A védő indítványtételi jogáról általában

A Be. 243. § alapján a tárgyaláson részt vevők indítvány tételére jogosultak, ha a törvény eltérően nem rendelkezik. A védő és a terhelt is jogosult tehát arra, hogy a tárgyaláson indítványt tegyen különböző eljárási - elsősorban bizonyí-tási - cselekmények elvégzésére. Ha a bíróság elutasítja az ilyen kérelmet, akkor azt legfeljebb jogorvoslat útján lehet sérelmezni,⁴⁰⁸ de más módon nem lehet

‘kikényszeríteni’ annak végrehajtását.

E helyütt megjegyezném, hogy a terhelt egyáltalán nem kötelezhető arra, hogy bármiféle (bizonyítási) indítványt terjesszen elő az eljárás során. Mindez az ártat-lanság vélelméből logikailag következő eljárási lehetőség, egyfajta egyoldalú, de nem indokolatlan ‘perjogi elitizáció’. A tétel akkor is igaz, ha a terheltnek olyan bizonyíték áll rendelkezésére, amely a felelősségének kizárását, vagy lényegesen enyhébb megállapítását vonná maga után. Neki ugyanis nem kötelessége

elősegí-404 FENYVESI (2002a) i. m. 105.

405 Uo.

406 Uo. 106–107.

407 Uo. 107.

408 Mivel a védelem bizonyítási indítványának elutasítása pervezető végzésnek minősül, ezért annak elutasítása ellen csak az ítélet elleni fellebbezésben lehet tiltakozni. Ebben az ítélet megalapozatlanságára kell felhívni a bíróság fi gyelmét, és az sem aggályos, ha a védő előadja az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének lehetőségét.

teni a jogszolgáltatás hatékonyságát (nem így a védőnek, akinek az ilyen tárgyú bizonyítékok feltárása nemcsak etikai, hanem törvényi kötelezettsége is).

A Be. 285. § alapján az ügyész, illetve a vádlott és a védő által indítványo-zott bizonyítási cselekményekről és azok sorrendjéről a tanács elnöke az ügyész, illetve a vádlott és a védő indítványainak a fi gyelembevételével határoz. Az ügyész által indítványozott bizonyítás rendszerint megelőzi a vádlott és a védő által indítványozott bizonyítás felvételét. A bizonyítási indítvány az indítványté-teli jog érvényesülésének legfontosabbika, hiszen az annak következtében elren-delt bizonyítási cselekmény perdöntő tényeket, adatokat szolgáltathat a terhelt bűnössége, illetőleg az adott bűncselekmény bizonyíthatósága tekintetében. A védő által előterjesztett indítvány ugyanakkor annyiban különbözik az ügyé-szitől, hogy előterjesztésére általában akkor is sor kerül, ha sikerének esélye rendkívül csekély. A vádhatóság általában sokkal objektívabb alapon bánik az ilyen indítványokkal, mivel a tárgyalásra már rendszerint rendelkezésére állnak a vádat alátámasztó bizonyítékok.⁴⁰⁹

A védő természetszerűleg indítványozhatja az eljárási cselekményekről készült felvétel bemutatását, szemlét, új szakértő igénybevételét, a bizonyítás kiegészítését, a bizonyítási indítvány tárgya lehet többek között a terhelt indí-téka, a tanú egyénisége, érdekeltsége, a szakértő elfogultsága, annak vizsgá-lata, hogy adott cselekmény adott körülmények között megtörténhetett-e stb.

Bizonyítási indítványnak minősül az is, ami okiratok felolvasására, ismerteté-sére, illetőleg tárgyi bizonyítási eszközök felmutatására irányul. A tárgyaláson valamennyi korábbi vallomás ismertethető, sőt, az egyenesen kötelező kellene, hogy legyen még akkor is, ha a tárgyaláson és a nyomozati szakban tett vallo-mások megegyeznek.

