egítség és támasz volt kutatásaim során a református egyház levéltára. Az 1700-as évekből származó hivatalos levelezések, az egyház és a hozzá tartozó iskolai oktatásról szóló jegyzőkönyvek, a peres eljárások tanúval-lomásai tájékoztatott a legérdekesebb és legfon-tosabb eseményekről. A legérdekesebb és a leg-fontosabb részemre mindenképpen az anya-könyvekben található adatok megismerése.
Őseinket, elődeinket megismerni csak akkor tudjuk, ha néhány adatot – mely életükkel, szo-kásaikkal kapcsolatos – megismerünk. S ez bi-zony nagyon nehéz. Több évtized távlatából is sokszor nagyon bonyolult ismeretekhez jutni, melyek rokonságunkra vonatkozik, hát még ak-kor, ha arra vállalkozunk, hogy több száz évvel visszamenjünk az időben! Egy ilyen időutazás-sal közelebb kerülhetünk hozzájuk. Csak a megvalósítás ütközhet néha kisebb nagyobb akadályokba!
Anyakönyv használata már az 1700-as évek elején kötelező volt. Mária Terézia törvényben rögzítette, hogy a birodalom minden településén a születéseket, házasságkötéseket és az elhalálo-zásokat a hozzá tartozó egyház anyakönyvekben rögzítse. Abban az időben nem volt minden te-lepülésen templom és a templomhoz tartozó írástudó, – így az egyházakhoz tartozó filiák lakosai kötelesek voltak az anyakönyvezést igénylő eseményeket a hozzájuk tartozó anya-egyháznál bejelenteni.
A kezdeti időszakban rögzített adatok nagyon hiányosak, de azért sok mindent elmond arról a korról. Az anyakönyvek szerepe éppen abban nagy jelentőségű, hogy több évtizedet, évszáza-dot visszamenve is követni lehet egy-egy család mindennapjait.
Emberi sorsok, életek, örömök és tragédiák rejtőznek száraz adatként az egyházak által ve-zetett anyakönyvekben, – legyen az születési, esketési vagy akár halálozási. Adatok sora sze-repel benne, melyek önmagukban nem monda-nak semmit, de ha valamilyen céllal kutakodunk a sorok között, meglepően sok és értékes adat-hoz jutunk.
Az anyakönyvekben a kézírás miatt sok aka-dályba ütközünk, ugyanis találkozhatunk szép írású oldalakkal, de nagyon sok esetben nagyon
csúnyán íródott oldalak is fellelhetők, – ezeknél rettenetesen sok energiába kerül amíg egy-egy nevet ki tudunk bogarászni. A tinta, amelyet a régi időkben használtak, legtöbbször nagyon gyenge minőségű volt, sokszor házilag állították elő, így gyakran előfordul, hogy a leírt betűk nagyon nehezen olvashatók, mivel elhalványod-tak az évtizedek, évszázadok során. A tinta szí-ne kifakult, sok helyen el is tűnt. Ezek csak a nehézségek, de amikor már véget ér a bogará-szás szemfárasztó időszaka, egyből sikerél-ményként lehet elkönyvelni az előző időszak minden apró bosszantó mozzanatát.
Az anyakönyvek nagyon sok mindent elárul-nak. A sorok közül – a sok adat mellett – kiol-vasható egyes családok vagy személyek, esetleg egy kisebb közösség gondjai, tragédiái, néha örömei. Bár ezek csak „száraz” adatok, mégis sok mindenre lehet következtetni.
Kardszag Újszállás lakosainak anyakönyve-zése a kezdeti időszakban csak kevés adatot rögzít. Más anyakönyvekben például az esketés-nél szerepelnek a szülők és a tanúk adatai. Ezek alapján sokszor sikerült más település kutatása során a családok kötődésének biztonságos kiku-tatása. A karcagi anyakönyvekben nem találtam ilyen részletes bejegyzést, így sokszor csak ta-lálgatni lehet a Varró család ágainak egymáshoz való viszonyáról.
A keresztelési (később: születési), a házas-ságkötési (esketési) és a halálozási anyakönyvek mesélnek az elmúlt időkről s az akkor történt eseményekről.
Az anyakönyvek több információt is tárolnak.
Időnként csak egy-egy foglalkozás, vagy titulus bejegyzése. Ez közelebb visz a családban helyet foglaló elöljárók megismerésében. A halálozási anyakönyvben a halál okának leírása megmutat-ja, milyen betegségek, esetleg járványok pusztí-tottak az adott időszakban. A mellékelt képen bemutatott 1822-es anyakönyvi bejegyzésen jól láthatjuk, hogy a himlőben elhunytak száma jelentős ezen a néhány napon.
