Nagy Lajos királyunk a bolgár bánság elfoglalásakor s a;
bolgárok tervezett megtérítése idején, legalább is 1368-ban alapí-totta e kolostort. 1385-ben a bolgárnak hivott, de akkor m á r csak a Duna b a l p a r t j á n fekvő kolostorokból alkotott őrséghez tartozott.1 1428-ban és 1478-ban a magyar királyok, 1433-ban a p á p a megerősítették a szigorú ferenczrendüeket e kolostor birto-k á b a n . Zsigmond birto-király idejében még mind az egyház, mind a kolostor csak fából volt. Azért 1428-ban a király megparancsolta a karánsebesi várnagyoknak és a kerület kenézeinek, hogy az épületek javításához szükséges nagy fákat mindig kiszolgáltassák a ferenczrendűeknek.2
Midőn a jenei kolostor felépült, ellenben az orsovai, kövesdi és cseri-i kolostorok a törökök pusztításai következtében meg-szűntek, a karánsebesit a jenei őr felügyelete alá helyezték s 1516-ban is a jenei őrség kolostorai közt fordul elő,3 de n e m -sokára jobbnak tartották, hogy az erdélyi őrséghez csatolják.
Már 1490. ápril 15-én itt járt Zselizi Gergely erdélyi őr s hallván,.
hogy Mutnoki J á n o s nemes ember nejével, Dorottyával együtt sok jót tesz a ferenczrendűek kel, őket az erdélyi őrség tagjaitól véghez viendő jócselekedetek részeseivé tette.4
1497. augusztus elején meglátogatta e kolostort az új hely-tartó, Laskai Osvát és néhai Mutnoki Mihály szörényi bánnak özvegyétTAngelátát, a kolostor nagy jótevőjét, fölvette a szerzet érdemeinek részesei közé.5
1504-ben szintén meglátogatta az ittlakó ferenczrendüeket helytartójuk, Nyári Balázs. Egyúttal elhozta és nekik ajándékozta Saxoferrato B.-nek Expositiones super regulám Fratrum mino-r u m cz. 1502-ben Bmino-resciában kinyomtatott művét. Hasznos könyv volt ez nekik, mert sok kétséges dologban felvilágosítást n y ú j -tott. Megparancsolta azért a helytartó és a könyvtáblára is ráírta», hogy lelkiismereteik megnyugtatása végett e könyvet el ne idege-nítsék, hanem biztos helyen tartsák.6
1 Analecta Franciscana. IV. 556.
2 Acta Bosnae. 128—30, 139, 289—90.
3 Magyar Könyvszemle, 1901. 264—65.
4 Pesty : A szörényi bánság tört. III. 104—105.
5 U. o. 122—23.
6 A csiksomlyai konvent könyvtára. Fejérpataky L. szíves közlése.
1531-től 1559-ig guardiánjai v o l t a k : 1531-ben Margitafalvi Benedek, 1533-ban Enyedi Márton, 1535-ben Besenyei Mihály, 1537-ben ifj. Diákai Mihály, 1539-1537-ben Tergovisti György, 1542—44-1537-ben Besenyei Mihály, 1546—48-ban újra Tergovisti György, 1550-ben ismét Enyedi Márton, 1552-ben Széplaki Demeter, 1554-ben Gadnai Simon, 1558-ban Csomorkányi László. Ugyanekkor külön ige-hirdetőül iderendelték (de későn !) Felsőbányái Mártont.1
1535 elején tizenegyen tartózkodtak e kolostorban : hat misés-pap és öt segítőtestvér. A misésmisés-papok közül Enyedi Márton volt a guardián, Hatzaki András és Apáti Demeter az igehirdetők, Hunyadi György és Szentandrási Miklós a gyóntatok. Brózi ( = Szászvárosi) Mátét, mint elaggott papot tartották itt. A segítő-testvérek : Marzsinai András, Illyei Miklós, Hunyadi Miklós, Kolosvári Benedek és Berethalmi Keresztély neveket viseltek.2
Ezeknek, valamint a guardiánoknak és miséspapoknak vezetékneveiből világosan kitetszik, hogy 1552-ig csak olyan szerzeteseket küldtek ide, akik tudtak oláhul.
