1. Vanoviczy János Nagyszombatban
Az elsõ pálos, aki nemcsak több-kevesebb feloldozási felhatalmazást, hanem apostoli misszionáriusi kinevezést is kapott a Szentszéktõl, Vanoviczy János volt.
Elõ bb mint apostoli misszionárius, majd mint a rendi apostoli fõnökség vezetõje közel négy évtizedet töltött a hitterjesztésben. Személye úgy összeforrott a rendi missziókkal, hogy életét tanulmányozva azok fokozatos fejlõdését is megfigyelhet-jük.
Vanoviczy 1612 táján Nyitra megyében született köznemesi családból. Atyja Mihály, anyja apponyi Vámosy Zsófia volt. Feltehetõleg a közeli Nagy- vagy Kisapponyban, esetleg Vámosújfalun állott a család nemesi udvarháza. Családi vi-szonyaira némileg rávilágít az a körülmény, hogy a nagyszombati jezsuitáknál kezdte tanulmányait és tanulóéveiben el-ellátogatott a Tarnóczy család alsólelóci kúriájába növendéktársához, a nála nyolc évvel fiatalabb Tarnóczy Mátyáshoz.
Családi címere 1642. április 12-én Stassewsky Miklós fõperjelhez intézett levelérõl ismert, amelyet családi gyûrûspecséttel zárt le.41
41 Ebben a korban a keresztlevelek ritkasága miatt gyakran nehéz pontosan meghatározni a szüle-tés idejét. Egyébként a keresztlevél rendszerint a keresztelés napját jelöli meg, amely gyakran nagyon elüt a születés idejétõl. Az életkor meghatározásában a kortársak, sõt az illetékesek is ingadoznak és a külsõ megjelenés alapján hozzávetõleges életkort állapítanak meg önmagukról és másokról. A püspöki processzusokban ilyen kitételek vannak: ötvenéves vagy annál több; körülbelül harmincötéves lehet, ami megjelenésébõl következtethetõ; már átlépte az ötvenötödik életévét, amint látszik. Elõfordul, hogy a tanúk, akik személyesen ismerik a jelöltet, esetleg éveken, évtizedeken át együtt munkálkod-tak, öt-tízéves különbséggel térnek el egymástól a jelölt életkorának meghatározásában. Vanoviczy 1649. május 10-én azt állítja Kisdy Benedek választott egri püspökrõl, hogy a jelölt bevallása szerint 53 éves, külseje is mutatja. Határozatlansága önmagáról is fennállott: Tarnóczy processzusában ugyanab-ban az évben három nappal elõ bb azt mondta önmagáról, hogy körülbelül harmincnyoléves, 1664.
szeptember 19-én Bársony György processzussában, hogy körülbelül ötvenötéves és 1670. február 22-én Szegedy Ferenc egri processzusában körülbelül ötvennyolc évet vall be, a római kollégiumi anya-könyv bejegyzése szerint 1646 õszén huszonkét éves volt. Eme elsõ kézbõl való adatok szerint Vanoviczy születését 1609–1614 közötti idõpontra tehetjük. ASV Archivio Concistoriale, Processi Canonici, vol. 51, fol. 82. 1091. vol. 63, fol. 512. vol. 71, fol. 5. –Veress,A római Germanicum et Hungaricum, 39. –Galla,A püspökjelöltek, 169. – Az Apponyból származó Asztalos vagy Apponyi András, aki 1649. június 19-én gyûrûspecsétes nyilatkozatában arra kötelezte magát, hogy Vanoviczy
A hittudományra elõkészítõ humanista tanulmányait és a bölcseletnek legalább egy részét Nagyszombatban végezte a huszas-harmincas évek fordulóján. Nagy-szombat a török elõl menekült esztergomi érsek és káptalan székvárosa, a magyar katolikus élet gócpontja és a nyugati hatások alatt kibontakozó megújhodás fõha-diszállása. Ebben az idõ ben Pázmány vezetése mellett országszerte érezhetõen megjavította hadállásait. A törvényhozó testületben számbeli túlsúlyba jutott és Esterházy Miklós révén újra katolikus ült a nádori székben. A prímás, miután nagy erõfeszítéssel visszaszerezte és nagyszerû gazdasági érzékkel újjászervezte ja-vadalmát, szinte évrõl-évre új tanügyi intézményekkel biztosította a szellemileg, erkölcsileg új papság és világi réteg nagyarányú nevelését. A jezsuiták hazánkban is a nyugati katolikus restauráció szellemében nevelték az ifjúságot, hogy