Szentlászló
Szentlélek 1. Uzsa-Szentlélek
Szerémujlak.
E híres, a XVIII. század elején újra felépült kolostort a szigorú ferenczrendűek Ujlaky Miklós erdélyi vajda, később bosnyák alkirály sürgetésére kapták meg és vették át. O annyira elégedetlen volt a mariánusok magaviseleteivel, hogy V. Miklós római pápához fordult és tőle 1451. május 3-án rendeletet eszközölt a panaszok megvizsgálására. A vizsgálattal a pápa az esztergomi érseket bizta meg. Ez 1451. deczember 21-én mon-dotta ki ítéletét. Ez ítélet úgy szólt, hogy a mariánusoknak a
1 Tkalcic: Monumenta civitatis Zagrabiensis. II. 519.
2 Magyar Könyvszemle. 1904. 264—5.
3 Chronica seu origo fratrum. f. 71.
4 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 466—79.
w
szerémujlaki kolostort el kell hagyniok és a szigorú ferenczren-dűeknek át kell engedniük.1
Ez ítélet végrehajtására azonban csak 1455-ben került a sor, mert a szigorú ferenczrendűek nem akarták a mariánusokat keseríteni s halogatták az átvételt. De Capistranói Szent-János biztatására 1455-ben mégis csak ideköltöztek.
1456 július közepén az itt lakó cseri barátok m á r örömmel és nagy tisztelettel fogadták pár napra vendégül Capistranói Szent-Jánost. Innen indult azután a hős szent a nándorfehérvári diadal kivívására, s azután ez év október havában teljesen elgyengülve, halálos kórral küzködve, ide is tért vissza. Állítólag azért is hozatta magát ide, mert remélte, hogy ha itt hal meg, a szigorú ferenczrendűek nem fogják a kolostort elhagyni, nem fogják az ö holttestének őrizetét másokra bízni. Halálsejtése valóra vált.
Október 21-én már megtette és írásba foglaltatta rendelkezését a nála levő könyvekről,2 s két napra rá. 1456, október 23-án itt adta vissza nemes lelkét Teremtőjének.3
Capistranói Szent-János testét nagy tisztelője, Ujlaky Miklós, a kolostori egyház Szent-Katalin kápolnájában illendő módon temettette el. 3—4 napig a holttest nyitott koporsóban feküdt, hogy messzeföldről összejött tisztelői mégegyszer láthassák.
A szentnek arcza vidám, mosolygó volt, keze mozgatható, h a j -lékony maradt. Azután a kápolnában lezárták a díszes, csukott fakoporsót, azt öt láncczal átkötve megerősítették, megpecsételték és a padozaton elhelyezték.
Azon szoba felé, amelyben meghalt, e verseket vésték be : •
Hic obit ille sacer celsa virtute Ioannes Sede Capistrani toto celeberrimus orbe Mille quadringentis et sex centum medioque (?) Lux dum Octobris trina vigesima fulsit.
A kápolnában pedig e feliratot helyezték sírja fölé :
Hic tumulus servat praeclara laude Ioannem Gente Capistrana fidei defensor et auctor Ecclesiae tutor, Christi tuba, tum ordinis ardens Fautor, in orbe decus, tum veri cultor et aequi
Et vitae specialem (?) (helyesen : species) doctrinae maximus index Laudibus innumeris iam possidet astra beatus.
Obit sacer iste caduca commutans, aeterna mercans Crucesignatus crucifixo iam associatus.
