érképek segítik az utazókat, hogy úti cél-jukat a lehető legjobb s legrövidebb út-vonalon közelíthessék meg. Térképek nélkül már nem is tudnánk boldogulni, hiszen olyan adatokkal bírnak, melyek az emberek számára nagyon fontosak a mindennapi életben
− és ez nemcsak az utazás.
A térképek segédeszközök, melyek a Föld felszínéről készült ismereteket tartalmazzák.
Készültek térképek már régebben is, de mégis csak a XV. század volt az az időszak, amikor a nagy felfedezések megindulásával az igények is megnőttek ebben az irányba. A tengeri hajózás fellendülése, a kereskedő városi polgárság fel-emelkedése következtében még inkább megnőtt a jelentősége. Elterjedésüket és közhasználatba vételüket csak a könyvnyomtatás felfedezése és alkalmazása tette lehetővé. Az igény a térképek iránt és a lehetőség, hogy számos ember használ-hatja ezt a segédeszközt, létrehozta az újkori kar-tográfiát, mely már pontosabb és megbízhatóbb műszereket használt. Így valóban részletes, fontos elemekkel gazdagított térképet tudott átadni a fel-használóknak.
Az ekkor készült térképeken már szerepel ugyan Magyarország és Erdély (Transylvania) is, de mivel a készítői nem tulajdonítottak nagy jelentőséget minden egyes kis településnek, ezért nem elég alapos. Egyenesen hiányos és kevés adattal szolgál. A kor azonban megköve-telte ennek a hiánynak a korrigálását.
A XVI. század első felében már készült egy részletesnek mondható térkép, méghozzá egy magyar térképész, Lázár (Lazarus) munkájaként.
Magyarország több szempontból is problémás volt, hiszen éppen a XVI. században következett be az ország három részre szakadása s a folya-matosan dúló kisebb nagyobb harcok miatt lehe-tetlen újabb, a valódi helyszínen készült felmé-rés alapján a térkép készítése. Így tehát a XVIII.
századig nem is találkozhatunk hiteles felmérés-sel az előbb említett okok miatt. Az ebből a korból származó térképeken a korábbiakról ké-szült másolatok, esetleg átdolgozások szerepel-nek. Így hiába ontották a nyugat-európai kartog-ráfusok, kiadók és nyomdák a szebbnél szebb térképeket, azon Magyarország területéről ké-szült rész nem az akkori állapotokat tükrözi, – ezáltal csak tájékoztató jellegűek.
Mivel nagyrészt másolatok voltak, így nem szerepelnek rajta azok a települések, melyek el-zártak, vagy megközelíthetetlenek voltak az uta-zók elől s azok se fedezhetők fel, melyek később alakultak ki Bal oldalt láthatjuk Eger (Agria) várát, városát, középen fent Debrecen, jobbra lent viszont Szeghalom neve olvasható. Érde-kes, hogy Nádudvar kétszer is szerepel rajta, láthatjuk Ecseg és Szent Imre jelölését, de Kar-cag nincs rajta. A térkép tájolását ne vegyük fi-gyelembe, hiszen az akkori mérőeszközök nem voltak pontosak. Itt csak a települések egymás-hoz való viszonyát nézzük.
Lazarus térképe
T
Kardszag uj szállás a Lipszky-féle térképen Térképek segítették a közigazgatást a
min-denkori államapparátusban. Szükség volt rá, hi-szen ennek segítségével lehetett meghatározni a birtokok határait, a települések elhelyezkedését.
Ennek alapján vált láthatóvá a papíron is lefek-tetett területek nagysága s tájékoztatásul szolgált például abban, hogy a települések milyen távol esnek egymástól, illetve milyen útvonalon lehet megközelíteni azokat. Kivitelezésük, jelkulcsuk eltér a maiaktól. A hegyeket madártávlatból megrajzolt halmokkal, az erdőket látképszerűen ábrázolt fákkal, míg a településeket − nagysá-guktól függően − épületekkel, templomokkal, várakkal jelzik.
Jól láthatóak Lazarus térképén a települések mellé rajzolt kis tornyocskák, melyek tulajdon-képpen a templomot jelentik, némely esetben pedig a várat. Ez a képi ábrázolás − mely főleg rézmetszéssel készült, és csak utólag lett színez-ve − különlegessé és széppé teszi a régi térképe-ket és bizonyos fokig használhatóvá, még ha ará-nyaiban pontatlan is.
A térképek elkészítése hatalmas feladat volt, hiszen ez egy olyan összetett mérési folyamat, melynél a legkisebb tévedés is nagyon nagy problémákat okozhat. A régi nyomatok szolgál-tak alapul a modernebb és pontosabb kartográfi-ai munkáknak.
1798-ban Johannes Lipszky, azaz Lipszky János az alábbi sorokat írta levelében gróf Feste-tics Györgyhöz:
„Valóban szégyen hazánkra nézve, hogy er-ről az oly szép és érdekes országról jó térképek készítésében annyira visszamaradtunk, hogy még csak pontos trigonometriai mérést sem tu-dunk felmutatni országunkról, még kevésbé aszt-ronómiait.”
A probléma elsődlegesen az volt, hogy a tér-képeket a régi kartográfusok által készített met-szetekről másolták át s ezáltal pontatlanok vol-tak, így ezeket használni nem lehetett. Lipszky János végül elkészítette a Magyar Királyság s a hozzá tartozó országok pontos térképét, mely abban az időben a lehető legpontosabb volt.
