A XV. században virágzó és nagyjövedelmű bányaváros volt.
Zsigmond király, hogy Lazarevity István szerb despotát egészen Magyarországhoz csatolja, 1411-ben e várost (valamint Szatmárt és Debreczent) neki ajándékozta. Róla 1426-ban az ő unokaöccsére és a szerb fejedelemségben utódára, Brankovics Györgyre szállott. Ez ismervén a szigorú ferenczrendűek áldásos működését, Nagybánya közelében tehát a városon kívül kolostort építtetett számukra s 1437-ben a pápához fordult, hogy e kolos-tort nekik adhassa. IV. Eugen pápa 1437. aug. 21-én az engedélyt erre meg is adta.3 A következő évben már ide is költöztek a szigorú ferenczrendűek, úgy, hogy most már 1438. második felé-ben a bosnyák helytartó biztosság okáért maga kérte a pápát, hogy őket e hely birtokában erősítse meg. Ezt megkapta 1438.
decz. 24-én kiállított bullával.4
Nagyjelentőségű volt e kolostor a salvatoriánusokra, mert északkeleti Magyarországon itt lakásuk által váltak ismeretesekké.
Itt kellett azonban először német igehirdetőről is gondoskodni, mert e város és a szomszéd Felsőbánya lakosai akkor még nagyobbrészt németek voltak. 1460-ban említik is a ferenczrendü
1 Vjesnik zemaljslavna avlaina. XV. 6.
2 Gyöngyösi levéltár : Kaizer Ferdinánd szíves közlése.
3 Blahó : Annales I. 186.
i U. o. i. 186, II. 669. Acta Bosnae. 169.
német igehirdetőt. 1481-ben a kolostor guardiánja László volt megbízva, hogy Pál kápolna-igazgatóval együtt a nagybányai Szent-István-templomban kihirdessék a jubileumi búcsút. Ki is hirdették és az odajövő bűnbánók bajait meghallgatván, őket a büntetések alól feloldozták. Egy ugocsamegyei nemesnek, Forgoláni Istvánnak ilyen felmentő levele napjainkig fen-maradt.1
A nagybányai gazdag polgárok segítették őket, úgy hogy egyházukban orgonát építettek és az 1499-iki közgyűlés rendelete szerint mindennap énekes misét mondottak.2 E kolostorról ne-vezték el a Tiszántúl északi részén szervezett őrséget.3
1535 elején 8 miséspap és 2 növendék tartózkodott itt.
Váradi János volt a guardián, Szegedi Tamás az énekes, Monoszlai István az orgonás. Szalacsi Balázs, Gesztétei Balázs és Földvári Barnabás gyóntatok, Szőllősi Gergely és Botári J a k a b igehirdetők voltak. A 4 segítőtestvérek közül egyik vargamesterséget űzött.4 1542-ben még mindig 14-en laktak e kolostorban, 7 misés-pap és 7 segítőtestvér. A misésmisés-papok közül öten: Pálkai András, Tárnoki János, Hartai István, Váradujlaki Ferencz és Földvári Barnabas igehirdetéssel, ketten : Pozsegadiákai Ferencz és Novai András gyóntatással foglalkoztak. A segítőtestvérek egyike Makai László értett az orgonáláshoz, Bulcsi Mihály pedig a borbély- és Széplaki Péter a vargamesterséghez. 1544-ben Cserögyi István guardiánsága alatt Lesi Gergely és Váradujlaki Ferencz igehirdetők, Bátori Pál és a vak Bátori Balázs gyóntatok voltak. Tőtösi Mátyás mint énekes dicsérte az Urat. 1548-ban még mindig laktak itt 10-en. Nagyfalusi Albert guardiánon kívül idejöttek Szatmári Mátyás, Szatmári J á n o s és Tengődi Gergely igehirdetőknek, Po-zsegadiákai Ferencz énekesnek jött vissza, a vak Bátori Balázs pedig itt maradt gyóntatónak.5
Guardiánokul a közgyűlés iderendelte :
1531-ben Síri Ferenczet 1535-ben Pálkai Andrást 1533-ban Váradi Jánost 1537-ben Szentpéteri Jánost
1 Blahó : Exempla antiquarum literarum a gyöngyösi levéltárban.
2 Batthyány : Leges ecclesiasticae. III. 621.
s Magyar Könyvszemle. 1901. 264—5.
