Polyáncz

Holléte szintén ismeretlen. Valahol a mai Orahovicza és Vucsin (régen Raholcza és Atyina) környékén feküdt.

1516-ban mint a sziavon őrséghez tartozó kolostort sorolják fel.2 De hihetőleg meg volt már 1492-ben és részesült Csupor Istvánnak a sziavon őrség kolostorai részére tett öt forint hagyo-mányából.³

1531-ben Jalsovai Istvánt, 1533-ban Czirkvenniki Györgyöt választották ide guardiánnak. Ez m a r a d t itt 1535-ben is.⁴

1535 elején Czirkvenniki György vezetése alatt 14 szerzetes lakott itt. Többen voltak, mint a petrócziban. A guardiánon kívül hat miséspap, egy növendék és hat segítőtestvér szolgált itt az Úrnak. A miséspapok közül Czirkvenniki Benedek és Pozsegai Pál voltak itt az igehirdetők. Valpai Pál, Diákai Ferencz és Pozsegavári István a gyóntatok. Az éneket Szentlászlai István vezette mint kántor. A segítőtestvérek mind szláv származásúak voltak, kivéve Veleni Bálintot, mert erről az összeíró megjegyzi, hogy magyar.5

1537. m á j u s 20-án már nem választott ide a közgyűlés ú j guardiánt, épen úgy, mint Atyinára és Diákóvárra se. Elfoglal-ván ugyanis a török 1536. október havában Diákóvárt, Polyánczon se tarthatták magukat a ferenczrendűek. Elvitték tehát értékesebb tárgyaikat Remetinczre6 és a polyánczi kolostort végleg otthagyták.

Pruszka.

Mint a mariánusok történetében előadtuk, Trencsénmegye e kis városában Jakussith György, egri püspök épített védőszentje tiszteletére egyházat s mellé kolostort a mariánus ferenczrendűek számára 1642-ben.

1 Gyöngyösi levéltár. Kaizer Ferdinánd szives közlése.

2 Magyar Könyvszemle. 1901. 264—65.

3 Országos levéltár. Dl. 35527. sz.

4 Egyháztörténelmi Emlékek. 11. 466—88.

5 Chronica seu origo fratrum. Fol. 70b.

6 Gyöngyösi levéltár. Kaizer Ferdinánd szives közlése.

1689-ben a Lazari Ítélet következtében e kolostort a salva-toriánusok kapták a sümegi helyett.

Mivel ez új ház az átvételkor nagyon üres volt, 1689. szep-tember 24-én csak elöljárót küldöttek ide a salvatoriánusok Ondrejkovics Lénárt személyében. Ez szedte össze a szükséges bútorokat s berendezte a kolostort, 1690-ben azután annnyi szer-zetest rendeltek ide, hogy megkezdhették a közös zsolozsmázást s a kolostornak megadták a konventi rangot.

Ettől kezdve guardiánok lettek itt :

1690. Kossulics Kapisztrán 1700. Podvinszki Márton 1691. Pruffius Benignus 1701. Bradács Fülöp 1694. Samkó Ráfael 1705. Mayer Gottfried 1695. Nagy Kelemen 1708. Terhovics Imre 1696. Terkovics Imre 1710. Samkó Ráfael 1697. Radossini László 1711. Radossini László.

1698. Fidler Károly

Mivel az oroszlánkövi uradalom birtokosa, a Jakussith-család kihalta (1692.) után is kiadta az addig szokásos alamizsnát, m ó d j u k b a n állott a salvatoriánusoknak itt növendékeket tartani és nevelni. Azért már 1690 őszén erkölcstudományi és hitvitázó iskolát állítottak'itt fel s maga Gelenius István, a volt provinciális vállalkozott a tanításra. 1711-ben azt határozták, hogy iskola helyett a kezdők (novitiusok) tartsák itt a próbaidőt. E határozat azonban csak 1713-ban valósult meg.1

Remetincz.

Remetincz vagy Remetinecz község kettő van a régi Szla-vónia területén.

Az egyik Varasd és Novimarof közt, Varasdtól délre, a másik Körösmegyében, Körös várostól délre a belovári-út men-tén fekszik.

