A védő tárgyaláson biztosított jelenléti jogának elméleti igazolásával és gyakorlásával kapcsolatos kérdések

A tárgyalási szakban teljes mértékben biztosítva van a védői jelenlét lehető-sége, sőt: a törvény kifejezetten előírja, hogy a tárgyalást a vádlott és – kötelező védelem esetében – a védő nélkül nem lehet megtartani.

Ami az első esetkört illeti, természetesen itt is vannak bizonyos kivételek: ha a terhelt a szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg, és elővezetése sem veze-tett eredményre, akkor távollétében is meg lehet tartani a tárgyalást, a bizonyí-tási eljárást azonban nem lehet befejezni - kivéve, ha a bíróság felmentő ítéletet, vagy eljárást megszüntető végzést hoz /[d. Be. 281. § (9) bek.]. A következő tárgyalási napra szintén el kell rendelni a terhelt elővezetését, ismételt hiányzása esetében pedig – szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény esetében – elfo-gatóparancsot kell kibocsátani³³¹ és védőt kell kirendelni, ha nincs meghatalma-zott védője. Csak a ‘harmadik lépcsőben’ lehet azonban befejezni a bizonyítási eljárást úgy, hogy azt követően marasztaló ítéletet hoz a bíróság.³³² Elmondható ugyanakkor, hogy a gyakorlatban a bíróságok meglehetősen türelmesek, és a távollévő terhelttel szembeni eljárás szabályainak alkalmazására (ld. Be. XXV.

Fejezet) csak végső esetben kerül sor.

A védő jelenléti jogával kapcsolatban mindenekelőtt a kötelező védelem eseteire kell rámutatni: a Be. 242. § (1) bek. alapján a tárgyaláson a védő részvé-tele körészvé-telező, ha 1. a Be. másképp nem rendelkezik, a törvényszék mint elsőfokú bíróság előtt, 2. a bűncselekményre a törvény ötévi vagy ennél súlyosabb szabad-ságvesztést rendel, 3. a terheltet fogva tartják, 4. a terhelt hallássérült, siketvak, vak, beszédképtelen vagy – a beszámítási képességére tekintet nélkül – kóros elmeállapotú, 5. a terhelt a magyar nyelvet, illetőleg az eljárás nyelvét nem ismeri, 6. a terhelt egyéb okból nem képes személyesen védekezni, 7. a Be. erről külön rendelkezik (ennek alapján többek között a harmadfokú, illetőleg a fi atalkorú-akkal szembeni eljárásban szintén kötelező a védő részvétele), 8. amennyiben a szabályszerűen megidézett vádlott bejelentette, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni, végezetül 9. ha pótmagánvádló lép fel.

Az ügyvéd és a terhelt jelenléti jogának gyakorlása között komoly össze-függés van (különösen akkor, ha a terhelt nincs megjelenésre kötelezve). Utóbbi

331 Vagy, ha a lakóhelye, illetve tartózkodási helye ismert, a kitűzött új tárgyalási határnapot megelőző naptól a vádlott tárgyalási őrizetét kell elrendelni [281. § (6) bek.].

332 Tehát csak akkor, ha a kitűzött új tárgyalási határnapra a vádlottat azért nem lehetett elővezetni, mert a lakóhelyéről ismeretlen helyre távozott, illetőleg ha az újabb tárgyalási határnapig az elfogatóparancs alapján a vádlottat nem sikerült a bíróság elé állítani [Be. 281. § (7) bek.].

hajlamos a saját ügyét elbagatellizálni, ilyenkor azonban a védőnek mindig fel kell világosítania arról, hogy 1. a rendszeresen együttműködő vádlottnak pozi-tívabb a bírói megítélése, 2. az elítélés kisebb ügyekben sem közömbös.³³³ Ha pedig a távolmaradó terhelttel szemben felmerül a pénzbírság kiszabásának, vagy az elővezetés elrendelésének lehetősége, akkor erre a védencét haladékta-lanul fi gyelmeztetnie kell. Summa summarum, az ügyvédnek lehetőség szerint mindig a védence megjelenését kell szorgalmaznia. Ez vonatkozik azokra az esetekre is, amikor a terhelt olyan kisebbfajta betegségben szenved, ami a megje-lenését nem teszi lehetetlenné.³³⁴ Mindenkinek érdeke az ügy mihamarabbi befe-jezése, és magam is sokkal jelentősebb enyhítő körülménynek vélem a terhelt állandó rendelkezésre állását (ld. a hatóságokkal való hathatós együttműködést) az időmúlásnál.

