BUDAPEST RÓMA 2015
u
PÁLOS MISSZIÓK MAGYARORSZÁGON A 17–18. SZÁZADBAN
vol. 11 11
ISBN 978 963 508 801 0
† GALLA FERENC
† GALLA FERENC
PÁLOS MISSZIÓK
MAGYARORSZÁGON
A 17–18. SZÁZADBAN
series i
BUDAPESTwROME 2015
THE PAULINE ORDER’S MISSIONS IN HUNGARY IN THE 17–18 th CENTURIES
Written by
† FERENC GALLA
Edited by
istván fazekas
PÁLOS MISSZIÓK MAGYARORSZÁGON
A 17–18. SZÁZADBAN
classis i, vol. 11
BUDAPESTwRÓMA 2015
Írta
† GALLA FERENC
Sajtó alá rendezte
fazekas istván
P.Card.Erdõ
Szerkesztõbizottság Editorial Committee Mons.J. Török(Pres.- elnök)
Rev.G. Adriányi,I. Fazekas,Rev.Á. Füzes,Rev.M. Gárdonyi,Gy. Rácz,L. Solymosi, K. Szovák,N. Spannenberger,Rev.A. Sz. SzuromiO.Praem.,Rev.T.Tóth,Rev.T.Véghseõ
Series I: Collectanea Vaticana Hungariae Sorozatszerkesztõ
Moderator P. Tusor
Kiadja a MTA-PPKE ‘Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócsoport Published by the MTA-PPKE ‘Lendület’ Church History Research Institute
A kutatást, a kötet elkészítését és megjelentetését az OTKA (NN-82 307) és az MTA TKI támogatta
Research and the edition has been sponsored by the Hungarian Scientific Research Fund and by the Hungarian Academy of Sciences
http://institutumfraknoi.hu
©Editor, 2015 ISSN 1786-2116 ISBN 978-963-508-801-0 ISBNebook 978-963-508-802-7
Felelõs kiadó -Publisher responsible a Gondolat Kiadó igazgatója the Director of “Gondolat” Publishing House Szerkesztette, szedte és tördelte -Typography
aTypographia Pannonica Olvasószerkesztõ -Corrector:Sz. Porpáczy Borítóillusztráció -Coverillustration:G. Xantus
Térkép -Map:J. Nyerges, B. Nagy Kiadásra elõkészítette -Prepared for publication a GONDOLAT Kiadó -the Publishing House “Gondolat”
Elõszó · · · ix
Elsõ könyv. Megújulás és hitterjesztés · · · 3
I. A pálos rend belsõ megújulása és a missziók sarjadása a régi kolostorokban · · · 5
1. Lepoglava · · · 13
2. Csáktornya· · · 18
3. Sopronbánfalva · · · 31
4. Máriavölgy · · · 32
5. Felsõelefánt · · · 38
II. Az apostoli misszió megalakulása · · · 49
1. Vanoviczy János Nagyszombatban· · · 49
2. A Collegium Germanicum et Hungaricum növendéke · · · 52
3. Vanoviczy az elsõ pálos apostoli misszionárius · · · 55
4. Megjelenik az Úr szõlõjében · · · 58
III. Vanoviczy János I. Rákóczi György felkelésében · · · 65
1. A felkelés és a pálosok · · · 65
2. Vanoviczy oltalomlevelet kap Rákóczi Györgytõl · · · 70
3. Vanoviczy a járványosok között · · · 74
4. A francia követ udvari papja · · · 77
IV. Hitterjesztõ gócpontok kiépítése · · · 83
1. Alapvetés · · · 83
2. Vanoviczy a rendi birtokokért · · · 84
3. Pápa, a dunántúli missziók új középpontja · · · 101
4. A lévai hitterjesztõ rendház alapításának a terve· · · 108
5. A nagyszombati rendi papnevelõ missziós jellege · · · 111
6. Pápa és Nagyszombat kisugárzása Nádasdy Ferenc uradalmába · · · 115
7. A terebesi missziósház · · · 129
8. Missziós célkitûzések a római rendház alapításában · · · 139
V. A katolikus megújhodás vándorhitterjesztõje · · · 147
1. Országszerte a szélrózsa minden irányában · · · 147
2. Körutak a Hódoltságban és a Partiumban · · · 151
3. Missziós körutak Barsban, Turócban, Kassán, a Kisalföldön. Hitviták a pozsonyi országgyûléseken · · · 160
4. Vanoviczy megtéríti Rákóczi László feleségét· · · 165
5. Lorántffy Zsuzsanna hitvitái Vanoviczy Jánossal. A fejedelemasszony halálos ágyához hivatja Vanoviczyt · · · 171
6. Báthory Zsófia és I. Rákóczi Ferenc megtérítése. Pálos missziók a Rákóczi-uradalmakban · · · 175
7. Vanoviczy Horvátországban · · · 184
VI. Apostoli fõnökség · · · 186
1. A fõnökség szervezésének elõzményei. Borkovics és Vanoviczy elsõ fõnökök · · · · 186
2. Vanoviczy összefoglaló jelentése hazánk földrajzi, gazdasági, néprajzi és vallási viszonyairól · · · 193
3. De profundis · · · 200
Második könyv. A pálos missziók a kuruc küzdelmek idején. A missziók hõskora· · · 203
I. A pálos missziók általános képe · · · 205
1. A Wesselényi-összeesküvés leleplezésének vallásügyi következményei · · · 205
2. A küzdelmek elején · · · 229
3. Missziók Thököly Imre és Rákóczi Ferenc idején · · · 239
4. Máriavölgy, Nagyszombat és Elefánt válsága · · · 246
5. A szentgyörgyi plébánia · · · 249
6. A szakolcai misszióház és plébánia · · · 253
7. A korponai misszióállomás · · · 265
II. Pálosok a szepesi prépostság területén · · · 273
1. A katolikus vallás térhódítása a Szepességben · · · 273
2. Kísérlet a pálos rend meggyökereztetésére a Szepességben és az elzálogosított városokban · · · 282
3. Végleges fészekrakás Késmárkon · · · 291
4. Wildt Gábor meghurcolása, vallási feszültség Késmárkon · · · 300
5. Thököly Imre Késmárkon · · · 306
6. A szepességi pálos missziók keresztmetszete a századfordulón · · · 315
7. II. Rákóczi Ferenc és a késmárki pálosok · · · 318
III. A katolikus restauráció sarjadása Árvában · · · 323
1. A restauráció kezdetei · · · 323
2. A pálosok Árvában · · · 332
IV. Hõsök és vértanúk az egri egyházmegyében és a Dunántúlon · · · 346
1. A pálosok plébániákat vállalnak az egri egyházmegyében · · · 346
2. Csepellényi György vértanúhalála · · · 357
3. A varannói pálosok meghurcoltatása· · · 365
4. Az újhelyi kolostor megrohanása · · · 372
5. Terebes viszontagságai a felkelések idején · · · 377
6. A kurucok a Dunántúlon és a pálos missziók · · · 380
V. A pálos misszióházak alapítása a visszatért területeken · · · 384
1. Pálos misszionáriusok a pécsi egyházmegyében · · · 384
2. A pálosok megjelenése Nagyváradon · · · 392
3. A pálos rend megtelepedése Erdélyben · · · 395
Harmadik könyv. A beérés kora (1711–1786) és a missziók általános lemérése · · · 403
I. A missziók egyházpolitikai és szellemi háttere a 18. században · · · 405
II. A jelentõsebb missziósházak térítõ tevékenysége · · · 411
III. Pálos tábori missziók · · · 434
IV. Virágzás és alkony az évi jelentések tükrében · · · 436
V. Missziós léleknevelés · · · 460
VI. A pálos missziók általános lemérése · · · 463
Források és bibliográfia· · · 465
Index (összeállította Fazekas István és Sági György) · · · 475
The history of the Pauline Missions in Hungary· · · 521
Contents· · · 533
Galla Ferencéletmûvében különleges helyet foglal el a magyarországi pálos missziókról készített munkája.1Már a Propaganda Kongregáció levéltárában folyta- tott kutatásai kezdetén kirajzolódott, hogy az ott található magyarországi vonatko- zású forrásanyag jelentõs része a pálos rendre, annak reformjára, illetve 17. és 18. szá- zadi misszióira vonatkozik. Bár elõször a hódoltsági missziók történetével kívánt foglalkozni, kutatási súlypontja egy idõ után a pálos rendi reformra és a pálos misszió történetére tolódott át. Még 1927 végén, elsõ római tartózkodása során talált a Vati- káni Könyvtárban egy alkalmi latin ódagyûjteményt, amelyet Marnavics Tomkó János zágrábi olvasókanonok és tizenkét germanista növendék ajánlott Francesco Barberini bí borosnak. Az ódagyûjtemény nyomán keltette fel figyelmét Marnavics Tomkó boszniai püspök személye, aki éveken át a pálos rend vizitátoraként is mûkö- dött és akinek magyarországi vonatkozásairól 1940-ben külön monográfiát publi- kált.2Ezzel közel egyidõ ben, az 1940/1941-es Regnum Egyháztörténeti Évkönyvben már 100 oldalas tanulmányt tett közzé a rend reformjáról.3Úgy tûnik, hogy ezekben az években – a harmincas évek végén és a negyvenes évek elsõ felében – leginkább már a pálos missziók története foglalkoztatta. Az 1946-ban megjelentA magyar ka- tolikus restauráció misszionáriusa címû füzet végén már sajtókésznek mondta Pálos missziók Magyarországoncímû munkáját, amely azonban, valószínûleg az 1948-ban bekövetkezett politikai fordulat miatt már nem kerülhetett nyomdába.4
A hallgatás éveitG a l l a Fe r e n cigyekezett kihasználni és római kutatásait magyarországi levéltári forrásanyag feldolgozásával kiegészíteni. Sajátos le- véltári kutatási gyakorlatának megfelelõenfasciculusrólfasciculusra nézte át a Magyar Kamara és a Magyar Kancellária levéltáraiban található forrásanya- got, amelyet azután beépített kéziratába. Ennek köszönhetõen munkája terje- delme jelentõsen megnõtt. ADocumenta artis Paulinorummunkálatai kapcsán az 1970-es években felmerült a kézirat kiadásának gondolata.5Az ötlet szor-
1Galla Ferencszemélyére, életmûvére, hagyatékára lásd elõszómat:Ferences misszionáriusok Ma- gyarországon: a Királyságban és Erdélyben a 17–18. században(Collectanea Vaticana Hungariae I/2), Buda- pest–Róma 2005,vii–xx.
