A magyar politika, társadalom és gazdaságtörténet egyik jelentős, és meghatáro-zó változások kezdetét jelentő eseménysorozata a Wesselényi összeesküvés ki-alakulása, szervezése, majd leleplezése volt. Az események állami szinten történt felgöngyölítése ugyanis alkalmat adott arra a Habsburg kormányzatnak, hogy le-számoljon a magyar protestáns nemesség hangadóival, és nem elhanyagolhatóan megtöltse mindig üresen álló kincstárát. Ez természetesen az abszolutista rend-szer erősödésével, az ország szepesi kamarai részének elszegényedésével járt hosszú távon.
1670-től kezdve ugyanis egészen a Rákóczi szabadságharc befejezéséig igen kevés békeév honolt e tájon. Az elkezdődő kamarai okkupációk egészen 1682-ig folytak, igaz egyre lassuló intenzitással. Ezt akadályozta meg Thököly Imre Fel-ső-magyarországi Fejedelemsége, amelynek 1685-ben bekövetkező bukása ismét kamarai elkobzásokat eredményezett. Természetesen Thököly hatalma idején szintén jelentős birtokszerző akció folyt a kamara részéről, csak éppen most a császárhű személyek birtokai kerültek középpontba. 1686-ban azonban, ahogy ír-tuk, ismét fordult a politikai hatalom a kamara területén. Ebben az időben a régi okkupációk jogának megerősítése mellett a legnagyobb császári „fogás” a Rákó-czi birtokok lefoglalása jelentette. A török kiűzésével párhuzamosan a régió terü-lete a beszállásolások miatt szenvedett, a németellenesség nem csillapodott. Ez öltött testet az 1697-es hegyaljai felkelésben is, de még inkább a Rákóczi szabad-ságharcban. A kicsivel több, mint harminc év szenvedés, gazdasági kizsákmá-nyolás, vallási üldöztetés csúcspontja volt a szabadságharc, amivel befejeződött a Szepesi Kamara területének a magyar történelemben lényegében egyedülállóan viharos története.
1670-ben, a kamarai perek lezárultával a magyar királyi államigazgatás mo-hón és kereteit meghaladva vetette rá magát a hűtlenség vádjával elítéltek birto-kaira. Ennek következtében tetemes mennyiségű birtokot foglaltak el, igen sok családot téve tönkre ezzel. Szépen gyarapodott tehát a nemesi és polgári bujdo-sók száma, nem is beszélve az elbocsátott katonaelemekről. Az elkobzások igen sok esetben nemcsak az ingatlanra, hanem az ingóságra is kiterjedtek, így gya-korlatilag teljesen kifosztották a családokat. Ennek egyenes következménye volt
109
az, hogy a kamarához panaszok áradata indult, aminek következtében kénytelen voltak a frissen foglalt birtokok jövedelméből a már-már éhező nemesi családok részére élelmet kiutalni.
A földbirtokok mellett összeírták a hegyaljai szőlőbirtokokat is, külön, nagy részletességgel. A külön történt összeírás magyarázata a hegyaljai szőlőtermesz-tés regionális, különálló jellege lehet. A szőlőösszeírásokban a birtok nevén és promontóriumon lévő fekvésén túl a szőlők minőségét, állapotát (szabad, dézs-más, kerti), termőképességét, a birtok bérbeadás tényét, és értékét is rögzítették.
Így e források értéke a hegyaljai szőlőművelés volumenét tekintve igen jelentős.
Természetesen hiányosságai is akadnak az általunk felhasznált anyagnak, azon-ban ennek ellenére a kutatás számára igen jól hasznosíthatók.
A magyar főnemesség hangulata, amely az 1660-as évek elején egyre több fő-embert fordított a Habsburg-kormányzat ellen, az 1664-es szentgotthárdi csata után kötött váradi békével elérte mélypontját. A Wesselényi Ferenc nádor, Fran-gepán Ferenc, Zrínyi Péter, I. Rákóczi Ferenc által tartott összejövetelek, azok eszmeisége hatalmas bázisra talált az egyébként is Habsburg-ellenes kelet-ma-gyarországi térség közép- és kisnemessége, polgársága körében. Az összeesküvés leleplezése után, a jelentős anyagi gondokkal küzdő kincstár veszteségeinek pót-lását a hűtlenségi perekben vagyonelkobzásra ítéltek javaiból fedezte. Az 1670-ben elkezdett birtokelkobzások – valószínűleg az előzetes elképzelésekkel ellen-tétben – sokkal jelentősebb mértékben változtatták meg a birtokstruktúrát.