A Be. 281. § (3) bek. alapján, ha a megidézett védő nem jelent meg a tárgya-láson, helyette a vádlott más védőt hatalmazhat meg. Ha a védő tárgyalási rész-vétele kötelező, és a meghatalmazott védő a tárgyaláson nem jelenik meg, és a helyettesítéséről sem gondoskodik, a bíróság helyettes védőt jelöl ki, illetve a meg nem jelent kirendelt védő helyett más védőt rendel ki. A helyettes vagy a kirendelt új védőnek időt lehet biztosítani ahhoz, hogy a védelemre felkészüljön.

A tárgyalás megtartható, de a vádlott vagy a tárgyaláson jelen lévő védő kérel-mére a bizonyítási eljárást nem lehet befejezni, a tárgyalást a meg nem jelent védő költségére el kell napolni. (A bizonyítási eljárás befejezettségének kizártságát egyébiránt a magam részéről rendkívül fontos, garanciális szabálynak vélem a védekezéshez való jog hatékonyságának biztosítása szempontjából, ugyanakkor nem tekintem elégendőnek.)

Összességében úgy vélem, hogy a védői jelenlét szükségességének igazo-lása nem igényel különösebb magyarázatot. Ugyanakkor bizonyos az is, hogy sok, elsősorban laikus honfi társunk egyáltalán nem látja igazolhatónak a védő tárgyaláson történő jelenlétét. Ennek ellenére azt kell megállapítanunk, hogy az ügyvédi munka ugyanúgy része, mégpedig nélkülözhetetlen kiegészítő eleme a jogszolgáltatás folyamatának – akárcsak az ügyészi vagy a bírói tevékenység.

333 BOLGÁR–KÁRPÁTI–TRAYTLER i. m. 147.

334 Külön kell szólnunk az orvosi igazolások bíróság általi befogadásáról: a bíró nyilván nem kérdőjelezheti meg egy orvosi pecséttel ellátott igazolás valódiságát, ugyanakkor mindenki számára nyilvánvaló, hogy ezek az okiratok az esetek többségében – már csak az orvos empátiájából is – az átlagosnál kíméletesebbek. A procedúra furcsasága, hogy a bírók nemigen foglalkoznak a kimentés ezen típusának felülvizsgálatával. Ugyanakkor az orvosi igazolás sem lehet ürügy arra, hogy egy eljárás hónapokig álljon, így a bíróság a terheltet más orvossal is megvizsgáltathatja, ha annak okát szükségesnek tartja.Uo. 148.

Sajnos meg kell azonban állapítani azt is, hogy vannak védő nélküli ügyek, amelyekben megítélésem szerint egyértelműen sérül a terhelt védelemhez való joga. Különösen akkor vet fel e kérdés jogállami szintű aggályokat, amikor az ügyész jelen van a tárgyaláson. Márpedig az ilyen esetek bekövetkezésére jelenleg nagy az esély, hiszen a hatályos törvényi szabályozás – a kötelező ügyészi rész-vétel bevezetése mellett³³⁵ – nem teremt ‘általános védőkényszert’ a bírósági tárgyaláson. Ezt a magam részéről olyan súlyos jogalkotói hibának vélem, amit belátható időn belül orvosolni kellene – már csak a terhelt ‘tisztességes tárgya-láshoz való jogának’ nemzetközi követelményéből fakadóan is.

