HORVÁTH ZSÓFIA IRÉN
TULAJDONSÁGOK MEGNEVEZÉSE AZ
118 HORVÁTH ZSÓFIA IRÉN Bizonyos éntartalmak pozitívak, mások negatívak. Az aktuális énkép úgy írja le az egyént, ahogy az adott pillanatban éppen észleli. Bizonyos éntartalmak folya-matosan hozzáférhetők, ezek képezik az énképmagot (Markus–Nurius 1986). Az önjellemzések az aktuális énkép tartalmi összetevőit jelenítik meg.
Az énsémák az egyén állandósult viselkedésformáinak mentális leképző-dése: olyan viselkedésminták reprezentációja, amelyeket az egyén saját magán ismételten észlelt (Markus 1977). A mentális reprezentációk a valós viselkedés-minták általános jegyeit tartalmazzák. A konkrét helyzetekhez kapcsolódó visel-kedések egyediek, de mindig tartalmaznak ismétlődő egységeket is. A viselkedés-minta a minden helyzetben ismétlődő viselkedési formák leképződése, azaz a jel-lemző viselkedésforma leképződése. Az általánosítás segíti az információ gyors feldolgozását. A szerző hangsúlyozza, hogy a gyakorlati munka szempontjából az énséma jelensége igen fontos. A személyiségpszichológiában alkalmazott jellem-vonás (trait-adjective) vizsgálatoknál vagy az önértékelési skála (rangsorolási) feladatoknál valószínűsíthető, hogy egy jól körvonalazott, megszilárdult énséma tükröződik (Markus 1977. 65.). Csak a megszilárdult, letisztult énsémák irányít-hatják az értékelés, döntés folyamatát és ezáltal a cselekvéseinket. Amikor még nincsenek kialakulva az énsémák, akkor a személy egy önértékelési feladatban nem is jelöli be az adott tulajdonságot.
Az önreflektív gondolkodás, valamint az önmagunkról alkotott kép a pszi-choszociális fejlődés során változik, és serdülőkorban válnak a fiatalok képessé arra, hogy az elvont fogalmak által saját személyiségjegyeiket felismerjék. Serdü-lőkorban az egyén és környezete (család, barátok, osztálytársak) közötti kapcso-lat dinamikusan változik, ami az önértékelés mellett hatással van a tizenévesek általános közérzetére, szubjektív jóllétére is (Költő–Zsíros 2013).
A bemutatott vizsgálat egy két szakaszból álló empirikus kutatás, amelynek szükségszerűsége a társadalmi körülmények mellett, a kilencvenes évek közepé-től Erdélyben, a magyar tannyelvű iskolahálózatban végzett empirikus vizsgála-tok tapasztalatai alapján fogalmazódott meg bennünk. A kutatás első szakasza a 2005–2006-os tanévben reprezentatív tanulómintán végzett fogalmazási képes-ségvizsgálat szerves részét képezi (Pletl 2008; 2011; 2014). Az ötödik és nyolca-dik évfolyamon kiválasztott fogalmazás a személyleírás, amelyet a tartalomelem-zés módszerének vetettünk alá. Kutatásunkat új szemlélet vezérelte, amelynek megfelelően a tanulót mint az oktatási-nevelési folyamat alanyát értelmeztük, így nem csak a teljesítményre és az azt meghatározó tényezőkre voltunk kíváncsiak, hanem arra is, hogyan gondolkodik, érez, és milyen értékek vezérlik a személyi-ségformálódásukat. A vizsgálat második szakaszában (2014–2015) kibővítettük a szociokulturális háttérkérdőíveket a tanulás körülményeit feltáró kérdésekkel, valamint elvégeztük a személyleírások kontrollmérését. A minta megtervezésé-nél figyelembe vettük, hogy a régiók arányosan legyenek reprezentálva a szór-vány, az átmenet és a tömb régióiban magyar nyelven tanuló diákokra. A magyar lakosság számaránya ugyanis különbözik Erdély egyes területein. Az anyanyelvi
119
TULAJDONSÁGOK MEGNEVEZÉSE AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁSOK...
tudásszintmérésekben és képességvizsgálatokban a régiók figyelembevétele új és lényeges szempont.
Célunk az volt, hogy a tanulót hagyjuk szabadon gondolkodni és alkotni, hiszen ezáltal olyan értékes tartalmi információk birtokába juthatunk, amelyeket a kérdőíves önértékelés-vizsgálatok nem tesznek lehetővé.
Vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy milyen tulajdonságokat ne-veznek meg az önjellemzésekben a tanulók, melyek a leggyakrabban előfordu-ló tulajdonságok, illetve milyen nyelvi eljárásokat alkalmaznak a tulajdonságok megjelenítésében. Feltételeztük, hogy a különböző régiókban élő diákok hasonló tulajdonságstruktúrát jelenítenek meg önjellemzéseikben, és ez azonos kultúra által kialakított értékrendre utal.
A pszichológiai tartalomelemzés megfigyelési egységei lehetnek személyes dokumentumok, esettanulmányok, élettörténetek, életrajzok (Ehman 2002).
A tartalmi kategóriák kialakításában a szövegekben előforduló megnevezé-sek képezték az alapot, és ezt ötvöztük a szakirodalomban fellelhető tartalmi kategóriákkal. A szakirodalomból Oosterwegel és Oppenheimer (1993), Sallay Hedvig és Münich Ákos (1999), valamint Zlate (2004) kategóriáit vettük figye-lembe. Kutatásunk elemzési egysége a szó, valamint a szó jelentésével egyen-értékű kifejezési formák. A diákok a tulajdonságok megjelölésére egy szót vagy gyakran különböző nyelvi eljárásokat alkalmaztak. Példák:
1. körülírás: „ha valaki bajban van, mindig segítek” (segítőkész), 2. tagadó forma: „nem vagyok szorgalmas” (lusta), „nem vagyok szép”, 3. jelzős szerkezet: „társait szerető lány”, „szókimondó diák”, „szüleit tisztelő gyerek”,
4. összetett állítmánnyal fogalmazott egyszerű mondatok: „nem vagyok szol-galélek”, „kissé szétszórt vagyok”.
Az írásos önjellemzésekben előforduló tulajdonságokat és tulajdonságok-ra utaló nyelvi kifejezéseket 52 kategóriába csoportosítottuk. A tulajdonságok, jellemvonások, lelkiállapotot kifejező szinonimákból nagyobb egységeket al-kottunk. Például a jószívű, segítőkész, jólelkű, nagylelkű, jóindulatú, adakozó, önzetlen, önfeláldozó, ajándékozó, melegszívű, odaadó, bőkezű rokon értelmű szavakból a jószívű jellemvonás kategóriát alakítottuk ki. A kedves kategóriát a kedves, aranyos, drága, helyes, szimpatikus, mosolygós, kedvenc, hízelgő, barát-ságos utalásokból alkottuk. A vicces tartalmi kategóriához soroltuk a vicces, hu-moros, tréfás, szellemes, huncut, szórakoztató, játékos, pajkos, kacagós, nevetős, gyerekes, óvodás kifejezéseket.
A következő idézetekkel szemléltetjük a diákok változatos gondolkodásmód-ját és az önjellemzések megjelenítési módjának gazdagságát:
„(…) könnyen veszem zokon a kisebb tréfákat (sértődékeny), de könnyen megenyhülök (békés)”. (14 éves lány)
120 HORVÁTH ZSÓFIA IRÉN
„(…) néha tudok aranyos lenni (kedves), szeretek segíteni másoknak (segítő-kész)” (14 éves lány)
„(…) mindig is egyedi, különálló gondolkodásom volt, mint általában a töb-bieknek (különleges).” (14 éves lány)
„Ha valamit igaznak tartok, nem restellem kimondani.” (őszinte, egyenes) (14 éves fiú)
„(…) Ugyanakkor jó tulajdonságomnak tartom, hogy ha kell, leülök tanulni, a jegyeim jók.” (szorgalmas, kitartó) (14 éves lány)
„(…) szeretek ajándékozni, adni másoknak.” (jószívű) (14 éves lány)
„Szívesen dolgozok szinte bármit (dolgos). Ha tudok, segítek azon, aki rászo-rul (segítőkész). Nem vagyok szolgalélek, szívesen megyek a saját fejem után (ma-kacs, öntörvényű). Nem szeretek semmit, ami kötelező, kissé szétszórt vagyok.”
(14 éves fiú)
„Szerintem én egy jó gyermek vagyok, de azért nem vagyok egy angyal. Na-gyon szeretek sportolni, számítógépen játszani. Jóképű, sovány és vicces egyéni-ség vagyok.” (14 éves fiú)
A leggyakrabban említett személyiségvonások a jószívű, kedves, a vicces, szorgalmas, érzékeny, békés, becsületes személyiségvonások (1. Melléklet). Régi-ók szerint négy kategóriában szignifikáns a különbség: jó (p=0,008), szófogadó (p=0,008), vicces (p=0,005) és hisztis (p=0,013). A jó és szófogadó tulajdonsá-gokra a szórványban utaltak gyakrabban, a vicces tulajdonságra a szórványban és tömbben, a hisztis tulajdonságra pedig a tömbben élő diákok. Az, hogy csak négy tulajdonságban van különbség a 22 közül, arra utal, hogy a különbség nem jelentős.
