A Tokaj-Hegyaljáról Lengyelországba történő 16–17. századi borkivitellel fog-lalkozó szakirodalmunk igen bőségesnek mondható. A témával a 19. század vé-gén Takáts Sándor,2 a 20. század derekán Komoróczy György,3 a II. világháborút követően Fügedi Erik,4 Granasztói György,5 Bur Márta,6 Gecsényi Lajos,7 Kiss István,8 és Balassa Iván9 foglalkoztak, az ezredforduló után pedig kitér rá város-történeti munkájában Németh István10 is. Lengyel részről Roman Rybarski11 és Krystyna Pieradzka12 nevét érdemes megemlíteni. A borkereskedelem elsődleges forrásaiul a magyar és a lengyel vámnaplók szolgálnak.
1 A tanulmány a szerző készülő doktori disszertációjának részeredményeit tartalmazza.
2 Takáts Sándor: Borkivitelünk Lengyelországba 1637–1641-ig. = Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1898. 5. sz. 113–116.; Uő: Borkivitelünk Lengyelországba 1610 és 1611-ben. = Ma-gyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1899. 6. sz. 86–87.
3 Komoróczy György: Borkivitelünk észak felé. Kassa, 1944.
4 Fügedi Erik: Magyarország külkereskedelme a XVI. század elején. = Agrártörténeti Szemle, 1969. 11. sz. 1–19.
5 Granasztói György: A kassai kereskedelem a 16. században. In. Gazdaság, társadalom, törté-netírás. Emlékkönyv Pach Zsigmond Pál 70. születésnapjára. Szerk. Glatz Ferenc. Budapest, 1989. 63–82.
6 Bur Márta: A balkáni kereskedők és a magyar borkivitel a 18. században. = Történelmi Szemle, 1978. 21. sz. 295–296.
7 Gecsényi Lajos: Városi és polgári szőlőbirtok és borkereskedelem a Hegyalján a XV–XVI. szá-zad fordulóján. = Agrártörténeti Szemle, 1972. 14. sz. 340–352.
8 N. Kiss István: Nagybirtokok árutermelése és külkereskedelme a XVII. századi Magyarorszá-gon. In. Magyar Mezőgazdasági Múzeum közleményei. 1967–1968. Szerk.: Für Lajos. Buda-pest, 1968. 135–156.; Uő.: Az agrár monokultúrák és Magyarország aktív külkereskedelmi mérlege. In. Magyar Mezőgazdasági Múzeum közleményei. 1981–1983. Szerk.: Für Lajos. Bu-dapest, 1983. 209–227.
9 Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Tokaj, 1991.
10 H. Németh István: Várospolitika és gazdaságpolitika a 16–17. századi Magyarországon. Buda-pest, 2004. 2. k. 91–32.
11 Roman Rybarski: Handel i politika handlowa Polski w XVI. stuleciu. Poznań, 1928. 1–2. k.
12 Krystyna Pieradzka: Handel Krakowa z Węgrami w XVI. wieku. Krakkó, 1935.
55
Magyarországon a külkereskedelmi vám a harmincad volt, melynek felügye-lete a Szepesi Kamara hatáskörébe tartozott.13 A harmincad iratanyagát a Habs-burg bürokrácia a 18. és 19. században folyamatosan kiselejtezte, így csak kevés évből maradtak fenn olyan kimutatások, amelyek támpontot nyújthatnak a len-gyelországi borkivitelünk mennyiségének meghatározásához. Ezzel szemben a jó állapotban megmaradt lengyel dokumentumok bőséges kutatási anyagot kínálnak a témával kapcsolatban.
Itt elsősorban a krakkói városi vámanyagra kell gondolni, amelyet a város 1589-től 1767-ig vezetett különféle híd- és kereskedelmi vámok szedéséről. A kéziratok napi részletességgel tudósítanak a városi kereskedelemről – a kereskedők és áruik részletes feltüntetésével – egy 180 évet felölelő időszakból.14 A vámszedés gyakorlatából kifolyólag éppen az esetünkben fontos távolsági kereskedelem kö-vethető jól nyomon, és azon belül is a magyar és sziléziai kereskedelem.
