Bevezető
2. A magyar anyanyelvű hivatalos fordítók és tolmácsok romániai státusza – a jogi keret
A hivatalos fordítókra és tolmácsokra vonatkozó jogszabályok részletes vizs-gálata előtt fontos azt hangsúlyozni, hogy nem tesznek különbséget a két foglal-kozás, illetve szakma között (vö. Greere 2010). Ennek ellenére a romániai piaci gyakorlat azt mutatja, hogy tudatában vannak ezeknek az alapvető különbségek-nek. A 2014-es romániai Foglalkozások Országos Osztályozási Rendszerében szá-mos tolmácsolással, illetve fordítással kapcsolatos tevékenység található: 264302 – tolmács (interpret), 226602 – jeltolmács (középfokú tanulmányok) (Interpret în limbaj mimico-gestual – studii medii), 235202 – jeltolmács (felsőfokú tanulmá-nyok) (Interpret în limbaj mimico-gestual – studii superioare), 264303 – diplomá-ciai tolmács (Interpret relaţii diplomatice), illetve néhány fordítással kapcsolatos foglalkozás: 343517 – fordító (középfokú tanulmányok) (Traducător – studii me-dii), 264306 – fordító (felsőfokú tanulmányok) (Traducător – studii superioare) és 264307 – fordító (Translator).3
A gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszerében4 megjelölésre kerül a művelet két formája (írott és szóbeli fordítás, ahol a tolmá-csolás a szóbeli fordításnak felel meg), a két tevékenység mégis egyetlen foglalko-2 „while certain »natural« aptitudes are prerequisites to high-quality translation – especially
literary translation – or to simultaneous interpreting, it makes little sense to challenge the idea that guidance into Translation can be useful, be it for the purpose of helping natural talents unfold and develop or for instruction in technical procedures (…) and in the acquisi-tion of linguistic and extralinguistic knowledge” (a szerző fordítása).
3 Bár a fordító és tolmács szakma elkülönül ebben a felosztásban, nincsen ezzel kapcsolatban semmi leírás, ezért nem is világos, hogy miért van rá szükség.
4 Lásd http://coduricaen.info/definitie-Activitati-de-traducere-scrisa-si-orala-(interpreti)-7430.html (letöltve: 2014. március 13.).
58 FAZAKAS NOÉMI zási kódot kap. Értelemszerűen tehát nincsenek olyan törvények, amelyek csak az írott fordításra, illetve csak a szóbeli fordításra vonatkoznának.
A jelenleg érvényes jogi szabályozás értelmében két intézmény bocsáthat ki fordítói engedélyeket: az Igazságügyi Minisztérium, illetve a Kulturális és Vallás-ügyi Minisztérium. A romániai hivatalos fordítók és tolmácsok engedélyeztetését és tevékenységét a 178/1997-es számú törvény határozza meg, annak utólagos módosításaival és kiegészítéseivel, mely kimondja, hogy az Igazságügyi Minisz-térium bocsátja ki a hivatalos fordítói, illetve tolmácsengedélyeket, és ugyanez az intézmény tartja nyilván a hivatalos fordítókat és tolmácsokat.
Ennek értelmében a hivatalos fordítóknak és tolmácsoknak a Legfelső Bírói Tanács, az Igazságügyi Minisztérium, a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék Főügyész-sége, a Korrupcióellenes Ügyészség, a bűnügyi szervek, a bíróságok, a közjegyzői és ügyvédi irodák és hivatalok, valamint a végrehajtó hatóságok rendelkezésére kell állniuk. Ezek a szervek a Büntetőtörvénykönyv, a Polgári perrendtartás, a 189/2003-as számú törvény, illetve a 302/2004-es számú törvény értelmében ve-hetik igénybe a hivatalos fordítók és tolmácsok szolgáltatásait, míg a közjegyzők a 36/1995-ös törvény alapján.
A 178/1997-es törvény azt is kimondja, hogy ezek a szervek kizárólag az olyan fordítókat és tolmácsokat foglalkoztathatják, akik szakmai szempontból felkészültek, illetve kiváltották az Igazságügyi Minisztériumtól a fordítói engedé-lyüket.5 Az engedélyeztetés a személy kérésére történik. Jelenleg mintegy 37 500 személy rendelkezik fordító- és tolmácsengedéllyel, amiből mintegy 1500-nak a magyar a(z egyik) munkanyelve. Azzal kapcsolatban, hogy a Kulturális és Vallás-ügyi Minisztériumtól hányan váltották ki fordítói engedélyüket, és ezek közül hányan magyar nyelvre, nincsen adatunk.
Az alábbiakban azt kívánom megvizsgálni, hogy a hivatalos fordítókra és tolmácsokra vonatkozó törvény hogyan alkalmazható a romániai nemzeti kisebb-ségek (különös tekintettel a magyar kisebbség) esetében, milyen ellentmondá-sokat fedezhetünk fel a törvény szövegében, illetve milyen mögöttes nyelvi jogi ideológiák és következetlenségek azonosíthatók mind az engedélyeztetés felté-telrendszerében, mind pedig a hivatalos fordítók és tolmácsok státuszát illetően.
