un öntudat és a szabadságra való törek-vés vezette a kunokat, hogy bármilyen áron, de megszabaduljanak a több évti-zedre jobbágyi sorba süllyesztő elzálogosítástól.
A betelepedéskor felajánlott és törvénybe ikta-tott autonómiájukért próbáltak harcolni.
Mint már az előzőekben is megtudhattuk, 1702-ben I. Lipót császár a Jászkunságot – mint a török uralma alól felszabadított, újszerzeményi területet – zálogba adta 500.000 rajnai forintért a Német Lovagrendnek. 1731-től a területet már a Pesti Invalidus Ház birtokolta. Az ősi jogok s szabadság visszaszerzése érdekében folytatott több évtizedes küzdelem sikere a jobbágyi sor-ból való önfelszabadítás, a jászkun redemptio (ejtsd: redempció, a szabadalmas jogállás pénz-beli megváltása). Mária Terézia királynő 1745.
május 6-án írta alá az ún. redemptionális diplo-mát, melyben megengedi a jászoknak és a ku-noknak az önmegváltást. A megváltás összegét részben kölcsönből, részben a települések polgá-rainak önerejéből sikerült biztosítani. A megvál-tásból részt vállalókat és leszármazottaikat ne-vezték redemptusoknak.
A redemptio megvalósításában oroszlánrészt vállalt Varró István. Erről így emlékezik meg a jelentésében: Melly Redemptionak a’ Felséges Udvarnál való folytatására, Én is, alább megírott rendeltettem ezen N: Nagy Kunsági Districtus részéről, mellyre elis indultam Bécs-ben a’ fellyebb jelentett 1744dik Esztendőnek, Decemberi Havának 23dik napján…”
Majd később így értékeli közbenjárását:
„…végezetre Sok munkákkal, kőltségekkel eö Felségétől a’ Relnitiot vagy Redemptiot fel-tett igyekezetünk szerént meg-nyertük.”
Leírja azt is, mennyibe került mindez a há-rom kerület részére:
„A Redemptio Summája Közönségessen vólt Öt Száz Ezer R. forint, Melly Summából esett Kardszagújszállás Várossára ’s a’ Pusztáira Negyven Két Ezer ’s Nyólcszáz Forint. Az Ezer Katonák felállításokban pedig esett reá Hatvan három katona minden készületivel.”
Ezt a redemptiós összeget azonban még jóvá kellett hagyatni, s alá kellett írni a hitelesítés végett. Ahhoz, hogy mindez érvényes legyen most már véglegesen, a törvény erejét kellett
mellé állítani, vagyis ki kellett hirdetni az erről szóló törvényt s hatályba kellett helyezni. Ez néhány hónapot vett igénybe. De végül az 1745.
november 22-én tartott kerületi közgyűlés ez-után elfogadta a jászkun képviselők által aláírt
összesen: 567,900 Rhénes forintot fizetett.
A királynő által kiadott előzetes engedélyt végül az 1751. évi XXV. te. törvényerőre emel-te. A fenti összegekből minden település meg-kapta a saját részére lebontott összeget, melyet be kellett fizetnie. Így jutott Kardszagújszállás részére a Varró István által leírt összeg, s az általa kiállítandó katonák száma.
Az elnyomás nyomasztó hatása megszűnt, a kunok és jászok végre fellélegezhettek, hiszen visszakapták előjogaikat, autonómiájukat. Ezzel egy időben megszűnt a Pesti Invalidus ház zá-logjoga s minden jogviszonya. A redemptió által a megváltást kifizetők használatába kerültek a földek, de a három kerület továbbra is korona-birtok maradt. Ezt nem így gondolták a redemptusok, hiszen ők csak tulajdonjoghoz jutottak és nem tulajdonhoz. De ez részükre csak később, az 1876-os megyerendezés során vált világossá. Ez abból adódott, hogy Magyar-országon csak nemes embernek lehetett földtu-lajdona. Bár a kunok is kaptak nemességet, csak ez nem egyénekre szólt, hanem a közösségükre.
Ez által egy nagyon érdekes, mondhatni külön-leges helyzet alakult ki. A redemptió által egy olyan egyedi eljárás jött létre, amely úgy gondo-lom példa nélkül áll a magyar, de az európai kegyelmé-ből Magyarország, Bohemia, Dalmácia, Croatia stb. királynéja jelen levelünk rendiben adjuk tudtára mindenkinek akiket illet stb.
Ahonnan mi, meghallgatván és meggondol-ván mind némely híveinknek alázatos
ajánlatai-K
kat, mind pedig a becsületes Jász és mindkét Kunság népei és lakosainak a mi Felségünknek azért tett legalázatosabb könyörgéseiket, mind pedig leginkább azt, hogy az említett három kerületek és azoknak lakosaik Mi mostani igen terhes hadi szükségleteinkre is a saját pénzükön és költségükön ezer lovasokat fegyveresen és más hadi eszközökkel jól fölszerelve a Mi szol-gálatunkra adnak és állítanak, és jövőben is az ország általános vagy részenkinti felkelése ese-tén erejük és tehetségük szerint felkelnek, és ezen felül a mi rokkant katonáinknak pesti házá-tól való megváltásukra, mint amely ezen három kerületeket eddig bírta, ötszázezer, úgy annak megjobbítására és más fizetésekre és költségek-re 15,000 Rénes forintokat letesznek stb.. – azon kerületeknek előadott ősi kiváltságleveleiket, amennyiben az ország törvényeivel nem ellen-keznének, és az ő mostani állapotuk és haszon-vételükre szolgálhatnának, az alábbi pontokban kegyesen megerősítjük stb.”