Mindemellett ne feledjük, hogy a védelem akkor sem felesleges, amikor már a nyomozati szakban beszerzett bizonyítékok is minden kétséget kizáróan alátá-masztják az elkövető bűnösségét (és egyébként nem kötelező a védelem az eljá-rásban). „Ha teljes joggal hihető is a terhelt bűnössége, ilyenkor is lehetnek olyan körülmények, amelyek a terhelt felelősségét csökkentik, megmagyarázzák az elkövetés valamelyest menthető motívumait, megvilágítják a cselekmény társa-dalmi veszélyességének a kisebb fokát.”³³⁶ Hiába teszi a Be. az ügyész kötele-zettségévé a mentő, illetőleg enyhítő körülmények fi gyelembevételét, ezzel még nem valósul meg maradéktalanul a ‘fegyverek egyenlőségének’ elve. Az ügyészi fi gyelembevétel és a nyomatékos, minden mentő, illetőleg enyhítő körülményre kitérő védői hivatkozás között komoly minőségi eltérések lehetnek (ld. ez a diffe-rencia leginkább a perbeszédekben mutatkozik meg).

A védői jelenlét alkotmányos követelményét egyébiránt nem lehet megkér-dőjelezni azon az alapon sem, hogy néha születnek a terhelt javára szóló téves ítéletek. Úgy vélem, hogy ezek a ‘benne van a pakliban’ kategóriájába tartoznak, mindamellett ilyenkor is adottak a jogorvoslati lehetőségek.

Szintén igazolható a védői funkció, amennyiben a büntetőeljárást az emberi szabadságjogok szempontjából vizsgáljuk. Itt nemcsak a különböző kényszer-intézkedésekre és a végrehajtandó szabadságvesztésre kell gondolnunk, hanem minden olyan tényezőre, amely a terhelt életvitelét a büntetőeljárás megindu-lásától kezdődően alapjaiban megváltoztatja. Már önmagában az idézés (és az ahhoz kapcsolódó megjelenési kötelezettség) indirekt módon befolyásolja a terhelt személyi szabadságát. Ezen kívül számtalan olyan eljárási, illetőleg szankcionálási jog áll az eljáró hatóságok rendelkezésére, amelyek óhatatlanul érintik a terhelt alapvető jogait – s mindez annak ellenére igaz, hogy a Be. felál-lítja az ártatlanság vélelmét. Ezt a logikai ellentétet csakis az állami apparátustól

335 Be. 241. § (1) bek.

336 KIRÁLY (1962) i. m. 124.

független, de azzal a szaktudás tekintetében messzemenőkig versenyképes védő tudja feloldani.

Ugyancsak ismert mindenki számára a fair eljárás elvének jelentősége, ami viszont csakis ügyvédi jelenléttel realizálódhat. Amíg ez nem következik be, addig csak ‘csetlő-botló, dadogó emberként’³³⁷ lehet a terheltre tekinteni. „A védő eljárása egyenlíti ki a jogban jártas ügyész fölényét, ő állítja szembe a vádolás művészetével a védelem művészetét. Így alakul ki az egyenlő fegyverekkel való küzdelem (Waffengleichheit). Ilyen eljárásban az ítélet nem valamelyik fél fölé-nyének a jegyében születik, hanem az egyenlők küzdelmének eredményeként.”³³⁸ Megjegyzendő az is, hogy az igazságszolgáltatás számára komoly időveszte-séget jelent, ha a védő a megjelenési kötelezettségének nem tesz eleget, és nem lehet nyomban kirendelt védőről gondoskodni, vagy a rendelkezésre álló felké-szülési idő rövidsége miatt a bizonyítási eljárást befejezni. A részvételi kötele-zettségnek a védő persze elvileg eleget tesz azzal, ha gondoskodik a helyettesíté-séről. Viszont egyáltalán nem biztos, hogy a helyettesítés kellően produktív, azaz megfelelő színvonalon ellátott védelmet eredményez a terhelt vonatkozásában.

