AZ X’-ELMÉLETRÕL ÉS A MODELLÜNKBEN ALKALMAZOTT ESZKÖZRENDSZERRÕL

Eszközrendszerünk egyik alapját az X’-elmélet adja. Ennek általáno-sított sémáját a hozzá fûzött részletes magyarázattal (és a kapcsolódó újraíró szabályokat) a GGG tartalmazza (Alberti és Medve,2002, I. kö-tet 22.). Számítunk rá, hogy az érdeklõdõ olvasó áttanulmányozza ezt, ezért itt csak a különös jelentõséggel bíró vagy a további magyarázatot igénylõ momentumokra térünk ki.

Mindenképpen ragaszkodni kívánunk az X’-elmélet sztenderdnek mondható és a GGG által is használt „két lépcsõs” (X, X’, X”=XP) vál-tozatához oly módon, hogy vonásszámot csak vonzat(ok) emel-het(nek), a szabad bõvítmények csatolással kerülnek a szerkezetbe. A vonzatok valamennyien a fej (a bõvített tag, a régens) testvércsomó-pontjában születnek (vonzat híján ez a hely kitöltetlen marad: hajnalo-dik),nem használunk tehát sem hierarchizált VP-t (vö. Bánréti,1992), sem az igemódosítót nem kívánjuk V’ élére mozgatni (vö. É. Kiss, 1998. és É. Kiss,2003)²⁷A módosító a kiinduló szerkezetben kitöltet-len, oda transzformációval kerül egy-egy erre kijelölt vonzat. A vonza-tok tehát két pozíciót kínál a rendszer: születési helyüket (X’ alatt, X fej mögött, argumentumpozícióban²⁸; valamint mozgatási végpontként a módosítót. Mindez azonban – eltérõen a GGG-tõl – csak a lexikális projekciókra(ami nem más, mint egy szó köré épülõ maximális kiter-jedésû frázis, pl. VP , AP NP stb. Lásd késõbb) érvényes.²⁹Ezekben rendre X= V/A/N stb.

A szabad bõvítmények nem születnek X’ alatt (az a vonzatok szüle-tési helye), hanem felszíni szerkezeti helyükön és úgynevezett

csato-37

lással kerülnek a szerkezetbe: nem emelkedik általuk a vonásszám, testvércsomópontjuk és szülõcsomópontjuk kategóriája megegyezik.

Alább, a 15a,b,c; valamint a 16. ágrajzok konkrét szerkezeteken mu-tatják a csatolás módját és a csatolt bõvítmény kategóriáját: az igei szerkezetekben (jórészt) AdvP kategóriájú a csatolt (azaz szabad) bõ-vítmény és a csatolás helye XP; a fõnévi csoportban lehet NP, DetP, AP kategóriájú, a csatolási pont pedig X’.

A lexikális projekciók mindegyikének építkezése lényegileg minden szerkezet esetében azonos módon történik: a szintaktikai fák elágazá-sainak gazdagsága mindenütt azonos elvek alapján történik és alapve-tõen azonos szerkezeteket kínál lehetõségként, amelyeket a konkrét nyelvi szerkezetek különféle módon használnak ki.

Amódosítói pozíciótmindig a fejjel sajátos viszonyban álló vonzat tölti ki: az igei típusúszerkezetekben tipikusan igekötõ, vagy igekötõ-höz hasonló szintaktikai viselkedést mutató vonzat. Az igekötõigekötõ-höz ha-sonló szintaktikai viselkedés azt jelenti, hogy semleges mondatban a bõvítmény megelõzi (14a), kiemelést tartalmazóban pedig követi (14b) az igét:

14a. A lányom elaludt./ ovibajár / úsznitanul.

14b. A lányom aludt el/ jár oviba/ tanul úszni.

Ha a szerkezet nem tartalmaz ilyen vonzatot, a módosító üresen ma-rad: a lányom alszik/ tanul. Íme egy szerkezet, amelyben a vonzatok születési helye (argumentumpozíció) és a módosító egyaránt üres:

A tavaszodikigének ugyanis nincs vonzata.

