Plander Mihály serpenyő hámora szintén Merényben, melynek vagy 15.000 frt értékű serpenyői a belföldön és

Boszniában meg Szerbiában kelnek el.

Ezen többnyire prakfalvi vasakat földolgozó üzemek, az

■épen vidékükön elterjedő kivándorlás folytán kénytelenek voltak mind nagyobb munkabéreket fizetni, e körülmény és a nagyobb gyárak versenye nehezítette az utolsó években helyzetüket; máskülönben a zsenge kezdetből fejlődhetett volna ipar, melynek fölvirágzása az egész vidékre áldásossá válhatott volna.

Kereskedelem.

Szepesmegye hajdani kereskedelméről szólva, nem lehet szándékom e dolgozat szűk keretében azon régen múlt idővel foglalkozni, midőn városaink — és ezek között legkivált Lőcse — a többi felföldi városokkal egyetemben, Magyar- országnak majdnem összes kereskedelmét falaik között össz­

pontosították, midőn Kelet-Európának kereskedelmi útjai nyu­

gat és észak felé erre vezettek és midőn a keleti tenger

1 1 *

kikötőivel Danzigig majdnem kizárólag felföldünk közvetí­

tette a kereskedelmi transakciókat. Különösen a X V . és X V I . században nagy lendületet vett ez a közvetítő kereskedelem kelet nyers terményei és iparczikkei és a nyugat feldolgozott árúi közt. Lőcsének országos vásárai és árúraktárai híresek voltak ez időben. A felföldi bányaipar termékei, a Thurzók által behozott új olvasztási és mívelési módozatokkal tökéle- tesbítve, szintén innen és erre lettek a világ piaczaira szál­

lítva. Boraink, gyapjúnk, szappanunk és más termékeink szin­

tén erre kerültek a Kárpátokon át Lengyel- és Eszaknémet- hon, később Oroszország fogyasztó piaczaira. Folyton nagy volt a Szepességnek Németországgal való sokféle, de nagy­

részt a kereskedelemre visszavezethető érintkezése, mi a faj- rokonságból is magyarázható s mi a reformácziónak itt oly gyors elterjedésében is nyert kifejezést. Bensőbb összekötte­

tését pedig Lengyelországgal és az azzal való élénk keres­

kedelmi forgalmat, épen még könnyebben érthetőnek fogjuk tartani, ha visszahozzuk emlékezetünkbe azon viszonyt, mely ez ország és az elzálogosított X V I városok között három századnál tovább fennállott. Akkor nemcsak az idő igé­

nyeihez képest már is megfelelő utaink, melyekről Simpli- cius a X V II. században dicsérőleg emlékezik, közvetítették az élénk kereskedelmet, de nyáron tutaj ózható volt — legalább Podolintól kezdve — a Poprád is, és ezen úsztak le a leg­

becsesebb tokaji borok. Az imént körvonalozott kereskedelem élénk voltát tanúsítja megyénk határán, Lublón és Ó-Falván századok óta fennállott két harminczad hivatal, melyek nagy forgalmuk és jövedelmezőségük folytán nem egy egykorú államiratban a magyar kincstár féltett jövedelmi forrásainak tűnnek fel.

E régen múlt időkről nem akarok bővebben szólani.;

szorítkozom csak jelen századunk első felére, midőn hajdani kereskedelmi dicsőségünkből még szintén tekintélyes marad­

ványnak örvendtünk.

Az akkor virágzó bánya-ipar- és vasműveink gyártmá­

nyai — mindig terjedő műutainkQn Galiczia és Eszaknémethon felé — leginkább Boroszlóba szállíttattak. Voltak egyes keres- kedő-czégjeink, melyek — mint a tekintélyes Prihradny E.

iglói ezég — évente egy millió forint értékig menő rezet hoztak a világpiaczra. Szintén tekintélyes ráégek jó haszon­

nal kereskedtek Galiczia felé nyers és finomított vassal. Len­

dületes kereskedelmi czikk volt vásznainknak a magyar al­

földre való elszállítása; a debreozeni nagy vásárokra szállító fuvarosok visszajövet szalonnát, hüvelyeseket és más alföldi terményeket hoztak ezt nélkülöző vidékünkre. A magyar alföldnek gyapjú, bőr, zsir, tengeri, liszt stb. feleslege éjszak felé szintén mind erre hatolt át a határon. Végül legvirágzóbb volt a Szepességnek a hegy alj i borokkal való közvetítő keres­