A csoport kormánya és közgyűlése tehát tekintettel voltak, hogy Karánsebesen és környékén a keresztény lakosság túlnyomó rész oláh nyelven beszélt.
1559-ben az erdélyi kormány előbb a szerb Cserepovith Miklóst, majd 1560 elején a református és hitújító Iktári Bethlen Gergelyt tette karánsebesi bánná és kapitánnyá.3 Ezek nem tűrték a ferenczrendűeket Karánsebesen s így a kath. hivek nagy fájdal-mára ott kellett hagyniok régi kolostorukat. A Nyári Balázstól ajándékozott könyvet is el kellett vinni a biztos helyről s az addig hányódott-vetődött, míg Csiksomlyóra került.4
Csak Báthory István erdélyi fejedelemsége idejében gondol-hattak arra, hogy újra visszamenjenek Karánsebesre, delekkor meg nagyon kevesen voltak, Karánsebesre nem jutott s így a jezsuiták megelőzték őket. Ezeknek azonban 1588-ban távozniok kellett az erdélyi fejedelemség területéről s így 1600-ban a salva-toriánusok elküldöttek Karánsebesre Csiki Szentandrási István társukat, a későbbi püspököt.
Ez nagy lelki haszonnal működött itt, de épen ezért
ellen-Egyháztörténelmi Emlékek II. 466—530.
2 Chronica seu origo Fratrum f. 67b.
3 Pesty : A szörényi bánság története. I. 299.
4 Csiksomlyai konvent könyvtára.
felei nagyon gyűlölték s nagy veszedelembe került. Az 1605-iki közgyűlés idején (okt. 15.) társai ott fenn még azt gondolták és szóval el is határozták, hogy m a j d küldenek Karánsebesre egy guardiánt s így Csiki Szentandrási István könnyebben j á r -hat ki a vidékre tanítani, pedig ez már akkor nem is volt Karán-sebesen. 1605 elején álruhába öltözve, raguzai kereskedők segít-ségével menekült el és R ó m á b a ment,1
A salvatoriánusok ezután többé nem is jöttek Karánsebesre.
Sok szenvedéssel járó m u n k á j u k a t később a bosnyák ferencz-rendűek vették át. A kolostor kezdettől fogva a Temes folyó j o b b p a r t j á n levő sebesi részen volt.2
Kassa.
E régi, részben most is meglévő, de most a kassai egyház-megye papnevelőházául szolgáló kolostort, mint említők, a ma-riánusok 1556-ban a nagy tűzvész miatt hagyták el.
Amióta a sebesi kolostor felépült (1638.), a salvatoriánusok igyekeznek szerzetük e régi tanyáját visszaszerezni. Nagy segítsé-gükre volt ebben pártfogójuk, Pálfíy Pál, a nádor. Ennek közben-járására III. F e r d i n á n d király elrendelte, hogy az egykori kolos-tort nekik kell visszaadni. Erre a kormánytanács 1650 elején Sári Lászlót Kassára rendelte s ő 1650. június elején meg is kapta a kolostor egy részét. Másik részét azonban a katonaság a tüzérség számára visszatartotta, a templomban pedig az egri káptalan tartotta az ünnepies istentiszteletei, úgy hogy a ferencz-rendűek a templom egyik kápolnájába szorultak s ott kezdtek német szentbeszédeket tartani, hogy a német anyanyelvűek ne m a r a d j a n a k tanítás és vigasztalás nélkül.3 Mivel pedig e város-ban csupán kéregetésből alig élhettek volna meg, III. Ferdinánd király a Kassán elhelyezett szepesi kamarától rendelt számukra alamizsnát, hetenként másfél forintot.4 1662-ben gróf Csáky István hagyott nekik öt hordó gönczi bort.5
