A tulajdonnevek rendszerezése

csak egy részével foglalkozunk, főképpen az alapvető terminusokkal és a két nyelv-ben lévő főbb tulajdonnévfajták megnevezéseivel. A szlovák nyelvben használatos névtani terminusokat a továbbiakban az eredeti, szlovákos formában közöljük.

3.2.1. A tudományterület megnevezése és tárgya

A tulajdonnevek vizsgálatával foglalkozó tudományt a magyar nyelvben névtu-domány-nak, névtan-nak, a szláv nyelvekben pedig onomastiká-nak nevezik.

A terminus a görög eredetű onoma ’tulajdonnév’ szóból származik. A szlovákban a tulajdonnév⁴ szó megfelelőjeként az onymum ~ proprium ~ vlastné meno, illetve többes számban az onymá ~ propriá ~ vlastné mená ’tulajdonnevek’ használatos. Az egyes névfajtákra vonatkozó idegen eredetű névtani terminusok utótagjában az onymum ~ onymá szakszó található. Az -onýmia utótagú műszavakat (antroponýmia, toponýmia, chrématonýmia) a névkészletre, egy adott területen vizsgált névállományra használják.

A továbbiakban láthatjuk majd, hogy a magyar névtudományra a belső keletkezéső (magyar) terminusok, a szlovák (szláv) névtanra pedig az idegen eredetű szakkifeje-zések használata a jellemző.

A szlovák (szláv) névtudomány főbb kutatási területei közé tartozik az: 1. antropo-nomastika (személynévtan); 2. topoantropo-nomastika (helynévtan); 3. chrématonomastika (a név-tudomány azon ága, mely a terepen és a térképeken nem rögzített emberi alkotások neveivel foglalkozik; pl. eseménynév, intézménynév, terméknév, tárgynév).

3.2.2. A tulajdonnevek rendszerezése

A tulajdonneveket alapvetően aszerint lehet rendszerezni⁵, hogy élő vagy

4 A tulajdonnév fogalmával és funkcióival „A tulajdonnév identitásjelölő funkciója” című feje-zetben foglalkozunk.

5 A magyar névtudományban gyakran foglalkoztak a szerzők a tulajdonnevek rendszerezésével, azon-ban nem született egységes kategorizálás. A rendszerezést az is bonyolítja, hogy a névtudományon belül számos névfajtajelölő terminus, illetve meghatározás létezik. A tulajdonnevek osztályozása „általában külső, gyakorlati szempontok szerint történik” (KÁLMÁN 1989: 12). J.SOLTÉSZ KATALIN szerint

„tárgyi-fogalmi szempontok” szerint valósul meg, azonban ennek a fogalmi rendszernek a kialakítása meglehetősen viszonylagos, hiszen „a szakirodalom korántsem mutat egységes álláspontot abban a te-kintetben, hogy a létezők mely fogalmi kategóriáihoz tartozó neveket tekinthetjük tulajdonnévnek”

(SOLTÉSZ 1979: 44). KÁLMÁN BÉLA „A nevek világá”-ban (1989) csak a hely- és személynevek cso-portjával foglalkozik. J.SOLTÉSZ KATALIN e két névfajta mellett állat- és tárgyneveket, népneveket, intézményneveket, szellemi alkotások neveit (címek, áru- és márkanevek) különböztet meg (1979: 44–

104). HAJDÚ MIHÁLY (1994) a „Magyar tulajdonnevek” című könyvében a személynevek (kereszt-, bece-, család-, ragadványnevek), állatnevek, helynevek (csillagnevek; földrészek, országok, tájak nevei; hegy- és víznevek; helységnevek; belterületi és külterületi helynevek), emberi létesítmények nevei (intézménynevek), szellemi alkotások nevei (cím-, áru- és márkanevek, írói nevek) kategóriáját különíti el. Az „Általános és magyar névtan” című monográfiájában már nyolc csoportot sorol fel:

Terminológiai kérdések 55 élettelen denotátumra vonatkoznak-e. A bionymá-k élőlények (vagy az ember ál-tal élőnek képzelt denotátumok), az abionymá-k pedig élettelen denotátumok, emberi létesítmények, szellemi alkotások tulajdonnevei. Vannak prototipikus és kevésbé prototipikus tulajdonnevek (l. VAN LANGENDONCK 2007: 186–246, SLÍZ 2012b). A prototipikus nevek közé tartoznak a személy- és helynevek, melyek a névtudományban a legkutatottabb névfajták is egyben.

3.2.2.1. A bionymá-k közé tartoznak az antroponymá-k ’személynevek’, a zoonymá-k

’állatnevek’ és a fitonymá-k ’növénynevek’. A bionymá-kon belül különálló csoportként tüntetik fel az ún. nepravé antroponymá-kat (’nem valódi, fiktív sze-mélynevek’), vagy másképpen pseudoantroponymá-kat (’álszemélynevek’) (vö. J.

SOLTÉSZ 1979: 152–172). Az álantroponimák a valóságban nem létező személye-ket, illetve személyeknek képzelt denotátumokat azonosítanak. Ebbe a cso-portba sorolhatók a teonymá-k (’istenek nevei’), az irodalmi művekben, mesék-ben előforduló fiktív szereplők nevei (irodalmi ~ írói nevek), valamint egyes játé-kok (pl. babák) nevei. A szláv nyelvekben a fiktív állatnevek szlovák megfelelője a nepravé zoonymá, pseudozoonymá szakkifejezés, mely a valóságban nem létező, csak a mitológiában, mesékben stb. előforduló állatok megnevezésére utal.

