A tulajdonnevek etnikai identitásjelölő funkciója

A továbbiakban a szlovákiai magyarok által használatos tulajdonnevek etnikai identitásjelölő funkciójával foglalkozom.²⁵ A szlovákiai magyarokra a magyardo-mináns kétnyelvűség a jellemző, s ez a névhasználatban is megmutatkozik. Az élő-nyelvben és az informális írott élő-nyelvben az anyanyelvi (magyar) névalakok haszná-lata dominál, a hivatalos írásbeliségben azonban az államnyelv hatására megjelen-nek a nem anyanyelvi (szlovák) névformák is.

6.3.1. Személynevek

Az egyént a társadalomban névvel identifikáljuk, a személynévnek identitásje-lölő funkciója van. A név maga az ember. Minden egyén önazonosságának alapve-tő eleme az általa viselt személynév. A személynév az egyéni és csoportidentitást is jelöli: a keresztnév egyéni én-szimbólum, a családnév a családhoz való tartozást je-lölő mi-szimbólum, a család további tagjai is viselik, öröklődik. Egy egyénnek a hi-vatalosan anyakönyvezett nevén túl több eltérő bece- és ragadványneve lehet, ame-lyek használata különböző csoportokhoz, közösségekhez kötődhet.

25 A szlovákiai magyar identitástudattal szociológiai szempontból bővebben LAMPL ZSUZSANNA (2012) foglalkozott.

A tulajdonnév identitásjelölő funkciója 97 Az egyén a születésekor nem maga választja nevét, hanem a szüleitől, hozzátar-tozóitól kapja. Felnőtté, szülővé válva már ő játszik/játszhat szerepet a gyermeke keresztnévválasztásában, névadó lesz/lehet. Kisebbségi környezetben a névválasz-tásnál fontos tényező (lehet) az egyén etnikai identitása. A szlovákiai magyarok egy része anyanyelvi formában, magyarul anyakönyvezteti gyermeke nevét, ezáltal utal-va az újszülött, illetve a család magyar nemzetiségére. A szlovákiai magyarok másik része szlovákul anyakönyvezteti gyermeke nevét. Ebben szerepet játszhat az is, hogy a névadó neve is szlovákosan van anyakönyvezve, s ez a minta befolyásolja a név bejegyzésének módját. Azok a szlovákiai magyarok, akiknek szlovákul van anyakönyvezve a nevük, nem a bejegyzett névalakban látják etnikai identitásuk legfőbb jelölőjét, hanem abban, hogy magyar az anyanyelvük, és magyardomináns a nyelv- és névhasználatuk is. A szlovákul anyakönyvezett személynevek a szlová-kiai magyarok körében az élőnyelvben, illetve a nem hivatalos írásbeliségben több-nyire magyar alakváltozat(ok)ban használatosak, s a szlovákos névformák a hivata-los írott nyelvben fordulnak elő. A szlovákiai temetőkben található sírfeliratokon megfigyelhető, hogy az elhunyt magyar nemzetiségű személyek nevét többnyire magyarul (magyaros alakváltozatban) tüntetik fel a családtagok akkor is, ha az éle-tük során szlovákul anyakönyvezett nevet viseltek.

A szlovákiai magyarok az adott kommunikációs helyzetnek megfelelően képesek használni a magyar és szlovák nyelvet, illetve a magyar és szlovák tulajdonnévformá-kat. A szlovákiai magyarok kétnyelvű névhasználata azzal függ össze, hogy magyar nyelvű kontextusban a magyar névformákat részesítik előnyben, a szlovák nyelvet elváró kontextusban pedig a többségi nyelvhez alkalmazkodó névalakokat használ-ják. Az is megtörténhet, hogy (mind szóban, mind írásban) magyar szövegkörnye-zetbe szlovák névformák, illetve a szlovák kontextusba magyar névalakok kerülnek.

