A vámfizetés alóli felmentés lehetett országos érvényű, területileg vagy árucikk szempontjából korlátozott, valamint találkozunk alkalmi mentességekkel is.257 1354-ben országos, a száraz- és a vízi vámokon is érvényes vámmentességet kaptak Piast Erzsébettől Óvár/Vári(?)258 királynéi villa/civitas polgárai és hospesei, akik Buda szabadságaival élhettek.259 A csak egy adott területre érvényes felmentésre jó példa a kolozsváriak a király által 1353-ben megerősített erdélyi vámmentessége,260 az árucikk szempontjából korlátozottra pedig I. Lajos 1363. évi kiváltsága, amivel építőanyagot (fát, cementetet, követ) a városukba szállító nagyszombatiakat, valamint Gerencsér, Magyarád, Szili és Parna lakóit perpetuo mentesítette a vámfizetés alól.261 A király sokszor biztosított alkalmi vámmentességet egy-egy birtok vagy város benépesítése érdekében. 1347-ben a somogyi Gyugy királyi birtokra
alienam ultra ipsum locum tributi in Bozen fraudulenter deduceret et ubi id contra ipsum civem Posoniensem alienam personam deducentem legitime possent approbare extunc iidem iudex et iurati cives in Posonio et in futurum constituendi eundem concivem ipsorum modo premisso repertum punire teneantur iusticia predicte civitatis Posoniensis mediante – DF 239 039, DL 7078.
255 Kováts F.: Dunai hajózás 470.
256 si qui vero forsitan ex eisdem civibus et hospitibus nostris Posoniensibus huiusmodi extraneos et forenses homines eorundemque res et mercimonia in eorum societate aut in curribus secrete occulte et celative conducere et portare conarentur et presumerent extunc omnes tales tam videlicet conductores quam eciam conducti qui ultra unius anni spacium reperti fuerint perdicionem et ammissionem omnium rerum et bonorum apud eos tunc reperiendorum prefatisque Philippo Pokkl et domine Walpurge prolibusque eorundem prenotatis dandarum et assignandarum incurrant eo facto – DF 239 513, DF 239 512.
257 Weisz B.: Vámok és vámszedés 42.
258 Azonosítása bizonytalan. DL 4470-ben (F. IX/2. 324–327.) a kiváltságolt királynéi falu Owuar … villa nostra (sc. reginalis) alakban szerepel. Az adatot Csánki a Moson megyei Óvárhoz kötötte (Csánki III. 676.). DL 4471-ben (újkori átírás), aminek szövege nagymérték4471-ben hasonlít DL 4470-éhez Erzsébet átírt oklevelé4471-ben Vary … civitas nostra szerepel. Utóbbi oklevél Várija a Bereg megyei Várival azonosítható, mivel a kérdéses irat szerint a váriak 1479-ben Beregszásszal pereskednek bizonyos Czytikfölde predium miatt (MOL-regeszta), ami talán inkább Czybikföldének olvasható (DL 4471_4), ami a Bereg megyei Vári mellett található (Gy. I. 536.).
259 committimus eciam ut ipsi cives seu hospites nostri de Owuar nullas in regno nostro Hungarie tam in terris quam in aquis tributum dare et solvere teneantur – DL 4470 (F. IX/2. 326.); committimus eciam ut ipsi cives et hospites nostri de Vary nullum in regno nostro Hungarie tam in terris quam super aquis tributum dare et solvere teneantur – DL 4471.
260 item concessimus eciam eisdem hospitibus nostris quod intra terminos parcium Transsilvanarum tam in civitatibus quam eciam in aliis locis de mercibus et rebus ipsorum nullum tributum solvere tenebuntur – ZW. I.
320. 1353: ZW. II. 96–97.
261 quod ipsi de lignis de cemento de lapidibus per eosdem ad dictam civitatem undecunque deferentibus a solucione cuiuslibet tributi perpetuo exempti haberent nullumque tributum nullamque tributariam exaccionem de eisdem rebus iamnominatis solvere tenerentur – DF 279 577. Vö. Lexikon stredovekých miest 525.