A személyiségtulajdonságok rangsora a szórványban: jószívű, kedves, vic-ces, becsületes, békés és családszerető, érzékeny és szófogadó, rossz és szorgal-mas, jó, udvarias, akaratos, csendes, megbízható, duzzogó, verekedős, nagyszá-jú és lusta, bátor és bosszantó, hisztis. Rangsor az átmeneti régióban: jószívű, kedves, becsületes és érzékeny, vicces, szorgalmas, családszerető, békés, duzzo-gó, csendes, verekedős és rossz, akaratos és megbízható, udvarias, nagyszájú és bosszantó, lusta, jó és bátor, szófogadó és hisztis. Rangsor a tömbben: jószívű, kedves, vicces, szorgalmas, békés, érzékeny, családszerető, becsületes, csendes, lusta, nagyszájú, rossz, duzzogó és szófogadó, akaratos, bátor, udvarias, vereke-dős, megbízható és hisztis, jó, bosszantó. A rangsor is hasonló régiók szerint, ez azt bizonyítja, hogy az azonos kultúra által kialakított értékrend mentén minősí-tik tulajdonságaikat.
A településtípusok szerint öt kategóriában találtunk szignifikáns különbsé-get: jószívű (p=0,007), szorgalmas (p=0,027), békés (p=0,034), bátor (p=0,005) és udvarias (p=0,041). Négy tulajdonságra (jószívű, szorgalmas, bátor és udva-rias) a falun élő diákok utaltak gyakrabban, egyre (békés) pedig a városi diákok.
A városi diákok jellemvonásokból alakuló rangsora: jószívű, kedves, vicces, békés, érzékeny, szorgalmas, becsületes, családszerető, csendes, rossz, lusta,
ve-121
TULAJDONSÁGOK MEGNEVEZÉSE AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁSOK...
rekedős, akaratos és duzzogó, szófogadó, megbízható és nagyszájú, jó, udvarias, hisztis, bátor és bosszantó. A vidéki diákok esetében a következőképpen alakul a rangsor: jószívű, kedves, szorgalmas, vicces, érzékeny, családszerető, becsületes, csendes, békés, udvarias és duzzogó, bátor, rossz, akaratos, szófogadó, nagyszá-jú, lusta, megbízható, jó, verekedős és bosszantó, hisztis.
Hasonlóság rajzolódott ki a két településtípushoz tartozó diákok jellemraj-zában, hiszen csak pár kategóriában volt jelentős eltérés, és a rangsorokban sem mutatható ki különbség. Valószínűsíthető, hogy az azonos kulturális értékek ala-kítják a jellem formálódását.
Vizsgálati eredményeink alátámasztják azt a nézetet, hogy az adott kultúra biztosítja az értékek kínálatát, amelyek a világ kollektív értelmezését szolgálják, és ezáltal nélkülözhetetlenek mind a társadalmi, mind a perszonális integráció szempontjából. Az egyén szempontjából különösen fontos az értékeknek a sze-mélyiségbe való beágyazódása, mivel következetességet, biztonságot képesek nyújtani a társadalomban zajló életben (Csepeli 2003).
A két évfolyam eredményei azt mutatják, hogy a leggyakrabban előforduló huszonkét személyiségvonás közül tizennégy kategóriában szignifikáns a kü-lönbség. Ebből a nyolcadikosok kilenc, az ötödikesek öt tulajdonságot neveznek meg szignifikánsan gyakrabban. A nyolcadikosok által megnevezett gyakoribb személyiségvonások a következők: becsületes (p=0,000), békés (p=0,001), érzé-keny (p=0,000), családszerető (p=0,047), akaratos (p=0,001), hisztis (p=0,007), nagyszájú (p=0,013), csendes (p=0,000), megbízható (p=0,000).
Ezekből a tulajdonságokból kirajzolódik egy átlagos serdülő jellemrajza és tükrözi a felnőtt környezet kamaszokról kialakított képét. Az ötödikesek által szignifikánsan gyakrabban megnevezett tulajdonságok a következők: kedves (p=0,014), szorgalmas (p=0,000), szófogadó (p=0,005), vicces (p=0,010), rossz (p=0,001).
Az ötödikesek rangsora: jószívű, kedves, vicces, szorgalmas, rossz, család-szerető, békés, érzékeny, szófogadó, duzzogó, becsületes és verekedős, jó, lusta, csendes, udvarias, bátor, nagyszájú, akaratos, bosszantó és megbízható, hisztis.
