II. A VÁMOK FAJTÁI
II.1. Közlekedési vámok
Az útvámmal a forrásokban tributum viaticum,82 tributum in via,83 tributum super terris siccis84 és pedagium85 néven találkozhatunk, a hajóvámot az 1351. évi törvény a következőképpen írta körül: tributum super fluviis ab infra descendentibus et supra euntibus (exigi consuetum), vagyis „a folyókon a lefelé vagy felfelé haladóktól (hajózóktól) szedni szokott vám”.86
I. Lajos 1351. évi törvényeinek 8. articulusa jogtalannak minősítette és megtiltotta mindkettő, a száraz- és hajóvámok szedését is, „mivel – így a király – úgy látjuk, ezeken országunk nemeseit és nemtelenjeit szerfelett terhelik”. A tiltás a hidakon és réveken az átkelésért lefizetett vámokat nem érintette:87
„Tributa eciam injusta super terris siccis, et fluviis; ab infra descendentibus, et supra euntibus non exigantur; nisi in pontibus, et navigiis, ab ultra transeuntibus solvantur; cum in eis, nobiles et ignobiles regni nostri, multo, et nimium percepimus aggravari.”88
Amint ismeretes, a király a törvény ellenére (universa tributa in sicciis terris et fluviis hactenus exigi consueta amplius non exigerentur) már a következő évben, 1352-ben engedélyezte a szentjakabfalvi szárazvám beszedését, arra hivatkozva, hogy a vám jövedelme alamizsnaként a klarissza apácák megélhetését szolgálta: a szentjakabfalvi vám 1352-es
“működési engedélyének” megadására szokás a király első, az 1351. évi törvénnyel ellenkező vámrendeleteként hivatkozni.89A törvényt, nem meglepő módon, lehetetlen volt végrehajtani,
78 Vö. Weisz B.: Vámok és vámszedés 9–10.
79 Lásd például 1343: tributum vinearum – DL 3577; 1351: tributum montis – DL 87 257; 1358: tributum montium – AO VII. 61.
80 Lásd például 1363: et insuper centum porcos de eadem silva eorum absque aliqua tributi exaccione … potencialiter abduxisset – DF 219 493.
81 Lásd például 1371: DL 5956; 1375: in eodem molendino … nullum tributum dare – DL 62 523.
82 1346: Sopron vm. I. 187. (Kövesd, Sopron megye); 1382: DL 6905 (Egyedújfalu, Bács megye)
83 1346: Sopron vm. I. 187. (Röjtökör, Sopron megye); 1347: Zala I. 466–467. (Letenye, Zala megye).
84 1351/VIII: Corpus Iuris Hungarici 173. (DRMH online 51).
85 1371: DF 238 873; 1379: Historiae Patriae Monumenta II. 855.; 1405: ZsO. II. 3890. sz.
86 1351/VIII: Corpus Iuris Hungarici 173. (DRMH online 51).
87 1351/VIII: Corpus Iuris Hungarici 173. (DRMH online 51).
88 1351/VIII: Corpus Iuris Hungarici 173. (DRMH online 51).