1 Gyöngyösi bullarium. 91-92. Magyar Sion. VII. 268—(59.
3 Magyar Sion. VII. (1869.) 98. 3 Analecta Franciscana. II. 374.
J á m b o r tisztelői 1526-ig ezren, meg ezren járultak sírjához és sokan-sokan meghallgatásra találtak.1
Maguk a szigorú ferenczrendűek is annyira szerettek sírja körül összegyűlni, hogy 1465-ben, 1475-ben, 1493-ban és 1509-ben itt tartották közgyűléseiket.2 A délvidéki kolostorokból alakított őrségüket pedig szerémujlakinak nevezték el.3 1492-ben VI. Sándor pápától újra megerősíttették magukat e kolostor birtokában.4
Az 1499-iki közgyűlésen elhatározták, hogy itt mindennap énekes misét kell tartani.5
Guardiánjai közül, sajnos, csak az utolsót ismerjük. Szent-dénesi Mihálynak hívták és épen abban a szerencsétlen 1526-iki
esztendőben állott az újlaki ferenczrendűek élén, midőn Szulej-m á n szultán hazánkba jött és a szeréSzulej-mujlaki várral a kolostort is elfoglalta.0
Capistranói Szent-János holttestét Istvánlfy Miklós tudósítása szerint Nagyszőllősre vitték s azontúl 1688-ig ferenczrendű nem tehette be lábát a szerémujlaki kolostor romladozó egyházába.
<(L. még bosnyák ferenczrendűek. V. rész.)
Szécsény.
Mint az általános részben előadtuk, e kolostort II. Pál pápának 1467.7 j a n u á r 2-án kelt rendeletével és az esztergomi érseki helytartó, László, szenttamási prépost ítéletével nyerték meg a szigorú ferenczrendűek.8 1492-ben VI. Sándor pápától újra meg-erősítést nyertek e kolostorban való maradásra.9
1468 elején tehát a szigorú ferenczrendűek ide költöztek és Vasvári Jánost választották ide első guardiánnak.1 0 Még ez évben,
1 Magyar Sión. (1869.) 101 s. köv. 11.
2 Toldy : Analecta. 248—270. 11.
3 Magyar Könyvszemle. 1901. 264—65.
4 Gyöngyösi bullarium. 95—98. 11.
5 Batthyány : Leges ecclesias f. III. 621.
0 Blahó : Notatiunculae de conventibus a gyöngyösi levéltár. Toldy : Analecta. 298.
7 A bullában ugyan 1466 olvasható, de mivel II. Pál pápa a flórenczi kezdést használja, ez a mi időszámításunk 1467. évét jelenti. Az uralkodói év-szám is 1467. évre mutat.
8 Fridrich i. m. 11. 125—28. Gyöngyösi bullarium. 58. Kósa : Collectanea.
125—28.
9 Gyöngyösi bullarium. 95—98.
Kósa i. m. 127.
L)r. Karácsonyi: Szt. Ferencz rendjének története. II. köt. 12
1468. május 13-án meglátogatta őket a helytartó, Szigeti Bálint és egyúttal, hálából a tőle kapott sok jóért, özvegy Szécsénvi László-nét, Rozgonyi Borbálát, az ő rendtartományabeli szerzetesek érde-meinek részesévé tette.1 Hasonlókép itt járt 1494. szept. 30-án Sopronczai István helytartó. Felhasználta az alkalmat a szomszédos földesúr, Balassa Ferencz és nejével, Margittal együtt felvétette magát a provincia érdemeinek részesei közé.2
1477-ben itt tartotta a provincia a közgyűlését.31499-ben pedig azt határozták, hogy e kolostor egyházában mindennap énekes misét tartsanak.4
Mint említők, az északnyugati Magyarországon levő kolos-torból alakított őrséget Szécsényről nevezték el.5
A nagyobbrészt ittlakó szécsényi örök közül a következőket ismerjük : 1529. Peterdi János, 1531. Dobszai István, 1533. Ujfalusi György, 1535. Poltári János, 1537—1543. Keszi Ferencz.
Guardiánjai 1529—1543. között ezek voltak : 1529. Csanádi J á n o s 1537. Bányai Ambrus 1531. Keresztúri László 1539. Keresztúri László 1533. Besenyei Mihály 1542. Dobrakútyai Bernát.6 1535. Újlaki Ferencz
Elfoglalván a török Budát, Szécsény is veszedelembe került.
Azért már az 1542-iki közgyűlés megengedte a törökök folytonos száguldozásai miatt,, hogy a szécsényi barátok két lovat és kocsit tarthassanak és szükség esetén életüket futás által is meg-menthessék.7 Sajnos, e rendelkezés nagyon is időszerű volt, mert 1543-ban elfoglalta a török Esztergomot, 1544 tavaszán pedig Visegrádot és Nógrádot. E m i a t t az Ipoly völgyében, a váron kívül eső szécsényi kolostor minden török rablócsapat támadásá-nak ki volt téve. Ezért az itt lakott salvatoriánusok megőrzés végett a szécsényi várban elhelyezték értékesebb tárgyaikat, nevezetesen a 17 kelyhet, egy Úrmulatót, egy ezüst medenczét,.
