A lévai hitterjesztõ rendház alapításának a tervealapításának a terve

A „talli Mária” bensõséges tisztelete és a pápai pálosok kezdeti sikerei arra indí-tották Csáky Lászlót – a lévai vár fõkapitányát –, hogy a város, a vár és tartozékai-nak lelki gondozását is a pálosokra bízza.

A Garam felett emelkedõ dombon Léva vár a középsõ Kárpátok és a közvetle-nül a bányavárosok megerõsített kapuja volt a török elõrenyomulásával szemben.

Már a 16. század közepén feltûnik mint jól megerõsített bástya. Gondnokai és pa-rancsnokai többnyire erõszakos vitézek, katonái nem egyszer a környék fosztoga-tói. A sanyargatott jobbágyok nem véletlenül kérték 1553-ban a pozsonyi Magyar Kamara védelmét. Egy ideig a politikailag és vallásilag hírhedt köpönyegforgató Balassa Menyhért birtokolta, majd 1558-ban ruszkai Dobó István, az egri hõs kapta meg a királytól Lévay János halála és magszakadása után(per mortem et defectum seminis), két év múlva a vár tartozékai kiegészültek a Nógrád megyei Jenõ és Szokolya falvakkal. De Andreis Ferenc szkopjei (scopiai) püspök, esztergomi se-gédpüspök panaszt emelt a lévai katonák ellen, akik éjjel kihurcolták csifári házá-ból, szakállát kitépték és halállal fenyegették gazdatisztjét, aki hiába próbált véde-kezni. 1606-ban Kollonich Szigfried (Seyfried) kezére került a vár, és a kezén volt még 1612-ben. A következõ évben Kollonich Ernõ birtokolta, de már 1615-ben egy másik honosított fõnemes, Althan János szerezte meg a várat a hozzátartozó ura-dalommal együtt. A huszas években Forgách Miklós fõkapitány, a harmincas években Sibrik Pál aranysarkantyús vitéz állt a vár magyar gyalogosai és lovasai élén, végül 1640. május 15-én a király Csákynak adományozta a várat tekintélyes tartozékaival egyetemben. Ezek az évek, a nagy birtokszerzés, a fényes érvényesü-lés ideje Csáky László számára, aki, mint már említésre került, egészen az országbí-rói méltóságig emelkedett.

Léva fontos gócpont volt az országos bevételek szempontjából: 1549-ben, 1552-ben már harmincadhivatal mûködött itt, amely 1575-ben jelentõs vámsorompót képezett a Garam-völgy magyar–török forgalmában, 1619-ben Pestvármegyey György a harmincados, aki 1629 augusztusában már halott és özvegye, Lipthay Erzsébet a kamara jóindulatát kéri hátrahagyott árvái számára. A harmincadosnak szerepe volt a bányavárosok, mint Bakabánya tisztújításaiban is, ahol a király utasítása sze-rint érvényre kellett juttatnia a katolikus vallás érdekeit. A királyi adóknak tisztjei és gondnokai laktak a városban. Híresek voltak Léva vásárai, még a Hódoltságból is felkeresték. Léva fontosságát tartozékbirtokai emelik ki a legjobban: Újbars, Óbars és Bát mezõvárosok; Ludány, Fegyvernek, Csánk, Óvár, Nagyod, szecse, Alsóvárad, Kisszecse, Sólymos, Keszi, Podluzsány, Kelecsény, Mohi, Nagy-györöd, Tótbaka, Élesfalva, Felsõalmás, Viszoka, Gyekés, Podvedla, Lissó, Töhöl, Hull, Léh, Pásztó, Szalaba, Perebcsény, Szakállas, Mikola, Bagtinya, Jenõ, Szo-kolya jobbágyfalvak; Kér, Berkenye, Darázsi, Mined, Nagysáró, Kistõr jobbágy-falvakban részbirtokok; Óléva, Pusztakovácsi, Vinár, Pusztapacsi, Ledény

pusztá-ban részbirtokok; Bars, Nyitra, Hont, Nógrád megyékben; végül még Baranya és Tolna megyében is volt némi birtokjoga a várnak. Eme szétszórt birtokok lelki-pásztori gondozása, illetve megtérítése valóban hatalmas feladat volt, amely kép-zett, buzgó és nagyszámú papságot igényelt.⁸³

A város és a vár vallási viszonyai a 16. század hatvanas éveitõl kezdve rendkívül kedvezõtlenül alakultak a katolicizmus számára. Az Oláh-féle egyházlátogatások jegyzõkönyvei kiemelik, hogy a templom teljesen tönkrement, szinte istállóvá süllyedt a Balassa Menyhérttel vívott harcokban: vára erõs volt, vitézei bátrak, de papjuk átpártolt az új hitre és mintegy hetven éven át nem találunk katolikus pa-pot Léván. Mindamellett az õsi hit szikrája nem aludt ki teljesen, fõképpen a Csáky család uralmát megelõzõ idõkbõl vannak érdekes adataink a katolikus resta-uráció feléledésérõl.

