1. A felkelés és a pálosok
Az újjáépítés legnagyobb akadálya I. Rákóczi György felkelése volt, amely elin-dulásának elsõ lökésében találta az újhelyi kolostort és kezdeti sikerei közepette Vanoviczyt. Pázmány halála után vagyunk, amikor a protestánsok igyekeztek ki-használni a harmincéves háború alakulását és az érsek halálával beállott átmeneti szélcsendet. A bensõleg és a közéleti téren egyaránt folyton erõsödõ régi vallás azon-ban már számos szellemi és közéleti hadállást ragadott el ellenfeleitõl. Lippay György prímás vezetésével szünet nélkül folytatta visszahódító harcát az egyre job-ban védekezésre szorítkozó elkeseredett protestáns felekezetek ellen. A nyugati or-szágrész nagybirtokosainak túlnyomó része már visszatért õsei hitére és visszafordít-va az elõzõ században az õsi hit ellen használt fegyvert a földesúri-kegyúri elv alapján alattvalói számára is igyekezett elõmozdítani a visszatérést a kegyúr birtokában ma-radt templomon keresztül. A visszahatás azonban a felekezetek törvénybe iktatott kiváltságaival és jól kiépített szervezettségével találta magát szemben. A katoliciz-mus számára fennmaradt hódító eszközt Pázmány fejezte ki Thurzó Ádámhoz, a frissen megtért földesúrhoz és kegyúrhoz intézett levelében:
„…Édes fiam uram, Eben a dologban nem kell embernek megcsalni magát, mert nagy és lélek-üdvösségben járó dolog. Azért elõször fundamentumul azt vetem, ami tekélletes igazság, hogy kegyelmed az ország törvénye és artikulusi szerint nem tartozik a maga jószágában templomot emelni a lutheránusoknak. Mert, noha sokszor vitatták azt a más hitû atyafiak, hogy templo-mot a földes urak nekik engedjék, de soha az ország reá nem ment, hanem a templomoknak Jus patronussága a földes urak kezébe és teljes hatalmába maradott. Azért a templomhoz sem-mi just és igazságot nem adott az ország subditusoknak…”.
Eme valláspolitikai elv hullámzását szemlélhetjük éppen a Thurzók szepesi ágának vallásváltozásaiban. Thurzó Kristóf szepesi és sárosi fõispán, Bajmóc, Galgóc, Richnó etc. ura, Rudolf király, Pethe Márton kalocsai érsek, nádor-helyettes és Gerdak Márk esztergomi kanonok hatására visszatért a katolikus hitre és felszólította galgóci jobbágyait, hogy fogadják meg a király intelmét, aki Isten után egyedül illetékes gondoskodni az igaz vallás védelmérõl és helyreállításáról a kereszténységet meghonosító szent királyaink szellemében. Felszólította
jobbá-gyait, fogadják tisztelettel és engedelmességgel a hozzájuk küldött plébánost, adják meg neki a szokásos jövedelmet és adják visza a katolikus istentiszteletnek a temp-lomot, amelyben eddig magyarul folyt az Isten igéjének hirdetése: „Ungarico sermone hactenus concionatus est”. Kristóf gróf, valószínûleg György gróf hatására visszatért korábbi felekezetére, éppen akkor, amikor Forgách Ferenc és Pázmány prímásokkal feltartóztathatatlanul megindult a régi hit újjászületésének új korsza-kot hozó küzdelme. Utódai, Szaniszló nádor, Ádám és Mihály újból a lutheri vallás bajnokai voltak, de kevéssel haláluk elõtt anyjukkal együtt a katolikus hitre tértek.
Haláluk után nõági rokonok szerezték meg a vagyon egy részét, ami ellen Páz-mány sem foglalt állást.50
A katolikus vallás megújulását és külsõ terjeszkedését nagymértékben fékezte nemcsak az új vallások által kiépített belsõ szervezetek és a felkelések által fokon-ként szerzett törvényes hadállásuk, hanem a katolikus világi és szerzetes papság ál-landó kiáltó hiánya a kedvezõ alkalmak kihasználásához. Ezt tapasztalhatjuk elõ-adásunk folyamán.
I. Rákóczi György belefogta hadivállalkozásának vitorlájába a hitsorsosai hát-térbe szorulásával növekvõ valláspolitikai feszültségeket is. Politikai céljait vallási okokkal erõsítette: kiáltványában a visszahódító jezsuitákat nevezte meg az
elége-50A család fokozatos elhajlását az õsi hittõl az egymásra következõ nemzedékek vallási irányváltoz-tatásában szemlélhetjük. Elek 1542-ben még úgy rendelkezett, hogy a lõcsei plébániatemplomban temes-sék el. Kiemelte, hogy családjában az idõk folyamán kiváló fõpapok és világi nagyurak voltak, végsõ akaratának végrehajtói a prímás és a kalocsai érsek.Bunyitay–Rapaics–Karácsonyi,Egyháztörténelmi emlékek, IV, 163–166. – Az utód, Thurzó Ferenc, miután visszatért a padovai egyetemrõl, csak a király erélyes fellépésére tudta megszerezni a nyitrai javadalmat a vagyonhoz görcsösen ragaszkodó özvegytõl.
