E jelentékeny bányaváros tanácsa 1547 illetőleg 1568 után evangélikus vallásra tért s a volt kath. egyházakat mind
elfog-»
lalta. így azután a XVII. század folyamán a vidékről oda beköl-tözködő német és tót nyelvű, kath. vallású lakosoknak, továbbá a király és az esztergomi érsek ideküldött tisztviselőinek nem volt hová j á r n i istentisztelet végett.
Ezért már Pázmány Péter szándékozott Körmöczbányán kolostort építeni a ferenczrendűek számára. 1627-ben megbízta az ő tisztviselőjét, a pénzverést ellenőrző pisetariust, hogy az érsek háza mellett 25 szerzetes befogadására alkalmas kolostor részére telket foglaljon le.4 De különböző akadályok miatt jó szándékát végbe nem vihette.
Pázmány második utóda, Lippay György, más úton kísér-letté meg a kolostor létesítéséhez szükséges ház megszerzését..
Volt Körmöczbányán az esztergomi káptalannak egy háza, tehát először is ezt vette meg. Azután Wenger Mihály polgárnak e mel-lett eső házát vette meg, akkoriban nagy árért, 2000 forintért, mert az első ház magában nagyon kicsiny volt. Már benne l a k
-1 Történelmi Tár. -190-1. 208—9.
2 U. o. 216.
3 Magyar Könyvszemle. 1901. 264—65. Toldy i. m, 298.
i Hanuy : Pázmány Péter levelei. I. 593.
tak a Wenger-féle házban az érsek emberei, amikor a körmöcz-bányai tanács e vételt megtudta és nagy haragra gyuladván, anélkül, hogy az érseket vagy a tisztjeit értesítette volna, az érsek embereit elkergette és a házat elfoglalta. Felszólította ugyan az érsek a tanácsot a ház visszaadására, de ez nem tette meg.
Az érsek erre az országgyűléshez fordult és ez az 1649. évi XXIII.
t-cz.-kel megengedte, hogy az ítélömesterek egyike a város ellen végrehajtást vezessen.
E törvényben bízván, az érsek felszólította a salvatoriánuso-kat, hogy küldjenek egy pár szerzetest Körmöczbányára. A pro-vinciális erre megbízta Burganovszki Vid és Roststock Egyed atyákat és egy segítőtestvért, hogy menjenek oda.
Ezek el is mentek Körmöczbánya kapujáig, de a városi tanács nem eresztette őket be. Kénytelenek voltak tehát 1649.
decz. 19-én a városon kívül levő és m á r az érsekséghez tartozó malomházba húzódni, míg a per eldől.
Ebbe pedig sok idő telt bele. Az érsek nem akarta a városi tanácsot végleg elkeseríteni, mert akkor a ferenczrendűek iszonyú bosszantásnak és gyalázásnak lettek volna kitéve s azért addig tárgyalt a tanáccsal, míg az végre beleegyezett a ház átadásába s abba is, hogy a király e házat minden városi teher alól fel-szabadítja. Az egyezség megtörtént 1650. decz. 29-én. A királyi kanczellária h a m a r kiállította a felszabadító levelet s 1651. febr.
2-án az érsek a körmöczbányai tanácsot Garamszentkeresztre magához hívatta. Itt a tanács annyira megbékült, hogy a Wenger-ház kulcsait az érseknek átadta. Február 27-én Szőllősy János, az érsek tiszttartója, hivatalosan is felmutatta a tanács előtt a Wenger-ház felmentéséről szóló levelet és a tanács ezt tudomá-sul vette.
így mindenképen biztosítva lévén, 1651 tavaszán megjelent az érsek Körmöczbányán és ünnepiesen átadta a két házat a ferencz-rendűek megbízottjának, Szentkereszti Valériánnak, az őrnek.
Azután az érsek kiadta a rendeletet a Wenger-ház átalakítására.