A tömeges okkupációk az egyik legjelentősebb birtokossá tették a Szepesi Ka-marát, akinek eddig számottevő szőlőbirtoka nem volt a Hegyalján. Az elkobzá-sok nagy ütemben kezdődtek el. Felmérték a szőlők állapotát, a szükséges munka mennyiségét, és a birtok termőképességét is. A Wesselényi-felkelésben részt vett főurak és középnemesség birtokainak jelentős része kitűnő szervezettséggel bírt, de azok szétszórtan feküdtek a promontóriumokon. Ezért volt szükség arra, hogy ezeket a hegyaljai birtokokat szervezett kamarai művelés alá vonják, nagy gondot fordítva a szőlők művelésére és a borok eladására is. Az elkobzásokkal azonban a szolgáló népesség jelentős része, mely feltehetően szorosan kötődött urához, nem maradt helyén. Az udvarházak más tulajdonába jutása egzisztenciális problémát okozott, ami abban is megmutatkozott, hogy azon “paraszti famíliák” és uradalmi alkalmazottak elhagyták a területet, akiknek szakértelmére a lehető legnagyobb szükség lett volna.1 A helyükbe beáramló főleg szabolcsi, abaúji, borsodi
1 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) U. et C. 155/5 1687. Ezt a helyzetet tükrözi Bónis Ferenc liszkai javainak összeírása. Bónis udvarházában nem csupán szőlőművelő eszkö-zöket tartottak, hanem a szőlőmunkások számára ott tárolt élelmet is. A szőlők szakmánya mel-lé a munkások 7 köböl rozsot, 30 font szalonnát, 3 Ft-ot tehénhúsra, fél kősót, köleskását, árpa-, és búzadarát, túróra 1 Ft-ot, és 1 hordó lőrét kaptak! Véleményünk szerint ezt a fennálló rend-szert a kamarai elkobzások széttörték, átrendezték, ezért volt szüksége a kamarai tiszteknek ar-ra, hogy ezekben az összeírásokban, minden a szőlőkhöz kapcsolódó szokást rögzítsenek!
KAMARAI SZŐLŐELKOBZÁSOK, SZŐLŐBIRTOKOK 1670–1701 KÖZÖTT… 111 számosok pedig alkalmatlanok voltak a szőlők minőségi művelésére. A nemesi szőlők jelentős része jól szervezett, személyi-, és eszköz-feltétellel biztosított bir-tok volt, azonban sok olyan birbir-tok került a kamara kezelésébe, melyek rosszabb helyen feküdtek, termésük kisebb, művelésük nehezebb volt. A földesúri szőlő-allódiumok emiatt gyorsan romlásnak indultak, amit a politikai helyzeten kívül a rossz szőlőgazdálkodás is elősegített.2
A szőlőbirtokokon kívül igen jelentős uradalmak (Balog, Murány, Szepes, Késmárk stb.) kerültek a kamara kezébe. A földesúri domíniumokkal elkobzott falvak és az abban élő jobbágyok szolgáltatásai mind a kincstárat illették. 1670–
1672 között tekintélyes mennyiségű gabona, állat, vaj, sajt, túró, illetve kész-pénzbevételt regisztráltak, ez utóbbi 85 830 Ft 59 dénárt tett ki. A kamarai igaz-gatásnak azonban jelentős tehertételei is voltak, a megszerzett javak jelentős ré-sze különféle kiadásokra, konvenciókra, fizetésekre ment el. Ezen kívül, mivel meg kellett szervezni, ki kellett alakítani a kereskedelmi kapcsolatokat, illetve a kamarai „infrastruktúrát” az okkupált birtokokon, a boreladásból lényegében a birtokolt terület nagyságához mérten kevesebb pénzt, 90 305 Ft 26 dénár bevételt nyertek, ami az összes pénzbevétel 10,84%-át tette ki! Pedig 1670-ben 2318 hor-dó, 5 átalag, 2 cseber, egy évvel később pedig 1407 horhor-dó, 56 átalag, 48 urna, 2,5 köböl borbevételük volt!3