A sikertelen indítványt újra elő kell terjeszteni, ha az eset körülményei indo-kolják (pl. a tanú négyszemközt közli az ügyvéddel, hogy másodjára mégis

409 Bárd ekként jellemzi a kontinentális rendszerek bizonyítási eljárásait: „a büntető igazság-szolgáltatás egyetlen feladata, kizárólagos funkciója valamely ‘történeti tényállás’ megál-lapítása és annak jog szerinti megítélése. A rendszer egyedül e kizárólagos funkcióra vetítve nyitott: ha más, a büntetőeljáráson kívüli forrásokból a tényállás megállapításának elősegítésével kecsegtető információkhoz juthat, úgy azt minden aggály nélkül befogadja.

Ezt szolgálja a bizonyítékok szabad beszerzésének és felhasználásának rendszere; vagyis nem számít, hogy az információkat olyan módszerekkel szerezték be, amelyek idegenek a büntetőeljárás szabályaitól, sőt az információ felhasználásának az sem akadálya, hogy az adott módszer alkalmazása magában a büntető eljárásban tilalmazott. A lényeg ugyanis az, hogy a döntéshozó minden releváns információnak birtokába jusson.” BÁRD i. m. 122.

hajlandó elmondani az igazságot). Ugyanígy az elutasított indítványt is újra be kell nyújtani, ha annak elrendelése mellett meggyőzőbb védői érvek szólnak.⁴¹⁰

Fontos, hogy a bizonyítási indítványt a bíróság számára indokolni kell. Nem szabad azonban, hogy az védőbeszéddé alakuljon át, az az ügy végkifejletével kapcsolatos védői álláspontra legfeljebb csak közvetett módon utalhat.

A bizonyítási indítványokkal kapcsolatban az is tisztázandó, hogy a védő ezek megtétele során egyáltalán nincs kötve a terhelt akaratához és nem is szabad, hogy hagyja magát a védence, illetőleg a hozzátartozók által befolyásolni.⁴¹¹ Sőt, a terhelt tiltakozása ellenére is megteheti az általa szükségesnek vélt indít-ványait, amennyiben azok a mentő, illetőleg enyhítő körülmények feltárására irányulnak.⁴¹² Ebben a körben tehát mindössze egyetlen korláttal szembesülhet a védő, nevezetesen azzal, hogy a bizonyítási indítványának mindig egyirányban kell történnie, csakis a terhelt jogainak és törvényes érdekeinek előmozdítása érdekében.⁴¹³ (Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a terheltnek eleve nem lehetnek célszerű indítványai: ezeket a védőnek meg kell fontolnia, és nem szabad, hogy védence laikus voltának makacs érzékeltetésével automatikusan elutasítsa a helyénvalónak tűnő terhelti megnyilvánulásokat.)

A bizonyítási indítványok megtételének időpontját is a védőnek kell megha-tároznia. Fenyvesi szerint nem ajánlatos a már nyomozati szakban megalapo-zottnak tűnő indítványokat a bírósági szakra hagyni. “Egyrészről, a krimina-lisztika által alátámasztottan az időmúlás sem kedvez feltétlenül a bizonyíté-koknak, másrészről a vádemeléssel újabb hatóság látja felelősségre vonhatónak a terheltet, ami szintén nem kedvez a védelemnek, hiszen befolyásolhatja a bíró-ságot is.”⁴¹⁴ Jelen megállapításoknak általánosságban igazat lehet adni, de azt se tévesszük szem elől, hogy a védőnek elsősorban nem a nyomozó hatóságot, hanem a bíróságot kell meggyőznie jogi álláspontjáról. Ehhez viszont gyakran az szükséges, hogy a védő az adott bizonyítási indítványát (pl. a tanú

kihallga-410 Az elutasítások gyakori oka, hogy az indítványokból nem tűnik ki egyértelműen, hogy azokkal a védő mit kíván bizonyítani. Ha e körülmény valóban fennáll és a kérdést a bíróság sem tudja tisztázni, akkor olyan műhibáról van szó, amit egy megismételt és világos indítvánnyal pótolni lehet. BOLGÁR–KÁRPÁTI–TRAYTLER i. m. 373.