Egy rövid tanulmányban – a forrás bősége miatt – csupán arra vállalkozha-tunk, hogy a naplók egy évének, az 1597-es évnek a magyar borokra, azon belül is elsősorban a tokaj-hegyaljai borokra vonatkozó bejegyzéseit vizsgáljuk meg.15 Elsősorban arra összpontosítva, hogy milyen jellegű adatok kerültek rögzítésre, ill. ezek alapján milyen kimutatások készíthetők éves, több éves, vagy esetleg több évtizedet átfogó időkereten belül.
Az 1597-es év eseményeivel a 2120-as kézirat foglalkozik. A kéziraton egy eredeti és egy későbbi számozás is szerepel. A korábbi kétoldalanként, a későbbi oldalanként számoz. A pontosság kedvéért hivatkozáskor a későbbi számozást vettük figyelembe. Mielőtt azonban az 1597-es vámnapló krakkói borkereske-delmét tárgyaló bejegyzéseire rátérnénk, nézzük meg, mit is érdemes tudni álta-lában ezekről a dokumentumokról.
A KRAKKÓI VÁMNAPLÓK
A fennmaradt vámnaplók az 1589-től 1638-ig tartó időszakban az „öreg vám”
bevételeit jegyzik. Az öreg vám már a 13. századtól létezett, és királyi vám volt, amelyet csak az 1589. évi varsói szejm adományozott Krakkó városának. A nap-lók egyébként éppen annak köszönhették megmaradásukat, hogy 1589-től krak-kói városi iratoknak számítottak, és így a királyi kincstár levéltárával nem kerül-tek Varsóba, ahol az 1944-es harci események során minden megsemmisült. Az
13 Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813. Bp., 1990.
14 A Krakkói városi vámnaplók kiváló minőségben, 159 kéziratban maradtak ránk a Krakkói Ál-lami Levéltárban, Archiwum Państwowe w Krakowie (a továbbiakban APK), ahol három egy-ségre bontva őrzik őket a 2115–2273 jelzet alatt.
15 A kézirat jelzete: APK. 2120.
KRAKKÓI VÁMNAPLÓK TOKAJ-HEGYALJAI BOROKRA VONATKOZÓ BEJEGYZÉSEI… 57 iratcsoportot lengyel részről Roman Rybarski és Krystyna Pieradzka, magyar részről Komoróczy György és Bur Márta használta eddig forrásként. A naplók részletes feltárása azonban egyértelműen Jan Małecki nevéhez fűződik.16
A fennmaradt krakkói naplók mindegyike szöveges feljegyzés. Ez a forma az írnok számára lehetővé tette, hogy az előálló kétes helyzeteket (vámmentesség, tartozás, törvényileg nem egyértelmű esetek) az őt felügyelő városi hatóságok előtt részletesen tisztázza. A szöveges feljegyzés egyébként sokkal több részletre derít fényt a kereskedelem és szállítás gyakorlatáról, mint ha a vámos az anyagot inkább táblázatba foglalta volna.
A naplók szerkesztése kronologikus elvet követ. A jegyző a nap elején fölírta a dátumot, majd ez alá a városkapun áthaladó szállítmányokat iktatta. A városi vám két tételből állt: kereskedelmi vámból és hídvámból. A kereskedelmi vámot csak külföldi kereskedők fizették (elsősorban magyarok), illetve azok a lengyel alattvalók, akik áruikat a városból Lengyelország határain túlra vitték. A hídvá-mot a lovak száma után mindenki fizette, kivéve azokat a lengyel alattvalókat, akik saját lóval fuvaroztak.
A SZÁLLÍTMÁNY LEÍRÁSA
Egy bejegyzés mindig a kereskedő nevével, és származásával kezdődik, ezt köve-ti a szállított árucikk(ek) ismertetése.17 A vámos aprólékosan csak a vámköteles (külföldi és külföldre tartó kereskedők) szállítmányát részletezi, hiszen a vámot a szállítmány értéke alapján kellett megállapítani. Itt ismerhetjük meg az egyes árucikkek korabeli mértékegységeit, csomagolási egységeit (hordó, bála, láda), gyakran pedig még a hatóságilag limitált árát („taksa”) is. A szállítmány után fi-zetett kereskedelmi vám a hatóságilag taksált ár kb. 1%-ával volt egyenlő.18
Kevésbé részletes a csak hídvámot fizető kereskedők áruinak leírása. Általá-ban az áru nevén kívül csupán a csomagolási egységek darabszáma szerepel, vagy esetenként az sem. Az áru mennyiségére ilyenkor a szekerek és a lovak számából következtethetünk, hiszen egy szekérre csak meghatározott számú csomagolási egység fért fel. Előfordul, hogy egy, vagy több krakkói polgár fak-tort bíz meg a kereskedelemmel. Ilyenkor nemcsak az áruért felelő fakfak-tort vezetik a könyvbe, hanem azokét a kereskedőkét is, akik részére a szállítás történik. Egy szállításban egyébként 5–6 krakkói polgár is érdekelt lehetett.