A kamara későbbi, megmaradt elszámolásából a borkereskedelem fellendülé-sének tanúi lehetünk. 1674–1680 között szinte teljesen fennmaradt a Kassáról irányított boreladások elszámolása. Ebből egyértelműnek látszik a szepességi szabad királyi városok, főleg Bártfa és Eperjes, és azok polgárainak vezető sze-repe a borkereskedelemben, de a legnagyobb vásárlók között lengyeleket is talá-lunk. A bártfaiak közül Herlich Fülöp és a bizonyíthatóan a hegyaljai szőlőbirto-kos Eissdorfer Sámuel, Eperjes városa, és polgárai, a kassai Nyereggyártó Dáni-el, valamint a krakkói Adam Drusnyiczky voltak a legjelentősebbek. Eissdorffer és Herlich összesen 8856, Nyereggyártó 4793, Drusnyiczky 5406, Eperjes városa és polgárai 10 164 Ft 40 dénár értékű bort vásároltak a kamarai pincékből.4 A fentebb említett hat év alatt boreladásokból, a bor után szedett harmincadból ösz-szesen 86 122 Ft 93 dénár jövedelem származott. Sőt korábban, a fiskális szőlők boreladásaiból 5253 Ft 2 dénár (1671), illetve 3300 Ft (1673) bevételt regisztrál-tak.5 A nagynak tűnő bevételek mellett azonban a kiadások magasak voltak,
2 Illéssy János: A kincstár hegyaljai szőlőgazdálkodása a XVII. század második felében. = Ma-gyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1900. (VII. évf.)., 11. (továbbiakban Illéssy) Vö.: MOL U. et C. 70/6 1675. Ez az összeírás a mádi fiskális szőlőkben a vincellérek által tett károkat vizsgálta, amelyek „az elmult tavalyi Esztendőkben való rendes munkájok nem restálása és miveletlen-sége miatt következett” be.
3 A fenti adatokat lásd MOL Filmtár 3945. d.
4 MOL Filmtár 3946. d.
5 MOL E 210. (Miscellanea) 42. cs. 159. t. 19. sz., 1670–1674 fiskális jövedelmei.
vel a pénzből a kamarai tiszteket, a végvárak katonaságát, a különféle javítási munkákat, a szőlőművelést és a borszállítást is fizetni kellett. Ugyanez jellemezte a fiskális tokaji uradalmat, ahol az 1674-es 3348 Ft bevételből, a kiadás 3262 Ft 81 dénár volt, amiből szőlőművelésre, konvenciókra és különféle munkákra ösz-szesen 3103 Ft 38 dénárt, azaz a bevétel 95,11%-át költötték.6 Példaként érdemes még említeni, hogy 1702–1703, nem egészen másfél éve alatt szőlőmunkákra, borszállításra a kamara 9595 Ft 89 dénárt adott ki!7
Az 1670-es évek elején a kamara már nem tudta kézben tartani az okkupált birtokok művelését, ezért azok nagy részét ki kellett adniuk feles, harmados, ne-gyedes művelésbe, vagy árendába. Emellett létrehoztak a kamarai vincellérek ál-tal művelt saját kezelésű szőlőbirtok-komplexumot, melynek száma ugyan állan-dóan változott, de a Hegyalja legjobb okkupált szőlőit szervezte egységbe.8 To-kajban elfoglalt szőlők zöme a Göröngyös, Tófeli, Kanducs, Verebes, Tolcsván a Kútpatka és Ciróka promontóriumra terjedt ki. Ez is mutatja, hogy az elkobzások után mesterségesen létrehozott kamarai szőlőkomplekszum egy előre kialakított terv szerint zajlott.
Ennek megfelelően a szőlők kiválasztásában a minőség mellett az egymáshoz való közelség is szerepet játszott. Ezért kerülhettek egyébként az alacsony értékű és keveset, mindössze 4-4 hordó bort termő Bodor szőlők a kamarai majorságbir-tokok közé. A szőlők a tokaji Tófeli és Göröngyös szőlőhegyeken feküdtek, ahol birtoka volt a Nádasdyaknak, Veres Mátyásnak is. Tarcalon könnyebb volt a helyzet, hiszen jelentős politikai személyek birtokai lettek lefoglalva, melyek leg-többje a Turzó, Cseke, Henye szőlőkben feküdt a Mézesmálon. Tarcalon foglal-ták le a két legértékesebb szőlőt: Szuhay Mátyás Barát szőlője 40 ezer, testvére Gáspár, Deák nevű szőlője 25 ezer forintot ért!9 Ez a tendencia érvényesült Tállyán, de a többi városban és faluban is a szőlők értéke és művelhetősége ját-szott fontos szerepet.