4 Chronica seu origo fratrum. 69.
5 Urbárium pervetustum a gyöngyösi levéltárban.
1539-ben Bányai Miklóst 1546-ban Túri Lászlót 1542-ben Pálkai Andrást 1548-ban Nagyfalusi Albertet 1544-ben Cserőgyi Istvánt 1550-ben Keresztúri Lászlót1 Úgy látszott tehát, hogy e helyt a ferenczrendűek megáll-j á k a sarat a hitúmegáll-jítókkal szemben, de samegáll-jnos, 15|>1 végén vagmegáll-jT
1552 elején oly iszonyú csapás zúdult rájuk, hogy a z e kolostorukat végleg rombadöntötte. Már 1512-ben veszekedés tört ki az itt lakó ferenczrendűek és egyes jómódú nagybányai polgárok közt, amiért a ferenczrendűek megalakították az önostorozók társulatát. Olyan nagyon ájtatos hívekből állott volna e társulat, akik Krisztus kínszenvedése emlékére bizonyos napokon, nevezetesen pénteken önmagukat megostorozták volna. De a vallásos önsanyargatás és bűnbánat e hősi foka nem tetszett a vígan élő nagybányai polgárok egy részének s maguk pártjára vonva a világi papságot is meg-támadták, sőt erkölcstelen dolgokkal vádolták a ferenczrendűeket.2
A hitújítás idején ez ellentét a ferenczrendűek és a kath.
vallás szigorú törvényeit nehezen szívlelő polgárság közt még j o b b a n kiélesedett. Mutatja ezt az, hogy 1537-ben és 1544-ben
egyes nagybányai és felsőbányai ifjak Wittenbergbe mentek tanulni. Mutatja, hogy maguk a ferenczrendűek 1546-tól kezdve külön, a hitújítók tételeit czáfoló igehirdetőt rendeltek ide, még pedig 1546-ban Apáti Demetert, 1548-ban Szatmári Mátyást, 1550-ben Kolozsvári Pált.3 De a heves gyűlöletet szóval lecsillapítani nem lehetett. 1548-ban a város plébánosa már át ment a hitújítók táborába s ekkor a salvatoriánusokra maradt a kath. hívek lelki-pásztorkodása is.4 Ez még fokozta a gyűlöletet ellenük. Míg Fráter György élt és épen Nagybányán, mint kincstartó, teljes hatalom-mal rendelkezett, nem mertek erőszakkal fellépni ellenfeleik, de amint hírét vették Fráter György meggyilkolásának (f 1551. decz.
17.) a nagybányaiak Deák Péter vezérlete alatt fellázadtak, J á n o s király fiának pártjára állottak, Ferdinánd király híveire rohantak, hármat közülök kivégeztek, a többiek házait lerombolták. Ter-mészetesen ez alkalommal a ferenczrendűeket is megtámadták.
Kolostorukat lerombolták, őket elkergették.5
1 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 465—524.
2 Toldy : Analecta. 283.
3 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 507—14.
4 U. o. 511. . 5 Történelmi Tár. 1892. 675.
A nagy támadás alkalmával elsősorban értékes egyházi fel-szerelésüket igyekeztek a salvatoriánusok menteni. Az egyházi ruhák egy részét sikerült elhozni s azokat az ecsedi várba vitték Báthory Andráshoz, az ország főkapitányához.1
E szomorú esemény volt oka a n n a k , hogy 1552-ben a sal-vatoriánusok ^közgyűlése már nem választott guardiánt Nagy-bányára. 1554-ben a közgyűlés a nagybányai örséget is meg-szüntette és a megmaradó kolostorokat a jeneihez csatolta. Igaz, hogy 1559-ben, a jenei őrség kolostorainak erőszakos feloszla-tása után, a nagybányai őrségből megmaradt két kolostor őrét 1566-ig megint nagybányainak nevezték el, de a lerombolt nagy-bányai kolostort nem tudták helyreállítani.