Még Bethlen Gábor elsõ felkelése idején az óbarsiak a közeledõ török és rác se-regek elõl a Garam vagy Léva folyóba rejtették harangjukat, a hadak szétoszlása után a lévai kálvinisták titokban kiemelték a harangot és annak a templomnak a tornyába akarták felhúzni, amelyet a városban, Õfelsége a király telkén építettek maguknak a katolikusoknak jogsérelmével és a lévai harmincad számtisztjének (rationista)tiltakozása ellenére. Amikor a számtiszt felelõsségre vonta õket, azzal védekeztek, hogy a fejedelemtõl és a töröktõl kapták a harangot, amikor még õk uralkodtak Léván. A pozsonyi Magyar Kamara felkérte a felsõ-magyarországi fõ-kapitányt, hogy utasítsa rendre a lévai újhitûeket. 1628 nyarán a lévai protestáns nemesek, polgárok és vitézek azt kérték a Kamarától, hogy hagyja meg õket a nagy- és ólévai kilenced birtokában, amelyet Dobó Ferenctõl és Kollonich Szig-friedtõl kaptak. Dobó és Kollonich ideje azonban lejárt, a Kamara arra törekedett, hogy a király közvetlen jogterületérõl eltávolítsa a prédikátort, ezért utasította Kováchy Miklós kamaratisztet, hogy mozdítsa el a prédikátort és szerezzen olyan katolikus papot, aki magyarul és a német katonaságra való tekintettel fõképpen németül tud. A Kamara erre felszólította Forgách Miklós generálist, hogy legyen segítségére Kováchynak abban, hogy a lévai lutheránus lelkész papi jövedelmétõl

83 Dobó István részére tett adomány: MNL-OL MKL Libri regii (A 57), vol. 2, n. 584. – Kollo-nich Szigfried Léván 1605. január 15.: uo., vol. 5, n. 266. – 1617-ben Léva még mindig Althan kezén van:

uo., MKLev., Exped. Cam. (E 15), fol. 373. – Csáky László birtokszerzései, megkapta Végles várát 1636 februárjában: uo., MKL Libri regii (A 57), vol. 9, n. 77. – Egy évvel elõ bb lett Pápa birtokosa: uo., n. 75.

– 1640. május 5-én a király Csáky Lászlónak adományozta Léva várát minden tartozékával egyetem-ben: uo., n. 207; MKLev., Exped. Cam. (E 15), 1640. május 15. 202. cs. – Csákyné Batthyány Magdolna 1659-ben végrendelkezett: uo., MKL Libri regii (A 57), vol. 12, n. 154. – De Andreis Ferenc panasza 1588-ból: uo., Acta Jesuitica (E 152), Irreg., B 313. fasc. 86 [régi jelzet]. –EmberGyõzõszerint a lévai harmincadhivatal csak a 17. század elején jelenik meg a hasonló hivatalok sorában.Az újkori magyar köz-igazgatás története Mohácstól a török kiûzéséig, Budapest 1946, 219. – De már a 16. század közepérõl van-nak adatok a lévai harmincad mûködésérõl: MNL-OL MKLev., Exped. Cam. (E 15), 1575. május 4. 35.

cs., fol. 42. – Tatay lévai harmincadtiszt panaszkodott 1629. július 19-én, hogy Barsban és más várme-gyékben is háttérbe szorították a katolikusokat a hivatalok betöltésében vallásuk miatt: uo., MKLev., Litterae ad Cameram (E 41).

megfosztásra kerüljön, amely jövedelem egyedül a katolikus papot illeti meg. Sike-rült is katolikus papot keríteni. A Magyar Kamara az Udvari Kamara hozzájárulá-sával a királyi bevételekbõl kívánta biztosítani a plébános megélhetéséhez szüksé-ges feltételeket, annál is inkább, mivel a lutheri felekezet hívei még a prédikátor fizetésérõl sem igen gondoskodtak, de nem is nagyon tudtak. Hiziry Miklós nóg-rádi harmincados, az üresedésben lévõ lévai harmincad kezelõje 1629-ben jelentette Partinger Gáspár kamarai tanácsosnak, hogy a papot behelyezte a várba, ahol sok katolikus vitéz van és gondoskodott, hogy a váruradalomból befolyó jövedelmébõl a prédikátor helyett õ kapja meg a papnak kijáró részesedést. A katolikus pap jelen-léte felgyújtotta a felekezeti gyûlölködés lángját. Tatay János kamaratiszt írta 1629. július 19-én Léváról: „Nulla calamitas sola. Im, ismeg mas kelepczeben esem:

mert latvan az emberek Gyamoltalan Voltomat, engem mint valami predat csak ugy tartanak, fõkeppen az kik az Papista hitert gyülõlnek mind veszedelmemre ügyekeznek…”. A lévai akatolikusok nem adták meg magukat, hanem 1638-ban kijavították a katolikus templom közelében álló imaházukat és tették azt olyan fel-tûnõ zajjal, hogy zavarták a katolikus istentiszteletet. A király tehát elrendelte, hogy építsenek maguknak a régi méreteinek megfelelõ új imaházat a templomtól megfelelõ távolságban. Ezzel az uralkodó eleget akart tenni a bécsi békekötésnek, amely biztosította a vallásszabadságot a várbeli és mezõvárosi protestánsoknak.⁸⁴