méltókép-pen folytassa a mozgalom kettõs célkitûzésének megvalósítását: a vallásos élet fel-pezsdítését és az elszakadt tömegek visszahódítását. Vanoviczy megismerkedett az új életstílus elõkelõ bb egyéniségeivel, akik Pázmány oldalán a magyarság vallási képének kialakításán dolgoztak. Az új nemzedék sorából meghatározó benyomást tett rá Kisdy Benedek, aki kevéssel elõ bb tért haza a római német–magyar papne-velõházból, aCollegium Germanicum et Hungaricumból. Gyakran hallotta õt prédi-kálni, megcsodálta tudományos és jogi felkészültségét, és a hitterjesztésben kifej-tett eredményes tevékenységét.42
Vanoviczy egy házban lakott Tarnóczy Mátyással. Együtt jártak templomba, iskolába, társaságba. A jámbor, szelídlelkû és szorgalmas Mátyás a szombati diákság ragyogó példaképe volt. Nemes barátság fejlõdött ki a két diák között, amely – noha életük eltérõ irányba fejlõdött – mindvégig fennmaradt. Tarnóczy a Páz-mány alapította bécsi magyar papnevelõházban, aPazmaneumban végezte egyházi tanulmányait, pappászentelésérõl örvendezve értesítette a már Rómában tanuló
János sátoraljaújhelyi vikáriust és a kolostor többi szerzetesét szolgálja, vásárról vásárra megy, hogy anyagi érdekeiket elõmozdítsa, Vanoviczy „földi”-jének vallja magát. MNL-OL MKA Acta Pau-linorum (E 153), fasc. 526.
42Vanoviczy ezeket mondotta tollba Kisdy processzusában: tizennyolc-húsz éve ismeri a püspök-jelöltet, még abból az idõ bõl, amikor õ Nagyszombatban tanult, a jelölt pedig esztergomi kanonok volt.
Köztudomású, hogy a jelölt az esztergomi egyházmegye területén Szécsényben született törvényes házasságból és katolikus szülõktõl. Körülbelül ötvenéves, több éve felszentelt pap és rendszeresen vé-gez papi teendõket. Mindig katolikus módon élt és a köztudat szerint„magnus impugnator haere-ticorum”. Erkölcsi értékei alkalmassá teszik õt a püspökségre. Négy évig tanult bölcseletet és hittudo-mányt„cum magno fructu”, tudomása szerint van kánonjogi és hittudományi fokozata, mivel a Germanicumban, ahol mind a ketten tanultak, noha más idõkben,„isti gradus solent conferri”. Egyéb-ként kiváló szónok és képzett a kánonjogban, mind a hittudományban és ezeket a tudományokat nagy elismeréssel érvényesítette különféle tisztségekben. Pappászentelése után Pázmány udvari papja volt, majd egy ideig sellyei plébános, késõ bb pozsonyi kanonokból lett esztergomi kanonok és felemelkedett a káptalani fokozatokon: volt éneklõ-, majd olvasókanonok, fõesperes, szentgyörgymezei prépost és Lósy érsek oldalán általános helynök. Kanonoksága idején egyben pozsonypüspöki plébános is volt.
Egymásután megkapta a szerémi, váradi, végül az egri püspökséget. ASV Arch. Concist., Processi, vol. 51, fol. 79;Kollányi,Esztergomi kanonokok, 234;Veress,A római Germanicum et Hungaricum, 25;
Galla,Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, 15;Galla,A püspökjelöltek, 169.
barátját.43Miközben Tarnóczy világi papi pályára lépett, Vanoviczy a férfikor kü-szöbén, miután elõkészítõ tanulmányainak nagy részét elvégezte, a lélek belsõ szó-zatát követve, a pálos rendbe lépett. A szerzetesi hivatás bizonyára a családi otthon mélyen vallásos hangulata és a közeli felsõelefánti kolostor hatására ébredt fel lel-kében. A Keresztelõ Szt. János tiszteletére emelt szerzetesház, a környékbeli urak rablásai és a török sarcolásai ellenére az országos politikai és vallási viharok hullá-mai között is fennmaradt. Míg körülötte a falvak földesuraik nyomására sorra át-tértek az új hitre, a kolostor néma ékeszólással a régi hit örök folytonosságát hir-dette. Amikor pedig a katolicizmus újra felemelkedett, a kolostori templom a környék kedves szenthelye, a szerzetesi szellemben megújuló pálosok pedig a fal-vak apostolai lettek.