Ugyanakkor, ha a védelem nem kötelező, a tárgyalás megtartását – sajnála-tosan – nem akadályozhatja meg a védő távolmaradása. Ez könnyítő szabálynak hangzik a ‘renitensebb’ kollégák szempontjából, ugyanakkor a terhelt ilyenkor is jogosan várja el az ügyvédtől, hogy a távolmaradás elfogadható és arányos okokon alapuljon (pl. betegség). Egy másik ügyben való megjelenési kötelezett-séget a terheltek általában nem vesznek jó néven – függetlenül attól, hogy annak büntetőjogi megítélése esetlegesen sokkal súlyosabb.³³⁹

Ha a védő idézése nem szabályszerű, akkor távolmaradása értelemszerűen indokolt (kivéve, ha a tárgyalásról idézés nélkül is tudott). A problémát viszont abban látom, hogy ha a védelem nem kötelező, akkor elvileg ilyen esetekben is meg lehet tartani a tárgyalást. Márpedig ha a jelenléti jog gyakorlásának lehető-sége a bíróság hibájából válik lehetetlenné, akkor minden esetben illendő lenne a tárgyalást elnapolni - kivéve természetesen akkor, ha annak megtartását a terhelt kifejezetten kéri.

Végezetül: a védő személyes jelenlétét leginkább akként biztosíthatja, hogy a tárgyalás megkezdése előtt annak elhalasztását kéri.³⁴⁰ Annak ellenére, hogy az

337 Uo. 141.

338 C.J.A. MITTERMAIER: Strafverfahren. 2. rész. 253–254. Hivatkozza: KIRÁLY (1962) i. m. 141.

339 Ugyancsak gyenge kifogásnak bizonyulhat a forgalmi akadályokra való hivatkozás, kivéve, ha az adott körülmények között egyértelmű az adott közlekedési jármű igénybevételének lehe-tetlensége (pl. havazás). Mindazonáltal nem érdemes a terhelt bizalmát próbára tenni.

340 BOLGÁR–KÁRPÁTI–TRAYTLER i. m. 147.

ilyen kérelmek alapvetően nem kötik az ítélkezőt, a bírák általában nem szívesen fogadják azokat. Mindazonáltal, a védőnek ilyenkor tekintettel kell lennie arra, hogy a halasztási kérelem komoly indokokon alapuljon. (Így például a terhelt irányában megfelel e tartalmi követelményeknek az, ha a védő arra hivatkozik, hogy a megbízás létrejöttekor egy másik ügyben már ki volt tűzve tárgyalás.) 4.9.1. A védő helyettesítésével kapcsolatos problémák

Az ügyvédi megbízás – a jogviszony tárgyának és tartalmának súlya végett, főszabály szerint – kizárólagosan a felek személyéhez kötött jogviszony.

A helyettesítés lehetőségét ugyanakkor nem lehet ex lege kizárni, hiszen számos olyan tényező akadhat a büntetőeljárás folyamatában, amely nem teszi lehetővé a védő adott eljárási cselekményen történő részvételét. Többek között emiatt is indokolt az a 2011. március 1-jétől hatályos Be.-módosítás, amelynek értelmében a védő köteles akadályoztatása esetén – előre nem ismert elháríthatatlan akadály felmerülése kivételével – helyettesítéséről gondoskodni, amennyiben az eljárási cselekményen védő részvétele kötelező [50. § (1) bek e) pont.]. A védővel, mint önálló eljárási szereplővel szemben igenis megfogalmazhatók ilyen törvényi előírások, különösen a meghatalmazott védőkkel szemben. Más kérdés, hogy az ügyvédi meghatalmazásban esetleg előforduló olyan kikötés, amely szerint a terhelt ragaszkodik a meghatalmazott védő személyéhez és annak helyettesí-téséhez nem járul hozzá, sérti a törvény rendelkezéseit, emiatt az ilyen feltételt a bíróság nem veheti fi gyelembe.³⁴¹