6 MOL E 210. 42. cs. 159. t. 29. sz., 1674. Szőlőművelésre 2 798 Ft 62 dénárt (85,77%), konven-ciókra 158 Ft 40 dénárt (4,85%), különféle munkákra pedig 146 Ft 26 dénárt (4,48%) költöttek.
7 MOL Filmtár 3945. d.
8 Illéssy 5. 1678-ban a királyi birtokok igazgatója Draheim Lipót Vilmos külön utasította a hegy-aljai inspektorokat, hogy mérjék fel a szőlők állapotát, jelentsék a művelés jelenlegi szakaszát, vegyék leltárba a rendelkezésre álló eszközöket.
9 Zemplén Megyei Levéltár, Sátoraljaújhely (továbbiakban ZmLt) V.37. Tarcal város iratai, Protokollum I. kötet 47. Vö.: MOL U. et C. 58/9 1676. Szuhay Mátyás 6 szőlője 55 hordó bort termett és 50 100 Ft-ot ért. Művelési költségüket 441 Ft-ra becsülték, de az éves tényleges ki-adások 10 Ft-tal kevesebbe kerültek a kamarának. Szuhay Gáspár 5 szőlője 49 hordó bort adott, 30 650 Ft értékű volt, összes művelési költsége 385 Ft 25 dénár, de a kamara az összeírásig (jú-nius 16) 372 Ft-ot költött rá. A fenti kiadásokban nem szerepeltek a vincellérek jövedelmei.
KAMARAI SZŐLŐELKOBZÁSOK, SZŐLŐBIRTOKOK 1670–1701 KÖZÖTT… 113 Az elkobzott nemesi birtokokból létrejött kamarai szőlőallodium10
Város Elkobzott személyek nevei és szőlőinek száma
Tokaj Nádasdy Ferenc 3, Kemény János fejedelem özvegye 6, Veres Mátyás 11, Beczy István 1, Bodor Benedek 2, Szepessy Pál 1, Nagy András 7, Garay László 1, Tokaji János 1, Nagy András 7, Lakatos György 1
Tarcal
Nádasdy Ferenc 1, Kemény János fejedelem özvegye 5, Szuhay Mátyás 6, Szuhay Gáspár 5, Gyulaffy László 7, Szepessy Pál 2, Csáky Ferenc 4, Gönczy András 6, Tokaji János 2, Borbély Mihály 1, Garay László 1, Kovács Mihály 2
Keresztúr Thököly 4
Liszka Baksa István 3, Bónis Ferenc 11 Erdőbénye Szepessy Pál 6, Baksa István 1
Tolcsva Bónis Ferenc 2, Baksa István 3, Serédy Benedek 1, Balkó Pál 1 Tállya Veres M. 8, Kátay Ferenc 1, Keczer Menyhért 1, Keczer Ambrus 1 Rátka Keczer Ambrus 1, Szegedi Ferenc egri püspök 1
Mád Szegedi Ferenc egri püspök 3, Gönczy András 1 Zombor Bónis Ferenc 2, Kátay Ferenc 2, Szepessy Pál 1 Szikszó Csáky Ferenc 4, Orlay Miklós 1
VámosújfaluSzepessy Pál 6, Baxa István 1 Horváti Somi Gáspár 1
Szántó Csótó István 1
Az egyik forrás szerint 1670-ben, az első elkobzási hullámban öt hegyaljai me-zőváros – Tokaj, Tarcal, Mád, Tállya, Újhely – szőlőhegyein összesen 89 darab szőlőt koboztak el.11 Ez a szám a vizsgált időszakban, 1673-ig jelentősen meg-emelkedett, sőt más források pontosítanak bennünket. Így közel helyesnek véljük azt az adatsort, amely szerint a Hegyalján, és az annak környékén fekvő „szőlős”
helyeken 135 birtokos (nem mind különböző!) 443 szőlőjét kobozták el. Az ok-kupált birtokoknál 3785,5 hordós termésnagyságot rögzítettek, értéküket pedig igen magasra 425 178 Ft-ra becsülték.12
A kamara saját kezelésébe vont (illetve 3 esetben provizoraik által uradalmak részére foglalt) szőlőallódium – Tarcal nélküli – kiterjedése Tokaj, Keresztúr,
10 MOL U. et C. 70/6 1676, MOL U. et C. 58/9 1676 (1680-as másolat). A szőlők változására lásd Illéssy 7–9.
11 Az első elkobzási hullámban az összeesküvés mellett legkitartóbban részt vevő személyek bir-tokai kerültek elkobzásra. Például: Kubinyi László, Veres Mátyás, Szuhay Mátyás, Szepessy Pál, Debreceni Ferenc, Bónis Ferenc. Vö. MOL U. et C. 145/6 1670.
