1. Országszerte a szélrózsa minden irányában
Vanoviczy a mindennapi hitterjesztõ és rendi munka mellett idõnként egy-egy szélessugarú missziós körútra is vállalkozott. A katolikus restauráció kitermelte a maga sajátos vándormisszionárius típusát, aki a helyhez kötött lelkipásztorral, a plébá-nossal szemben állandóan utazik, járásokat, vármegyéket, országrészeket jár be, és mint Krisztus tanítványai, mindenfelé hinti Isten igéjét. Többnyire lelki ugart szánt fel, elhanyagolt nagy ellenséges területet kutat fel, felkeresi a katolikus szórványokat, a titokban meghúzódó katolikusokat, oktatja, a szentségekben részesíti õket és igyek-szik új hívek szerzésével kiszélesíteni a talpalatnyi földet, amelyet meghódított. Meg-jelenik majd a nemesi udvarházakban, a várkastélyokban, a végvárakban és vitába száll a földesúrral, a várkapitánnyal, vitézekkel és prédikátorral. A katolikus földesúr oltal-ma alatt bejárja a földesúri területet vagy a város birtokait és ahol nincs pap, térít, kátét magyaráz, misézik, kiszolgáltatja a szentségeket. Ha az úr nem katolikus, merészen behatol a másvallású területre is és igyekszik a zárt vallási egységen rést ütni, hogy utat nyisson a fokozatos elõrenyomuláshoz. Idõnként megjelenik, hogy támaszpontját megerõsítse, és lassanként gyarapítsa. Hasonló eljárással közelíti meg a városi lakossá-got, amelynek rendszerint ágostai hite felett éberen õrködik a városi tanács. Itt a kincstári épület, a nemesi udvarház vagy egy-egy jobbmódú polgár háza adja a hitter-jesztés és a lelkigondozás lehetõségét. A vándorapostol ugartörõ munkája szórványo-kat teremt és elõkészíti a terepet a mindennapi lelkipásztori munka számára.106
106Hóman Bálint–SzekfûGyula,Magyar Történet I–V, Budapest 1935, III, 228–285. –Galla,A ma-gyar katolikus restauráció misszionáriusa, helyenként. – Adatok helyenként:Galla,Magyar tárgyú pápai felha-talmazások. –Gallaanyaggyûjtésének második része csak a közelmúltban jelent meg:Galla Ferenc,Pápai kinevezések, megbízások és felhatalmazások. Erdély, a Magyar Királyság és a Hódoltság területérõl (1550–1711) (Collectanea Vaticana Hungariae II/3; s.a.r.Tusor Péter–Tóth Krisztina), Budapest–Róma 2010. – Bos-nyák István esztergomi kanonok német ferenceseket kért a Kongregációtól a füleki helyõrségbe: Nagy-szombat 1635. október 14. A Kongregáció a kérelmet december 10-én tárgyalta és 19-én értesítette a kanonokot, hogy eljárnak a rend legfõbb elöljárójánál. APF SOCG vol. 77, fol. 248; Acta, vol. 10, fol. 350;
Lettere, vol. 9, fol. 73. –Karácsonyi,Szent Ferencz rendjének története, II, 49.
Az egykorú magyar közéletben nagy jelentõsége volt a várnak, elsõsorban a végvárnak. A vár ura rendszerint nagybirtokos földesúr volt, a vár körül pe-dig sokszor széles sugárban pókhálószerûen várbirtokok, jobbágyfalvak egész sora helyezkedett el, ezek voltak a vár erõforrásai. Ecsednek száznál több me-zõváros, jobbágyfalu, puszta, részbirtok(oppidum, possessio, praedium, portiones possessionaria)volt a tartozéka, bevehetetlen erõsségének táplálója. A várkapi-tány és fõkapivárkapi-tány(capitaneus, supremus capitaneus) meghódítása és katoli-kus hitben való megerõsítése mind a végvári vitézek, mind a várbirtok lakos-ságának vallási hovatartozása miatt elsõrendû feladat volt az egyházi férfiú, püspök, plébános, misszionárius szemében. A földesúron és a várkapitányon keresztül kezdték a prédikátorok is a 16. században egy-egy terület meghódí-tását. Ezt a fegyvert a katolikus restaturáció is igénybe vette, noha jól kiépí-tett protestáns ellenállással állott szemben.