1 Gróf Bánffy levéltár az Erdélyi Múzeumban.
2 Balassa levéltár a Nemzeti Múzeumban.
3 Toldy : Analecta. 249.
4 Batthyány: Leges eccl. III. 621.
5 Magyar Könyvszemle. 1901. 264—05.
o Egyháztörténelmi Emlékek. II. 466—496.
V U. o. 499.
egy ezüst füstölőt, három ezüst lapokkal borított oltárelőt s az egyházi ruhákat és ők elmenekültek innen.1
Sajnos, a szécsényi vár se volt elég erős e drágaságok meg-mentésére. 1552 augusztus elején ezt is elfoglalta a török s így minden odaveszett.
41 évig, 1593 végéig volt a szécsényi vár és a kolostor a törökök kezében. De épen a visszafoglalás évében a salvatoriánus-provincia oly szomorú helyzetben volt, tagjainak száma annyira leapadt, hogy senkise sietett ide közülük a kolostor és egyház átvételére. így történt, hogy a hitújítók rávetették szemüket Szécsényre, híveket szereztek ott maguknak úgy, hogy 1605-ben a bár csekély számú, de vakmerő evangélikusok Bocskai István fegyverjogára támaszkodván elvették azt a katholikusoktól. Úgy látszott tehát, hogy a szécsényi nagy kolostor és templom a salvatoriánusokra nézve elvész.
Szerencsére az 1606 végén megkötött bécsi béke első pontja szerint a háborúban elfoglalt templomokat vissza kellett adni.
Erre hivatkozva, 1607. május 30-án gróf Forgách Zsigmond nógrádi és Dóczy András barsi főispán, mint a királynak meg-bízottjai felszólították Szécsény várának és őrségének kapitányát, hogy «a reghy klastromhoz való templomot» bocsássák vissza
«az ott levő római hiten való pap kezében».2
Nemsokára gróf Forgách Zsigmond megkapta a szécsényi uradalmat s így 1610. január 27-én, ő már mint földesúr, adta át a szécsényi kolostort és egyházat a salvatoriánusoknak. Ezek pedig idekiíldötték Sári Mátyást elöljárónak. Gyöngyösi Nyirő Jánost pedig igehirdetőnek, egy segílőtestvért adván melléjük Erre az épületet rendbehozván, 1612-ben több szerzetest küldöttek ide, megadták a kolostornak a konvent nevet és guardiánul választották Szelevényi Istvánt, Dúsi Jakabot pedig igehirdetőnek.
Ettől kezdve, 1663-ig, a szécsényi kolostor jeles állomása lőn a salvatoriánusoknak s mintegy összekötő kapcsa a felvidéki és alföldi kolostoroknak. Ennélfogva ide mindig valamelyik kiváló emberüket küldék guardiánnak. Mint említők, 1631-ben itt állíták fel a bölcseleti iskolát, Terugia János, külföldről behívott, tudós, ferenczrendű vezetése alatt. Ekkor itt három salvatoriánus
misés-1 misés-1554 ik feljegyzés a gyöngyösi levéltárban. (Kaizer F. szives közlése.>
2 História domus conventus Szécsényiensis. Kaizer F. szives közlése.
pap (a guardián, helyettesguardián, igehirdető) h á r o m bosnyák miséspap-tanuló, 11 növendék és négy segítőtestvér (tehát ösz-szesen 21) tartózkodott itt. 1640-től kezdve sokszor középiskolai tárgyakra oktatták itt az ifjakat. Mutatja ez, hogy a vidék népe mennyire kedvelte őket, mert csakis annak bő adakozásából tudtak ennyi embert eltartani s például 1642-ben az egyetemes közgyűlésre utazók költségére 10 aranyat adni.1 Egyes nagyobb jótevőik is akadtak, mint pl. 1648-ban Móré István 100 forintot
hagyott nekik.3
1640-től kezdve kiterjesztették figyelmüket az e t á j b a n e vidékre költözött tótokra és azok tanítására külön igehirdetőket küldöttek ide. Az első ilyen tót igehirdető volt Sassini Albert.