Nagybányai őrök voltak : 1529. Tárnoki János, 1531. Debre-czeni István, 1533. Tolnai Ferencz, 1535. Balatinczi Miklós, 1537. Csomorkányi László, 1542. Bányai Miklós, 1544. Keresz-túri László, 1546. Illyevölgyi János, 1548. Erdődi Mihály, 1550.
Bári Bálint, 1552. Bányai Miklós, 1559. Illyevölgyi János, 1561.
ugyanő.2
1674-ben a salvatoriánusok ú j r a kísérletet tettek, hogy be-j u t h a s s a n a k Nagybányára. Útnak is indították egypár társukat, hogy Nagybányára menvén, ott valamelyik házban meghúzódja-nak és vegyék át a kath. hívek lelki gondozását. Azonban mire ezek Kassára értek, a nagybányaiak a Szent István-templom elvétele miatt lázadásban törtek ki s így az odautazás, valamint az ott tartózkodás életveszéllyel járt.3
Később azután Nagybányára a ferenczrendűek másik cso-portja került (1. Minoriták).
A salvatoriánusok kolostorát Somlyai Mihály provinciális tudomása szerint 1647-ben a reformátusok iskolának használták.4 De ez lehet tévedés is, mert a salvatoriánusok kolostora eredetileg a városon kívül, tehát később is csak a város szélén állott s így iskolának nem volt alkalmas.
1 Magyar Sion. II. 228—35.
2 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 465—527.
3 Volkra Otto tudósítása a gyöngyösi levéltárban.
4 Regestrum locorum. U. ó.
Nagyszőllős 1. Szőllős. Nagy-Várad 1. "Varad.
Nyírbátor.
A híres Báthory-család ecsedi ágának birtoka és ősi fészke.
Itt állítólag Báthory István erdélyi vajda épített kolostort a szigorú ferenczrendűeknek az 1479-iki kenyérmezei diadal em-lékére. Eszerint az 1480—84. években épült volna.
Az bizonyos, hogy 1499-ben már Oly jelentékeny kolostor volt, hogy egyházában a ferenczrendűek mindennap énekes misét m o n d o t t a k1 s abban már 1535 előtt orgona is volt. 1516-ban mint a nagybányai őrség egyikj kolostora fordul elő.2
1514-ben a felbőszült nép haragja elől számosan e kolos-torba menekültek s ezek közt Kállay Péter, szabolcsmegyei nemes is. Ez értékes tárgyait az énekestestvér szobájába rejtette el, de a dühös nép ide is betört és az értékes dolgokat elrabolta.3 Az 1526 után következett belháborúban pedig egyik Bornemissza támadta meg az itt lakó ferenczrendűeket és gabonájukat el-vitette.4
1535 elején 14 miséspap lakott itt. Köztük Atyai Péter volt a guardián, Vámosi Dániel az orgonás és Lippai Mihály az éne-kes. Bányai Márton, Varbonai Balázs, Csanádi György és Keresz-túri Máté voltak a gyóntatok, Pecskendi Lukács, Csanádi János, Zákányi Gáspár és Sásvári Lukács az igehirdetők. Egy növendék és öt segítőtestvér szolgált még mellettük az Úrnak. Egyik közü-lök értett a kerékgyártómesterséghez.5 1549-ben Báthory András-n a k , Magyarország főkapitáAndrás-nyáAndrás-nak kérésére a váradi guardiáAndrás-n ideküldte a kerékgyártó segítőtestvéreket a kolostor megigazítá-sára, de kérte, hogy 3 hét múlva küldje vissza őket Váradra.6
Guardiánjai voltak :
1529. Czeglédi Vincze 1535. Keresztúri László 1531. Tárnoki János 1537. Dévai András 1533. Atyai Péter 1539. Atyai T a m á s