Végvár nemcsak keménykötésû kapitányok székhelye, nemcsak kalandra, harcra, fosztogatásra kész vitézek sasfészke, hanem gyakran a vármegye köz-igazgatásának gócpontja is. Különös fontossága volt azoknak a végváraknak, amelyek árnyékában mûködött a hódoltsági vármegyék tisztikara. A várban és a vár alatt fekvõ mezõvárosban sok menekült nemes telepedett le, itt tar-tották a vármegyei közgyûléseket. Itt bíráskodtak az alispánok és a melléjük beosztott szolgabírák és esküdt ülnökök(vicecomes, assessor iuratus). Heves és Külsõ-Szolnok vármegyék Ónodon, Pest vármegye Füleken tartotta közgyû-lését, onnan kormányozták a töröknek hódoló, kétfelé adózó vármegye lakos-ságát. Volt idõ, amikor Füleken több hódoltsági vármegye székelt, mûködött, gyûlésezett.
Tömeges mozgalom színhelye volt a vásár, a sokadalom is: széles körbõl verõdtek össze vevõk és árusok, városiak, jobbágyok, földesurak. A városok, illetve a földesurak mezõvárosaik számára sûrûn szereztek vásárjogot a királytól(nundinae, nundinales).
Élénk kereskedelmet bonyolítottak le a végvárak mellett lefolyt vásárok, ahol török, rác, bosnyák, dalmata és keleti kereskedõk rakták ki áruikat. A török hirtelen rajta-ütéssel sûrûn megzavarta a sokadalmakat. A mai Érsekújvár felett a Nyitra folyó partján, ahol a mélyvízû és sebes folyású Tormás patak a Nyitrába szakad, Nyárhíd érseki birtokról az Udvard felõl a Zsitva kiöntésein átgázoló török betörései miatt a vásárt beljebb kellett áttelepíteni, ami a forgalmas határállomás lassú elsorvadását elõ-mozdította. Ma már csak történeti emlékeiben és több kerekû malmának DAEU je-gyû (Dominium Archiepiscopale Ujvariense– újvári érseki uradalom), szanaszét heverõ tégláiban él csupán a nagynevû Nyárhíd.107
107Az egykor neves Varin Pongrácz Dániel földesúr közbenjárására 1609-ben megerõsítést ka-pott egyéb kiváltsága között vásárjogában is, 1610-ben Zsolna mezõváros, 1615-ben Jakusics földesúr közbenjárására Pruszka, 1622-ben Rákóczi Pál országbíró, Bosnyák Tamás füleki kapitány és Petróczy Pál trencséni alispán kérelmére Kecskemét(oppidum Oegonopoliense)jutott évente három vásárhoz.
1637-ben a Homonnai Drugethek birtoka Terebes, majd Velkapole kapott vásárjogot Keresztelõ Szent János ünnepére, elõnapjára és utónapjára. 1638-ban Csütörtökhely a Szepességben kapott vásárjogot,
A kor vallásügyi kérdései, a katolikus restauráció elõnyomulásával fokozódó protestáns elkeseredés elsõsorban a vármegyei közgyûléseken (congregatio gene-ralis), a vármegyeuniversitasa elõtt tört ki elemi erõvel és kölcsönös szenvedélyes-séggel, amely azután az országgyûléseken csúcsosodott ki. A plébánosok, káptalani kiküldöttek, szerzetesrendek képviselõi mellett különös szerep jutott eme túlfû-tött szellemi légkörben a szorosan vett misszionáriusnak, akár jezsuita volt, akár más szerzet tagja. A misszionáriusnak alkalma nyílt arra, hogy korának legége-tõ bb, legvitatottabb kérdéseit, a vallási ügyeket egyének és tömegek elõtt a maga meggyõzõdése szerint tárgyalja, lelkeket meggyõzzön, megnyugtasson, neveljen, megerõsítsen, hódítson.
