33 városban áruitatnak süteményei annyira, hogy heti szállít

mányai évekig 24 bécsi mázsára rúgtak. Nagy kiviteli üzleté­

nek hanyatlását az 1873. évi nagy börzeválságtól számítja, a mikor künn levő követeléseinek majdnem felét elvesztette.

Ezen időtől fogva a megrendelők száma is apadni kezdett, de a Francziaország és Ausztriában folyton növekvő kereslet pótolta Ausztriában szenvedett veszteségét. Csakhamar azonban mind a két helyen oty magas vámot vetettek szállítmányaira, hogy a kivitellel ebbe az irányba egészen föl kellett hagynia.

Majd a Duna-fejedelemségekben talált új piaczokat, de azon szomorú tapasztalatot kénytelen tenni, hogy mihelyt termékei valamely idegen országban nagyobb kelendőségre tesznek szert, azonnal magasabb behozatali vámokat alkalmaznak azok ellen és a nagy fáradsággal szerzett újabb piaozot csakhamar ismét föladni kénytelen. Üzletét nagyon károsítja a czukorfogyasztási adó, mely neki az Ausztriába és külföldre küldött készítményeivel fölhasznált czukormennyisége arányá­

ban vissza nem téríttetik és így az osztrák pékek olcsóbban állíthatják elő árúikat, mint ő. Ezen czég kétszersül tjei a bécsi, trieszti, lipcsei, gráczi és budapesti kiállításon egyképen ki lettek tüntetve, a mi azok jeles minősége mellett bizonyít.

1880-ban egy újabb ily sütővállalat nyílt meg, Wemllerf, mely ma már Ausztriában, Németországban, Francziaország- ban, Svájczban és Romániában bír piaczokkal. Pestre minden nap küld egy nagyobb szállítmány fris dióspatkót. Évi kivitele 20.000 darab kalács és mintegy 2000 métermázsa kétszersiilt.

A budapesti kiállításon kitüntetésben részesült.

A jelen csoportban összefoglalt jelentékenyebb ipar- vállalatok sorában még lílitz Albert, ezelőtt Geyduschek, czukorkák és csokoládé gyára érdemel említést. Egy hosszú emeletes épület kizárólag ezen gyár helyiségeiül szolgál.

A pinczében nagy hordókban a narancshéjak és cedri-gyümölcs évekig czukorlében fekszenek és görci módra puhittatnak.

Földszint van az iroda és a raktárak, az egész első emelet pedig a czukorka-készítő műhely, fölszerelve a legkülönfélébb segédeszközök, formák és mintákkal; olvasztó, szárító és pároló helyiségek és készülékekkel, három hatalmas coaks- tűzhelylyel. Legjelentékenyebb termékei a fönt említett görci módon készített czukrozott narancshéjak és czitronát, minden­

féle czukorkák a legkülönbözőbb formákban. A vállalat 1866.

6

}

óta áll fönn és egy nap 10 métermázsa czukrot képes a leg­

különfélébb czukorkákká átalakítani. A munkások száma a termelési idény szerint '20 és 40 között váltakozik. Főbb kiviteli piaczai: az egész magyar korona területe, Ausztria és Szerbia. Az erdélyi megyékben, Horvátország és Szlavóniá­

ban sok vevőjük van, de újabban mindig nehezebbé lesz a piaozok megtartása a krakkói verseny miatt. Ezen gyárak ugyanis, hogy termékeiket olcsóbban adhassák, jelentékeny mennyiségű földpát és más ásványos földekkel keverik a czukoranyagot, a mi által az nehezebbé és kevésbé élvezhe­

tővé, sőt részben az egészségre is ártalmas hatásúvá j lesz ugyan, de mert sokkal olcsóbb, mindig talál kész vevőkre.

Külföldi piaczot csak Ott hódíthat ezen életrevaló vállalat, hol a czukorgyártás még meghonosítva nincs, mert a külföldi országok canditgyárai az adórestituezió folytán még az osztrák és magyar gyárakban termelt czukorhöz is olcsóbban jutnakT mint a belföldi gyáros. Minthogy ezen czukorkagyárak is földolgozott czukrot visznek ki, nagyon méltányos azon kíván­

ság, hogy a külföldre küldött árúikért ők is részesüljenek legalább részben az adórestituezió kedvezményében, mint a hogy nekik a fogyasztási adó tényleg vissza is téríttetik.

Hátra van még a nagyobb iparosok harmadik, az ásvány- anyagokat földolgozó csoportja.

Ide tartozik Kiessling testvérek festékgyára, mely égy igen értelmes és vállalkozási szellemű pozsonyi polgár által oly időben alapittatott, mikor hazánkban még valóságos ese­

mény volib egy nagyobb iparvállalat létesülése. A jelenlegi tulajdonos apja 1824-ben alapítá azt és ő volt egyúttal az első, a ki Magyarországon ugyanazon tágas épületben, hol a vállalat ma is áll, nádczukor-gyártással foglalkozott. Később a répaczukor készítésére is kitérj észté figyelmét, de mert be­

látta, hogy ezen ipart csak nagyban lehet folytatni, e czélra azon nagy épületet emelte, mely ma az állam tulajdona és melyben a nőtanítóképezde van elhelyezve. A ezukorgyártást Kiessling ezen épületben azonban meg sem kezdette, mert a folyton változó conjuncturák visgzaijesztették. Minthogy pedig a régi épület, melyben a festékgyár van, igen tág helyiségek­

kel birt a festékgyártáshoz, azoknak egy részét búzakeményítő- gyártásra rendezte be és úgy ezt, mint a festékgyárat a modern technika haladásának megfelelő segédgépekkel

szerelte-85 föl, melyeket együtt egy 15 lóerejű gőzgép hajt. Keményítő- gyárát jelenleg átalakítja és igy tulajcl önképen csak a festék­

gyárról lehet ez idő szerint szó, mely egész Magyarország és Ausztria számára szállít festőanyagokat; Németországban is jelentékeny piaoza volt, melyet azonban az újabban behozott magas vámok miatt teljesen elveszített. Említésre méltó, hogy

■ezen festékgyár az országos magyar iparegyesület kiállításán két egymásután következő esztendőben 1843. és 1844-ben arany éremmel és díszoklevéllel lett kitüntetve. A ezég jelen­

legi tulajdonosa mind a kettőt becses ereklye gyanánt őrzi?

utóbbin gróf Batthyányi és Kossuth Lajos aláírása látható.