Az ifjú Vanoviczy gyakran felkereste a lelki élet eme üdítõ forrását. A kolostori élet megfigyelése és a szerzetesekkel folytatott beszélgetések megérlelték benne a nemes elhatározást, hogy a fényes múltú magyar rendben kívánja szolgálni Istent, a lelkek és az Egyház ügyét, mert ezzel saját lelkének üdvösségét is biztosítja. Való-színû, hogy a szerzetesi próbaévet – a noviciátust – ebben a szent hajlékban végez-te, mert abban a korban a pálos rend még nem hajtotta végre az egyetemes Trentói Zsinat és a pápák rendelkezését, amelyek szerzetesképzõ intézetek felállítását írták elõ és azok mûködését szabályozták.
Rendi elöljárói a már fogadalmas szerzetest 1636 nyarán a Collegium Germa-nicum et Hungaricumba küldték, hogy a szerzet alapítványi helyén magasabb egy-házi tanulmányokat végezzen. Ekkor körülbelül huszonkétéves volt. Július 4-e és október 17-e között tette meg az utat és a kollégium szabályainak elõírása szerint megérkezése napján elfoglalta helyét. A pálos növendékek szokása szerint nem a rend fehér ruhájában, hanem világi pap ruhájában utazott és az intézetben felvette annak jellegzetes rákvörös egyházi egyenruháját. Közvetlen elõdje az alapítványi
43Vanoviczy 1649. május 7-én Bécsben a következõ tanúvallomást tette Tarnóczyról: a vallomást tevõ huszonegy éve ismeri a jelöltet, elõ bb családi házaiban, majd Nagyszombatban voltak együtt.
És íme a tartalom: diáktársak voltunk és ugyanazon a szálláshelyen laktunk, nem vagyok vérrokona, csak jó barátja, egyéb rokonsági kapcsolat sincs köztünk, nincs köztünk túlságos nagy barátság, mert nagyon távol állunk egymástól, mégis ha találkozunk, barátságosan érintkezünk. A jelölt Alsólelócon született nemesi udvarházban, tudom, mert a közelben születtem, ugyancsak a nyitrai egyházmegyé-ben. Ismertem szüleit, akik tisztességes és törvényes házasságban élõ személyek voltak. Anyja még él, kiváló katolikus úriasszony, atyja meghalt, és kezdetben katolikus volt, hanem amióta kocsijáról sze-rencsétlenül lezuhant misére menet, babonából felhagyott a misére járással. A szülõk adatait a helyszí-nen szereztem be. A jelöltet gyermekkora óta ismerem. Lósy érsek szentelte pappá 1639-ben, aki engem errõl értesített, míg aGermanicumban voltam. Gyakran láttam õt misézni. Diákkorában sûrûn járult a szentségekhez szemem láttára, és a diákok példaképe volt. Rómában hallottam – folytatta Vanoviczy, hogy buzgó lelkipásztor volt, még járványos helyeken is. Méltónak találta õt a csanádi püs-pökségre. ASV Arch. Concist., Processi, vol. 51, fol. 1080; Kollányi, Esztergomi kanonokok, 238;
Chobot,A váci egyházmegye történeti névtára, I, 375;Juhász Kálmán,A csanádi püspökség története VIII (1608–1699)(Csanádvármegyei Könyvtár 29), Makó 1936, 162; Tarnóczy bullája: ASV Index bulla-rum, vol. 399, fol. 541; Vanoviczy gyûrûspecsétes levele Borkovicshoz Rómából 1642. április 12-én:
OSzKK Quart. Lat. 1900, fol. 16.