Ebben a feszült helyzetben vette át a várat és az uradalmat Csáky László, aki 1640. május 15-én kapott adományt Lévára. Csáky 1651. május 23-án, majd június 2-án és 3-án, mielõtt köszvény bántalmai orvoslására valamelyik

felsõ-magyaror-84Léva vallási viszonyairól: A barsi zsinat a gyenge hívek megbotránkoztatásának elkerülése vé-gett megengedi, hogy megtartsák az apostolok ünnepeit.Thury Etele,A dunántúli református egy-házkerület története, I, Pápa, 1908, 115. – Az óbarsi harangról: MNL-OL MKLev., Exped. Cam. (E 15), 1627. január 13. 127. cs., fol. 87. – A lévai katolikusokról 1628. július 22-én a Kamara: uo., 190. cs., fol. 38.

– Hiziry Miklós 1629-ben írta a Kamarának, hogy helyezzenek katolikus papot a lévai várba, ahol sok katolikus vitéz van, és ne prédikátor élvezze a vári uradalmakból befolyó jövedelmet: uo., MKA Acta eccl. (E 150), Irreg., fasc. 80 [régi jelzet]. – 1628. július 22-én a Magyar Kamara elõadta az Udvari Ka-marának, hogy a lévai katolikusok gondozására megfelelõ papot küldjenek Lévára, eddig a fõkapi-tányok és földesurak vallási hovatartozása szerint hol katolikus, hol lutheránus, hol kálvinista pap mûködött a templomban, a lutheránusok nem képesek prédikátort tartani, de nem is igen hajlandók azt fizetni. Uo., Exped. Cam. (E 15), 130. cs., fol. 38. – 1629. február 29-án a Kamara felszólította Kováchy Miklóst, hogy a lutheránus pérdikátor eltávolítása után szerezzen katolikus papot, aki tud magyarul és fõképpen németül a német õrség miatt, legalább arra az idõre, amíg valakit nem helyeznek oda végle-gesen és nyomban jelentse, ha ilyet talált, újabb levél készült ugyanezen ügyben hozzá június 6-án, júli-us 13-án Forgách Miklóst is megkereste az ügyben. Uo., fol. 175. 219. 132. cs., fol. 68. – 1638-ban a lévai és a lévavári akatolikusok, nemesek kijavítják régi kápolnájukat, de nagy lármájukkal zavarják a katoli-kus istentiszteletet, a Kancellária ezért elrendelte, hogy építsenek maguknak kápolnát megfelelõ tá-volságban a katolikus templomtól. MNL-OL MKL Conc. exp. (A 35), 1638/190. – 1675. november 23-án kiállított kimutatás szerint Péterffy András esztergomi kanonok, barsi fõesperes Léván és fiók-falvaiban 170 katolikust jegyzett fel.Meszlényi Antal:Szelepcsényi prímás és Északmagyarország rekatolizálása, Theologia 2 (1935) 215–225 és 325–337, 219. – 1677. augusztus 9-én a Kamara a lévai prédi-kátor ellen: MNL-OL MKLev., Exped. Cam. (E 15), 221. cs. – Diósdy Mihály:„Relatio et informatio in negotio religionis quo ad comitatum Hontensem anni 1681”.Uo., Acta Jesuitica (E 152), B 294 [régi jelzet].

szági melegfürdõbe indult, levélben a pálos rendhez fordult és elõadta, hogy leg-forróbb vágya és törekvése a katolikus hit érdekeinek elõmozdítása és a katolikus hit terjesztése birtokain. Léva vára, a város és a váruradalmak, folytatta a nagyúr, mindenütt az eretnekség uralma alatt állnak, és ha nem igyekeznék óvni a katoli-kus hit még megmaradt szikráit, az eretnekség sötétsége már régen elborította vol-na a katolicizmus gyenge világosságát, félõ, hogy ez a végsõ romlás végzetszerûen bekövetkezik, ha útját nem állja megfelelõ eszközökkel. Ezért a pálos rend kápta-lanjához fordult és kérte, hogy az apostoli országban szerzett érdemeire tekintve, legyen segítségére a katolikus hit felemelésében és az újhitûek megtérítésében. Lé-ván éppen a pálos rendre kíLé-vánta bízni a lelkipásztorkodást és ígérte, hogy kolos-tort épít a rendnek. A káptalan június 11-én örömmel fogadta a gróf ajánlatát, meg-bízta a fõperjel helyettesét, hogy tárgyaljon Csákyval.