A várak, végvárak, várkastélyok már csak a pálos birtokokért folytatott vissza-szerzõ küzdelmek miatt is fontos célpontok voltak Vanoviczy szemében, de minden-kor elõtérben állott tevékenységében a lelki célok jelentõsége. Vanoviczy vándorlásai a királyságban és a Hódoltságban nem az illetékes megyéspüspökök engedélyével folytak, akiknek joghatósága alá tartoztak a felkeresett területek, az apostoli misszionáriusnak a római Szentszék megfelelõ kúriai szerve, a világmissziókat irá-nyítóSacra Congregatio de Propaganda Fideállandó bí borosi bizottság adott hitter-jesztõi megbízatást és annak kérésére adta aSacra Congregatio Sancti Officii, a hit és erkölcs tisztaságának legfõ bb ellenõrzõ szerve a missziós munka végzéséhez szük-séges felhatalmazásokat, fakultásokat. Ezek a fakultások szükség szerint három évre (ad triennium), öt évre(ad quinquennium), esetleg hét évre(ad septennium) szóltak és lejártukkor idejében folyamodni kellett megújításukért. Láttuk, hogy Vanoviczy 1642 februárjában kapott hét évre kiterjesztett felhatalmazásokat, a Kongregáció 1648 decemberében megújította Vanoviczy megbízatását és felhatal-mazásait. Hasonló újítást adott 1665. május 18-án Brancaccio bí borostag elõterjesz-tésére, majd 1668. május 7-én, végül 1672. szeptember 5-én és 1677. augusztus 2-án hétfõn kapott öt-öt évre szóló meghoszabbítást.108
Vanoviczy, hogy szabadon mozoghasson az országban, látogassa a rendi ko-lostorokat, eljárjon rendi ügyekben a hatóságoknál, térítsen, szabad járást-ke-lést biztosító hatósági levelet(liber passus), más szóval útlevelet kapott a Ma-gyar Kancelláriától, kimutathatólag 1662-ben és 1663-ban. Hasonló levéllel
továbbá heti piacjogot, ugyanakkor a király felújította Terebes vásárjogát és Butka is évi két vásárhoz jutott. 1639-ben Csáktornya, majd Mecenzéf, 1640-ben az Árva megyei Turdosin, 1648-ben Nezsi-der, 1650-ben Sasvár, 1655-ben a Liptó megyei Rózsahegy és Csáky László özvegye, Batthyány Mag-dolna közbenjárására a Torna megyei György kapott vásárjogot. Errõl lásd a királyi könyvek bejegyzéseit: MNL-OL MKL Libri regii (A 57).
108Vanoviczy 1648. június 2-án és október 21-én kérte hét évre(ad septemnium)adott, lejárt felha-talmazásai megújítását, meghosszabbítását(prorogatio). A Kongregáció Matthei bí boros elõadó, volt bécsi nuncius javaslatára hozzájárult a kérvény teljesítéséhez és a Szent Hivatalhoz továbbította az ügyet, APF SOCG vol. 96, fol. 291. 292. – Az 1672. évi újításról: uo., vol. 435. (számozatlan). – Az 1677.
évirõl: uo., vol. 654, fol. 214; Acta, vol. 18, fol. 195. vol. 34, fol. 105. vol. 37, fol. 75. vol. 42, fol. 234. vol.
47, fol. 164. – Az 1665. évi eredmény megküldése, uo., Lettere, vol. 47. (számozatlan) – Az 1668. május 7-én öt évre szóló hoszabbításról: uo., SC Ungheria-Transilvania, vol. 2, fol. 177.
járt Felsõ-Magyarországon Castellana olasz konventuális minorita, misszió-fõnök, Szigeti Ferenc és Szenczy Jeromos pálosok, hogy átkeljenek Lengyel-országba. Hasonló levelet kaptak a fõesperesek, ha területük egyházainak hi-vatalos látogatására (visitatio) indultak: Kasztal Ferenc, Fenessy György, Kubacska András, Novoszedlik György nyitrai, Zichy György esztergomi kanonokok, fõesperesek.109
Vanoviczy elõ bb Sátoraljaújhelyrõl és Sajóládról, késõ bb Nagyszombatból in-dult vándorútjaira, missziós körútjaira, amelyek rendszerint hetekig, sõt hónapo-kig tartottak. Újhelyrõl bejárta az ország északi és északkeleti részének fontosabb városait, mezõvárosait, várkastélyait, nemesi udvarházait, várait és jobbágyfalvait.
Gyakran megfordult Sárospatakon, Szerencsen, a Rákóczi uradalmakban, ahol tárgyalt, vitatkozott a gazdatisztekkel, prédikátorokkal, sõt az öreg fejedelem en-gedélyével még a szentségeket is kiszolgáltatta, bizonyára az elszórtan vagy titok-ban élõ katolikusoknak. Buzgósága térítésre is serkentette.
A misszionárius, aki önérzetesen jelentette a kongregációnak, hogy noha a fakultások alapján világi ruhában is járhatott volna a veszélyes területeken, mindig rendi fehér ruháját használta vándorútjain. Behatolt még a hajdúvá-rosokba is. Megjelent Kassán, Jászón, Szepesen, Szepeshelyen, Eperjesen, Ungvárt, Zborón, Makovicán, Lechniczen, Sároson, Meggyesen, Vásáros-naményban, sõt Árva megyében is. Kedves célpontok voltak Tokaj, Szendrõ, Fülek, Ónod, Diósgyõr, Aszaló, Szikszó, Sajószentpéter. A nyugati részeken a Kisalföld fontosabb gócpontjai: Léva, Stubnya fürdõ, Komárom-Izsa, Baj-móc, Malacka, Pozsony, Máriavölgy, Szenc. A Dunántúlon is megfordult.