411 E tétel különösen akkor igaz, amikor a terhelt arra próbálja meg rábírni a védőt, hogy törvénytelen, vagy erkölcstelen bizonyítási módozathoz folyamodjon.

412 „Ebben a körben nem zárható ki, hogy a terhelt érdekében tett védői bizonyítási indítvány más, ellenérdekű terhelttárs terhére vonatkozó adat beszerzésére irányuljon, illetőleg annak helyzetét esetleg súlyosbítsa, ez azonban nem válik védváddá, és nem kizárt sem törvényileg, sem az etikai kódex alapján, sem teoretikusan.” FENYVESI (2002a) i. m. 259–260.

413 Az ezeket sértő védői ténykedés a hivatásbeli kötelezettségek súlyos megsértését jelenti és következménye az illetékes ügyvédi kamara által kiszabott fegyelmi szankció kell hogy legyen.

414 FENYVESI (2002a) i. m. 260.

tását) a megfelelő időre tartogassa. Mindez fontos része lehet a védői taktikának, amennyiben annak alapvonalai a vádhatóság előtt nem ismeretesek, avagy azok utóbbi számára nehezen, avagy egyaltalán nem következtethetők ki.

4.13.1. A tanúk kihallgatásának védő általi indítványozására vonatkozó helyzetkép

Ami a védők által indítványozott tanúk eljárásba történő bevonását illeti, korábban már utaltam rá, hogy meglehetősen eltérő eredményeket kapunk a nyomozati és a tárgyalási szak tekintetében. A nyomozati szakban a védelem legtöbb bizonyítási indítványát elutasítják, így a védők ezeket később rendre újra előterjesztik. A Magyar Ügyvédi Kamara honlapján közzétett tanulmány szerint⁴¹⁵ a bírák általában helyt adnak a bizonyítási indítványoknak, ha azok nem teljesen alaptalanok. Az ügyvédek álláspontja szerint ilyenkor sok múlik a bíró személyén, mindazonáltal magam is úgy vélem, hogy amennyiben a vád egyetért a védői indítvánnyal, akkor annak a bíróság szinte majdnem mindig helyt ad. Egyebekben nincs akadálya annak sem, hogy a védő a már elrendelt bizonyítási indítványon kívüli kérdéseket is fi rtasson a tanúkihallgatás során.

A kihallgatott személy ugyanis gyakran olyan körülményt említhet meg, amely az egész ügy megítélését merőben más, de jogilag releváns irányba tereli (pl.

a buszsofőr – aki egyébként az elkövetés időpontjában nem látta a terheltet a buszon – arról nyilatkozik, hogy egy közeli szórakozóhelyről ismeri őt, ahol az rendszeresen kábítószert árul stb.).

4.13.2. A szembesítés által generált feladatok a védő számára

Gyakran alkalmazott - és a védő által is indítványozható - bizonyítási eljárás a szembesítés: az ezen való részvétel nem kötelező, csak megtagadása nem szokásos⁴¹⁶ - írja Traytler. Jellemzően, egyik oldalon általában a terhelt, másikon pedig a tanú áll. A védőnek - a bíróval és az ügyésszel egyetemben - ilyenkor elviekben arra kell törekednie, hogy a szembesítés valóban szembesítés legyen, annak minden tartalmi és fi zikai jellegű (ld. egymás szemébe nézés) aspektusát tekintve. Így ha például az ellenérdekű fél viselkedése vallomásának valódi-sága szempontjából kétségeket támaszt (pl. lesüti a tekintetét, vagy megtagadja

415 A hatékony védelemhez való jog és a joghoz való hozzájutás az Európai Unióban. Országjelentés – Magyarország. http://www.bpugyvedikamara.hu/fi les/41/41019.pdf

416 BOLGÁR–KÁRPÁTI–TRAYTLER i. m. 199.

a szembesítésen való aktív részvételt), akkor a védőnek feltétlenül indítványoznia kell a történtek jegyzőkönyvezését.