2Galla Ferenc,Marnavics Tomkó János boszniai püspök magyar vonatkozásai, Budapest 1940.
3Galla Ferenc,A pálosrend reformálása a XVII. században, Regnum Egyháztörténeti Évkönyv 1940–1941, 123–223.
4Galla Ferenc,A magyar katolikus restauráció misszionáriusa, Budapest 1946.
galmazója a mûvészettörténészBaranyai Béláné volt, de minden igyekezet ellenére a kézirat kézirat maradt.6
Kérdés, hogy a munka kibõvített formája végsõ szerkesztett változatba került-e va- laha. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található hagyatékában meg- lévõ kézirat 490 nagyalakú oldalból áll, amelybõl 370 oldal alkotja a fõszöveget, további 120 oldal pedig a jegyzetanyagot tartalmazza, pontosabban a jegyzetanyag megmaradt részét.7A szövegtestben összesen 653 jegyzetszám szerepel, amelybõl azonban csupán az elsõ 119 jegyzet maradt meg. A 120–653 számú jegyzetek hiányoznak, pontosabban egy részük nem egészen az aktuális szöveghez tartozó változatban áll rendelkezésre. Ez alap- ján a szöveggel való foglalkozás során az az érzés alakult ki a sajtó alá rendezõben, hogy valószínûleg a jegyzetapparátus átdolgozása már nem befejezõdött be.
Részben ezért, részben a kézirat hatékonyabb használata érdekében a kéziratot – ha- sonlóan a ferences missziókról írt munkához– élõ kéziratnak tekintettem. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló szövegtesten szerkesztési munkálatokat hajtottam végre, ame- lyek fõleg a jegyzetapparátust érintették. A túl hosszú jegyzeteket néha kettébontot- tam, így az eredeti 119 jegyzetbõl 142 jegyzet lett az 1. könyvben. A 2. és 3. könyv appará- tusa részben a jelzett korai változat jegyzetei, részben szerkesztõi pótlások, amelyek azonban nem érik el a ferences missziós kézirat kapcsán végzett rekonstrukciós szintet.
Mivel a forrásanyag tekintélyes része a Magyar Kamara nagyterjedelmû fondjaiból és állagaiból származik, a jegyzetapparátus teljes szintû pótlásához több száz csomó átnézé- sére lett volna szükség, amelynek felvállalása meghaladta volna a sajtó alá rendezõ erejét.
Ezt azért is ítéltem feleslegesnek, mertGallamegbízható szerzõ, az érdeklõdõ megfele- lõ idõ- és erõbefektetés után aBenignae Resolutiones(E 21),Litterae ad Cameram exaratae (E 41) vagy azExpeditiones Camerales(E 15) állagban meg fogja találni a keresett forrást.
Galla Ferencpálos misszióról írott kéziratára még kezdõ levéltáros korom- ban, az 1980-as évek végén figyeltem fel. Az 1991-ben tartott pálos rendtörténeti konferencián már a kézirat jelentõségérõl beszéltem.8A sajtó alá rendezés különbö- zõ okok miatt huszonöt évig tartott. Mentségemre ugyanazt tudom felhozni, ami már a ferences missziók kapcsán is elhangzott: a monográfia kéziratos formában is az elszántabb érdeklõdõk rendelkezésére állt, ilymódon a római kutatások újrakez- désében és inspirálásában nagy szerepet játszott.
A munka befejezésére az MTA-PPKE ‘Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócso- port vatikáni kutatásai keretében került sor.
5Documenta artis Paulinorum. A magyar rendtartomány kolostorai I–III, a kötet anyagát gyûjtötte Gyéressy Béla, s.a.r.Tóth Melinda–ifj. Entz Géza–Széphelyi Frankl György et al., Budapest 1976–1978.
6Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL-OL), Galla Ferenc hagyatéka (P 2088), 1.
dob., 2. tétel, fol. 27. Baranyai Béláné levele Galla Ferenchez, Budapest, 1976. április 7. (Ebben beszá- molSashegyi Oszkárral folytatott beszélgetésérõl).
7 Uo., 8. dob, 26/b tétel: Pálos hittérítés Magyarországon a XVII–XVIII. században (kézirat).
8Fazekas István,Galla Ferenc „Pálos missziók Magyarországon” címû kiadatlan munkája, Varia Pauli- na. Pálos rendtörténeti tanulmányok, szerk. Sarbak Gábor, Csorna 1994, 219–228.
(1956–2005)
MEGÚJULÁS ÉS HITTERJESZTÉS
A PÁLOS REND BELSÕ MEGÚJULÁSA ÉS A MISSZIÓK SARJADÁSA A RÉGI KOLOSTOROKBAN
A Remete Szent Pál nevét viselõ szerzetesrend – a magyar pálos rend – úgy összeforrott viharos sorsunkkal, hogy a 16. században nemzeti létünk általános válsága csaknem a megsemmisülésbe sodorta, a következõ században pedig a ka- tolicizmus megújhodása a süllyedés mélypontjából felemelte és szellemi életünk jelentõs tényezõjévé tette. Az elveszett birtokok egy része visszakerült és új ado- mányok, alapítások is gyarapították a szerzet életerejét. Az elenyészett kolosto- rok romjaikból újraéledtek, a régiek hatalmas arányokban kiépültek. Az eredeti pálos szellem és fegyelem visszatért a lehanyatlott közös életbe. A szerzetesi hiva- tások száma állandóan emelkedett és a legelõkelõ bb, legõsibb családok gyermekei felvették a rend fehér ruháját. Életszentségben, buzgalomban és tudományokban kiváló rendtagok emelték a pálos név tekintélyét. Többen a legmagasabb egyházi méltóságot, a püspökséget is elérték, Esterházy Imre a váci és a zágrábi püspök- ség után esztergomi érsek és az ország hercegprímása lett. A megújhodott ko- lostorok a környék messze sugárzó vallási és szellemi központjai, templomaik a vallásos életet elmélyítõ búcsújáróhelyek voltak. A pálos rend a kor köve- telményének megfelelõen a világi ifjúság nevelésével és a belsõ misszió kiépítésé- vel gyarapította hagyományos munkakörét.