Vállalkozott a Hódoltság felkutatására, hiszen már elsõ kinevezésében is sze-repelt a töröknek alávetett terület. Járt Eger környékén, majd leszállva az Al-föld elárvult, mezõséggé vált területeire, csaknem a Marosig tört elõre, végül behatolt a Partiumba is Nagyváradra és egészen a kies Erdély határáig me-részkedett.110
109Vanoviczy kérvénye Felsõ-Magyarországra, 1662. június 8.: MNL-OL MKL Conc. exp. (A 35) n. 1662/1; Szigeti és Szenczy kérvénye 1663. szeptember 8. (uo., n. 1663/199), Bársonynak 1672. július 3-án (n. 1672/243), Castellani (n. 1672/331). – Vanoviczy, Juracka, Zichy, Novoszedlik, Demka: uo., MKL Libri regii (A 57), vol. 15, pag. 164. 165. 249–250. 807. – Nagymihályi Ferenc nyitrai kanonok, a magyar kancellár káplánja 1672. augusztus 27-én kamarai pátenssel indult felsõ-magyarországi hazájába: uo., MKLev., Exped. Cam. (E 15), 204. cs., fol. 491. –Vagner,Adalékok a nyitrai székeskáptalan történetéhez, 252. –Veress,A római Germanicum et Hungaricum, 63. – Novoszedlik kérvénye Ambrosiades Pál érde-kében 1674. október 14-érõl: uo., Litterae (E 41), 1674: n. 296. – A pozsonyi prépostság hegyén (azaz Kiskárpátokon) innen és túl lakó plébánosainak útlevele az 1562. évi nagyszombati zsinat értelmében:
uo., Acta eccl. (E 150), Irreg., fasc. 81, n. 77 [régi jelzet].
110 Velics,Vázlatok, II és III. –Karácsonyi,Szent Ferencz rendjének története, I–II, helyenként. – Hóman–Szekfû,Magyar Történet, III, 228–285. –Galla,A magyar katolikus restauráció misszionáriu-sa, helyenként. –Galla,Magyar tárgyú pápai felhatalmazások.–Galla,Pápai kinevezések.
2. Körutak a Hódoltságban és a Partiumban
Vanoviczy missziós megbízatása kezdettõl fogva kiterjedt a török hódoltság te-rületére is. Újhely és Lád közelségük miatt alkalmas kiindulópontok voltak ahhoz, hogy a pogány elnyomás alatt sínylõdõ katolikusok lelkét a hit erejével felemelje, megvigasztalja. Ebben az idõ ben Sajólád a Hódoltság területére esett, a környéken török birtokosok uralkodtak a magyarfellahokon. Ilyen volt a korhi török földesúr is Lád mellett.
A török Hódoltságban sem székelhettek püspökök, nem maradtak fenn kápta-lanok és kolostorok, nem volt papnevelés. A kevés pap mellett licentiátusok mû-ködtek itt-ott. A pápaság, miután egyházlátogatóktól, majd fõképpen a déli része-ken maradt kevés, többnyire szláv világi paptól és a bosnyák ferencesektõl értesült a lelkek elhagyatottságáról, misszionáriusokat nevezett ki és megszervezte Belgrád központból a terület lelkipásztori gondozását. A bosnyák ferencesek mellett nagy jelentõsége volt a jezsuita missziónak(missiones Turcicae)is. A magyar ferencesek Szegeden, Kecskeméten és fõképpen Gyöngyösön mûködtek, ez utóbbiak hatósu-gara Kecskemétig ért.