Ez bizony jó sokáig tartott, úgy hogy csak 1653. m á j u s 3-án költözhettek bele, a templom építéséhez pedig 1653 tavaszán fog-tak hozzá a káptalantól vett telken. Maga az érsek eljött 1653*
febr. 24-én, hogy a templom alapkövét megáldja és letegye. Az építést azután tiszttartója, Szőllősy János vezette tovább. 1654.
jún. 24-re készen lett a sekrestye, úgy hogy azt már használatba
vehették, de a templom teljesen csak 1659-ben lett készen. E k k o r aztán a közgyűlés a körmöczbányai székházat konventi rangra emelte.
Később az itt működő ferenczrendűek annyira megtudták nyerni a polgároknak és a bányatisztviselőknek kedvét, hogy azután az érsek hozzájárulásával ki tudták bővíteni és javítani egyházukat és kolostorukat. Az egyházat 1702-ben már meg kellett nagyobbítani, mert nem fértek bele az ájtatoskodók és a szerzetesek is nehezen tudták benne végezni a zsolozsmát. Gastl Ambrus tevékeny guar-dián idejében lebontották tehát a templom régi szentélyét és sekrestyéjét és új, nagyablakú szentélyt, kellő nagyságú sekres-tyét építettek a templomhoz. Nagy jótevőik voltak ez építkezés-nél Freiseisen János, a körmöczbányai k a m a r a pénztárosa és Sauerwein Márton számvevő.
A kolostorban pedig több apró szobát kellett építeni, mert 1672-ben magukra vállalták az ispotály-egyházban szükségessé vált tót szentbeszédek tartását is (Veron Dávid lett az első tót ige-hirdető) 1676-ban pedig 6—8 növendékre rendeztek be itt isko-lát. Ebben azután fokozatosan általános műveltségi, bölcseleti és hittudományi ismeretekre vezették az iderendelt s nagyobbrészt német és tót származású növendékeket. Az 1682 — 1685. években, midőn Kassa Tököly kezén volt, magyar növendékek is tanultak Üt. 1671-től kezdve e kolostorból küldtek ki Zólyomba, az Eszter-házyak kastélyába egy szerzetest udvari káplánnak, majd 1676-tól kezdve Szentjánosra (Jánoshegy, Berg) és a várkápolnába német igehirdetőket. 1676-tól kezdve Szent-Antal-társulattal is igyekeztek a vallásos érzületet nevelni. Magában a ferenczrendűek templomában a szentbeszédek és az egyházi énekek ez időszak-ban németül folytak. A plébániai teendőket 1673-tól kezdve nem ők végezték, h a n e m a helyreállított városi plébánia vezetőjének adták át.1
A kolostor fentartására és szentmisék mondására sokan tettek itt már a XVII. század folyamán alapítványokat. Legneve-zetesebb volt ezek közt az alapítónak, Lippay György érseknek alapítványa. 4000 forintot hagyott avégből, hogy annak kamatait a körmöczbányai ferenczrendűek évi alamizsnaként kapják. A tő-két Wesselényi Ferencz nádor vette kölcsön évi 6°/o kamatra.
i Ritus et consuetudines kézirat a gyöngyösi levéltárban.
Az ő halála után özvegye, vagyonának elkobzása után a királyi kincstár tartotta a kölcsönt. Az évi kamatot Wesselényiék életé-ben a lipcsei vár tiszttartója, 1671 után pedig a beszterczebányai kamarai hivatal fizette.1
Az alapítón kívül Maison Tibold bányaigazgató 200 forintot, Kolosi György detvai plébános 100 forintot, NestlbaCher Katalin 100 forintot, Petrovszki Ádám zsarnóczai plébános 500 forintot, Huszár Lőrincz garamszentkereszti plébános 50 forintot, Schafferin Erzsébet 300 forintot, Princz Jakab 100 forintot adtak alapítványi tőkékül s ezeket mind Körmöczbánya városa vette kölcsön.
Bankó András körmöczbányai plébánosnak 200 forintos alapít-ványa pedig 1695-ben Hann András helybeli polgárnál volt el-helyezve.2
Elöljárói voltak e kolostornak 1649—52. Burganovszki Yid, 1653. Roststock Egyed, 1654. Karnovi Boldizsár, 1656. Burganovszki Vid, 1656. Podjebráczki Ambrus.