helyen, Borkovics Márton, késõbb fõperjel, majd zágrábi püspök és kalocsai érsek március 26-án távozott az intézetbõl.44
2. ACollegium Germanicum et Hungaricum növendéke
A kollégiumot még Loyolai Szent Ignác alapította, hogy a protestantizmustól el-árasztott német birodalomban a katolikus vallást új szellemû papság harcba vetésével erõsítse. Az egyetemes katolikus restauráció pápája, XIII. Gergely, aki Rómában és egyebütt számos iskolát és nevelõintézetet alapított a különféle nemzetek számára, az intézményt széles alapon újjászervezte. A pápa eme alapítások során külön magyar pap-nevelõt is felállított és annak anyagi megalapozásához igénybe vette a római pálosok va-gyonát, amelyet a 15. század közepén V. Miklós adományozott a rendnek. A vagyon a Coeliushegyen aSanto Stefanoõsi bazilikából, a hozzáépített lakóházból, különbözõ váro-si fekvõségekbõl és egy Róma környéki birtokból állott. A kollégium alapításának idején a pálos rend annyira lehanyatlott, hogy alig egy-két lengyel szerzetes élt a jómódú rend-házban. Noha a pálosok befolyásos kúriai pártfogók segítségével szívósan harcoltak, hogy vagyonukat megtartsák, illetve visszaszerezzék, a pápa még akkor sem engedett, amikor az új intézmény növendékhiány miatt válságba jutott. A két intézetetCollegium Germanicum et Hungaricumnév alatt egyesítette, a rendet pedig azzal kárpótolta, hogy ott, továbbá bécsi, olmützi és prágai pápai kollégiumokban összesen tizenkét ingyenes helyet adományozott pálos kispapok nevelésére. Vanoviczy tehát a római német–ma-gyar papnevelõház rendi alapítványi helyét foglalta el.
A pápai kollégiumoknak nagy jelentõsége volt a pálos rend lelki megújulásában és a pálos missziók fellendítésében. Amikor a rend szinte végzetes alkonyát élte, a kollé-giumokban végzett ifjú szerzetesek emelték fel újra fejüket és tisztították meg szer-zetesi szellemét, belõlük kerültek ki a szerzet vezetésére alkalmas, képzett, restaurá-ciós lelkiségtõl átitatott egyéniségek és buzgó misszionáriusok. A rend idõnként fellépett a kollégiumok igazgatóinál, szükség esetén még a Szentszék tekintélyét is igénybe vette, hogy ingyenes alapítványi helyeit – amelyeknek az elvett római va-gyonban bõséges ellenértékük volt – rendszeresen betölthesse. A negyvenes évek elején éppen aGermanicumvezetõségével gyûlt meg a baja és Vanoviczy János volt a fõperjel részérõl a tárgyalások megbízottja. A viták késõ bb is idõnként felújultak. Az ötvenes évek végén Lippay György prímás szerette volna kiszorítani a kollégiumból a szerzeteseket, hogy a megüresedett helyeket az esztergomi egyházmegye számára megszerezze. A Kongregáció is kifogásolta, hogy szerzetes növendékek világi kis-papokkal élnek együtt, de éppen Vanoviczy és társai missziós eredményei gyõzték
44Borkovics Márton betegeskedése miatt húsvét után pápai felmentéssel tért haza, helyébe októ-berben Rómába érkezett Vanoviczy. ELTE EKK Ab 154, tom. I, fol. 14. – Borkovics távozása:Veress, A római Germanicum et Hungaricum, 37. – Vanoviczy adatai: uo., 39. – Lengyel ellenzés: Biblioteca Apostolica Vaticana (BAV), Barberiniani Latini (Barb. Lat.), vol. 5215, fol. 188.
meg arról, hogy a pálos rend elsõsorban aGermanicumban végzett növendékeit küld-je a missziós aratásba. A rektorok kifogásolták, hogy a pálos küld-jelöltek nem rendi ruhá-jukban, mint például a német területrõl jövõ ciszterciek, hanem világi papi öltöny-ben érkeztek a kollégiumba és távoztak a kollégiumból.