A rend újjászületésének korán jelentkezõ külsõ hatása, mintegy a kicsorduló életerõk megnyilatkozása volt a missziós és a lelkipásztori tevékenység. A szerze- tesség bevonása a hitterjesztés és a lelkipásztorkodás munkájába, beilleszkedett Páz- mány Péter és püspöktársai restaurációs módszerébe mint az égetõ paphiány egyik nélkülözhetetlen követelménye. A bí boros felhasználta a jezsuitákat – akik közé tartozott –, a ferenceseket, sõt még a Propaganda Kongregációtól hazánkba kül- dött olasz konventuális minorita misszionáriusokat is a hitterjesztésben, és ideigle- nesen a lelkipásztorkodásban. Megkapóan tükrözi elgondolását az érsekújvári mariánus ferences kolostor alapítólevele, amelyben elõadja, hogy egyházkormány- zásának legfõ bb gondja az Isten igaz tiszteletének és a katolikus vallás gyakorlásá- nak szélessugarú terjesztése. Ezért földesúri birtokán, Érsekújvárt, kolostort és templomot épített a szerzetesek Szent Ferenc rendalapító pátriárkája segítségével – akinek a napján született –, kiesdeklik az Isteni Gondviselés védelmét és támoga- tását mind a szorongatott kereszténység, mind a magyar nép részére a keresztény
név esküdt ellenségével, a törökkel és mindazokkal szemben, akik vallási tévedések rabjai. Jól tudta, hogy az egész környék merítheti majd az örök üdvösség kristály- tiszta vizét az általa fakasztott forrásból.1
A magyar katolikus restaurációban minden pap, legyen az világi pap, szerzetes vagy misszionárius; minden kolostor, minden püspökség és káptalan missziós góc- pont. A nagy ügy minden épkézláb papot megmozgatott és hitterjesztõ, lelkipász- tori munkára késztetett. A plébániák ellátására kanonokok hosszabb-rövidebb idõre lelkipásztori munkát vállaltak, vasárnap- és ünnepnap kiszálltak olyan helyekre, ahol pap nem volt, tizedszedés közben prédikáltak. A török fennhatósága alatt a gyöngyösi ferencesek több hódoltsági vármegye katolikusait gyûjtik össze és fák alatt folyik a gyóntatás, prédikálás. Minden középkori templom búcsújáróhely, ahol évente tízezrek fordulnak meg. A kolostor kisugárzási középpont is, ahonnan a szerzetesek hatalmas területeket bejárnak és felkutatják a katolikus szórványokat és térítik a protestánsokat. A mezõszegedi és kecskeméti bírák írásba adják, hogy a gyöngyösi barátok százötven kilométer körben megõrizték a katolikus hitet: vitat- koztak a prédikátorokkal és helyükön maradtak még a tatárok közeledésének híré- re is. Amikor a jezsuiták megtelepedtek Sárospatakon, a Tiszahát elszórt katoliku- sai, akik eddig észrevétlenül lappangtak a protestáns tengerben, mintha a földbõl nõttek volna ki, nagy tömegekben messze vidékekrõl özönlöttek istentiszteletek- re, szentbeszédekre.2
Ahhoz, hogy a pálos rend méltóképpen bekapcsolódjék a hitterjesztõ tevékeny- ségbe, gyökeres belsõ megújuláson kellett átesnie, kiemelkedve az elõzõ század szellemi és politikai válságából, amely fennmaradását veszélyeztette. Ebben a meg- újulási folyamatban a pápaság három irányú támogatásban állott a pálos rend mel- lé: a XIII. Gergely alapította pápai nevelõkben és fõiskolákon alapítványi helyeket adott a rendnek, ahol a jezsuiták vezetése mellett a kor igényeinek megfelelõ neve- lésben és tudományos képzésben részesültek a vezetésre szánt ifjú szerzetes nemze- dék válogatott tagjai. A pápa ezzel kárpótolta a rendet a római rendház és a hozzá- tartozó birtokok elvételéért: ezek a pápai intézetek a római német–magyar kollégium, a bécsi, olmützi és prágai pápai kollégiumok voltak. VIII. Orbán – Pázmány ismételt sürgetésére – elrendelte a pálos kolostorok vizitálását, hogy a rend gyökeres megújítá- sához szükséges tapasztalatokat megszerezze. A kivizsgálással megbízott fõpap Tomkó János boszniai püspök és zágrábi olvasókanonok volt, aki sorra látogatta a magyar, osztrák, horvát és isztriai kolostorokat és írásbeli jelentésben számolt be a látottakról.
1 Hanuy Ferenc,Pázmány Péter bíbornok, esztergomi érsek, Magyarország herczegprímása összegyûjtött levelei I–II, Budapest 1910–1911, 205 és helyenként. –Galla Ferenc,Harminckilenc kiadatlan Páz- mány-levél(Olaszországi Magyar Oklevéltár), Vác 1936, 45. 55. 116. –Uõ,A Trentói Zsinat négyszáz év távlatában, Budapest 1946, 1 (klny. azEgyházi Körirat1946 február–októberi számaiból).
2Pázmány érsekújvári alapítása:Hanuy,Pázmány… összegyûjtött levelei, II, 192. – Az esztergomi káptalan felirata a pápához a prímási szék betöltésérõl Forgách Ferenc halálakor:Galla,Harmincki- lenc… Pázmány-levél, 6. – A missziók jelentõségérõl a katolikus megújulásban:Galla Ferenc,A ma- gyar katolikus restauráció misszionáriusa, i.m.
Végül a Hitterjesztés Szent Bizottsága különféle szerzetes szakértõk bevonásával tel- jesen átdolgozta a pálos rend elavult és hiányos alaptörvényeit, konstitutióit és fi- gyelembe véve a rend õsi remete szellemét, alkalmazta azokat a Trentói Zsinatban megújuló Egyház korszerû követelményeiben.3
A rendi reformot irányító fõperjelek, elsõsorban Stassewsky Miklós apostoli kormányzó, majd választott fõperjel; és Borkovics Márton fõperjelhelyettes, majd fõperjel tisztában voltak a pápai kollégiumok jelentõségével és sûrû felterjesztése- ikben sürgették a rendi növendékek felvétele elé gördülõ akadályok elhárítását:
Stassewsky a rend nevében 1638. május 29-én négy pontban kifejtett érvekkel kérte a Propaganda Kongregációtól, hogy amint az olmützi és bécsi kollégiumokba, úgy a prágaiba is vegyenek fel rendi növendékeket.4
3A pálosok reformálásáról: Galla, Harminckilenc… Pázmány-levél, 6; Kisbán Emil, A magyar pálosrend története I–II, Budapest 1938–1940, I, 303skk. – A rend jogairól aCollegium Germanicum et Hungaricum, a bécsi, olmützi és prágai pápai kollégiumok(collegia pontificia)alapítóleveleiben:Galla Ferenc,Marnavics Tomkó János, 92. Ugyanott a pálos rend vizitációjáról részletesen. – A római, bécsi, prágai, olmützi kollégiumok pálos érdekeirõl: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Egyetemi Könyv- tár, Kézirattár (ELTE EKK), Ab 154(Acta Paulinorum continentia acta in capitulo generali tractata, nomine professorum et mortuorum ordinis S. Pauli), tom. I, pag. 24. 32–35. 536–547. – Az olmütziek név- sora:Hellebrandt Árpád,Az Olmützben tanult magyarok 1590–1664, Történelmi Tár 1888, 196–208.
– A kollégiumokrólGalla,Harminckilenc… Pázmány-levél, 77. (ugyanott az olmützi és a bécsi magyar növendékek névsora). – A pápai kollégiumok kiváltságai:Galla Ferenc,Magyar tárgyú pápai felhatal- mazások, felmentések és kiváltságok a katolikus megújhodás korából I(Regnum-könyvek I. Egyháztörténeti források 1), Budapest 1947, 54–102,passim. – XIII. Gergely és a pálos alapítványi helyekGalla, Marnavics Tomkó János, 21. 92. 132. 159. 161. – A prágai kollégiumokba küldött pálosok névsora: Orszá- gos Széchényi Könyvtár Kézirattára (OSzKK), Quarta Latina 1900, fol. 29, 43. – A gráci pápai, majd fõhercegi jellegû kollégiumban nem volt alapítvány, ellenben számos magyar és horvát egyházi és vilá- gi hallgató fordult meg a kollégiumban és a vele kapcsolatos egyetemenGalla,Harminckilenc… Páz- mány-levél, 80. – Ternavai István fõperjel törekvéseirõlKisbán,A magyar pálosrend, I, 205 és II, 69.
4Stassewsky említett 1638. május 29-ei beadványa: Archivio storico della Sacra Congregazione per l’Evangelizzazione dei Popoli o de «Propaganda Fide» (APF), Scritture Originali riferite nelle Congregazioni Generali (SOCG), vol. 80, fol. 30. 1630. október 2-án sürgeti, hogy a prágai kollégium- ban is tanulhasson három pálos növendék, amint az régen szokásban volt: uo., vol. 81, fol. 238. Kérését 1640. július 15-én megismételte: uo., vol. 82, fol. 181. – 1642. február 15-én Máriavölgybõl panaszt emelt aGermanicumelöljárója ellen, mert nem volt hajlandó felvenni egy növendéket: uo., vol. 85, fol.
