami feladatot tartunk számon és folyamatos a bővülés.
Az ábrából is kitűnik, hogy szinte minden egyes feladatban, szakpolitikában, funkció-ban megtalálható a vidékfejlesztés, illetve van ilyen összefüggése.
A költségvetési politika „teljesítménykövetelményei” és a vidék állapota
A gazdaságpolitika vidékfejlesztési összefüggéseinek ismertetése messze meghaladja írásunk kereteit; és a pénzügypolitika szélesebb összefüggései bemutatására, vagy akár a makrogazdasági szempontból igen nagyjelentőségű monetáris politika hozzájárulása ismertetésére sincs módunk. Mindössze annyit jegyezhetünk meg itt, hogy hasonlóan az előző politikákhoz, a pénzügypolitikának is nyilvánvalóan általános célja az, hogy a távlatilag is fenntartható társadalmi–gazdasági fejlődést szolgálja. Országos és terü-leti szinten egyaránt. Aktuális célja pedig a fi skális politika és az éves megvalósulását jelentő költségvetések útján a dinamikus egyensúlytartás az ország pénzügyi stabilitási érdekei, a gazdasági növekedés tartóssága és érzékelhetővé tétele, és nem utolsósorban a lakossági életfeltételei, szociális biztonsága fenntartása, fejlesztése között.2
Ennek megfelelően cikkünk megközelítésében a magyarországi fi skális politikát abból a szempontból lehet az egyes évek idősorában minősíteni, hogy aktuálisan és távlatilag mennyiben képes hozzájárulásával, tevékenységével megtartani/erősíteni nemzetgazdasági szinten az államháztartás egészének pozícióit, érvényesíteni válság-körülmények között is a pénzügyi stabilitás alapvető érdekeit, mérsékelni az országon belüli fejlettségi különbségeket, fenntartani és megőrizni/javítani a társadalmi (köz) szolgáltatások rendszerét, támogatni a rövidebb és hosszabb távú társadalom- és gazda-ságpolitikai célok megvalósulását, együttműködni, harmóniát teremteni e célrendszer teljesülése érdekében a különböző szakpolitikákkal, így a regionális politikával is.
A felsorolásra tekintve – kiegyensúlyozott társadalmi, gazdasági működést, demok-ratikus közakarat-formálást, politikai érdekek és értékek mentén való kormányzást és interakciók sokaságát feltételezve – levonható az a következtetés, hogy a különböző po-litikák (közpolitika, gazdaságpolitika, pénzügypolitika stb.) „piramisában”, hierarchi-ájában a fi skális politika az egyik sajátos építőelem. A többi politika letükröződéseként
2 A pénzügypolitikának számos célja van. Témánk szempontjából a legfontosabbak: a gaz-dasági növekedés elősegítése, a piaci verseny kibontakoztatása, a szociális védőháló kiala-kítása, az ország fi zetőképességének biztosítása, belső pénzügyi egyensúly megteremtése.
Részterületei – a monetáris, a költségvetési (fi skális) valamint a devizapolitika – közül a költségvetési politika rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel legerőteljesebben lehet hatni a vidékfejlesztésre.
adott pillanatban a fi nanszírozás kerete, megvalósítója és ugyanakkor a távlati célrend-szer kiteljesítéséhez, meghatározásához lehetőségeket nyitó kapu. Egycélrend-szerre következ-mény és olyan generáló erő, amelynek hatásmechanizmusai a vidék fejlődését tekintve években, évtizedekben érvényesülnek. Így például a makrogazdasági stabilitás – adott években növekedési áldozatok árán való megteremtése – bár csak évek távlatában képes mérsékelni a vidék társadalmi (köz)szolgáltatásainak különbségét, vagy – közvetve – a foglalkoztatás javításával a megélhetési feltételeket, de megőrzi az esélyt, lehetőséget ad a felemelkedésre.
A vidék fejlettsége a mai Magyarországon
Az állami feladatrendszert az államháztartás központi és önkormányzati alrendszere fi nanszírozza. Együttes kiadásain belül az úgynevezett funkcionális osztályozás repre-zentálja az egyes feladatok súlyát, amelyet a 2. sz. ábra szemléltet.