16 Jan Małecki: Krakowkie księgi celne i problem ich wydania. = Kwartalnik Historii Kultury Materialnej, 1961. 9. sz. 251–273.
17 Lásd: 1. és 2. kép.
18 A vámtétel meghatározásáról és a hatósági árlimitációról bővebben lásd alább „A vám kirová-sa” és „A tokaji bor ára Krakkóban” címszó alatt.
A FUVAR LEÍRÁSA
Hídvámot az köteles megfizetni, aki a szállítást lebonyolító lovak és szekerek tu-lajdonosa. Ez alól csak azok a lengyel kereskedők mentesek, akik árujukat saját lovaikkal bonyolítják le. Ha a kereskedő nem fogad külön kocsist, hanem maga szállít lovaival, akkor a fuvar paraméterei (lovak, szekerek száma) közvetlenül a szállítmány leírása után következnek, így egyértelmű, hogy övék a szállítóeszkö-zök. A külföldi (pl. magyar) kereskedők saját lovaik után kötelesek voltak híd-pénzt fizetni.
Ha a kereskedő kocsist bíz meg, akkor ezt a kocsist, vagy fuvarost külön be-jegyzésben vámolják meg a lovai száma alapján.19 Ilyenkor iktatják a nevét, szárma-zását, leírják, hogy a „föntiek” szállítását bonyolította le, vagy fogja lebonyolítani.
Jelzik, hogy Krakkóba behozza, vagy onnan kiviszi az árut. Ezután következik a szekerek száma és a szekér elé fogott lovak száma. Ha a lovak egy része a keres-kedő tulajdona, akkor azokat a kereskeres-kedőhöz tartozó bejegyzésben tüntetik föl. A magyar kereskedő fizet, a lengyel nem fizet hídvámot saját lovai után.20
Krakkóból való elszállítás esetén gyakran megesik, hogy a kereskedő elvá-molja áruját, de még nem tudja, hogyan fogja elszállíttatni. Erre a „kogo się trafi”
bejegyzésből következtethetünk, ami annyit tesz: „akit sikerül találnia”. Ha egy kereskedő egy másik kereskedővel állapodik meg, akinek még van hely a szeke-rén, akkor az áru megnevezése és vámolása után azt is iktatják, hogy kihez teszi be rakományát. Ezt a „do” (hoz- hez-, höz) prefixum és a szállító nevének len-gyel genitivus alakja jelzi. Például: do Janusza ZKoszicz, azaz a kassai Jánoshoz [teszi be áruját].
1. sz. kép21
„Casper Roth SKezmarku od dziewyaczy beczek wina vegerº solvit Ft1; gr15; equis suis qtor Ft 0; gr 2;
Jurek Luptak Spodolincza przyvyozl tho vino in curris 3 equis decem solvit Ft 0, gr 5.”
[Casper Roth Késmárkról 10 hordó magyar borért fizetett 1 Ft 15 garast; négy saját ló után 2 garast Jurek Luptak Podolinból hozta ezt a bort 3 szekérrel, 10 lóval fizetett öt garast]
19 1597-ben egy ló után fél lengyel garast kellett fizetni.