Guardiánjai voltak :
1659. Burganovszki Vid 1679.
1660. Kossin Ferencz 1681.
1663. Oroszi András 1684.
1664. Podjebráczki Ambrus 1685.
1665. Kaderlauf János 1686.
1667. Podjebráczki A m b r u s 1687.
1668. Roststock Egyed 1689.
1669. Tretin Ambrus 1690.
1671. Burganovszki Vid 1692.
1672. W e i n m a n n (Vaimon) Dá- 1693.
niel 1699.
1673. Podjebráczki Ambrus 1701.
1675. Burganovszki Vid 1702.
1676. Fritsch Miklós 1708.
1677. Fogler Ferencz 1710.
1678. Bekker Boldizsár 1711.
Manák J á n o s
1 Az esztergomi káptalan hiteles helyi levéltára szentbenedeki rész. Fasc.
•53. no. 7.
2 Ritus et consuetudines kézirat a gyöngyösi levéltárban. Egyebekre nézve 1. Fridrich i. m. II. 71—78.
Köröshegy.
E kis, a Balatonhoz közelesö somogymegyei városka 1495-ben jutott a híres Báthory-család kezére s az idetelepített ferencz-rendűek egyházának ma is fennálló részei azt mutatják, hogy a Báthoryak építették ez egyházat a szigorú ferenczrendűek számára.
Ismerték ők ezeket, hiszen ősi fészkükben, Nyírbátorban is j á m -borul szolgáltak Istennek. Az bizonyos, hogy 1516-ban e kolostor megvolt (Kereshegynek írják) és az ozorai őr felügyelete alatt állott.1
Nagy kár érte e helyet 1532 végén. Meghalván ugyanis Báthory András tárnokmester, Pekry Lajos huszárkapitány e városkát erővel el akarta foglalni a maga részére, csak azért, mert az elhunyt tárnokmester bátyjának, István nádornak özve-gyét ő vette nőül. Báthory András emberei azonban e városkát meghalt uruk fiai számára akarták megtartani. Behúzódtak tehát a kolostorba és ott védték magukat Pekry katonái ellen. Pekry, hogy őket kizavarja, felgyújtatta a kolostort, de czélt nem ért, mert szerencsére a templom teteje n e m gyulladt meg.2
Valahogy azután helyreállították a kolostor tetejét és a ferenczrendűek itt m a r a d t a k 1537-ig. 1535 elején Héderhelyi András guardián vezetése mellett 12-en laktak itt. A miséspapok közül Dalmadi Máté és Csabai Kelemen gyóntatással, Vállaji Jakab, Kölesei Benedek és Merenyei Mihály igehirdetéssel foglalkoztak.
Az öt segítőtestvér közül az egyik a saruvarráshoz értett.3
1537-ben már nem rendel ide a közgyűlés guardiánokat és 1542-ben megengedi, hogy az egervári szerzetesek gyüjthessenek élelmet azon szalamegyei falvakban, amelyekben azelőtt a körös-hegyiek szoktak kéregetni.
Guardiánjai közül ismeretesek:
1529. Tövisi Imre 1533. Héderhelyi András 1531. Salánki T a m á s 1535. Dalmadi Pál.
1 Csánki i. m. II. 684. Magyar Könyvszemle 1901. 264—5.
2 Toldy : Analecta. 302.
3 Egyháztörténelmi Emlékek II. 468, 465, 472, 478, 498. Békefi : A Balaton környékének egyházai és várai. 230—31.
Kövesd.
Az 1384—5-iki összeírásban az úgynevezett bolgár őrség kolostorai közt fordul elő Karánsebes és Cseri után (Chevesdi).1
Nem lehet tehát más e hely, mint a mai Gavosdia, Lugastól ke-letre, mert ezt 1447-ben is, 1487-ben is Kevesd-nek, Kövesdnek hívták és írták magyarul.2 Volt ugyan a Néra (hajdan Nyárád) völgyében is Dalbosecz mellett egy Kövesd helység, de ha itt ferenczrendű kolostor állott volna, akkor a kövi (kevevári) őr felügyelete alá rendelték volna, mert hiszen ahhoz közelebb esett ésKöviről könnyebben is meglátogatható lett volna, mint Karán-sebesről vagy Orsováról.