Nem tudjuk figyelemmel kísérni a fõperjelhelyettes és a fõúr tárgyalásait, mert a rendi évkönyvek és a levéltári anyagunk mélyen hallgatnak róluk. Annyi bizo-nyos, hogy Léva kiesett a pálosok térítõ és lelkipásztori munkakörébõl. A rend nem tartotta remete jellegével összeegyeztethetõnek a plébániavezetést, ha nem volt helybeli kolostor, amelyben a szerzetesi élet közössége biztosította volna a vi-lággal érintkezõ plébános lelkiségének mûvelését. A kolostor építése pedig valószí-nûleg azért maradt el, mert a gróf nemsokára kimúlt ebbõl az árnyékvilágból. Fele-sége, Batthyány Magdolna 1655-ben már mint özvegy levelezett a pálos renddel más rendi ügyben. Késõ bb a Bars megyei máriacsaládi kolostor feléledése lehetõvé tette, hogy a rend bekapcsolódjék a Léva környéki falvak hitéletének alakításába.⁸⁵

5. A nagyszombati rendi papnevelõ missziós jellege

A pálos rend felemelkedésének egyik kerékkötõje a szerzetes utánpótlás és a rendi papképzés hiányossága volt. A Trentói Zsinat és a katolikus restauráció pápáinak rendelkezéseit, amelyek elõírták a szerzetesképzõ intézetek és a pap-képzõ iskolák felállítását, nem hajtották végre. A szerzetesjelöltek a rendtagok-kal együtt éltek és a kispapok többnyire házilag tanulták a bölcseletet és a hittu-dományt. A rendi reform bevezetésével egyidõ ben kiépítették a noviciátusok és studentátusok vagy studiumok hálózatát. A század második felében a pálos rend a nagy szerzetesrendek példájára megkapta a Szentszéktõl a doktorrá avatás jogát, ami elõmozdította a rendi tagok magasabb tudományos kiképzését. Addig elsõsor-ban a pápai kollégiumok alapítványi helyein tanuló rendtagok érhették el a doktori fokozatot. A pálos rend eme általános tanügyi törekvéseibe illeszkedik bele a

nagy-85Némethy,Series parochiarum et parochorum, 151. –Kollányi,Esztergomi kanonokok, 260. 284.– IlléssyJános,Léva 1663. évi ostromához, Történelmi Tár 1903, 373–386. –Sz.Kiss Károly, Monográ-fiai vázlatok a barsi ref. esperesség múltja s jelenébõl, Pápa 1879, 15.–Bucko,Reformné Hnutie, 86. 203. 216.

szombati rendi papnevelõ alapítása. A szerzet fokozatos gazdasági megszilárdulása és nagylelkû jótevõk áldozatossága elõsegítette az új szellemi gócpont létesítését, ami egyidõben zajlott a bánfalvi noviciátus megszervezésével.

A papnevelõ nem kaphatott volna alkalmasabb helyet Nagyszombatnál. A vá-ros száz év óta a magyar katolicizmus kormányzati és szellemi központja. Itt szé-kelt az esztergomi érsek, az ország prímása, itt mûködött a Pázmány alapította egyetem, a különféle kollégiumok és papnevelõk sora, innen irányították a katoli-kus restauráció folyton szélesedõ hullámzását. A tanintézetek a jezsuiták kezén voltak, akik Nagyszombatban is ugyanazon elvek, ugyanazon szellem és ugyan-azon módszer szerint tanítottak, mint egyebütt világszerte. Ebben az idõ ben már a magyar ferenceseknek is volt papnevelõjük a városban. A szellemi élet aeropágjából a pálosok sem hiányozhattak.

Még mielõtt azonban hozzáfogtak volna a papnevelõ felállításához, Stassewsky Miklós a nagyszombati jezsuiták konviktusába küldte Petracsics Károly és Winkler Ferdinánd rendi kispapokat, az egyiket hittudományra, a másikat logikára.

A missziós papnevelõ felállítása Ivanovics Pál fõperjel és Vanoviczy apostoli misszionárius nevéhez fûzõdik. Még Borkovics 1650-ben megbízta Petroviczy György elefánti fõnököt, hogy szerezzen megfelelõ városi házakat Nagyszombat-ban. Augusztus havában meg is vettek két házat a Posztó utcában, amelyeket Vanoviczy a rendelkezésére bocsátott pénzekbõl a célra átalakított. Az új intéz-mény 1653-ban nyílt meg elõkelõ egyházi és világi személyek jelenlétében, akik fi-gyelemmel kísérték a feléledõ pálos rend emelkedését. Vanoviczy lett a ház elsõ elöljárója. A rendfõnök Vanoviczyhez intézett levelében határozottan kiemelte, hogy az új alapítással megerõsíteni kívánta szerzetét abban a hatalmas küzdelem-ben, amelyet az eretnekségektõl megfertõzött ország vívott, hogy visszaállítsa a régi hit uralmát. Vanoviczy bölcs házi szabályokat szerkesztett mind az elöljárók, mind a növendékek számára, hozzáfogott az épületek fejlesztéséhez is, azonban na-gyobb arányú építkezéseket csak a hetvenes évek elején hajtottak végre.