1 Gyöngyösi levéltár és Erdélyi Múzeum. 1912. 55—59.
2 Pesty : Szörényi bánság. III. 23.
3 Agricola Kristóf : Liber de origine et progressu prov. s. salv. Kézirat Durny B. birtokában.
4 Fridrich i. m. II. 4G—47.
5 Közlemények Szepesmegye múltjából. 1914. 157.
Kassa abban az időben aránylag még jelentősebb város volt, mint most. Itt volt a felsőmagyarországi főkapitányságnak, a pénzügyminisztériumot megelőző pénzügyi hivatalnak, a szepesi kamarának székhelye. 1650-ben ideköltözött az egri püspök is káptalanával együtt. Itt volt a jezsuiták jeles gimnáziuma, később akadémiája. Itt laktak számosan a felvidéki nemesek közül, mert a török támadások elől ez adott biztos menedéket.
A salvatoriánus ferenczrendűek tehát nagyon jól j á r t a k , hogy Kassára bejutottak. Kassa az ő provinciájuk művelődésére, haladására nézve olyan lett, mint amilyen a mariánusoknak Nagyszombat. Itt könnyen érintkezhettek az egyházi és világi hatóságokkal, itt részt vehettek a kor tudományos és irodalmi életében, itt jobban, mint másutt, taníthatták, nevelhették jelesebb, értelmesebb növendékeiket.
Azért ide mindig jelesebb tagjaikat küldték elölj árokul, jóformán csupa olyanokat, akik provinciálisok és kormánysegédek voltak vagy lettek. Azután, bár még csak székház volt s nem kon-vent, 1663-ban itt felállították a bölcseleti iskolát, három év múlva pedig olyan hittudományi iskolát létesítettek itt, amelyben két előadó (lector) működött. 1665-ben megadták a kolostornak a konventi rangot is.
Nagy baj volt azonban, hogy a katonaság a kolostor egy részét nagyon sokáig tüzérségi szertárnak használta. Sok-sok könyörgésre 1666. június 24. előtt a kolostor ezen részét is vissza-adták nekik, de a katonaság ekkor is nehezen akart o n n a n ki-húzódni. Az első guardián, Szegedi János Ferenc 1666. június 24-én kénytelen volt az egri káptalan hites emberét kihivatni és vele bizonyíttatni, hogy a katonaság még mindig ott tartja a kolostorban az ágyúk felszereléséhez tartozó dolgokat. A hites ember csakugyan talált ott üres hordókat, rossz gerendákat és ágyútalpakat.
Nagy hatalom lévén Bécsben a haditanács, ez se sokat ért.
Csak két év múlva sikerült más pártfogók segítségével kivinni, hogy a király az egész kolostort, egész telkével együtt nekik adta s 1668. május 13-án erről a magyar kir. kanczellária új adománylevelet állított ki.
Ennek azután a katonaság engedett és az ekkori derék guardián, Gyöngyösi Krizosztom 1668. október 15-én megérte azt az örömet, hogy a katonaság a telekről egészen kivonult.
Az igy visszakapott kolostor templomával együtt roppant roz-zant állapotban volt. Avároshoz méltó,iskolák befogadására is alkal-m a s épület építése nagy feladat volt. Szerencsére ekkorra a sal-vatoriánusok úgy megnyerték a városban és környékén lakó, katholikus, nemes családok kegyét, hogy azok adományaiban bízva, arra is gondolhattak.