Az ábra jól mutatja, hogy a költségvetési politika milyen erős determinációkat hor-doz, amelyeknek vannak társadalmi, tradicionális okai. Kettősség jellemzi a fi skális politika történéseit. Hosszabb távra visszatekintve egyrészt elkövetője és kiszolgálója volt azoknak a vidékfejlesztéssel, társadalmi gondokkal, életfeltételekkel, elvándorlás-sal kapcsolatos hibáknak, a költségvetés-tervezési (megalapozottsági) és végrehajtási
2. ábra. Az államháztartás funkcionális kiadásainak megoszlása 2000–2013 között (%)
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Egyéb (09., 11., 13., 16.) funkciók összesen F15. Államadósság kezelés
F14. Környezetvédelem F12. Közlekedési és távközlési
tevékenységek és szolgáltatások F10. Mező-, erdő- , hal- és vadgazdálkodás F08. Szórakoztató, kulturális, és vallási
tevékenységek és szolgáltatások F07. Lakásügyek, települési és közösségi
tevékenységek és szolgáltatások
anomáliáknak, a költségvetési szempontból a „könnyebb út” választásához (eladósodás bátorítása), amelyek a mai magyar vidéket jellemző fejlődésbeli állapotokhoz, súlyos lemaradásokhoz, elvándorláshoz vezettek. Másrészt rövidebb távra visszanézve a költ-ségvetési politika elvitathatatlan sikere, hogy Magyarországon a fi skális konszolidáció lezárult, kikerültünk – az EU-ba belépésünk, 2004 óta tartó – a túlzott mértékű állam-háztartási hiány miatti defi citeljárás alól, hiszen immár tartósan a GDP 3 százaléka alatt van az államháztartás hiánya. A költségvetések megalapozottságának és végre-hajtásának a fegyelme javult.
Fokozatosan csökken az államadósság mértéke is (de még mindig a GDP 79%-a körü-li). Kedvezőtlen, hogy az államháztartás adósságszolgálata (kamatkiadása) még mindig kiugró mértékű. Az e célra évente kényszerűen fordított 1200 milliárd forint megegye-zik az államháztartás egészségügy kiadásainak nagyságrendjével, a közoktatási kiadá-sok négyötödével, vagy a közlekedési ráfordítákiadá-sok 1,3-szorosával. Ezáltal kevesebb jut az egyes közszolgáltatási funkciókra, s azokon belül a vidékfejlesztést szolgáló kiadásokra.
Az ország pénzügyi stabilitása szempontjából rendkívül fontos hazánk makrogaz-dasági helyzetének alakulása, az EU, a visegrádi országokhoz való összehasonlítása.
A magyar gazdaság a 2000-es évek elején még a régió éllovasa volt a gazdasági növe-kedés ütemét tekintve, évi 4 százalékot meghaladó mértékkel. Az évtized második fe-lében ugyanakkor a visegrádi országok közül egyértelműen Magyarországot jellemezte a legszerényebb gazdasági növekedés, 2009 után pedig az egyik legnagyobb visszaesés (3. sz. ábra).3
3. ábra. Az egy főre jutó GPD (vásárlóerő-paritáson) alakulása, EU átlag = 100, 2001-2012 között
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
Cseh Köztársaság Magyarország Lengyelország Szlovákia
Forrás: EUROSTAT
3 Az ábráknál az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepcióra támaszkodtunk. Ahol ettől eltértünk, ott megjelöltük a forrást.
Az ország fejlődése, így a vidék fejlesztése szempontjából lényeges, mekkora az államháztartás GDP-n belüli aránya. Hazánkban – különösen a környező országokkal összehasonlítva – ez (vagyis az újraelosztás) még mindig magas, 50 százalék körüli (4. sz. ábra). E mögött természetszerűen nagymértékű a jövedelemcentralizáció, riasz-tóan hatva a működő tőkére.
4. ábra. A konszolidált államháztartás kiadási főösszege (a GDP %-ában)
2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014
54
2007–2013. évi fejlesztési kiadások – vidékfejlesztés
A 2013-ban lezárult hétéves fejlesztési ciklusban a magyar államháztartásban közel 12 ezer milliárd forintot használtak fel beruházásokra, felújításokra. Ennek 70%-át tették ki az uniós támogatásból és a hazai társfi nanszírozásból megvalósult (megvalósuló) fej-lesztések. Az utóbbin belül ismert az ágazatonkénti megoszlás (5. sz. ábra), valamint a vidékfejlesztést szolgálók aránya (83%). Ha fi gyelembe vesszük a tisztán hazai forrás-ból fi nanszírozott fejlesztéseket is, óvatos becslés szerint az elmúlt hét évben mintegy 9–10 ezer milliárd forint beruházás valósult meg vidéken.
5. ábra. Kiemelt területek fi nanszírozására rendelkezésre álló uniós kötelezettségvállalási keretek a 2007–2013 közötti időszakban
(milliárd forint; az összes %-ában)
524,48; 6%
F01 Törvényhozó és végrehajtó szervek (államkorszerűsítés, területi általános közigazgatás, önkormányzati tevékenységek stb.) F03 Rendvédelem és közbiztonság (tűzvédelem,
büntetés-végrehajtás, határőrizet, stb.)