A szabad bõvítményt (15-ben az unottan) XP-re csatoljuk, hasonló-an a GGG szerkezeteihez. A GGG-tõl eltérõen azonbhasonló-an a fõnévi és a határozói igeneves szerkezetekben (15b és 15c) nem jelöljük a hanga-lak nélküli alanyt, minthogy az egyszerûsítés érdekében jelenlegi állás-pontunk szerint hangalakokban megjelenni nem tudó bõvítményeket (PRO-kat) nem használunk szerkezeteinkben.³⁰

15a. Unottan kitakarítja a lakást 15b. Unottan kitakarítani a lakást 15c. Unottan kitakarítva a lakást

38

VP V’

V

A fõnévi szerkezetben a módosítót a birtokos tölti ki, amelyet vonzat-nak tekintünk (NPi : a fiamnak),a csatolások (NP: ez,DetP: a, két,AP:

vadonatúj) pedig X’(16-os példában konkrétan N’)-ra történnek. A birto-kost É. Kiss(1998) is vonzatként tartja számon. Különlegessége – ami le-hetõvé teszi, hogy õ és csak õ kerülhessen az N-módoítóba: számban és személyben egyeztetve van a fejjel:

az énvéleményem az HBO-ról a tevéleményed az HBO-ról

Avéleménykét vonzattal rendelkezik (birtokos és -ról ragos,) ezek közül az elõbbi szorosabb kapcsolatban van a fejjel, mert annak számá-val-személyével egyeztetve van.

Tekintsük most a GGG-hez képest egyszerûsített fõnévi szerkezetet!

16. a fiamnak ez a két vadonatúj ötlete

A fenti – a GGG-hez képest erõsen egyszerûsített – szerkezettel kap-csolatban egyetlen elvi aggályunk maradt (a finomabb szintaktikai –

39

VP/InfP/AdvP

AdvP VP/InfP/AdvP unottan

AdvPi V’/Inf’/Adv’

ki

V/Inf/Adv AdvPi NP NP

takarítja/takarítani/takarítva ∅ a lakást proõ

(V fej esetén)

NP

NPi N’

NP N’

N’ ez

DetP DetP N’

a N’ a

N NP DetP N’

fiamnak pronekem két

AP N’

vadonatúj

N NPi

ötlete ∅

szemantikai különbségek megmutatásának egyszerûsítésbõl adódó hiá-nyával meg kellett barátkoznunk): ha a D és a Det kategóriák egybe-mosódnak, és így a D-vel (a GGG-ben ez a névelõk kategóriája) mint önálló (fej)kategóriával nem számolunk, a DetP-t pedig szabad bõvít-ményként kezeljük, nehezen magyarázható a hosszú birtokos után a DetP kötelezõ megjelenése (pl. a fiamnak azötlete).Ugyanez a problé-ma a névmási csatolt NP esetében is (eza három korsó soproni sör): itt is kötelezõ a DetP. Ehhez hasonló típusú – és az adott modellben nem magyarázható – szerkezet azonban a GGG-ben is található: az AP ka-tegóriájú „szabad” bõvítményt kötelezõen tartalmazó AP: hosszú hajú, maszatos kezû.A névmási NP mint fõnévi bõvítmény viselkedése pe-dig más modellekben is tisztázatlan, csak éppen ellenkezõ elõjellel:

megjelenésének a nominatív birtokos utáni tilalmára gondolunk: Péter-nek ez a szandálja / *Péter ez a szandálja.

Hasonló a helyzet az N’-ra csatolt különbözõ kategóriájú bõvítmé-nyek sorrendjével. Modellünk itt túlgenerál, az egyszerûsítés következ-tében jobban, mint a GGG. Az iménti példa (ez a három korsó soproni sör) mutatja, hogy az N’-ra csatolt bõvítmények tekintetében a két NP kategóriájú szabad bõvítmény sorrendjére vonatkozóan sincs szabá-lyunk: ha csupán kategóriákra hivatkozunk, elõállhatna a következõ szerkezet is: *korsóa három ez soproni sör.

Mivel azonban a modellt nem mondatgenerálásra, hanem mondat-elemzésre (ágrajzok elkészítésére) használjuk – az újraíró szabályokkal csínján is bánunk –, a sorrendiség nem jelent technikai nehézséget, hi-szen csak jólformált mondatok ágrajzát készítjük el. (Emellett felvehe-tünk egy szûrõ jellegû szabályt is, amely kimondja, hogy a csatolt NP-k NP-közül a ragozható megelõzi a ragozhatatlant: PéterneNP-k azta nagy ko-sár könyvét./* Péternek azt a nagy kosarat könyvét) Ha pedig érdeklõ-dõ diákok kíváncsiak a probléma mélyebb megközelítésére, a GGG (némileg) árnyaltabb modelljéhez utalhatjuk õket. (Ez természetesen minden, egyszerûsítésbõl adódó túlgenerálás vagy hiányzó/árnyalatlan szemantikai értelmezés esetében megtehetõ.)

5. SZINTAKTIKAI POZÍCIÓK AZ EGYSZERÛ MONDATBAN ÉS