89 Vö. pl. Sólyom J.: A magyar vámügy 67., Holub J.: Zala vármegye vámhelyei 46.
23
hiszen nyilvánvalóan szembement a vámbirtokosok érdekeivel. Ha ugyanis nem vámolták volna a folyókon hajózókat, miért szabályozta volna a király dunai hajóvámok tarifáját 1366-ban és 1370-ben?90 Miért kellett volna például 1356-ban a pozsonyiak dunai (hajó)vámok fizetése alóli mentességére emlékeztetni az illető vámbirtokosokat?91 Ha 1353 után nem szedtek volna szárazvámokat, miért nem tükrözte a változást az 1353 után a vámok birtokosaihoz (és vámszedőikhez) intézett parancslevelek formulája? Azok ugyanis továbbra is a tributa tam in terris quam super aquis habentibus et tenentibus eorumque tributariis szólnak.92
Egy 1371. évi királyi oklevélből – amivel kapcsolatban persze kétséges, a király akaratát deklarálja, avagy a „közfelfogást” (már ha beszélhetünk ilyenről) tükrözi-e – úgy tűnik, a korszakban alapvetően nem magát a száraz-, vagy hajóvámszedést tekintették jogtalannak, hanem azt a gyakorlatot, amikor e vámok fizetésére a kereskedőkön kívül (értve a kereskedőkön a hivatásos távolsági kereskedőket épp úgy, mint a vásárra árujukat szállító jobbágyokat) olyan országlakosokat (vagy külföldieket) köteleztek, akik áruk nélkül (sine rebus mercimonialibus) keltek útra, és magukkal vitt dolgaikat nem eladásra, hanem saját felhasználásra szánták (non causa mercimonii (sic!) sed pro eorum usu) – legyenek akár világi papok, szerzetesek, gyalog vagy lóháton utazó zarándokok, egyszerű országlakosok (ceteri in(co)le et habitatores regni nostri hinc inde de loco ad locum sine rebus mercimonialibus suos gressus pedes simpliciter facientes), vagy a királyságba költözés szándékával érkező külföldiek cuiuscumque ydiomatis existant. 1371-ben Lajos a felsoroltaktól még a hídvám szedését is megtiltotta, csak a réveknél kellett fizetniük (ab omni solucione p(ed)agii seu cuiuslibet tributi exaccione tam in terris quam in pontibus (sic!) semper salvi liberi et perpetuo exempti habeantur navigio solum ex(ce)pto).93 Ugyanez a felfogás tükröződik a király 1364. július 15-i, az országos gabonahiány mérséklése érdekében kiadott rendeletében. Az uralkodó ekkor 1 évig vámmentessé tette a gabonafélék (búza, rozs, árpa, zab, köles), a maláta, a liszt, a kenyerek, a lencse, a borsó, a bab és a káposzta(?) (olus) belföldi szállítását a száraz- és vízi vámokon, azonban a réveken ekkor is fizetni kellett az átkelésért (excepto solo naulo seu tributo portuum quod iusto et levi modo ab ipsis exigi volumus).94
90 1366: DF 258 545_092–090.; Teleki, Huny. X. 376–377.; 1370: ZW. II. 337–338. (Vö. Szeben)
91 Vö. Pozsony.
92 1366: ZW. II. 268; Lásd még például 1360: Házi 123.; 1364: VVOS 272..
93 1371: DF 238 873.
94 statuimus quod de bladis seu frugibus videlicet tritico silignibus ordeo avena milio brasio farina panibus necnon de lentibus pisis fabis oleribus et aliis leguminibus undecumque et ad quecumque loca per quoscumque et quotiescumque a data presencium infra unius anni integri spacium intra limites regni nostri et non extra
24
A folyókon réven (portus, transitus) vagy hídon (pons) átkelőktől rév- (tributum portus,95 tributum in portu seu navigio,96 tributum navigii97) illetve hídvámot (tributum pontis,98 tributum in ponte99) szedtek. A hidak ebben az időszakban főleg fa-,100 kisebb részben kőépítmények voltak,101 de a forrásokban kötél-102 és földhíd103 is előfordul.
A középkori révek és hidak, az utakhoz hasonlóan, részben magánhasználatúak, kizárólag birtokosuk famíliája, népei számára fenntartottak, részben, vámfizetés fejében, a kereskedők és utazók által is igénybe vehetők voltak. Utóbbi (köz)utakat a libera/publica via,104 míg a
„közréveket” a portus generalis,105 transportus communis106 kifejezések jelölhetik. 1348-ban Bojti Mihály fia Tamás kékesi birtokrészén (Bihar megye) épített hídjáról azt állította, magánhídként funkcionál, amit úgy írt körül, hogy „a hidat nem az utazók és a kereskedők számára, hanem Kékes birtoka haszonvételeinek igénybevétele céljából építette” (quem quidem pontem non pro viatoribus et mercatoribus sed ut usus et utilitates eiusdem possessionis Kekus percipere et percipi facere possit fecisset edificari).107 A két révtípus közti különbség jól megfogható az ari, matolcsi–kóródi108 (Szatmár megye), az eberhardi–csallói, vereknyei109 (Pozsony megye), vagy az abádi–poroszlói110 (Heves megye) révek körüli
regnicolis nostris vendicioni exponenda deferuntur nullum tributum nullumque telonium in terris et in aquis in locis tributorum regalium reginalium ecclesiarum prelatorum abbatum monialium prepositorum priorum et fratrum cuiuscumque ordinis et religionis existant excepto solo naulo seu tributo portuum quod iusto et levi modo ab ipsis exigi volumus ab eisdem exigatur sed eadem blada et res iam nominate usque prefixum terminum ab omni tributaria exaccione libera et exempte habeantur – F. IX/3. 409–410.