F04 Oktatás (alap- , közép- és felsőoktatás fejlesztése, egyéb oktatási tevékenységek)
F05 Egészségügy (kórházi, járóbeteg szakellátási, fekvőbeteg ellátás, stb.)
F06 Társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások (szociális foglalkoztatás, nyugellátások, munkanélküli ellátások stb.) F09 Tüzelő és üzemanyag, valamint energiaellátási feladatok
(energetikai fejlesztések)
F10 Mező-, erdő-, hal- és vadgazdálkodásból vidékfejlesztés F12 Közlekedésfejlesztés (közúti, vízi, vasúti fejlesztések,
távközlés)
F13 Gazdaságfejlesztés (gazdaság-, területfejlesztés és idegenforgalom, stb.)
F14 Környezetvédelem (szennyvízelvezetés, természetvédelem, hulladékgazdálkodás stb.)
Egyéb, ágazatba nem besorolható KMR-ben megvalósuló fejlesztés F01
Hazánk fővároson kívüli területének fejlettségét a legkülönbözőbb mutatókkal lehet jellemezni. A jövedelemtermelő képesség tekintetében jelennek meg legmarkánsabban az országon belüli különbségek (6. sz. ábra). A differenciálódás nemcsak főváros és vi-dék között, hanem vivi-déken belül is jelentős.
Az ábrán jól láthatóan Közép-Magyarország kiemelkedik a jövedelemtermelő ké-pességet illetően, hiszen ez a régió – benne a fővárossal – adja Magyarország bruttó nemzeti termékének csaknem felét. Ha a lentebb megjelenített 2–3. sz. táblázat adatait is fi gyelembe vesszük, az ország régiói közül Észak-Magyarország a legelmaradottabb, de Dél-Alföld, Észak-Alföld valamint Dél-Dunántúl leszakadása is szembetűnő.
Ha a Közép-Magyarország régióból kiemeljük a fővárost, még inkább érzékelhető a vidék leszakadása.
A vásárlóerő paritáson kimutatott egy főre jutó GDP tekintetében egyedül Budapest értéke haladja meg az EU átlagát. A vidék egy lakosa harmadannyi GDP-t állít elő, mint a fővárosban élő. Ha a NUTS 3 területegységek rangsorát vizsgáljuk, akkor valamennyi magyarországi megye az EU megyéinek alsó 25%-ában, míg 13 megye pedig az alsó 10%-ában helyezkedik el.
6. ábra. Hozzájárulás az ország GDP-jéhez és az egy főre jutó GDP, 2009
1. táblázat. A főváros és a vidék fejlettsége
Meg nevezés EU
Az EU 2020 stratégiához kapcsolódó regionális mutatók is jól ábrázolják az orszá-gon belüli differenciálódást.
2. táblázat. Az EU 2020 stratégiához kapcsolódó regionális mutatók I.
Megnevezés
EU27 501 755 100,0 10,4 100,0 39,0
Magyarország 10 000 64,7 10,9 66,9 34,5
Közép-Magyarország 2 961 106,7 9,2 76,6 42,0
Közép-Dunántúl 1 096 56,6 9,8 61,6 26,4
Nyugat-Dunántúl 996 64,9 7,4 65,8 26,5
Dél-Dunántúl 944 44,3 12,0 56,6 33,6
Észak-Magyarország 1 202 39,6 16,6 56,7 32,4
Észak-Alföld 1 487 41,2 13,9 58,3 34,9
Dél-Alföld 1 313 42,3 10,5 55,3 31,2
3. táblázat. Az EU 2020 stratégiához kapcsolódó regionális mutatók II.
Megnevezés Foglalkoztatási
EU 2020 célkitűzés 75,0 3,0 10 40
Magyarország 62,1 1,2 11 28
Hazai EU 2020 célkitűzés 75,0 1,8 10 30
Közép-Magyarország 66,8 1,6 9 40
Közép-Dunántúl 64,9 0,6 11 21
Nyugat-Dunántúl 66,7 0,6 9 22
Dél-Dunántúl 57,5 0,5 11 21
Észak-Magyarország 54,2 0,6 15 19
Észak-Alföld 57,3 1,1 14 22
Dél-Alföld 60,7 1,2 9 24
A jövedelemtermelő képesség gyengeségei megmutatkoznak a foglalkoztatottság-ban (munkanélküliségben), valamint az ipar és a szolgáltatások termelékenységében is. A felzárkózás reménye mutatkozik abban, hogy egyes elmaradott régiókban a tu-dásintenzív szolgáltatási ágazatban foglalkoztatottak aránya, valamint a K+F ráfordítás mértéke nagyobb, mint a fejlettebb régiókban. Kedvező az is, hogy a felsőoktatási vég-zettségűek aránya tekintetében a – Közép-Magyarország régión túli – régiók között alig van eltérés (Dél-Alföld mutatója e körben a legjobb).