Hasonló volt a katolikus vallás helyzete a Partiumban, azaz abban a keskeny sávban, amely az Aldunától a máramarosi havasokig a szorosan vett Erdélyt fél-körben körülfogta. Itt az erdélyi törvények érvényesültek, amelyek már a 16. szá-zad közepén eltörölték a váradi püspökséget, a káptalan csak mint hiteleshely ma-radt fenn protestáns tisztikarral. Az egyházi vagyont elkobozták a kolostorokat pedig feloszlatták. A helvét vallás uralkodott ezen a területen, katolikusok inkább csak szórványban maradtak fenn. A váradi egyházmegyében Szilágysomlyón talá-lunk állandóan katolikus papot, illetve katolikus plébániát. Régi hagyomány sze-rint a Kraszna utcában lakó zilahi katolikusok minden elnyomás és üldözés ellené-re megmaradtak õsei hitében és egy kápolnában gyûltek össze imádkozni, papjuk azonban nem volt és nem lehetett. Ez az adat is azt bizonyítja, hogy a katolikusok többnyire mint kisebbség elszórtan éltek a püspökség területén és egy-egy nemes udvarházában juthattak szentmiséhez. A Partium egyházilag három püspök jogha-tósága alá tartozott: délen a csanádi, nyugaton a váradi, északon az egri püspök volt a jogilag illetékes ordinarius.111
111 A magyar püspöki székek betöltésének folyamatos elõadását megtaláljukFraknói Vilmos mû-vében:Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a Szentszékkel I–III, Budapest 1900–1903, különösen II. és III. kötet. Mivel a Kongregáció magához vette és missziós területnek nyilvánította a Hódoltságot, a Propaganda levéltárában gazdag anyag található a hódoltsági püspökségek betöltésérõl. Carafa nun-cius 1625. december 25-én a soproni országgyûlésrõl – ahol hat magyar püspök processzusát lefolytatta – tolmácsolta Dallos, a váci püspökségrõl a gyõrire áthelyezett püspök kérelmét, hogy elégedjék meg a bí borosi kollégium az elõdei által hatvan-hetven éve fizetett 200scudobulladíjjal a régi 800 helyett, mert a török szomszédság folytán elvesztette bevételei nagyrészét: negyven lovast kell tartania, azon felül fizetnie különféle hozzájárulásokat, és rendkívüli kiadásokat. Az ügy a Rómában élõ Klesl bí bo-roshoz került. Az 1626 júniusában hozott döntés elõírta, hogy azok a magyar püspökök, akiknek
bevé-teleik vanak, fizessenek teljes díjat. Ugyanakkor egy másik levelében elõadta, hogy a magyar korona országainak a püspökségeit, még akkor is, ha azok már idegen uralom alá kerültek, a magyar király fõ-kegyúri jogon tölti be. A nuncius elkerülhetetlennek tartotta, hogy a Szentszék külön bullában kánoni büntetések terhe alatt kötelezze a választott püspököket apostoli megerõsítésük kérésére, mert akár van jövedelmük, akár nincs, miután a világi hatóság bevezette õket esetleges javadalmukba, teljes jogú püspöknek tekintik magukat a közéletben és nem sokat törõdnek a megerõsítéssel. A nuncius mellé-kelte a püspökségek névsorát, feltüntetve a fõpapokról, hogy van-e pápai megerõsítésük vagy nincs és mennyi a jövedelmük. A három püspökségrõl a következõket írta:„Episcopus Agriensis Joannes Piber nominatus a Sua Maiestate habet ad mille florenos… Varadiensis Emericus Losi nominata a Sua Maiestate ni-hil. Chanadiensis Georgius Dobowsky nominatus a Sua Maiestate nihil”(uo., SOCG vol. 398, fol. 48).
Ugyancsak december 2-án Pázmány értesítette a nunciust a Szentszék döntésérõl, hogy a jövedelem nélkül maradt püspökökvia secretakapják bulláikat. Ezután hatalmas áttekintést ad az ország és a ka-tolicizmus helyzetérõl, a török hódítás, a felkelések és különféle bajok következményeirõl, és kiemeli, hogy még azok a püspökök is, akiknek van jövedelmük, a teherviselés miatt díjmentességre szorulnak, végül hozzáteszi, mily nehéz rábírni a válaszott püspököket bullájuk kiváltására. A hívektõl sem vár-hatnak hozzájárulást, mert nagyrészt elszakadtak az Egyháztól. Az 1626. január 10-én tartott kongre-gációi ülés foglalkozott Pázmány felterjesztésével. December 9-én a nuncius újra kérte Dallos érdekében a bulladíj mérséklését, voltaképpen ekkor terjesztette fel a püspökségekrõl szóló kimutatást, amely elõbb elmaradt. – 1626 nyarán a nuncius kérte Lósy bulláját a váradi püspökségre, APF SOCG vol. 66, fol. 9–14. 158. – Pyber 1627-ben mint a Bethlen Gáborral tárgyaló küldöttek feje még csak választott püspök, aki a katolikus vallás szabad gyakorlására törekedett a hét vármegyében, uo., vol. 67, fol. 48.