41
költözőktől,262 1360-ban a Nagyszombatra bel- vagy külföldről letelepedés céljából utazóktól (commorandi causa … se transferunt),263 1368-ban az osztrák területekről Sopronba áttelepülőktől történő vámszedést tiltotta meg.264 Más esetekből úgy tűnik, a király tulajdonképpen a külföldről betelepülők és az országban egyik helyről a másikra átköltözők általános vámmentességének biztosítására törekedett. 1360-ban úgy rendelkezett, hogy
„Ausztria, Csehország vagy bármilyen más külföldi területek lakóitól, népeitől vagy jobbágyaitól, akik az országba, a király, a királyné, a prelátusok, a bárók vagy a nemesek vagy mások városaiba és birtokaira családostól, javakkal a költözés szándékával érkeznek, vagy a királyságban egyik városból vagy birtokról a másikra költöznek, … ne szedjenek semmilyen vámot és harmincadot”.265 Az intézkedés a soproni városi levéltárban fennmaradt egyik királyi parancslevélből ismert, és leginkább egy országos rendelkezés helyi interpretációjának tűnik. A külföldről beköltözők vámmentessége az 1366. évi dunai vámtarifában266 és a király egyik 1371. évi rendeletében is szerepelt.267 Más volt a helyzet azokkal, akik elköltöztek a királyságból: tőlük 40 dénárt kellett szedni.268 A 40 dénáros
„költözésvám” a néhány évvel korábban (1355) rögzített pécsújfalusi (Sáros megye) vámtarifában is feltűnt, ami szerint azoktól, „akik családjukkal egyik birtokról a másikra költöztek” (a transferentibus se cum familia de una possessione ad aliam), 40 dénár vámot szedtek.
Ugyancsak az alkalmi vámmentességek biztosításának esetei közé sorolható a király 1357.
évi parancsa, amivel Losonci Dénes fia Tamás fia Tamás udvari lovag losonci curiájába szállított ellátmányának (victualia diversarum rerum in animalibus et aliis necessariis) vámolását tiltotta meg a vámszedőknek Erdélytől Losoncig.269 1376-ban Szencsei Pál, Garai
262 volumus eciam ut in nullis locis tributorum a jobagionibus seu populis dictam possessionem nostram venire volentibus tributum aliquod exigatur – DL 3890 (AO IV. 24.).
263 DF 279 571.
264 ab hominibus de partibus Austrie in civitatem nostram Soproniensem causa commorandi venientibus et de rebus bonis ac domorum utensilibus eorundem ac curribus in quibus ducuntur et ad ipsos spectantibus presencium exhibitoribus in adventu ipsorum nullum tributum nullamque tricesimam recipere vel exigi facere audeatis sed eos simulcum ad se pertinentibus curribus et rebus suis per loca vestra transire permittatis libere et pacifice – Házi I/1. 147.
265 ab incolis populis seu iobagionibus de Austria seu Bohemia vel de aliis quibuscunque partibus extraneis ad regnum nostrum et ad civitates seu possessiones nostras regales et reginales ac prelatorum baronum nobilium cum eorum familia rebus atque bonis commorandi causa venientibus vel de una civitate et possessione ad aliam in partibus regni nostri se transferentibus quaquam temeritatis audacia tributum seu tributariam et tricesimariam exaccionem petere exigere recipere audeat vel presumpmat sed tales iobagiones et incole ab omni solucione tributorum et tricesimarum perpetuis temporibus absoluti habeantur penitus et exempti – Házi I/1. 123.
266 statuimus eciam ut nullus a … hominibus in regnum nostrum causa commorandi cum uxoribus liberis et familia venientibus tributum recipere presumat – Teleki, Huny. X. 376–377.
267 1371: DF 238 873.
268 1366: de hominibus autem de regno nostri causa residencie exeuntibus quadraginta denarii exigantur pro tributo – Teleki, Huny. X. 377.