20 Lásd a 2. sz. képet.
21 APK. 2120. Fol. 65. (jan. 27.)
KRAKKÓI VÁMNAPLÓK TOKAJ-HEGYALJAI BOROKRA VONATKOZÓ BEJEGYZÉSEI… 59
A VÁM KIROVÁSA
A szállítmány és a fuvar részletes leírását követi a vám kirovása a „forint-garas-dénár” vegyes helyértékű, hármas osztású számmezőben.22 A kereskedelmi vám értéke minden lengyel márka után fél garas. A hídvám összege minden ló után fél garas volt. Mivel 1 márka 48 garas,23 ezért a krakkói kereskedelmi vám meg-egyezik az áru alacsonyan taksált értékének egy százalékával. Ezek az árak tehát nem piaci értéket jelentenek, hanem hatósági árlimitáció révén keletkeztek. A naplóban előforduló pénzek aktuális árfolyamait táblázatban is összefoglalhatjuk.
1. sz. táblázat.
A naplóban előforduló lengyel pénznemek árfolyama 1597-ben24 Pénznem Lengyel
dukát25
Lengyel márka (grzywna)*
Lengyel tallér
Lengyel forint (złoty)*
Lengyel garas
Lengyel dénár lengyel
dukát 1,00 1,21 1,61 1,93 58 54 120 960 lengyel
márka* 1,00 1,33 1,60 48 933 120 lengyel
tallér 1,00 1,20 36 19 440 lengyel
forint* 1,00 30 540
lengyel
garas 1 18
lengyel
dénár 1
*számítási pénz
22 A pénzek árfolyamára lásd az 1 sz. táblázatot.
23 Uo.
24 A lengyel dukát és lengyel tallér garasban kifejezett értékéhez lásd: Gumowski, 1960. 212.
25 A lengyel dukát értéke megegyezett a körmöci magyar dukátéval. Lásd: Rybarski 1928. 242. A lengyel és a magyar dukát hasonló kurzusához vö. Gumowski lengyel és Buza magyar dukátra vonatkozó árfolyamtábláit: Marian Gumowski: Handbuch der Polnischen Numismatik. Graz, 1960. 212.; Buza János: Az aranyforint felső-magyarországi árfolyama a 17. század első felé-ben. = Numizmatikai Közlöny, 2001–2002. 100–101. szám 149.
AZ ADÓSSÁG FORMÁI
A szállítmányt tárgyaló bejegyzést gyakran valamilyen közlemény zárja le. Ha a kereskedő vámmentes, akkor ezt egy „lib” (mentes) bejegyzés jelzi. Ezzel indo-kolják, hogy a számmezőbe miért nem rótták ki a vámot az áruk után. Ha az áruk után „solvit” bejegyzés szerepel, akkor az illető kereskedő vámköteles volt és azonnal fizetett. Amennyiben az illető a kirótt vámot nem fizette ki, akkor a nap-ló jelzi, hogy milyen biztosítékot adott. Ha zálogot adott, akkor ezt a „pignus”, ha egy krakkói polgár kezeskedett érte, akkor a „cavit”( + a polgár neve) bejegyzés-sel jelzik. Az is előfordult, hogy a kereskedő semmilyen biztosítékot nem adott;
ilyenkor egy „debitum creditum” (meghitelezett adósság) szerepel a bejegyzés végén. Az adósság eltörlését, a kezesség feloldását, vagy a zálog visszaadását utólag a napló bal oldalán található margóra iktatják az eredeti bejegyzés mellé.
2. sz. kép26
„ad fisera… pig. sott die sequenti vide ׀ Andrisz Kopczyoch Zorawy opowiedzial wina swętoyrgo siedmyoro naczynya y faska wyader 54 in curris 4 equis 18 solvit ab equis, a vino in pig. posuit flor
1 ׀Ft 1 ׀ gr9”
[Mérésre megy a bor, addig zálogot adott, kifizette: lásd a következő napon ׀ Andrisz Kopczyoch Árvából vallott hét edény és egy hordó szentgyörgyi bort, amiben 54 wiadro van. 4 szekéren,
18 lovon hozta, fizetett a lovak után 9 garast, a bor után 1 Ft zálogot tett le.]
AZ 1597-BEN RÖGZÍTETT MAGYAR BORFAJTÁK
Az 1597-es év bejegyzéseiben összesen 11 fajta bor szerepel. Ezek előfordulásuk gyakoriságának sorrendjében a következők: tokaji (węgierskie), soproni (ede-burskie),27 morva (morawskie), szentgyörgyi (swetoyrskie), malvázia (malma-zia), erdélyi (siedmogrodskie), osztrák (rakuskie), tengeren túli (zamorskie), olasz (włochskie), francia (francuskie) és spanyol alikán (alikanka).
