SZEREPJÁTÉKOK A SZAKNYELVOKTATÁSBAN – SZÜKSÉGLETELEMZÉS ÉS ATTITŰDVIZSGÁLAT
2. Szükséglet- és attitűdvizsgálat
2.1. A válaszadók szerepjátékokkal kapcsolatos eddigi tapasztalatai Az angol mérnöki szaknyelv oktatásában alkalmazható szerepjátékok
terve-zésének céljából fontos felmérni a célcsoport viszonyulását a különböző osztály-termi munkaformákhoz, valamint a kommunikatív osztályosztály-termi gyakorlatokkal, kiemelten a szaknyelvoktatásban használt szerepjátékokkal kapcsolatos eddigi tapasztalataikat.
Egyik kérdésünk arra vonatkozott, hogy az adatközlők a nyelvórákon az egyéni, páros vagy pedig a csoportos munkaformát kedvelik leginkább. Kértük, hogy válaszaikat indokolják meg. Ezt legtöbben meg is tették. Az egyéni, páros és csoportos munkaforma kedveltsége a következőképpen oszlott meg: a 102 adatközlőből 24 személy (23,5%) az egyéni, 28 személy (27,5%) a páros, 50 személy (49%) pedig a csoportos munkaformát kedveli leginkább. Az érveket kategóriákba (K) csoportosítottuk, majd megszámoltuk, hogy hány érv támaszt-ja alá az illető kategóriát („k+szám” jelöli a kitöltött kérdőív számát, amelyben az illető érv megjelenik). Volt olyan válasz is, amelyet két vagy esetleg több kategóriába is besorolhatónak tartottunk, ezek tehát mindegyik releváns kate-góriában megjelennek.
Az egyéni munka kategóriái (KE) mellett szóló érvek:
– KE1: függetlenség, befolyásoló tényezők hiánya: k11, k27, k29, k30, k33, k46, k47, k57, k63, k64, k80, k81;
– KE2: zavaró tényezők hiánya: k23, k46, k48, k85, k100;
– KE3: így hatékonyabbnak tartja a munkát: k42, k48, k67, k90, k101;
– KE4: saját munkatempót igényel: k18, k47, k79;
– KE5: nem tud csapatban dolgozni: k74, k79;
– KE6: nagyobb kihívást jelent, mint a másik két munkaforma: k18, k68.
127
SZEREPJÁTÉKOK A SZAKNYELVOKTATÁSBAN – SZÜKSÉGLETELEMZÉS...
Az egyéni munkaforma mellett szóló érvkategóriába sorolt válaszokban az adatközlők leggyakrabban a független, befolyásoktól mentes munka lehetőségét említették. Véleményük szerint társaik esetleg hátráltatnák őket a fejlődésben azzal, hogy például megoldják helyettük a feladatot. Fontosnak tartották továbbá azt is, hogy ne „zavarja” őket senki, olyan tempóban oldhassák a feladatot, ami-lyen nekik leginkább megfelel. Egyesek úgy gondolták, hogy nem tudnak csa-patban dolgozni, mások az egyéni munkát nagyobb próbatételnek, kihívásnak minősítették, mint a társas tevékenységet.
A páros munka kategóriái (KP) mellett szóló érvek:
– KP1: kölcsönös segítség, véleménycsere: k6, k10, k41, k43, k51, k52, k55, k56, k61, k70, k72, k75, k83;
– KP2: beszédkészség fejlesztése: k13, k62, k91, k94, k98;
– KP3: hatékony munkaforma a szakmai kommunikáció fejlesztésére: k1, k2, k41, k62, k9;
– KP4: arany középút (az egyéni és csoportos munkaforma között): k3, k15, k28, k53;
– KP5: szórakoztató, motiváló: k55, k95.
A páros munkát kedvelőknél a kölcsönös segítségnyújtás, a vélemények kifejtésének, összevetésének, megvitatásának lehetősége szerepel leggyakoribb érvként. Ezek az adatközlők felismerték, hogy a beszédkészség, szakmai kom-munikációs készségük egyedül, elszigetelten nem fejleszthető. Ugyanakkor sze-rintük ebben a munkaformában nagyobb esélye van mindenkinek szóhoz jutni, mint népesebb csapatban. Kiemelték és felismerték a pármunka egyéni munká-hoz viszonyított szórakoztató, egymást motiváló jellegét is.