95 1346: DF 219 457 (Szomajom, Szabolcs megye)
96 1353: DL 4089 (Galgóc, Nyitra megye).
97 1353: DL 4089 (Galgóc, Nyitra megye).
98 1342: DL 51 187 (Kálló, Szabolcs megye); 1353: DF 263 067 (Dombró, Körös megye).
99 1344: DL 70 550 (Kölcse, Szatmár megye).
100 1352-ben a zalai konvent kiszállt Árpásra (Győr megye), ahol jelentésük szerint jól látszottak a régi Rába-híd cölöpjei (prout eciam adhuc in dicta terra arpas stipites seu palos et alia evidencia signa ipsius antiqui pontis fide oculata conspexissent – P. VIII/1. 329–330.).
101 1358: pons lapideus – AO VII. 60. (Visonta, Heves megye). Vö. Szilágyi, M.: On the Road 186–193.;
Szilágyi, M.: Mobility, Roads and Bridges 71.
102 A Krassó megyei Dobrocsány hídja kötélhíd lehetett, erre utal, hogy tönkretételét a decido és a deseco (levág) igékkel írták le. 1355: unum pontem suum in sua possessione Dobochan vocata super aquam Karaso decidisset vel desecate fecisset et ad illam facientem aquam posuisset – DL 91 475.
103 1343: pons terreus – DL 35 186 (Kaneuicha, azonosítása bizonytalan, Körös megye).
104 Szilágyi, M.: On the road 96–101.
105 1369: DL 7459.
106 1345: DF 230 394. (Smič. 187–188.) (Anjou-oklt. XXIX. 60 sz.).
107 Z. II. 323. (Anjou-oklt. XXXII. 712. sz.).
108 1374: non extranei et forensi homines seu mercatores sed solummodo sui iobagiones proprii per ipsum portum in dicta villa Korog transitum faciendi habeant facultatem – DL 70 558.
109 1369: ex gracia concessimus speciali ut ipsi et eorum heredibus (sic!) in possessione eorum Eberhad vocata in comitatu Posoniensi existenti in fluvio Danubii portum seu navigium pro transiectancium comodo et utilitate in perpetuum tenere et servare possint et valeant ex presentis nostre concessionis annuencia speciali ita tamen quod dumtaxat iobagionis ipsorum et ad ipsos pertinentes inibi transiecare et transuadare possint navigio in eodem temporis in successu comites vero nostri posonienses nunc et pro tempore constituti ac eorum vicesgerentes et tributarii alios mercatores et forenses homines cum rebus mercimonialibus procedentes ad portum seu navigium
25
vitáknál. A szabolcsi Monyorós, Ladány és Himes, Anarcsi (Berencsi) László fia Tamás semptei várnagy 1371-ben engedélyezett tiszai átkelői (portus seu transitus), úgy tűnik, egyszerre töltötték be a két funkciót.111
A vámszedésért cserébe az utakat és hidakat a megfelelő karban kellett tartani, a révekben pedig az átkeléshez szükséges révhajók fenntartása volt a vámbirtokos részéről nélkülözhetetlen.