A sziavon őrséghez tartozó s 1516 előtt épült salvatoriánus kolostor² a körösmegyei falucskában állott. Biztos, hog}' ennek 1540-ben a Batthyány-család volt pártfogója, m á r pedig a Batthyányak akkoriban Varasd mellett nem voltak birtokosok.

1 Fridrich : História provinciáé ss. Salvatoris. 91—95.

2 Magyar Könyvszemle. 1901. 264—5.

A község neve azt m u t a t j a , hogy valaha itt a pálos remetéknek volt házuk, de elhagyták s úgy kapták a salvatoriánusok ezt is, mint az uzsa-szentlélekit.

1535 elején Szerdahelyi Lukács guardiánsága idején nyolcz miséspap, egy növendék és hat segítőtestvér lakott itt. Közülök az öreg András és Szentei Mihály gyóntatással, Ivánczi Simon, Czirk-vennai István, Rakónoki István, Rácsai István és a Galagola-nak hivott, tehát alkalmasint csak glagolita írást ismerő Tholivio György igehirdetéssel foglalkoztak. A növendék Pozsega-Szent-péterről (most Kaptol) származott. A miséspapok és segítőtest-vérek egy magyar kivételével mind sziavonok voltak.¹

Guardiánjai közül ismerjük ezeket :

1531. Czirkvennai István 1548. Dombrai T a m á s 1533. Szerdahelyi Lukács 1550. Nováki Máté 1535. Ujfalusi György 1552. Valpai Péter 1537. Jalsovai István 1558. Rácsai György 1542. Ivánczi András 1561. Ugyanő.² 1544. Varbonai Balázs

Mint ebből látható, a salvatoriánusok ameddig csak lehetett, ragaszkodtak remetinczi kolostorukhoz. Pedig m á r 1529-ben kettőt megöltek közülök kéregetés közben a portyázó törökök : Rácsai Márton miséspap volt az egyik, Nárdi Pál segítőtestvér volt a másik.3 1537-ben a sziavon őrség többi kolostorainak fel-szereléseit és drágaságait mind idehozták, mert azt gondolták, hogy itt biztos helyen vannak. Ám itt meg a kolostor pártfogója, Batthyány Kristóf tette rá azokra kezét és 1550 t á j á n erővel el-vitette.4 Ha maga Batthyány nem is, gazdatisztjei, úgy látszik, a hitújítók pártjára állottak, mert 1552-től kezdve külön ige-hirdetőt küldtek ide Nováki Máté és 1558-ban Rácsai György személyében.⁵

1544-ben megszűnvén a sziavon őrség, a remetinczi kolos-tort a szentlélekihez csatolták.6 Itt maradt 1565-ig. 1563-ban

1 Chronica seu origo fratrum. Fol. 71.

2 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 466—528.

3 U. o. II. 532.

4 Gyöngyösi levéltár. Kaizer Ferdinánd szives közlése.

5 Egyháztörténelmi Emlékek, II. 518, 524.

e U. o. 503.

Rácsai György még négy testvérrel szolgált itt az Urnák.¹ 1565-ben azonban a törökök oly hevesen folytatták támadásaikat, hogy a salvatoriánusok kénytelenek voltak innen is menekülni.

Érdekes, hogy később a ladislaiták a varasdmegyei Reme-tinczen keresték az egykori ferenczrendü kolostort s azt vélték, hogy ott régi ferenczrendü kolostort állítanak helyre, pedig tulajdonképen új fészket raktak.

Sárospatak.

A mariánüsok ezen régi, híres kolostorát a város akkori előkelő birtokosainak, Pálóczy László országbírónak, Pálóczy Simon főlovászmesternek és Pálóczy János ungmegyei főispán-nak kérésére 1448. június 25-én adta át Carvajal János pápai követ a szigorú ferenczrendűeknek. Megparancsolta egyúttal a mariánusoknak, hogy levele felmutatása után három nap alalt hurczolkodjanak ki a kolostorból.2 1492-ben VI. Sándor pápa ez intézkedést megerősíté.3 Az egyház, mint említők, a Boldog-ságos Szűz tiszteletére volt felavatva.