Egy másik információ is van itt a számunkra.
Ugyanis Varró Sára Mária nevezetű, fél eszten-dős leánya halt meg himlőben. Ugyanakkor azt is mutatja, hogy leányanya volt, hiszen nem fér-jezett néven van bejegyezve.
S
Egy 1769-es keresztelési anyakönyvi oldalnak a részlete
Halálozási anyakönyv bejegyzéseiben Varró Sára Mária nevű lánya (1822. november 2.) Apró kis információk ezek, de ebből épül fel
a család egésze. Csakis így lehet minden egyes családtagot felkutatni és a megfelelő helyen el-helyezni a családfán.
Akkor lehet bizonyos a kutató az adott sze-mély családjáról, ha több információt is közöl-nek. Ilyen például a „legelső” Varróról szóló 1734-es bejegyzés is: „Varró István vette Csombordi Mihály árva h. l.1 Erzsébethet”. Bár itt a menyasszony családjáról (édesapjáról) van feljegyzés.
Az esketési anyakönyvben is találhatunk számunkra fontos adatot. Itt van például egy 1808. január 24-i bejegyzés: „Hattházi Lakos és Prókátor Iffjú Békési András v.2 Néhai Commissárius Varró János h. 1. Susannát.”
Megtudjuk ennek az eseménynek a kapcsán,
1 h. l. hajadon leány
2 vette (feleségül vette)
hogy Varró Zsuzsanna édesapja nótárius volt, s ezen az eseményen már nem vehetett részt, hi-szen a beírás szerint „Néhai”, vagyis már elha-lálozott.
Apró adatok ezek, de csak így lehet felderíte-ni a család tagjait, leszármazási ágait. Vannak olyan anyakönyvek, ahol részletesebben vannak adatok közölve. Nem tudni, miért nem az előre kinyomtatott táblázatokkal rendelkező anya-könyveket használtak Karcagon. Ezekben több adatot kérnek a bejegyzések során. Bár itt, az előzőekben közlik az apa foglalkozását, de ez csak kivétel. Nyilván a betöltött hivatala miatt tisztelték meg a lányát, hogy ezt feltüntették. A részletesebb anyakönyvekben mindkét szülő neve és foglalkozása meg van nevezve, az érde-kelt fél – menyasszony, vőlegény – életkora is jelölve van. Ugyanakkor a tanúk nevei is be vannak írva.
Sándor, Varró Istváné nyavalyatörés (1816. július 13.)
Sámuel, Nótárius Varró Jánosé nyavalyatörés (1819. május 31.)
Varró Sára lánya Sára nyavalyatörésben halt meg, 5 napos korában (1820.)
Varró Sára lánya Mária himlőben halt meg, fél esztendős korában (1822.)
Varró Susánna lánya Susánna, kelevényben halt meg, fél esztendős korában (1821.)
Varró Susánna lánya Mária himlőben halt meg, másfél esztendős korában (1822.) Sajnálatos, hogy esetünkben ezektől az
ada-toktól megfosztottak bennünket. Ezek ismereté-ben nyilván nagyobb pontossággal lehetett volna
„felépíteni” a családfát.
A halálozási anyakönyv lapjairól gyűjtöttem ki ezt a néhány bejegyzést, ami tragédiákat is közöl velünk. Egyszer azt, hogy milyen beteg-ségben hunyt el a gyermek. Járványként söpört végig időnként az országon a himlő. Itt is szedte áldozatait. Ugyanakkor a nyavalyatörés is sok gyermek halálát okozta. A szomorú ebben még az is, hogy a szülők legtöbbször bele is törődtek
ebbe, mert azt mondák: „Isten adta, Isten elvet-te!” Ami még figyelemre méltó, hogy Varró Sára és Varró Susánna leányanyák voltak, hi-szen nem férjezett néven lettek bejegyezve.
A helytörténeti kutatásokban jelentős szerepet tölt be a helyi egyház anyakönyvezése. A beírt adatok alapján meg lehet ismerni a családok ösz-szetételét, foglalkozásukat, hivatali beosztásukat, de a legfontosabb, az időpont, amely alkalmával fel lettek írva az adatok. számunkra ez a fontos és az irányt adó információ, hiszen ez mindenkor teljes mértékben hiteles.