Vámkerülés

Az utazók és a kereskedők egy része nyilvánvalóan arra törekedett, hogy a vámköteles utak, hidak, révek (kikötők) és vásárok vámszedőit kijátszva lehetőleg minél kisebb anyagi ráfordítással közlekedjen és kereskedjen a királyságban. Szintén az említett barsi vámvizsgálat mondta ki, hogy „akik Sallóról Szencséig, és Szencséről Agacsnak mennek, azok a mányai vám álútját járják”.¹⁹⁴ A közlekedők ugyanis nem ritkán szándékosan letértek a vámszedőhelyek, avagy a rájuk vonatkozó útkényszer által előírt útvonalról és úgynevezett álutakon (alwth,¹⁹⁵ falsa via,¹⁹⁶ frauda via,¹⁹⁷ via sinistra,¹⁹⁸ via iniusta,¹⁹⁹ via inconsueta,²⁰⁰ via indirecta,²⁰¹ via indebita,²⁰² via insolita, ²⁰³ via extranea,²⁰⁴ via occulta,²⁰⁵ via obliqua²⁰⁶) haladtak. A Valkó megyei Kemetinc predium egy földdarabjának határjárásakor érintett álutat a boszniai káptalan úgy írta körül, mint olyan utat, „amin az emberek nem merészelnek járni a vám miatt”.²⁰⁷

192 1345/1350: Máriássy 28–29. (DL 74 813.) (Anjou-oklt. XXIX. 223. sz.).

193 DF 238 896. (F. IX/4. 488.). Habár az Újvár és Pozsony között fizetendő vámokról az útvonal létesítéséről szóló királyi parancs hallgat, feltehető, hogy a kereskedőktől Újváron nyolcvanadot, Pozsonyban harmincadot, míg a többi állomáson közlekedési vámot szedtek. Újvárra lásd Weisz B.: Vámok és vámszedés 412. Vö.

Pozsony.

194 item quicumque de possessione Sarlo predicta usque possessionem Zenche transirent et de Zenche ad Agoch transirent, illi in falsa via tributi de ipsa Manya ambularent – ZsO. XI. (1170. sz.).

195 DF 284 881.

196 1376: DL 87 495.

197 1376: DL 87 495.

198 1382: DF 248 660.

199 1347: F. IX/1. 496. (Anjou-oklt. XXXI. 491. sz.).

200 1347: F. IX/1. 496. (Anjou-oklt. XXXI. 491. sz.).

201 1428: DF 239 498.

202 1366: P. VIII/1. 346.

203 1366: P. VIII/1. 346.

204 1366: P. VIII/1. 346.

205 1343: DL 40 904 (F. IX/1. 101–102.).

206 1439: DF 236 363 (Bp. III/2. 313–314.).

207 ad quandam viam sinistram per quam homines non presummunt procedere et ambulare propter thelonium – DF 248 660.

33

Törvényes és álutak Salló és Töhöl, illetve Salló és Komjáti között (Készítette: Nagy Béla)²⁰⁸

Akiket a vámszedők álúton, vámkerülésen értek, azok javait – jogszerűen – lefoglal(hat)ták,²⁰⁹ amint erre a király 1343-ban a Billege falu vámját,²¹⁰ 1345-ben pedig a leleszi premontrei prépostság Ketete nevű révjét elkerülni szándékozók figyelmét felhívta.²¹¹ Az „álutazók” a vámok fizetése fejében elnyert királyi (a király nevében gyakorolt) védelemre sem tarthattak igényt:²¹² „akiket efféle jogtalan és idegen utakon találnak közlekedni, és

208 Kovács V.: Álutazó átutazók.

209 1362: quod ipse dictos sex boves ipsius Iohannis … quia idem Iohannes ad locum tributi sui non venisset sed per aliam viam furtive transi(re v)oluisset iuste et legitime recepisset ab eodem – DF 259 861; 1376: quicquam de viatoribus indebite procedentibus recipere poterint de talibus rebus … – DL 26 868.

210 F. IX/1. 101–102. (Anjou-oklt. XXVII. 94. sz.).

211 quicunque ex vobis in falsis semitis et viis reperti extiterint illi tanquam de tribu[tis] fugitive recedentes in rebus dampnificabitur – DF 233 649. (Anjou-oklt. XXIX. 648. sz.).

212 1347: quia si secus feceritis et per inconsuetas vias procedere volueritis tunc in personis vestris inhonestabimini et in rebus dampnificabimini – F. IX/1. 496–497. (Anjou-oklt. XXXI. 491. sz.); 1352:

quicunque vestrorum super falsis semitis et viis reperti fuerint et extiterint illi tanquam de tributo fugitive recedentes in personis inhonestabuntur et in rebus condempnabuntur – DF 238 789.