A rangsor tükrözi a kisiskolásokról kialakított képet. Azt is kifejezi, hogy ötödik osztály elején a diákok önmagukról való gondolkodása, a tulajdonságok megjele-nítése közelebb áll a kisiskoláskorú gondolkodáshoz. Az ötödikesek többnyire a jó-rossz, szófogadó-engedetlen dimenzióban gondolkodnak, amelynek viszonyí-tási pontja a felnőttekkel való kapcsolat.
A nyolcadikosok rangsora: jószívű, kedves, becsületes, érzékeny, békés, vic-ces, családszerető, csendes, akaratos, szorgalmas, megbízható, nagyszájú, lusta, udvarias, duzzogó, verekedős, hisztis, rossz és bátor, bosszantó, szófogadó és jó.
A serdülőknél változatosabbak és gyakoribbak a megnevezett személyiség-vonások. A viszonyítási pont kitágul a kortársak, illetve az erkölcsi szabályok dimenzióinak irányába. Ezt tükrözik a becsületes, családszerető, hiszékeny, megbízható tulajdonságok megjelenése. A nyolcadikosoknál megfigyelhetjük az
122 HORVÁTH ZSÓFIA IRÉN életkorra jellemző változékonyságot is: csendes, békés, érzékeny, de ugyanakkor hisztis, akaratos, nagyszájú. Ez arra utal, hogy a serdülők érettebbek az önma-gukról való gondolkodást illetően, és tudatában vannak saját változó hangula-tuknak, viselkedésüknek.
Nemek szerint a 22 személyiségvonás közül 13 kategória esetében kaptunk szignifikáns különbséget. A lányok a következő tíz tulajdonságot nevezték meg gyakrabban: jószívű (p=0,001), kedves (p=0,000), becsületes (p=0,000), békés (p=0,0014), érzékeny (p=0,000), családszerető (p=0,008), akaratos (p=0,001), hisztis (p=0,000), duzzogó (p=0,002) és nagyszájú (p=0,010). A fiúk három tulajdonságra utaltak gyakrabban, ezek a következők: lusta (p=0,001), vicces (p=0,003) és rossz (p=0,001).
A lányok rangsora: jószívű, kedves, érzékeny, becsületes, békés, családsze-rető és szorgalmas, vicces, csendes, duzzogó, akaratos, nagyszájú, megbízható, udvarias, szófogadó, hisztis, rossz, verekedős, jó, bátor, bosszantó és lusta. A fiúk rangsora: jószívű, kedves, vicces, szorgalmas, rossz, békés, lusta és családsze-rető, csendes, becsületes, verekedős, szófogadó, érzékeny, udvarias és jó, bátor, megbízható, duzzogó, akaratos, nagyszájú, bosszantó, hisztis.
A megnevezett tulajdonságok jelentős részében nem találtunk különbséget régiók és településtípusok szerinti összehasonlításban. Az 1. és 2. szakasz ered-ményeinek összevetésével azt láthatjuk, hogy a 22 leggyakoribb jellemvonás kö-zül 20 ugyanaz és csak kettő-kettő különbözik (1. melléklet). A második szakasz-ban a személyiségvonások közé bekerült a kitartó, ambíciós, de kevesebb a rossz és a verekedős tulajdonságok aránya. A személyiségvonásokra való utaltságban az egyes kategória gyakorisági értéke változott, de a tulajdonságstruktúra nem.
Felcserélődött a jószívű és a kedves tulajdonságok rangsorban elfoglalt helye, de továbbra is magasan vezetik azt. A második szakaszban jelentősen megnőtt a kedves, lusta, vicces, családszerető, ambíciós és a kitartó tulajdonságok aránya.
Csökkent a jószívű, becsületes, békés és az akaratos tulajdonságok aránya. Az ambíciós, törekvő, kitartó tulajdonságok magas arányú előfordulásával azt látjuk, hogy a tanulók kezdik beépíteni belső gondolatvilágukba a modern társadalom önérvényesítő értékeit. Hasonlóan gondoljuk, hogy a vicces tulajdonság gyakori előfordulása (lányoknál, fiúknál egyaránt) részben a külső környezetből (médi-ából) átvett magatartásforma, amely a régi szóhasználattal a vagányság, menő fogalmakkal azonos. Az önérvényesítő, egyéni motiváltságú magatartásformák még nem szárnyalják túl a tradicionális jószívű, kedves, családszerető, becsüle-tes magatartásformákat.