Egyúttal a Magyar Kamara elnöke is volt, de nem volt még csak felszentelt pap sem. Lemondott a püs-pökségrõl, kétszer házasodott, mind a két alkalommal katolikus szertartás szerint, de feleségeivel a fel-sõ-magyarországi Thurzó birtokokon a lutheri felekezet terjesztõi. Fia, Thurzó György, 1610-ben a zsolnai zsinaton megszervezte a lutheri felekezet teljes kiválását az õsi egyházi szervezetbõl, õt már szu-perintendens és prédikátorok temették. György képviselte a család árvai ágát az árvai uradalommal, míg Thurzó Kristóf a szepesi ágat a szepesi birtokokkal. – Thurzó Kristóf a galgóciakhoz 1636. október 14:
MNL-OL MKA Acta eccl. (E 150), Irreg., fasc. 63, fol. 25 [régi jelzet]. – A jobbágyok válasza, hogy Szt.
István hitét akarják követni: uo., fol. 252 (a Religionaria csomóban). – Galgóci magyarok prédikátor be-fogadásáról: uo., Lymbus (E 211), III. B 2290 fasc. 36 [régi jelzet]. – Hitehagyott ferences levele a lutherá-nus Thurzóhoz: „…én az Franciscálutherá-nus Bálványozó Baráthok keözeöt voltham. De az Szent Lélek az én elmémet meg keörnyékezvén és nekik ellenek mondván, életeket el hattam…”. Uo., Irreg., fasc. 83 [régi jelzet]. – Petróczi Pál írja kegyurának, Thurzónak Semptérõl, hogy Isten után „az igaz keresztyén hütnek defensora és az keresztyén hiveknek Kegyelmes patronusa…”. Thurzó Szaniszló levelezése tiszt-jeivel, prédikátorokkal, Ruber Pál sági préposttal, Pyber János pécsi püspökkel. Uo., Irreg., fasc. 83. fol.
266–267. 269. 271. 273. 275. 277. 279. 281 [régi jelzet]. – A szepesi ág két utolsó tagjának, Ádámnak és Mi-hálynak erõszakosságai, katolizáló jobbágyai, prédikátorai lépéseinek megakadályozásáról a Kamara kalocsai érsekhez intézett levelében olvasható 1628. augusztus 29-én. MNL-OL MKLev., Exped.
Cam. (E 15), 130. cs., fol. 292. – Brunswick szuperintendens esete, Pázmány közbevetése. Lásd erre: uo., fol. 304. fol. 415. (október 14.), fol. 415. 468. 497. fasc. 134, fol. 288. (1630. október 4.) fol. 290–291. (okt.
29.) fol. 131. (levél Kováchyhoz, 1629. február 29.) fol. 24. (március 5.); fasc. 132, fol. 68. (Forgáchhoz júli-us 12.);Hanuy,Pázmány… összegyûjtött levelei, I. 375, II, 126. 277. 729.
detlenség egyik fõ okának. Az eltávolított prédikátorok visszahelyezését és csak-nem ezer templom visszaadását követelte. A birodalmi és országos helyzet egyaránt kedvezett vállalkozásának és egy lépéssel tovább ment a protestáns felekezetek tör-vényes védelmének kiszélesítésében.
Az izzó vallási légkörben az erdélyi protestáns katonák, fõképpen pedig a haj-dúk és a fejedelemhez csatlakozó felkelõk megrohanták a katolikus falvakat, kolos-torokat, plébániákat, templomokat, missziós állomásokat. Sok templomot feltör-tek, kifosztottak, a felszereléseket elpusztították, elrabolták, a szentedényekbõl kiszórták és lábbal taposták a szentostyát. Esterházy Miklós nádor szemére vetette Rákóczinak, hogy katonái „rut marcangolásokat mind barátokon s mind papokon s ugyan meg is ölvén õket; azonkivül oltárokat a Isten tisztességére csinált képeket, még sacramentumokat is taposván és rontván, fejeket szedvén a képeknek s kopján hordozván Isten bosszuságára”.