1 Batthyány : Leges ecclesiasticae. III. 621.
2 Magyar Könyvszemle. 1901. 264—5.
3 Márki : Dózsa György. 347. 354—5.
4 Egyháztörténelmi Emlékek. I. 420.
5 Chronica s eu origo fratrum. 69.
6 Egyháztörténelmi Emlékek. V. 171.
1542. Dobszai István 1544. Illyevölgyi János 1546. Nagybesenyei Mihály 1548. Dévai András
1550. Hunyadi Ferencz
1552. Bátori András 1554. Szegedi Ferencz 1558. Vizvári István 1559. Kolosvári Lőrincz 1561. Illyevölgyi János.1
1559-ben a guardiánt kirendelte a közgyűlés egyúttal Báthory Miklós főúrnak, a későbbi országbírónak udvarába igehirdetőül.2
Ez mutatja, hogy a k k o r már Nyírbátoron is erős támadásnak voltak kitéve. 1552-ben talán Eger ostroma idején biztosság okáért értékesebb felszereléseiket az ecsedi várba szállították.3 1563-ban itt lakott még 4 ferenczrendű Illyevölgyi Jánossal az élükön,4 de az 1565. közgyűlésre már nem küldhettek senkit, félvén a J á n o s Zsigmond-pártiaktól.5
Míg Báthory Miklós Nyírbátorban lakott, addig csak meg voltak a salvatoriánusok e kolostorban, de ő 1566-ban, bátyja halála után Ecsedre költözött s ekkor a ferenczrendűek sem maradhattak meg Nyírbátorban. Az udvari igehirdető is elment Ecsedre Báthory Miklós udvarába. Ilyen volt 1583-ban Mágócsi János.6 De, amint Báthory Miklós meghalt 1585-ben, ennek is kiadták az útját.
A nyírbátori kolostor 1566 után elhagyatottan romokban állott, míg Károlyi Sándor 1717-ben a minoriták számára megint fel nem építette.
Maguk a salvatoriánusok egyszerűen csak liptainak hívják, mert Liptóban csak ez az egy kolostoruk volt.
1477-ben e kolostor őre meglátogatván az itt lakó ferencz-rendüeket, átadott nekik egy Sárospatakon készült «mare mag-num»-ot, azaz a ferenczrendűek összes kiváltságait tartalmazó kéziratot. Erre a guardián mindjárt ráírta röviden ez emléke-zetre méltó dolgot: «Az Úr 1476-ik esztendejében tétetett le ezen
1 U. o. II. 465—529.
2 U. o. II. 527.
3 Magyar Sion. II. 228—35.
4 Chronica seu origo fratrum. 77.
5 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 529.
e Veress : Epistolae et Acta Jesuitarum. I. 255., 257. II. 23., 40., 48., 71.,
72-Okolicsnó.
liptai kolostor alapköve az Angyalokról, másként Paradicsomról nevezett Szűz Mária tiszteletére».1
Az építést Mátyás király rendelte el, így akarván gondos-kodni arról, hogy a csehek pusztításai miatt sokat szenvedett liptai és árvái köznép tanítókat és vigasztalókat nyerjen a szi-gorú ferenczrendűekben.