Ilyen nagy jótevőjük volt Szigeti Vas Márton kamarai t a n á -csos. Ez 1667. j a n u á r 2-án készített végrendeletében, b ú z á j á n a k tizedét s tállyai szőllejének feleárát nekik hagyta és elrendelte, hogy felesége, m i k o r másik szőlleje 25 hordó bort terem, abból egyet mindig a kassai ferenczrendűeknek adjon. A kápolna díszí-tésére is hagyott egy szőnyeget. Másik jótevőjük, Bárczi Márton 1669-ben 30 forintot hagyott nekik, mert náluk akart temet-kezni.1 Ugyanez évben Ragyóczy Péter egri kanonok a városon kívül fekvő m a j o r j á t adta nekik.2 Még nagyobb alamizsnát k a p -tak a következő évben, 1670-ben. Lapispa-taki Segney Péter, régi nemes család sarja, az egri káptalan előtt 600 tallérra rugó kö-veteléseit átengedte nekik,3 úgy hogy azt gondviselő ügyészük könnyen behajthatta és az építkezésre fordíthatta. 1682 előtt Krompachi Holló Zsigmond kamarai tanácsos is adott nekik egy kertet.4
Ezek csak azon jótevők, akiknek nevei ránk maradtak, de még többen voltak, akik neveiket nem akarták följegyeztetni.
Ezekben bízva, 1671-ben Ivánkovics Ambrus ügyes és buzgó guardián vezetése mellett csakugyan hozzáfogtak az építkezéshez.
Először felépítették a kolostor északi, azután 1674-ben nyugati (nagy utczára néző) szárnyát. 1675-ben azután elkészült a keleti és 1676-ban déli (az egyház mellett lévő) szárny. E két utóbbi építés megint Ivánkovics Ambrus guardiánsága alatt ment végbe s így főleg az ö fáradozásának köszönhető a máig fennálló kolos-tori épület létrejövetele.
Kívülről oly díszes ékítményeket raktak a kolostor és egy-ház homlokzatára, hogy a salvatoriánusok egy része nem tartotta azt az ő szegénységükhöz illőnek.
Hozzájárultak e nagyarányú építkezéshez Kassa városa
1 Egri káptalan hiteles helyi levéltára. Prot. O. nr. 71, 507.
2 U. o. nr. 492.
3 U. o. Prot. P. nr. 25.
4 Rupp: Magyarország helyrajzi története. III. 271—2.
1673-ban (de bizonyára később is) 3000 drb téglával,1 vitézlő Fekete Ferencz felesége, Sarmasági 500 frt-tal,2 Lengyel Sándor kassai háza és széplaki szőlleje árának felével.3
Ez építkezés idején az országban is, Kassán is nagy dolgok történtek. A Wesselényi-összeesküvés felfedezése és elnyontása után a király, földesúri jogaira hivatkozva, elvette az evangé-likusoktól a kassai nagy templomot s az egri püspöknek és káp-talannak adta. Nem lévén ekként többé szüksége a kápkáp-talannak a ferenczrendűek templomára, az egri püspök visszaadta azt a salvatoriánusoknak főoltárostul, orgonástul és harangostul. Ekként a ferenczrendűek hosszú, 21 évi béketűrése őket egészen fel-szerelt templomhoz jutottak. Egyes egri kanonokok nehezteltek ugyan ezért és megkísérelték volna a felszerelések elvételét, de I. Lipót király 1672. j a n u á r 18-án az összes fölszerelést végleg nekik ítélte oda.
Csakhogy az így átvett egyházból tulajdonkép csak a szen-tély (sanctuarium) volt használható állapotban. A h a j ó régtől fogva tüzérségi szertárrá volt átalakítva, bolthajtása bedőlt,
ol-tárai s egyéb felszerelései hiányoztak. Úgyszólván, ú j r a kellett azt felépíteni. Azért Semsey Pál, aki, mint említők, a kassai iskolában tanító és tanuló ferenczrendűeken is oly nagylelkűen segített, könyvek beszerzésére adván nekik 3000 irtot, 2000 frtot úgy hagyott nekik, hogy «azt semmire másra ne fordíthassák, mint a kassai kalastrom templomának épületére».4
Azonban a bekövetkezett háborús események miatt a 2000 frt kevés lett a nagy munkához. A ferenczrendűvé lett Semsey Gábor fogadalma letétele előtt 1682. m á j u s 8-án oly feltétel alatt hagyta saczczai birtokát testvérei (vagy unokatestvérei) örökösei-nek, hogy azok 8000 frtot fizessenek a ferenczrendűek kassai egyházának építésére, ha pedig ezt ki nem fizetnék, akkor Pel-sőczy György, a provincia apostoli ügyésze e birtokot 8000 forint-ért másoknál zálogba tegye. Azonban a ferenczrendűek valami okból e pénzt nem fogadták el.5 így azután templomuk h a j ó j a 1718-ig nem is lett egészen kész. Csak gróf Szentiványi László
kamara-1 Archaeologiai Értesítő. kamara-1909. 434—5.