1660-ban azonban a közgyűlés már nem rendel ki tót ige-hirdetőt tehát annyira megmagyarosodtak, hogy arra nem volt szükség.3
Nagy csapás volt tehát a salvatoriánusokra, hogy a törökök 1663-ban e kolostort másodszor is elfoglalták. Tetézte a bajt, hogy a vár ostromakor a város és a kolostor elégett. A kolostori épületeket a törökök csak nagyjából állították helyre s az egy-házat megszentségtelenítették. A szentélyt mecsetté alakították át, az egyház hajójából istállókat csináltak. A sekrestyéből fürdő lett, a sekrestye felé faragott kövekből készített termet a szand-zsákbég foglalta el magának lakásul. Emiatt 20 év alatt az egyház és kolostor nagyon megromlott.
1683 végén Szécsény visszakerült a keresztények kezére s a salvatoriánusok 1684 elején mindjárt elküldötték ide elöljáró-ként Erdős Atanászt kolostoruk visszafoglalására.
Erdős azonban ideérvén, azt tapasztalta, hogy a város lakatlan, a kolostor pedig lakhatatlan. Várni kellett, míg a háború réme e vidékről egészen elvonul. Ez pedig csak 1687-ben, Eger visszafoglalásával következett be. Megtudván ezt a salva-toriánusok, 1688 j a n u á r 30-án megbízta a kormánytanács a pro-vinciálist, hogy ha Szécsény lakott hely lesz, mindjárt küldjön oda két misésatyát.
1688 nyarán aztán Szécsény csakugyan benépesült, a salva-toriánusok is odaköltöztek. Azért 1688 szept. 1-én a
kormány-1 Gyöngyösi levéltár.
2 Radvánszky i. m. III. 309.
3 Közgyűlési jegyzőkönyvek.
tanács a szécsényi kolostort egyelőre székházzá tette, megválasz-- totta oda elöljárónak Fülöp Andrást, a volt provinciálist és megmegválasz-- meg-parancsolta a gyöngyösieknek, hogy többé ne j á r j a n a k Szécsény vidékére kéregetni.
Fülöp András a kormánylanács parancsolatjára megnézte a szécsényi kolostort, de ott annyi ép helyet se talált, ahol fejét lehajtsa és a telet valahogyan kihúzza. Visszatért tehát Gyöngyösre.
Más, erős testű és erős lelkű ember kellett ide s ezt meg-találta a kormánytanács Bárkányi Jánosban, a lelkek üdvösségéért annyi szenvedést vállaló magyar szerzetesben.
Bárkányi 1689-ben megérkezvén Szécsénybe, még mindig nem talált tisztességes embernek való lakást s azért a szomszéd Halászi faluba ment. Itt talált három házat és Vég Lukács házá-nak pitvarában meghúzódott. Innen írt leveleket a környéken eső falvakba, hogy szeptember 21-én jöjjenek Szécsénybe. E napra tehát nagy népsokaság gyűlt Szécsénybe. Bárkányi először a kül-városban, a Szentlélek kápolna mellett, egy asztalt használván oltárul, a szabad ég alatt misét mondott s őket a kolostor ki-takarítására hívta el. A kolostorhoz mentek azután, de a dudva és tövisbokor úgy ellepte azt, hogy csak baltával tudtak maguk-nak utat nyitni az egyház ajtajáig. így fogtak hozzá a szentély kitakarításához s kiűzvén belőle a vadállatokat, Bárkányi a falakat szenteltvízzel meghintette s istenszolgálatra, szentségek kiszolgálására újra alkalmassá tette.
P á r hét múlva megérkeztek Bárkányi társai, de az őszi hónapokban nem birtak annyira jutni, hogy pár szobára ajtókat, ablakokat tegyenek és így a téli hideg ellen védekezzenek. Meg-kisérlették, hogy Halásziban húzódjanak meg, de ott nagyon gorombán fogadták őket. Ezért deczember 24-én Pásztora mentek.