A csoportos munka kategóriái (KCS) mellett szóló érvek:
– KCS1: kölcsönös segítség, véleménycsere: k5, k14, k16, k19, k21, k22, k30, k37, k38, k39, k59, k73, k84, k96, k97;
– KCS2: leghatékonyabb munkaforma a szakmai kommunikáció fejlesztésé-re: k8, k12, k20, k21, k34, k40, k44, k49, k50, k54, k71, k77, k87, k88, k99;
– KCS3: tanulás egymástól: k7, k17, k26, k36, k39, k60, k65, k68, k86, k102;
– KCS4: kevesebb a munka és a felelősség: k4, k16, k24, k73, k76, k97;
– KCS5: szórakoztató, motiváló, oldott légkör: k20, k32, k35, k66, k82 k89;
– KCS6: bizonytalanság áthidalása: k9, k102;
– KCS7: gyorsaság: k25, k45;
– KCS8: „szereplési” lehetőség, szerepjátszás: k89, k93.
A csoportos munkát kedvelő adatközlők esetében, akárcsak a pármunkát kedvelőknél a kölcsönös segítségnyújtás, a vélemények kifejtésének, összeveté-sének, megvitatásának lehetősége szerepel leggyakoribb érvként. Ezek az adat-közlők is felismerték, hogy a beszédkészség, szakmai kommunikációs készség egyedül, elszigetelten nem fejleszthető, sőt, mivel szakmai környezetben sok esetben vannak ráutalva, hogy csapatban dolgozzanak, szerintük ez a munka-forma készíti fel őket legjobban a való életbeli helyzetekre. További előnyként
128 KOVÁCS GABRIELLA említették, hogy az interaktív környezetben tanulhatnak egymástól, a bizonyta-lanságok könnyebben tisztázhatók. Ugyanakkor oldott, szórakoztató hangulat-ban könnyebb a tanulás. Voltak olyanok is, akik ennek a munkaformának a nem feltétlenül előnyös oldalára világítottak rá, számukra azért előnyös a csoport-munka, mert kevesebbet kell dolgozniuk, megoszlik a felelősség, megoldja más a feladatot helyettük.
A három munkaforma kedveltségére vonatkozó válaszok alapján megálla-pítható, hogy az adatközlők nagyobb része – a 28 (27,5%) páros munkát kedvelő + az 50 (49%) csoportos munkát kedvelő = 78 (76,5%) – tudatában van az inte-raktív tevékenységek hasznosságának. Ez a tudatosság bármilyen kommunikatív nyelvórai tevékenység lebonyolításakor segítségünkre lehet.
A következő kérdés arra vonatkozott, hogy az adatközlők kedvelik-e a szak-mai vonatkozású nyelvórai szerepjátékokat. Kértük, hogy válaszaikat indokolják is meg. Ezt legtöbben meg is tették.
A szakmai vonatkozású nyelvórai szerepjátékokat kedvelők, illetve nem ked-velők száma és aránya a válaszok alapján a következő: a 102 adatközlő közül 67 személy (65,7%) kedveli, 35 személy (34,3%) pedig nem kedveli ezt a tevékeny-ségformát. A tevékenységformát kedvelők, illetve nem kedvelők érveit, vagyis hogy miért kedvelik, illetve nem kedvelik ezt a tevékenységformát, kategóriákba (K) csoportosítottuk, majd megszámoltuk, hogy hány érv támasztja alá az illető kategóriát („k+szám” jelöli a kitöltött kérdőív számát, amelyben az illető érv meg-jelenik). Volt olyan válasz is, amelyet két vagy esetleg több kategóriába is beso-rolhatónak tartottunk, ezek tehát mindegyik releváns kategóriában megjelennek.