368. A pálosok jogosultságát Ingoli titkár is tanulmányozta a régi adatok alapján, hogy tájékoztassa a bí borosokat: uo., vol. 85, fol, 382. – 1644. december 18-án hét levéllel árasztota el a Kongregációt, hogy engedjenek pálos növendékeket a bécsi, olmützi és a prágai intézetekbe, amint eredetileg történt, súlyt helyezett magyarok és horvátok felvételére, mert azokat a rendi megújulás tekintetében nélkülözhetet- lennek tartotta, a reform õszinte, odaadó elfogadása miatt: uo., vol. 89, fol. 34. – Borkovics 1645. július 8-án Bécsújhelyrõl feltárta I. Rákóczi György felkelése következtében kialakult súlyos közállapotokat, amelyekben megakadt a katolikus megújulás diadalmas elõretörése éppenúgy, mint a pálos rendben si- keresen haladó újjászületés, a fejedelem mindjobban tért hódított, az elefánti szerzeteseknek menekül- niük kellett, kiemeli Jáskay János volt germanikus rátermettségét, aki gyermekkora óta a jezsuiták neveltje volt, elõ bb Zágrábban, majd Olmützben és Bécsben, ahonnan elöljárói a római német–magyar papnevelõ be küldték: uo., vol. 89, fol. 185 és 187. – Borkovics úgyszólván minden levelében hangoztat- ta a kollégiumok jelentõségét a rendi megújulás szempontjából (uo., vol. 90, fol. 237 és 240). Így 1645.
december 24-én rámutatott Bécsújhelyrõl írott levelében Vanoviczy rendi apostoli hitterjesztõ hadak
Ebben a korban a prágai kollégium pálos kispapjai németek és lengyelek voltak, a zágrábi egyházmegye területén született és ezért horvátnak minõsített Péchy Mátyás kivételével. 1644 végén azzal az indoklással kérte horvátok, magyarok és németek fel- vételét a bécsi, olmützi és prágai kollégiumokba, hogy a magyar és horvát nemzet oda- adásánál fogva nélkülözhetetlen a rendi megújulás megvalósításában. A római, bécsi, olmützi kollégiumokban magyar, horvát, elvétve isztriai ifjak tanultak. Olmützben tanult Zaics János fõperjel, Bakics János isztriai szerzetes, Sajólád, Csáktornya és a ten- gerparti pálos érdekek fáradhatatlan gondnoka; itt végezte a bölcseletet Borkovics Márton fõperjel, zágrábi püspök, majd kalocsai érsek, a pálos rend szentség hírében meghalt reformátora. Mikulics Miklós, a pápai misszió alapítója; a rendkívüli tehetsé- géért és feddhetetlen életéért magasztalt Petracsics (Petrasics) Károly lepoglavai újoncmester, csáktornyai perjel, isztriai tartományfõnök, a rendi tanács tagja; mellette Izsákovics Péter szerény tehetség, de már a kollégiumban az eretnekek megtérítésével foglalkozott – azért emeljük ki ennek a „magyar” világi kispapnak az egyéniségét, mert rávilágít a kollégium hitterjesztõ szellemére –, 1674-ben grinádi plébános volt.
A bécsi pápai kollégiumban tanult Ghimesy Kristóf máriavölgyi vikárius, a fõperjel helyettese, aki világi papból lett a szent szerzet tagja; Callion János az 1638-ban rendi kormánytanácsossá, késõ bb a fõperjel helyettesévé választott kiválóság. Kollégiumi társai Belosztenecz János és Ivánovics Pál ugyancsak elõkelõ tisztségek betöltõi, az elõb- bi a szerzetnek nevet adó Elsõ Remete Szent Pál erényeinek költõi megéneklõje, az Ol- táriszentséget méltató híres horvát hitszónok, a horvát eretnekek fáradhatatlan térítõje;
a másik különféle rendi tisztségeken fel egészen a fõperjelségig és a scardonai püspökség- gel egybekapcsolt esztergomi kanonokságig vitte. Beloszteneczet és Kempfet a római kollégiumba szánták, de ismeretlen okból lemaradtak, ellenben 1628-ban kijutott oda Jaskay János máriavölgyi vikárius, isztriai tartományfõnök, a rendi szabályok egyik át- dolgozója Ivanoviccsal együtt. Új reménységek követték õket. A következõ években és évtizedekben itt találjuk Peterlinics, vagy Peterlenics, Wnischek vagy Vincsek, Vin- czek, a szónoklásban korán feltûnt Mihályffy vagy Mihálffy János pálos kispapokat, Selegovics vagy Seligovics Mátyás, Skotniczky (Skonyczky) Alfonz, Griskircher vagy
közt elért gyönyörû eredményeire, ami kétségkívül felhangolta a bíborosokat, mert a jövõben gyak- ran hangoztatták, hogy elsõsorban germanikusokat rendeljen a fõperjel a magyar hitterjesztésbe: uo., vol. 90, fol. 267. – Még abban az évben Vanoviczy is beszámolt sikereirõl, Ónodról 1645. február 19-én küldött levelében: uo., fol. 231. – Mindezek a kedvezõ értesülések arra késztették a magyar ügyek iránt mindig nagy megértést mutató Ingoli titkárt, hogy a pápai bullák rendelkezéseibõl igazolja a pálos igé- nyek jogosultságát a bíborosi gyûlés számára: 1646. január 16-ai és 29-ei ülés foglalkozott a kollégiumok ügyével és utasította nevezetesen a bécsi és prágai rektorokat, hogy tartsák be a pápák intézkedéseit:
uo., vol. 93, fol. 159; Acta vol. 17, fol. 1. 24. – Borkovics fõperjel helyettes 1646. január 28-án, február 10-én és március 18-án Bécsújhelyrõl sürgette a rendi jogok érvényesítését, sõt elõkerült egy 1645.
szeptember 3-án Bánfalváról írt levele is(ex monasterio Sancti Wolphangi supra Sopronium), majd 1646.
október 27-én újra Bécsújhelyrõl sürgette türelmetlenül a nehezen megoldódó ügyet, Vanoviczy 1646. szeptember 30-án Ónodról írt jelentésében könyörgött, hogy ne csökkentsék aGermanicumban a pálosok létszámát. Uo., SOCG vol. 93, fol. 171. 243. 246–248. 264. – Vanoviczy még 1643-ben meg- kérdezte Ingolit a rendi jogokról. Uo., vol. 404, fol. 149.
Grieskirchner, Mikulics és Vragovics Péter rendi helyeket betöltõ növendékeket, akikkel még találkozunk a hitterjesztésben.5
Még nagyobb jelentõséghez jutottak a római német–magyar papnevelõ, a Collegium Germanicum et Hungaricumhallgatói, akik mint válogatott nagyremé- nyû ifjak gyakran az olmützi vagy bécsi kollégiumok kitûnõen végzett bölcsészei voltak és különösen a 16. század végén, majd a következõ század elsõ felében, rend- szerint a rendi és a missziós élet kiemelkedõ kiválóságaivá lettek.
5Az egyes növendékekrõl: Zaics a Propaganda Kongregáció 1636. évi jegyzõkönyvében Zacz, Galla,Harminckilenc… Pázmány-levél, n. 109. AGermanicumban mint pécsi egyházmegyés, mindvé- gig eretnek nemes szülõk gyermekeként szerepel:Veress Endre,A római Collegium Germanicum et Hungaricum magyarországi tanulóinak anyakönyve és iratai. I: Anyakönyv (1559–1917) (Fontes rerum Hungaricarum 2), Budapest 1917, 13. – Bakics (Bakitz) Olmücben: Galla, Harminckilenc… Páz- mány-levél, 109. sz., aGermanicumban mint Bakiczius,Veress,A római Germanicum et Hungaricum, 17.
– Borkovich Olmützben: G a l l a, Harminckilenc… Pázmány-levél, 51. 52. – A Germanicumban Borkowitz „Croata de Domagovich” szerepel: Veress, A római Germanicum et Hungaricum, 37. – Petracsics 1640-ben mint Petraczicz„Ungarus, religiosus, metaphisicus”szerepel, aki az év októberében távozott az intézetbõl,Galla,Harminckilenc… Pázmány-levél, n. 75. – Izsákovics Péter az olmützi kol- légiumban„Isaakovich Ungarus, casista, magister philosophiae, ingenii parvi, sed magni laboris, bona vita et zelum habet convertendi haereticos”szerepel:Galla,Harminckilenc… Pázmány-levél, uo.;Ludovicus Némethy,Series parochiarum et parochorum archidioecesis Strigoniensis usque annum 1894, Strigonii 1894, 100. –„Christophorus Gymesinus Pannonius, venit 1574, anno 1578 factus sacerdos in Ordine Sancti Pauli et ejusdem ordinis vicarius generalis”, Galla, Harminckilenc… Pázmány-levél, n. 77. – Callion: uo. –
„Belostenich… venit anno 1618, missus Romam ad Collegium Germanicum 1621… Sebastianus Kempff Ordinis Sancti Pauli, venit anno 1622, missus est Romam ad Collegium Germanicum… Joannes Jaskai Croata… venit 28. Februarii 1624, baccalaureus philosophiae… Paulus Ivanovich Croata… venit 7. Decembris 1625…
baccalaureus philosophiae…”. A két szerzetes a kollégiumban volt 1626. június és 1627. június, majd 1627.