A naplóba az 1597. év során több mint 500 olyan bejegyzés történt, amelyek valamilyen borszállításhoz kapcsolódnak. A szállításra utaló bejegyzéseken kívül
26 APK. 2120. Fol. 46. (jan. 20.)
27 Sopron német nevéről (Ödenburg).
KRAKKÓI VÁMNAPLÓK TOKAJ-HEGYALJAI BOROKRA VONATKOZÓ BEJEGYZÉSEI… 61 vannak adósság kifizetését, a bormérő hivatal jelentését és a szállítás leírásának módosítását tartalmazó bejegyzések is. Ezeket leszámítva, a tényleges szállítások száma 439. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy adott borfajta egy év alatt hányszor került a városkapu másik oldalára, azaz egy borfajta hány tranzakció-ban vett részt, akkor minden szállítmányt annyi tranzakciónak kell értelmezni, ahány fajta bor szerepel benne. A 439 szállítás így 445 tranzakciónak felel meg, ami a fent ismertetett borfajták között a következő táblázat szerint alakul:
2. sz. táblázat,
A Krakkóba történő szállítások száma és aránya 1597-ben egyes borfajtákra vonatkozóan
Borok
származása Krakkóba
be Krakkóból
ki Összforgalom Összforgalom
%-a
hegyaljai 126 28 152 34,16 soproni 81 3 84 18,88 morva 44 6 50 11,24 szentgyörgyi 29 0 29 6,52 malvázia 22 6 28 6,29 osztrák 7 0 7 1,57 erdélyi 9 0 9 2,02 francia 2 0 2 0,45
olasz 2 0 2 0,45
alikán 1 0 1 0,22 kanári 1 0 1 0,22 tengerentúli 4 0 4 0,90 ismeretlen 20 54 76 17,08 összesen 348 97 445 100,00 Már a tranzakciók számából is látható, hogy ebben az évben a város piacán a magyar származású borok domináltak. A „węgier”-nek titulált tokaji bor a dur-ván 35%-os részesedésével messze megelőzi a 2. helyen szereplő sopronit. Ez utóbbi a tranzakciók egy ötödét „birtokolja”. A tokaji és a soproni együttvéve kb.
52%-ot tesz ki, tehát a szállítások számának abszolút többségét. A magyar borok összesen – a szentgyörgyit és az erdélyit is ideszámítva – 61%-os többséget él-veznek a más országokból származókkal szemben.
Az erdélyi borok szállításairól tanúskodó adat egyébként cáfolja Komoróczy azon állítását, miszerint: „Az egész 16. század folyamán mindössze egyszer [!]
szál-lított egy krakkói kereskedő rendelésre 25 hordó erdélyi bort 1597-ben Lengyelor-szágba.”28 Erdélyi bor tehát nem egyszer, hanem kilencszer érkezik Krakkóba, egyébként pedig nem egy, hanem öt krakkói polgár részére, és nem csak megren-delésre – amint Komoróczy állítja –, mert a város piacára árulni hozta azt januárban Debrecenből Kecskeméti Mihály,29 vagy júniusban Kolozsvárról Luter Mihály.30
Az ismeretlen eredetű borok esetében a kivitel dominál. Ez logikus, hiszen azért nem tüntették fel a nevüket, mert a kivitelre szánt borok nagy része vám-mentes volt, ezért a hatóságok sem tartották fontosnak a szállítmány részletezé-sét. Milyen borok lehettek ezek? Ha megnézzük a kivitelben az ismert eredetű borok arányát, azt látjuk, hogy elsősorban tokajit, malváziát és morva bort szállí-tottak ki Krakkóból.
A morva bor kivitelében a zsidó kereskedők játszottak nagy szerepet. A mor-va borok élénk tranzitforgalmának oka a Krakkótól keletre található zsidó közös-ségek borfogyasztási szokásában keresendő. Ilyen közösség Lublin, melynek ke-reskedői gyakran tűnnek elő morva borral. A naplók szerint egyébként ebben az évben Morvaországból származott minden kóserbor.