Az ajándékozást Rákóczi László 1200 forintos felajánlása nyitotta meg. Csupán a jelentõsebb adományokra óhajtunk kitérni. Kéry János fõperjel, váci püspök Lengyelországba férjhez ment nõvérével közösen nagyszombati nemesi udvarhá-zukat adományozták a papnevelõnek. Zongor Zsigmond váci püspök 2055 magyar forint, Vlahovics János vulkapordányi plébános pedig 1000 forint adománnyal já-rultak hozzá az intézet alapozásához. Vanoviczy és Szára József lelkiigazgató Borkovics fõperjel hozzájárulásával nyolc istvánfalvai jobbágyot szerzett 1660 szep-temberében Szentgyörgyi Ferenc váci püspöktõl, pozsonyi préposttól. Bosnyák Péter 2000 Ft-t hagyott az intézetre végrendeletében. Pozsgay Miklós nagypré-post, szkopjei püspök, Vanoviczy egykori társa a római papnevelõ ben és mások is tekintélyes segélyt juttattak az intézetnek, így Bársony György kanonok, barsi fõesperes, késõ bb váradi, egri püspök, a katolikus megújulás jellegzetes egyénisége, pálosaink nagy barátja, fedezte a gyertyaszükségletet, hogy a kispapok világítás mellett tanulhassanak. Vanoviczy 1660 tavaszán 300 Ft-ot adott Fodoróczy Péter

máriavölgyi vikáriusnak, mint a Pálfalvay váradi püspök, szepesi prépost által tett alapítvány utolsó részletét, amely két magyarbéli szõlõ megszerzésére szolgált.

Bársony György 1661-ben a rendháznak adományozta semptei szõlõjét, illetve Vanoviczy 1665. augusztus 12-én 124 Ft-ot vett át Bartók István tinnini püspöktõl Gyöngyössy Pál hagyatékából ugyancsak a papnevelõ javára.

Vanoviczy minden eszközt felhasznált, hogy intézményét, amelynek alapítását az anyagi eszközök hiányában némi tartózkodással engedélyezte a rend, szilárd anyagi alapokra helyezze és fejlessze. A fõurak és a fõpapok jelentõs támogatása mel-lett a polgárság kisebb segítségét sem vetette meg. Lelki gyermeke volt Gyöngyössy Pál nagyszombati kereskedõ, család és rokonság nélkül álló magányos ember. Halá-los ágyán, mivel már nem volt ereje, hogy a városban székelõ esztergomi káptalan mint hiteles hely elõtt végrendelkezzen, két tanú elõtt Vanoviczyt bízta meg, hogy szerény „keresminyét” holta után belátása szerint ossza szét különféle jótékony cé-lokra, de ne feledkezzen meg üdvösségérõl sem, mondjon és mondasson szentmisé-ket érette. Este volt már, nem tudott írni, ezért csak kézfogással adta át megbízá-sát. Vanoviczy nyomban felkereste az érseket, Lippay Györgyöt, azonban a német hatóság feltartóztatta õt és leszállította a postakocsiról, amelyen utazott. Visszament a beteghez, de magára hagyatottan és alélva, talán már holtan találta õt, feladta még az utolsó kenetet, harangoztatott halálára, koporsót rendelt, „feles szövítnekeket”

vett, szóval tisztességes temetést rendezett, miséket mondott és mondatott érette.

A pénzt Gubasóczy János nagyszombati születésû esztergomi kanonoktól kölcsö-nözte, majd Lippay György utasítására a hagyatékot kezelõ káptalan nagyprépostjá-tól, Bartók István tinnini választott püspöktõl, az érsek helytartójától a hagyaték terhére „conteltatott”, 124 Ft erejéig. Vanoviczy felpanaszolta, hogy mi lett a sorsa magára maradt Gyöngyössy vagyonának: bizonyos Malatinszky megdézsmálta, el-lopta a halott párducbõrét, aranyos londékját, kócsagtollát és egyéb portékáját, a prí-mási kasznár pedig feltörette ládáját és annak tartalmát odaadta bizonyos Kötves Já-nosnak, akinek semmi köze sem volt Gyöngyössy „keresminyéhez”, ugyanakkor kisemmizték Somogyi György prímási tiszttartót és az irgalmas testvért, akik sokat segítették egészségében és betegségében egyaránt, étellel, itallal megenyhítették a beteget. Végül Vanoviczy azt kérte a prímástól, hogy a hagyaték szétosztásában ne feledkezzék meg a nagyszombati pálos rendházról.