(Nagy munka volt, de végül is sikerrel járt.) Egy térkép pontossága és megbízhatósága a katonaság szempontjából azonban nagyobb je-lentőséggel bírt. Fontos volt ez, hiszen ennek alapján meg lehetett határozni a csapatok moz-gását, az utánpótlás útvonalát, a meghódítandó és leigázandó területek nagyságát és elhelyezke-dését. Emellett a védekezés szempontjából is nagyon fontos volt, hiszen a térképek alapján tudták megszervezni az ellenség által elfoglalt területek lokalizálását, majd ennek visszaszerzé-sét is.
Karczag a II. katonai felmérés térképén A hadvezetés arra törekedett, hogy nagyon
részletes és pontos felmérések alapján készült tájé-koztató rendszer birtokában legyen.
Magyarország területének a feltérképezésére az Osztrák Birodalom, majd az Osztrák-Magyar Mo-narchia keretén belül került sor, ezeket hívjuk I., II., III. katonai felmérésnek. Időpontjai:
I. katonai felmérés: 1782-1785 II. katonai felmérés: 1806-1869 III. katonai felmérés: 1872-1884
A XVIII. század második felében Európa fej-lett államaiban megindultak a részletes topográ-fiai felmérések, amelyeket – mivel elsősorban hadiérdekeket szolgáltak, katonák végezték –
„katonai felmérések” néven emlegetünk. Mária Terézia a hétéves háborút (1756–63) követően rendelte el az Osztrák Birodalom összes tagor-szágának, köztük Magyarországnak a felméré-sét, amely a Birodalom teljes területén 1763–
1787-ig folyt.
Karczag kataszteri térképe 1800 körül
A térképek sok mindent elmesélnek a kuta-tóknak és az érdeklődőknek, csak meg kell hatá-rozni a keresendő célt. Több féle térkép adott a régebbi időkből, amelyek szerencsére elérhetők mindenki számára. Ezek tanulmányozása során sok mindent megtudhatunk Karcagról is.
Ugyanakkor a minket érdeklő család, – a Varrók – környezetét is megismerhetjük.
A várost ábrázoló térképen jól láthatók az ut-cák elrendezése, a házak helye s a középületek elhelyezkedése is. A református templom tömb-je kiemelkedik a környezetéből, így ez lehet mindenkor a kiindulási pontunk a város tanul-mányozása közben. Jól látható a Szt. Istvánról és a Szt. Györgyről elnevezett két templom jele is.
Az utcák kialakítása és a házak helyzete pon-tosan van jelölve, ezáltal visszakereshető min-den olyan épület vagy porta, amelyre kíváncsiak vagyunk ebből az időszakból. Ugyanakkor az utcanevek is sok mindent elárulnak a lakóiról.
Nem véletlen, hogy az utca, ahol a Varró-ház áll, valamikor éppen Úri utcza nevet kapta. De szólhatunk is a Német utczáról, amely nyilván az ide telepedett németekről lett elnevezve.
Vagy itt van a Vásáros utcza, a Kalapos utcza stb. Mind-mind mesél valamiről, közvetít felénk egy olyan tényt, amely az itt élőkről szól.
A külső területek felosztásáról, illetve azo-kon helyet foglaló egységekről is hitelesen tájé-koztat bennünket. A város körül kiparcellázott kertek tulajdonosait is megismerhetjük,
ugyan-akkor jelezve vannak a vályogvetéshez, téglaké-szítéshez használt agyaggödrök is.
A karcagi Kálváriadomb a térképen Zigeuner Dörfle, vagyis Cigány falucska is szerepel a II. Katonai felmérés térképén, igazol-va azt, hogy már ekkor jelentős létszámban éltek itt cigányok is. Felfedezhetjük a jelentősebb közterületeket, mint például, libalegelőket, ka-szálókat, szőlőskerteket, a temetőket (ebből több is volt!), a katolikusok által épített Kálvária dombot, a közbirtokosság tulajdonát képező ré-szeket. A térkép több apró részlettel is szolgál.
Láthatjuk például az utak mellett álló fasort, de az egyedi kis facsoportokat is, a gémeskutakat, a vizes gödröket, a malmokat.
Bal oldalt a ref. temető, lent Nagy T. Sándor gőzmalma, jobbra agyaggödör
Karczag város határának átnézeti térképe Érdekes az a térkép, amely a várost és
kör-nyékét mutatja be. Karczag város határának átnézeti térképe az 1784-iki, 1849-1852 és 1868 években hitelesített kiosztási térképek után címet viseli ez a munka. Számunkra azért érdekes, mert az 1784. évi állapotot is mutatja. Jól látha-tók rajta Bócsa, Magyarka, Hegyesbor területei, amelyek részben meghatározták Karcag törté-nelmi múltját is.
Természetesen színesben látványosabb ez a térkép is, hiszen jobban lehet érzékelni például a várost körülvevő vizes, mocsaras részt.
A viszonyok érzékeléséhez egy adalék, mely szerint az 1800-as évek elején még csónakkal közlekedtek a vásárra menők Karcag és Füzesgyarmat között. Ez jól mutatja, mekkora változás történt itt és a környéken az elmúlt két-száz év alatt.