A szigorú ferenczrendűek oly példásan és jámborul viselték itt magukat, hogy megszerették őket egész északkeleti Magyar-országon. Innen kiindulva építettek számukra még négy kolos-tort s az itt keletkezett őrséget már 1492 előtt patakinak nevezték el.4 A j á m b o r nőket is h a m a r megnyerték az Úr Jézus buzgóbb szeretetére. Buzdításukra összeállottak harmadszerzetbeli apáczák-nak s nem messzire a kolostortól begina-házat alapítottak.

A provincia 1471-ben itt tartotta közgyűlését.⁵

1471ben Szakcsi Máté volt e kolostor guardiánja és m á r -czius 15-én elhivatta a városból a közjegyzőt s a kolostor folyosóján társainak, Gömöri Miklósnak és Szentelti Péternek jelenlétében felmutatta ennek a ferenczrendűek kiváltságleveleit,

hogy azokról másolatokat készítsen.⁶

Egyes polgárok itt is nagyon szerették féltettebb vagyonu-kat a ferenczrendűek lelkiismeretes kezeire bizni. Ilyen volt pl.

1 Chronica seu origo fratrum. Fol. 77.

2 Eredeti okirat a ferenczrendűek gyöngyösi levéltárában.

3 Gyöngyösi bullarium. 95—98.

4 A ferenczrendűek gyöngyösi levéltára.

5 Toldy : Analecta. 148.

6 A ferenczrendűek gyöngyösi levéltára.

Dr. Karácsonyi : Szt. Ferencz rendjének története. II. köt. 1 0

T u b a János sárospataki polgár, aki 1494 előtt 32 forintot bizott őrizetükre s ez évben azt visszakapta minden baj nélkül.¹

1526-ban a Pálóczyak kihalván, szomorú napok következtek az itt lakó salvatoriánusokra. A folytonos pártharczokban az ura-dalom utoljára Perényi Péter kezére k e r ü l t ; ez pedig 1537 táján a hitújítók p á r t j á r a állt s így legalább is elvonta tőlük a szokásos alamizsnát s elfogatása után még rosszabbra lehettek elkészülve.

Guardiánjai közül ismeretesek ezek:

1477. Szakcsi Máté 1539. Hahóti Albert 1531. Gsázmai János 1542. Nagyfalusi Albert 1533. Csáti Demeter 1544. Dobrakútyai Bernát 1535. Dobszai István 1546. Ugyanő.2

1537. Ugyanő

A pataki őrséget 1546-ban a közgyűlés megszüntette.

A megmaradt három kolostorból kettőt a nagybányaihoz, egyet az esztergomihoz csatolt.3

Pataki őrök voltak :

1492. Huszti András 1537. Ebreszi Mátyás 1529. Csázmai János 1539. Csáti Demeter 1531. ifj. Patai Tamás 1542. Ebreszi Mátyás 1533. Cserögyi István 1544. Almánfalvi Demjén.⁴ 1535. Tövisi Imre

Az őrség megszüntetése mutatja, hogy akkor m á r a kolos-tor is nagy veszedelemben forgott. Egyházának felszerelései közül m á r 1537 t á j á n sok elveszett, mert Perényi Péter a vár meg-vívásakor a rablást megengedte.5

• Az 1546-iki közgyűlés j ú n i u s 13-án megengedte az itt lakó ferenczrendűeknek, hogy ha jó módját ejthetik, e kolostort hagy-ják el.⁶ El is hagyták és 1548 után Perényi Gábor a kolostort

egyházastúl együtt úgy leromboltatta, hogy most m á r helyét se lehet biztosan megállapítani.

1 Országos levéltár. Dl. 20241. sz.

2 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 466, 507.

3 U. o. II. 507.

4 U. o. 465—507.

5 A ferenczrendűek gyöngyösi levéltára.

6 Adatok az egri egyházmegye történetéhez. II. 549.

Sebes.

Másként Alsósebes község Sárosmegyében, Eperjestől észak-keletre.