2.1. A nyelvi jogok kérdése az engedélyeztetés folyamatában Az engedély kibocsátásának feltételei között (az állampolgárságra, a teljesí-tőképességre, a büntetlen előéletre és a szakmai, illetve társadalmi elismerésre vonatkozó kitételek mellett) a nyelvtudásra vonatkozóan a következőket találjuk:
1. a kérvényező egyetemi vagy azzal egyenértékű oklevéllel rendelkezik, melyből kiderül, hogy arra az idegen nyelv(ek)re szakosodott, amelyre az enge-délyét kéri, vagy
5 „Persoane atestate în profesie şi autorizate de Ministerul Justiţiei” (178/1997-es törvény 2.
cikk).
59
A ROMÁNIAI MAGYAR TOLMÁCSOK ÉS FORDÍTÓK STÁTUSZA...
2. a kérvényező olyan egyetemi vagy azzal egyenértékű oklevéllel rendelke-zik, melyből kiderül, hogy azon az idegen nyelven végezte felsőfokú tanulmá-nyait, amelyre az engedélyét kéri, vagy
3. a kérvényező középiskolai érettségi bizonyítvánnyal vagy azzal egyen-értékű oklevéllel rendelkezik, melyből kiderül, hogy középiskolai tanulmányait idegen nyelven, illetve a nemzeti kisebbségek nyelvén végezte, melyre az enge-délyét kéri, vagy
4. rendelkezik a Kulturális és Vallásügyi Minisztérium által kibocsátott jogi szaknyelvi fordítói engedéllyel, melynek értelmében román nyelvről idegen nyelvre fordíthat, és mely alapján kéri az idegen nyelvből román nyelvre való fordítás engedélyeztetését.
A fenti feltételek alapján néhány igen fontos következtetést vonhatunk le a romániai fordítókra és tolmácsokra vonatkozóan: az Igazságügyi Minisztéri-um által kibocsátott fordítói engedélyek által A nyelvként (azaz első, esetenként anyanyelvként) meghatározott nyelv a román. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a fenti jogszabály értelmében mindazok, akik a fordítói engedélyüket kiváltják, román anyanyelvűek, hiszen románnyelvtudásukat semmilyen formában nem kell bizonyítaniuk. Ugyanezt támasztja alá az is, hogy a kibocsátott engedélyeken kizárólag az „idegen nyelvek” kerülnek feltüntetésre (egy angol–francia szakot végzett személy esetében csak az angol és a francia nyelv), a román értelemsze-rűen az a nyelv tehát, amelyről és amelyre a fordítások alapjáraton történnek.
2.2. A professzionalizáció buktatói
2.2.1. A román nyelv oktatása és nyelvi jogi vonatkozások
A fent említett feltételrendszer 3. pontjának értelmében bárki, aki idegen nyelven, illetve a nemzeti kisebbségek nyelvén végezte középiskolai tanulmá-nyait, kiválthatja a fordítói engedélyt. Ezzel kapcsolatban több probléma is fel-merül a romániai magyar közösség szempontjából is. Elsőként fontos megemlí-teni azt, hogy főleg a tömbben élő magyarok esetében a román nyelv oktatása kudarcáról évek óta folyik a politikai és oktatásügyi vita, tény viszont az, hogy a székelyföldi magyar középiskolákban érettségizettek közül nagyon kevesen rendelkeznek olyan románnyelvtudással, mely lehetővé tenné számukra, hogy betörjenek, illetve megmaradjanak a fordítói/tolmácspiacon.
A 178/1997-es törvény szövegének 1. cikke kimondja, hogy a fordítók és tol-mácsok idegen nyelvből és idegen nyelvre fordítanak (értelemszerűen románra és románból).6 Ebben a vonatkozásban tehát a nyelvi jogok kérdése is felmerül, hiszen ezek szerint a nemzeti kisebbségek nyelve is idegen nyelvként konceptu-alizálódik, ami elfogadhatatlan a kisebbségi közösség szempontjából.
6 „interpreţi şi traducători pentru efectuarea traducerilor în şi din limbi străine” [178/1997-es törvény, 1. cikk (1). pont].
60 FAZAKAS NOÉMI
2.2.2. A képzetlenség hallgatólagos elfogadásának problémája A második lényeges következtetés, ami a 3. engedélyeztetési feltételből vezethető le, hogy bárki, aki középiskolai tanulmányait kétnyelvű oktatási in-tézményben, illetve a kisebbségek nyelvén végezte és érettségi bizonyítvánnyal rendelkezik, kiválthatja fordítói engedélyét, tehát semmilyen szakmai felkészült-ségre sincs szüksége ahhoz, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak vagy bárme-lyik igazságszolgáltatási szervnek a szolgálatába álljon. Ha tehát valaki magyar tannyelvű középiskolában érettségizett, és ki szeretné váltani fordítói engedélyét magyar nyelvre (hiszen az alapértelmezett anyanyelv a román), ennek nincsen akadálya: nem kell bizonyítania szaktudását, fordítói képességeit, tolmácsolási készségeit, de még általános nyelvészeti ismereteit sem, hogy a szaknyelvi, ter-minológiai vonatkozásokat ne is említsük.