2 Egri káptalan hiteles helyi levéltára Prot. R. nr. 12.
3 ü. o. Prot. R. nr. 167.
4 Egri káptalan hiteles helyi levéltára. Prot. S. nr. 416.
5 Egri káptalan hiteles helyi levéltára. Prot. S. nr. 339. Rupp i. m. II. 257.
elnök készíttette el benne 1692-ben a lorettói Boldogságos Szűz kápolnáját.
1682-ben a b b a n a veszedelemben forogtak a salvatoriánu-sok, hogy az újjáépített kolostort és az egyházat egészen elveszí-tik, mert Thököly hadai augusztus 14-én benyomultak a városba s annyira megtámadták, gyalázták a ferenczrendűeket, hogy ezek kénytelenek voltak kivonulni. Az első felzúdulás csillapodtával azonban Nagy Jánosnak, az akkori guardiánnak, volt bátorsága a város katonai parancsnoka előtt megjelenni és tőle a vissza-költözés megengedését kérni. Meg is engedte neki s nemsokára a többi salvatoriánus is titokban visszajött. Mivel Thököly a nagy templomot a katholikusok!ól megint elvette, az egri kanonokok ú j r a a ferenczrendűek templomába szorultak s ők szívesen fogad-ták őket. Átengedték nekik a szentélyt s maguk a Szent Antal kápolnában végezték az istentiszteletet egész 1685 végéig.
E veszedelem előtt 1681ben Cserődy István özvegye, J a r a -hanszki Zsófia hagyott nekik 100 frt alamizsnát, 1682-ben pedig Somody Katalin rendelkezett az ő javukra akként, hogy férje Csúzy Mihály halála esetén kassai, Barátok utczáján levő háza és széplak-apáti-i szőlleje a kassai salvatoriánusokra szálljon.1
1681-ben Erdős Atanáz provinciális a húsvéti ünnepeket Kassán töltötte s ez alkalommal április 13-án az egri káptalan előtt vitézlő Pelsőczy György urat, az egész provincia apostoli ügyészévé (sindicus apostolicus) kérte fel és neki, mint ilyennek, felhatalmazást adott.2 Az egész provincia apostoli ügyésze 1698-b a n is itt lakott és Kapronyi Domonkosnak hívták.3
Thököly eltávolítása után nyugodtan éltek Kassán a salva-toriánusok 1703-ig. 1693-ban megérték azt az örömet, hogy az egyetemes közgyűlés hittudományi iskolájukat egyetemes főisko-lává emelte, úgy hogy ezentúl m i n d e n tanítói székre képesítést adhattak.
1695-ben úgy volt szabályozva náluk az istentisztelet rendje, hogy vasárnap a nagymise előtt volt a német szentbeszéd, nagy-mise után a magyar, délután vecsernye végeztével a tót szent-beszéd. Nagyböjtben pénteken tartották a magyar, szerdán a
1 Egri káptalan hiteles helyi levéltára. Prot. S. nr. 204, 249.
2 U. o. Prot. S. nr. 212.
s U. o. Prot. Y. nr. 245.
német szentbeszédet. A lorettói kápolnában mindennap volt szent-mise gróf Szentiványi László szándékára. Minden hónap első vasárnapján a kordások társulata mondatott ünnepies szent-misét, délután pedig külön oktatásra jelent meg.
A Rákóczi-felkelés idején a salvatoriánusok nyugodtan Kassán maradtak. Tudták, hogy nagyérdemű társuk, Bárkányi János tanitotta kiskorában Rákóczit, s így nem lesz bántódásuk.
