91 készüléket hajtja, egyúttal az aranyozáshoz szükséges villam-

áramot állítja elő és 20 gyémántfúrót tart folytonos működésben.

Kühmayer ezen gyártási rendszere a találmányok egész sorát foglalja magában:

1. a vállalat titka azon fémvegyiilék, mely az ezüstá­

rudba öntetik, mielőtt az dróttá huzatik és mely az ezüst­

szálat sokkal szilárdabbá és tartósabbá teszi.

2. az ezüstfonál lapítása és ennek folytán csak a fonál külső felének aranyozása szintén Kühmayer találmánya, mely által 50°/o arany takaríttatik meg a nélkül, hogy ez a készít­

mény minőségére hátrányos befolyással lenne;

3. gyémántfurás, melyet a fonálhuzáshoz szükséges gyé­

mántkövek kifurása czéljából, saját maga által szerkesztett gyémántfúrókkal eszközöl, egyetlen' a maga nemében;

4. ennél is jelentékenyebb találmány az ezüst- és arany­

fonalak impregnáló sa- Ezen impregnálás a gyáros titkát képezi és hatása meglepő. Az arany- és ezüstpaszomántok ugyanis az időjárás, különféle gőzök és főleg a laboratoriumokban elő­

forduló párák hatása alatt csakhamar oxydálódnak és ez által teljesen elvesztik fényöket. Ezen behatások ellen Kühmayer paszományai az impregnálás által teljesen védve vannak.

Kühmayer készítményei a budapesti országos kiállításon nagy díszoklevelet nyertek kiviteli és versenyképesség-, egy új iparág bevezetése-, valamint haladás és kitűnő munkáért.

A gyári vállalatnál 50 munkás van alkalmazva, egy éven át 700 kilogramm ezüst nyujtatik itt hajszálnál is finomabb szá­

lakká és naponkint 30— 40 darab 5 frtos arany használtatik föl azok nagyobb részének megaranyozására. A m. kir. hon­

védelmi, pénzügyi és közlekedésügyi miniszterek elrendelték^

hogy a náluk e czikkekben fölmerülő szükséglet kizárólag ezen gyárnál fedezendő. Valóban jellemző, hogy mig a kor­

mányzás legfőbb vezetői az ipar iránt a legnagyobb elisme­

réssel vannak, addig a pénzverdéi igazgatóság a legalaptala­

nabb beavatkozások és elkobzások által nehezíti a gyárosok helyzetét és oly jogokat arrogál magának az ellenőrzés czímén, melyeket már egy függőben levő birói Ítélet is elutasított.

Igazán megfoghatatlan, hogy miképen állhatja útját egy állam­

hivatalnok indokolatlan beavatkozás által egy nagy jövőjű iparág fejlődésének akkor, mikor főnöke a pénzügyminiszter többi minisztertásaival együtt vetekedik ezen derék iparos

támogatásában. A gyárosok főleg az iránt panaszkodnak, hogy a pónzverési hivatal igazgatója, téves felfogásához való merev ragaszkodása által, folyton növekedő kiviteli képességüket teszi tönkre. Magyarországon kivül Bécs, Pi’ága, Brünn, G-rácz és valamennyi nagyobb osztrák város katona-szabói nálok rendelik meg a szükséges zsinórt és paszomántokat. A szerb és orosz hadsereg szükségletét szintén legnagyobb részt az ő árúik fedezik, végre Egyptomba, Törökországba és Kis- Azsiába nagy mennyiségben szállítják a külön e czélra készült és az ottani skófium-himzéshez használt tengerzöld szinű aranyfonalakat.

Ezzel szemlémet azon iparágak fölött, melyek vagy üzemök terjedelmét, vagy kivitelűk nagyságát illetőleg a nagyipar csoportjába sorozhatok, — befejeztem volna, ha nem kellene még az ipar általános állapotának jellemzése szempont­

jából azon nagyobb gyári vállalatokat is fölemlíteni, melyek az újabb időben megszűntei

Szünetel jelenleg egy nagyobb berendezésű gépgyár, mely 50 munkást foglalkoztatott és melynek üzeme a tulaj­

donos (Weiss Tivadar) halála folytán szűnt meg; az örökösök azt eladásra kínálják; szünetel továbbá egy pozsonyi bur­

gonya-keményítő gyár és dr. Könyöki Alajos földviasz-gyára.

Végleg megszűnt Roth pozsonyi szeszgyára, Stitz vasbutor gyára, Tersetyenszky szalaggyára és Mihályi T. E. nagy papírgyára. De ezen vállalatok egyike sem került csődbe; csőd esete a nagyiparosok körében az utóbbi évek alatt egyátalán nem fordult elő. A szalaggyár tulajdonosa teljesen tönkre ment, mert 10 kézi szövőszékkel folytatott vállalata a gépszövéssel egyátalán nem volt képes többé versenyezni, — ellenben Mihályi papírgyára, mely egy 50 lóerejű gőzgéppel és 40 segédgéppel birt, az alkalmas faanyag beszerzésének nehézségei, vizerő hiánya és a román piaczok elzárása miatt adta föl üzletét. Ezen gyár a külföldre, főleg Romániába évenkint 500— 600 méter- mázsa szürke itatós és simítatlan csomagoló papirost szállított.