A szakmai vonatkozású nyelvórai szerepjátékokat kedvelők érveinek kategó-riái (KSZK):
– KSZK1: a szerepjátékok felkészítenek a szakmai kommunikációra, a valós szakmai szituációkban való helytállásra: k1, k3, k7, k8, k10, k13, k15, k22, k24, k26, k27, k29, k31, k34, k40, k44, k47, k49, k51, k70, k71, k72, k73, k77, k78, k82, k88, k93, k96, k97;
– KSZK2: szórakoztatóak, játékos, felszabadult légkörben lehet tanulni: k6, k19, k20, k29, k32, k46, k50, k58, k70, k72, k77, k78, k83, k87, k98, k102;
– KSZK3: lehetőség a beszélgetésre angol nyelven (beszédkészség fejleszté-se): k7, k12, k13, k15, k28, k30, k33, k40, k44, k55, k66, k75, k85, k87, k94, k95;
– KSZK4: hatékony (szak)szókincsfejlesztés: k2, k49, k59, k62, k66, k73, k85, k99;
– KSZK5: kihívás, próbatétel elé állítanak: k8, k9, k12, k16, k48, k91;
– KSZK6: önismeret különböző szerepfelvételek révén: k2, k3, k53, k54, k60;
– KSZK7: önbizalom, magabiztosság fejlesztése: k9, k24, k84, k97;
– KSZK8: a szerepjátékok élményszerűek, tapasztalatokat lehet gyűjteni: k3, k29, k60, k91;
– KSZK9: fejlődik a személyiség: k44;
– KSZK10: lehetőség „szereplésre”: k89.
129
SZEREPJÁTÉKOK A SZAKNYELVOKTATÁSBAN – SZÜKSÉGLETELEMZÉS...
A szakmai témájú nyelvórai szerepjátékokat kedvelő adatközlők esetében a leggyakoribb érv az, hogy a szerepjátékok felkészítenek a szakmai kommuni-kációra, a valós szakmai szituációkban való helytállásra. További gyakori érv a szerepjátékok szórakoztató, játékos jellege, a felszabadult, oldott hangulat, ame-lyet teremthetnek. A beszédkészség fejlesztése, a szakszókincs gyakorlásának le-hetősége, valamint az élményeken, tapasztalaton keresztüli tanulás lehetősége is előkelő helyet foglal el az érvek sorában. Többen kiemelik a szerepjátékok önbi-zalmat, önismeretet, mások megismerését, magabiztosságot, a teljes személyisé-get fejlesztő hatását. Akad olyan adatközlő is, aki egyszerűen szeret „szerepelni”
vagy másokat motiválni, bátorítani. Az a tény, hogy az adatközlők nagyobb része kedveli a szakmai témájú nyelvórai szerepjátékokat, mindenképpen biztató az ilyen jellegű nyelvórai tevékenységek továbbfejlesztését és alkalmazását illetően.
Elgondolkoztató azonban, hogy az érveket tekintve sokan nem azért kedvelik a szerepjátékokat, mert jól érzik magukat a tevékenység végzése közben, mert tet-szik nekik, amit csinálhatnak, hanem azért, mert hasznosnak tartják. Felmerül tehát a kérdés, hogy ezek az adatközlők valóban kedvelik-e ezt a tevékenységfor-mát, vagy csak lelkiismeretük, jóhiszeműségük késztette őket a pozitív válaszra.
A szakmai vonatkozású nyelvórai szerepjátékokat nem kedvelők érveinek kategóriái (KSZNK):
– KSZNK1: nem tudnak elég jól beszélni angolul: k14, k17, k21, k23, k25, k39, k41, k42, k43, k56, k61, k65, k67, k68, k74, k86, k101 (összesen 17 adat-közlő);
– KSZNK2: gátlásosak, nem szeretnek „szerepelni”, mások előtt beszélni:
k11, k36, k37, k38, k39, k43, k51, k63, k78, k86, k100 (összesen 11 adatközlő);
– KSZNK3: fölöslegesek, unalmasak: k34, k57, k69, k76, k80, k81 (összesen 6 adatközlő);
– KSZNK4: nem érzi „valóságosnak” a helyzetet: k4, k18, k69 (összesen 3 adatközlő);
– KSZNK5: komolytalan jellegű, „zűrzavar” keletkezik az órán: k45, k64, k90 (összesen 3 adatközlő).