269 Bánffy 214–215.
42
Miklós óvári várnagya írt minden vámszedőnek és harmincadosnak Nyentől Óvárig. A menlevélben a várnagy Garai Miklós nádor kérését tolmácsolva arra kérte a címzetteket, hogy a fákat (de una strue lignorum), amiket a nádor házainak építéséhez visznek Visegrádra, illetve az épületfák szóban forgó levelét felmutató szállítóit ne vámolják és harmincadolják meg.270
A Lajos-korban úgy tűnik, nem volt jogszerű áru nélkül utazó gyalogosokat (pedites) vagy lovasokat (equites) megvámolni. 1344-ben a király megtiltotta, hogy a „régi szokás ellenére”
Szinán, Középnémetiben és Somoson vámolják a gyalogosokat (de peditibus contra veterem consuetudine tributum exigere inceperant).271 Somoson az eperjesiek és a kisszebeniek panaszára I. Lajos 1381-ben is megtiltotta a gyalogosoktól való vámszedést.272 A király 1360-ban, 1365-ben és 1366-ban fellépett a gyakorlat ellen, cum igitur hoc inconveniens sit et iniustum, hogy a lóháton közlekedő (equites) nagyszombatiakat a vámhelyeken megvámolják.273 Egy 1371. évi királyi oklevél megtiltotta az áruk nélkül (sine rebus mercimonialibus) útra kelő, és magukkal vitt dolgaikat nem eladásra, hanem saját felhasználásra szánó (non causa mercimonii (sic!) sed pro eorum usu) világi papok, szerzetesek, gyalog vagy lóháton utazó zarándokok és egyszerű országlakosok (ceteri in(co)le et habitatores regni nostri hinc inde de loco ad locum sine rebus mercimonialibus suos gressus pedes simpliciter facientes) vámolását – csak csak a réveknél kellett fizetniük az átkelésért (ab omni solucione p(ed)agii seu cuiuslibet tributi exaccione tam in terris quam in pontibus (sic!) semper salvi liberi et perpetuo exempti habeantur navigio solum ex(ce)pto).274
Nagyjából ezt a képet mutatják az ismert vámtarifák tételei is: a bihari (rév)vámtarifa (1343) alapján a gyalogosok ott semmit nem fizettek (és az üres szekerek sem); Pécsújfalun 1355-ben – valószínűleg jogtalanul – a gyalogosoktól és a zarándokoktól is 1 dénárt szedtek, és 1 újabb dénárt, ha a vámhelyen történő áthaladást követő nap nem tértek vissza, csak a harmadik napon vagy később; a somosi tarifa (1373) szerint a málhát nem szállító lovasnak vagy gyalogosak és az üres szekereknek nem volt vámfizetési kötelezettsége; Privigyén (1383) a gyalogos, aki nem vitt semmit, vámmentes volt, a terhet cipelő gyalogostól azonban 1 dénárt szedtek.275
Az egyháziak a vizsgált időszakban a személyüket illetően, úgy tűnik, vámmentessek voltak – úgy a világi papok, mint a szerzetesek. A kegyes céllal útnak induló zarándokok
270 DF 238 940.
271 DF 287 451_7. (Anjou-oklt. XXVIII. 814. sz.).
272 DF 228 497. (Iványi, Eperjes 39. [93. sz.]).
273 1360: DF 279 572; 1365: DF 279 573, DF 279 574; 1366: DF 279 575.
274 1371: DF 238 873.