Vanoviczy az édesatya szeretetével és a hitterjesztõ buzgalmával munkálkodott élete végéig a nagyszombati papnevelõ anyagi, szellemi, erkölcsi felemelkedésén.

Örömmel számolt be a Propaganda Kongregációnak intézménye elsõ küzdelmei-rõl, sikereirõl. Jelentette, hogy Obosztenecz Jakab intézeti lelkiigazgató, miután a prágai kollégiumban elvégezte tanulmányait, a nagyszombati egyetemen szerzett hittudományi doktori fokozatot. Õ volt az elsõ, aki mint külsõ bejáró hallgató – azaz nem a jezsuiták vezette valamely kollégium növendéke – érte el a doktori cí-met. Az új doktor nemsokára a bécsújhelyi rendi bölcseleti fõiskola tanára lett, ahol tizenkét növendék hallgatta nagy felkészültséggel tartott elõadásait. Az egyik nagyszombati hallgató, miután szervezete nem bírta a római éghajlatot, a négyéves

hittudományi tanfolyam második felét Nagyszombatban hallgatta, majd egymás után megszerezte a borostyánkoszorút és a doktorátust. Ekkor elöljárói a lepogl-avai rendi fõiskolára helyezték, ahol tizennyolc rendi kispap volt a hallgatója. Más növendékek, elhagyva Nagyszombatot mint hitszónokok és hitterjesztõk, elöljá-rók különbözõ kolostorokban kaptak beosztást: kettõ Pápára, a kálvinizmus du-nántúli gócába, az egyik a város, a másik bizonyára a vár németajkú õrségének lelki gondozására; egy Újhelyre, kettõ Elefántra hitszónoknak, azaz hitterjesztõnek meg gondnoknak; egy németül tudó Bécsújhelyre a bölcselet tanárának és helyet-tes hitszónoknak; egy Máriavölgybe, a folyton fejlõdõ búcsújáróhelyre ugyancsak hitszónoknak. A nagyszombati papnevelõnek rendszerint tizenkét hallgatója volt, nyolcan a hittudományi tanfolyamot, négyen a bölcseletit végezték, átjárva a je-zsuiták egyetemére, amíg a pálos rend Kéry János fõperjel és Vanoviczy közbenjá-rására a Szentszék meg nem adta Nagyszombatnak a doktori fokozat adományozá-sának a jogát. Vanoviczy a Szentszékhez felterjesztett kérvényében hangoztatta, hogy a tudományos fokozat engedélyezése nagymértékben emelni fogja mind a katolikus, mind az országos közvélemény elõtt a rend és a hitterjesztõk tekinté-lyét. A kiváltságot adományozó pápai bréve is kiemelte, hogy a doktori fokozat adományozása elõmozdítja majd a pálos rend széleskörû szellemi és tudományos emelkedését és jótékony hatását megérzi a hitterjesztés ügye is.

Elöljárók, tanárok és hallgatók valóban magasra emelték a nagyszombati ren-di fõiskola hírnevét. Számos hitterjesztõ itt kapott tüzet az apostoli munkára, mint Acsády Bonifác, Magyarossy vagy Mogyoróssy János, Barilovics Lajos, Nádasdy László, Esterházy Imre, a pálos rend ragyogó csillagai, Jambrehovics vagy Jambrikovics László lepoglavai tanár, majd csáktornyai elöljáró, rendi kor-mánytanácsos, akit hitvitázó tudományáért „a pálosok csillagának” neveztek, és akit Zebec Gergely zágrábi kanonok nem habozott Aquinói Szent Tamáshoz ha-sonlítani. A lelki vezetõk közt találjuk a fáradhatatlan Szára Józsefet, Nádasdy Lászlót pedig a perjelek sorában.

A nagyszombati jezsuiták mindvégig kedvelték a törekvõ pálos hallgatókat, Keresztes István rektor, amidõn arról értesítette a rendi elöljárót, hogy Ferenc és Ferdinánd testvérek nemsokára megszerzik a doktori fokozatot, a rendtõl kért rö-vid idõre hitterjesztésre alkalmas szerzetest kiskomáromi birtokukra.

A fent említett pápai bréve erejénél fogva felállított rendi egyetemek mellett a különféle pápai kollégiumokkal egybekötött egyetemek, a római Gregoriana, a bé-csi, olmützi és prágai egyetemek és kollégiumok továbbra is a magasabb tudomá-nyos képzés gócpontjai maradtak, a Propaganda Kongregáció éppen Vanoviczy példája nyomán értékelte a Germanicum jelentõségét.⁸⁶

86Már a Liber Vitae et Mortiselõszava kiemelte a nagyszombati alapítás jelentõségét. MNL-OL MKA Acta Paulinorum (E 153), vol. 129. – Borkovics és Ivanovics törekvéseirõl:Benger,Annalium Eremi-Coenobiticorum…, 2. 76. – Petroviczy György megbízatásáról ELTE EKK Ab 154, tom. I, pag.