A szlovákiai magyarok kettős család- és keresztnévhasználata nemcsak az informális kontextusra jellemző, hanem a magyar–szlovák kétnyelvű regionális újságokra, honlapokra is. A szlovákiai magyarok egy része kétnyelvű névkártyákat használ: a névviselő a magyar nyelvű névkártyán magyaros formában, a szlovák nyelvűn gyakran szlovákos alakban tünteti fel a nevét, az egyes névkártyákon eltérhet a név ortográfiája is (pl. Kis Erzsébet : Alžbeta Kišová, Kovács Endre: Ondrej Kováč, Mészáros Zsófia : Žofia Mésárošová). VÖRÖS OTTÓ említi, hogy a nyelvi – kulturális – identitásbeli változást jelző névhasználati attitűd az asszimilációs késztetés még látens, de nem elhanyagolható jele (VÖRÖS O. 2010: 102).

A szlovákul anyakönyvezett személynevek a magyar írott szövegekben, doku-mentumokban (e-mail, cset, hivatalos vagy magánlevél, írásbeli teszt, szakdolgozat stb.) többnyire magyaros alakváltozatban jelennek meg. Az anyakönyvekben az újszülöttet bejelentő rovatban a szülő, közeli hozzátartozó autográf aláírása a ma-gyar nemzetiségűek esetében többnyire mama-gyar alakváltozatban szerepel (l. VÖRÖS

F. 2004a, 2011–2013).

98 A tulajdonnév identitásjelölő funkciója

Azokon a településeken, ahol a magyar nemzetiségű lakosok alkotják a helyi la-kosság nagyobb részét, növekvőben van a magyaros anyakönyvi bejegyzések aránya.

Egyes településeken az újszülöttek keresztnevének a bejegyzése magyardomináns, a szülők többnyire anyanyelvi változatban anyakönyveztetik gyermekük nevét.

A névváltoztatások során egyre többen kérvényezik a régebben szlovákul anya-könyvezett nevek magyarosítását. Szlovákia magyarlakta településein a névváltozta-tási kérvényt leggyakrabban a nők adják be, akik töröltetik a családnevükről az -ová végződést. Azon személyek, akik következetesen használják a magyaros személy-névformát a hivatalos színtéren, a név által etnikai identitásukra is utalnak, a sze-mélynév etnikai szimbólumként funkcionál.

Szlovákiában az anyakönyvekbe nem jegyzik be az újszülöttek, illetve szülők nemzetiségét, ezért nehezen tárhatjuk fel bővebben a keresztnév és névviselő nemzetisége közti összefüggéseket. Azokban az esetekben, amikor magyaros for-mában anyakönyvezik az újszülött nevét, a név által a szülők a névviselő nemzeti-ségére, anyanyelvére is utalnak. Nem tudjuk, hány szlovákiai magyar anyakönyvez-te szlovákul gyermeke nevét, de az újszülött-névlistákból kiolvashatjuk azt, hogy az egyes keresztneveket hányszor anyakönyvezték magyaros alakváltozatban.

Szlovákiában egyes keresztnevek csak a magyar nemzetiségűek körében for-dulnak elő, etnikai identitásjelölő funkciójuk van (vö. VANČO 2013): Anikó, Csenge, Csilla, Csongor, Emese, Enikő, Napsugár, Ödön, Örs, Szabolcs, Tünde, Virág, Zalán, Zoltán, Zsolt, Zsombor. Kettős keresztnevek is utalhatnak a névviselő ma-gyar nemzetiségére: Álmos Bendegúz, Előd Zsombor, Kincső Virág, Réka Lilla, Enikő Csenge. Az említett keresztneveknek nincs szlovák névmegfelelőjük, névpárjuk.

A szlovákiai magyar szülők másik része olyan keresztnevet választ gyermekének, amely mind a magyar, mind a szlovák nyelvben azonos alakváltozatban használa-tos, elkerülvén ezáltal a név átírásával, fordításával kapcsolatos bonyodalmakat (vö. KONTRA 1990: 109): pl. Albert, Andrea, Angelika, Anna, Dávid, Júlia, Laura, Mária, Tamara, Tibor, Viktória. A szlovákiai magyarok etnikai identitása többnyi-re nem olvasható ki a személynevükből, mivel többségük neve szlovákul van anyakönyvezve. A rendszerváltozás előtt ritka volt Szlovákiában a kisebbséghez tartozó személyek nevének anyanyelven történő bejegyzése az anyakönyvekbe, napjainkban a szlovákiai magyarok közül egyre többen jegyeztetik be anyanyel-ven, magyaros formában gyermekük nevét.