és 1628. július hónapokban, azonban Ivanovichot tanulmányai befejezése elõtt pappá szentelték és júni- us 16-án visszarendelték a kolostorba. Jaskayt a fizika elvégzése után a kolostorban visszatartották egy idõre, majd a metafizika elvégzésre visszaküldték; Peterlinich 1627–1628-ban Bécsben van, de„propter mores non sat religiosos revocatus est ad monasterium”;„Wnischek Sclavus studiosus rhetoricus, venit in alumnatum 4. Aprilis 1627, sed cum morbum quemdam contagiosum intulisset in convictum, quod foris acquisitus decursu temporis erupit, iudicio medici separatus et ad monasterium remissus 13. Februarii”, vajon azonos vele Oswaldus Winischek„Croata, artium et philosophiae magister”, aki tanulmányai befejezése elõtt 1632. augusztus 12-én mint felszentelt pap hagyta el a kollégiumot és a rend egyik plébániáján ka- pott lelkipásztori beosztást, vele még találkozunk a hitterjesztés kapcsán; Mihályffy János„Sclavus, rhetoricae studiosus, venit in alumnatum 4. (!) Novembris anni 1627, et pergit in studio eloquentiae cum profectu sat magno…”. Mihályffy 1631. november 4-én érkezett az intézetbe és két évi teológia után 1633. május 21-én pappá szentelték majd július végén visszatért rendtartományába; Selegovics (Seligo- vich)„Croata”Winichek utóda az alapítványi helyen 1632. november 3-án foglalta el kollégiumi helyét mint logikus„…in studio philosophiae desudavit strenue et laudabiliter cum fructu…”; Schotniczki azaz Skotniczki Alfonz lengyel származású szerzetes volt, aki 1631–1635 között volt az intézetben, majd visszahívták a bécsújhelyi kolostorba, ahol pappá szentelték, míg Selegovics ugyanakkor az elsõk kö- zött szerezte meg a bölcseleti borostyánkoszorút, és április 1-jén felvette az alszerpapi fokozatot;
1631-ben lépett a bécsi kollégiumba Mikulich Miklós „Croata Zagrabiensis”, aki késõ bb átment az olmützibe; Grieskirchner Ferenc 1639-tõl tartózkodott Bécsben, „in quo prae studiis virtutis amor eluxit”, a bölcselet után visszatért a rendbe, mint Vragovics Péter is (uo.), IzsákovicsrólNémethy, Series parochiarum et parochorum,100.
Az olmützi kollégiumból került le Rómába Zaicz vagy Zaics, illetve Zaitz Já- nos Zala megyei köznemes család sarja, a Szentiványiak rokona, aki Bratulics Si- mon közvetlen utóda a fõperjelségben. Rómában tanult Zaics utóda, a sváb-né- met származású Biel Rudolf; az olmützi kollégiumból került Rómába Orosz János, akit nagy tudása miatt nagyrabecsültek az elõkelõ egyházi és világi körök.
Rómában tanult Bakics János és Jaskay János, Borkovics Márton fõperjel, érsek, Vanoviczy János apostoli fõnök, Francisci András fõperjelhelyettes és szerémi püspök, Nagy György Imre fõperjelhelyettes, hogy csak a század elsõ felének nagyjairól szóljunk.6
A megújuló pálos kolostorok is gócok, térítõ hatásuk az egész környékre kiter- jedt. A szerzetesek kátét magyaráztak, hitvitákat rendeztek, és a környékbeli ud- varházakban, várkastélyokban forgolódtak, majd egyre szélesebb sugárban keres- ték fel a jobbágyfalvakat, hogy a katolikusokat oktassák, a protestánsokat pedig meggyõzzék az õsi hit igazáról. A pápai alapítású jezsuita kollégiumokban végzett rendtagok, miután Rómában, Grácban, Bécsben, Olmützben, Prágában és egye- bütt közelrõl megismerték a katolikus restauráció mozgalmát, arra törekedtek, hogy azt hazájukban is diadalra juttassák. A jezsuitáktól eltanulták a szórványok lelkipásztori gondozását, fejlesztését. Ideig-óráig plébánia vezetését is vállalták arra az idõre, amíg a megyéspüspök elegendõ világi pappal nem rendelkezett.
A lelkipásztori és hitterjesztõ munkának némi rendi hagyományai is voltak. A pá- los rend remetesejtekbõl fejlõdött ugyan szerzetes testületté, azonban eredeti remete jellegét mindvégig megtartotta: a beleélés, a szemlélõdés, a külsõ világtól való elzárkó- zás jellemezte, mégis az egyházi élet igényei a koldulórendek példájára a pálosokat is fokozatosan bevonta a külsõ lelkipásztori életbe: prédikáltak, gyóntattak, templomaik széles sugárban a vallási élet gócpontjai lettek. A lengyel pálosok a középkor végén egyre jobban bekapcsolódtak a paphiány folytán szétszéledõ nyáj lelki gondozásába:
6Borkovich a„Consignatio gestorum in Sa. Religione Paulina”címû kéziratában kiemeli Zaics érdemeit, türelmét, szorgalmát, és fõként szerénységét, amellyel elhárította magától a püspöki kinevezést. Erre vall Dávid Pál nyitrai kanonok, késõ bb pécsi püspök levele, amelyben Dávid Pál azt ajánlja a pálos fõ- perjelnek, hogy keresse fel tisztelgõ látogatásra a nunciust, akinek beszélt a fõperjelrõl. Nyitra, 1623.
június 22. MNL-OL Magyar Kamara Archivuma (MKA), Acta Paulinorum (E 153), fasc. 24. – Zaics rokonairól, származásárólGalla Ferenc,A pálosrend reformálása, 6. – Szerepérõl a rendi reformban még,Galla,Harminckilenc… Pázmány-levél, 113. ésGalla,Marnavics Tomkó János, 124skk. – Fõper- jelsége idején kapott felhatalmazásokról:Galla,Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, 19. 20. 23. 30. 31.
33. 135. 136. – Az elsõ pálos germanikusok közül csupán Francisci Andrásról emlékezünk meg: varasdi köznemes, aki mindig magyarként szerepelt, elõ bb a bécsi kollégiumban tanult(apud Sanctam Barba- ram), majd aGermanicumban, volt tábori pap, volt máriavölgyi vikárius, választott rendfõnök, béli apát, szerémi, majd zenggi püspök, esztergomi kanonok és germanikus társának, Lippay prímásnak oldalán a fõegyházmegye kormányzója, szenttamási prépost. Meghalt Pozsonyban és eltemették Máriavölgyben 1653-ban. Erõszakos és világias egyéniségnek tartották, de a közéletben tekintélye volt. MNL-OL Magyar Kancelláriai Levéltár (MKL), Libri regii (A 57), vol. 9, n. 96. 507. 508. – ELTE EKK Ab 154, tom. I, fol. 81. –Kollányi Ferenc,Esztergomi kanonokok 1000–1900, Esztergom 1900, 268. –Veress,A római Germanicum et Hungaricum, 26. –Galla,A pálosrend reformálása, 6. – Lippay és Francisci viszonya uo., 22. – Zenggi címe: MNL-OL MKL Libri regii (A 57), vol. 10, n. 9.
sok helyen plébániák vezetését vették át a spanyol félsziget pálosai, noha laza szervi kapcsok kötötték õket a szerzet zöméhez. Korán jelentkeztek az Újvilág vad törzsei- nek megtérítésére, s köztük magyar rendtársak nevével is találkozunk. A magyar élet szétesése a 16. század folyamán arra kényszerítette a pálosokat, hogy védjék meg intéz- ményeiket és birtokállományukat a világiak határtalan kapzsiságával szemben, a lelki- pásztorok nélkül sínylõdõ nyájat az új hit áradásával szemben. A római Szentszék megengedte, hogy a török és a protestáns hódítás folytán földönfutóvá lett pálosok és ferencesek ideiglenesen a lelkipásztorkodásban helyezkedjenek el. A Szentszék törek- véseinek érvényesítése jelentkezett már az 1576. évi egyetemes káptalan rendelkezései- ben, amelyen Ternavai István fõperjel kérésére a pápa megbízásából Giovanni Fran- cesco Bonomi (Bunhomi) – Vercelli város püspöke –, császári nuncius is megjelent.