373. –Kisbán,A magyar pálosrend, I, 215. – Kürthy Szabó András, neje Kis Erzsébet és Mihály fiuk 1654.

július 15-én eladják Vanoviczynek a nagyszombati Ürge-hegyi szõlõjüket, amely Hegedûs Györgyé és a

6. Pápa és Nagyszombat kisugárzása Nádasdy Ferenc uradalmában

A nagyszombati pálos papnevelõ elsõ kisugárzása módot nyújtott arra, hogy közelebbrõl megismerjük Nádasdy Ferenc országbíró, a nemzet nagy vértanúja ka-tolikus lelkiségét, amely õt a kaka-tolikus megújulás meggyõzõdéses terjesztõjévé tet-te az országban elszórt birtokain és a nemzeti közéletünkben egyaránt.

Nádasdy Ferenc õse, Nádasdy Tamás nádor I. Ferdinánd oldalán, a vallási ket-tõsség jellemzõ példája: nem szakít az õsi Egyházzal, talán méltósága és a királytól való félelem is visszatartotta, azonban pártolja az új hit prédikátorait, akik lassan-ként meggyökereztetik a földesúr birtokain a hitújítás lutheri formáját. Fia, Fe-renc idején, a század második felében végbemegy a birtokok elprotestantizálása és egyházi megszervezése, mégis királyi tanácsosi esküjében a Szentháromság mellett a Boldogságos Szûz Máriára és a szentekre is hivatkozva kötelezte el magát tisztsé-ge méltó betöltésére. Ferenc fia, Pál a következõ század elsõ évtizedeiben hithû és

tót prédikátoré között volt, 55 forintért. MNL-OL MKA Acta Paulinorum (E 153), fasc. 464. – Zorkovics Pál levele ugyanott, Rákóczi László atyja országbíróisalariumát engedte át a nagyszombati papnevelõnek, az Udvari Kamara 1655. június 18-án leküldte véleményadásra a Magyar Kamarának Ivanovich fõperjel ez ügyben felküldött felterjesztését, amelyre a pozsonyiak július 1-jén válaszoltak elis-merve a hátralékok fennállását. Uo., MKLev., Exped. Cam. (E 15), 173. cs., fol. 9. – Dersffy János nyug-tája 300 tallérról „ex pretio commutationis domus”, 1657. szeptember 3-ról Bóka Mihály városi jegyzõ kiállításában, az esztergomi káptalan 1659. december 24-rõl, uo., fasc. 465. – Rudniczey Lukács és neje Latay Katalin szerzõdése 1664. október 1-rõl, uo. – AzActa Paulinorumkövetkezõ kötegei is rengeteg adományról szóló iratot tartalmaznak, például Kéry Petronella Sophia Praznovska Czenstochowa 1672.

április 1-jén a nagyszombati Posztó utcai ház adományozásáról: uo., fasc. 465. – Zongor, Vlahovics, Bos-nyák adományairól: ELTE EKK Ab 154, tom. I, pag. 612–614. – Ivanovich 1000 Ft-járól: MNL-OL MKA Acta Paulinorum (E 153), fasc. 385. – Pozsgay hagyatékáról:Kollányi Ferencz,Két hagyatéki lel-tár, Történelmi Tár 1895, 549–559, 549–557. – Fodoróczy Péter máriavölgyi vikárius levele, amelyben állítja, hogy Vanoviczy János kormányfõtanácsostól„levasse et percepisse florenos 300, quos Pálfalvay electus Varadiensis, praepositus Scepusiensis ad complementum suae fundationis transmisit”abból a célból, hogy azon Magyarbélen két szõlõt vegyenek a nagyszombati tanulóház javára. Aláírta Csepellényi György táli szuperior és Dankovich István szerzetes Máriavölgyben 1660. május 20-án. MNL-OL MKA Acta Jesuitica (E 153), Reg., Residentia Szatmariensis fasc. 7. – Zongor 2066 Ft-ja, Szentgyörgyi, Szára, Bos-nyák adományügyek, Esterházy Mária Homonnainé kölcsönügye: ELTE EKK Ab 154, tom. I, fol. 357.

359. – A Gyöngyössy-ügy iratai: MNL-OL Acta Jesuitica (E 152), Reg., Collegium Tyrnaviense, fasc.

34, n. 17. 19. 21–22. 45–46. – Ivanovics fõperjel ezekkel az elismerõ szavakkal nevezte ki Vanoviczyt elöljáróvá:„in cuius zelo, pietate, doctrina, dexteritate, solicitudine ac devotione multo in Domino confidimus”.