A jelölteknek még elindulásuk elõtt felvételi vizsgát kellett tenniük egy jezsuita elõtt. A kivizsgálás harminc kérdés alapján a jelölt egész életére és egyéniségére kiter-jedt. Tisztázta, vajon katolikus szülõktõl és törvényes házasságból származott-e, nem volt-e eretnek, mert törvénytelen, eretnek vagy eretnek szülõktõl származó gyermek csak pápai felmentéssel vehette fel az egyházi rendet. Megállapította, milyen jogcímen igényli felvételét a kollégiumba, milyen tanulmányokat végzett már, szerzett-e más-hol fõiskolai fokozatot, tagja volt-e a Mária Kongregációnak, érett-e a bölcselet és a hittudomány tanulására, van-e egyházi javadalma. Elõfordult ugyanis, hogy egyes növendékek kanonoki, apáti, préposti javadalmakat élveztek már. Draskovics György, aki 1618 õszén lépett a kollégiumba, még hat-hét éves korában megkapta a pornói apát-ságot. A kivizsgáló jezsuita felderítette, hogy a jelölt mentes mindennemû egyházi fe-nyítéktõl és kánoni szabálytalanságtól, ami az egyházi rend felvételében akadályozná.
Kielégítõen bírja a latin nyelvet, amelyen, az egyetemen az elõadások folynak, be-szél-e németül, szerzett-e megyéspüspökétõl vagy más megyéspüspöktõl határozott ígéretet arra vonatkozólag, hogy felszentelés után alkalmazza egyházmegyéjében.
Ezért a kollégium anyakönyve minden egyes felvett növendéknél rendszerint feltün-teti, hogy mely egyházmegyébõl származik, vagy ki küldte õt a kollégiumba. A ki-vizsgálás megállapította, hogy a jelölt felvette-e már a kisebb rendeket, szellemileg és testileg ép és egészséges-e, nem volt-e elõzõleg valamely szerzet tagja, nem kóborolt-e országról országra, nem járt-e a birodalmi egyetemeken, amelyek abban az idõ ben vi-lágias és protestáns szellemet leheltek. A jelöltnek nyilatkoznia kellett, hogy szívesen megy Rómába és hajlandó esküben kötelezni magát, hogy a kollégium szabályait meg-tartja, nem vállal magánügyeket a pápai udvarban, ami õt tanulmányaiban akadályoz-ná, tanulmányai befejeztével nem foglalkozik más tudománnyal, nevezetesen joggal és orvostudománnyal, hanem nyomban visszatér hazájába és a lelkipásztorkodásban he-lyezkedik el, és három éven belül nem tér vissza az Örök Városba a Szentszék engedé-lye nélkül. Az utóbbi kitételekbõl kitûnik, hogy a kollégium célja a lelkipásztori és missziós munka támogatása volt, ezért a kollégium 1622 óta aSacra Congregatio de Pro-paganda Fide, a világmissziókat és a katolikus restaurációt irányító állandó bí borosi bi-zottság felügyelete alatt mûködött.
A növendék magával vitte Rómába legfontosabb személyi okiratait, keresztle-velét, bérmalekeresztle-velét, tanulmányi bizonyítványait, a felvett egyházi rendekrõl szóló püspöki tanúsítványokat, 144 rómaiscudoösszegnek megfelelõ pénzösszeget a ha-zatérés költségeire és azonfelül tetszés szerinti összeget költõpénz címén, amelye-ket köteles volt letétbe helyezni az intézet elöljáróságánál. Az elsõ év voltaképpen próbaidõ volt. A tanév végén az arra érdemes növendékeket az intézeti eskü letéte-lére bocsátották. A növendék ünnepélyesen megfogadta, hogy az intézet szabályait megtartja és az elõzõ vizsgálat végén megígért kikötéseket véglegesen elfogadja.