Itt akkor nem volt plébános, megszálltak tehát a plébániaházba s magukra vállalván a lelkipásztori teendőket, itt maradtak 1690 húsvétig. Akkor visszamentek Szécsénybe és hozzáfogtak a kolostor hetyreállításához. Az építés vezetésével a közgyűlés most is Bárkányit bízta meg.1
A romlás miatt nagy építkezésről volt szó. Erre a vidék elszegényedett lakosságából nem lehetett elég pénzt összeszedni.
Kértek tehát más jótevőktől. így adott e czélra Tassy Mihályné,
i Fridrich i. m. II. 123.
hevesmegyei alispán özvegye, Csáktornyai Borbála.1 így azonban a dolog nagyon lassan haladt volna, ha Széchényi György, esztergomi érsek, végrendelete írásakor meg nem emlékezik arról, hogy az ö szülei Szécsényben laktak, innen költöztek 1629-ben Gyöngyösre, innen nevezték őket Széchényieknek. E gondolatok hatása alatt hagyott aztán a szécsényi kolostor építésére 10.000 forintot. Ezt a nagy pénzt 1696-ban megkapták és most már Ziveczki János, volt provinciális, vezetése mellett egész erővel hozzáfogtak a kolostor és egyház újjáépítéséhez.
Mint említők, a régi kolostorból és egyházából csak a szentély, a sekrestye és az e felett levő s faragott kőből rakott szobák maradtak meg. Ehhez építették először a kolostor keleti és északi szárnyát először csak földszintesen. Ebbe azután kül-döttek annyi szerzetest, hogy az 1697. m á j u s 12 iki közgyűlés a kolostort konventi rangra emelte, az egyház főoltárára pedig a Szentséges Üdvözítő (Sanctissimus Salvator) képét tétették.
Az 1696-1697-ben készült szárnyakra 1703—1704-ben húztak emeletet. így épült fel annyira a ferenczrendűek szécsényi kolos-tora, hogy 1705 szeptember havában a híres országgyűlésre meg-hívottak közül a püspököket és egyes velük jóttett urakat ven-dégekül fogadhatta.
1690-től kezdve újra alkalmaztak itt tót igehirdetőket, mert a környékre a kipusztult magyarság helyére tótokat telepítettek.
Innen küldöttek szintén 1690-től kezdve a híres és jámbor Koháry István országbíró udvarába káplánt.
Elöljárói és guardiánjai 1610-től kezdve így következtek :
Elöljárók :
1610. Sári Mátyás.
Guardiánok :
1612. Szelevényi István 1613. Somlyai Mihály 1616. Nádasi Gergely 1622. Losonczi András 1626. Sári Mátyás
1628. Szakolczai Bernardin 1629. Patai Mihály
1631. Terugia János
1632. Gyöngyösi Imre 1635. Leo Mátyás
1638. Kisboldogfalvi Gergely 1640. Kolosvári Bertalan 1643. Szegedi Ferencz
1647. Szeniczi(Barilovich)Egyed 1649. Szegedi Ferencz
1650. Szegedi István
1 Váradi káptalan hiteles helyi levéltára. Prot. I. 477—484.
1656 Komáromi Akkursius 1060. Kolosvári Bertalan 1657. Jászberényi Gáspár 1661. Konstantini Lukács 1659. Szentkereszti Valérián 1662. Kolosvári Bertalan
Elöljárók :
1684 Erdős Atanász 1691. Molitorisz Gáspár 1688. Fülöp András 1693. Szalkai Krizosztom 1689. Bárkányi János 1694. Ziveczki János *
Guardiánok :
1697. Hetényi Albert 1703. Borics Elek 1698. Palásti András 1708. Götz Ráfael
1700. Bárkányi Bernardin 1710. Szalkai Krizosztom 1701. Szalkai Krizosztom 1711. Föczén Fortunát.1
1702. Fodor József
Szolnok.
Midőn a török uralom alól felszabadító nagy háború 1683-ban kitört, a megyés püspökök a nagy paphiány miatt nem adhattak tábori lelkészeket, de adhattak és adtak is ilyeneket a salvato-riánusok.