A káptalan sürgette, hogy a szerzetesek vegyenek részt a lelkipásztori munkában, pré- dikáljanak, kátét magyarázzanak. A szerzetesek bejárták kolostoraik környékét, elsõ- sorban saját birtokaikat: betegeket látogattak, szegényeket segélyeztek, felkeresték a börtönben sínylõdõket, térítettek. Szélessugarú tevékenység folyt már ekkor is a czestochovai búcsújáróhelyen és a lengyel rendtartományban.
A Propaganda Kongregáció 1625. november 6-án bekérte azoknak a szerzete- seknek a nevét, akiket a fõperjel a térítõ munkára kiszemelt. Az ügy fejlõdése is- meretlen. Hasonló felhatalmazásokra volt szüksége a czestochovai búcsújáróhely tizenkét gyóntatójának 1626-ban, hogy feloldozzák az elõzõ év jubileumi szentévé- nek kiterjesztésében részesülni kívánó zarándokokat, akik a különféle országokból, nevezetesen Sziléziából, Morvaországból, Németországból, Lengyelországból, Po- roszországból, Magyarországról, Litvániából és számos más országból sereglenek a szenthelyre, ahol Szent Lukács csodálatos Mária-képét tisztelik. A gyóntatóknak egyébként felhatalmazásuk volt a krakkói megyéspüspöktõl. A század folyamán elzarándokolt a Fekete Máriához Rákóczi Pál, az erdélyi fejedelem György édes- testvére, országbíró, feleségével hetesi Pethe Annával, aki szíve alatt hordozta Má- ria Anna nevû magzatát. Fogadalmat tettek, hogy gyermeküket Istennek szente- lik, ha hajlandóságot mutat a szerzetesi életre. A zarándokút 1635-ben történt, a leány késõ bb apáca lett egy bécsi kolostorban. Fekete Anna nemesasszony Po- zsonyból 1648. január 31-én kapott útlevelet(liber passus)a Kamarától, hogy foga- dalmi zarándoklását végezze. Báthory Zsófia, miután férje halála után visszatért a katolikus hitre, Lengyelországban szerzeteskedõ nõvérével járta meg ugyanezt a zarándokutat. A század végén – 1682 tavaszán – menye, Zrínyi Ilona is felkereste az isteni kegyelem rendkívüli forrását. III. János lengyel király március 13-án Javorovban kelt és magyarra fordított zengzetes levelében megengedte neki, hogy
„…groff Helena Zrínyi Rákóczi házbul fejedelemasszony felvött czesztochovai utat Boldog Asszonynak tött votumjának bétellyesétésére…” megtehesse, továbbá
„hogy szabadon és bátorságosan mindenféle akadály és suspicio nélkül minden a maga assistentiájával, szekereivel és egyet más Portékáival együtt szabadon…” jár- hasson Lengyelország területén. A király ugyanakkor személyesen is írt a fejede- lemasszonynak.
Gruskovics Márton fõperjel 1632-ben a bécsi nunciushoz fordult fakultáso- kért. Kapott is két szerzetes számára felhatalmazást eretnekek feloldozására. En- nek a lépésnek a következményeként 1634. március 13-án már közvetlenül a Kongregációtól kért felhatalmazásokat a sátoraljaújhelyi kolostor két szerzetese részére. A felhatalmazások érvényessége kiterjedt azIn Coena Domini kezdetû bullában foglalt különleges cenzurák alól való feloldozásra és házassági ügyekben a 3. és 4. fokú vérségi és sógorsági akadályok elhárítására is. A következõ év május 27-én Pietro di Vallonica olasz konventuális minorita hitterjesztõ, Vistoky vagy Visztoky György pálos és Gottmann Jakab gyöngyösi világi pap részére kért missziós felhatalmazásokat a Zemplén megyei Rádról, ahol a rend a helybeli föl- desurak támogatásával missziósállomást alapított. Tevékenységük területéül Felsõ-Magyarországot és Erdélyt, továbbá Heves, Gömör, Bars vármegyék terü- letét jelölte meg. Ezek a misszionáriusok tehát a szó eredeti apostoli értelmében, apostolok módjára vándorhitterjesztõk voltak és nagy terjedelmû területen mû- ködtek. A hitterjesztést szervezõ és irányító Propaganda Kongregáció november 12-én a joghatóság engedélyezése elõtt tájékoztatást kért a bécsi nunciustól és a pálos fõperjeltõl a jelöltek rátermettségérõl, és a tervbe vett missziós munka szükségességérõl. A felszólítás november 24-én el is ment, de a címzettek válasza hiányzik. A jelöltek sorsáról tudjuk, hogy 1638-ban Stassewsky Miklós apostoli helynök Vistokyt a máriavölgyi alperjelségbõl az újonnan alapított pápai rend- házba helyezte, a szerzetes azonban valószínûleg újra kezébe vette a vándor- misszionárius kampós botját, mert 1642-ben a leleszi prépostságban találjuk, ahol május 1-jén befejezte földi zarándoklását. Jakab világi pap valószínûleg azo- nos lesz Gottmann Gergely szalvatoriánus ferencessel, aki fontos tisztségeket töltött be rendjében és igehirdetõként lélekmentõ munkát végzett a rendi missziókban. A rendjébe – apostoli helytartói minõségben – Rómából visszatérõ Stassewsky is kapott missziós felhatalmazásokat, mert elsõsorban Magyaror- szágon sokszor volt alkalma protestánsokkal érintkezni.
A rendi reform megindulása és a magyar katolikus megújulás tovább hullámzása egyaránt sürgette, hogy a pálosok növekvõ arányban vegyenek részt a lelkipásztori és hitterjesztõi tevékenységben. Már az 1638. évi egyetemes káptalan a missziók ha- tásosabb támogatására hívta fel a rendtársakat. Lósy Imre prímás három év múlva különféle nyelven szónokló, képzett és buzgó szerzeteseket kért a rendi gyûléstõl.
A Propaganda Kongregáció egyre nagyobb figyelmet fordított a pálos rendre, külö- nösen amióta Pázmány felkérésére ügykörébe vonta a szerzetesi élet gyökeres szabá- lyozását. Ezért 1640. december 5-én hozott határozatában – amelyben az apostoli misszionáriusoknak adandó felhatalmazásokról és jogkörük szabályozásáról hozott döntéseket –, látván a pálos rend fokozatos emelkedését és területi elterjedését, haj- landó volt a pálos hitterjesztõk mûködését általában Európára kiterjeszteni, míg ugyanakkor a kegyesrendiekét csak a német birodalomra kívánta korlátozni.
Itt említjük meg, hogy a kevéssé ismert Calisso Atanáz 1647. április 17-én, a pálos rendbõl kilépni óhajtván – hogy teljesen a hitterjesztésnek szentelje az életét – a Szent-
székhez folyamodott felmentésért. A Szentszék válasza és a szerzetes további élete is- meretlen. Ezekbõl a szétszórt adatokból kitûnik, hogy a pálos rend tudatában volt kö- telezettségének, amely a magyar katolikus megújulás korában a lélekmentés és a léleknevelés terén reá hárult országszerte.7
Eme általános hitterjesztõ kezdeményezések után lássuk, hogyan indult a hit- terjesztõ tevékenység az elõzõ század összeomlásából a fennmaradt pálos kolosto- rokban, Lepoglaván, Csáktornyán, Bánfalván, Máriavölgyben és Felsõelefánton.