A TOKAJ-HEGYALJAI BOR (WINO WĘGIERSKIE)
A tokaj-hegyaljai bor a többi magyar borral ellentétben már szabványhordóban érkezett Lengyelországba, hiszen vámolás előtt sosem mérte le a mérőhivatal, amint az a soproni és szentgyörgyi esetén megfigyelhető. A beczka, vagy vasa névvel illetett hordófajta űrtartalmáról tudható, hogy tokaji bor szállítása esetén egy półkufkával egyezett meg. A beczka és pólkufka egyaránt előfordul a bor vámolásakor, néhány bejegyzésben olykor egyszerre mindkettő.31 A vámtétel bármelyik megnevezés szerepel is, egységenként 5 garas.
A półkufka feltehetően a mértékegységet,32 a beczka pedig az edényt jelölte. A másik hordófajta, az achtel, achtelka,33 antalka,34 półbeczka (félhordó), vagy
28 Komoróczy 1944. 15. Ezt a megállapítást érdekes módon ennek a vámnaplónak a bejegyzéseire alapozza.
29 APK. 2120. Fol. 57. (jan. 24.)
30 Uo. Fol. 329. (jún. 12.)
31 November 14-én (Fol. 551.) a kisszebeni Márton 20 beczka azaz półkufka „magyar” bort hoz.
Szabó Miklós Kassáról dec. 26-án (Fol. 626.) 15 beczka magyar borért azaz pólkufkáért fizet vámot.”
32 Márc. 20-án (Fol. 92.) a kolozsvári Luter Mihály megfizeti adósságát két kuffa erdélyi bora után, amiben a mérés szerint összesen 5 półkufka (tehát mértékegység) volt.
33 A barła és achtelka egyezésére lásd a lipnicai Wiethna szállítását: APK. 2120. Fol. 549. (nov. 12.)
34 Szabó Miklós dec. 22-én (Fol. 615.) 5 „kis” antalka bort hoz utántöltésre vámmentesen 14 półkufka bora mellett.
KRAKKÓI VÁMNAPLÓK TOKAJ-HEGYALJAI BOROKRA VONATKOZÓ BEJEGYZÉSEI… 63 bariła35 névalakokat viseli. Ezek a półkufka felét tették ki.36 Ez a két hordó a Bogdán által ismertetett 2,5 budai akós tokaj-hegyaljai hordóval és az annak felét tartalmazó félhordóval azonosítható. Ezek szerinte a 17. század elején 134,29, il-letve 67,15 literesek voltak.37
A napló nem mindig írja ki, amikor a szállításban félhordó is szerepel, hanem kettő félhordót egy nagyként könyvel el. Erre akkor derül fény, amikor a hordók száma a feljegyzésben nem egészre, hanem félre végződik. Ez csak a szállít-mányban szereplő, de külön fel nem tüntetett félhordó(k) jelenlétével magyaráz-ható.38 Később ez a kisebb hordófajta a jobb minőségű aszúborok szállítására szolgált. (Lehet hogy már ekkor is?) A bártfai Stanisław Swietlik december 22-én mindenesetre másfél hordó bor után 7,5 garast fizet, tehát a vám a félhordóban szállított bor után is csak fél illeték (2,5 garas). A két kis hordót egy nagynak számító eljárás egyébként amúgy sem tenné lehetővé az átlagos és a kiváló borok szétválasztását, arányuk meghatározását.
A tokaji borok kereskedelmére vonatkozó mennyiségi adatokat az 1597-es naplóhoz hasonlóan én is hordóban adom meg, és az egyszerűség kedvéért egy hordónak számítok két félhordót, ha a napló külön is veszi azokat. Fontos továb-bá a volumen mellett a fuvarok számát is jegyezni. Nem biztos ugyanis, hogy a legtöbb bort szállító kereskedő szállít a legtöbbször.
Komoróczy 1382 hordós borkivitelt ad meg adatsorában az 1597-es évre.39 Ebbe bele számítandók az erdélyi, soproni és szentgyörgyi borok is. Ezt az adatot veszi át a Magyar Történeti Kronológia is, azzal a különbséggel, hogy ezt kizáró-lag tokaji borként tünteti föl. Fontos kérdés tehát, hogy a krakkói vámnapló 1597-es bejegyzései alátámasztják-e ezt a mennyiséget.