Valóban Rákóczi annyira szerette őket, hogy mikor Kassán tartóz-kodott, a vasárnapi szentmisét mindig náluk hallgatta. Az ő idejében, 1706-ban építették fel az úgynevezett belső nagyobb sekrestyét, a Kassa város déli részén állott, de a lerombolt czita-della köveiből. Ez maga is m u t a t j a a fejedelemnek hozzájuk való kegyességét, mert az ő engedelme nélkül azokhoz a kövekhez nem juthattak volna.
1665-ben Szegedi Ferencz János 1667-ben Erdős Atanáz 1663-ban Szegedi Ferencz a volt
provinciális.
1711-ben Boricz Elek1
i Fridrich i. m. II. 44—45. 11.
Kecskemét.
A magyar alföld ezen népes városa 1541-ben szintén török uralom alá került s így a hitújítók b á t r a n odamehettek. De Kecskemétnek élelmes és egy kissé már előbb önálló lakossága részben ellenállott és hogy régi vallásának becsületét fentarthassa, igehirdetőket kért a töröktől megtűrt salvatoriánus ferencz-rendüektől. Ezek tehát 1548-ban Szerémujlaki Ferenczet, 1552-ben Szatmári Mátyást, 1558-ban lllyevölgyi Jánost, 1559-ben ismét Szerémujlaki Ferenczet, 1561-ben Miskolczi Orbánt, 1570-ben Széplaki Demetert, 1572-ben Gyöngyösi Ferenczet, 1574-ben Kolozs-vári Lőrinczet, 1576-ban Gyöngyösi Mihályt és 1586-ban Jász-berényből ú j r a iderendelték Gyöngyösi Mihályt.1
A XVII. század elején is felkeresték a salvatoriánusok a kecskemétieket legalább is alamizsnakérés céljából.2 Ilyenkor a város plébánosánál kértek és kaptak szállást s egyik plébános, Csoma András annyira megszerette őket, hogy négy évi kecske-méti plébánoskodása után maga is közibük állott s mint láttuk, köztük provinciális lett.
Az ő biztatására a salvatoriánusok legalább is 1643 elején állandóan letelepedtek Kecskeméten, egyelőre persze csak mint egyszerű székházban. Ennek elöljárója volt 1643-ban Komáromi Akkursius s mellette még Zalai Szilveszter működött igehirdető-ként, két felszenteletlen testvér pedig segített nekik. 1644-ben Gyöngyösi Ivánt rendelték ide elöljárónak három segítőtestvérrel s 1646-ban mellé adták Jász Lőrincz miséspap atyát. 1647-ben Szegedi Iván lett az előljáró és egyúttal igehirdető, Hevesi Péter és Jászai Márton atyák pedig a gyóntatok.
Ez évben még erősebb gyökeret vertek a ferenczrendűek.
Kecskeméten, mert megkapták és magukra vállalták a kecske-méti plébánia gondozását is. A kecskekecske-méti katholikus hívek 1640 után sokáig hiába kerestek plébánost, világi pap erre a sok szenvedéssel és zaklatással j á r ó hivatalra nem vállalkozott. Sze-rették volna a kecskeméti katholikusok, ha a jezsuita atyák jöt-tek volna el hozzájuk a plébánia átvételére, de azoknak akkor m á r annyi gimnáziumban kellett tanítaniok, hogy nem adhattak
1 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 509—27. és gyöngyösi levéltár.
2 Hornyik : Kecskemét város története, II. 124.
i d e lelkipásztorokat. Maguk a jezsuiták fordították a kecskemé-tiek figyelmét a náluk m ű k ö d ő ferenczrendűekre, akiket a török is szívesebben látott vagy legalább szívesebben eltűrt.
A salvatoriánusok csakugyan vállalták a kecskeméti plé-bánia vezetésének terhét, csak azt kötötték ki, hogy ahhoz mind a megyéspüspök, mind az esztergomi érsek hozzájáruljanak.