1685-ben Mercy és Heissler tábornokok Érsekújvárt ostromló ezredeinél volt szükség tábori lelkészekre. Odaküldték tehát a salvatoriánusok elöljárói Leiterer Bernardin atyát a közeleső Galgóczról. Jártas volt ő már a katona-dolgokban, mert azelőtt a Lipótvárt őrző német katonákat is ő gyóntatta. Érsekújvár megvétele után Mercy és Heissler Eger és Szolnok várai ellen indultak és oly szerencsésen jártak, hogy 1685. okt. 19-én Szolno-kot elfoglalták. A seregnél működő Leiterer Bernardin a szolnoki várban egy török mecsetet m i n d j á r t lefoglalt katholikus temp-lomnak és ő ott is maradt, mint a vár őrzésére rendelt katonák lelkésze. Tévedés tehát és csupán a Bernardin név ismétlődéséből keletkezett az az állítás, hogy a Szolnokon letelepedett első ferenczrendüt Somodi Bernardinnak hivták. Somodi nem tudott németül s mivel 1685-ben a kezdők mestere volt, ő nem is mehe-tett el ez évben tábori lelkésznek.
Csak 1686. május 19 én küldte ide a provincia közgyűlése
1 Közgyűlési jegyzőkönyvek és Fridrich i. m. 120—128. 11.
Somodi Bernardint elöljárónak, ott maradt azonban Leiterer i s és még melléjük rendelték Praitschopf Jeromost német ige-hirdetőnek.
Ettől kezdve 1704-ig rendesen h á r o m miséspap-ferenczrendű tartózkodott itt ; egy előljáró és egyúttal plébános, egy magyar és egy német igehirdető. Segítőtestvért eleintén csak egyet kaptak,
1697-ben lakásuk és templomuk leégett, de egy év múlva helyreállították.
Ez első székházat 1707 elején nagy romlás érte. Rákóczi hadai 1703. szept. 29-én elfoglalták és kezükben tartották Szolnok várát. De 1706-ban a császári hadsereg Rabutin vezetése alatt oly nagy erővel közeledett, hogy Rákóczi hadai nem mertek, nern is akartak vele szembeszállni. Azt parancsolták tehát a magyar lakosságnak, hogy távozzon el a városokból, falvakból s rejtsen el mindent, hogy az ellenség élelmet ne találjon. Midőn Rabutin 1706. deczember havában Debreczenből Szolnok felé közeledett, a lakosság egy része a ferenczrendűekkel együtt el-menekült Szolnokról, de a másik része bizott a vár erősségében és ellenállott. 1707. j a n u á r 6—7. táján azonban a császári sereg bevette a várat, felkonczolta a még megmaradt várvédelmezőket és azután a várat felrobbantotta. E k k o r elpusztult a salvatoriá-nusok székháza is. 1711-ig nem is épült föl.
Az 1710. márczius 30-iki közgyűlés azt határozta : «A kecske-méti guardián vigyázzon Szolnokra és mihelyt az emberek kez-dik megszállni, küldje oda Jávorszki Mihály atyát».
A remény, hogy Szolnokot már 1710-ben újra megülik, nem valósult s 1711-ben nem Jávorszkit, hanem Engelhart Bonaventu-rát küldték ide elöljárónak s Szolnokon, kivált a városban a salvatoriánusokra nagy hivatás várt.
Az elöljárók 1711-ig így következtek:
1686. Somodi Bernardin 1696. Bárkányi János 1688. Szürtei Ferencz 1697. Kelefi Dénes 1690. Biró József 1698. Bereczki Antal 1691. Fekete Elek 1700. Főczén Fortunát 1693. Szürtei Ferencz 1702. Géczi Ráfael 1694. Nagy János 1703. Molnár Joachim
1695. Csető Bonaventura 1711. Engelhart Bonaventura.®
i Közgyűlési jeg}rzőkönyvek és Fridrich i. m. II. 197—202. 11.
Szőllős.
Ugocsamegye főhelye. Most Nagyszőllősnek hívják, de a salvatoriánusok csak Szőllősnek nevezték. A XV—XVI. századok-ban a Perényi-családnak nyalábvári ága bírta.