Gróf Forgách Zsigmond nádor özvegye, Pálffy Katalin, mivel Sárosmegyében a XVII. században szerfelett kevés kath.

pap volt, a lelkek üdvösségére és a kath. vallás felvirágoztatására a sebesvári uradalom ezen községében már 1632-ben ferencz-rendü kolostort akart építeni. Ez év szeptember 12-én Tavar-nokon kelt levelében azt ígérte a provinciálisnak, hogy ha el-fogadja e helyet, még a télen annyi követ és meszet összehor-dat, hogy 1633-ban már 8—10 szerzetes ott lakliatik. «Addig, míg a klastrom végbe megyen» felajánlotta az ott levő plébánia-házat, mert három szerzetes ott is nyugodalmasan ellakhatik. Még arra is kiterjedt az özvegy nádornénak figyelme, hogy milyen papokat küldjön a provinciális az új helyre. Kérte tehát, hogy Patai Mihály és Nemsoi Dániel papokat k ü l d j e oda egy segítő-testvérrel, mert «oda olyan pap kívántatik, aki mind magyarúl, tótúl és lengyelesen tudjon, mert elvegies a nép, anélkül nem szolgálhat».1

De Szentbenedeki Ferencz provinciális 1632-ben még nem küldhetett oda szerzeteseket. Csak 1633 november elején értesí-tette az özvegy nádornét, hogy a sebesi házat elfogadja s annak első elöljárójává a volt galgóczi guardiánt, Gyöngyösi Ambrust szemelte ki. Az özvegy nádorné ezt is nagy örömmel fogadta és kiadta az utasítást, hogy szolgái mindenben segítségükre legye-nek. Ajánlotta, hogy mivel gróf Forgách Miklós mellett van egy

«fundáló olasz», ezt is vigyék magukkal. Kérte egyúttal, hogy a fundálóval irassa le a klastrom mását s küldje el neki, hogy ö is láthassa.²

Ilyen nagy készületek után végre 1634. aug. 7-én maga az egri püspök, Lósy Imre, tette le az új, Jézus és Mária neveinek tiszteletére avatandó egyház alapkövét. Az építés oly nagy buz-galommal folyt, hogy a hagyomány szerint még maga az özvegy nádorné és udvarhölgyei is hordották a köveket. 1636-ra végre az egyház a kolostorral együtt készen állott. 1637. aug. 27-éh

1 Eredetije a ferenczrendűek gyöngyösi levéltárában.

2 Eredetije a ferenczrendűek gyöngyösi levéltárában.

Lippay György egri püspök az egyházat ünnepiesen felszentelte s 1638-ban annyi ferenczrendű lakott már itt, hogy élükre guar-diánt állítottak Somlyai Mihály személyében.1

Az özvegy nádorné gondoskodott arról is, hogy az itt lakó szerzetesek alamizsnaként elegendő élelmiszereket k a p j a n a k a sebesvári uradalomtól. Más nemes urak is szívesen segítettek rajtuk. 1643-ban Marusi Andrásné két hordó alföldi bort hagyott

«a sebesi pátereknek.».2 1648-ban Csatóházi Móré István 100 forintot szánt nekik.³ Ezért 1642-ben a provinciális római útjá-nak költségeire a sebesi konventnek épen annyit kellett fizetnie, mint a gyönyösinek, t. i. 25 aranyat, holott a hradistyeire és szegedire csak 20—20 aranyat vetettek ki, a többiekre még any-nyit sem.4

Segítségükre sietett még a király is, mert 1650-ben elren-delte, hogy az eperjesi harminczadból minden héten egy tallért adjanak nekik.⁵

Mivel az alapító nem bánta, ha a kolostort 18—20 szerze-tes befogadására építik is, a ferenczrendűek oly nagy házat emeltettek itt, hogy 24 szoba volt benne. Alkalmas volt tehát e kolostor arra, hogy iskolát nyissanak benne. 1660-tól kezdve tehát sokszor tanították itt a bölcseletet, néha pedig az erkölcs-tudományt.

A kolostor örvendetes felvirágzása nem járt fájdalmas szen-vedések nélkül. 1644. j ú n i u s 22-én I. Rákóczy György hadai tör-tek rá s mivel a katonák nagyobbrészt kálvinisták voltak, iszonyú dühvel romboltak le mindent, ami nekik nem tetszett. Épen ekkor 18 ferenczrendű lakott i t t : 11 miséspap, 2 növendék, 5 segítő-testvér. Ezek nagyobb része elmenekült, de az őrizetre vissza-maradtak közül, mint fent az általános részben előadtuk, Kör-mendi Miklóst kegyetlenül megölték, a templomot, kolostort kirabolták, megrongálták.