58. – Noha az egész évben nyomon követhetõ a Kongregáció és a nuncius igyekezete, hogy a válasz-tott püspököket rávegye bulláik kikérésére, Pázmány ragaszkodása a régi állapothoz, a császár tapinta-tos és a rendi kiváltságokat érinteni nem óhajtó magatartása, fõképpen pedig a püspökök makacs hanyagsága miatt csak lassan javult a helyzet, egyik-másik püspök mégis jelentkezett megerõsítésre, mint a pécsi Dávid Pál. Pybert egyelõre lekötötték a tárgyalások. A nuncius lelkére kötötte, hogy biz-tosítsa a katolikus vallás szabadságát, amit be is vettek a békepontokba, eme szakaszt a békeszerzõdés-bõl fel is terjesztette a nuncius Rómába, uo., vol. 67, fol. 25. 26. 27 (Carafa nuncius levele 1627. június 30.). – Pázmány mérsékletet kért a magyar püspökök iránt az ország nyomorúságos helyzete miatt és kérte a nunciust, hogy hangolja jóindulatra a Szentszéket, uo., fol. 313. – 1626. július 14-én a nuncius je-lentette, hogy tizenkét püspök processzusát lefolytatta, de még ezek is, többnyire balkáni címek vise-lõi, halasztást kérnek, köztük volt Lósy, Dallos, Pyber is, aki szegénységre hivatkozva ingyenes bullát kért, uo., fol. 28. – Althan Mihály komáromi fõkapitány, a török tárgyalások vezetõje, a nagy rabki-váltó 1626. október 9-én Rómába menesztette Mateo Sturanni (Storani) Belgrádban székelõ nemes megbízottját, az általa alapított lovagrend lovagját, hogy a szerinte üresedésben lévõ csanádi püspök-ségre neveztesse ki a küldött nagybátyját, Luca Natale (Natalis) hittudományi doktort és apostoli fõ-jegyzõt, akit a magukra maradt hívek is kívánnak. A pápához és a Kongregációhoz intézett levelei:
uo., fol. 185. 186. – A gróf levele a pápához Petrus Augerius pap érdekében, uo., fol. 189. – Carafa 1624.
május 25-én a török békérõl, a Kongregáció június 17-én tudomásul vette és felhasználta a magyar püs-pökök vonakodása ellen, uo., fol. 302. – Lósy 1632. január 26-án Nagyszombatból a nunciusnak írt le-velében magát váradinak titulálja, mert megkapta a bullát és Pázmány felszentelte õt, vol. 75, fol. 10. – Lósy 1627. szeptember 12-én és érseknek írta magát, uo., vol. 79, fol. 172. – 1637. augusztus 21-én a Kongregációnak írva ígéri, hogy elõmozdítja a török területen a hitterjesztést, de kifogásolja, hogy az olasz konventuálisok nem tudnak magyarul, uo., fol. 173. – További levelek tõle: fol. 200. (1637. január 3. ahol még csak választott egriként szerepel, a konventuálisok elõzõleg tanuljanak meg magyarul zár-dáikban), fol. 202. (1636. december 6. Jászó), vol. 80, fol. 104. (zsinati meghívó 1638. április 13.), fol.
295. (1638. február 21.), fol. 302. (1638. április 27.), vol. 82, fol. 22. (1640. május 10. Nagyszombat), vol.
83, fol. 225. (1640. szeptember 20. Nagyszombat) – Lippay György levelei: vol. 83, fol. 44. 45. (1641.
szeptember 12. Regensburg és március 15. Regensburg), vol. 85, fol. 211. (1642. október 12. Obersdorf) –
vol. 87. fol, 183. (1643. március 28. Nagyszombat) –„Elenchus archiepiscoporum et episcoporum Regni Hungariae”(1646): uo., vol. 93, fol. 108. – Tarnóczy Mátyás váci püspök felhatalmazásokat kér 1653.
február 10-én: vol. 218, fol. 84. – Pálffy Tamás püspök, második utóda, 1653 nyarán felhatalmazásokat kért: uo., fol. 27. – Tarnóczy megerõsítése ügyében nem született határozat(nihil fuit decretum): fol.
33. – Kisdy Benedek választott egri püspök 1649. június 29-én, a nuncius 1649. május 28-án, augusztus 21-én kelt levelei Kosovics Gábor görögszertartású személyrõl: fol. 162. 163. 164. 165. Vö. még Hodinka Antal,A munkácsi görög katolikus püspökség története, Budapest 1909, 42. – Tarnóczy két je-lentése a hitterjesztés állapotáról 1652. december 15. Szepes, uo., fol. 286. 287. – Kisdy püspök fakultá-sokat kért, 1652. május 27-én a kérelmet„ad Sanctum Officium”kifejezéssel a Kongregáció a Szent Hivatalhoz továbbította: fol. 297. – 1661-ben fellángolt a viszály a magyar püspökségek betöltésével kapcsolatban, ekkor készültek De Rossi (De Rubeis) történeti tanulmányai a múltban követett betöl-tésekrõl, a Szt. Istvánnak adott úgynevezett Szilveszter-bulláról, a király kinevezési és megnevezési szerepérõl, az elenyészett püspökségekrõl. Szintén ekkor került papírra a dalmata Patrizio Jeromos mûve„De Ungarorum origine, imperio late sumpto, ac de jure episcopatuum illius…”címmel, amelyet kö-röztettek a bíborosok között, uo., vol. 310. – 1677. április 15-én a bécsi nuncius Altieri bíboros-elnöknek írta, hogy Bársony egri bullájának mi sem áll az útjában, menni fog, mint a váci, a pécsi, gyõri pro-cesszusai, az övé is, uo., vol. 310. – Tarnóczy 1642. március 11-én Szepesrõl írt kérvényében leírja, hogy Árvában több mint 6000 megtérés történt, és a nép nyelvén beszélõ térítõt kér, uo., fol. 335. – Bársony egri püspök írja, hogy mennyit szenvednek plébánosai a felkelõktõl, elûzik, verik, kínozzák, sõt meg is ölik õket, 1676. június 28. Kassa, uo., vol. 460, fol. 15. – Jakusics megerõsítése, vol. 410, fol.