* * *

Egészben véve a nagyipar állapotát nem mondhatjuk kedvezőtlen, vagy épen ketségbeejtőnek, sőt ellenkezőleg ör­

vendetes jelenségnek kell tekintenünk azt, ha a gyárak oly jelentékeny számát tekintve, a szünetelés csak oly kivételesen

93 fordul elő, mint Pozsonyban. Munkakedv, vállalkozási szellem, szakértelem és egész odaadás a vállalat iránt, jellemzi a pozsonyi nagyiparosokat. A legnagyobb vállalkozókat is több­

nyire otthon és serény munka mellett találtam. A legtöbb gyár tulajdonosa arról panaszkodik, hogy gyárának teljes munka- és termelési képességét kelendőség hiánya miatt nem veheti igénybe. Általánosságban azt mondhatni, hogy a po­

zsonyi gyárak berendezésük mértékéhez és arányához képest csak fél erővel dolgoznak, de arról, hogy egyszer megszer­

zett piaczaikat itt a haza határán belől elvesztették volna, nem igen hallottam panaszt, ellenben annál általánosabb és jogosabb a panasz a miatt, hogy legjobb és legbiztosabb kül­

földi piaczaikat egymásután elvesztik.

A pozsonyi nagyipar termékei nemcsak egész Magyar- országban, Bécsben és a legtöbb ausztriai tartományban vannak elterjedve, hanem, mint az egyes iparágakra vonat­

kozó részletes adatok bizonyítják, eljutnak azok mind az öt világrészbe, névleg Kis-Ázsiába, Kelet-ésElőindiába, Egyptomba, az amerikai unió államaiba, főleg New-York és San-Franciscoba, Dél-Amerikába, névleg Paraguayba és Ausztráliába, nóvleg Melbourneba. Európának alig van állama, melyben egyik vagy másik ipari terméknek nem volna többé-kevésbé jelentékeny piacza. Pozsonyi iparosok gyakran kapnak, mint láttuk, meg­

rendeléseket, sőt némely ozikkből állandó piaczczal bírnak Franczia-, Német-, Olasz-, Török-, Orosz-, Svéd- és Norvég­

országban, Dániában, Romániában, Szerbiában, sőt magában a nagyipar ősi hazájában, Angolországban is. De főleg az európai államokban fenyegeti a pozsonyi iparosokat a veszély, hogy nagy fáradsággal szerzett és évtizedeken át megtartott piaczai­

kat egy szép reggelre elveszi tőlük a magas védvám, melyet a nemzetek egymás ellenében mindig nagyobb mértékben alkalmaznak és mely ma már valóságos irtóháború jellegét ölti magára, minden ellen, a mi nem — »kelföldi«. Még csak az van hátra, hogy Anglia is a vámretorzió terére lépjen és Pozsony legvirágzóbb ipara tönkre van téve! Azon nagyobb iparosok, kik még az 50— 60-as évekből bírják vállalataikat, egyhangúlag panaszkodnak a német piaczok elveszte fölött és azt épen nem a német ipar előrehaladottabb voltának, vagy olcsóbb termelésének, — hanem kizárólag a magas vámoknak tulajdonítják! Szóval a: pozsonyi életrevaló és

sok-oldalú ipari tevékenység viszontagságai azzal a nappal kez­

dődnek, a melyen mi is ráléptünk ama veszedelmes lejtőre, melynek védvám a neve. Még pedig védvám nem is a magyar, hanem az osztrák ipar termékei javára! Valóban jellemző, hogy mentői jobban emelik a népek és nemzetek egymással szemben a vámokat, annál átalánosabb lesz az üzleti pangás.

Németország, Francziaország és az osztrák ipar a szabad kereskedelem korszakában élték aranykorukat és ezt a kor­

szakot a folytonos vámemelések nem lesznek képesek vissza­

varázsolni, hanem épen ellenkezőleg mindig távolabb vetik tőle! Mindig meg voltam győződve arról, hogy a nemzetközi forgalom mai állapota mellett a védvámok csak arra jók, hogy egyes amúgy is létképes iparágakat jogtalan és igaz­

ságtalan nyereményben részesítsenek a nagy fogyasztó közön­

ség rovására, de nem arra, hogy az ipart fejleszszék. Nagy megelégedésemre szolgált, hogy a nagyobb ipari vállalatok tulajdonosai közül, — számra nézve mintegy negyvenen, — kikkel részint személyesen, részint levél utján érintkeztem, egyetlen egy sem beszélt külön vámterületről és magas védvámról, hanem épen ellenkezőleg arról panaszkodott, hogy valahány­

szor valahol a külföldön nagy fáradságok és áldozatok árán jó piaczokat találnak, azonnal magas vámokkal űzik ki őket onnét. Pozsonynak számos iparága bizonyítja, hogy az életre való ipar még az ellenséges talajon is, sokszor még magas vámok daczára is, tud tért foglalni, azért ha a nemzetek és népek a szabad kereskedés rendszerének hódolnának, akkor minden nemzetnek lehetne virágzó gyáripara, mert mindent ott termelnének, ahol legolcsóbban lehetne azt termelni és igy ha­

zánkban is könnyebb szerrel elérhetnők aziparos állam színvonalát, mert olcsó és kitűnő minőségű nyersterményeinket itthon lehetne földolgozni és mint kész árút kivinni, nem pedig nyers anyag alakjában exportálni és kész árút drága pénzen visszavásárolni. A közönséget végre sem lehet arra kény­

szeríteni, hogy mit és hol vegyen, sem előítéletét nem lehet egy könnyen legyőzni. Vannak Pozsonyban iparágak, melyek­

nek készítményei az iparilag előrehaladt államokban is nagy kelendőségnek örvendenek és magában Pozsonyban gyakran épen azon árúkból rosszabb és drágább bécsi portékákkal van elárasztva a piacz! A pozsonyi ember nem ritkán Bécsben drágábban veszi meg azt, a mi Pozsonyban készült és még

*

95