1672-ben a kurucz h a d a k tettek itt iszonyú pusztítást. A szer-zetesek ekkor Eperjesre menekültek s ott mennyit szenvedtek?

már elmondtuk.

1 Fridrich i. m. IV. 66.

2 Irodalomtörténeti Közlemények. 1912. 483.

3 Radvánszky : Magyar családélet és háztartás. III. 307.

4 Eredetije a ferenczrendűek gyöngyösi levéltárában.

5 Fridrich i. m. 65—66.

De ez üldözések csak fokozták az a b a u j - és sárosmegyei családok szeretetét a sebesi ferenczrendűek iránt. 1662-ben gróf Csáky István nyolcz hordó gönczi bort hagy nekik.1 Szigeti Vass Márton k a m a r a i tanácsos 1667-ben jó termés esetén 1—1 hordó bort adat nekik.2 Egy másik kamarai tisztviselő, Bélaváry Dávid elvállalta a gondviselő ügyész teendőit. A szomszédos Kellemesi Melczer-család az alamizsnaadáson kívül egyházukban a Szent-háromság tiszteletére új oltárt épített, sőt egyik tagja, Melczer Sándor 1677-ben3 itt vette magára Szent Ferencz ruháját. 1676 után özvegy Rákóczi Ferenczné, Zrínyi Ilona, mint a mako-viczai uradalom birtokosa, szintén segítette őket és meghalt uráért miséket mondatott velük.4

De legnagyobb jótevőjük lett a Szentiványi-családnak azon ága, amely 1670 t á j á n a gróf Forgách-családtól a sebesvári ura-dalmat megszerezvén, a sebesi kolostor egyházát mintegy saját kegyúri templomának tekintette és azt temetkezőhelyül válasz-totta. Szentiványi László, a szepesi kamara igazgatója, előbb báró, m a j d gróf, itt új kastélyt is épített s e kastélyban 1694. jan. 1-én írt alapítólevelében két, mindennap mondandó szentmise díja fejé-ben a sebesvári uradalomból oly nagy alamizsnát rendelt, hogy azért a provincia kormánytanácsa még ez évben külön nagy köszö-netet mondott.⁵

Ily kegyes pártfogók segítségével azután egyházukat mind-j o b b a n feldíszítették, Sóvári Soós György szepesi kanonok támo-gatta őket, hogy 1676-ban Pádovai Szent-Antal oltárát felállít-sák. A Melczerek, mint említők, készítették a Szentháromság-oltárt. 1699-ben a nagy oltár mögött új zsolozsmázó helyet készítettek nagy ülőhelyekkel és térdeplőkkel. Ez évben új harangokat is öntettek és 1701-ben Fekete Elek guardián fára-dozásával a tornyot két öllel (mintegy négy méterrel) maga-sabbra emelték.

A j á m b o r társulatok közül 1652-ben Kisdi Benedek egri püspök jóváhagyásával meghonosították a Szent-Ferencz, más-ként kordások társulatát.

1 Közi. Szepes vármegye múltjából. 1914. 157.

2 Egri káptalan hiteles helyi levéltára. Prot. O. nr. 81.

3 A ferenczrendűek gyöngyösi levéltára.

4 A galgóczi konvent levéltára, s Fridrich i. m. II. 63.

Guardiánjainak névsora 1638. Somlyai Mihály

1640. Patai Mocsár Albert 1641. Miticzki Fulgencz

1711. Szálkái Krizosztom.1

Séllye.

Kisközség a Dráva mellett Baranyamegyében. Most hivata-losan SelJyenek írják.

1480-ban e község és a hozzátartozó uradalom Váradi Péter kalocsai érsek és Nagylucsei O r b á n királyi kincstartó, utóbb egri püspök kezére jutott.² Nagyon hihető, hogy ezek építettek itt a szigorú ferenczrendűek számára kolostort.

1516-ban m á r megvolt és az ozorai őrséghez tartozott.³ 1531-ben még nyugodtan megválasztotta ide a közgyűlés

i Fridrich i. m. II. 62—70.

- Csánki : Mag}rarország tört. földrajza. II. 540.

