UGYANAZ ÉS MÉGIS MÁS: MAGYAR MINT ANYANYELV ÉS MAGYAR MINT IDEGEN NYELV

In document Anyanyelvi nevelési tanulmányok II. (Pldal 77-80)

NYELVI KREATIVITÁS ÉS NYELVI EMLÉKEZET

2. UGYANAZ ÉS MÉGIS MÁS: MAGYAR MINT ANYANYELV ÉS MAGYAR MINT IDEGEN NYELV

2

2..11.. MMIIÉÉRRTT ÉÉRRDDEEMMEESS MMAAGGYYAARR MMIINNTT IIDDEEGGEENN NNYYEELLVVII SSZZEEMMPPOONNTTOOKKAATT ÉÉRRVVÉÉNNYYEESSÍÍTTEENNII AAZZ AANNYYAANNYYEELLVVII NNEEVVEELLÉÉSSBBEENN??

Noha általánosan elfogadott nézet, hogy az anyanyelv és a nem-anya-nyelv között oppozíció áll fenn, korunk többnem-anya-nyelvû és többkultúrájú mindennapjaiban szükségessé válik, hogy a két területet közelebb hoz-zuk egymáshoz. Szépe Györgymegfogalmazásában a magyar anyanyel-vi nevelésben az európai zónához illeszkedõ új célrendszert kell kiala-kítani, amelyet csak úgy lehet elérni, ha közös, korszerû tudományos alapokra helyezve közelebb hozzuk egymáshoz az anyanyelvi nyelvel-sajátítást, a kétnyelvû környezetben zajló második nyelv elsajátítását és a szervezett formában történõ idegennyelv-tanulást. (Szépe, 2001)

Az anyanyelv és az idegen nyelv különválasztása elfedi a nyelvek mûködésének alapvetõ hasonlóságait, a közöttük létesülõ kapcsolatok feltárása viszont pozitívan befolyásolhatja a tanulók nyelvi készségei-nek, képességeinek és idegennyelv-tanulásának fejlõdését. Érdemes te-hát többféle nyelvi „üzemmódot” (Szépe, 2001) integrálni az anyanyel-vi nevelésben. Nem kell azonban rögtön idegen nyelvekhez fordul-nunk. Anyanyelvünkre is tekinthetünk olyan nyelvként, amely másnak idegen, és amely rendelkezik az emberi nyelvet mûködtetõ szabály-rendszerrel.

Hegedûs Ritafelhívja a figyelmet arra, hogy a magyar mint anya-nyelv és magyar mint idegen anya-nyelv oppozíció mozdulatlan, változatlan tömbként tekint a nyelvre, és két teljesen különálló tevékenységként ér-telmezi az anyanyelvi nevelést és az idegennyelv-tanítást. (Hegedûs, 1990) Ha azonban az idegennyelvi tanuló szemszögébõl tekintünk anyanyelvünkre, más megvilágításba kerül a magyar nyelv szerkezete és mûködése, és olyan jelenségek és összefüggések tárulnak fel, ame-lyek elsõ nyelvünket belülrõl és önmagában nézve rejtve maradnának.

Ha anyanyelvünkön, amelynek a kisiskolás is birtokában van, tudato-sítjuk azt, amit tudunk a nyelven és a nyelvrõl, és amit idegeneknek meg kell tanulniuk, ha el szeretnék sajátítani a magyart, tudásunkat át-vihetjük más nyelvekre is. Végsõ soron idegen nyelven is ugyanazokat a kommunikációs szándékokat érjük el és ugyanazon viszonyokat

fe-77

jezzük ki, mint anyanyelvünkön, csak egy másik megközelítésbõl, más eszközök segítségével tesszük azt. Ha felfedezzük, mit kell tudnia az idegennyelvi beszélõnek ahhoz, hogy képes legyen jól használni a ma-gyar nyelvet, megértjük azokat a mechanizmusokat, amelyeket kevés-bé tudatosan már kiskorunktól fogva ismerünk és alkalmazunk.