34

javaikban vagy személyükben valami sérelmet, esetleg kárt szenvednének, nálunk ne tehessenek panaszt” – intette Lajos 1366-ban a báti vámot kikerülőket.²¹³ 1411 körül a szamosszegi vámosok a Szatmárról Namény felé – állításuk szerint álúton – tartó Kis Tamás szállítmányát erővel elvették. Az affér következtében a leleszi prépost, Csicseri Miklós állítólag 1400 forintnyi kárt szenvedett.²¹⁴

Az álutazóktól elkobzott javakból esetenként az uralkodónak is bevétele származott: Mária királynő 1384. évi parancsa értelmében a Szebenből az áruikkal a Havasalföldre történő továbbutazást megkísérlő idegen kereskedők (mercatores forenses) lefoglalt rakományaival a szebeniek teljes egészében a mindenkori vajdának tartoztak elszámolni, aki a javakat király(nő)i kamara részére (pro camera nostra) gyűjtötte.²¹⁵ 1402-ben Zsigmond a Bártfát álutakon elkerülők lefoglalt javairól úgy rendelkezett, annak kétharmad része őt, egyharmad része a várost, a bártfaiakat illeti.²¹⁶

Páratlanul ritka részletességgel körülírt vámkerülő-kezelési gyakorlatot rögzített az esztergomi káptalan és a szentkirályi stefaniták 1439. évi jogvitájának anyaga. A pert az esztergomi káptalan indította a stefaniták szentkirályi révje miatt, fellépve a számára nemkívánatos szokás ellen, hogy a Budáról Esztergom felé utazók a Dorog–Esztergom útra rátérve a káptalan esztergomi és dorogi vámjainak kikerülésével juthassanak át a Dunán. A két fél vitája megegyezéssel zárult: ennek értelmében a káptalani vámosok a vámkerülőket elfoghatták útközben, vagy ha eljutottak volna Szentkirályig, a révhajóra való felszállás előtt a falu officialisa vagy villicusa kérésükre le kellett, hogy tartóztassa őket. Abban az esetben azonban, ha a káptalan vámjainak elkerülői anélkül, hogy a vámszedők feltartóztatták volna őket, hajóra tudtak szállni, akadály nélkül átkelhettek a folyón.²¹⁷

213 si qui in huiusmodi iniustis viis et extraneis procedentes reperti in rebus vel personis ipsorum aliquam molestiam incurrerint forsitan atque dampna nobis tandem non poterunt imputare – P. VIII/1. 346.

214 DF 284 881.

215 si aliqui mercatores forenses exponerent mercantias eorum ad partes Transalpinas ex tunc iudex et cives habeant facultatem prohibendi bona talium mercatorum et eadem pro camera nostra magnifico viro domino Ladislao vel alteri vaivode Transsilvano pro tempore constituto debeant assignare – ZW. II. 590.

216 quicumque autem tam ex forensibus quam nostris propriis et aliorum incolarum nostrorum subditis contra premissa statuta nostra sua contraierit industria, presertim tamen ad vias inconsuetas a dicta civitate nostra se dirigendo cum eorum mercibus se absentaverint, huius bona decernimus omnia et singula fore per ipsos eiusdem civitatis nostre incolas auferenda quorumlibet adiutorio pro ipsos eiusdem civitatis nostre incolas auferenda quorumlibet adiutorio pro ipsis nostre maiestatis intuitu invocandorum ac eisdem nostris fidelibus res huiusmodi arrestandi et recipiendi plenam damus et facultatem concedimus, quarum due nobis, tertia vero partes ipsis nostris fidelibus cedere debeant et conservari – ZsO. II/1. 1411. sz.

217 ut universi mercatores et alterius cuiusvis status homines tributa solvere debentes de partibus inferioribus puta per viam de Buda versus dictum Strigonium ducentem proficissci volentes derelicta ipsa via per aliam viam scilicet obliquam inter dictam civitatem Strigoniensem ac pretactam villam Dorogh existentem ad prefatam possessionem Zenthkyral vocatam prescripta tributa prefati capituli locis in predictis exigi solita surripere machinando proficissci voluerint talesque in dicta via obliqua et falsa per tributarios dicti capituli reperire poterint pena non soluti tributi per eosdem tributarios puniantur ubi vero iidem manus dictorum tributariorum evadendo ad prefatam possessionem Zenthkyral pervenerint et ante ingressum navis in dicto portu in prefata