342. – A Kongregáció 1625. február 21-én és március 22-én foglalkozott a magyar püspökségek betölté-sében tapasztalt visszaélésekkel, elrendelte a jelenlévõ VIII. Orbán parancsára, hogy a bécsi nuncius szólítsa fel a püspököket bullájuk kérésére, mert a pápa díj nélkül adatja ki azt a török fennhatósága alá került püspökségek szegény birtokosainak: uo., Acta, vol. 3, fol. 196. 209. – A Kongregáció elé került a bécsi nuncius július 26-ai felterjesztése a magyar püspökségekrõl, amelybõl kitûnt, melyek a javadal-mas és melyek a teljesen szegény püspökségek, megismételte korábbi döntését, hogyvia secreta folyó-sítsák a vagyontalanok bulláit, 1625. szeptember 19-én„coram Sanctissimo”, fol. 164. – 1626 januárjában utasította a nunciust,„ut serio moneat imperatorem ne deinceps velit episcopos a se nominatos habere et tractare pro episcopis, nec eos ad regni comitia, ut tales admittere, neque episcopos apellare, antequam confirmationem acceperint ab Apostolica Sede…”. Pázmány a régi szokás fenntartását vallotta, mert a vá-lasztott püspökökre szüksége volt az országgyûléseken, uo., vol. 4, fol. 2. – 1627. március 8-án a váradi püspök processzusában Pázmány így írta alá magát: „miseratione divina archiepiscopus Strigoniensis”, Bandini bíboros ezt kifogásolta, mert ezt a formulát csak bíborosok használhatták, és mert hiányzott az„apostolicae Sedis gratia”kiegészítõ rész, uo., fol. 193. – Az egri püspök két kispapja részére extra ki-váltságot kért és kapott 1635. szeptmber 14-én, uo., vol. 10, fol. 315. – 1637. június 22-én az egri püspök elõadta a hitterjesztésben sikerre számító tervét, vol. 12, fol. 311. – Kosovics Gáborról 1649. február 8-án, vol. 19, fol. 20. – Pálffy Tamács csanádi fakultásokat kapott 1655. augusztus 3-án, vol. 24, fol. 43.
– Bársony elfogadta hitterjesztõnek a lengyel Kosoczky minoritát és számára fakultásokat kért a váradi egyházmegye területére, vol. 36, fol. 85. – A Kongregáció 1637. június 27-én megdícsérte Lósy egri püspököt a hitterjesztés elõmozdítására felterjesztett tervezetéért: tudomása szerint õ lesz az el-hunyt Pázmány utóda és reméli, hogy a hitterjesztés ügye jó kezekbe kerül. Uo., Lettere, vol. 9, fol. 89. – 1622-ben és 1623-ban többször sürgette, hogy a püspökök tegyék lelkiismeretei kötelességük-ké híveik gondozását, kíséreljék meg székeik elfoglalását, a császár legyen segítségükre a Portánál. Az 1606. évi béke hetedik pontja szabadságot biztosít a katolikus vallásnak, ferences hittérítõk és püspö-kök, jezsuiták szabadon mûködhetnek a Hódoltságban, javadalmuk egy részét hír szerint visszaszerez-hették: uo., vol. 2, fol. 9. 20. 28. 87. vol. 3, fol. 12. 94. – A Kongregáció miután megígérte, hogygratis küldi a vagyontalan püspökök bulláját, sürgeti, hogy kérjék processzusukat, vol. 4, fol. 30. 51. 80. 159.