275 Vö. Vámtarifák c. fejezet.
43
szintén. A király 1371. évi, már említett rendelete szerint a réveken az átkelésért azért fizetniük kellett. 276 1355-ben a sárosi vámvizsgálat a tapasztalt jogtalanságok között kitért arra, hogy Eperjesen a szerzeteseket is vámolták.277 Pécsújfalunál ugyanekkor a zarándokoktól is 1 dénárt szedtek vámként.278 1357-ből fennmaradt (másolatban) a király a karthauzi rend számára kiállított kiváltságvele, ami mentesítette a rend fratereit, jobbágyait, a birtokaikra költözőket, gondnokaikat, adminisztrátoraikat, a saját és a rend ügyeiben eljáró szerzeteseket a vámfizetés alól. A saját ruházkodásukra szállított posztó és ellátásukhoz szükséges élelmiszer után sem kellett fizetniük. Egyedül jobbágyaik tartoztak vámmal akkor, ha áruikat szállították.279 A királyon kívül a pápa is garantálhatott egy adott rendnek mentességet – kérdés, mennyi foganattal. 1385-ben az óbudai klarisszák mindenesetre átíratták a győri káptalannal VIII. Bonifác pápa 1296. évi bulláját a rendjüknek biztosított vámmentességről.280 Egy gondolat erejéig visszatérve a karthauziak kiváltságlevelére, a posztókra vonatkozó része hasonló a pozsonyi és a soproni királyi polgárok 1364. június 11-i privilégiumaihoz. A király ekkor a harmincadfizetés alóli mentesítette a városiakat eladandó élelmiszereik – „amik nélkül egy város sem tud létezni” – és saját háztartásaik szükségletére bárhonnan (de quibuslibet Regnorum partibus) a városba vitt (feltehetően import)posztót illetően. Az eladásra szánt posztók után a tricesimát le kellett róni.281 A monostorok népeinek vámmentességét illetően figyelemre méltó a garamszentbenedeki bencés apát (és a király) 1380-ban tett megnyilvánulása falvai jobbágyainak az esztergomi érsek keresztúri vámjánál (Bars megye) történő rendszeres vámolása kapcsán. Az apát a vámszedést azért minősítette
276 1371: omnes persone ecclesiastice tam regulares quam seculares cuiuscumque ordinis status vel dignitatis existant necnon omnes peregrini ad limam beatorum apostolorum vel aliorum sanctorum intra vel extra confinia regni nostri causa devocionis eques vel pedes proficiscentes … ab omni solucione p(ed)agii seu cuiuslibet tributi exaccione tam in terris quam in pontibus semper salvi liberi et perpetuo exempti habeantur navigio solum ex(ce)pto – DF 238 873.
277 nam in ipsa Epperies eciam a monachis exegissent tributum et eos suis rebus dampnificassent – Draskóczy I.:
Sáros megye vámhelyei 60.
278 Vö. Vámtarifák (Pécsújfalu).
279 universos fratres predicti ordinis Cartusiensis itemque iobagiones eorumdem ubique in regno nostro constitutos et homines ad ipsos et possessiones eorum causa commorandi undecunque confluentes nec non cunctos eorumdem curam gerentes administracionem habentes quocunque in ipsorum fratrum et propriis negociis proficiscentes exceptis duntaxat iobagionibus eorum cum mercimoniis publicis procedentibus a solucione cuiuslibet tributi in quibuscunque partibus regni nostri et personis et bonis eorum facienda perpetue exemimus abstraximus liberavimus libertatosque et exemptos presencium serie perpetuis temporibus pronunciamus ex speciali gracia libertatis regie maiestatis ita quod ipsos fratres ordinis Cartusiensis et iobagiones eorum universos ac sequaces et ministros undecumque vel ex quibuscunque partibus seu provinciis regni nostri cum eorum rebus et bonis victualibus et pannis pro indumentis ipsorum fratrum et aliis omnibus necessariis et eorundem iobagionum propriis deferendis preter mercimonia iobagionum proficiscantur ac ab exaccione tributaria liberos et exemptos sic esse volumus ut nil penitus telonii seu tributi in eundo vel redeundo super ipsos exigi valeat per quempiam vel imponi – DL 36 776.
280 ac ad exhibendum pedagia telonia et alias exacciones quibusvis regibus principibus seu aliis personis secularibus minime teneamini nec ad id aliquatenus valeatis – DF 283 416. (Bp. III/1 11.).
281 1364. június 11.: F. IX/3. 389.; Házi I/1.130–131.
