„Történelmünk elhanyagoltabb kérdései közé tartozik az egykori vámhelyeknek általánosabb topograficus meghatározása; mely noha magában véve magasabb országos jelentőséggel nem bir, mégis több főfontosságu más kérdéssel oly szorosan függ össze, hogy a hazai történet néhány nevezetes szaka, p. o. a kereskedés és a közlekedési viszonyok történeti topographiája, általa nevezetes felvilágositást nyerhet. Ezen szempontból én a hazai egykori vámhelyek minél teljesebb és részletesebb tanulmányozását és meghatározását buváraink különös figyelemre méltó feladatának tekintem…” – hangsúlyozta Wenzel Gusztáv a vámok kutatásának fontosságát akadémiai székfoglalójában, ami 1872. május 6-án Nyitra vármegyének XV.
századbeli vámhelyei. Tanulmány hazánk közlekedési viszonyainak történetéhez címmel hangzott el.26 Wenzelén kívül a 19. század utolsó és a 20. század első harmadában több hasonló, rövidebb-hosszabb dolgozat látott napvilágot, ami jobbára egy-egy megye vagy település vámszedőhelyeinek általában – az Árpádok korához képest természetszerűleg sokkal kedvezőbb forrásadottságú – késő középkori (14–15. század) történetét dolgozta fel.
Tanulmányok születtek a pozsonyi (nagy-)dunai révvám27 (1890), a komáromi vám28 (1899), a dunai vámok29 (1901), az esztergomi vám30 (1904), a bihari és barsi vámok31 (1905), a tiszalúci vám32 (1906), a zalai vámhelyek33 (1917) és a Turóc megyei vámok (1919)34 történetéről.
A magyar vámrendszer kialakulása és középkori története iránt ebben az időszakban ugyanakkor összefoglaló munkák létrehozásában megnyilvánuló kutatói érdeklődés is támadt:
Csánki Dezső Hazánk kereskedelmi viszonyai I. Lajos korában (1880) című monográfiájában önálló fejezetet szentelt a „vám- és harminczadügynek”,35 Takács Sándor 1907-ben jelentette meg A magyar vámrendszer az Árpádok és Anjouk alatt című dolgozatát,36 1908-ban Eckhart Ferenc A királyi adózás története Magyarországon 1323-ig című könyvében szintén olvasható egy vámokkal foglalkozó fejezet,37 majd 1933-ban Sólyom Jenő írt egy monográfiát a
26 Wenzel G.: Nyitra megye vámhelyei 3.
27 Király J.: Pozsonyi vám- és révjog.
28 Sörös P.: A komáromi vámpör.
29 Kováts F.: Dunai hajózás.
30 Pór A.: Esztergomi vám.
31 Iványi B.: Bihar- és Bars-vármegyék.
32 Iványi B.: Tiszaluczi vám.
33 Holub J.: Zala vármegye vámhelyei.
34 Mályusz E.: Turóczmegye vámhelyei.
35 Csánki D.: Hazánk kereskedelmi viszonyai.
36 Takács S.: Vámrendszer.
37 Eckhart F.: Királyi adózás.
19
témában (A magyar vámügy fejlődése 1519-ig).38 1961-ben Fügedi Erik Középkori magyar városprivilégiumok című dolgozatának Gazdasági kiváltságok című fejezetében a kiváltságolt települések vámmentességi jogáról (szabadságáról) értekezett.39
A vámtörténet és a vámszedőhelyek célzott kutatása – az Árpád-korra vonatkozóan – a
’90-es évektől újra napirendre került: 1991-ben a Soproni Szemle Mollay Károly a soproni Szélmalom utcai vámról írt kimerítő dolgozatát közölte,40 majd 1994-ben napvilágot látott Dettné Légrády Ibolya kandidátusi disszertációja A magyar vámszedés kialakulása és fejlődése a honfoglalástól 1300-ig címmel, illetve 1995-ben a szerző Középkori magyar vámtarifák című dolgozata.41 1998-ban Draskóczy István egy-egy tanulmányában Sáros megye 14. századi, valamint a somosi vám 13–14. századi történetét dolgozta fel.42
Napjaink legtermékenyebb „vámkutatója” Weisz Boglárka, aki más gazdaságtörténeti tematikájú kutatásai mellett csaknem húsz éve publikál rendszeresen a szűkebb–tágabb témában. A 2000-es évek elején főleg az Árpád-kor foglalkoztatta, eredményei sorra jelentek meg tanulmányok formájában: Bars megye vámhelyeiről43 (2001), az Árpád-kori törvények vámokkal kapcsolatos rendelkezéseiről44 (2001), II. András vámmentesség-adományozásairól45 (2001, 2003), a győri és az esztergomi vámról46 (2003), Abaúj megye vámszedőhelyeiről47 (2004), a Felső-Tisza vidék vámszedéséről48 (2004, 2005) és az Árpád-kori közlekedésivám-tarifákról49 (2005). Weisz Boglárka doktori disszertációjában végül teljesen feldolgozta 11–13. századi vámrendszerre vonatkozó forrásanyagot: a Vámok és vámszedés az Árpád-kori Magyarországon50 címmel elkészített értekezést 2006-ban védte meg, majd az I. Károly-kori adatok feldolgozásával kiegészítve 2013-ban jelentette meg könyv formájában (A királyketteje és az ispán harmada. Vámok és vámszedés Magyarországon a középkor első felében).51 Újabb írásai a só Árpád-kori vámolásának