2.2. Hasonlóságok és eltérések a kétféle nyelvi üzemmód között A magyar mint anyanyelv (MANY) és a magyar mint idegen nyelv (MINY) elsõdleges oppozíciója a nyelv birtokbavételének szempontjá-ból írható le. A jelen tanulmány ezért a magyar mint anyanyelv termi-nussal a magyarra mint elsõ nyelvre utal, amelyet a gyermek születése után természetes körülmények között sajátít el, a magyar mint idegen nyelv terminus alatt pedig azt a nyelvet érti, amelyet (általában) felnõt-tek tanulnak szervezett formában. Ebben az értelemben a MANY és a MINY közötti különbségek az alábbi szempontok szerint írhatók le:

1. táblázat

A két nyelvi üzemmód közti legfõbb különbségek abból fakadnak, hogy az egyes beszélõk eltérõ feltételek mellett veszik birtokba és használják a magyar nyelvet. Ennek egyik következménye a nyelvi kompetenciára vonatkozik. A MANY esetében a beszélõk megszerzett grammatikai ismereteiket kevésbé tudatos formában birtokolják, ugyanakkor szinte kivétel nélkül helyesen alkalmazzák azokat. A MINY-ben ezzel szemben a nyelvtani tudás többnyire explicit módon van (vagy nincs) jelen, azaz az idegennyelvi beszélõ vagy meg tudja fogalmazni az általa helyesen használt szerkezetre vonatkozó gramma-tikai szabályokat, vagy hiányosak az azokra vonatkozó ismeretei, és agrammatikus szósorokat produkál. A másik következmény nyelvhasz-78

Magyar mint anyanyelv Magyar mint idegen nyelv 1. Kisgyermekkorban kezdõdik

elsajátítása; tipikusan megelõzi minden más nyelv ismeretét.

Többnyire fiatalfelnõttek és felnõttek tanulják egy vagy több nyelv birtokában.

2. Egész életen át tartó tevéken ység. A tanulásra fordított idõ korlátozott.

3. A társadalmi szocializáció és a valóság megismerésének eszköze, erõs környezeti inger.

Instrumentális, integrációs vagy intrinzikus motivációs bázison alapul.

4. Elsajátítása természetes körülmények közt zajlik.

Tanulása formális (osztálytermi) körülmények között zajlik.

5. Spontán módon történik. Mesterséges módon indukált.

6. Kevés tudatosság jellemzi az elsajátítást.

Szabálytanulás.

7. Gyakori használata minden doménre általános érvénnyel jellemzõ.

Használati köre korlátozott; szakaszos jellegû.

8. A világ és a nyelv közvetlen kapcsolata.

Az ismeretek megszerzése az anyanyelven keresztül hat.

nálati. Az anyanyelvi beszélõk tudják és érzik, hogy az egyes kommu-nikációs beszédhelyzetekben a magyar beszélõközösség milyen kifeje-zéseket használ szokásszerûen. Az idegennyelvi tanulók azonban nem rendelkeznek a magyar nyelv konvencionális, rutinszerû használatára vonatkozó tudással, ezért magyar nyelvi produkciójuk sokszor „ma-gyartalannak” vagy kevésbé idiomatikusnak hat.

