157 nyebb'en jutván vagy földbirtokhoz vagy olcsón ilyen bérlé

séhez, felhagyott végleg mesterségével és kísérletet sem tett a versenynyel való küzdelemre. íg y keletkeztek mind sűrűb­

ben a íéntjelzett városi törpegazdaságok és igy terjedt el a falvakban kezdődő kivándorlás a városok lakóira is. A kis­

iparos tökéletesen elszegényedett. Ez okozta aztán, hogy a kivándorlás a városi lakosság közt is kezdett elterjedni. Ezen városi kivándorlás pedig a falusinál sokkal fontosabb és maradandóbb következményekkel bir. Mert a faluhelyekről Amerikába költözők mind visszatérési szándékkal indulnak útra: de nem úgy a városi kézművesek, kiknek ott gyakrab­

ban sikerül existentiájuknak valami biztos alapját megvetni, mire aztán nejeiket vagy jegyeseiket is magok után hozatják és családjaikkal egyesülve lévén, a visszatérés szándékával végkép felhagynak.

Ezek voltak a szepesi kézműipar újabban észlelt pan­

gásának legfőbb okai, melyek a kézműipar valamennyi ágaira egyaránt kihatottak és nagyrészt tönkre is tették. A helyi szükségletek előállításán felül, több munkással dolgoznak ma még, kivitelre számítva, a Béla városi czipészek a katonai kincstár számára, Késmárk, Podolin és vidékének takácsai asztalnemüeket, melyek szépségök miatt jó hírnévnek örvend­

nek, Leibicz városának egynéhány posztósai és a bányavárosok kapa-, kasza-, szeg- és lánczkovácsai, mely utóbbiak azonban műhelyeikben már inkább gyárilag dolgoztatnak és azért nem is számíthatók tulajdonképen a kisiparosokhoz. Végre sikerrel folytatja mesterségét még néhány felvidéki, az üdülő tele­

peken mind sűrűbben épülő házaknál dolgozó asztalos, lakatos és általában az építkezési iparnál foglalkozást találó mester­

ember.

Nagyipar.

Ha a sülyedező kisipar helyébe egy, népünknek keresetet adó virágzó gyáripar lépett volna, akkor közgazdasági fejlő­

désünknek természetes folyománya, ha forradalomszerű vál­

tozást is idéz elő nem egy egyéni exisztencziába, a közjólétre, a vagyonosodásra még sem lehetne hátrányos befolyással.

Nagyobb szabású gyáripar nálunk azonban csak lassan fejlő­

dik, ilyennek létezéséről még alig lehet szó, — pedig meg volna itt a szükséges nagy mennyiségű vizerő, elég olcsó

t

munka és elégséges tőke; de hiányzik a vállalkozási szellem s hiányzik az olcsó tüzelő-anyag, mely nélkül ipar oly nehezen teremthető s talán azért hiusult meg már nem egy, erre czélzó kísérlet.

Üzemben levő gyáraink fölsorolásánál eltekintek az erdő- gazdaságnál külön említett, haszonfákat földolgozó fűrészek­

től és kezdem mindjárt a kiterjedésre és fontosságra nézve is első helyen álló szeszfőzdék említésén, melyek ugyan kivétel nélkül mint csak mezőgazdasági főzdék rendezvék be, de úgy tekintélyes számuk, mint a gyártási módszerek tökélyénél fogva, legjelentékenyebb iparunkat képviselik. 115 ilyen szesz­

főzde van a megyében, erjűrmértékük a 10—40 hektoliter között váltakozik, ennél nagyobb 80 hl. űrtartalmú csak egy van, a gróf Osáky-féle Görgőn. Ezen mezőgazdaságunkra nézve oly fontos iparág jövője a most szőnyegen levő szeszadótörvény

hatásától és alkalmazásától fog függni.

Mezőgazdasági egyéb gyáripar, a Nedeczen, Landokon és Mindszenten szintén gyárilag termelt sajt-készitésen felül, csak az egy márkusfalvi tengeri-keményiiö gyárban létezik, mely 7000 q. kukoricza földolgozásánál 200 darab marhának nyer elegendő takarmányt.