Mint látjuk a redemptio során nemcsak a földtulajdonról döntöttek, hanem a IV. Béla király által meghatározott kiváltságokat is újra-fogalmazták.
A három kerület népei és lakosai felett... a nádoron, mint a kunok buráján és kapitányán és saját maguk között alkotott bíráikon kívül senki ne ítélkezzen.
A jászok és kunok az ország határain belül személyeik, áruik után semmiféle vám vagy révfizető helyen fizetésre ne kényszeríttessenek, de a királyi harmincadot fizetni tartoznak.
Sem személyükben, sem vagyonukban el nem foghatók, le nem tartóztathatok... csak saját kapitányaik vagy bíráik előtt kötelezhetők meg-jelenésre.
Főkapitányt az ország nádora állít, akinek el-nöklete alatt maguk a lakók választják meg ka-pitányaikat, ülnökeiket, a helység bíráit és egyéb szolgáit.
Engedélyezi a kerületek lakóinak, hogy ma-gukat a rokkant katonák házától megválthassák.
Engedélyezi, hogy szabad állapotú jövevé-nyeket maguk közé befogadjanak.
A diploma egyébként pallosjogot biztosít a nádori főkapitány számára, ahonnan – indokolt esetben – fellebbezni lehet a nádorhoz, stb.
A hatodik pontban megfogalmazott kiváltság már régebben is élt. Ez így fogalmazódott most meg:
„Hatodszor: A fentemlített Jászok és Kunok kerületeinek és azok helységeinek az is szabad lészen, hogy bármely szabad költözködésű és állapotú és így semmiféle földesúrhoz nem köte-lezett, akárhonnan jövő idegeneket magok közé bevehessenek, és azokat magok közt a köz- és közönséges terhek viselésére mint egyéb lakosa-ikat, szoríthassák.”
A szabad költözködés joga tiltva volt a job-bágyok részére, ezért számított jelentős kivált-ságnak ez az engedély. Már egy 1696-ban a kar-cagiaknak írt levél is éppen erről szól.
1696. július 4. Herceg Eszter házi Pál nádor, a kunok és jászok bírájának levele, amelyben engedélyezi a karcagiaknak, hogy az ott lakni szándékozókat befogadhatják
Mi Isten Kegyelmébül Szentséges Romai Impérium-beli Herczegh Galánthai Eszterhaz Pál Fraknó Vá-rának Örökös Gróf Ura Magyar Országh Palatí-nussa1Kunok és Jászok bírája, Arany Gyapias Vitéz Nemes Soprony Pest, Pilis és Solt Vármegyéknek Fő Ispánnya, Császár és Koronás Király Urunk eő Felséghe Titkos Tanácsa Főkomornikja, Magyar Országh Duna Fölső részeinek s Hegyallai Véghá-zainak Fő Generálissá és Magyar Országhban Helytartóia. Adgyuk tudásukra mindeneknek az kik-nek illyik ez levelünkkik-nek rendiben hogy Karczagh ujszállásiak élőnkben folyamodván ki is a nagy Kunságban vannak jelentették előttünk, hogy lenné-nek némely helyeken olly szabados emberek, kik közikben lakny szándékoznának mindazon által tart-ván attul közikben menvén igasságtalanul háborgat-tatnának meg halgatván annak okáért alázatos Instantiáiukat2 Palatinussi Authoritásunkbul3 való-inknak s másoknak is hadgyuk és parancsollyuk, hogy mind azon Szabados Embereket mellyek megírt Karczag uy Szállásiak közé lakosul szándékoznak menni azon Embereket se személlyekben se Jószá-gokban törvéntelenül és igazságtalanul háborgatni s mások által is háborgattatny ne engedgyék.
Praesen /tibus/ perlect /is/ Exhiben /tis/ restitut /is/
[...]4Die. Quarta mens. Juli Anno Domini Millesimo Sex /centesi/ mo Nonagitimo Sexto5.
Paulus Eszterhaz
A redemptio különleges jogokkal s természe-tesen szabadsággal ruházta fel a kunokat. A megváltás összege bizony nagyon megterhelte a várost, de az embereket is. Azok, akik pénzzel
1 nádora
2 kérelmüket
3 nádori hatalmunkból
4 Elolvasás után adjátok vissza a bemutatónak.
hozzájárultak a kunok szabadságáért, azokat redemptusoknak hívták, akiknek erre nem volt pénzük, azok voltak az irredemptusok.