44
törvénytelennek „mivel a mondott jobbágyok az említett vámot soha nem szokták fizetni, hanem a király ottani jobbágyainak módjára mentesek alóla”.282
Az egyházak mint birtokosok a nemesekhez hasonlóan szabadon szállíthatták (szállíttathatták jobbágyaikkal) birtokaik között, azok ellátására az élelmiszereket. Az erre vonatkozó általános „szabály” a király veszprémvölgyi apácáknak kiállított 1364. évi oklevelében a következőképpen szerepel: cum de victualibus nobilium et aliorum possessionatorum hominum que de una possessione ipsorum ad aliam possessionem vel ad alia loca mansionis eorundem deferuntur, tributum exigi non liceat aliquale.283 I. Lajos vonatkozó oklevele a veszprémvölgyieknek a bor, a gabona és a marhák vámmentes szállítását erősítette meg, 1389-ben a leleszi prépostnak adott hasonló oklevelében Zsigmond a victualia gyűjtőnév alatt az egyházak szabadságára (libertas ecclesiarum regni nostri requirente) hivatkozva marhák, takarmány és gabona vámmentes szállítását tette lehetővé.284 1363-ban I. Lajos az óbudai klarisszák birtokairól az apácák fenntartására (pro sustentacione) szárazföldi vagy vízi úton vitt élelmiszerek és szállítóik vámmentességét biztosította.285
A nemesek birtokai közötti vámmentes élelmiszerszállításra 1381-ből vehetünk példát:
ekkor a király megtiltotta a vámosoknak Gyulai Miklós fia Mihály egyik birtokáról a másikra szállított élelmiszerei (és szállítói) vámolását.286
Több példa hozható a 14. század második feléből a királyi, illetve a királynéi udvarba igyekvők vámmentességének biztosítására. 1363-ban Lajos – mint nem illő dolgot (sicut non decet) – megtiltotta, hogy akárki vámot (és harmincadot) szedjen a soproniaktól, amikor ajándékaikat és adóikat szálltják a királyi udvarba.287 Zsigmond 1389. évi, hasonló rendelkezésével szintén biztosította a királyi udvarba ajándékokat – és kiemelten az újévi ajándékot – vivő soproniak vámmentességét.288 I. Lajos 1378. évi rendelete szerint a szebeniek a király vagy a királyné elé küldött követeitől (de … ambasiatoribus seu nunciis specialibus) sem lehetett vámot követelni – abban az esetben legalábbis, ha a küldöttek áruk nélkül indulnak útnak.289 1391-ben pedig, amikor a szebeniek, a szászok hét székét is képviselve, beszámoltak Zsigmondnak a vámhelyeken őket ért különböző sérelmekről, az is előkerült, hogy a király vagy a királyné udvarába „ügyintézni” igyekvő polgárokat (illetve
282 cum tamen dicti iobagiones iamdictum tributum nunquam persolvere assuetissent sed ad instar iobagionum nostrorum regalium illius partis exempti haberentur – DF 237 194.