Mindez azonban a fordító és tolmács szakma etikai vonatkozásai felől elfo-gadhatatlan. A legújabb fordítástudományi szakirodalomban és a fordítói gyakor-latban is egyre inkább terjed az a nézet, mely szerint a fordítást és tolmácsolást preventív orvosi beavatkozáshoz hasonlítják, hiszen a fordítónak előre kell látnia a helyes interpretációt veszélyeztető károkat, amelyeket aztán minimalizálnia kell (lásd Blum-Kulka, idézi Robin 2013. 61.). Éppen ezért Chesterman a hippokratészi eskühöz hasonlóan egy jeromosi eskü letételét javasolja a hivatásos fordítóknak, mely elsősorban a hivatás elismertségét segítené elő, megkülönböztetné a hivatá-sos (és hivatalos!) fordítókat az amatőr tevékenykedőktől, illetve alapvető erkölcsi irányelveket adna a szakmának (Chesterman, idézi Robin 2013. 61.). A jelenlegi szabályozás értelmében azonban mindezek egyáltalán nem látszanak fontosnak.
A 4. pontban megjelenik a jogi szaknyelvi fordításra vonatkozó kitétel (tra-ducător pentru specialitatea ştiinţe juridice), ez azonban csak a Kulturális és Val-lásügyi Minisztérium által, jogi szakfordítói vizsga alapján kibocsátott engedélyek elismerésére, kiegészítésére vonatkozik. Különös figyelmet érdemel az, hogy míg a Kulturális és Vallásügyi Minisztérium számos egyéb szakterületen is szervez szak-fordítói vizsgát (pl. művészetek, kémia, orvosi szaknyelv, fizika, földrajz, informa-tika, közgazdaságtan, szociológia stb.), az Igazságügyi Minisztérium kizárólag a jogi szaknyelvre vonatkozó bizonyítványt, illetve engedélyt ismeri el, a többit nem.
Ebben egy újabb következetlenséget láthatunk: míg a nemzeti kisebbségek nyelvén szerzett érettségi oklevelet (mely esetében igen kérdéses bármilyen szaknyelv meg-felelő szintű elsajátítása) az Igazságügyi Minisztérium elfogadja a hivatalos fordí-tói engedély kibocsátásának jogalapjaként, a Kulturális és Vallásügyi Minisztérium által szervezett (sokszor szaknyelvi, terminológiai és speciális szövegszerkesztési felkészítőt követő) vizsgán megszerzett szakfordítói oklevelet nem.
Pedig a hivatalos fordítók és hites tolmácsok felelőssége nagy: az Igazság-ügyi Minisztérium által kibocsátott engedélyek esetében az engedélyeztetett személynek, mint már említettük, állandóan rendelkezésükre kell állnia az igazságszolgáltatási szerveknek. Az engedély kibocsátását követő hatvan
na-61
A ROMÁNIAI MAGYAR TOLMÁCSOK ÉS FORDÍTÓK STÁTUSZA...
pon belül ugyanis a fordítónak/tolmácsnak nyilvántartásba kell vetetnie magát lakóhelyének kerületi bíróságán, mely alapján az illetékes igazságszolgáltatá-si szervek igénybe vehetik szolgáltatásait. Amennyiben egy éven belül kétszer megalapozatlanul elutasítja az ezekkel való közreműködést, illetve amennyiben a megrendelő írásban jelzi az Igazságügyi Minisztérium felé a fordító/tolmács szakmai képességének hiányát, az engedélyt a minisztérium bevonhatja [lásd a 178/1997-es törvény 6 cikke d) és e) pontja].
2.3. Oktatási programok
Romániai viszonylatban a fordítók és tolmácsok képzése két típusú felsőok-tatási program keretében lehetséges: az egyik az úgynevezett alkalmazott idegen nyelvek szak („limbi moderne aplicate – LMA”), a másik a fordító és tolmács szak („traducere şi interpretare”). Erdélyben nyolc felsőoktatási intézményben lehet-séges alkalmazott idegen nyelvek szakon tanulni, míg két felsőoktatási intézmény hirdet fordító és tolmács szakot. Magyar nyelvű fordító- és tolmácsképzést csak egyetlen felsőoktatási intézmény, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kara biztosít. A szak 2008-ban indult, és 2014 novemberé- ben került sor annak akkreditálására, 2011 óta kb. 110 hallgató végzett, akiknek azonban csak kis százaléka váltotta ki a fordítói engedélyét. Elmondható tehát, hogy a szakszerű fordító- és tolmácsképzés Erdélyben még gyerekcipőben jár, illetve hogy a magyar munkanyelvvel rendelkezők döntő többsége nem részesült módszeres fordító- és tolmácsképzésben.