Ez nagyon fontos megkülönböztetés volt a lakosság részére, hiszen a megváltásba befizetett összeg nagyságának arányában kaptak földeket, házhelyeket. A gyakorlati lebonyolítás a helyi elöljáróság feladata volt. Ők határozták meg, hogy egy Rajnai aranyforintért mekkora föld járt. Ez nyilván függött a felosztható terület nagyságától, a föld minőségétől, az igénylők számától s nem utolsó sorban a kincstár felé befizetendő összeg nagyságától. A befolyt ösz-szegnek mindenféleképpen fedeznie kellett a település részére kiszabott redemptiós hányadot.
Itt nemcsak a pénzre kellett gondolni, hanem a kiállítandó katonák felszerelésének, ruházatának a költségére is, hiszen ez is a lakosságra hárult.
Ennek ellenére nem tudta a lakosság teljes mér-tékben biztosítani a befizetendő összeget, így kölcsönöket kellett felvenni a gazdagabb város-októl, pénzesebb emberektől. S ezt is vissza kellett fizetni. A törlesztés mintegy húsz évig tartott. Ennek fedezetére ott volt a lakosságra kivetett adó, amelyet senki nem kerülhetett ki.
A redemptio a kunok számára egy földszer-zési lehetőséget biztosított, s ehhez bizonyos jogok is kapcsolódtak. Tehát akinek több pénze volt, az nagyobb birtokot szerezhetett magának.
Ez az öröklődés miatt volt nagyon fontos, hiszen a nagy családok hamar elszegényedtek volna, ha az örökség egyre kisebb mértékű csökken. Az öröklődésnek is megvoltak az egyedi szabályai, hiszen ez teljesen másképp működött, mintha egyéni tulajdonuk lett volna. Ennek értelmében nem is magát a földet, hanem a földhöz kapcso-lódó jogok öröklődtek.
Az egyéneknek kiadott földterületeket, föld-birtokokat bevezették a jászkun földkönyvbe, a Liber Fundi-ba. Ez a könyv olt minden település legféltettebb kincse. Ebbe lett bevezetve az is, hogy a kiadott földterületek után ki és mennyi összeget fizetett be. Három Liber Fundi készült.
A harmadik bevezetőjében ezt olvashatjuk:
„Minekutána a tekintetes Nemes Jász és két Kun Districtusok az elmúlt 1745. esztendőben Felséges Mária Terézia koronás Király Asszony
boldog uralkodása alatt, Régi szent Királyoktól és Fejedelmektől ajándékozatott ősi szabadsá-gokat s Privilegiumokat bizonyos summa pénz-nek letételével megújítását és erősbítését ke-gyelmesen megnyerték volna, azon summának felosztásából háramlott” s itt felsorolja Karczag Új Szállás városára s a hozzá megváltott pusz-tákra eső összegeket. Ezt kellett úgy elosztani az igénylők között, hogy a megjelölt összeget fe-dezze majd az előírt befizetés.
A Liber Fundi fontos volt a redemptusok és a város számára is. Ebben vezették ugyanis a befi-zetéseket is. Itt tudta igazolni a befizető a már törlesztett részleteket s a város is ennek alapján tudta számon kérni a tartozásokat.
A Liber Fundi mellett azonban a legfonto-sabb okirat maga a redemptiós oklevél volt minden település számára. Ebből több is ké-szült. Az eredetiben részletesen fel vannak so-rolva a városok, a helységek és a puszták.
Varró Anikó dolgozatának mellékletében szereplő redemptiós okirat megemlíti Varró Ist-vánt is, mint az eljárásban részt vevő személyt.
A településeknek, városoknak szintén egyedi okirat készült. A Kardszag Új Szállás, vagy bármely lakója részére kiállított iratot nem talál-tam egyik levéltárban se. Annak érdekében, hogy megismerhessük ezeknek a – minden szempontból – értékes okleveleknek a tartalmát, a következő oldalon bemutatom a Túrkevén lakó Nemes Rátz Mihály részére elkészített ira-tot. Mint látjuk ez már nem kézzel írott, hanem nyomdai eljárással készült, nyilván azért, mert minden redemptus részére ki kellett egy ilyet állítani. Az oklevélnek azon részét, melyen az adatoknak kellett szerepelniük, üresen hagyták.
Így azt kézzel kellett kitölteni. Az iraton szere-pel a földterület megnevezése és az erre befize-tendő összeg Rajnai aranyforintban.
A következő oldalpáron a Szolnoki Levéltár-ban őrzött Redemptiós oklevél fotója látható.
Ezen szerepel Mária Terézia saját kezű aláírása s természetesen az uralkodó pecsétje is. Ez se az eredeti példány, hiszen ez 1751-ben készült, de a királynő aláírásával éppen annyira hiteles, mint az, amelyik 1745-ben íródott. Féltve őrizték eze-ket évtizedeken keresztül, mégis eltűntek!
Jazigum = Jászság és Cumania = Kunság nevei Mária Terézia oklevelében
Mária Terézia redemptiós oklevele a Túrkevén élő Nemes Rátz Mihály részére