Az antroponimák-on belül megkülönböztetik az individuális és kollektív személy-nevek-et. Az individuális (egyéni) antroponimák fajtáira a következő terminusokat használják a szlovák nyelvben: priezvisko ’családnév’, krstné meno ~ rodné meno

’keresztnév ~ születési név’, hypokoristikum ’becenév’, prezývka ’ragadványnév’, krycie meno ~ fiktonym ~ pseudonym ’álnév’. Egyes terminusok nem használatosak a magyar névtanban: a szlovák (szláv) névtani terminológiában a férfi által ál-névként viselt női nevet pseudogynym-nek, a nő által álnévként viselt férfinevet pseudoandronym-nek nevezik (BAUKO 2012g).

A történeti személynevekkel kapcsolatban használatos a prímeno ’megkülön-böztető név’, šlachtický prídomok ’nemesi előnév’ terminus. A világhálón történő elektronikus kommunikációból adódóan keletkezett a nick ’internetes azonosí-tónév, nicknév’ terminus (vö. DAVID 2006,RAÁTZ 2008).

A különböző nyelvekben eltérő módon értékelhetik egyes nyelvi elemek tulaj-donnévi jellegét. Az individuális, egyéni antroponimák mellett ún. kollektív, csopor-tos személyneveket is megkülönböztetnek (KUNZE 2000: 10, SUPERANSKAJA 1973:

174–178, ŠRÁMEK 1999: 164). A Nemzetközi Névtudományi Társaság (ICOS – International Council of Onomastic Sciences) angolul, franciául és németül tette közzé a szervezet honlapján a legalapvetőbb névtani terminusok listáját, melyben a személynév terminusnál a következő rövid meghatározás található: anthroponym – proper name of a person or a group of persons (http://www.icosweb.net).

személynevek, helynevek, intézménynevek, állatnevek, tárgynevek, emberi alkotások elnevezései, ese-ménynevek, fiktív (írói) nevek (HAJDÚ 2003a:150).

56 Terminológiai kérdések

A magyar névtanban az egyéni személyneveken kívül nem szokták megkülön-böztetni a csoportos személyneveket. A szlovák (szláv) névtudományban a kol-lektív (csoportos) antroponimák fajtáira vonatkozó terminusok az etnonymum ’nép-név’, katojkonymum ~ obyvateľské meno ’lakossági név’ (a helység, ország, tájegység lakosait jelöli, pl. Bratislavčan ’pozsonyi lakos’, Budapešťan ’budapesti lakos’) és a prezývkové obyvateľské meno ’lakossági ragadványnév’ (pl. Peredmér ~ Predmier lakosait Korenári ’tősgyökeresek’ néven emlegetik, mert erősen lokálpatrióták, az idegeneket nem fogadják szívesen a faluban). A magyar nyelvben az említett cso-portnévfajták közül a népnevek és a lakossági nevek köznevek (a szláv nyelvek közül az oroszban szintén a köznevekhez tartoznak), de az egy (vagy több) tele-pülés lakosaira használatos kollektív (közösségi) ragadványnevek tulajdonnévi státusza (nagy és kis betűs írásmódja) ingadozik (a névtanban tulajdonnévnek tartják, de pl. a néprajzi szakirodalomban következetesen kis kezdőbetűvel írják, és köznévként értelmezik). A szlovák (szláv) névtanban a kollektív személynevek közé sorolják a családokra vonatkozó összefoglaló neveket is. A családnév szlovák megfelelője priezvisko, de a többes számban lévő alakváltozatokra, melyek az egész családra vagy néhány tagjára vonatkoznak, a rodinné meno ’családi név’ ter-minust használják (pl. Szabóék, Vargáék). A történelemből ismert családok nevé-nek többes számú alakjára a rodové meno ’származási név’ kifejezés használatos (pl.

Árpádok, Habsburgok).

3.2.2.2. Az abionymá-kon belül két fő csoportot különböztetnek meg: a toponymá-kat (’helynevek’) és chrématonymá-toponymá-kat (’emberi alkotások nevei’). A geonymá (’földrajzi nevek’) szakkifejezéssel a Földön lévő földrajzi objektumokat, a kozmonymá ~ astrony-má (’csillagnevek’) terminussal a Földön kívül található égitesteket azonosítják. A topo-nymá-k közé tartoznak a következő helynévfajták (vö. HOFFMANN 1993: 36–37):

ojkonymá ’ember által lakott helyek nevei, helységnevek’, anojkonymá ’ember által nem lakott helyek nevei’ (pl. határnevek; a magyar terminus szlovák megfelelője chotárne názvy), choronymá ’államnevek, területi egységek nevei’, hydronymá ’víznevek’, oronymá

’hegynevek, domborzati nevek’, speleonymá ’barlangnevek’, hodonymá ’útnevek’, urba-nonymá ’utcanevek, közterületek nevei’.

A chrématonymá-k között tárgyalják a további névfajtákat: pragmatonymá ’ter-méknevek’ (ezen belül megkülönböztetik a sérionymá-kat ’sorozatgyártással ké-szült termékek nevei’ és az unikátonymá-kat ’egy példányszámban legyártott ter-mékek nevei’), logonymá ’intézménynevek’, chrononymá ’történelmi események nevei’, literáronymá ’irodalmi művekben előforduló tulajdonnevek’, ideonymá

’művészeti alkotások, irodalmi címek nevei’ (a zeneművek címeire a muzikonymá terminus használatos), dokumentonymá ’dokumentumok, szerződések nevei’, fale-ronymá ’kitüntetések, díjak nevei’, akcionymá ’rendezvények, konferenciák nevei’.

Terminológiai kérdések 57