A vegyes nemzetiségű családokban gyakori a magyar és szlovák névformák va-riábilis használata, a személyneveket beszédhelyzettől, nyelvtől, személytől függően váltogathatják. A vegyes házasságban élő gyermekek számára megszokottá válik a magyar és szlovák névalakok párhuzamos használata. A magyar–szlovák vegyes házasságokban született gyermekek etnikai identitása attól függően alakul, mely nyelv használata válik dominánssá a családban, és milyen tannyelvű iskolába jár a gyermek.

A vegyes házasságokban élő gyermekek egy része magyar anyanyelvűnek, de szlovák

A tulajdonnév identitásjelölő funkciója 99 nemzetiségűnek vallja magát. A kettős keresztnév utalhat a vegyes házasságban élő szülők névadásban történő megegyezésére. Az egyik keresztnév magyar, a másik szlovák formában lehet anyakönyvezve: pl. Hajnalka Zlatica (magyar névpárja: Aran-ka), Balázs Imrich (magyar névpárja: Imre), Dávid Tomáš (magyar névpárja: Tamás), Lajos Daniel (magyar névpárja: Dániel), Ernest (magyar névpárja: Ernő) Balázs, Ladislav (magyar névpárja: László) Krisztofer, Matúš (magyar névpárja: Mátyás) Áron. A több keresztnevet viselők hivatalos érintkezésben azt a keresztnevet használják, amelyik az első helyen szerepel az anyakönyvben, az elsőként magyaros formában bejegyzett név által a hivatalos névhasználat is feltehetően magyardomináns lesz.

A szlovákiai magyarok a szóbeli kommunikáció során többnyire magyaros alakváltozatban használják a nem hivatalos személyneveket: a bece- és ragadvány-név-használat anyanyelvdominánsnak (magyardominánsnak) tekinthető (l. BAUKO

2009a). A magyar ajkú névhasználók magyar becenévi formákkal szólítják meg a ma-gyar identitású névviselőt. Azokon a településeken, ahol a mama-gyarság a helyi lakosság többségét alkotja, a szlovákiai magyarok ragadványnév-használata magyardomináns, a korpusz nagy része magyar eredetű, s az egyes kutatópontokon elenyésző számban fordulnak elő szlovák (és egyéb idegen) etimonú nevek. Az élőnyelvben használatos nyelvjárásias magyar tulajdonnévformák erősíthetik az egyén, illetve közösség nyel-vi és lokális (régióhoz köthető) identitását.

6.3.2. Helynevek

JAN ASSMANN (2013: 39–40) a kollektív emlékezet térbeli és időbeli kötött-ségei kapcsán megállapítja, hogy a helyszínek a csoport és az egyén identitásá-nak szimbólumait és emlékezésének támpontjait is kínálják. A helységnevek, egyéb helynevek használatának kisebbségi környezetben etnikai indentitásjelölő funkciójuk lehet (vö.GYŐRFFY 2017).

Szlovákiában az 1994. évi 191-es számú táblatörvény (később az 1999. évi 221.

számú kormányrendelet) szerint a kisebbségek lakta települések helységnévtábláján a hivatalos szlovák megnevezés mellett a kisebbségiek által használt másnyelvű változat is helyet kap, ha a helyi kisebbség meghaladja a lakosság 20%-át. Az 1999.

évi 184-es számú kisebbségi nyelvhasználati törvény szerint a települések (a ma-gyarlakta település önkormányzatának döntése alapján) az utcaneveket és más helyi földrajzi jelöléseket, helyneveket kisebbségi nyelven is feltüntethetik.

A közösség etnikai identitásának erősségét mutató jelként értelmezhető, ha a két-nyelvű utcanévtáblákon az első helyen szerepel a magyar név. Nyékvárkonyban a név-táblákon a magyar utcanév alatt található a szlovák névpárja. A szlovákiai magyar tele-püléseken a magyar utcanevek az elsődlegesek, és ezeket fordítják le szlovák nyelvre.

A helységnév-változtatási kérvények is utalhatnak a közösség etnikai identitásának jelölésére. Az 1948-as helységnévrendezés során számos szlovákiai magyar település

100 A tulajdonnév identitásjelölő funkciója

szlovák nevét megváltoztatták. 1989 után az önkormányzatok arra törekedtek, hogy a magyar névhez jobban hasonlító szlovák hivatalos névre (többnyire az 1920-ban megállapított helységnévre) változtassák a település nevét (l. SZABÓMIHÁLY 2011a).