Fenyvesi ‘A szembesítés büntető eljárásjogi aspektusai’ c. tanulmánya⁴¹⁷ nyomán a szembesítés lehetséges variációi az alábbiakban alakulnak: 1. terhelt-társak közötti 2. tanúk közötti, valamint 3. a terhelt és a tanú (sértett-tanú) közötti szembesítés. Az első két esetben formailag homogén, a harmadik esetében pedig heterogén szembesítésről beszélhetünk, miután az említett eljárási státuszok azonosságot, illetve különbözőséget jeleznek. Utóbbinál eltérően alakul a fi gyel-meztetések rendje is – írja a szerző. (A résztvevők homogenitása és heterogeni-tása mellett Tremmel még tartalmi homo- és heterogenitást is megkülönböztet, attól függően, hogy az ellentétek forrása mindkét részről tévedésben, illetőleg hazugságban nyilvánul-e meg.⁴¹⁸)

Úgy vélem, védői szempontból az minősül elsődleges kérdésnek a szembesítés indítványozása tekintetében, hogy 1. jelen eljárási cselekmény mennyiben szol-gálhatja a terhelt érdekeit, illetőleg 2. mennyiben összeegyeztethető az a terhelt személyiségjegyeivel. Utóbbi tényezőnek különösen nagy jelentőséget kell tulaj-donítani, hiszen amennyiben a terhelt túlontúl heves vérmérsékletű, avagy épp ellenkezőleg, visszahúzódó (mimóza) típus, a bíróság előtti dialógus többet árthat az ügynek, mint amennyit optimális esetben használna. A védő nem bízhat a tökéletes bírói megérzésben, sosem lehet tudni, hogy a bíró egy-egy indulatos szóváltásnak, avagy ‘könnyes összeborulásnak’ milyen jelentőséget tulajdonít.

A védő feladata tehát többek között az, hogy a szembesítés indítványozása előtt lehetőleg kikérje a védence véleményét, a korábbi szembesítésekről készült jegy-zőkönyveket (ld. nyomozati szak) alaposan áttanulmányozza és a ‘realitások talaján állva’ felmérje ezen eljárási cselekmény várható hatásait. Úgy is mond-hatnám, hogy a védőnek az eset összes körülményét fi gyelembe véve, esetileg kell döntenie erről az indítványáról.

4.13.3. A szakértői bizonyítás lehetősége a védelem oldaláról

Mind a terhelt, mind a védő indítványozhatja szakértő kirendelését, emellett önállóan is készíttethetnek szakvéleményt és kérhetik a bíróságtól az általuk

417 http://www.mjsz.uni-miskolc.hu/200801/3_fenyvesi.pdf

418 TREMMEL: Szembesítés. Kriminalisztika Tankönyv és Atlasz. (Szerk.: TREMMEL–FENYVESI– HERKE) Budapest-Pécs, Dialóg-Campus Kiadó, 2005. 386. Hivatkozza: FENYVESI i. m. http://

www.mjsz.uni-miskolc.hu/200801/3_fenyvesi.pdf

kiválasztott személynek az eljárásba történő bevonását.⁴¹⁹ Ugyanígy: a bíróság által – hivatalból vagy ügyészi indítványra – kirendelt szakértő meghallgatása előtt a védő – észrevétel formájában – kétségbe vonhatja, hogy az adott kérdés különleges szakértelmet igényel-e.

A szakértő feladata az, hogy a bíróság, az ügyészség, illetőleg a nyomozó hatóság kirendelése, továbbá megbízás alapján, a tudomány mindenkori állása szerinti legaktuálisabb (és legelfogadottabb) eredmények alapulvételével olyan szakvéleményt készítsen, ami elősegíti a vád tárgyát képező tényállás tisztázását akként, hogy az abban foglaltakat megerősítse, vagy megcáfolja.