A kecskemétiek az érseknél kijárták a beleegyezést, mint annak 1647. augusztus 28-án Pozsonyban kiállított levele mutatja, Szegedi Mihály provinciális pedig az akkor Szepesegyházán tar-tózkodó váczi püspökhöz folyamodott. Ez azután 1647. novem-ber 5-iki levelében szintén beleegyezett, hogy a kecskeméti plé-bánia a ferenczrendűeké legyen.1
Ennélfogva a régi kis székházat elhagyván (vagy talán iskolává alakítván), a plébánia épületbe, a templom mellé köl-töztek s a plébánia jövedelmeit megkapták. Az 1671—78. években éhség, pestis és tűzvész miatt elszegényedett kecskeméti katho-likusok 1678. október 17-én maguk kérték a salvatoriánusokat, hogy a leégett plébánia templomot ők építsék fel, mert ők nem képesek a r r a és egyúttal ünnepies okiratban a templomot, plébániát és iskolát a ferenczrendű atyáknak engedték át örökös birtokul.2
1674-ben a salvatoriánusok kikönyörögték, hogy gondviselő ügyé-szüket a királynak és földesúrnak járó fizetések alól fölmentették.3
Hogy ez időtájt a Kecskeméten lakó salvatoriánusok a kóborló kuruczoktól sokat szenvedtek, nevezetesen, hogyan fog-ták el és hajtotfog-ták el Szécsényi György atyát 1674-ben, már elő-adtuk. 1685-ben Litkei Jánost a pesti törökök fogták el, bizo-nyára kémkedésről gyanúsítván őt és megkínozták. Úgy kellett a kecskemétieknek pénzért kiváltania őt. 1694-ben a tatárok rabolták ki őket és fejszéket hajigálva u t á n u k , kergették meg őket.4 Sokáig emlegették a kecskemétiek az öreg Sút Joachim önfeláldozását is, aki 1686 táján a pestis dühöngésekor a kolos-toron kívül egy kápolnában lakott, hogy a ragadós betegségben szenvedőkhöz eljárhasson, de tőle a ragályt senki meg ne kapja.5
1694-ben a közgyűlés e székházat konventi rangra emelte
1 Fridrich i. m. II. 105.
2 Fridrich i. m. II. 108. és Hornyik i. m. II. 131.
3 Blahó: Annales II. 686.
* Hornyik i. m. II. 269—70.
5 Hornyik i. m. II. 269—70.
Dr. Karácsonyi: Szt. Ferencz rendjének története. 11. köt. 7
és ettől kezdve a guardián volt az itt lakó szerzetesek feje é s egyúttal a plébániahivatal igazgatója. Az 1702—1705ben itt m ű -ködő guardián, Nagy János 1705-ben elhagyta Rákóczi pártját s emiatt kétszer fogságba jutott. Először ugyan visszahelyezték ide, de másodszor ő maga szökött Szegedre, majd Bécsbe. E k k o r a provincia elöljárói Bárkányi Jánost, II. Rákóczi Ferencz édes-anyjának, Zrínyi Ilonának egykori káplánját küldötték ide. Nem sokkal ezután 1709-ben borzasztó csapás érte a konventet, mert a szörnyű pestisben $-an meghaltak, köztük a guardián, Szürtei Ferencz is. Csak Szenczi Gáspár és Spányik Sándor maradtak élet-ben, pedig ők is minden idejüket a szegény, haldokló, ragályos betegek mellett töltötték, őket gyógyították, vigasztalták.
1672-től kezdve hatalmas pártfogót nyertek a kecskeméti ferenczrendűek a város földesurában, a vitéz és h ű Koháry István-ban. E buzgó katholikus főúr kivitte, hogy az 1678-iki tűzvész
1672-től kezdve hatalmas pártfogót nyertek a kecskeméti ferenczrendűek a város földesurában, a vitéz és h ű Koháry István-ban. E buzgó katholikus főúr kivitte, hogy az 1678-iki tűzvész