A leggyakoribb érv, amiért az adatközlők nem kedvelik a szakmai vonatkozá-sú nyelvórai szerepjátékokat, az volt, hogy nem tudnak elég jól angolul. Ugyan-csak gyakori probléma a gátlásosság, a mások előtti szerepléstől, beszéléstől való félelem. Egyesek unalmasnak, fölöslegesnek minősítették a tevékenységformát, mások nem érzik elég valóságosnak ezeket a szituációkat. Az adatközlők utaltak az esetleges fegyelmi problémákra is. Az itt említett problémákat mindenképpen mérlegelni kell az ilyen jellegű tevékenységek fejlesztésénél, hiszen a fejlesztés célja éppen az lenne, hogy ezeket kiküszöbölhessük.
Az első érvkategóriát illetően éppen arról kellene a résztvevőket meggyőz-ni, hogy a szerepjátékok révén gyakorolhatják és fejleszthetik a beszédkészsé-güket. Itt fontos szempont a célcsoport nyelvi szintjének megfelelő szerepjáték tervezése, hogy frusztráció helyett a résztvevők aktívan bekapcsolódhassanak a
130 KOVÁCS GABRIELLA kommunikációba és nyelvileg fejlődhessenek. A gátlásosság, a mások előtti sze-repléstől, beszéléstől való félelem is legyőzhető, „kezelhető”, ha sikerül elérni, hogy a csoportban mindenki érzelmileg biztonságban érezhesse magát, baráti, segítőkész környezetben. Az, hogy a szerepjáték ne tűnjön „unalmasnak” és
„fölöslegesnek”, nagy kihívás a tanár számára. Itt kap fontos szerepet például a „bemelegítő”, ráhangoló fázis, ami magát a fő tevékenységet megelőzi vagy a téma kiválasztása a szükségletek tükrében úgy, hogy megfeleljen a célcsoport érdeklődésének és igényeinek. Ezáltal a „valóságosság” érzetét is könnyebb meg-teremteni. Ha mindenkit érdekel és leköt a szerepjáték, és ha mindenki aktívan részt vesz benne, akkor nagyobb „fegyelmi” probléma nem kellene adódjon, mint bármilyen más szakmai kommunikációs szituációban.
A következő kérdés arra vonatkozott, hogy az adatközlők hasznosnak tart-ják-e a szakmai vonatkozású nyelvórai szerepjátékokat. Itt is kértük, hogy vála-szaikat indokolják is meg. Ezt legtöbben meg is tették.
A szakmai vonatkozású nyelvórai szerepjátékokat hasznosnak tartók, illetve hasznosnak nem tartók száma és aránya a válaszok alapján a következő: a 102 adat-közlő közül 96 (94,1%) hasznosnak tartotta, 6 (5,9%) pedig nem tartotta hasznos-nak ezt a tevékenységformát. A tevékenységformát hasznoshasznos-nak tartók érveit, vagyis hogy miért tartják hasznosnak ezt a tevékenységformát, kategóriákba (K) csoportosí-tottuk, majd megszámoltuk, hogy hány érv támasztja alá ezt a kategóriát („k+szám”
jelöli a kérdőív számát, amelyben az illető érv megjelenik). Volt olyan válasz is, amelyet két vagy esetleg több kategóriába is besorolhatónak tartottunk, ezek tehát mindegyik releváns kategóriában megjelennek. A tevékenységformát hasznosnak nem tartó adatközlők kevesen voltak, ezért érveiket nem kategorizáltam.
A szakmai vonatkozású nyelvórai szerepjátékokat hasznosnak tartó adatköz-lők érveinek kategóriái (KSZH):
– KSZH1: a szerepjátékok felkészítenek a valós szakmai szituációkban való helytállásra: k1, k5, k6, k7, k9, k11, k15, k16, k17, k18, k19, k20, k21, k22, k23, k26, k27, k28, k30, k31, k34, k36, k37, k38, k40, k41, k42, k43, k46, k47, k49, k51, k52, k54, k60, k66, k70, k76, k78, k79, k84, k89, k90, k91, k96, k98, k102 (összesen 47);
– KSZH2: nyelvi fejlődés: k10, k13, k14, k17, k21, k24, k25, k28, k32, k39, k46, k48, k55, k56, k58, k60, k64, k65, k68, k72, k73, k75, k81, k88, k89, k96, k101 (összesen 27);
– KSZH3: fejlődik a beszédkészségük: k14, k15, k25, k28, k33, k40, k45, k58, k60, k66, k71, k81, k85, k86, k87, k94, k95, k101 (összesen 18);
– KSZH4: élményeken és tapasztalatokon keresztül lehet tanulni: k10, k20, k29, k59, k60, k62, k67, k71, k73, k82, k86, k90, k93, k99, k100 (összesen 15);
– KSZH5: lehetőség nyílik önmaguk és mások megismerésére: k2, k3, k20, k50, k53, k55, k60 (összesen 7);
– KSZH6: a játékosság, az oldott hangulat fenntartja az érdeklődést, segíti a tanulást: k12, k13, k38, k48, k55, k83, k98 (összesen 7);
131
SZEREPJÁTÉKOK A SZAKNYELVOKTATÁSBAN – SZÜKSÉGLETELEMZÉS...