1433-ban még kérték a ferenczrendűek a pápát, hogy őket a kövesdi (Kewesd) kolostor birtokában megerősítse, mert nagy szükség van ott arra, hogy a félhitü népeknek az igaz vallást hirdessék,3 de 1478-ban m á r nem említik. Tehát ez időközben valamelyik török rabló csapat támadása miatt a ferenczrendűek kénytelenek voltak e védtelen helyet elhagyni.
Kövi.
Most Kevevára a Duna mellett. Mikor a ferenczrendűek itt laktak, inkább Kövinek ejtették ki e város nevét, mert a XIV—XV.
században sokszor Kuvi-nak írják.
1368-ban a bolgárok megtérítése végett alapította a kolos-tort e nevezetes véghelyen I. Lajos királyunk.4 Maguk a ferencz-rendűek oly jelentékeny helynek tartották, hogy az Alduna men-tén fekvő őrségüket Köviről nevezték el s így 1385-ben a kolos-tor a kövi őr felügyelete alatt áll.5 1433-ban még fennállott, de azután hallgatnak róla az oklevelek. Tehát legalább is 1459-ben, midőn a szemben fekvő Szendrőt a törökök másodszor és végleg elfoglalták, el kellett hagyni e helyet a ferenczrendűeknek, mert életük veszedelemben forgott.
1 Analecta Franciscana. IV. 555—56.
2 Csánki i. m. II. 47.
3 Acta Bosnae. 139—40.
4 Toldy : Analecta. 234.
5 Analecta Franciscana. IV. 555—56.
Kusaly.
Most jelentéktelen, kis község Szilágy m egyében, mindössze 188 házzal és 811 lakossal, de h a j d a n a Kusalyi Jakch (Jakcs, Jakcsi) előkelő család lakóhelye és kis városka volt. A Nagy Lajos királyunk idejében fökincstartóságra emelkedett Jakch György egyik fia, Dénes, egyházi pályára lépvén megismerte a szigorú ferenczrendűeket és az ő buzdítására testvérei unokatestvéreikkel együtt elhatározták, hogy szülőhelyükön, Kusalyon a Szentlélek tiszteletére egyházat s e mellé a szigorú ferenczrendűek számára kolostort építenek. 1422. október 22-én V. Márton pápa megadta nekik erre az engedélyt és Jakch György legidősebb fia János, a későbbi székely ispán 1423. szeptember 2-án bemutatta ez engedélyt Pálóczy Györgynek, az erdélyi püspöknek. Ez örömmel adta beleegyezését ahhoz, hogy a megj'és egyház jogainak sérelme nélkül a ferenczrendűek a kolostort átvehessék.1 Közben az egy-ház építésének különös czélját egy kissé megváltoztatták, mert a főoltárra nem a Szentlélek, hanem a Szentháromság képét helyezték.2
Felépült tehát a Boldogságos Szűz tiszteletére avatott megyés egyházon kívül a ferenczrendűek kis egyháza is. Teljes befe-jezést az egyház csak a XV. század végén nyert, mint ma is fennálló homlokzata és tornyának második emelete mutatja.3 Vagy pedig az első egyház csak fából készült és ahelyett csak 1500 t á j á n építettek kőegyházat. Mint látni fogjuk, 1500 táján a kolostorral szemben a harmadszerzetbeli begina-apácák is lete-lepedtek.
A kusalyi kolostor az 1516-iki jegyzék szerint a nagybányai őr felügyelete alatt állott.4 1552-ben a jenei őrséghez csatolták, mert a nagybányai megszűnt. A J a k c h családon kívül a szom-szédos Drágffy család is szerette az itt lakó szerzeteseket s azért DrágfFy János országbíró 1524. j ú n i u s 7-iki végrendeletében 100 forintot hagyott a kusalyi barátoknak az ő ruházatukra és élelmükre.5