Az ország északnyugati részén, Bars, Nyitra és Pozsony megyékben elsõsorban, ahol a felsõelefánti és máriavölgyi kolostorok, a pálos rend tekintélyes birtokai vol-tak, a felkeléstõl feltüzelt tömeg szenvedélyes kitörésekben nyilvánította vakbuz-galmát. Már láttuk, hogy számos helyen megvetette lábát a régi hit a Forgáchok, Apponyiak, Rákócziak, Thurzók uradalmaiban, fent északon Nádasdy Ferenc csejtei és berencsi uradalmaiban is megindult a visszafoglalás folyamata. A fõúr megtérése és vallásügyi törekvései arra késztették a protestánsokat – jelentette Borkovics Márton fõperjel a Propaganda Kongregációnak –, hogy az erdélyi feje-delem segítségét kérjék és lázadozzanak. Amikor Tarnóczy Mátyás özvegy For-gách Zsigmondné Pálffy Katalin földesúrnõ támogatásával visszafoglalta a Nyitra megyei kereskényi régi katolikus templomot és vállalta a plébánia kormányzását, mise közben meg akarták ölni. Egyébként a fõúri asszony hasonlóképpen járt el az ország északkeleti részében elterülõ uradalmaiban is: Sárosban feltörette a szent-péteri templom ajtaját és ablakait, szétromboltatta a paplakot, hogy lakhatatlanná váljék és „tûzzel-vassal elüzte” a prédikátort, aki ellenszegült az eltávolításnak.
Ezen az északnyugati szakaszon már alig volt protestáns földesúr, mégis megemlít-jük a Nyáryakat és az Ostrosithokat, azon felül még a Zayakat, a protestáns ellen-állás gócait, míg a Thurzó-unokák között már korábban megindult a visszatérés az õsi hitre. Keleten a brebiri Melithek és Nyáry István elõkelõ méltóságokat töltöt-tek be megtérésük után, számottevõ protestáns fõurak és a késmárki Thökölyek, akikhez még a nagytekintélyû Lónyay Zsigmondot sorolhatjuk. A protestantiz-mus inkább csak kisebb földbirtokosok és a köznemesség körében tartotta erõsen kiépített támaszpontjait.51
51 Pálffy Kata templomfoglalásairól: MNL-OL MKA Acta eccl. (E 150), Irreg., fasc. 81 [régi jel-zet]. – A kereskényi esetrõl Vanoviczy vallotta, hogy az eretnekek megtöltött fegyverrel berohantak a templomba, hogy megöljék, de Tarnóczy plébános a sekrestyén át elmenekült. ASV Arch. Concist., Processi, vol. 51, fol. 1080;Galla,A püspökjelöltek, 169. – Pálffy Kata a lembergi Szent István ereklyé-rõl:Galla,A Pázmáneum alapítása, 39;Galla,Harminckilenc… Pázmány-levél, 14;Galla,Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, 35. – Pázmány levelezése Nyáry Istvánnéval és Melith Péterrel:Galla
A lakosság félelmét és izgalmát váltotta ki az a hír, hogy az erdélyi hadakkal tö-rök és tatár segédcsapatok is érkeznek, amelyek nem voltak tekintettel a vallási ho-vatartozásra. A lakosság erdõkbe, várakba menekült. Az elefánti szerzetesek az apponyi várban húzódtak meg, ott lelte halálát Ballog Ferenc erdélyi származású pálos. A máriavölgyi szerzetesek kedvezõ bb helyzetben voltak Pozsony közelsége folytán, a sátoraljaújhelyi és sajóládi szerzetesek helyzete volt a legrosszabb, szinte egy csapásra, észrevétlenül a hirtelen támadt vihar kellõs közepébe kerültek, amely megállította a nehezen megindult újjáépítés munkáját. Vanoviczy János és missziós társai hõsies helytállással apostolkodtak a rájuk zúdult viharban. Füle La-jos a bizonytalan helyzet miatt nem hagyhatta el Ládot, ahonnan a káptalan a sá-toraljaújhelyi kolostorba helyezte, emiatt Újhelyen nem volt vikárius. A vihar elõ-szelében még Stassewsky Miklós kormányozta most már csak mint választott fõperjel a pálos rendet. 1644 januárjában tárgyalta a Kongregáció a fõperjel kérését, hogy adják vissza a rendnek, közvetlenül az isztriai rendtartománynak az ottani Szent Erzsébet monostort, amelyet vagyonával együtt lefoglaltak a parenzói pap-nevelõ fenntartására. Február 13-án Bécsújhelyrõl értesítette Ingoli kongregációi titkárt a rendi reform haladásáról, majd elhagyta Magyarországot és visszavonult hazájába, Lengyelországba, ahol elfogadta a tartományi fõnökséget. A következõ év január 14-én már Czestochovából tájékoztatta személye és rendje nagy jótevõjét, Ingoli titkárt a lengyelországi pálos reform állásáról.52
Stassewsky távozásával elõtérbe került Borkovics Márton lepoglavai vikárius, fõperjelhelyettes, akit az 1644. évi káptalan rendfõnökké választott. Sûrûn tájékoztat-ta a Kongregációt a magyarországi politikai helyzetrõl és rendjének ügyeirõl, amint azt korábban megtette helyettesi minõségében. Az év végén hét levélben elõadta, hogy a reform végrehajtása érdekében mennyire szükséges újszellemû szerzetes nemzedék felnevelése, ezért könyörgött, hogy hagyják meg a rendet régi alapítványainak birto-kában a bécsi, olmützi és prágai pápai kollégiumokban, ahova horvátokat, magyarokat és németeket kívánnak küldeni, mert különösen a magyar és horvát nemzet fiai nél-külözhetetlenek a rendi reform õszinte végrehajtásában. Jelentette, hogy Nádasdy Fe-renc országbíró megtérése miatt zavarognak az eretnekek és az erdélyi fejedelemhez fordultak, a fejedelem hadai elárasztották Magyarországot, a pálosok súlyos károkat szenvedtek javaikban, az ellenség szétszórta õket. Borkovics az 1645. év elsõ hónapjait a biztonságosabb horvát kolostorban töltötte, majd júniustól Bécsújhelyen találjuk, a Kongregációtól kijavított, átdolgozott rendi szabályok rossz nyomásáról, illetve a szükséges új kiadásról írt, majd december 24-ei levelében nagy elismeréssel szólt
Ferenc,Újabb kiadatlan Pázmány-levelek, Regnum Egyháztörténeti Évkönyv 1942–1943,310–311, 9;
Galla, Harminckilenc… Pázmány-levél, 12–13; Galla, Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, 32. – Melithek és az olasz-lengyel minoriták kapcsolatáról a ferences hitterjesztésrõl szóló munkánkban szólunk.Galla,Ferences misszionáriusok, 51–115.