vol. 5, fol. 12. 108. 194. – A Kongregáció értesítést kér Luca Natalétól a tribuniei püspökrõl, 1639. au-gusztus 30., vol. 19, fol. 86. 98. – 1649. szeptember 27-én a görög Kosziczkyrõl egri területen, vol. 27,
Annak ellenére, hogy a püspökök nem tartózkodhattak, sem nem vizitálhattak a Partiumban és a Hódoltságban, a magyar királyok következetesen betöltötték az elenyészett püspökségeket és kinevezésük megerõsítését kérték a Szentszéktõl. A Szentszék gyakran óvást emelt a kinevezés ellen és csak a megnevezés, bemutatás alakjában ismerte el a magyar király jogát a püspöki székek betöltésében, mint olyan kiváltságot, amelyet még nem vont vissza. Ennek a vitás helyzetnek tudható be, hogy az erdélyi, a hódoltsági és a balkáni címek bullája olyan sûrûn elmaradt. A viták felújultak a huszas-harmincas években, majd újra fellángoltak a század folya-mán. Ezúttal elsõsorban Eger, Várad és Csanád érdekel bennünket. Carafa bécsi nuncius a huszas évek elején jelentette az 1622-ben alapított Propaganda Kongre-gációnak, hogy milyen visszaélések állandósultak a magyar választott püspökök között: a királyi kinevezés értelmében nyomban felöltik a fõpapi öltönyt és jelvé-nyeket, elfoglalják javadalmukat, s helyüket a törvényhozó testületben, sõt egy-házi joghatóságot gyakorolnak egyházmegyéjükben, be sem várják a kinevezõ pá-pai bullát. Ez az eljárás azt mutatja, hogy a magyar király mint fõkegyúr átvette a középkori káptalanok választó jogát, amikor a pápa csak a jóváhagyás és megerõsítés (confirmatio)jogát tartotta fenn magának. A Szentszék a laikus hatalom ilyen nagy-mértékû benyomulását az egyházi területre nem fogadhatta el. A Kongregáció kü-lön bizottságot küldött ki a kérdés tárgyalására és annak javaslata alapján elrendelte, hogy püspökeink feltétlenül kérjenek apostoli kinevezést, addig is tartózkodjanak minden püspöki jellegû és a méltósággal egybekapcsolt közéleti szerepléstõl. A pápa megígérte, hogy a török foglalás folytán javadalom nélkül maradt, csupán címük-ben fennálló püspökségek esetécímük-ben eltekint az eredeti javadalom nagyságának ará-nyában kivetett és a Camera Apostolicaban nyilvántartott régi díj(taxa)fizetésétõl és„via secreta, via palatii”, azaz csak a bulla kiállításával járó kisebb díjak behajtásával adatja ki a kinevezõ oklevelet. A Szentszék bekérte a magyar javadalmas és címzetes püspökségek kimutatását, amely feltüntette a püspöki címek viselõinek a nevét, a ja-vadalom helyzetét és annak megállapítását, vajon kapott-e pápai kinevezést. A nun-ciuson keresztül sürgette, hogy a választott püspökök kérjék a kinevezést
megelõ-fol. 2. – Carafa kongregációi rendelkezésre felszólította Lósyt, hogy mondjon le a boszniai püspökségrõl és kérjen a királytól más címet, nehogy két birtokosa legyen a püspökségnek, a válasz az volt, hogy a király nem szokta felcserélni és megváltoztatni a püspökségeket, uo., SOCG vol. 330, fol. 406. – Lósy sosem viselte ezt a címet, mert 1623-ban Posgay kapta meg a püspökséget Deáky László halála után, ez tehát elírás lesz. – A Barberini Könyvtár adatai: Lippay Veszprémbõl Egerbe megy át, majd Egerbõl Esztergomba, BAV Barb. Lat., vol. 6848, fol. 10. 21. Vö.Fraknói Vilmos,Oklevéltár a magyar királyi kegyúri jog történetéhez, Budapest 1899, 192. – Lósy váradi processzusát Rocci bíboros, nuncius terjeszti fel Borghese bíboroshoz, uo., vol. 6965, fol. 22. – Lippay választott egri püspök, kancellár megerõsíté-sérõl 1639. október 27. vol. 6870, fol. 29. – II. Ferdinánd király a soproni országgyûlésen megfosztotta a gyengeelméjûnek minõsített Erdõdy Jánost az egri püspökségtõl, ügyvédei fellebbeztek, vol. 6870, fol. 27. – Lippay és Jakusics egri, Lósy esztergomi ügyei, fol. 30–31. – Püsky választott csanádi ügye, 1637. december 21. vol. 6872, fol. 132. – Esterházy Miklós kérte Püsky János megerõsítését az egri püs-pökségre 1637. december 23. vol. 6905, fol. 4. – Pázmány halála után a király kéri Lósy egri püspök esz-tergomi megerõsítését 1637 júniusában, vol. 6868, fol. 21.