A családnak ez az ága nem volt a délvidéken birtokos, de a XVI. század elején Nyalábvár ura, Perényi István, néhai Eger-váry László horvát-szlavon bán özvegyét, Frangepán Isottát vette nőül. E nő tehát már Egervárról ismerte a szigorú ferenczrendűe-ket s így hihetőleg neje kérésére építhetett Perényi István Szől-lős város végén a szigorú ferenczrendűeknek új kolostort.
1516-ban fordul elő először és akkor a nagybányai őr fel-ügyelete alatt állott.1 Épületei terjedelmesek voltak, mert 1525-ben és 1554-ben itt tartották a salvatoriánusok közgyűléseiket.2 Egy-házukban orgona is volt. 1524-ben Drágffy János országbíró vég-rendeletileg 50 forintot hagyott az ittlakó barátoknak.3
1535 elején 22 szerzetes fáradozott itt az Úr szolgálatában : 11 miséspap, 2 növendék és 9 segítőtestvér. A miséspapok közül Váradi Péter a guardiáni teendőket végezte, Peterdi János, Szöllősi János, Kövi Máté, Jánoki István igehirdetéssel, Váradi Ferencz, Kölyüdi Ferencz és Csombordi Pál gyóntatással foglalkoztak.
Kölyüdi Barnabás volt az orgonista, Tarczali Benedek az énekes.
Itt lakott még a többi csupa magyar szerzetes közt egy sziavon származású is : Slobocsinai Pál, a pártfogónénak, Perényi István özvegyének, Frangepán Isotának ( = Erzsébetnek) gyóntatója.4 A segítőtestvérek egyike Szentkirályi Ferencz képíró (pictor) és egyúttal ács (carpentarius), másika Szegedi Ferencz üveges és pintér volt. Somogyvári János a kovácsmesterséghez értett.5
A képírót és az üvegberakáshoz értő testvért bizonyára azért küldte ide a provinciális, mert az egyház festése és díszí-tése még nem volt befejezve.
Még 1542-ben is sziavon embert : Ivanicsi Istvánt, küldött ide a közgyűlés, hogy a kolostor pártfogónéjának gyóntatója
1 Magyar Könyvszemle. 1901. 264—65.
2 Toldy : Analecta. 297. Egyháztörténelmi Emlékek. II. 520.
3 Magyar Nyelv. 1917. 122.
4 Chronica seu origo fratrum. 69. Némelyek a «confessor patroné» — hibásan «confessor provincie»-nek olvassák, pedig ilyen nem volt.
5 U. o.
legyen,1 de m á r 1552-ben «a nagyságos pártfogó asszony (magni-fica patrona) udvarába» igehirdetőnek és az asszony gyóntatójá-nak Illyevölgyi Jánost választotta ki, mert Frangepán Isota meg-halt és helyette Perényi István unokaöccsének, Gábor fiának, Perényi J á n o s n a k neje, Drágffy Zsófia vette őket védelmébe s ez már magyar asszony volt.2 Valamivel előbb férje, Perényi János ugocsai és m á r a m a r o s i főispán udvarába is kellett igehirdető-így küldötték oda 1548-ban és 1550-ben Várallyai Jánost. A «nagy-ságos úr» gyóntatójául 1548-ban a szőllősi guardiánt, Keszi Feren-czet választották ki. Ebből látszik, liogy Perényi János ekkor Nyalábvárában lakott. Még a szőllősi plébánosnak is segítségére
legyen,1 de m á r 1552-ben «a nagyságos pártfogó asszony (magni-fica patrona) udvarába» igehirdetőnek és az asszony gyóntatójá-nak Illyevölgyi Jánost választotta ki, mert Frangepán Isota meg-halt és helyette Perényi István unokaöccsének, Gábor fiának, Perényi J á n o s n a k neje, Drágffy Zsófia vette őket védelmébe s ez már magyar asszony volt.2 Valamivel előbb férje, Perényi János ugocsai és m á r a m a r o s i főispán udvarába is kellett igehirdető-így küldötték oda 1548-ban és 1550-ben Várallyai Jánost. A «nagy-ságos úr» gyóntatójául 1548-ban a szőllősi guardiánt, Keszi Feren-czet választották ki. Ebből látszik, liogy Perényi János ekkor Nyalábvárában lakott. Még a szőllősi plébánosnak is segítségére