1. Lepoglava
A Dráva-Száva közben álló Lepoglava ekkor a pálos rend legtekintélyesebb kolos- tora volt. A horvát-szalvón terület katolikus jellegének megvédése és a török veszély távolsága megóvta a viharvert pálos tölgy eme életerõs hajtását. Anyagi helyzete menedéket adott a szerzetesi közös élet nyugodtabb fennmaradásának: volt itt szer- zetesképzõ és rendi egyháztudományi fõiskola, noha a rend csak az általános reform kapcsán szervezte meg a Trentói Zsinat elõírásainak megfelelõen a szerzetes- és pap- képzés alapvetõ kérdését. Itt laktak az összezsugorodott rend fõperjelei, többnyire természetesen horvát-szlavón vagy dél-magyarországi származású fõpapok, akik bensõ kapcsolatban voltak a magyar fõnemességgel, a királytól, mint fõkegyúrtól magyar püspökségeket kaptak, benne éltek a közös vallási és a török elleni küzdel- mek sorsdöntõ válságaiban. Szerzeteseknek, fõperjeleknek és a zágrábi püspöki szék-
7A pálos rend kiváltságai nyomtatásban is megjelentek:Alexandri VII. Confirmatio privilegiorum…
Ordinis S. Pauli…Romae 1658. – A rend ismételten összeíratta kiváltságait: MNL-OL MKA Acta Paulinorum (E 153),passim. –Galla,Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, helyenként. –Galla,Har- minckilenc… Pázmány-levél, 11 és 14. Ugyanott a czestochowai zarándoklat jelentõségérõl 42. – Külön- féle kegyek:Galla,Marnavics Tomkó János, 167. – A felhatalmazás másolatai: MNL-OL MKA Acta Paulinorum (E 153), fasc. 407. – Vallonicáról:Galla,Ferences misszionáriusok, 75–78. Calissóról:Galla, A pálosrend reformálása, 23. ésGalla,Felhatalmazások, 49. – Az 1623. évi kiváltságok: MNL-OL MKA Acta Paulinorum (E 153), fasc. 584. – Fekete Anna„honesta mulier”útlevele 1648. január 31. MNL-OL MKLev., Expeditiones Camerales (Exped. Cam.) (E 15), 1648. január 31. – Báthori Zsófia útjáról:
Thaly Kálmán,Munkácsi leltárak s udvartartási iratok, Történelmi Tár 1900, 321–384. 323. 325.– Österreichische Nationalbibliothek, Handschriftensammlung (ÖNB HAN), Cod 12060, Litterae annuae Societatis Jesu 1663 pag. 798. – Zrínyi Ilona útja 1682. március 13-án. MNL-OL MKA Lymbus (E 211), I. 2133 [régi jelzet].–Vistoky (Visthoky, Wistoky) Györgyrõl ELTE EKK Ab 154, tom. I, fol. 7, pag. 977. – Gottmann ismételten kormánytanácsos volt rendjében,Karácsonyi János,Szent Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig I–II, Budapest 1922–1924, I, 438. 467. – Stassewsky felhatalmazásairól:Galla,A pálosrend reformálása, 12. 20. 23;Galla,Magyar tárgyú pápai felhatalma- zások,passim. – Peterlinics, Bojnicsics és Calisso ügyérõl,Galla,A pálosrend reformálása, 20. – Felha- talmazásairól,Galla,Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, 47, 49. – A VIII. Orbán pápa uralkodása alatt tartott 210. kongregációi ülés a fõperjeltõl kért tájékoztatást Padre Giorgio Visockiról: APF SOCG vol. 77, fol. 249–250. [Vö.Tóth István György,Litterae missionariorum de Hungaria et Transylvania (1572–1717)(Bibliotheca Academiae Hungariae in – Roma. Fontes 4), I–V, Roma-Buda- pest 2002–2008, I, 581–583]; Acta vol. 10, fol. 33, 344; Lettere, vol. 15, fol. 135 (levél a nunciushoz).
be, sõt a kalocsai érseki székbe felemelkedett püspököknek, Bratulics Simonnak és Borkovics Mártonnak jelentõs szerep jutott a kor vallási arculatának kialakításában.
A század fordulóján nagyhatású térítõ hírében állott az isztriai származású Bratulics Simon – aki fõperjelbõl lett szerémi, majd zágrábi püspök – Rudolf magyar király kegyébõl. A bécsi, olmützi, prágai pápai kollégiumokban és egyetemeken jezsui- ta vezetés mellett szívta magába a nyugati katolikus restauráció lelkiségét, ami a hor- vát-szlavón katolicizmus megmentõjévé tette õt elõdjével, idõsebb Draskovics György zágrábi, késõ bb gyõri püspökkel, majd kalocsai érsekkel, az Anyaszentegyház bí boro- sával együtt. Bratulics hozta vissza az egyházba Bánffy Kristófot, aki fiúi szeretettel õrizte arcképét alsólendvai várkastélyában. Szerzetében kötelezõen elõírta a római breviárium és a misekönyv használatát és ezzel az intézkedésével néhány évtizeddel megelõzte Pázmány Péter hasonló intézkedését, aki a Trentói Zsinat elõírása értelmé- ben bevezette a magyarországi egyházmegyékben – beleértve a kalocsai érseki tarto- mányába tartozó zágrábi egyházmegyét is – a római liturgikus könyveket. A bí boros testvérének, Draskovics János bánnak a segítségével letelepítette Zágrábban a páloso- kat és rájuk bízta az ifjúság oktatását. Ugyancsak a bán támogatásával behívta a jezsui- tákat, akiket a bí boros hazánkban letelepített már, megszerezte tudniillik számukra az elenyészett túróci premontrei prépostság tekintélyes vagyonát Znióváralja kö- zépponttal. A magyarországi jezsuiták azonban csak akkor tudtak átütõ sikert elérni az ifjúság nevelésében, amidõn a magyar nyelvterületen fekvõ Vágsellyén nyitottak nevelõintézetet és iskolát. A zágrábiak azt szerették volna, ha a jezsuiták kollégiummá fejlesztik missziós rezidenciájukat, az erdélyi és magyarországi vallási helyzet azonban nem kedvezett tervüknek. Erdélybõl kiûzték a jezsuitákat, hazánkban pedig a több- ségbe emelkedett protestáns rendek elkobozták vagyonukat. Bratulics püspök megtor- pant és még akkor is aggodalmaskodott, amikor Draskovics János és Erdõdy Tamás – a horvát-szlavón közügyek legfõ bb vezetõi – megakadályozták a jezsuitaellenes törvé- nyek végrehajtását a Dráván túl. Draskovics kijelentette, hogy Horvátország inkább elszakad a magyar koronától, semhogy elûzze a jezsuitákat és „bevegye” a protestan- tizmust. Ily módon sikerült elérniük, hogy „hazájuk megmenekült az eretnekség kigyómarásától”. A bán a pápa elé vitte a kollégium ügyét. Ekkor VIII. Kelemen, az Aldobrandini család tagja ült Szent Péter székében, aki pénzsegéllyel, segédcsapatok- kal és úgyszólván az egész ismert világ bevonásával igyekezett gátat vetni a félhold ter- jeszkedésének. Draskovics hivatkozott bí boros rokonára – a Trentói Zsinatra küldött magyar püspöki és királyi képviselet vezetõjére, aki Magyarországon letelepítette a je- zsuitákat, és eloszlatta Bratulics Simon püspök aggodalmát – és a horvát-szlavón ren- dek nevében kérte a pápát, hogy alapítson Zágrábban is a grácihoz, bécsihez hasonló kollégiumot és fõiskolát a jezsuiták vezetésével. A zágrábi jezsuita kollégium a horvát és szlavón egyházi és világi elõkelõségek bõkezû adományai és alapítványai segítségé- vel a terület fontos szellemi és vallási erõforrása lett.8
Részletesen emlékezünk még meg monyorókeréki Erdõdy Tamás megtérítésé- rõl. A fõúr Bakócz Tamás családjából származott, a család a bí borosnak köszönhet- te magasra emelkedését a magyar és horvát-szlavón közéletben. Tamás 1606-ban
aláírta a bécsi békét, amely új korszakot nyitott vallási téren is a magyar katoli- kus-protestáns viszályban. 1607-ben Varasd megye örökös fõispánja (perpetuus supremus comes)lett, elérte a báni méltóságot (1583), visszaszerezte a Zrínyiektõl a monyorókeréki várat és uradalmat, de a nádor választáson kisebbségben maradt, ellenfele háromszor annyi szavazatot kapott mint õ. Az arány nagyjából tükrözi az országos vallási arányokat, amelyet majd Pázmány Péter változtat meg a katolikus vallás érdekében az elsõ katolikus nádor, Esterházy Miklós nádorrá választásakor.