Példának okáért vegyünk szemügyre olyan mondatokat, amelyekben tárgyrag szerepel. A nyelvi kompetencia felõl közelítve elmondható, hogy noha az anyanyelvi beszélõk többsége nem tudja megfogalmazni azt a szabályt, amelynek alapján a -ta szótõhöz kapcsoljuk, szinte ki-zárólagos jelleggel helyesen alkalmazzák azt. Implicit tudásuk tehát magában foglalja a tárgy szerepének és a rag kapcsolódási szabályai-nak ismeretét. Magyarul tanuló külföldiek többnyire ismerik a sza-bályt, mégis sokszor hibásan alkalmazzák azt (pl. *Történelemet tanu-lok, *Olvastam egy jó könyv, *Mit te kérsz?). Ezeknek a diákoknak rendkívül összetett információkat kell megérteniük és megtanulniuk a formális, explicit szabályokat megfogalmazó MINY-tanulás során. Is-merniük kell a tranzitivitás fogalmát, a magyar nyelvben markáns di-rekt markerként funkcionáló toldalékot, az ige vonzatkeretét, a szóren-di szabályokat, valamint az akkuzatívuszi ragnak a szótõhöz való kap-csolódását (hangrendi illeszkedés, a -t kötõhang nélküli kapcsolódása magánhangzóban vagy -l, -r, -s, -sz, -z, -zs, -n, -ny, -j hangokban vég-zõdõ fõnévi tövekhez, nyitótövek, tõváltozatok). A szokásszerû nyelv-használatra vonatkozó ismeretek közti különbséget jól példázzák a ké-rés funkciójában elhangzó helyzetmondatok. Külföldiektõl gyakran hallani a következõ grammatikus, de nem konvencionális mondatokat:

Felvett egy kalapot / Kalapot viselt,amelyek helyett az anyanyelvi be-szélõk gyakran az idiomatikusabb Kalapot húzott a fejébe / Kalapban volt mondatokat használják.

A MANY tehát belsõ nyelvszemléletet, kevésbé explicit nyelvtani tudást és (fejlesztendõ) nyelvhasználati érzéket feltételez a MINY kül-sõ szemléletéhez, tudatos szabálytanulásához és kevésbé idiomatikus jellegéhez képest. Nyilvánvaló azonban, hogy az eltérések ellenére ugyanazon nyelv mûködési szabályai állnak a figyelem középpontjá-ban. Mind az anyanyelvi nevelésben, mind a magyar mint idegen nyelv tanulásában a kommunikatív kompetencia (Hymes, 1968) tartalmai ké-pezik az oktatás célját. A kommunikatív kompetencia azokat a tudás-formákat foglalja magába, amelyekkel a nyelvhasználó rendelkezik (vagy rendelkeznie kell). A legelterjedtebb modell négy alkotóelembõl áll: nyelvi, szociolingvisztikai (és pragmatikai), beszéd- és szövegalko-tói, valamint stratégiai kompetencia, illetve az ezeket átható kulturális kompetencia. (Bárdos, 2000) Mind az anyanyelvi, mind a magyar mint idegen nyelvi oktatás célja ugyanis, hogy feltárja a magyar nyelv szer-kezetére és mûködésére vonatkozó azon szabályokat, amelyek

segítsé-79

gével bizonyos elemeket bizonyos generáló szabályokat alkalmazva jól formált mondatokká tud összekapcsolni a beszélõ (nyelvi kompetenci-a2). Mindkét területen fontos cél azonban az is, hogy feltárjuk, illetve bõvítsük azt a magyar beszélõközösséghez és nyelvhasználathoz kötõ-dõ kifejezéstárat és szabályrendszert, amelynek ismeretében a beszélõk olyan megnyilatkozásokat tudnak létrehozni, amelyek hozzásegítik õket a sikeres magyar nyelvi kommunikációhoz (szociolingvisztikai, pragmatikai, beszéd- és szövegalkotói, kulturális kompetencia).

A magyar mint idegen nyelv szemléletének az anyanyelvi nevelésbe integrálása következésképpen a külsõ szemlélet által feltételezett sza-bálykeresés és nyelvi tudatosság, valamint a szó- és írásbeliségben megvalósuló szokásszerû és normatív nyelvhasználat mûködésének feltárása mentén valósítható meg.

3. A MAGYAR MINT ANYANYELV ÉS A MAGYAR MINT

In document Anyanyelvi nevelési tanulmányok II. (Pldal 77-80)