A Collegium Germanicum et Hungaricum épülete ebben az idõ ben a Piazza Navonára nézõSant’Apollinaretemplom tõszomszédságában állott, ezért az intézetet gyakranApollinarénak vagy római tájszólássalPolinarának nevezték. A növendékek, mint általában ma is a római papnevelõk kispapjai, csak lakást, eltartást, nevelést kaptak a kollégiumtól, a tudományos kiképzést a jezsuita rend római központi tan-intézetében, aCollegium Romanumban elhelyezett és a székházalapító XIII. Gergely pápáról elnevezettPontificia Universitas Gregorianaadta. Az egyetem hallgatóságának nemzetiségi megosztottságánál fogva a világegyház kis tükre volt, hallgatóinak szá-ma pedig állandóan kettõezer felett mozgott. A mi szempontunkból nagy jelentõsé-ge volt a bölcselet és a hittudomány tanításának. Mind a két tanfolyamon a jezsuita rend legkiválóbb szellemei tanítottak. A vallási harcok miatt a jezsuita rendi okta-tásban különös jelentõsége és szerepe volt a hitvédelemnek, cáfolásnak, vitatkozás-nak. A vitatkozás élesítette az elmét, fejlesztette a gondolkodási kézséget, elõsegítet-te a tudásanyag szerves összefogását és gyors felhasználását, gyakorlati ügyességre vezetett az idõszerû kérdések elõadásában. Ezért a Propaganda Kongregáció kezdet-tõl fogva sürgette, hogy missziós növendékeit minél tökéletesebben képezzék ki a hitvitázásra. Csak kevéssel korábban halt meg a védõ-cáfoló hittudománya, a contro-versialegnagyobb mestere, Roberto Bellarmini bí boros, akit a szentek és az egyház-doktorok sorában tisztelt az Anyaszentegyház. Szelleme élõ valóságként lebegett a Gregoriana falai között és azt szívta magába Pázmány és Vanoviczy is a magyar germanicusok hosszú sorával együtt. AGregorianán nagy érdeklõdést váltott ki a heti, havi, de még inkább az évi nyilvános vita, melyen a pápai udvar prelátusai, sõt bí borosai is megjelentek, sõt a legkiválóbbak a pápa elõtt beszéltek.
Vanoviczy hatéves római tartózkodása idején befejezte a bölcseleti és elvégezte a hittudományi tanfolyamot, és legalább a hittudományból doktori fokozatot szer-zett. A jezsuita oktatás és nevelés mélységes hitbeli meggyõzõdést, papi lelkiséget, a lelkek üdvéért lángoló buzgalmat és a római Szentszékhez odaadó, rendületlen ragaszkodást fejlesztett ki fogékony lelkében. A léleknevelés fontos eszköze volt itt is a Mária Kongregáció. A pálos kispap nemcsak tagja, hanem ifjúsági elnöke is volt az intézeti kongregációnak.
Lélekalakító hatással volt Vanoviczy egyéniségére még az Örök Város, a vallási benyomások zuhatagával. Rómában és Olaszországban ekkor már végbement a vallási élet felfrissülése, amely nálunk csak kezdõ szakaszában pezsgett. A pápaság régi fényében ragyogott. A pápai udvar sokrétûsége a világegyház kormányzásá-nak óriási gépezetét tárta a magyar szerzetes elé. Az istentiszteletek méltósága, az õskeresztény szellemet lehelõ katakombák és bazilikák ódonsága, az új templomok mûvészete, a zarándokok tömege és nemzeti sokfélesége bizalommal és a gyõzelem érzésével töltötte el az Isten ügyéért hevülõ lelkét.45
45A Szent Ignác alapította elsõCollegium Romanumról 1565-tõl: Bibliotheca Nazionale Vittorio Emmanuele II., Fondo Gesuitico 3713. – XIII. Gergely rendelkezése a pálos vagyon átadásáról:
Bullarium Romanum I–XIX, Luxemburg (Genf) 1741–1743,tom. IV, pars III, pag. 386. – ACollegium Germanicum et Hungaricum– nemGermanicum Hungaricum, sem csakGermanicum– a római
né-3. Vanoviczy az elsõ pálos apostoli misszionárius
Vanoviczy sûrû összeköttetést tartott fenn a világmissziók kúriai kormány-szervével, az 1622-ben alapított Propaganda Kongregációval, amely a pálos rend kevéssel elõ bb megindított belsõ reformját is irányította. A reform végrehajtásával megbízott Stassewsky Miklós apostoli helytartó ismételten megbízta õt, hogy tájé-koztassa a rendi állapotokról Francesco Ingoli kongregációi titkárt, aki nagy oda-adással és szakértelemmel szolgálta a megújhodás ügyét. A Kongregáció ugyanis kezdettõl fogva azzal a határozott célkitûzéssel vonta ügykörébe a magyar
szerze-met–magyar papnevelõ hivatalos neve. Történetét feldolgozta:Julius Cordara,Collegii Germanici et Hungarici historia libris 4 comprehensa, Roma 1770;Andreas Steinhuber,Geschichte des Collegium Germa-nicum Hungaricum in Rom I–II, Freiburg in Breisgau 1895. – A pálos érdekekrõl aGermanicumban és általá-ban a rendi nevelés reformjáról.Galla,A pálosrend reformálása, 83. – A felvételi vizsga pontjai (egykorú nyomtatvány):Examen pro admittendis inter alumnos Collegii Germanici et Hungarici Urbis, OSzKK Fol.