A védő helyettesítésének problémaköre a Be.-ben, az Ütv.-ben és az Etikai Kódexben is érintve van. Nem véletlenül, hiszen az eljárási cselekményeken való védői jelenlét számos más büntetőeljárási alapelvvel, így pl. a „fegyverek egyenlősége” avagy a „tisztességes eljárás” elvével is szoros összefüggésben áll. A védelem jogához kapcsolódóan alapelvi jelentőségű tehát, hogy a

megha-341 Ha a bíróság a Be. 50. § (1) bek. f) pontja szerinti védői értesítésből arról szerez tudomást, hogy a védő előre nem ismert, elháríthatatlan akadály (vis maior) miatt a tárgyaláson nem tud megjelenni és ugyanebből az okból helyettesítéséről sem tud gondoskodni – feltéve, hogy a tárgyaláson a védő részvétele kötelező (Be. 242. §) – megállapíthatja a Be. 281. § (1) bek.

alapján, hogy a tárgyalást nem lehet megtartani, és ezért a tárgyalást elhalasztja [Be. 282. § (4) bek.]. Ebben az esetben a védő a Be. 65. § rendelkezései szerint igazolási kérelmet nyújthat be a tárgyalási határnap elmulasztása miatt. Az igazolási kérelemnek helyt adása esetén a védő nem kötelezhető az okozott költségek megtérítésére. Ha viszont az elháríthatatlan akadályról szóló értesítés olyan időpontban érkezik a bírósághoz, amikor a 281. § (3) bek. szerinti szabályozá-snak megfelelően a bíróság helyettesítő védőről gondoskodott, és a tárgyalást megkezdte, úgy az addig lezajlott eljárási cselekmények érvényesesek. A jelenlevő helyettes védő kérelmére azonban a bizonyítási eljárást nem lehet befejezni és a tárgyalást el kell napolni. Ld. BKv. 91.

http://www.lb.hu/velemeny/bv91.html

talmazott védő köteles gondoskodni helyettesítéséről akadályoztatása esetére.

Ha ezt nem teszi, rendbírsággal sújtható, sőt, a mulasztása miatti összes költ-séget állnia kell, helyette pedig a bíróság másik védőt rendel ki. (Ez a szabály azért is lényeges, mert korábban az ehhez hasonló hiányzások miatt rendre el kellett napolni a tárgyalást, ami olykor igencsak alkalmasnak bizonyult az időhú-zásra is.) Mindazonáltal, az ügyvédi helyettesítést az alábbiak szerint csopor-tosíthatjuk:

a) Ha az ügyvédet ügyvéd helyettesíti, akkor utóbbi jogszerű eljárásának elvi-ekben az sem feltétele, hogy a helyettesítés lehetőségére bármiféle utalás legyen a meghatalmazáson. Itt azonban felmerülnek bizonyos ügyviteli, illetőleg etikai szempontok, amelyeket a (fő)megbízottnak feltétlenül tekintetbe kell vennie.

Először is: a meghatalmazott védőnek már a megbízás elfogadásakor számolnia kell azzal, hogy bizonyos körülmények bekövetkezése (pl. párhuzamosan futó tárgyalás miatti akadályoztatás) végett helyettesítőre lesz szüksége. Ennek lehe-tőségére már az első érdemi beszélgetés során fel kell hívnia a megbízó fi gyelmét, és a meghatalmazáson – ún. ‘helyettesítési záradékban’ – konkrétan meg kell neveznie a helyettesként szóba jöhető ügyvédek személyét. Etikai elvárásként már itt is megfogalmazható, hogy csak olyan védő feltüntetését szorgalmazza a védő, akit a kérdéses ügy ellátására minden szempontból alkalmasnak tart.

Mindezt a meghatalmazó és a meghatalmazott közötti alapvetően bizalomra, személyes kontaktusra épülő kapcsolat teszi alapkövetelménnyé.³⁴²

Még kényesebb a helyzet, ha a meghatalmazáson nem szereplő, ad hoc módon belépő helyettesítőről van szó: ilyenkor a védőnek haladéktalanul tájékoztatnia kell a megbízottat a helyettesítés tényéről, és részletes felvilágosítást kell adnia számára az ügy állásáról. (Mindemellett a hatóságnak egyébként is nyilatkoz-tatnia kell a terheltet arról, hogy elfogadja-e a helyettesítő személyét, ugyan-akkor ezt megelőzendő a helyettesítő ügyvéd már írásban csatolhatja ezt a nyilat-kozatot.) Mindezen intézkedésekkel elkerülhetők az eljárásban a helyettesítés tényével, illetőleg a helyettesítő személyével szembeni esetleges ellenérzések.