52 Baloghról:Kisbán,A magyar pálosrend, I, 235skk; ELTE EKK Ab 154, tom. I, fol. 59. tom. III, pag. 324;Galla,A pálosrend reformálása, 36 és 39. – Az 1638. évi országgyûlésrõl: MNL-OL Acta eccl.
(E 150), Irreg., fasc. 8 (25. tétel) [régi jelzet].
Vanoviczy János apostoli misszionárius hõstetteirõl, aki a hadak között is nagyszerû térítõ munkát végez. A következõ évet is Bécsújhelyen tölti, de 1645. szeptember 3-án a Sopron melletti bánfalvai Szent Farkas monostorból(ex monasterio Sancti Wolphgangi supra Sopronium)könyörög a kollégiumok ügyében, mert a reform és a missziós tevé-kenység sikere jórészt a kollégiumokból kikerült új papi nemzedék buzgóságától függ.
Kérését az elkövetkezõ év folyamán többször megismétli hangoztatva a rend régi jo-gait és a kollégiumi nevelés döntõ jelentõségét a rend erkölcsi és szellemi felemelése szempontjából. A február 10-ei levelében újra kitér Vanoviczy nagyszabású missziós tevékenységére, hiszen õ is a római német–magyar kollégiumból hozta magával a buzgóságot, amely rendkívüli hideg között, a svédek betörései ellenére nagyhatású térítõ munkára késztette õt. A fõperjelt aggasztották az erdélyi követek linzi béke-tárgyalásokon benyújtott súlyos követelései, elfogadásuk a magyar katolicizmus le-törését eredményezné, eddig elért hódításainak megsemmisítését vonná maga után.
Különösen lesújtotta õt, mint 1647. április 23-án jelentette Bécsújhelyrõl, a rengeteg katolikus templom visszaadása a protestánsoknak. A hónap 31-én jelezte, hogy Len-gyelországba indul a pálos kolostorok vizitálására, a rendi reform megszilárdítására.
Augusztus utolsó napján újra Bécsújhelyen találjuk Borkovicsot, itt van a következõ évben, 1648-ban is és örömmel állapítja meg, hogy a lengyel pálosok készségesen fo-gadták a rendi reformot és az új szabályok bevezetését, eddig csak azért vonakodtak, mert nem szerették Stassewskyt. Magyarországon sok bajt tapasztalt, amit hadak hagytak hátra, bár megjegyzi, hogy Rákóczi szerette õt. Amint helyreállt az országban a rend, Borkovics megbízta Vanoviczyt, hogy vállalja a magyarországi rendi javak visszaszerzésének és rendezésének tüskés ügyét. Abban bízott, hogy a sok templom visszaadása csak átmeneti gyõzelmet jelent az erdélyi fejedelem és a vele együtt mûkö-dõ protestánsok számára: buzgó szerzetes és világi papság megfelelõ püspökök vezeté-sével mindent visszaszerezhet. Ezért állandóan sürgette a kollégiumokban kapott ala-pítványi helyek betöltésének biztosítását.53
53 Borkovics mozgalmas munkásságát a következõ felterjesztései mutatják: Vanoviczy János 1642. no-vember 4-én Máriavölgybõl jelentette, hogy Lepoglaván találkozott Borkovics fõperjelhelyettessel. APF SOCG vol. 87, fol. 163. – Uo., 1643. január 5-én és október 19-én írt a Kongregációnak: uo., fol. 177. 197. – Uo., 1644. december 18-án hét levelet írt, az egyikben kéri, hogy„ad suscipiendum fratres nostros indifferenter Croatas, Ungaros et Germanos uti evolutis temporibus factum…”a bécsi, olmützi és prágai pápai kollégiumok ala-pítványi helyeire. Egy másikban jelenti, hogy a protestánsok„tumultuantur”Nádasdy megtérése miatt és az erdélyi fejdelemtõl kérnek segítséget. A negyedik levelében már az erdélyi hadak megjelenését hozza, a pálo-sok jelentõs károkat szenvedtek birtokaikon, az ellenség szétszórta õket, utolsó levelében sürgeti magyarok és horvátok felvételét a kollégiumokba, mert ez a„natio vel maxime cooptatam est reformationi”: uo., fol. 34–40. – Ugyanonnan 1645. március 4-én és április 20-án a reformról: vol. 90, fol. 235. 237. 240. – Bécsújhelyrõl 1645.