Lat. 2699, fol. 4–5. – A kérdések az alapító XIII. Gergely bullájának elõírásai alapján készültek.Bullarium Romanum,tom. IV, pars III, pag. 386. – ELTE EKK Ab 154, tom. I, pag. 29 és 289. – Ascudo,scutumöt lí-rának, körülbelül öt koronának felelt meg. Francesco Ingoli kongregációi titkár megállapítása szerint 1626-ban 1200scudoárfolyama 2298 aranyforint volt. APF Visite e Collegi, vol. 5, fol. 150. – Volt rá eset, hogy a próbaév leforgása után a növendéket nem bocsátották esküre, vagy megtagadta az esküt. Balásffy Tamás késõbbi váci püspök is megtagadta az eskü letevését.Veress,A római Germanicum et Hungaricum, 12. – Az intézeti szabályok elõírták, hogy a jelentkezõ növendékek még Rómába érkezésük napján kötele-sek bevonulni a kollégiumba, nehogy az Örök Városban csatangoljanak. A rektor 1658-ban kivételesen en-gedélyezte, hogy Kéry János pálos Vanoviczy János rendtársa lakásán tartózkodjék, míg a felvétele körül támadt nehézségek el nem simultak. ELTE EKK Ab 154, tom. I, pag. 537. – A rektor 1662 nyarán Kéry hazatérésekor kifogásolta, hogy a pálosok világi papi öltönyben érkeznek és távoznak, holott például a né-met ciszterciták rendi ruhájukat öltik fel. Az esetet ismételten megjegyezték a rektorok. OSzKK Fol. Lat.
2699, fol. 2. 4. 6. – A kollégium és a rend között ismételten felbukkanó nehézségekrõl: ELTE EKK Ab 154, tom. I, pag. 76. 247. 256. – Nagy Imre esete 1645, 1647: uo., fol. 99, 110. – Antonius Casilius rektor le-vele uo. – A Kongregáció 1660. július 17-én hozzájárult a lengyel pálosok kérelmének teljesítéséhez, hogy a királyságban fennálló pápai alapítású kollégiumokban rendi kispapjaik is tanulhassanak, kikötötte azon-ban, hogy tartsák meg rendi öltönyüket. APF Lettere, vol. 34, fol. 9. – A kollégium anyakönyve nem em-líti, hogy milyen tanulmányokat végzett Vanoviczy, feltétlenül elvégezte a hittudományi tanfolyamot és doktori fokozatot szerzett, amint olasznyelvû munkájának címlapján is olvashatjuk. A processzusok vallo-másai szerint a többnyire elõkelõ származású világi növendékek nem törekedtek a fokozat megszerzésére, mindamellett a tanúk kiemelték a püspökjelöltek tudományos képzettségét. Õ azonban szerzetes volt.
Selegovics Mátyás bécsújhelyi vikárius 1671. augusztus 9-én hittudományi doktornak címzi Vanoviczyt.
APF SC Ungheria-Transilvania, vol. 1, fol. 44. –Galla Ferenc,A Pázmáneum alapítása és a Szentszék (Olaszországi Magyar Oklevéltár), Vác 1935, 47. –Kisbán,A magyar pálosrend, I, 346. – Selegovics levele:
MNL-OL MKA Acta Paulinorum (E 153), fasc. 424. –Szabó–Hellebrant,Régi Magyar Könyvtár, III, 2573. – A pálosok és Pázmány érsek is ismételten síkra szálltak az idõnként elhomályosódó magyar és rendi jogok védelmére. ELTE EKK Collectio Prayana, tom. 32, helyenként, Muzio Vitelleschi, Bernardino Castorio és Giovanni Nappi rendfõnökök, rektorok levelével, Giovanni Argento osztrák tartományfõnök 1626. november 28-án. Uo., fol. 28. 30. 35. 37. 38. 40. –Hanuy,Pázmány… összegyûjtött levelei, I, helyenként.