35

A vámszedőhelyeket elkerülők (vagy a vám kifizetését egyszerűen megtagadók) és a vámosok között támadt nézeteltérésekben sok esetben az utóbbiak húzták a rövidebbet. A nosztrai pálos remeték szobi út- és vízivámjukon rendre nem tudtak kellő eréllyel fellépni a fizetésre hajlandóságot nem mutatók ellen a 15. század elején.²¹⁸ 1419-ben Lőrinc vikárius arról panaszkodott, hogy a Duna melletti vámjukról sokan „bármiféle fizetés nélkül, erőszakkal távoznak, és kényük kedve szerint mennek tovább”.²¹⁹ Zsigmond először a visegrádi, majd a damásdi királyi vár elöljáróit is megsegítésükre rendelte.²²⁰ 1454 szeptemberében a baranyai Danóc vámszedői sikertelenül próbálták feltartóztatni a bátmonostori Töttösök familiárisait, illetve géti és laki jobbágyait: a fegyveresen rájuk rontó

„álutazóktól” vám helyett verést kaptak.²²¹ 1410-ben a körösszegi Csákiak egyik károlyi vámszedőjét Ladánytól Károlyig üldözték, majd miután utolérték, 200 aranyforint értékű lefoglalt holmit vettek el tőle, míg egy másikat foglyul ejtettek.²²² Náluk is rosszabbul járt 1317-ben Pottendorfi Rudolf soproni ispán egyik vámosa. Amikor Rudolf a Németújvári Jánosnak küldött levelében felsorolta Kőszegi András erőszakoskodásait, nem mulasztotta el megírni, hogy „az egyik emberemnek, aki az én uram, Magyarország királya vámjánál szolgált, levágta az egyik lábát”.²²³ Még ennél is véresebb összetűzés történt 1349 márciusában a vöröskői vár ciferi vámjánál. A várnagy, Ugodi Csenik famulusai uruk parancsára éppen a vámbevételt készültek elvinni, amikor megláttak valakit az úton, aki – vélhetően a helyzetet kihasználva – megpróbált megállás nélkül (furtive) átmenni a vámon.

Az illetőt, aki Pap János jobbágyainál keresett menedéket, nemhogy elkapni nem sikerült, de Pap János lóra kapott, majd famulusaival és jobbágyaival a közeli Vistuk faluig hajszolta Csenik embereit. Közülük egyet megöltek, egy másikat megsebesítették, míg a várnagynak szállított 100 font súlyú pénzt lovaikkal és ruháikkal együtt eltulajdonították.²²⁴

Zsigmond 1435-ben igyekezett előmozdítani a tiltott utak kérdésének rendezését: „meg kell határozni a vámok ál- és kerülőútjait, és azt, hogyan jogszerű és mi van szokásban arra

Zenthkyral habito per officialem seu villicum ipsius ville ad requisicionem dictorum tributariorum arestati fuerint tales simulcum universis rebus et bonis eorum prefati dominus Ladislaus de Chethnek et conventus aut iidem officialis et villicus eorundem manibus dictorum tributariorum iuxta regni consuetudinem corrigendos dare et assignare teneantur; ubi vero iidem ante arestacionem dictorum tributariorum navem asscendi seu ingredi poterint liberam sine omni impedimento habeant transsfretandi facultatem – Bp. III/2. 313–314.

218 1409: DL 9542 (ZsO. II/2. 6743. sz.); 1419: DL 10 837 (ZsO. VII. 774. sz.); 1419: DL 8823 (ZsO. VII. 878.

sz.); 1439: DL 13 383.

219 DL 8823.

220 1419: DL 8823. (ZsO. VII. 878. sz.). Vö. Engel P.: Archontológia I. 297., 461.

221 homines prefati exponentis super dictos populos et iobagiones in dictis falsis viis repertos tributum de regni consuetudine levare voluissent – DL 81 189. (Kőfalvi T, Pécsváradi konvent 742. sz.).

222 DL 71 444. (ZsO. II/2. 7220. sz.).

223 Sopron vm. I. 80. Idézi Weisz B.: Vámok és vámszedés 31.

224 DF 227 576. (Str. III. 674.) (Anjou-oklt. XXXIII. 160. sz.).

36

nézve, mekkora az a távolság, ameddig az álutakat vámosok ellenőrizhetik, utazókat tilthatnak el [a használatuktól], illetve tartóztathatják fel őket rajtuk. Utakat pedig senki ne merészeljen új helyeken – ahol korábban soha nem volt út –, a földjein át létesíteni az általános utasforgalom számára, a szomszédos vámszedőhelyek sérelmére és kárára”.²²⁵