június 8-án: uo., vol. 89, fol. 186–187. – 1645. augusztus 5-én a rendi szabályok hibamentes újranyomásáról:
uo., vol. 90, fol. 268–271. – Sopronbánfalváról a kollégiumokról. Újra Bécsújhelyrõl 1645. december 24-én:
uo., vol. 90, fol. 267 (itt kiemeli Vanoviczy hõsiességét a hadak között). – Az 1646. évet Borkovics úgy látszik, hogy Bécsújhelyen töltötte és onnan küldözgette felterjesztéseit rendi és magyar ügyekben: uo., vol. 93, fol.
171. (1646. január 28., ahol Ingoli régi kimutatások alapján összefoglalja a rend jogait a pápai kollégiumokban), fol. 246. (1646. február 10-én ír a kollégiumok fontosságáról, a rend megújulásáról, a szokatlan téli hidegrõl, a svédek betörésérõl és Vanoviczy tetteirõl), fol. 243. (1646. március 18-án a kollégiumokról, a szabályok
kiadá-2. Vanoviczy oltalomlevelet kap Rákóczi Györgytõl
Vanoviczyt és mellé rendelt két munkatársát az apostolkodás mezején érték a hadi események. Nem menekült el, hanem harmadmagával Fráter György kolos-torában, Sajóládon várta be a sötét fellegek közeledését. Felbátorította õt az állandó gazdasági kapcsolat, amely a Rákóczi-ház és a pálos rend között régtõl fogva fenn-állott. A pálosok ugyanis, hogy elenyészõ birtokaik roncsait megmentsék, bérbe adták azokat a szomszédos nemeseknek. Ezzel az eljárással azt is célozták, hogy megelõzzék az erõszakos foglalásokat. A három Rákóczi-testvér, György, Zsig-mond és Pál 1619. január 2-án levelet váltott Zaics fõperjellel a kezükön lévõ rendi birtokok tárgyában. György kezére jutott a hartai és muzsai uradalom, az elsõ már 1569-ben Lorántffy Zsuzsanna családjának a birtokában volt és onnan került a feje-delemhez. 1620-ban Rákóczi bérelte a pálosok dédesi birtokát is. 1627-ben pedig évi 1200 Ft-ért bérbe vette az újhelyi, sajóládi és diósgyõri birtoktömböket. II. Ferdi-nánd 1635-ben a fejedelem katolikus testvérének, Rákóczi Pál országbírónak zálog-ba adta a göncruszkai pálos kolostor elszórt birtokait. Négy évvel késõ bb I. Rákó-czi György híveinek ajándékozta a váradi kolostor csanalási birtokait. Vanoviczy
sáról), fol. 244. (1646. június 10-én a rendi böjtrõl, egy jeruzsálemi lovag felvétele elvi kérdésérõl, az augusz-tusra összehívott magyar országgyûlésrõl), fol. 245. 1646. június 30-án a rendi fenyítékben részesített Lossak Gergelyrõl), fol. 248. 1646. október 27-én sürgeti a kollégiumok ügyét). –Uo., vol. 94, fol. 187. (1646. de-cember 23-án beszámolt elõdje szenvedéseirõl, mert rendtársai a megyéspüspökökhöz fordultak ellene), fol.
189–190. (1647. április 23-án és 31-én tájékoztatta Ingolit titkárt a rendi reform sorsáról, a rendi káptalanról, a magyar országgyûlés izgalmas tárgyalásairól, a protestánsoktól követelt templomok visszaadásáról, a lengyel szerzetesek reformellenes lépésérõl a megyéspüspököknél, a lengyel rendtartomány vizitálásáról), fol. 188.