b) Ha az ügyvédet ügyvédjelölt helyettesíti, akkor utóbbi e minőségben akkor – és csak akkor – járhat el, ha a meghatalmazáson szerepel a meghatalmazó azon

342 Fenyvesi szerint elfogadhatatlan az a gyakorlat, amelynek alapján sok ügyvéd azt írja a meghatalmazására, hogy annak hatálya a megye, vagy a város összes ügyvédjére, mint hely-ettesítésre jogosultra kiterjed. A szerző azzal érvel e tendencia ellen, hogy a meghatalmazó nyilván nem ismerheti az összes ügyvédet(jelöltet), s feltehetőleg nem is bízná rá valamen-nyiükre a védelmét. Emellett problémát jelent az is, hogy a meghatalmazott ügyvéd egyetlen megyei (városi) kollegájával sem egyezteti előre a helyettesítés lehetőségét, holott számtalan esetben kizáró okok merülhetnek fel egyes meghatalmazók és védők között. FENYVESI (2002a) i. m. 148.

nyilatkozata, hogy elfogadja a jelölt személyét, annak az eljárásban történő fellé-pését. Egyébiránt 2000. március l-jétől az ügyvédjelöltek önállóan járhatnak el a nyomozati, illetőleg vádszakasz teljes terjedelmében, míg a tárgyalási szakaszban erre a helyi bíróságok előtti eljárásban van lehetőségük.

A magam részéről ugyanakkor – ahogy már korábban is kifejtettem – egyál-talán nem értek egyet azzal, hogy az ügyvédjelöltek helyettesi minőségüknél fogva önállóan eljárhatnak a büntetőeljárásban. Jelen véleményemhez eljárási szaktól függetlenül tartom magam: úgy vélem, hogy a büntetőeljárás funkciója túlságosan jelentős ahhoz, hogy azt pályakezdők ‘homokozójának’ tekintsük (Traytler ugyanakkor részben eltérő álláspontot képvisel ezzel kapcsolatban³⁴³).

Egyszerűen nincs olyan eljárási cselekmény a rendőrségi kihallgatástól kezdve, az iratismertetésen át, egészen a városi bíróság előtt előadandó védőbeszédig, amely potenciálisan ne érinthetné a terhelt eljárási helyzetét. S ha ebből indu-lunk ki – valamint abból, hogy a védelem számára a terhelt érdeke kell, hogy elsőbbséget élvezzen –, akkor a védő igenis köteles 1. olyan személy helyettes-ként történő bevonásáról gondoskodni, aki arra megfelelő képesítéssel (ld. jogi szakvizsga) és gyakorlattal rendelkezik, 2. a védence érdekeit afölé az – egyéb-ként gyakran igazolható – principálisi módszer fölé helyezni, miszerint „A kezdő úgy tanul, ha bedobják a mélyvízbe!”

E nézőpont kritikusai először is persze mondhatják azt, hogy sokszor többet ér egy kétéves, effektív büntetőtárgyalási gyakorlattal rendelkező jelölt, mint egy 20 éve praktizáló, kizárólag polgári ügyekkel foglalkozó ügyvéd. Azonban úgy vélem, e jelenségre csak kivételes esetként szabad tekinteni, amellett életszerűtlennek és kontrollálhatatlannak tartanék olyan szintű szabályozási differenciációt, amely a kétéves, két és féléves stb. gyakorlattal rendelkező jelöltnek megengedi az eljárásban való önálló részvételt, a teljesen kezdőnek pedig nem. Itt elvi kérdésről van szó, ennek érdekében pedig abszolút szabályo-zásra, a jelöltek önálló eljárási lehetőségének teljes kizárására lenne szükség.