283 VVOS 272.
284 DF 233 986.
285 DL 5189.
286 DF 259 876.
287 Házi I/1. 130.
288 Házi I/1. 224. (ZsO. I. 875. sz.).
289 ZW. II. 488–489.
45
követeiket), valamint az uralkodópár ajándékait vivőket is vámokkal sújtják – jogtalanul.290 1376-ban I. Lajos a királyi vagy a királynéi udvarba lóháton, gyalogosan, illetve szekérrel ajándékok vagy ajándékok nélkül ügyeikben eljárni igyekvő báni (Trencsén megye) polgárokat (cives nostri de civitate nostra Baan vocata) mentette fel a vámfizetés alól – amennyiben árukat nem visznek magukkal.291
1357. január 19-én annak érdekében, hogy a pozsonyi polgárok és az esztergomi káptalan időről időre kiújuló, az esztergomi vám miatti konfliktusainak véget lehessen vetni, a felek közt I. Lajos parancsára oklevél-bemutatásra került sor. A pozsonyiaknak vámmentességüket, a káptalannak pedig vámszedési jogát kellett igazolnia.292 A káptalan részéről Miklós honti főesperes IV. László király – Imre, III. Béla, II. András és IV. Béla kiváltságait tartalmazó – privilégiumával állt elő.293 Eszerint az Esztergomon keresztül és a várost elkerülve, az innenső parton szárazföldi úton vagy a Dunán szállított dolgok (res) minőségének megfelelően szedett vám királyi adományból a káptalant és prépostját illeti.294 A bevételen a káptalan az Esztergom-előhegyi Szent Tamás-prépostsággal, továbbá az esztergomszigeti apácákkal osztozott.295 A pozsonyiak vámmentességük bizonyítására I. Károly második nagypecsétje alatt átírt és megerősített, első pecsétje alatt kiadott kiváltságlevelét mutatták be,296 amely minden bizonnyal III. András 1291-ben kiadott, kereskedőik országos vámmentességét (is) biztosító városi kiváltságlevele297 1313-ban kelt megerősítő oklevelének298 az uralkodó új pecsétje alatt átírt, 1323. évi megerősítése lehetett.299 A király
290 cumque etiam praefati cives et hospites nostri aut nuncii seu ambasiatores eorum aliqui ad nostram vel reginalem maiestates in factis et necessitatibus ipsorum venire voluerint […] ex tunc praefati tributarii super ipsos et a […] clenodiis seu muneribus nostrae vel reginali maiestatibus per ipsos portandis et exhibendis […]
tributariam exactionem peterent, reciperent et indefesse extorquerent – ZW. III. 9. Zsigmond az oklevelet a szebeniek kérésére még ebben az évben kiadta újra (ZW. III. 27–29.), majd 1397-ben (ZW. III. 187–190.), 1404-ben (ZW. III. 315–317.) és 1405-1404-ben is (ZW. III. 334–337.), ezenkívül még ismert belőle egy 1393. évi, a szebeniek és a hét szász szék folyamodására Szécsényi Frank erdélyi vajda által kibocsátott példány (ZW. III.
65–67.). A felsorolt oklevelek szövege lényegében megegyezik, nagyobb eltérés csak a vajda által kiadott példány szövegében figyelhető meg, miután Szécsényi Frank az rendelkezéseinek betartatását értelemszerűen csak a vajdai joghatósága alatt álló területekre nézve garantálhatta. Az uralkodó az oklevelet 1391-ben (ZW. III.
13–16.) és 1395-ben (ZW. III. 120–123.) a brassóiak részére is kiadta.
291 quatenus dum et quando providi viri iudex iurati et cives nostri de civitate nostra Baan vocata vel aliqui ex eis eques vel pedes aut in curribus cum muneribus vel sine muneribus pro eorum exequendis negociis nos et dominas reginas genitricem et consortem nostras carissimas venerint visitaturi dummodo res mercimoniales secum non deferant ipsos per loca dictorum tributorum testimonio sub presencium transeuntes in nullo molestari pacifice et absque aliquali tributaria sew quavis alia exaccione libere abire et transire permittatis – DL 6340.
292 F. IX/2. 568–569.
293 DF 237 234. (F. IX/2. 569.). A káptalan kiváltságleveleire lásd Weisz B.: Vámok és vámszedés 137–140.
294 tributum quod de quibuslibet rebus, quae per Strigonium, vel extra prope cis et citra, per terram vel per Danubium quoque deferuntur, iuxta qualitatem rerum delatarum exigitur – F. IX/2. 569.