Gyártmányai ma ép oly jó hírnek örvendenek, mint a jelen század első felében, de a verseny, a sok hamisított és silány, de olcsó festékekkel, mindig nehezebbé lesz.

Második helyen Pozsonynak világhírű gyártelepét: a dynamitgyárat említjük meg. Ezen gyár tulajdonosa azon dynamit-részvénytársaság, melynek feje maga a dynamit fel­

találója, a svédországi Nobel Alfréd. Azon 14 gyár közül, melyet ezen részvénytársulat Európa különböző államaiban bir, a pozsonyi a legnagyobb. Ezen gyárban vannak fölállítva mindazon mellékgyárak, melyek részint a dynamitkészítés hulladékainak értékesítésére, részint a dynamitgyártás mellett, mint mellékipar: haszonnal űzhető gyári termékek előállítására szolgálnak. A gyár pozsonyi igazgatója : Sierscli Alfréd, Nobel egykori vegyésze, maga is jelentékeny találmányokkal töké­

letesítette a gyártást, a segédanyagok értékesítése részben az ő találmánya. A gyár Pozsony városától 5 kilóméternyire, de még városi területen fekszik és 70 katasztrális holdat foglal el. A gyártelep sínhálózat által van összekötve a gőzhajó­

állomással és az osztrák-magyar állam vasúttal. A gyár összesen 69 kisebb-nagyobb épületet, névleg raktárakat, munkás- és tisztilakot, gépházakat, 12 tölténykészítő házat stb. foglal magában. Főbb épületei: a tulajdonképeni dynamitgyár, a hulladékokat földolgozó denitrálógyár, a collodium- és lőpor, gyár, a légenysav-, a kénsav- és az ammon-nitratgyárak, a- rekeszasztalos-műhely és a gépműhely. Ezen gyárban napon­

kint 30 métermázsa dynamit állittatik elő, de a gyár jelenlegi berendezésével még egyszer annyit állíthat elő. A kénsav- gyárban évenkint l 1/a millió kg. kénsav, a légenysavgyárban 400.000 mmázsa légenysav, végre az ammon-nitrat gyárban

100.000 kg. termék állittatik elő. A pozsonyi gyár terveze­

tének készítője a magyarországi születésű Tranzl Izidor, volt műszaki kapitány és jelenleg Nobel üzlettársa, a ki a torpedó- használata terén jelentékeny fölfedezéseket tett és a pozsonyi gyár nagyszerű elővigyázati rendszabályainak szervezője és megvalósítójaként tekintendő. A gépek hajtását 3, összesen 60 lóerővel bíró gőzgép eszközli. A munkások száma 120— 140 és egy teljesen szervezett, begyakorolt és minden oltókészülék- kel ellátott, 24 emberből álló tűzoltó-csapat veszély esetére mindig készen áll. A munkások anyagi helyzete igen kedvezőr a beteg és segélyző pénztár gyarapításához a gyári vállalat mindenkor annyival járul, a mennyi a munkások évi befizetése.

A beteg és segélyző pénztár évi mérlege 1886. decz. 31-én 11.320 forint pénztári maradványnyal záratott le. A gyár

csaknem kizárólag hazai nyers anyagot dolgoz föl, de fejlődé­

sének egyik nagy akadályát abban látja, hogy a dynamit- szállítás formaszerűségei nagyon bonyolódottak, hosszadalma­

sak és egészen ezéltalanok, mert minden* reáliskolai tanuló állíthat elő annyi dynamitot, a mennyi egy merénylet kivitelére épén elegendő, ilyen czélokra tehát a dynamitot amúgy sem a dynamitgyárban veszik. A gyárak dynamitját csak nagy­

szabású technikai művekhez és főleg a bányászathoz veszik.

Az Arlberg-alagút kizárólag Pozsonyban készült dynamittal lett repesztve.

A pozsonyi tölténygyár, mely egy bécsi ezég (lioth Gr.) tulajdona és a honvédség számára az összes töltényeket készíti, nagyon érdekes berendezéssel bir. A töltény összes alkatrészei itt készülnek. Egy 8 lóerejű gőzgép a segédgépek egész sere­

gét hozza mozgásba, melyek többnyire magának a gyártulaj­

donosnak találmányait képezik. A gyár sokkal többet képes készíteni, mint a mennyire a honvédségnek szüksége van, azért már többször kapott megrendeléseket a svéd és a görög hadsereg részére és van idő, mikor a gyár 500 nőnek ad keresetet. A rendes munkások minimális száma 100, de időn­

ként 300-ra emelkedik számuk.

A porczellánföld földolgozására és a porczellánfestészetre két jeles vállalkozó van városunkban. Az egyik Lippert Gyula, a másik Fleischner, az országos kiállításon mind a ketten elismerésben részesültek. Mind a kettő jól berendezett por- czellánfestészet és égetéssel bir. Lippert gyártelepe 1820. óta

87