A vizsgálati adatok alapján azt következtetjük, hogy a személyiségvonások megjelölésében tükröződik az azonos nyelvi-nemzetiségi tudat. A közös emberi értékeket közvetítő mesék, irodalmi alkotások és mindennapi tapasztalatok ha-tására a különböző régiókban élő, de azonos nemzeti kultúrához tartozó diákok önjellemzéseiben hasonló értékek fejeződnek ki. Ez tükröződik mind a pozitív, mind a negatív személyiségvonások megoszlásában.
123
TULAJDONSÁGOK MEGNEVEZÉSE AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁSOK...
Kutatásunkban ötvöztük a pedagógiai-pszichológiai és nyelvészeti szemlé-letet. Abból a felismerésből indultunk ki, hogy a gyakorlati nevelői munkában szükség van a diákok megismerésére és a tanulók önismeretének a segítésére, ugyanakkor az empirikus eredmények birtokában tudatosabban lehet ezt tenni.
Fontosnak tartjuk, hogy az empirikus kutatások eredményeit alkalmazni tudjuk a gyakorlati-nevelési munkában, valamint ötvözzük a különböző tudományterü-leteken alkalmazható módszereket, elemzési szempontokat, hiszen ez segíti egy adott jelenség mélyrehatóbb megértését.
Szakirodalom
COLMAN, A. M.
2001 Dictionary of Psychology. New York, Oxford University Press.
CSEPELI György
2003 Szociálpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó.
EHMANN Bea
2002 A szöveg mélyén. Budapest, Új mandátum.
GALAMBOS Katalin
2006 Az általános és személyiséglélektan alapjai. Budapest, Műszaki Kiadó.
KÖLTŐ András–ZSÍROS Emese
2013 Serdülők Lelki Egészsége. A magyar iskoláskorú serdülők mentális egészségének alakulása 2002 és 2010 között. Educatio 2. 187–200.
MARCUS, H.
1977 Self-Schemata and Processing Information About the Self. Journal Of Personality And Social Psychology 35. 2. 63–78.
MARCUS, H.–NURIUS, P.
1986 Possible Selves. American Psychologist 41. 9. 954–969.
NAGY József
2010 Új pedagógiai kultúra. Szeged, Mozaik Kiadó.
OSTERWEGGEL, A.–OPPENHEIMER, L.
1993 The self-system. Developmental Changes Between and Within Self-concepts. Hillsdale, New Jersey, Lawrence Erlbaum Associates Publishers.
PLETL Rita
2008 Az anyanyelvoktatás metamorfózisa. Kolozsvár, Scientia Kiadó.
PLETL Rita
2011 Az iskolai írásos közléskultúra erdélyi helyzetképe. Kolozsvár, Ábel Kiadó.
PLETL Rita
2014 Az anyanyelvi képességvizsgálatok alakulástörténete. In: Pletl Rita (szerk.): Anyanyelvoktatás: Irányok és törésvonalak. Kolozsvár, Ábel Kiadó, 9–50.
124 HORVÁTH ZSÓFIA IRÉN SALLAY Hedvig–MÜNNICH Ákos
1999 Családi nevelési attitűdök percepciója és a self-fejlődéssel való összefüggései. Magyar Pedagógia 99. 2. 157–174.
ZLATE, M.
2004 Eul şi personalitatea. Bucureşti, Editura Trei.
1. melléklet. A személyiségvonások gyakorisági eloszlása 1. és 2. szakasz személyiségvonások 1. szakasz
%
2. szakasz
%
jelentős változás Jel kategóriák
J 1 jószívű 49,6 36,3 ↓
J 2 kedves 26,1 40,5 ↑
J 3A szorgalmas 7,7 8,0 nincs
J 3B lusta 6,3 9,6 ↑
J 4 becsületes 14,8 11,2 ↓
J 5 békés 13,2 8,8 ↓
J 6 érzékeny 14,1 16,6 nincs
J 7 jó 3,9 4,8 nincs
J 8 szófogadó 4,2 2,8 nincs
J 9 vicces 11,7 22,8 ↑
J 10 családszerető 11,2 16,0 ↑
J 11 rossz 4,7 3,2 nincs
J 12 verekedős 5 3,2 nincs
J 13 akaratos 7,9 5,2 ↓
J 15 hisztis 4,7 4 nincs
J 18 duzzogó 6 6,6 nincs
J 19 bosszantó 4,3 5 nincs
J 22 nagyszájú 7,1 7,6 nincs
J31 kitartó 3,6 5,8 ↑
J34 ambíciós 3,0 13,0 ↑
J 36 bátor 4,7 4,8 nincs
J 37 csendes 11,02 9,4 nincs
J 38 udvarias 6,2 5,2 nincs
J 43 megbízható 7,5 8,8 nincs
KOVÁCS GABRIELLA