A szakértő kirendelésére vonatkozó szabályok esetében mindenekelőtt azt a tendenciát vélem aggályosnak, hogy a hatóságok automatikusan szakértőt rendel-hetnek ki a korábbi eljárási szakaszokban, ugyanakkor a védelem által felkért személynek a tárgyalási szakba történő bevonására semmilyen garancia sincs.

A megfelelő egyensúlyi állapot kétségtelenül akkor alakulhatna ki, ha mindkét oldal biztos lehetne az általa indítványozott szakértő bevonásában. Jóllehet, ilyen szabályozás esetében okkal aggódna a bíróság amiatt, hogy radikálisan megnőne az egymással tartalmi ellentmondásban lévő szakvélemények száma, ami lelassítaná az eljárást és (esetenként) megnehezítené a döntéshozatal folya-matát is. Mindez azonban nem lehet érv a jogszabályi módosítás ellen, hiszen maga a Be. rendelkezik úgy, hogy ilyen esetekben lehetőség van 1. harmadik szakvélemény beszerzésére (a bíróság részéről), vagy 2. a szakértők egymás jelenlétében történő meghallgatására. E helyütt tehát egyetértek Pataky vélemé-nyével, aki szerint „etikai szempontból is kifogásolható, hogy a védelem a hatá-lyos jog szerint nem vonhat be szakértőt és nem lehet mellette jelen a tárgya-láson. S egy ilyen jogi rendezésnek még egy előnye volna: ha a védőnek lehe-tősége lenne a saját ellenőrző szakértőjével a tárgyaláson megjelenni, nem neki magának kellene szakképzettségét meghaladó, idegen szakterületen szópárbajt vívni egyenlőtlen fegyverekkel, hanem a két szakember vitájából a bíróság előtt is tisztábbá válna a kép.”⁴²⁰

A szakértői kirendelések tekintetében érvényesülő esélyegyenlőség köve-telménye nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is problémás kérdés. A bizonyítási eljárás során igénybe vett szakértőkkel kapcsolatban a Bönisch vs Ausztria ügyben (1985) megállapította a Bíróság a fegyverek egyen-lősége elvének megsértését, mivel a hatóság által kirendelt szakértőt (bizonyos

419 Ha utóbbit a bíróság megtagadja, akkor a szakvélemény az okiratra vonatkozó szabályok szerint használható fel. (Más kérdés, hogy bizonyító ereje ennélfogva nyilván csekélyebb lesz.)

420 PATAKY Csaba: Műszaki szakértői hiányosságok az ügyvéd nézőpontjából. Magyar Jog, 2000/6.

359.

szempontok szerint) előtérbe helyezték a védelem szakértőivel szemben.⁴²¹ Ez a tendencia általában hazánkban is érvényesül, mivel a védelem szakértőjére sokkal inkább tanúkénti minőségben tekint a bíróság (tapasztalataim szerint még akkor is, ha egy ismert, bírósági eljárásokban jártas szaktekintélyről van szó), az általa adott írásbeli szakvélemény pedig pusztán okirati bizonyítékként kerül értékelésre.⁴²²

Ami a védőnek a szakértői bizonyításhoz kapcsolódó feladatait illeti, ahogy már korábban is jeleztem, neki is kötelessége vizsgálni az adott szakkérdést, hiszen a kérdéses téma tisztánlátása nagyban megkönnyítheti pozícióját a kérde-zésnél, illetőleg az észrevételezésnél. Mindemellett könnyen előfordulhat az is, hogy akár az adott szakvélemény hitelt érdemlőségét is képes lesz megkérdő-jelezni felfrissített tudása birtokában.⁴²³ A védőnek tehát minden esetben abból kell(ene) kiindulnia, hogy a jogi ismeret az eredményes védői tevékenységhez önmagában nem feltétlenül elegendő. Hozzátenném: hasonló igényességgel kell eljárnia a vádhatóság képviselőjének, illetőleg a bíróságnak is.⁴²⁴ Egyikőjük sem lehet azonban a szakértővel egyenértékű vitapartner.⁴²⁵

A védőnek arra is ügyelnie kell, hogy rendelkezésére álljon a szakvélemény teljes szövegének másolata.⁴²⁶ Magam sem tartom elégségesnek az olyan ügyvédi módszert, amely megelégszik a szakvéleményben foglaltak emlékezet alapján történő felidézésével. Emellett szükséges a vélemény indokolásának

tanulmá-421 FENYVESI (2002a) i. m. 104.