Az építés azonban nagyon lassan folyt. A liptai vár u r a -dalmát 1484-ben Mátyás fia, Corvin János nyerte el, de ez is kis-korú volt s tisztjei annyit építettek, amennyit épen akartak. Végre 1489-ben kész lett az egyház, mint azt a Corvin János czímere alá vésett évszám most is mutatja.2
Az egyház helyét a király, de a védőszentjét a ferencz-rendűek maguk választották ki, mert a «sancta Maria de Ange-lis seu de Paradiso» az ő legkedvesebb első egyházuk, az assissi-i Portiuncula védőszentjével ugyanaz. 1571-iki hagyomány szerint egyes tárgyakat az istentisztelethez maga Mátyás király ajándé-kozott.3
Az 1516-iki összeírás szerint a pataki őrséghez tartozott.4
Ott maradt 1546-ig. Ekkor a pataki őrség megszűnvén, a szé-csényihez csatolták.5
Guardiánjai közül ismeretesek :
1531. Várnai Mátyás 1550. Almánfalvi Demjén 1533. Trubinyi Péter 1552. Ugyanő
1535. Liptai Márton 1554. Hartyáni Ferencz 1537. Almánfalvi Demjén 1558. Ebreszi Mátyás 1542. Ugyanő 1559. Tivadari Egyed 1544. Liptai Márton 1561. Almánfalvi Demjén 1546. Almánfalvi Demjén 1565. Ugyanő
1548. Rácsai György 1570. Egeresi László.6
Mint a vezetéknevekből látható, míg csak volt közöttük felvidéki tót, mindig ilyent küldöttek ide. Maguk is neveltek liptai gyermekeket miséspapokká és igehirdetőkké. Ilyenek
vol-1 Eredetije a ferenczrendűek gyöngyösi levéltárában.
2 Magyar Műemlékek. I. 290.
3 Századok. 1879. 351.
4 Magyar Könyvszemle. 1901. 264—5.
5 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 507.
6 U. o. II. 466—520. és Chronica seu origo fratrum. 78.
tak Liptai Márton és Verbiczai Mihály, aki 1552-ben galgóczi igehirdető lett. Maga Almánfalvi Demjén, aki annyiszor volt itt guardián és 1558—60-ban ugyanitt igehirdető, szintén liptómegyei származású volt.
1537-ben az itt lakó salvatoriánusoknak megengedték, hogy a volt sóvári kolostornak kijelölt községekben kéregethessenek.
1546-tól kezdve a szécsényi őr nagyobbrészt itt lakott s 1558-tól kezdve egyúttal guardián is volt.1 Sőt 1563-ban még a provin-ciális is ideszorult, úgy hogy ekkor 10-en laktak e kis kolos-torban.2
1566 után a lutheránus vallás oly sebesen kezdett terjedni Liptóban, hogy a ferenczrendűek ottmaradása lassan-lassan lehe-tetlenné vált.Ök alamizsnából éltek, de mások a népet arra biztatták, ne a d j o n nekik semmit s a nép erre hajlandóbb volt, mint az ada-kozásra. 1571-ben m á r csak két István és Márton nevű szerzetes élt itt. Ezek is kénytelenek voltak egyes felszereléseket elado-gatni, hogy ennivalót és ruhát szerezzenek. Ezért elhatározta a provincia, hogy e kolostort elhagyja. A provinciális Okolicsnóra küldte Mágócsi atyát, mint a provincia megbizottját és ez 1571.
jún. 1-én kiállított levelében kijelentette, hogy önként hagyják el e kolostort s ennélfogva az Okolicsányi-család tagjait soha sehol se fogják perelni.3
De, míg a régen Okolicsnán tartózkodó Márton és István szerzetesek jelentésére a provinciális ilyen simán akart bánni az Okolicsányiakkal, két másik 1570 őszén odajött ferenczrendű, más szemmel nézte a dolgokat és jelentést tett az esztergomi érsek-nek, Verancsics Antalnak. Az egyházmegyei hatóságnak már na-gyon fájt, hogy a katholikus vallásnak jóformán utolsó várát is oda kell adni az ellenségnek s azért maga az érsek személyesen és magyarul írt 1571. május 26-án Okolicsányi Péternek és Sebes-tyénnek. Védelmébe vette az érsek a «Franciscanus barátokat»
s fenyegetődzött, hogy a dolgot a királynak feljelenti. Azt akarta ezzel legalább is elérni, hogy békével minden m a r h á j okkal és portékájokkal együtt eljöhessenek.
Erre az Okolicsányiak elmentek Liptó-Szentmiklósra s ott az odagyült papoktól és nemesektől bizonyítványt kértek arról,
1 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 466—525.