295 F. IX/2. 569.
296 F. IX/2. 569.
297 Juck 75–76. (Reg. Arp. 3837. sz.).
298 DF 238 656., F. X/7. 762–763. (Anjou-oklt. III. 644. sz.).
46
az ítélethozatal során egyrészt a káptalan számára annak idején tett adomány alamizsna mivoltát mérlegelte, másrészt, ami ennél is fontosabb, miután prelátusaival és báróival tisztázta, melyik kiváltság a korábbi (de prioribus prior speculatio habeatur) – a felmutatott oklevelek alapján: az esztergomi káptalané –, megállapította, hogy annak a későbbi adomány, tudniillik a pozsonyiaké, nem érvénytelenítette (priori donationi posterior praeiudicare minime videatur), a jogvitát az esztergomi káptalan javára döntötte el.300
Az esztergomi vám iménti ügye két egymásnak ellentmondó, vámszedési, illetve -mentességi jogot biztosító kiváltság ütközését és az emiatt kialakult, elhúzódó konfliktushelyzet feloldásának egy lehetséges módját demonstrálja – azaz a két előjog közül a régebben adományozottat kell érvényesnek tekinteni.301
A jogelv, amely a római jogban qui prior est tempore, potior est iure formában volt ismert,302 Werbőczy Hármaskönyvében (1514) is megtaláható: „A mennyiben tehát a kiváltság a fejedelem kizárólagos hatalmából ered, mint például a birtokjogok adományozása, a vám és harminczad fizetése alól való mentesítés a szabad vásár és közönséges sokadalom, a rév és vám adományozása a mi egyedül a fejedelmet illeti, azt mindig meg kell tartanunk, hacsak másoknak nyilván sérelmére nincsen. Éppen ezért az ilyen kiváltságlevelek végére ezt a záradékot: «salvo jure alieno» mindig be szokták tenni és iktatni. Mert ha valamely paraszt embert, avagy várost, maga a fejedelem a vámfizetés alól jelenben fölmentene is, szabadsággal megajándékozna, holott megelőzőleg hívei közűl valakinek az igazságos vámszedést már eladományozta, akkor az utóbbi, tudniillik: a felmentő kiváltság, mivel a vámszedésről kiadott előbbi kiváltságot nyilván sérti, az elsőt meg nem erőtlenítheti és az ilyen vámszedést el nem törölheti. De a kiváltságot adó fejedelem fekvő jószágaira és vámjaira nézve az ilyen fölmentés megáll és helyén marad”.303 Tehát II. Ulászló király idején
299 DF 238 664., F. X/7. 762–765. (Anjou-oklt. VII. 91. sz.). Az 1357. évi ítéletlevél ugyan nem ejt szót III.
András okleveléről, sőt a kiváltságot Károly kegyének tulajdonítja, azonban sokat sejtető, hogy az 1323. évi oklevelet I. Lajos Jakab pozsonyi bíró és néhány esküdt kérésére éppen az oklevél-bemutatást megelőző nap, január 18-án írta át és erősítette meg (DF 238 757.). Kovács V.: A pozsonyiak vámmentessége 345–346., 350.
300 DF 237 234. (F. IX/2. 570.).
301 Vö. Petrik I.: Vámkonfliktusok 234–235.; Tringli I.: Pest megye 129–130.
302 Petrik I.: Vámkonfliktusok 234–235.
303Werbőczy: Hármaskönyv 178. Duplex est autem privilegii consideratio scilicet in quantum ex mera principis authoritate riteque & legitime procedit. Et inquantum non sed in damnum aliorum vergit vel alias constitutioni communi derogare videtur. [§1] Inquantum igitur privilegium ex mera principis authoritate procedit prout iurium possessionariorum Donatio a tributaria tricesimarumque solutione exemptio, Fororum liberorum ac nundinarum generalium Vadorumque & tributorum collatio quę ad solum principem spectat semper observari debet dummodo iuribus aliorum manifeste non preiudicet. [§2] Et propterea in calce huiusmodi privilegiorum clausula ista semper apponi inserique solet SALVO IURE ALIENO. [§3] Nam si princeps ipse quempiam hominem ruralem vel civitatem a solutione tributorum de presenti eximeret & libertate donaret prius tamen tributariam exactionem iuste fiendam alicui fidelium suorum contulisset tunc per istud posterius privilegium scilicet exemptionale quia priori privilegio super tributo confecto palam preiudicaret primum invalidare & huiusmodi
47
– a vámoknál maradva – elvileg hiába adományozott az uralkodó egy személynek (vagy testületnek) vámmentességet, az előjog a kiváltságlevél kibocsátásának idején csak a királyi
– a vámoknál maradva – elvileg hiába adományozott az uralkodó egy személynek (vagy testületnek) vámmentességet, az előjog a kiváltságlevél kibocsátásának idején csak a királyi