38 Sólyom J.: A magyar vámügy.
39 Fügedi E.: Középkori magyar városprivilégiumok passim, kül. 36–41.
40 Mollay K.: Szélmalom utcai vám.
41 Dettné I.: Vámszedés; Dettné I.: Középkori vámtarifák.
42 Draskóczy I.: Sáros megye vámhelyei; Draskóczy I.: A somosi vám.
43 Weisz B.: Bars megye vámhelyei.
44 Weisz B.: A vásár és a vám.
45 Weisz B.: II. András vámmentesség adományai világiak számára; Weisz B.: II. András vámmentesség-adományai.
46 Weisz B.: Az esztergomi vám; Weisz B.: A győri vám.
47 Weisz B.: Abaúj megye vámszedőhelyei.
48 Weisz B.: A Felső-Tisza vidék vámszedése I–II.
49 Weisz B.: Közlekedési vámtarifák.
50 Weisz B.: Vámok és Vámszedés az Árpád-korban (http://doktori.bibl.u-szeged.hu/537/1/de_3439.pdf [utolsó letöltés: 2019. 07. 14]).
51 Weisz B.: Vámok és vámszedés.
20
gyakorlatával52 (2007), a debreceni53 (2011), a kolozsvári54 és a kassai polgárok vámmentességével55 (2013, 2014, 2015), a váradi egyház középkori vámjaival (2014)56 és a bihari vámok (2016) kérdésével foglalkoznak.57 Említhető még Skorka Renáta 2013-ban megjelent tanulmánya, amiben a Csehországot és Budát Bécs elkerülésével összekötő, 1336-ban létesített kereskedelmi útvonal kijelölésének külpolitikai, diplomáciai hátterét vizsgálta.58
Máig külön csapásirányt képez a vámkutatásban a tricesima, a harmincadvám kutatása, ami még mindig a legalapvetőbb kérdések körül forog: Pontosan mi a tricesima? Hogyan alakult ki? Hol és miért szedték? Hogyan adminisztrálták? A harmincadolás alá eső áru értékének hány százalékát kellett vámként kifizetni? A kapcsolódó munkák közül elsőként Kováts Ferenc Nyugatmagyarország áruforgalma a XV. században a pozsonyi harmincadkönyv alapján című, az 1457–1458. évi pozsonyi harmincadkönyv bázisán készített elemzése említhető.59 „Középkori történetünknek megoldásra váró problémái közt sok gazdaság- és pénzügytörténeti kérdés van. Az adatok gyér száma és homályos volta sok esetben nagyon megnehezíti, sőt nem egyszer szinte lehetetlenné teszi a minden tekintetben kielégítő megoldást, mit a hasonló természetű kérdések fölött folytatott vitatkozások eléggé bizonyítanak” – írta Szentpétery Imre60 Domanovszky Sándor A harminczadvám eredete61 című akadémiai székfoglaló értekezéséről (1916) készített recenziójában. Idézett megállapításai jól jellemzik az Árpád-kori vám- és különösen a harmincadtörténet kutatásának nehézségeit. Domanovszky munkájának csak több mint hét évtized múlva, 1990-ben akadt folytatója, Pach Zsigmond Pál, aki azonos című dolgozatában (A harmincadvám eredete)62 alapjaiban szállt vitába Domanovszky időt próbált megállapításaival. Pach nem ragadt meg az Árpád-kor kutatásánál, 1995-ben Hogyan lett a harmincadból huszad?,63 majd 1999-ben a Történelmi Szemlében A harmincadvám az Anjou-korban és a 14–15. század fordulóján64 címmel jelentetett meg tanulmányt – utóbbi írása a Lajos-kori harmincadállomások történetének máig legteljesebb, időtálló összefoglalója, katalógusa és
52 Weisz B.: Sóvámolás.
53 Weisz B.: Debrecen.
54 Weisz B.: Kolozsvár.
55 Weisz B.: Kassa kereskedelmi életének jogi háttere I–II. (angol és szlovák nyelven: Weisz, B.: Košice; Weisz, B.: Právne pozadie obchodného života Košíc); Weisz B.: A kassaiak vámmentessége.
56 Weisz B.: A váradi vámper. (románul: Weisz B.: Proces vămilor din Oradea).
57 Weisz B.: Vámvizsgálatok Bihar megyében. (román nyelven: Weisz, B.: Operaţiuni de vămuire în comitatul Bihor).
58 Skorka R.: Csökkentett vámtarifájú út.
59 Kováts F.: Pozsonyi harmincad.
60 Szentpétery I.: A harminczadvám eredete 525.
61 Domanovszky S.: A harminczadvám.
62 Pach Zs. P.: „A harmincadvám eredete”.
63 Pach Zs. P.: Huszad.
64 Pach Zs. P.: A harmincadvám az Anjou-korban.
21
adattára. 1993-ban megjelent munkájában Mollay Károly a soproni harmincad történetét dolgozta fel.65 A témában legújabban Weisz Boglárka Az Árpád-kori harmincadvám66 (2011), valamint Haraszti Szabó Péter Harmincadbérlők, harmincadispánok, ispánok. A harmincadvám szedése Magyarországon a 14. század első feléig67 (2014) címmel publikált tanulmányt. 2010-ben született a tárgyban egy forráspublikáció is: Stanisław Sroka Sredniowieczny Bardiów i jego kontakty z Malopolska (A középkori Bártfa és kapcsolatai Kis-Lengyelországgal) című, 2016-ban magyar nyelven is megjelent monográfiájának függelékeként kiadta Bártfa 1479-ben és 1480-ban keletkezett koronavámnaplóit.68