3 Magyar Könyvszemle. 1901. 264—5.

Nagybárdi Györgyöt guardiánnak,¹ de a következő évben a Bécs ellen induló török sereg a séllyei guardiánt nyolcz társával, ezek közt öt miséspappal együtt legyilkolta, mint azt fentebb előadtuk.2

Nagyon természetes, hogy e borzalmas esemény után a sal-vatoriánusok nem mertek többé Séllyére visszamenni s 1533-ban m á r nem választannak ide guardiánt.

Sóvár.

A régi híres Sóvári Soós-család fészke volt s így bizonyára a n n a k pártfogásával építettek itt a ferenczrendűek kolostort s

mellé egyházat a Boldogságos Szűz tiszteletére még 1482 előtt.

1482-ben Liptay Benedeknek szolgája, Eperjesi Márton végrende-letileg meghagyja, hogy nőtestvérénél, Eperjesen levő 32 forintból 10 forintot adjanak «a Sóvárott lakó j á m b o r atyáknak s ők ezért a d j a n a k neki egyházukban sírhelyet, azonkívül pedig 30 mise

mondásával imádkozzanak érte a felséges úr Istenhez».3

1501-ben Bulai Gergely, eperjesi polgár, szintén 30 mise mondására kéri a Sóvárt lakó szerzeteseket s evégre hagy nekik egy forintot.4

1516-ban mint a pataki őrséghez tartozóXkoIostor fordul elő.5

1529-ben a közgyűlés Siri Ferenczet, 1531-ben Gyulai Jánost, 1533-ban Szentpéteri Jánost, 1535-ben Lesi Gergelyt választotta ide guardiánoknak.⁶

Ugyancsak 1535-ben egyik salvatoriánus nyugodtan írogatta Sóvárt a ferenczrendűek útmutatóját (Ordinarius Fratrum Mino-rum secundum ordinem Romane ecclesie) és be is végezte azt épen nagyhétfőn (márcz. 22-én).7

Semmi, de semmi nem mutatta tehát, hogy e kolostorra rossz napok várnak és mégis 1537-re annyira elpusztult, hogy a közgyűlés a liptai (okolicsnai) kolostorban lakóknak megengedi

1 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 465.

2 U. o. 532-33.

3 Soós Imre 1766-iki tudósítása és Blahó feljegyzése a gyöngyösi levél-tárban.

4 U. o.

5 Magyar Könyvszemle. 1901. 264—5.

6 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 465—78.

? Müncheni áll. könyvtár. Cod. Lat. 9071.

az alamizsnagyüjtést azokon a helyeken, ahol addig a sóvári barátok kéregettek.1

A sóvári kolostor tehát végleg megsemmisült abban a nagy harczban, amely 1536-ban Kassa és Sáros váraiért folyt. Fels Lénárt, F e r d i n á n d király hadvezére Eperjest tette e hadjárat kiinduló pontjává, innen ostromolta 1536-ban Sáros várát s ez alkalommal Sóvár várával, kolostorával együtt elpusztult, talán azért is, mert a Soós-család J á n o s király pártjára állt át.2

Az egyház felszerelései közül Soós György mint pártfogó, még a lerombolás előtt magához vett hat kelyhet, egy úrmutatót és néhány miseruhát. Ezeket Kapi várában helyezte el megőrzés végett. 1550-ben még ott voltak.³

Sümeg.

A XVII. században a veszprémi püspökök nagyobbrészt a szalamegyei sümegi várban laktak, mert Veszprém vára nagyon ki volt téve a törökök támadásainak s így e vár nagyobb részét a katonaság foglalta le.

Sümegen és környékén azonban kevés kath. pap volt, a veszprémi káptalan a maga birtokán, Szala-Egerszegen húzódott meg s így a püspök nagyobb istentisztelet vagy ünnepi szertar-tás alkalmával alig kapott segédkező papot.

Azért Széchényi György, amint veszprémi püspök lett, m i n d -j á r t elhatározta, hogy a sümegi vár alá ferenczrendüeket telepít.

Mivel pedig ő Gyöngyösön született s így a salvatoriánusokat m á r gyermekkorában ismerte és szerette, az építendő kolostort ezek-nek ajánlotta fel.