Erdõdy Tamás feleségül vette a lutheri felekezet egyik legbuzgóbb pártfogójának, Ungnád Jánosnak a lányát, aki már újhitû pappal neveltette gyermekeit. Bratulics Simon 1608-ban visszavezette a fõurat az õsi hitre. Illésházy István és Thurzó
8A trakostyáni Draskovics család II. Ferdinánd 1635-ben kelt levele szerint Kninbõl a török elõl a Dráva-Száva közbe húzódott fel. Felmenõ õsök: ifj. János, id. János, Gáspár és Bertalan. Draskovics Gáspár Sottemberg vár grófja Péter fia, Gáspár unokája és Bertalan dédunokája. MNL-OL MKL Libri regii (A 57), vol. 8,passim.– Draskovics György zágrábi püspök, bán 1568–1569-ben, 1585-ben bí - bort kapott, 1586. szeptember 27-tõl királyi helytartó. – Draskovics Péter és neje felmentést kaptak a böjt alól 1611-ben.Galla,Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, 48. 52. 103. 107. 133. – Rudolf 1587. szeptember 27-én kötelességévé tette a helytartónak, hogy távollétében védje az Egyházat, a papság szabadságát, és arra érdemesekkel töltse be a királyi kegyurasági javadalmakat. MNL-OL MKA Libri donationum (E 227), vol. 4, fol. 453–454. – Az újra letelepített jezsuitáknak adott prépostságról: a prépostság János király, majd Ferdinánd kezén volt, késõ bb Nyáry Ferenc, majd Révay Ferenc kapta, Várday prímás 1544. június 31-én felújítja a világiak kezére jutott prépostságot, Majthényi Uriel prépost visszaállítja a katolikus istentiszteletet december 1-jén.Bunyitay Vince–Rapaics Rajmund–Karácsonyi János, Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. Monumenta ecclesiastica tempora innovatae in Hungaria religionis illustrantia 1521–1552 I–V, Budapest 1902–1912, IV, 363. 387. – Ferdinánd levele 1549.
szeptember 16-ról a besztercebányaiak viszályáról. MNL-OL MKLev., Benignae Resolutiones (Ben.
Res.) (E 21), 665. cs. [régi jelzet]. – Oláh Miklós megváltja a prépostságot 1554. június 1. MNL-OL MKL Libri regii (A 57), vol. 2, fol. 210. – Rudolf a jezsuitáknak adja 1586. május 19-én. MNL-OL MKA Collationes Ecclesiasticae (Coll. Eccl.) (E 229), vol 1, pag. 128. 181. – A Magyar Kamara átadja a jezsuitáknak. Uo., MKA Ben. Res. (E 21), 751. cs. [régi jelzet]. –Velics László,Vázlatok a magyar je- zsuiták múltjából I–III, Budapest 1912–1914, I, 85. –Meszlényi Antal,A magyar jezsuiták a XVI. szá- zadban, Budapest 1931, 85. – A prépostság középkori adományleveleinek másolatai Rudolf 1595. évi megerõsítésében. MNL-OL MKA Libri donationum vol. 4. fol. 158, 185. – A prépostság 16–17. századi történetérõl uo., Acta ecclesiastica (Acta eccl.) (E 150), Regestrata, fasc. 39, n. 1–61. – Kevéssé ismert adatok Bratulicsról és koráról: Bratulics fõperjel, szerémi püspök kihirdette az 1600. évi jubileumot, de nem mehet Rómába: Galla, Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, 27. – „Inventarium episcopatus Zagrabiensis”Zselniczey Miklós püspök halálakor: MNL-OL MKLev., Ben. Res. (E 21), 809. cs., fol.
44–46. [régi jelzet]. – Bratulics zágrábi püspöksége 1603. augusztus 23.: MNL-OL MKL Libri regii (A 57), vol. 5, n. 207. – VIII. Kelemen pápa a török elõrenyomulásáról 1605. november 12-én, Bratulics vá- lasza december 18-án, a pápa Basta tábornokhoz november 11-én, Erdõdy Tamáshoz november 3-án, Draskovics Péterhez és Jánoshoz november 11-én, Forgách nyitrai püspökhöz 1606. február 2-án, 1609. október 14-én. Archivio Segreto Vaticano (ASV), Fondo Borghese Ser. III, vol. 7c, fol. 84–88. – Felhatalmazások Bratulicsnak:Galla,Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, 27. 62. 107. 108. – A zágrábi jezsuiták ügye: a bán 1609. október 14-én a pápához, a püspök halála után 1611. december 21-én a hor- vát-szlavón rendek jezsuita kollégiumot kérnek a pápától. ASV Segreteria di Stato, Principi, vol. 56 I (1607–1612), fol. 117, 242. – Bratulics halála után a Kamara a pálosrendnek ítéli ingóságait: MNL-OL MKLev., Exped. Cam. (E 15), 650. kötet. 1611 G. Jun. n. 13., és Ben. Res. (E 21), 921. cs. [régi jelzet]. – Bratulicsról még: ASV Index Brev. vol. 380, fol. 117kk.
György ellenfele, amidõn a horvát-szlavón protestánsok vallásszabadságáról volt szó, kivont karddal ezekkel a szavakkal fordult a rendekhez: „Ezzel a vassal, ha másként nem lehet, irtjuk majd ki közülünk ezt a mételyt! Három folyamunk van:
a Dráva, Száva és a Kulpa, ezek egyikét adjuk nektek ivásra.” 1616-ban tárnokmes- ter lett, meghalt 1624-ben. Árvái érdekeit Pázmány képviselte a királynál.9
A fent említett, a helyzet zavaros válságával magyarázható zökkenõ ellenére, Bratulics Simon a Dráván-túli katolicizmus egyik oszlopos, megalkuvást nem is- merõ alakja, harcias egyéniség a pogánnyal folytatott háborúkban is: jól jellemezte õt Frangepán tersatzi (tersattói) gróf, amidõn azt mondotta róla, hogy épp oly buz- gón forgatja a pogány feje fölött a kardot, mint a rózsafüzért. Korjellemzésül idéz- zük Frangepán Miklós gróf végrendeletének egy rendelkezési szakaszát: a fõúr 300 forintot hagyott pálos rend novi kolostora helyreállítására, a kolostort egyik õse, Frangepán Márton alapította a középkor végén. A helybeli Szent Jakab templom- nak és papságának 100-100 forintot, az apácáknak 1000 forintot, a romos Novi vár újjáépítésére 1300 forintot, hogy ott a szerzetesek, a papság és a nép biztos menedé- ket találjon a török betörések idején. Végül a végrendelkezõ nem feledkezett meg a hatszázas évek elején Draskovics bán szívós kitartásával alapított és csakhamar vi- rágzásnak indult zágrábi jezsuita rendházról sem. Ebben is a püspök hitterjesztõ tö- rekvéseit láthatjuk. Egyéniségét, egyben térítõ tevékenységét a következõkben rajzolta meg Bakics János, a horvát remetei pálos kolostor vikáriusa a püspök nevé- ben a pápához felterjesztett jelentésében: „…Ennek az egyházmegyének a népe tel- jesen katolikus kevés nemes kivételével, akik azonban a legnagyobb tisztelettel és szeretettel övezik fõtisztelendõ püspököt, akik közül naponta egyiket-másikat éle- tének példájával és tudásával az üdvösség útjára vezet. Így azután a papság, a ne- messég és a nép nemcsak az egyházmegyében, hanem az egész tartományban a Haza Atyjaként tiszteli…”.
A zágrábi püspökök a század folyamán állandóan õrködtek a hagyományos helyzet megõrzésén, fõképpen a kiváltságos helyzetükre hivatkozó nemesekkel szemben. Borkovics Márton, a fõperjelbõl lett zágrábi püspök, majd kalocsai érsek a Dráváninnen terjedõ egyházmegyéjében erélyesen fellépett egyes nemesek és fõ-
9Erdõdyekrõl ebben a korból: Tamás bán esküje a Szentháromságra, Szûz Máriára és a szentekre 1583. szeptember 21-én Bécsben. MNL-OL MKA Libri Donationum (E 227), vol. 4, fol. 365. – Thurzó Kristóf és Erdõdy Zsuzsanna vérrokonok 1603-ban pápai és királyi felmentéssel esküsznek a katolikus egyház szertartása szerint. MNL-OL MKL Libri regii (A 57), vol. 5, n. 186. – Erdõdy Tamás 1608.
szeptember 8-án kérte Mátyás fõherceget, hogy védje meg a katolicizmust. MNL-OL Történelmi emlékek (E 144), Belügy. 1. dob., fol. 627. – Felmentés a böjt alól Erdõdy Kristóf és neje részére, 1611:
Galla,Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, 52. – Draskovics János 1628. december 18-án pápai felmen- tés után királyi felmentést is kap, hogy néhai Erdõdy Kristóf özvegyét, Thurzó Borbálát elvegye.
MNL-OL MKL Conceptus expeditionum (Conc. exp.) (A 35), n. 1628/386. – Erdõdy Zsigmond bán oltárkiváltsága és felmentése a böjt alól, 1628.Galla,Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, 24. 53. – Erdõdy Tamásról, Kristófról és gyermekeikrõl:Hanuy,Pázmány… összegyûjtött levelei, I, 396. 423. – Payr Sándor,A dunántúli evangélikus egyházkerület története I, Sopron 1924, 277skk. –Kisbán,A ma- gyar pálosrend, I, 185skk.