(1646. augusztus 31-én a kollégiumokról ír), fol. 178. (1646. október 20-án szólott rendje, majd elõdje Stassewsky helyzetérõl, Ferdinánd atyáról). – Uo., vol. 96, fol. 204. (A következõ év január 7-én Bécsújhely-rõl tanácsot kér, mitévõ legyen az isztriai szerzetesek lázadásának lecsendesítésére, a szerzetesek itt is a me-gyéspüspökök védelmét kérik a rendi reform bevezetése ellen, mindenütt sok a baj, Rákóczi kedvelte õt). – Uo., fol. 205. (1647. január 23-án értesítette Bécsújhelyrõl a titkárt, hogy a reform megszilárdítása érdekében fontos a kollégiumi alapítványi helyek betöltése, Lengyelországban megindult a Szentszék által korábban át-javított új Constitúciók fokozatos bevezetése, ami nem sikerült korábban Stassewsky ellen táplált ellenszenv miatt). – Uo., fol. 238. 247. (1646. augusztus 6-án beszámolt a magyar és lengyel kolostorok helyzetérõl, Vanoviczy megbízatásáról a kolostori vagyon rendezésére:„Vanoviczi habet curam bonorum…”, sürgette a zágrábi püspök kinevezõ bullájának megjelenését). – Uo., vol. 218, fol. 71. (1649. november 28-án már nem a kollégiumi helyek betöltését sürgeti, mint eddig csaknem állandóan, hanem kiemeli, hogy az egyházi elõírásoknak megfelelõen megszervezték Sopronbánfalván a szerzetesjelöltek képzõjét, a novíciátust, és on-nan küldte üdvözletét a kongregáció új titkárának, aki a nagyérdemû és a magyar ügyekben is fáradhatatlan odaadással munkálkodó elsõ titkár, Francesco Ingoli örökségét átvette és kérte hathatós pártfogását a rendi reform befejezéséhez, megkérte elõdjét, az Örök Városba induló Stassewskyt, hogy személyesen tájékoztassa a titkárt a rendi állapotokról, elõdjérõl szép jellemzést adott:„…vir magni zeli et bonae semper commendatio-nis…”). –Galla,A pálosrend reformálása, 22. –Galla,Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, I, 34. – Az 1646.
évi törvények értelmében visszaadott templomokról: MNL-OL MKA Acta eccl. (E 150), Irreg., fasc. 81 [régi jelzet]; uo., Acta Jesuitica (E 152), Irreg., fasc. 6. Collegium Tyrnaviense, n. 41. 48. 49 [régi jelzet]; Uo., Történelmi Emlékek (E 144), Belügy, 1611–1670 (A 4643) [régi jelzet].
mint a rend birtokainak kezelõje állandóan érintkezett a Rákócziakkal és gazdasági felügyelõikkel.54
A misszionáriusok nyomban belehelyezkedtek a hadi viszonyokba. Vanoviczy egyik társát a tokaji várba küldte, hogy a katolikus foglyokat gondozza, másik tár-sával pedig a Kassán táborozó fejedelemnél termett és oltalomlevelet kért tõle az újhelyi, majd a ládi kolostor részére. Rákóczi 1644. március 6-án kiadott levelében az újhelyi fehér barátokat oltalmába vette. Nem múlt el egy hónap, amikor április 3-án, Patakon levelet adott ki a ládi barátok javára is. Meghagyta mindenrendû alattvalójának, a polgári és katonai hatóságoknak, hogy a szerzeteseket ne hábor-gassák, hanem inkább védelmezzék. Halálbüntetés mellett megtiltotta nekik, hogy a kolostorba belépjenek és az õ különleges parancsa nélkül onnan bármit is el-vigyenek. Fejvesztés terhe mellett megtiltotta katonáinak, hogy a kolostori temp-lomba betörjenek és azt kifosszák. Ha egyes alakulatok parancsot kapnának arra, hogy a kolostor birtokain szállást vegyenek, elégedjenek meg azzal, amit a szerze-tesektõl kapnak és ne merészeljenek a jobbágyok vagyonához, barmaihoz hozzá-nyúlni.