2 Chronica seu origo fratrum. 77b.
3 Blahó : Annales II. 674—75.
hogy ők nem űzték el a ferenczrendűeket Okolicsnáról, mind-össze az ellen tiltakoztak, hogy a toronyórát és a serfőző üstöt el ne vigyék vagy el ne adják. Állítják, hogy maguk is jelenvol-tak a szentbeszédeken, bölcsen elhallgatják, hogy a szentmisék hallgatását s azt, hogy a nép misét hallgasson, eltiltották.
E bizonyítvány kiállításakor j ú n i u s 12-én a két régen Oko-licsnán lakó István és Márton már Liptó-Szentmiklóson voltak s az Okolicsányiak mellett tanúskodtak.1 Tehát nem mentek el j ú n i u s 1-én Mágócsival, hanem átálltak az új vallásra s Liptóban
maradtak.
A ferenczrendűek távozásával a kolostor épülete összedőlt, vagy, ha az csak fából volt, (ami hihető), elégett, az egyházat pedig az evangélikusok foglalták el. Részint ezek gondatlan-sága, részint az átvonuló ellenséges csapatok dúlása miatt az
•egyház belső díszítése nagyon megsérült. Az oltárokat elcsúfí-tották, a szentek szobrait megcsonkíelcsúfí-tották, szemeiket kiszúrták s egyebeket is összerongáltak.
A XVII. század második felében az egyik Okolicsányi (János nevű) a katholikus hitre visszatért. Ez Thököly felkelésének le-verése után kérte, hogy az egyház régi tulajdonosaiknak vissza-adassék. így azután 1688-ban, az akkor már nagyon felvirágzott salvatoriánus provincia visszakapta. Mivel a provinciáinak most már megint voltak tótul értő tagjai, vállalkoztak arra is, hogy a katholikus hívek lelkipásztorkodását is átveszik.
Mivel azonban, akkor az okolicsnai egyház mellett semmiféle l a k á s nem volt, a ferenczrendűek egyelőre nem Okolicsnán,
ha-nem az o n n a n félórányi távolságban levő Liptó-Szentmiklóson telepedtek le s itt is átvévén a lelkipásztorkodást o n n a n jártak á t Okolicsnára az istentiszteletet végezni. Az első, Liptó-Szent-miklóson lakó előljáró volt Jirzicsek Timót. Utána következtek 1689-ben Landsperg Klárus, 1691-ben megint Jirzicsek Timót, 1693-ban Ondrejkovics Lénárt, 1695-ben Loll Henrik, 1696-ban Ziveczki Márton, 1699-ben Kulics Antal.
Eközben támadt a salvatoriánusoknak nagy jótevőjük a szin-tén liptómegyei származású Mattyasovszki László, nyitrai püspök és kanczellár személyében. O az okolicsnai kolostor felépítésére egyszerre 6000 forintot ajándékozott nekik s ebből néhány
szo-I Blahó: Annales szo-Iszo-I. 671—75. Századok. 1879. 348—51.
Dr. Karácsonyi: Szt. Ferencz rendjének története. II. köt.
bát építettek az egyház mellé. Ez épületet azután elnevezték székháznak (rezidencia) s Kulics Antal átjött ide elöljárónak, megtartván a liptó-szentmiklósi hívek gondozását is. 1703. ápril 28-án végleg átköltöztek Liptó-Szentmiklósról s elfoglalták az ú j okolicsnai kolostort.
De nemsokára kitört a Rákóczi-felkelés s a felkelők rakon-czátlan katonái az okolicsnai kolostort kifosztották, Vankovics Máté elöljárót nagyon megverték. A császári és Rákóczi-hadak felvonulása később sok kellemetlenséget okozott, sőt maga az egyház is veszedelemben forgott, mert az Okolicsányi család evangélikus hitű tagjai szerették volna azt ú j r a elvenni. Csak Okolicsányi János erős ellenállása akadályozta ezt meg.
Vankovics Máté a sok nyomorúság, üldöztetés daczára itt m a r a d t 1708-ig. E k k o r váltotta őt fel Hamernyik Ágoston s ezt 1711-ben Skultéti József.