1 Petri Mór : Szilágymegye monographiàja. I. 598. 99.
2 Országos levéltár. Dl. 36425 pag. 278.
3 Petri i. m. I. 601.
4 Magyar Könyvszemle. 1901. 164—5.
5 Magyar Nyelv. 1917. 122.
Guardiánjai 1529 óta ezek voltak :
1533. Balatinczi Miklós 1535. Szentpéteri János 1537. Andocsi Péter 1529. Vásárhelyi Ferencz 1531. Váradi J á n o s
1544. Csomorkányi László 1546. Lesi Gergely
1548. Váradujlaki Ferencz
1539. Nagyfalusi Albert
1550. Dobszai István 1552. Gadnai Simon 1554. Pápai Gergely1
1542. Balatinczi Miklós
1535 elején elég szép számmal laktak itt a salvatorianusok és pedig 10 miséspap, 1 növendék és 7 segítő testvér, tehát össze-sen 18-an. Misés papok voltak a guardiánon kívül Véki Balázs, az apáczák gyóntatója, Csekelyi Balázs, Margitafalvi Balázs és Nagy-bácsi Gábor igehirdetők, az öreg Szeremlyéni Márton, Debreczeni Péter és az ekkor újmisés Szegedi Benedek gyóntatok, Szegedi Bálint az énekes. A 10-ik miséspap Rettegi András Désre járt szentbeszédeket tartani, lehet, hogy ott is lakott a plébánosnál.
Az egyik segítőtestvér czipész volt.2
1542-re leolvadt a számuk 13-ra. Ezek közt 6 volt a misés-pap, a többi 7 segítőtestvér. A miséspapok közül Vecsei Kelemen volt az apáczák gyóntatója. Enyedi A m b r u s a hívek gyóntatásá-val, Csomorkányi Lukács, Lengyel Albert és Lesi Gergely ige-hirdetéssel foglalkoztak.
1544-ben Vecsei és Enyedi még előbbi hivatalukban foglalatos-kodtak, Csomorkányi László a guardián és Pesti József igehirdetők voltak. Itt lakott, mint biztos helyen maga az őr, Keresztúri László és irgalomból itt tartották a tehetetlenné vált Zahari Imrét is.
1548-ban és 1550-ben már csak 5 ferenczrendű lakott itt.
1548-ban a guardiánon kivül Harsányi Mihály volt a gyóntató és Szentgyörgyvölgyi T a m á s az igehirdető. 1550-ben megint vissza-jött Pesti József igehirdetőnek. A guardián és Teteti Mátyás voltak a gyóntatok. Mellettük volt 2—2 segítőtestvér.3
Nevezetes a kusalyi kolostor arról is, hogy 1526—27-ben itt tartózkodott Csáti Demeter atya s itt írta nagy szomorúságában az éneket Pannónia megvételéről. (L. a XI. részt.)
1 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 466—524.
2 Chronica seu origo fratrum. 69b.
3 Urbárium pervetustum a gyöngyösi levéltárban. Kaiser Nándor szives közlése.
1532-ben az itt lakott ferenczrendűek közül szerencsétlenül j á r t Szöllősi Mihály atya, mert k i n t j á r t á b a n a rabló oláhok megölték.1
1548-ban m á r az egész konvent veszedelemtől tartott s me-nekülésre gondolt. Azért a közgyűlés megengedte nekik, hogy 2 lovat tarthassanak.2
1556-ban a szilágymegyei nemesség is elpártolt I. Ferdinánd királytól és J á n o s Zsigmond pártjára állott. Különösen nagy ellensége volt Ferdinándnak és egyúttal nagy híve a hitújításnak
Báthory György. Ez, mint a k i s k o r ú Drágfíy Györgynek gyámja, kezében tartotta, m a j d 1556-ban a Drágffyak kihaltával magának megszerezte a szilágycsehi kastélyt. Nem volt tanácsos ily d ü h ö s ellenség közelében maradni s azért a kusalyi salvatoriánusok értékesebb tárgyaikat, miseruháikat elhelyezték az ecsedi v á r -b a n3 és ők innen elmenekültek. 1558-ban m á r nem rendel ide közgyűlésük guardiánt s azontúl még kevésbé.
Léva.