OSzKK Fol. Lat 2933/I, fol. 64. –Kollányi,Két hagyatéki leltár, Történelmi Tár 1895, 555. – Vanoviczy tevékenységérõl:„Memorabilium Residentiae Tyrnaviensis lib. I”.1656-ban, 1658-ban házfõnök, mellette lelkiigazgató mûködik 1665-ben, 1666-ban, amikor rendi megbízásból Rómába indul, 1668. május 1-jén tér vissza, gyarapítja a rendház vagyonát, hogy a kispapok nyugodtan tanulhassanak. MNL-OL MKA Acta Paulinorum (E 153), fasc. 476/a. – Petracsics Károlyról és Winkler Ferdinándról: ELTE EKK Ab 154, tom. I, fol. 380. – Obosztonecrõl: OSzKK Quart. Lat. 1900, fol. 43. – Uo., Fol. Lat. 1114. Status et cursus studiorum. – Káldy Ignác jezsuita, aCollegium Generale Cleri Hungariaerektorának levele a be-járó pálos kispapok öltönyérõl 1660. szeptember 15-rõl: ELTE EKK Ab 154, tom. I, fol. 376; OSzKK Fol. Lat. 2933/II, fol. 313. –Kisbán,A magyar pálosrend, I, 184. 226. 235.

buzgó lutheránus, 1632-ben nemesi udvarházat(curia nobilitaris), egész jobbágytel-ket és malmot adományozott udvari hitszónokának. Pál fia, ifjabb Ferenc szintén kilépõ, sõt harcos protestáns fõúr, noha jelentõs egyházi birtokokat és kegyurasá-gokat élvezett õseitõl szerzett zálogjog alapján. Ilyen jogcímen tiltakozott Fraknó várában a nádor elõtt és levélben Lippay prímás elõtt, hogy a jezsuiták iskolát nyis-sanak a soproni keresztesek házában.

Nádasdy Ferenc feleségül vette Esterházy Anna Juliannát, a nagy nádor édes leányát. Már ez a lépés is közelebb hozta Nádasdyt a katolikus valláshoz, a nádor és családja mély vallásossága, a fõpapok hatása, a jezsuiták meggyõzése, és a kato-likus légkör megérlelte megtérését. Olaszországban, mint atyja, õ is szemlélhette a kibontakozott katolikus megújulás ragyogását, Padovában, Sienában és más olasz városokban az egyházi mûvészet pompáját a kezdettõl a reneszánsz és ba-rokk magaslatáig. Nálunk is nehéz küzdelmek árán éppen nagy fõpapjaink és fõ-uraink támogatásával egyre jobban erõsödött és terjedt a katolicizmus és vállalta a magyar nemzet szellemi arculatának kialakítását. Megtérése általános örömet keltett a hazában, Bécsben és a pápai udvarban egyaránt. X. Ince pápa 1645. július 30-án meleghangú brévében fogadta az egyház kebelére tért férfiút és példájától mások hasonló lépését remélte. A bécsi nunciusok és a pápák különféle kiváltsá-gokkal és kegyekkel nyilvánították örömüket, nagyrabecsülésüket. Élete végén Nádasdy felkereste régi kedves városait, ahol jogi tanulmányokat folytatott és az Örök Városba tartott.

A pápa 1652 januárjában, majd október 12-én a hordozható oltár(altare portatile) használatának kiváltságát adományozta Nádasdynak, amelynek alapján udvari papja bármely alkalmas helyen, esetleg a szabad ég alatt(sub divo)is megszentelt ol-tárkövön misézhetett ura számára. VII. Sándort nagy örömre és reményekre han-golta Nádasdy mély hitbõl és odaadó buzgóságból fakadó levele és Scipione Panna-chieschi d’Elci pisai érsek, bécsi apostoli nuncius kedvezõ tájékoztatása a fõúr egyházpolitikai törekvéseirõl és a katolikus hit terjesztése érdekében földesúri bir-tokain kifejtett buzgóságáról, ezért 1658. március 1-jén kelt levelében különféle bú-csúk engedélyezésével tüntette ki õt. Miután Pannachieschi d’Elci(Scipio Cardi-nalis ab Ilcio)a tavasz folyamán megkapta a bí bort és egyelõre Antal larissai érsek, majd Carlo Carafa aversai püspök foglalta el a helyét – annak a hasonló nevû fõ-papnak a rokona, aki Pázmány idejében mind a két méltóságot betöltötte –, az egy-házfõ március 9-én, majd július 24-én Nádasdyhoz intézett brévéiben áldását küldte nunciusai által a fõúrnak. Hangoztatta nagyrabecsülését és kiküldöttjeivel együttmûködésre serkentette a katolikus vallás érdekében. A következõ év au-gusztus 28-án VII. Sándor megadta a hordozható oltár kiváltságát, úgy látszik a ki-váltságlevél nem érkezett rendeltetési helyére, mert 1660. november 26-án Carafa nuncius adott hasonló kiváltságot a grófnak, 1661. november 9-én pedig nejének.

VII. Sándor hivatkozva a Carafa nunciustól kapott értesülésre, megdícsérte Ná-dasdyt buzgóságáért, amelyet a magyar országgyûlésen mint az ország bírája kifej-tett a katolikus vallás érdekében, 1662. november 25-én. A pápa figyelmességére