Bizonyára támogatták a szerzetes kérését a fejedelem kíséretében lévõ elõkelõ erdélyi katolikus urak, akik hazájukban Katolikus Státus név alatt védték kisebb-ségben maradt vallásukat. Mint tanácsosok, hadvezérek, fõispánok és a székelyek kapitányai a Kornisok, Hallerek, Petkiek jelentõs szerepet vittek a fejedelem ural-mának elõkészítésében és a fejedelemség kormányzásában. Politikai megfontolás is befolyásolta a számító Rákóczit, hogy a fehér barátokat oltalmába vegye. A király-sági katolikusok jól tudták, hogy Bethlen elsõ támadásakor a három kassai vértanú kínzói Rákóczi parancsnoksága alatt lévõ katonákból kerültek ki. A katolicizmus erõsödése folytán a magyarság jelentõs része idegenkedett a fejedelem hadi vállal-kozásától, a nemesség csak ímmel-ámmal csatlakozott hozzá. A katolikusok bizal-matlanságát szerette volna eloszlatni azzal, hogy a házfõnök kérelmét oly készsé-ges nagylelkûséggel teljesítette. Vanoviczy esete nem maradt egyedülálló eljárás a felkelés történetében. A következõ évben, amikor a fejedelem elfoglalta Nagy-szombatot, a jezsuiták, hogy intézményüket átmentsék, szintén védlevelet kértek Rákóczitól, aki nádasi táborában a következõ oklevelet adta ki számukra:
„…Mivel Nagy-Szombathi Városunkban lako Jesuitak Szerzetibül valo Papok az mi Fejedelmi Kegyes protectionk es gondviselesünk ala folyamodvan, hozzank valo hüsegüket, es obsequi-umonkat offerálták és declarálták, Miis õket mind személyekben hozzájok tartozo minden
54A három Rákóczi testvér együttes szereplése: 1611. február 2-án Thelegdy Borbála végrendele-tében. MNL-OL Acta Jesuitica (E 152), Reg., Collegium Ungvariense. fasc. 1, n. 3. – Közös levelük Zaics fõperjelhez 1619. január 2-án: uo., MKA Acta Paulinorum (E 153), fasc. 59. –Kisbán,A magyar pálosrend, I, 182. 200. 217. – Az 1644-ben tartott választó káptalan nem adott vikáriust Újhelyre
„propter disturbia Hungarica”. ELTE EKK Ab 154, tom. I, fol. 177. – Borkovich már 1643. december 18-án arról ír, hogy az eretnekek által támasztott hadi zavarok miatt rendetlen a posta közlekedése.
APF SOCG vol. 89, fol. 34.
nemü külsõ és belsõ javakkal, morhájokkal, Klastromokkal… Fejedelmei otalmunk alá vettük ez levelünk által…”55
A pálos misszionáriusok az engedélylevél birtokában szabadon járták a Sátor-aljaújhely-Sárospatak-Szerencs-Miskolc-Diósgyõr-Ónod vonalat. Vanoviczy tár-saival magánházakban vagy a kálvinistáktól elhagyott romladozó régi katolikus templomokban, kápolnákban misézett nagy titokban. A Szentszéktõl kapott fel-hatalmazás alapján újraszentelte a romos épületet és hordozható oltáron vagy in-kább oltárkövön mutatta be a szentmiseáldozatot. A Hódoltság északi szakaszára is átrándult a török szabadságlevél birtokában.
Vanoviczy idegõrlõ izgalmakat állott ki a hadviselés hullámzásaiban különösen, amikor a királyi seregek visszanyomták a fejedelem hadait kezdeti sikereik után.
Szuhay Mátyás, az ónodi vár parancsnoka maga elé idéztette rendtársaival együtt. Az ónodi várnak különös jelentõsége volt mind Rákóczi, mind a misszi-onáriusok szemében. A vár a Rákócziak „családi birtoka” volt. Itt született 1600-ban Lorántffy Zsuzsanna, atyja a vár királyi kapitánya volt, 1614-ben már királyi étekfogómester, veje a vár fõkapitánya, akit 1619-ben poltári Soós István „király urunk Õfelsége ónodi kapitánya”-ként címez, de az a Rákócziak nemesi udvarházában lakik. Néhány évvel késõ bb Rákóczi megszerzi a vár bir-tokjogát és attól az idõtõl kezdve az ónodi kapitányok neki esküsznek hûséget:
1630. március 4-én Káthay János, március 5-én a közeli tiszapalkonyai vitézek, a mezõváros egész lakossága, végül Balogh Gergely fõkapitány és Nagy István vicekapitány. Rákóczi felkelésekor Barkóczy Ferenc állt a híres vár élén, de csakhamar a fiatal Szuhay Mátyás vette át a vár felett a parancsnokságot, aki 1648-ban is tartja tisztségét, mellette szolgál Gönczy András kapitányként a felkelés éveiben. Késõ bb újra királyi kapitányok parancsolnak a várban: 1653.
május 7-én gersei Pethõ Zsigmond az ónodi fõkapitány õfelsége, a király meg-bízásából, utóda Rédey Ferenc, erõszakos, kegyetlen zsarnok, akit vitézeivel egyetemben 1654 márciusában a kunok bevádolnak a pozsonyi Magyar Kama-ránál, amely szeptember 16-án utasította a Szepesi Kamarát és 18-án az ónodi harmincadost, hogy lépjenek közbe a zaklatott népek érdekében. A harmin-cadvám a Sajó és Hernád völgyében õrködött a királyi bevételek és határforga-lom felett. 1657. június 27-én Csanády János volt az ónodi kapitány.