kedelme is. Részint mert sok szepesi birt és művelt a Hegy­

alján szőlőt, és részint mert a porosz, lengyel és orosz bor- kereskedők, kényelmi és más okoknál fogva, régi idők óta megszokták nemes borokban való szükségleteiket a Szepessé- gen fedezni, a hegyaljai borok nagy része ide szállíttatott, itt pinczéztetett, itt kezeltetett, Késmárkon, Váralján, Lőcsén;

innen jött azután kereskedelembe és a fogyasztó közönség kezeibe, melynek zöme a fennemlített országok nemességé­

ből és gazdag polgári osztályaiból került, kik azonban, vám­

politikánk ez irányban való szerencsétlen fejlődése folytán, magyar boraink élvezetéről lassanként leszoktak és fogyaszt­

ják most a silányabb, de jobban kezelt franczia és német borokat.

Mindezen üzletek a vasutak megnyíltával más utakra tereitettek, melyek megyénktől egészen félre esnek és a mi megmaradt belőlük, az is csak nyomorúságosán teng.

Hajdan nagyhírű országos és heti vásárjaink legfeljebb helyi jelentőségüket tartották meg. Az iglói és leginkább a késmárki vásár kihatóbb jelentőséggel birt azelőtt. Galicziá- nak megyénkkel határos kerületei importáló vidékek lévén, gabonaszükségletöket Késmárkon keresték, hová az a kassai és rozsnyói piaczokról hozatott. Az összekötő tarnow-eperjesi vasúti vonal megnyiltával hiányukat vagy a termelő vidéken magán keresik, vagy elvárják, hogy az hozzájuk szállít­

tassák : a késmárki nagyhírű vásárok pedig tönkrementek.

Hanyatlott ennek folytán emez emelkedni kezdő kis város is, mely ezen közvetítő kereskedésből sokoldalú hasznot húzott volt.

Kereskedelmünk tehát, többi közgazdasági keresetágaink­

kal együtt, szintén hátraesést mutat, és köszönjük azt nagy­

részt épen annak, hogy a vasúthálózatba, melytől pedig annyit vártunk, fölvéve lettünk; a hol ma kereskedés nálunk

létezik, az legfeljebb a különféle belszükségletek behozatalára és kicsinyben való elárusitására és saját terményeink — úgy mint a szesz, hizlalt marha, borsó, tojás, vaj, sajt és gyü­

mölcs — forgalomba hozatalára szorítkozik.

Hitelügy.

Nem gyakran találni vidéket, melyen, területének kicsi­

ségéhez és lakosságának kis számához mérten, annyi pénz­

intézet volna, mint a mennyi Szepes megyében fennáll és- üzlet-eredményeiket tekintve, prosperál is. Lehet, hogy a kereskedéssel gyűjtött tőkék és azoknak a 60-as és 70-es években abból való visszavonása utalta tőkepénzeseinket ez alapításokra. Azon időben az »alapitás« és az abból lmzott nagy nyeremények általános vonzerővel bírtak és a tőkések a helyett, hogy vagyonukat valami iparvállalatba fektették volna, inkább keresték az ily hitelintézetek felállításával járó, sokkal kényelmesebb tőke-elhelyezéseket. Intézeteink keletke­

zésének alább kimutatott idejéből látjuk, hogy azok alapítása legnagyobbrészt épen körülbelül azon időre esik, a mikor a fentjelzett okoknál fogva az ipar és kereskedelem hanyat­

lása minálunk kezdetét veszi. Az illető adatokból látjuk továbbá, hogy jóllehet a produkczió és a vagyonosodás nem egy kútforrása merült ki egészen, maradtak megyénkben azért tőke-gyüjtők és vagyonosok elég szép számmal, kik pén­

zűknek elhelyezést keresve, azt szívesen a sok közvetítő pénzintézet kezelésére bízták. Azoknak nagy száma kedvező volt végül lakosságunknak nagyban kifejlesztett takarékossági hajlamára. Csakis ebből magyarázhatni, hogy megyénkben 10 takarékpénztár, 3 hitelbank, 2 elég forgalmat mutatá önsegélyző egylet létezhetik, hogy azon felül az új eredetű postakarékpénztár intézménye is gyarapodni kezd és hogy ezen 16 hitelintézetben 1887-ki deczember 31-én összesen 8,214.274 írt mint takarékbetét, 850.423 frt mint részvény és- tartalék-tőke kezeltetett és pedig következő tételekben:

167

1 Szepesi takarékpénztár .. .. Lőcse 1846 31.500 19.852 768.822 2 Szepesi X V I . vár. takarék-

pénztár ... Igló 1846 45.000 18.900 854.460 3 Késm árki takarékpénztár . Késmárk 1863 50.000 6.590 785.490 4 Szepes váraljai takarékpénz­

tár ... Váralja 1868 30.000 30.000 779.823 5 Szepesi V II. bányavár. ta k a­

rékpénztár ... ... G öllnicz 1869 .30.000 9.162 335.773 6 Szepesi h ite lb a n k ... Lőcse 180Í) íoo.ono 40.143 1,097.346

takarékpénztár ... Olaszi 1872 30.000 9.588 298.849 11 Takarék és h it e lin té z e t.. Igló 1872 40.000 24.747 995.800 12 Podprád - Felkai

takarék-pénztár ... IPoprád 1873 30.000 13.335 620.040 13 Szepes - Ó falvi takarék-

pénztár ... Ófalu 1886 30.000 _ _30.030

14 K ésm árki ö n se g ély ző -e g y le t Késmárk 1S79 34.374 4.113 — is kedvező eredménynek tekintendő. Lényegesen más világí­

tásban látjuk azonban a dolgot, ha a tényeknek megfelelőleg azt veszszük tekintetbe, hogy bár sok betevőre oszlik el ezen tetemes tőke, egészben véve mégis szűk azoknak köre, kik itt tőke-gyűjtőkként szerepelnek. Azonban nem mondhatni, hogy a kis ember, a béréből valmit félre tevő cseléd vagy munkás, a kisiparos és a kishivatalnok képezik az intézetek klientéláját, — a mint ez, az efféle intézetek hivatásának megfelelne: az üzletétől visszavonult kereskedő, bérlő vagy a

nyugalmazott hivatalnok és a gyermekeit elhelyezett birtokos, szóval a jobb módú és vagyonos polgár az, a ki pénzét a takarékpénztárba adja; teszi pedig, mert ezt biztos, mindenkor visszavehető és kényelmes elhelyezésnek tartja, mert sajnos, nem bír vállalkozási szellemmel és végre mert az állam- és más értékpapírok iránt nem viseltetik bizalommal — de azok értéke iránt nincs is tájékozva és fél azok áringadozásától.

A mint számos pénzintézetünk kétségtelenül előmozdította a takarékosságot, úgy jótékony hatással voltak általában hitel- viszonyainkra is. Nagy számuk versenyt létesített és kiirtotta a vagyont pusztító uzsorát: minálunk minden, csak némi hitellel biró ember, kap 7°/o-re kölcsönt intézetben is és csak egészen elzüllött adósságcsinálók kénytelenítvék ennél nagyobb kamatot fizetni. — Az intézetek betétektől nagyobbára 4°/o-it adnak, kivételkép és hosszabb felmondás kikötésével 4l/2°/o-et is.

Az intézetek közül 13 nyereségre alapitott részvény- társulat kezén folytatja üzletét. Bár ezek közül nem egy már veszedelmes válságokon is mentát, legnagyobb részük mégis nagy osztalékokat juttat részvényeseinek. Van olyan is,mely 105 írttal befizetett részvény után 50 írtnál is nagyobb osztalékot adott.

Legtöbbjei 10— 12°/«-et fizetnek a részvény-tőke után. A rész­

vények e dús haszonnak megfelelő árkeletnek örvendenek.

A »szepesi takarékpénztár« 105 frttal befizetett részvényei 600 frton is találtak vevőkre.

Utóbbi időben a bőséges pénzkínálat és az amerikai pénz érezhető hatása folytán, ez intézetek jövedelmezősége alább kezd szállani; az igazgatóságok el nem helyezhető pénz­

nek torlódása felett panaszkodnak és vagy ingatlanokat vagy értékpapírokat szereznek, sőt — üzletkörükön, de néha alap­

szabályaikon is túlmenő — iparvállalatok alapításához fog­

nak, csakhogy a reájuk bízott pénzeket hasznosíthassák.

E bajok valószínűleg első sorban a betétek után fizetendő kamatláb időről-időre való lejebbszállítását fogják eredmé­

nyezni — és mert akkor sok betét vissza fog vétetni, hogy valami jobban jövedelmező értékpapírba helyeztessék, közelgni látjuk az időt, midőn pénzintézeteink folyton szűkebbülő üzletköre, azok számának korlátozását fogja maga után vonni.

Szintén becsületére válik lakosságunknak azon merő bizalmon és a vezér-egyéniségek jó hírnevén alapuló viszony,

169

In document MEGYEI MONOGRÁFIÁK. (Pldal 189-195)