A lévai vár kivált Érsekújvár eleste, 1664 után nagyon fontos véghely lőn s azért oda német katonaságot is rendeltek. E német katonák, továbbá a környékbeli nemesek kérték tehát a salvatoriá-nusokat, hogy jöjjenek közéjük és tanítsák, vezessék őket. Az esz-tergomi érsek és a generális beleegyeztek a kérés teljesítésébe.4
A salvatoriánusok tehát 1675-ben megvették Pécsy Márton nemesember házát és május 9-én ideköltöztek. Bárkányi J á n o s , Istennek ezen áldozatrakész szolgája, vállalta magára, hogy meg-küzd a kezdet nehézségeivel. A m á j u s 1-i közgyűlés melléje ren-delte Fejér Istvánt magyar, H a b e r m a n Bonaventurát német és Veron Dávidot tót igehirdetőnek. Az utolsóra nem nagy szükség volt, mert 1677-től kezdve nem küldtek ide tót igehirdetőt.
Bárkányi J á n o s sok nyomorúságban és szegénységben mű-ködött itt három esztendeig.5 A házhoz először olyan telket kellett szerezni, amelyen m a j d rendes kolostort és egyházat lehessen fel-építeni. Gróf Esterházy Pál, aki a lévai uradalmat a gróf Csákyak-tól már akkor zálogba vette, 1677-ben megvette Kőműves András lévai lakos házát és nekik ajándékozta. De ez is kicsi volt.
1682-1 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 533.
2 U. o. 510.
3 Magyar Sion. II. 234. 4 1685-iki értesítés a ferenczrendűek gyön-gyösi levéltárában. 5 Magyar Könyvszemle. 1880. 135.
Iben tehát az összegyűjtött alamizsnákból megvették Józsa István házát 50 talléron. Majd 1693-ban Gyarmati Gergely és neje, Beke Erzsébet, 1695-ben Fekete István és neje, Tót Katalin, 1709-ben Palásti István hagyták kis házaikat a ferenczrendűeknek, 1703-ban pedig Jaklin Miklós, Esterházy Pál jószágfelügyelöjének házát engedte át nekik az uradalom.1 így csak 1711 után került a sor a rendes kolostor és templom építésére.
A lévai plébános szívesen fogadta őket és könyveket aján-dékozott nekik,2 báró Jaklin Miklós pedig 1702-ben 1000 forintos nagy alapítványt tett részükre.
Rétet azonban nem Léván, hanem a szomszédos Bars város határában szereztek, még pedig 1681-ben özv. Kisity Jánosnétól egy rétet 85 talléron, 1682-ben özv. Pap Jánosnétól, egy másikat 16 talléron és 1683-ban Farkas Ádámtól harmadikat 5 talléron.3 Mikor már egy kicsit megvetették itt a lábukat, a mariánüsok felszólaltak az ö idetelepülésük ellen, azt állítván, hogy Léva már azon területhez tartozik, ahol egyedül ők építhetnek ferenczrendü székházakat vagy kolostorokat. Kényszeríteni akarták azért a generá-lis útján a salvatoriánusokat,hogy innen távozzanak. Deaz uradalom birtokosai erősen ragaszkodnak a salvatoriánusokhoz s leveleket írtak mind a generálishoz, m i n d a provinciálishoz megmaradásuk érdekében. A provinciális a generális hegyen inneni biztosához oly bizonyító előterjesztéseket tett, hogy mind e biztos, mind Szelepcsényi György esztergomi érsek a salvatoriánusok javára döntött. 1683-ban, mint említők, innen ment Manák János Eszter-gomba s ő kezdte meg ott a lelkipásztorkodást.
Elöljárók voltak itt :
1675. Bárkányi János 1693. Zsigmond Benedek 1677. Bárkányi Ferencz 1695. Szálkái Krizosztom 1678. Balog Jeromos 1697. Istvánfi Imre 1679. Kolocsányi Pál 1700. Kőszegi Sebestyén 1682. Fekete Elek 1701. Vas Szilveszter 1684. Búzás Gáspár 1703. Maróti Pál
1687. Sellyei Kornél 1708. Szálkai Krizosztom 1688. Zsigmond Benedek 1710. Molnár Gergely 1690. Kelefi Dénes 1711. Csiszér Máté4
1 Rupp i. m. I. 162. 3 Rupp. i. m. I. 163.
2 Magyar Könyvszemle. 1880. 135. 4 Friedrich i. m. II. 178—80.
Dr. Karácsonyi : Szt. Ferencz rendjének története. II. köt. S