35 A bariła és półbeczka egyezésére bizonyíték az ólublói Jurek bejegyzése: Uo. Fol. 320. (júni 26.)
36 Luter Mihály 3 kuffa mézet is hoz, amelyben egyenként 3 półkufka van, ha a półkufkát 2 achtelnek vesszük. Lásd 27. jegyzet.
37 Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly-, és darabmértékek 1874-ig. Budapest, 1991.
155–157; 186.
38 Stanisław Niemcowicz krakkói polgár jan. 20-án (Fol. 45.) 9,5 hordót, Julio Delpar krakkói polgár febr. 8-án (Fol. 92.) fél hordót, Ludwikowa Hipolitowa krakkói polgár júl. 28-án (Fol.
395.) 3,5 hordót , a bártfai Swietlik Szaniszló dec. 22-én (Fol. 617.) 1.5 hordót hoz.
39 Komoróczy 1944. 250.
3. sz. táblázat.
A tokaji borok forgalma Krakkóban a kivitel és behozatal szerint 1597-ben Hordó Fuvar Liter Behozatal Krakkóba 1265,5 126 167046
Kivitel Krakkóból 168 28 22176
Összesen 1433,5 154 189222
Amint a fenti táblázat mutatja, a Krakkóba beérkező borok felülmúlják a Komoróczy által egész Lengyelországra becsült mennyiséget, ha figyelembe vesszük, hogy a táblázatban szereplő 1265,5 hordós szállítás mellett még 119 fu-var egyéb magyar bor (soproni, szentgyörgyi, erdélyi) is érkezett Krakkóba, rá-adásul a vámkönyvek nem jegyezték fel a királyi udvar szállításait.40 Eszerint Komoróczy és a Történeti Kronológia adatai jóval alábecsülik a borkereskedelem ez évi teljesítményét.
A táblázat egyébként Małecki feltételezését sem erősíti meg, miszerint tokaji borral Krakkó más távolabbi lengyel városokkal nem kereskedett. Szerinte az északabbra fekvő lengyel városokba csak a határmenti lengyel kisvárosok szállí-tottak tokajit.41 Diagramra vetítve a következő öt városba történt jelentősebb szál-lítás Krakkóból:
1. sz. diagram
Hova, hányszor és mennyi tokaji bort szállítottak tovább Krakkóból 1597-ben?
6 4
2 1 1
15
10 13
38
25
0 5 10 15 20 25 30 35 40 45
Gdańsk Varsó Toruń Poznań Kalisz
fuvarok száma hordók száma
40 Jan Małecki: Studia nad rynkiem regionalnym Krakowa w XVI. wieku. Warszawa, 1963. 34.
41 Uo.
KRAKKÓI VÁMNAPLÓK TOKAJ-HEGYALJAI BOROKRA VONATKOZÓ BEJEGYZÉSEI… 65 Érdekes kérdés, hogy hogyan alakult a Krakkóba beszállító országrészek aránya a kereskedők, ill. beszállító személyek lakhelye szerint. Tudjuk ugyanis, hogy kincstári megfontolásból mind a magyar, mind a lengyel politika igyekezett eltiltani saját alattvalóit a borkereskedelemtől. Az ok egyszerű: a saját alattvalók a külkereskedelemben mindkét országban adókedvezményeket élveztek, tehát a másik ország kereskedőitől több hasznot remélhettek. A két ország a saját keres-kedőinek teljes eltiltása érdekében a teljes határzártól sem riadt vissza.42
Különös a szepességi lengyel városok lakóinak helyzete (Ólubló, Gnézda, Podolin), hiszen őket lengyel alattvalóknak tekintették és a lengyel kereskedők-höz hasonlóan, a krakkói vámnaplók szerint vámmentesek voltak. A jelek azon-ban arra utalnak, hogy mégsem ebben a határ menti övezetben alakult ki a
Különös a szepességi lengyel városok lakóinak helyzete (Ólubló, Gnézda, Podolin), hiszen őket lengyel alattvalóknak tekintették és a lengyel kereskedők-höz hasonlóan, a krakkói vámnaplók szerint vámmentesek voltak. A jelek azon-ban arra utalnak, hogy mégsem ebben a határ menti övezetben alakult ki a