– Idekívánkozik a fiumeiek elõterjesztése Rudolf királyhoz, hogy fiumei ifjak is felvétessenek aCollegium Germanicum et Humgaricumba magyarok, horvátok, illírek közé, mert Fiume Magyarországhoz tartozik:„la Terra di Fiume sodetta posta veramente nell’ Illiria e quasi un membro dell’ Ongaria sia degna di godere qualche parte delli benefitii sopranominati che li alieni”. MNL-OL MKA Acta eccl. (E 150), Reg., fasc. 15.
tesrendet, hogy a protestantizmus által elözönlött és végzetes paphiányban sínylõ-dõ Magyarországot jó szellemû és buzgó szerzetesek szaporításával megsegítse.
Capponi bíboros 1647. január 14-én kelt levelében hangoztatta, hogy ez a cél kész-tette a Kongregációt a hiányos rendi szabályok javításában is, ami a rendet újra életképessé és virágzóvá tette. Ingoli titkár sûrûn érintkezett a germanikus Vano-viczyvel, megtárgyalta vele a fõperjel egyes felterjesztéseit, a rendi szabályok kija-vításával megbízott szakbizottság munkálatait és a kongregációi gyûlések határo-zatait is közölte vele.
Stassewsky apostoli helytartó megbízta szerzetesét, hogy a Kongregáció segít-ségével keressen kapcsolatot a spanyol félsziget pálosaival, akik az elõzõ század ele-jén szinte észrevétlenül elszakadtak a rend törzsétõl és igyekezzék õket újra csatla-kozásra bírni. Vanoviczy tárgyalásokat kezdett az Örök Városban tartózkodó két portugál szerzetessel, de amikor észrevette, hogy a levált csonk tagjai már nem ér-zik az újraegyesítés szükségességét, hanem inkább külön rendi alkotmányuk pápai megerõsítéséért esedeznek, azon dolgozott, hogy eme törekvésüket Francesco Barberini bí boros nepos segítségével meghiúsítsa.
Érintkezései folyamán Vanoviczy közelrõl megismerte a Kongregáció belsõ életét és megcsodálta mind a pogányok, mind a protestánsok között egyre hatal-masabb sugárban gyûrûzõ hitterjesztõ tevékenységét. Rendi hagyományok, buzgó rendtársai példája, a magyar katolikus restauráció lendülete és a kollégiumi nevelés segítette a lelkében jelentkezõ misszionáriusi hivatás megérését. Mivel 1639. április 21-e elõtt pappá szentelték, és 1642 elsõ felében befejezte a hittudományi tanfo-lyam negyedik évét, apostoli missziót kért. Luigi Albrizzi jezsuita, a kollégium igazgatója 1642 januárjában meleg hangú ajánlással támogatta növendéke kérvé-nyét. Kiemelte a folyamodó képzettségét, szerénységét és fõképpen lélekmentõ buzgóságát, amelyet fölszentelése óta a kollégiumban élõ magyarok, németek és svájciak lelki gondozásában és gyóntatásában kifejtett. A Kongregáció február 4-én tartott havi gyûlésén Giovanni Battista Pamphili elõadó bí boros, a késõ bbi X. Ince pápa elõterjesztésére Vanoviczyt Magyarország és a török hódoltság te-rületére hét évre misszionáriussá nevezte ki és melléje rendelt két pálos papot, akiket majd a rendfõnök jelöl ki. Ugyanakkor utasította Ingoli titkárt, hogy a misszióban szükséges széleskörû felhatalmazásokat, fakultásokat a Kúria arra il-letékes szervétõl, aSacra Congregatio Sancti Officiiállandó bí borosi bizottságától szerezze be. A közönségesen Sant’Officiónak nevezett kongregáció a következõ csütörtökön, február 13-án VIII. Orbán elnöklete alatt tartott rendes ülésén a kí-vánt felhatalmazásokat megadta és 23-án elküldte.
A fakultások kiterjedtek a missziós életnek úgyszólván minden eshetõségé-re. A misszionárius plébánosi jogokat gyakorolhatott ott, ahol plébános vagy könnyen megközelíthetõ megyéspüspök nem volt: keresztelt, esketett, temetett, prédikált, misézett. Feloldozhatta a Szentszéknek fenntartott büntetések, cenzú-rák legtöbbje alól, elsõsorban az eretnekség, hitehagyás és szakadárság alól a hozzá fordulókat, egyháziakat és világiakat egyaránt. Cáfolás céljából tarthatott magánál