A következő (7. sz.) ábra térképei azt a sokéves folyamatot érzékeltetik, ahogyan Észak-Magyarország és Észak-Alföld, sőt egyre inkább Dél-Dunántúl is leszakadt a többi régiótól a munkanélküliség tekintetében.
7. ábra. Regisztrált munkanélküliek aránya a 15-64 éves népességben
1991 1993
0,45 0,4 0,35 0,3 0,25 0,2 0,15 0,1 0,05 0
2007 2011
Forrás: MTA KRTK Adatbank. Készítette: Göndör László
Az ország népessége csökken. A 2011. évi népszámláláskor 9985 ezren voltunk, 191 ezer fővel (2%-kal) kevesebben, mint 10 évvel korábban. Az ország egyes részeiben en-nél lényegesen nagyobb a visszaesés, van viszont, ahol növekedést látunk – az országon belüli vándorlás következtében. (8. ábra)
A gazdasági fejlettséggel/fejletlenséggel párhuzamosan fokozódnak az egészség-ügyi egyenlőtlenségek is az országon belül. Az életkilátások ebből fakadóan különösen Észak- és Kelet-Magyarországon rosszak (9. sz. ábra)
8. ábra. A lakónépesség változása megyénként, 2002. január 1. és 2012. január 1. között
< –7,5 -7,49 – -5 -4,99 – -2,5 -2,49 – 0
> 0,01 Lakónépesség változása (%) Jelmagyarázat -10,35%
-2,05%
-4,34%
-8,47%
14,28%
-0,78%
-8,48%
-10,35%
-6,22%
-4,67%
-5,34%
3,81%
-4,52%
-2,18%
-6,57%
0,03%
-9,82%
-9,46%
-2,61%
-6,14%
9. ábra. Születéskor várható élettartam (2011)
Jelmagyarázat Születéskor várható
átlagos élettartam 76,01 - 77,88 75,01 - 76,00 74,01 - 75,00 73,01 - 74,00 71,32 - 73,00
Magyarország 175 kistérsége közül 2010-ben 94 hátrányos helyzetűnek minősült (az ország területének 57%-át, a népesség 30%-át – 3 millió főt – érintően) (10. sz. ábra).
Ezekre jellemző a gazdasági funkcióvesztés, esetenként a bedőlt szocialista iparosítás, az erőltetett mezőgazdasági kollektivizálás következményeként. Magyarország keleti fele „gazdag” periférikus térségekben, de újonnan leszakadó kistérségek vannak Zala, Somogy, Veszprém, Tolna, Baranya és Fejér megyében is (aprófalvak!).
10. ábra. Társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott települések (2010)
ww ww
Európa 2020
Magyarország hosszú távú fejlődésére várhatóan erőteljes hatást gyakorol a Lisszaboni Stratégiát felváltó Európa 2020, az Európai Unió növekedési stratégiája. Az új stratégia fő célja, hogy Európa gazdasága intelligens, fenntartható és inkluzív legyen annak ér-dekében, hogy az Unióban és tagországaiban növekedjék a termelékenység és a foglal-koztatottság, erősödjön a társadalmi kohézió.
A stratégia öt célkitűzése a foglalkoztatásra, az oktatásra, a kutatásra és innováció-ra, a társadalmi befogadásra és a szegénység enyhítésére, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és az energiaügyre irányul.
Az Európa 2020 stratégiának területi szempontból kulcseleme a város és térsége fejlesztése.
Az EU stratégiájába illeszkedő Közös Agrárpolitika 2013 utáni jövőjét meghatározó reform három fő célt fogalmazott meg: életképes élelmiszertermelés, természeti erő-forrásokkal való fenntartható gazdálkodás, valamint kiegyensúlyozott területi fejlődés (a vidéki közösségek, a helyi gazdaságok erősödjenek, a vidéki munkahelyek gyara-podjanak).
Nemzeti fejlesztés, területfejlesztés, vidékfejlesztés
Az EU 2020 stratégia megvalósítása érdekében mindegyik tagállam saját nemzeti célo-kat és intézkedéseket fogad(ott) el. Ebbe a körbe tartozik hazánknak – az Országgyűlés OGY 1/2014. (I.3.) számú határozatával elfogadott Nemzeti Fejlesztés 2030 – Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepciója.4
A Koncepció jövőképe és átfogó célrendszere 2030-ig szól. A dokumentumban fej-lesztési (benne a vidékfejfej-lesztési) prioritások, célkitűzések, eszközrendszerek fogalma-zódnak meg a 2014-2020-as programidőszakra.