Utóbbi személyek gyakorlati képzése egyébként is akkor áll biztos lábakon, ha az adott eljárási cselekmény a (fő)megbízott jelenlétében történik. Ezenkívül, még a ‘részletes principálisi kioktatás’ általános vélelme ellenére sem bízhat a jogal-kotó abban, hogy a jelölt kellő rutinnal, profi hoz méltó színvonalon képes megol-dani egy-egy taktikai utasítást. (Azt természetesen már nem érzem aggályosnak, hogy a jelölt ügyvéd mellett eljárhat, sőt: némileg értetlenül állok a Be. 44. § (5) bek. azon rendelkezése előtt, amely erre nem ad lehetőséget a törvényszék,

343 „(…)A műtő sebésztől sem kívánják, hogy az ápolónő munkáját is végezze; a terhelt sorsa nem attól függ, hogy (a védő) meghallgassa, mikor és hol született a másik terhelt.” BOLGÁR– KÁRPÁTI–TRAYTLER i. m. 144.

az ítélőtábla, valamint a Kúria nyilvános ülésén, illetőleg tárgyalásán. Vajon mi lehet az az indok, amely miatt a jelölti tapasztalatszerzés fontosságát – a nyilvá-nosság elvének ellenére – semmibe kell venni?)

A nézőpontommal szembeni másik kritika az lehet, hogy egyszerűen nincs annyi ügyvéd, hogy a jelöltek törvényi kizárása megvalósulhasson. Ezt a véle-ményt viszont erősen vitathatónak tartom egy olyan eljárási rendszerben, amelyben az ügyvédek közül bárki kirendelhető bűnügyi védelem ellátására.

Márpedig lássuk be, hogy az ügyvéd ügyvéd általi helyettesítése – főleg a terhelt nézőpontjából – kevésbé aggályos. Ugyanakkor az általam kiemelt prioritásként kezelt specializációs kényszernek idővel a helyettesítési szabályok vonatkozá-sában is hatnia kellene: azt tartanám korrektnek, ha a Be. vagy az Ütv. a védő-ügyvéd helyetteseként is csak védővédő-ügyvédet jogosítana fel a helyettesi minő-ségben történő eljárás lehetőségére.

A helyettesítés tényének a megbízóval kapcsolatos joghatása vonatkozásában rámutatnék arra a bírói állásfoglalásra is, amelynek értelmében a megbízott ügyvéd által a megbízás alapján jogszerűen igénybe vett másik ügyvédnek a megbízó képviseletében és nevében tett nyilatkozata révén közvetlenül a megbízó válik jogosítóssá, illetve kötelezetté.³⁴⁴ Jogi értelemben tehát úgy kell tekinteni a helyettesítést, mintha a megbízó személyesen járna el az ügyben (még akkor is, ha a helyettesítés lehetősége egyébiránt a megbízás létrejöttekor nincs doku-mentálva).

A védő helyettesítése különösen tárgyalási szakban kényes kérdés: ha a helyettes védő számára nem volt elegendő a felkészüléshez szükséges idő (mert pl. a tárgyalás napján kapta meg a vádiratot), akkor továbbra is lehetőség van arra, hogy utóbbi a tárgyalás elhalasztását kérje. Az ilyen indítványt a bíró-ságnak nyilván mérlegelnie kell, ugyanakkor garanciálisnak szánt elemként van beépítve a törvénybe, hogy ilyen esetekben a vádlott vagy a tárgyaláson jelen lévő védő kérelmére a bizonyítási eljárást nem lehet befejezni [Be. 281. § (3)

A védő helyettesítése különösen tárgyalási szakban kényes kérdés: ha a helyettes védő számára nem volt elegendő a felkészüléshez szükséges idő (mert pl. a tárgyalás napján kapta meg a vádiratot), akkor továbbra is lehetőség van arra, hogy utóbbi a tárgyalás elhalasztását kérje. Az ilyen indítványt a bíró-ságnak nyilván mérlegelnie kell, ugyanakkor garanciálisnak szánt elemként van beépítve a törvénybe, hogy ilyen esetekben a vádlott vagy a tárgyaláson jelen lévő védő kérelmére a bizonyítási eljárást nem lehet befejezni [Be. 281. § (3)