55 A pálosoknak adott levelek latin fordítása Vanoviczy összefoglaló jelentésében: APF SC Un-gheria-Transilvania, vol. 1. (Tóth István György,Relationes missionariorum de Hungaria et Transyl-vania (1627–1707)(Bibliotheca Academiae Hungariae in [!] Roma. Fontes 1), Budapest–Roma 1994, 122–135.) – MNL-OL MKA Acta Paulinorum (E 153), fasc. 476 ½. – A nagyszombati jezsuiták eredeti levele: uo., Acta Jeusitica (E 152), Reg., Collegium Tyrnaviense, fasc. 3, n. 27. – Rákóczi az esztergomi káptalanhoz és a nagyszombati jezsuitákhoz, mint „hûséges embereihez” küldte Padányi Gergely if-jút, hogy tárgyaljon velük. MNL-OL MKA Acta Jesuitica (E 152), Irreg., fasc. 1. Collegium Tyrna-viense [régi jelzet]. – Borkovics Márton kéziratban maradt rendtörténetében kiemeli Vanoviczy kapcsolatait Kornis Zsigmonddal és Forgách Zsigmonddal: uo., MKA Acta Paulinorum (E 153), fasc.
424, fol. 83v.
Az ónodi vár a környékbeli kisebb uradalmak és az elszórt pálos birtokok életé-ben is éreztette kedvezõtlen hatását: vitézei gyakran kirándultak a környékre, fosztogattak, erõszakoskodtak. A pálos birtokok egy része éppen ezért bérletként a Rákócziak kezén volt. Vanoviczy és a ládi szerzetesek felkeresték a várat, érintkez-tek a vitézekkel, hogy megtérítsék, vagy katolikus hitükben megerõsítsék õket.
Vanoviczy misézett, prédikált a várban. Gönczy András egyszer orgyilkos hajdú-kat bérelt fel, hogy misézés közben öljék meg a misszionáriust és társát, szerencsére hallerkövi Haller István az erdélyi katolicizmus másik nagy vezére Kornis Zsig-mond mellett az istentiszteleten megjelent katolikusokkal együtt megvédte a halá-los veszedelembe sodródott szerzetest.56
Türelmetlen volt Vanoviczy iránt a vár kapitánya is. Szuhay Mátyás Gáspár testvérével együtt atyjuk halála után a fejedelem gyámsága alá került, amint azt 1643. április 18-án kelt közös levelükben említik. Mátyás még 1648-ban, a linzi béke megkötése után is a nagy jelentõségû kulcsvár fõkapitánya, hevesvérû fiatal, késõ bb a kuruc felkelés egyik elsõ vezéralakja, az északkeleti protestantizmus erõs védõje nem tûrte, hogy a közismert térítõ szabadon jár-kel a várban és a vidéken a fejedelem levelével a kezében, ezért elfogatta és rendtársaival együtt várbörtönbe vetette, ahol nem misézhetett, és az õrséggel sem érintkezhetett. Egy hónap múlva szabadon bocsátotta õket. Ekkor Vanoviczy folytatta korábbi apostolkodását, több mérföldes körzetben felkereste az elszórtan élõ katolikusokat, meglátogatta a bete-geket, megvigasztalta a foglyokat, ahol csak tudott, misézett, gyóntatott, kiszol-gáltatta a szentáldozást, térített. A szerencsi várban megközelítette a halálra ítélt politikai rabokat, köztük Erdélyi Andrást, a vár elõkelõ származású, hõslelkû kapitányát. Szuhay azonban, amikor megtudta, hogy a szerzetes vitézekkel és foglyokkal érintkezik, másodszor is elfogatta és most már szigorított áristomban õriztette úgy, hogy idegenekkel csak kivételesen válthatott szót, miközben az õrizetére rendelt két hajdú mellének szegezett puskával lövésre készen állott mellette. Így teltek a tavaszi és nyári hónapok, amikor szeptemberben a fejede-lem váratlanul megjelent a családi várban és amint megtudta, hogy a szerzetes börtönben sínylõdik, nyomban szabadlábra helyeztette és a katolikus urak és vi-tézek mellé rendelte a táborba.
Hasonló veszélyek fenyegették õt a diósgyõri rendi kápolnában is. A pálos rendnek valamikor itt kolostora volt, de birtokainak nagyrészével együtt elenyé-szett. A kápolnát még Mátyás király alapította, a pálos rend pártfogója, Remete Szent Pál tiszteletére. Vanoviczy kormányzói minõségben gyakran megfordult a helyen és istentiszteletet tartott a környékbõl összeverõdött katolikusok számára.
Egy ízben, amint misézett, Keresztes András diósgyõri kapitány kivont karddal a kápolnába rohant, hogy leszúrja. Szerencsére Szintay Márton katolikus tiszt és
öz-56Szuhay Gáspár és Mátyás 1643. május 18-án írja, hogy Rákóczi György atyjuk halála után gyámjuk(tutor). MNL-OL Lymbus (E 211), [régi jelzet, további jelzetelemek hiányoznak]. – Rákóczi testvérek a pálosokhoz: uo., Acta Paulinorum (E 153), fasc. 59. (A levél Sárospatakról ment Zaich fõ-perjelhez 1619. január 2-án.)