A hajdanta városainkban bizonyos meghatározott sor­

rendben minden polgári háznál gyakorlott sörfőzés, az ez ital­

hoz kötött magasabb igények és a behozott adóztatási rend­

szer folytán, a háziipar köréből egészen kivonatott és most 11 serfőzdében gyárilag űzetik. Az évi termelés 4760 hekto­

liter, mely mennyiség nem fedezi belszükségletünket, de minőségénél fogva, sem alkalmas a budapesti és bécsi gyári nagy sörfőzdék termékével a versenyt kiállani.

Nagy mennyiségű burgonyatermelésünkre alapított, de különben a mezőgazdasággal semmi összeköttetésben nem álló három burgonya-keményítőgyár van megyénkben; egy negyedik Iglón, egy esztendei rövid fennállás után, likvidálni volt kénytelen. Ezek közt a késmárki részvénytársaság gyára az utolsó évben 42.000 mm. burgonyát, a bélai Koromzay és társai-féle gyár ugyanakkor 30.000 mmázsa és a poprádi részvénytársulati gyár 16.000 mm. burgonyát dolgozott fel.

A bélai gyár a nyers anyagnak vagy 20°/o-ából szőlő- czukrot és szörpöt gyártott. E gyárak terményeinek piacza az osztrák-magyar monarchia és kis részben Románia volt.

159

•Jövedelmezőségük, a nyers anyag árától és sok más konjunk­

túráktól függő, oly annyira változó, hogy a részvényesek néha 30 % és néha semmi osztalékot sem húztak. A gyártás jó takarmányt adó hulladéka mind három gyárnál a környék­

beli gazdák által értékesíttetik, ha pedig vevőjük nem akad.

vizbe öntetnek.

Malomipar. Számtalan kisebb-nagyobb patakokkal biró megyénknek van ugyan 188 vizi malma, mely 529 kővel őrli népünk gabonáját, de ezek három kivételével legkezdetlegesebb szerkezetűek és újabb időben nélkülözni kezdik az őrlendő gabonát, mert népünk is mindinkább hozzá kezd szokni kenye­

rének való lisztjét sokkal jobb minőségben, a műmalmoktól beszerezni.

Gőzüzemre is berendezett műmalom csak kettő van megyénkben, u. m. az iglói műmalmi részvénytársulaté Iglón 192.000 frt alaptőkével és 60.000 mm. lisztelőállítási képes­

séggel és a hernádvölgyi műmalom Bethlenfalván 150.000 frt alaptőkével, mely 32.000 mm. gabonát képes megőrölni. Az utóbbinak tulajdonosa három szepesi pénzintézet.

A fonó- és szövőipar gyárilag űzött nemei újabban oly sokat igérő eredménynyel települtek meg minálunk, hogy ezek fejlődésétől sokat várunk és azt hiszszük, hogy hivatvák lehetnének heverő tőkéinknek elhelyezést és munkásainknak foglalkozást adni. Első helyet foglal el ezek sorában:

1. Regenhart és társa len-, fonó- és szövőgyára Késmárkon.

Eredetileg részvény társulat tulajdona volt, melyet az egész befektetett tőke vesztével járó likvidáoziója után, a mostani ezég vett át. Termelési képessége, 2.816 orsóval, évente 3.000 hatvanad (Schock) lenfonal, 120— 130 ezer forint értékben.

Leginkább a m. kir. honvédelmi minisztérium számára dolgozik.

Munkabérei 40— 90 kr. között váltakoznak.

2. Wein Károly és társai mű- és mechanikai szövődéje Kés­

márkon és Lublón 325 kézi szövőszékkel és 36 vizerőre alkal­

mazottal dolgoztat és előállít évente 700.000 méter különféle lenszövetet. Kézi szövőszékei közül 325 a vidéken házi ipar üzemében áll. 240 munkásnak ad folytonos foglalkozást, kiknek napi keresete átlag 70 krra tehető.

3. Szignarovits K. és társa szövődéje Podolinban, mely 30 Jaquard-féle szövőszéken 40.000 méter többnyire finom, jó himek örvendő, asztalneműekből és damasztból álló árút sző.

A méterenkint fizetett munkabér egy ügyes, szorgalmas takács­

nak 1 frt 20 krtól 1 frt 40 krig napi keresményt biztosít. E jó