– KSZH7: fejlődik a gondolkodóképesség: k8, k29, k60, k68 (összesen 4);
– KSZH8: önbizalom-formáló hatás: k15, k60, k95, k97 (összesen 4);
– KSZH9: fejlődik a problémamegoldó készség: k30, k49, k60 (összesen 3);
– KSZH10: fejlődik a csapatszellem, az együttműködés: k45, k50, k60 (ösz-szesen 3);
A szakmai témájú nyelvórai szerepjátékokat hasznosnak tartó adatközlők esetében, akárcsak az ezt a tevékenységformát kedvelőknél a leggyakoribb érv az, hogy a szerepjátékok felkészítenek a szakmai kommunikációra, a valós szakmai szituációkban való helytállásra. Ezt követik a nyelvi fejlődést és a beszédkészség fejlődését kiemelő érvkategóriák. Többen kiemelik a tapasztalaton, élményeken keresztüli tanulás lehetőségét, a szerepjátékok önbizalmat, önismeretet, mások megismerését, magabiztosságot, a teljes személyiséget fejlesztő hatását. Sokan tu-datában vannak, hogy a játékosság, az oldott hangulat fenntartja az érdeklődést, segíti a tanulást. Vannak, akik a szerepjátékok gondolkodást, problémamegoldó készséget, együttműködést, csapatszellemet fejlesztő jellegét hangsúlyozzák. Sok adatközlőnél a kedveltséget indokló érv megegyezik a hasznosságot indoklóval.
Nagyon fontos itt kiemelni azt is, hogy sok olyan adatközlő is hasznosnak tartja a szerepjátékokat, aki nem kedveli: 35 személy közül, aki úgy nyilatko-zott, hogy nem kedveli ezt a tevékenységformát, csak 6 vélekedett úgy, hogy ezek nem is hasznosak! (Akik kedvelik, azok minden esetben hasznosnak is tartják.) A szakmai vonatkozású nyelvórai szerepjátékokat tehát úgy tanácsos megtervezni, hogy minél több résztvevő kedvelje is őket. Ez rendkívül fontos ahhoz, hogy ezek a tevékenységformák elérjék céljukat.
A szakmai vonatkozású nyelvórai szerepjátékokat hasznosnak nem tartó adatközlők érvei a következők: nem tűnnek valóságosnak (k4), komolytalan idő-töltés (k34), egyedül is tudok válaszolni kérdésekre (k57), megtanít egy alapot, amit mindig mindenki használ, mindig mindenki ugyanabban a formában fejezi ki magát a különböző helyzetekben, nem adja senki önmagát (k69), egy komo-lyabb társsal (pl. a tanár) kellene egy ilyen kommunikációs feladatot végezni (k74), szerepjáték nélkül is meg lehet oldani az illető szövegrészletben felmerülő problémát (k80). Az itt említett érvek közül az első kettő megegyezik a szerep-játékokat nem kedvelők érveivel. Az utánuk következő négy érvből arra követ-keztethetünk, hogy megfogalmazóik nagyon kevés tapasztalattal rendelkeznek szerepjátékok terén, vagy nem volt világos számukra, hogy milyen típusú tevé-kenységről kellett véleményt formálniuk. Az adatközlők által felvetett problé-mákat azonban mindenképpen mérlegelni kell az ilyen jellegű tevékenységek fejlesztésénél, mert a fejlesztés célja ezeknek a kiküszöbölése.
132 KOVÁCS GABRIELLA
2.2. Milyen célnyelvi szituációkban, szerepekben kell