422 BÁRÁNDY Péter: Orvosszakértői bizonyítás a büntetőügyekben. Ügyvédek lapja, 1995/3. 32.

423 Vegyük példaként az elég gyakran alkalmazott írásszakértői bizonyítás esetét: „a gyakorlott (…) védő néhány írásszakértői bizonyítás anyagának tanulmányozása alapján képet tud alkotni arról, hogy hogyan hasonlítja össze az írásszakértő a megvizsgálandó írást a valódinak ismert mintaírással. Az írásszakértői bizonyítás alapvető szabályainak ismeretében tehát a (…) védő már az írásszakértői bizonyítás elrendelése iránti kérelem előterjesztése előtt egybe tudja vetni a megvizsgálandó írást a mintaírással, s támpontot tud alkotni magának az írásszakértői bizonyítás eredményessége, illetőleg indokoltsága felől.” H^EGYHÁTI–R^ÉVAI i. m. 301.

424 A Mantovanelli vs Franciaország ügyben (1997) a Bíróság megállapította, hogy a közigazgatási bíróság által kirendelt orvosszakértő véleményét nem a kontradiktórius eljárás követelményével összhangban készítették el, mivel 1. a kérelmező és ügyvédje nem kapott tájékoztatást a szakértő által elvégzett cselekmények időpontjáról, emellett 2. nem tették lehetővé számukra azt sem, hogy a meghallgatásnál részt vegyenek stb. FENYVESI (2002a) i. m. 105–106.

425 „A diák sosem éri utol a tudományokban tanítóját. Ennek jelen aktualitása az, hogy általában egy ügyvéd műszaki tudása nem ér föl egy képzett mérnök műszaki felkészültségéhez.” PATAKY

i. m. 358.

426 Megjegyezném, hogy az eljáró hatóságok által megküldött fénymásolatok sok esetben kife-jezetten rossz minőségűek, azok érdemi vizsgálatra gyakorta alkalmatlanok (ld. a kérdéses fotók homályosan látszódnak, stb.)

nyozása is, hiszen annak megalapozatlanságára, avagy megalapozottságára csak utóbbi ismeretében lehet eredményesen hivatkozni.⁴²⁷

4.13.3.1. A szakvélemények hitelt érdemlőségének védő általi megkérdőjelezése

A szakvélemény elvileg ugyanúgy értékelendő, mint bármely más bizonyítási eszköz. Bírói megítélése mégis más álláspontom szerint, az ítélkező fórumok sokkal objektívabb és elfogulatlanabb tartalmat tulajdonítanak neki, mint a többi bizonyítéknak. E jelenség oka kettős: egyfelől, a szakértő ‘hivatali minőségében’

készíti el véleményét, másfelől, személyét tekintve semmilyen formában sem kötődik a bűncselekményhez (nem úgy, mint a sértett, a tanúk, vagy maga a vádlott). Ennek tükrében úgy vélem, hogy a védőnek is lehetőség szerint szak-értői bizonyításra kell törekednie. Ahogy Pataky írja: „a szakvélemény mégis csak valami más, mint a Be.-ben megjelölt többi bizonyíték és (…) ellenőrzé-sekor mégis csak valami többlet várható el, mint a puszta hiten nyugvó ‘belső meggyőződésre juttatás.’⁴²⁸