A salvatoriánusok 1649. m á j u s 2-iki közgyűlése ez ajánlatot elfogadta, annál is inkább, mert Széchényi György közbenjárá-sára már az esztergomi érsek, Lippay György és a szerzet álta-lános biztosa is beleegyezett az új kolostor létesítéséhez. Elöljáróul a közgyűlés Szegedi Pált szemelte ki és megbízta a p r o -vinciálist, hogy a d j o n mellé egy segítőtestvért.

Az építés azokban a nehéz időkben sokáig tartott. A kolos-tor csak 1652-ben lett kész s csak 1653-ban küldhettek ide a n n y i szerzetest, hogy a székházat konventi rangra emelhették. Első

1 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 489.

2 Nagy Iván : Magyarország családai. X. 310.

3 A ferenczrendűek gyöngyösi levéltára, Kaizer Ferdinánd szíves

közlése-guardiánul Baróti Miklóst, a későbbi provinciálist választották meg.¹ A templomot 1654. szeptember 29-én szentelték fel Sarlós-Boldogasszony tiszteletére.²

Ettől kezdve rendesen öt miséspap és 3—4 segítőtestvér lakott itt. Ha a várban német katonaság volt, akkor annak részére német gyóntatót rendeltek ide, mint pl. 1661-ben és 1686-ban.

1671-töl kezdve növendékeket is tartottak itt és azokat az erkölcs-tudományra, 1668-tól kezdve bölcseletre oktatták.3 A miséspapok közül egyik rendesen tudott orgonálni és a növendékekkel szép egyházi énekeket adott elő.

Nem csupán Sümegen, h a n e m a vidéken is áldásosán m ű -ködtek, mint kisegítő lelkészek. 1671-től kezdve Tihanyban is ők viselték a kath. hívek gondját.4 Többször tartottak és oktat-lak itt bosnyák ferenczrendűeket, hogy azoknak is segítségükre tegyenek. A kordások jámbor társulatát megalakították és szíve-sen igazgatták.

Guardiánjai voltak a következők:

1674. Gyöngyösi Gergely

Pető után m á r nem kellett más guardiánt választani, mert a Lazari-féle 1689-iki ítélet értelmében e kolostort át kellett adni a mariánusoknak.

Hogy a Széchényi után következő veszprémi püspökök is

1 Közgyűlési jegyzökönyvek a gyöngyösi levéltárban.

2 Balázsovich: História conventuum. O. s. Fr. prov. s. Mariae. 121.

3 Közgyűlési jegyzökönyvek.

4 A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. X. 97. 818.

5 Közgyűlési jegyzőkönyvek.

1653. Baróti Miklós 1659. Szegedi Ferencz 1660. Jászberényi Gáspár 1662. Füleppüspöki Didák 1663. Szegedi Szűcs Benedek 1665. Ugyanő

szerették és becsülték a salvatoriánusokat, mutatja, hogy Hofman Pál (f 1659.) és Sennyei István (f 1682.) az ő egyházukban válasz-tottak maguknak sírhelyet.1

Szakolcza.

Két évvel a galgóczi kolostor alapítása után, 1467-ben a szakolczai polgárok esetleg 1—2 szomszédos földesúr segítségével ú j házat emeltek a magyar szigorú ferenczrendűek részére hazánk e határszéli városában. Mivel akkoriban e város a csehektől nagyon sokat szenvedett, az egyház védőszentjéül a Fájdalmas Szent Szüzet választották. A jótevők közt említi a hagyomány a sárosmegyei Tarczay Jánost. Lehet, hogy ő, mint Mátyás király

Két évvel a galgóczi kolostor alapítása után, 1467-ben a szakolczai polgárok esetleg 1—2 szomszédos földesúr segítségével ú j házat emeltek a magyar szigorú ferenczrendűek részére hazánk e határszéli városában. Mivel akkoriban e város a csehektől nagyon sokat szenvedett, az egyház védőszentjéül a Fájdalmas Szent Szüzet választották. A jótevők közt említi a hagyomány a sárosmegyei Tarczay Jánost. Lehet, hogy ő, mint Mátyás király

In document SZT. FERENCZ RENDJÉNEK TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON 171HG (Pldal 144-176)