1347-ben, amikor a vásári (ajkai) nemesek112 felosztották a Bihar megyei Gyarakot, Ajkai Péter fia Mihálynak jutott Bereck Gyepes (Gyepus) folyó melletti sessiója azzal a feltétellel, hogy a kertje mögött lévő, Péntektava (Pentektowa) nevű mocsár közelében lévő szekér(?)utat, amin át lehetett kelni a mocsáron, fenn kell tartania.113 Sajnos nem tudható, hogy a birtokosztályos oklevélben említett (vélhetően töltés)út köz- vagy magánút volt-e. Az 1355. évi sárosi vámvizsgálat a szinyeújfalusi vámnál azt is megállapította, hogy „a köves út”
(valószínűleg a vám útja) ki lett javítva az arra közlekedőknek.114 Zámmonostora 1343. évi osztályakor a felek (Ősi István fiai, Lőrinc és János,115 továbbá Káta nembéli Gúg fia Gúg;116 Dózsa néhai nádor fiai, Jakab és Pál) a Hortobágy folyón szedett hídvámot (a folyó áradásaikor: révvám) is két részre osztották. A zámmonostori híd neki jutó (fele) részét mindkét félnek karban kellett tartania, a Hortobágy áradásaikor pedig közösen tartottak fenn révhajókat, bevételeiket és esetleges karbantartási költségeiket pedig megosztották.117 A szabolcsi Szomajom felosztásakor 1346-ban a szomajomi nemesek – Péter fia Kozma és fiai, Péter, István és János, illetőleg Pál fia László és Pál fia János fiai, Tamás litteratus és
posoniensem compellere et coartare aut tributum consuetum ibidem exigere et extorquere liberam et absolutam habeant facultatem ab eisdem – DL 5750. (F. IX/4. 170.); Vö. 1378: DF 238 957.
1101395: DL 8003. (ZsO. I. 3973. sz.). A regeszta a két révtípus közti különbséget nem érzékelteti megfelelően.
Vö. Abád.
111 duximus annuendum, ut ipsi in possessionibus eorum Ladan, Hymus et Monyoras vocatis prope fluvium Tyzie adiacentibus propriis personis familiaribus et iobagionibus naves et portum seu transitum sed eciam pro aliquibus hominibus parandi tenendi et habendi perpetuis temporibus plenam liberam et securam haberent facultatem sine preiudicio tamen nostrorum regiorum portuum et tributorum – DL 96 467.
112 Vö. Engel P.: Genealógia: Vásári (2) Ajkai.
113 ut retro ortum suum circa paludem pentektowa viam per qua posse transire currus(?) servare tenebitur – DF 278 512. (Anjou-oklt. XXXI. 860. sz.).
114 competentes pontes necessarii servarentur et via petrosa pertranseuntibus diceretur emendari – Draskóczy I.:
Sáros megye vámhelyei 59.
115 Vö. Engel P.: Genealógia: Káta nem 1. tábla: elágazás.
116 Vö. Engel P.: Genealógia: Káta nem 6. tábla: Kátai (Csekekátai).
117 quandocunque tempore inondacionis dicti fluvii Hortobag pro transfretantibus naves necessarie existerent, ipsas naves dicte partes communiter ordinare et ibi servare ac proventus earundem navium sicut tributi equaliter percipere et inter se dividere temporeque necessitatis preallegatas naves de communi expensa ex reditibus seu lucris earundem navium provenienti semper reparare et reintegrari facere teneruntur naves supradictas; pontem eciam super annotato fluvio Hortobag in quantum ipsos dictus pons contingeret similiter reparare deberent et inter se conservare – Z. II. 56–59. (Anjou-oklt. XXVII. 98. sz.).
26
Mátyás118 – a birtok Hortobágy folyón lévő hídjának vámját is kettéosztották, és előírták, hogy a híd negyedrészét (a közepén) László és János fiai, másik negyedét (a végén) pedig Kozma és fiai kötelesek karban tartani.119 1358-ban a király arra intette a garamszentbenedeki monostor apátját, hogy – a barsi vámból való részesedése okán, annak arányában – hozzá kell járulnia a Bars városának szélén álló, megsérült Garam-híd javításához, „ahol a vámot szedik”.120 Lőrinc fia János lévai várnagyot ugyanakkor arra utasította, hogy amennyiben az apát a királyi parancsnak nem tenne eleget, vonja el (debeat sequestrare) vámjövedelmeit, és a hidat a barsi népekkel és hospesekkel javíttassa ki – részesedésének arányában az apát költségén.121 1373-ban az uralkodó a Tárca folyón történő átkelést lehetővé tévő híd fenntartásának fejében újította meg Ivánka fia Péter somosi (Sáros megye) vámszedési jogát.122 I. Lajos 1381-ben, Somosi Péterhez intézett parancslevele ugyancsak a vám(szedés) meghatározott feltételekkel történt visszaállítását említette – tudniillik, hogy a vámbirtokos cserébe köteles hidat fenntartani a Tárcán.123