Ugyanakkor a szakvélemény sem tekinthető önmagában omnipotens bizonyí-tási faktornak. A szakértő is tévedhet, többek között ezért is biztosítja az eljárási törvények többsége annak lehetőségét, hogy a laikus eljárási szereplők a szak-vélemény hitelességét megkérdőjelezzék. Gimesi írja ezzel kapcsolatban: „Ha elfogadjuk, hogy a szakértői vélemény szakmailag megalapozott, speciális szak-értelmen alapul, akkor a bíróság milyen alapon juthat el megalapozottságának megkérdőjelezéséig, illetve állapítja meg megalapozatlanságát?”⁴²⁹ Erre a válasz viszonylag egyszerű: a szakvélemény relevanciáját mindig csakis a bíróság álla-píthatja meg, avagy zárhatja ki.⁴³⁰

A védő szempontjából is kedvező ugyanakkor az a rendszer, amelyet a Be.

tartalmaz a szakvélemények megtámadhatósága tekintetében. Hazai jogi szabá-lyozásunk garanciális szabályként fogalmazza meg a szakértői vélemény kiegé-szítésének, az új szakértői vélemény beszerzésének, valamint a szakértői

véle-427 H^EGYHÁTI– ^RÉVAI i. m. 301.

428 PATAKY i. m. 359.

429 GIMESI Ágnes: Szakértő-szakértelem. Hivatkozza: TÓTH (szerk., 2003) i. m. 232.

430 „A relevanciáról szóló döntés jogi kérdésben való döntés, s mint ilyen a hatóság állásfoglalását igényli. A szakértő igazában nincs is olyan helyzetben, hogy valamely tény relevanciáját az egész ügyre vonatkozóan megállapíthatná vagy kizárhatná, mert azt minden részletében nem ismeri, nem tudja melyek az eldöntendő kérdések és melyek a bizonyítandó tények.” ERDEI: Tény és jog a szakvéleményben. Hivatkozza: TÓTH (szerk., 2003) i. m. 229.

mények felülvizsgálatának lehetőségét (ezeket a védő egytől-egyig indítványoz-hatja). Más kérdés, hogy a szakvélemény megtámadása az esetek többségében komoly felkészültséget, esetlegesen az adott szakterületen jártas más (‘külsős’) személy segítségét feltételezi.

4.13.3.2. Etikai kérdések a ‘védő-szakértő’ relációban

Mindenekelőtt leszögezném, hogy a ‘védő-szakértő’ reláció vonatkozásában nem érzem aggályosnak azt, ha az ügyvéd (az általa indítványozott) szakértővel már a tárgyalás előtt felveszi a kapcsolatot. „Sok szakértő segítőkész tényként érté-keli, ha a védő célravezető információkhoz segíti őket, amelyekkel feltehetőleg csak ő rendelkezik”– írja Fenyvesi.⁴³¹

Ami a szakértő tárgyalási magatartásának kontrollját illeti, nemcsak a bíróság, de – közvetett módon – a védő sem engedheti meg, hogy a szakértő a bíróság hatáskörébe tartozó kijelentéseket tegyen (pl. ‘a vádlott bűnös’, biztos, hogy ő volt a tettes stb.). Ezeknek a jegyzőkönyvben való rögzítése ellen észrevételezni kell, illetőleg – szintén észrevétel formájában – kérni kell a bíróságot arra, hogy

Ami a szakértő tárgyalási magatartásának kontrollját illeti, nemcsak a bíróság, de – közvetett módon – a védő sem engedheti meg, hogy a szakértő a bíróság hatáskörébe tartozó kijelentéseket tegyen (pl. ‘a vádlott bűnös’, biztos, hogy ő volt a tettes stb.). Ezeknek a jegyzőkönyvben való rögzítése ellen észrevételezni kell, illetőleg – szintén észrevétel formájában – kérni kell a bíróságot arra, hogy

In document A védői szerepkör értelmezésének kérdései - különös tekintettel a büntetőbíróság előtti eljárásokra (Pldal 190-200)