Az érvényes helyi népszavazások után a szlovák törvényhozás egyes esetekben jóvá-hagyta a település névváltoztatási kérelmét, de több önkormányzat helységnév-vál-toztatási kérvényét elutasította (pl. Párkány nem változtathatta meg a történelmi sze-mélyiségről kapott Štúrovo nevét az azt megelőzően használatos Parkan névre).

A szlovákiai magyarok a mindennapi kommunikáció során általában magyar nevükön említik a közvetlen környezetük helyeit, objektumait (pl. utcanevek, bel- és külterületi nevek, környező települések neve, üzletnevek), a lakóhelyük-től távolabb található településeket, földrajzi objektumokat viszont egyre in-kább csak többségi nyelven tudják azonosítani (SZABÓMIHÁLY 2008: 45).

6.3.3. Intézménynevek

A helynevekhez hasonlóan a szlovákiai magyar településeken az intézmény-nevek is kétnyelvűen szerepel(het)nek (vö. MISAD 2012). Az 1989-es rendszer-változásig a szlovák nyelvű megnevezéshez igazodó, annak lefordításával kelet-kezett intézménynevek domináltak. Az utóbbi évtizedekben létrehozott magyar intézmények, szervezetek névadására jellemző, hogy gyakran magyar személyi-ségek nevét veszik fel. A rendszerváltozást követően több szlovákiai magyar is-kola kérvényezte az intézmény magyar megnevezésének (Alapisis-kola és Óvoda, Ma-gyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, MaMa-gyar Tannyelvű Gimnázium típusú nevek esetében) megváltoztatását, s többnyire a régióhoz kötődő, vagy a magyar történelemből ismert magyar személyiség nevét vette fel az intézménynévbe (pl. Döme Károly Alapiskola /Izsa/, Hetényi János Alapiskola és Óvoda /Ekel/, Katona Mihály Alapis-kola /Búcs/, Kováts József Magyar Tanítási Nyelvű AlapisAlapis-kola /Bátorkeszi/, Selye János Gimnázium /Komárom/, Tarczy Lajos Alapiskola /Hetény/).

Szlovákiában két politikai párt képviseli a szlovákiai magyarok érdekeit, me-lyek kétnyelvűen használják nevüket (Most-Híd, Magyar Közösség Pártja – Strana maďarskej komunity). A Most-Híd párt neve hivatalosan kétnyelvű (a szlovák most köznév magyar megfelelője híd), de magyar kontextusban többnyire a Híd ma-gyar megnevezés használatos. A Mama-gyar Közösség Pártja megnevezés MKP moza-iknévi formája használatos gyakrabban mind az írott, mind a beszélt nyelvben.

A pártokba tartozó személyek magyar identitását jelzik a magyarul anyakönyve-zett névalakok. A 2012-es parlamenti választásokon mindkét pártból 150 jelölt versenyzett a polgárok szavazataiért. A parlamentbe bekerült Most-Híd párt képvislőjelölt-listájának (150 személy) mintegy 25%-a tartalmazott magyarul anyakönyvezett névformát. Az 1–15. helyen induló politikusok zöme magyar nemzetiségű volt, erre a tényre a személynév formája is utalt (Bugár Béla, Simon

A tulajdonnév identitásjelölő funkciója 101 Zsolt, Sólymos László, Gál Gábor, Bastrnák Tibor, Jakab Elemér, Vörös Péter, Érsek Árpád, A. Nagy László, Nagy József). A Magyar Koalíció Pártja (mai nevén Magyar Közösség Pártja) névlistájának mintegy 67%-a tartalmazott magyar névformá-kat. Az 1–15. helyen induló politikusok neve utalt a névviselő magyar nemzeti-ségére (Berényi József, Bárdos Gyula, Farkas Iván, Horváth Árpád, Fenes Iván, Szigeti László, Őry Péter, Mihók Gábor, Csúsz Péter, Csáky Pál, Czibula Ádám, Németh Gab-riella, Forró Krisztián, Miklós László, Kiss Beáta).

6.4. Névattitűd-vizsgálatok nyitrai egyetemisták körében