1686-ban m á r nem tudták Liptóban ki volt az okolicsnai egyház régi védőszente s ezért Alkantarai Szent Pétert választot-ták ki védőszentül s annak képét tették az oltárra.1
Ormosd.
A Dráva mellett, Stájerországban fekvő Fridaut hívták a régi magyarok Ormosdnak s még most is így hívják a varasd-megyei sziavonok. Méltán volt e városkának magyar neve is, mert 1490-ig állandóan Magyarországhoz tartozott az. Azonban ekkori földesura, Kövendi Székely J a k a b , Mátyás király halála után át-állt Miksa császár pártjára s az 1491-iki békekötés után is annak pártján maradt ormosdi uradalmával együtt. így került e városka és környéke Stájerországhoz, illetőleg az osztrák birodalomhoz.
Mindamellett, hogy ekként Székely J a k a b osztrák alattvaló lett, maradt benne annyi magyar érzés, hogy 1493-ban a magyar ferenczrendűek számára akart itt kolostort építeni és azt a sal-vatoriánusok sziavon őrségéhez óhajtotta csatoltatni.2 A pápa ehhez meg is adta az engedélyt és Székely J a k a b hozzáfogott az építéshez. De oly lassan haladt, hogy még 1504-ben sem volt készen vele.3
1540 táján, hogy a katholikus hitet a hitújítók támadása ellen védelmezze, Székely Jakab fia, Lukács, mégis csak b e
-1 Fridrich i. m. -145—49. és a gyöngyösi levéltár.
2 Történelmi Tár. 1904. 165. 1. 3 U. o. 1905. 270—71.
fejezte a tervbe vett kolostort és ő is a salvatoriánusoknak a j á n -lotta azt fel. Ezek 1546-iki közgyűlésükön el is fogadták azt, de most már nem a sziavon ör felügyelete alá helyezték, mert olyan már akkor nem volt, hanem a dunántúli, szentléleki őrség ko-lostorai közé osztották be. Ideküldték azután azokat a tagokat, akik a sziavon őrségből D u n á n t ú l r a átköltöztek s az ormosd-vidéki nép nyelvét értették. így lett első guardián 1546-ban Dombrai Márk (a körösmegyei Dombróról, most Dubraváról származott) utána 1548-ban Ivánczi Mártont (a szala- vagy vas-megyei Ivánczról) 1550-ben Rácsai Györgyöt (a körösvas-megyei Rácsa városból). 1552-ben Szentpéteri Mihályt, 1554-ben Rácsai Györgyöt, 1558-ban Szentmihályi Mihályt, 1561-ben Ivánczi Már-tont, 1565-ben Diákai Mihályt rendelte ide a közgyűlés. Rácsai György 1552—54-ben is itt maradt mint igehirdető.1 1563-ban a guardiánnal együtt hat szerzetes lakott itt.2
1565 után a salvatoriánusok e kolostort is kénytelenek vol-tak elhagyni s így mintegy 60 évig üresen állott az. 1627-ben a mariánüsok foglalták el s azoktól a ladislaiták kezére került (1. o.).
Orsova.
Midőn Nagy I. Lajos királyunk a bolgár bánságot meg-alkotta és a bolgárok megtérítésére a ferenczrendűeket felszólí-totta, ezek számára mintegy kiinduló pontul, a Vaskapu mellett, Orsován kolostort építtetett 1366-ban. Természetesen a bolgár őrséghez tartozott 1385-ben is.3
A bolgár őrség megszűnése után e kolostort a karánsebesi őrséghez csatolták. Ez őrség 1428-iki, 1433-iki és 1478-iki kivált-ságlevelei fennállónak jelzik.4 De az 1516-iki összeírásban m á r
A bolgár őrség megszűnése után e kolostort a karánsebesi őrséghez csatolták. Ez őrség 1428-iki, 1433-iki és 1478-iki kivált-ságlevelei fennállónak jelzik.4 De az 1516-iki összeírásban m á r