A Koncepcióban rögzített jövőkép szerint „Magyarország 2030-ra Kelet-Közép-Eu-rópa gazdasági és szellemi központjává válik, lakosságának biztonságos megélhetést biztosító, az erőforrások fenntartható használatára épülő versenyképes gazdasággal, gyarapodó népességgel, megerősödött közösségekkel, javuló életminőséggel és környe-zeti állapottal” (Magyar Közlöny [2014]).
A jövőkép elérése érdekében négy átfogó fejlesztési célt jelöltek meg: „értékteremtő, foglalkoztatást biztosító gazdasági fejlődés; népesedési fordulat, egészséges és megúju-ló társadalom; természeti erőforrásaink fenntartható használata, értékeink megőrzése és környezetünk védelme; valamint térségi potenciálokra alapozott, fenntartható tér-szerkezet”(Magyar Közlöny [2014].
A nemzeti fejlesztésre, benne a területfejlesztésre, specifi kus célokat határoztak meg:
„a) szakpolitikában érvényesítendők: versenyképes, innovatív gazdaság; gyógyí-tó Magyarország, egészséges társadalom, egészség- és sportgazdaság; életképes vidék, egészséges élelmiszertermelés és ellátás, az élelmiszer-feldolgozóipar fej-lesztése; kreatív tudástársadalom, piacképes készségek, K+F+I; értéktudatos és szolidáris öngondoskodó társadalom; jó állam, szolgáltató állam és biztonság;
stratégiai erőforrások megőrzése, fenntartható használata, környezetünk védelme;
b) területi specifi kus célok: az ország makroregionális szerepének erősítése; a többköz-pontú térszerkezetet biztosító városhálózat; vidéki térségek népességeltartó képes-ségének növelése; kiemelkedő táji értékű térségek fejlesztése; területi különbségek csökkentése, térségi felzárkóztatás és gazdaságösztönzés elősegítése; összekap-csolt terek: az elérhetőség és mobilitás biztosítása.”(Magyar Közlöny [2014])
4 A 2013. november 14-én elhangzott előadásban a Koncepciónak még a társadalmi vitára bocsátott változatára tudtunk építeni. Ebben az írásban viszont már az elfogadott dokumen-tumra tudunk támaszkodni.
A jövőkép, az átfogó és a specifi kus célok valamint a nemzeti prioritások összefüg-géseit, összekapcsolódásait szemlélteti a 11. számú ábra.
11. ábra: Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció célrendszere
Vonzó gazdasági Nemzeti prioritások 2014–2020Specifi kus célok 2030Átfogó célok 2030Jövőkép 2030
Fordulat a teljes
Az ábra legalsó sorában feltüntetett nemzeti prioritások azzal összhangban kerül-tek meghatározásra, hogy a 2014–2020 programozási és fejlesztési időszak forrásait – amelyek az előző hétéves időszakhoz képest szűkebbek lesznek – döntően a stratégiai jelentőségű, nagy hozzáadott értéket produkáló gazdasági területeken kell majd fel-használni.
Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció – az előzőekben már kiemelt szempontokkal összhangban, fi gyelemmel a Nemzeti Vidékstratégiában megjelöltekre is – többek között a következők szerint határozta meg a vidékfejlesztési, agrárgazdasági feladatokat a 2014–2020-as időszakra: a perifériák visszacsatolása; a vidéki foglalkoz-tatás növelése; város–vidék kapcsolatok helyreállítása, várostérségi települések össze-hangolt fejlesztése; a megyei önkormányzatok a területfejlesztés középszintű főszerep-lői (a régiók – NUTS 2 szint – csak statisztikai egységek); a vidék gazdaságának több
Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció – az előzőekben már kiemelt szempontokkal összhangban, fi gyelemmel a Nemzeti Vidékstratégiában megjelöltekre is – többek között a következők szerint határozta meg a vidékfejlesztési, agrárgazdasági feladatokat a 2014–2020-as időszakra: a perifériák visszacsatolása; a vidéki foglalkoz-tatás növelése; város–vidék kapcsolatok helyreállítása, várostérségi települések össze-hangolt fejlesztése; a megyei önkormányzatok a területfejlesztés középszintű főszerep-lői (a régiók – NUTS 2 szint – csak statisztikai egységek); a vidék gazdaságának több