12 MOL U. et C. 154/1.
Bénye, Tolcsva, Tállya, Mád, Zombor, Rátka, Szikszó, Liszka településeire ter-jedt ki. Tokajban a kamarai allódium 36 szőlőt foglalt magába, ezek termőképes-sége 339 hordó bor volt, a birtokok értéke pedig 113 860 Ft-ra lett becsülve. Ke-resztúrban csak Thököly Imre 4 szőlője alkotta a kamarai majorságot 69 hordós terméssel és 13 700 Ft-os értékkel. Mádon 5 szőlő 87 hordós termése 3800 Ft, Zomboron lefoglalt 5 szőlő 65 hordós termése 29 550 Ft-ot ért. A bényei 7 szőlő 173 hordós terméssel 36 060 Ft, a tolcsvai 9 lefoglalt szőlő 52,5 hordós termőké-pessége 6650 Ft értéket képviselt. Tállyán 11 szőlő 116 hordós termés 9690 Ft, Rátkán 2 szőlő 40 hordós termése 3000 Ft, Liszkán 14 szőlő 112 hordós termése 15 820 Ft értéket képviselt. A kamarai allódiumhoz tartozott még Horváti, Szán-tó, Szikszó birtoka is, ahol az összeírók nem rögzítették a termés nagyságát és a szőlő értékét sem. Ha összességében nézzük a Tarcal nélküli adatokat, akkor azt láthatjuk, hogy a Magyar Királyság Szepesi Kamarája a semmiből, a Rákócziak utáni legnagyobb birtokossá nőtte ki magát, 93 szőlővel 1053,5 hordós bevétellel és 236 130 Ft-ot érő tőkével a zsebükben.
A birtokosok személye, azok társadalmi rangja, szerepe, jogállása széles ala-pokon nyugodott. A főnemesség tagjaival kezdve (Nádasdy Ferenc, Serédy Be-nedek, Bocskai István, Csáky Ferenc), a vármegyei életben jelentős szerepet be-töltő személyeken át (Szepessy Pál, Szuhay Mátyás és Gáspár, Bónis Ferenc, Gyulaffy László), a városi polgár-nemesekig (Bodor Benedek, Veres Mátyás, Nagy András) sokféle társadalmi jogállású emberrel találkozhatunk. A kamarai perek lezárásának kivonataiból azt is megtudhatjuk, ki, miért ítéltek vagyonel-kobzásra, miért találták bűnösnek felségárulás „bűntettében”.13
A főnemesség képviselői közé tartozott Bocskai István Zemplén vármegyei főispán, aki a kamarai vád szerint a felkelés egyik értelmi szerzője volt, I. Rákó-czi Ferenc tanácsosa, az egyik legfőbb lázadó, aki „eretnek” vallású lett. „Bűn-lajstroma” igen terebélyes, a vádak között találhatjuk például, hogy a németeket idegeneknek nevezte, a lázadó katonák főfelügyelője, a Gömör vármegyei rendi gyűlésen a szabadság kivívására szólította fel a vármegyét, üdvözölte a Dunán-inneni vármegyék besztercebányai gyűlését. Részt vett a kassai gyűlésen, jelen volt a tállyai tanácskozáson, sürgette az insurrectio összehívását, jelen volt a szomotori mustrán, a terebesi gyűlésen Rákóczi hűségére szólított fel mindenkit, azt mondta, hogy inkább hallja a török „allát”, mint a német „berdót”, támogatta a török szövetséget, és a török fennhatóság elismerését. Az egyik legérdekesebb vádpont így szólt: „jónak látta volna, ha a jobbágyok képviselőit is meghívják a terebesi gyűlésre”. Ebben a kérdésben, tudniillik a jobbágytömegek bekapcsolá-sával a felkelésbe, úgy véljük, megelőzte korát. Mindamellett, hogy ez a kis mondat igen érdekes történelmi tény, ami azt mutatja a főnemesség haladóbb
13 Az összeesküvésben részt vettek „bűnlajstroma” a MOL NRA 518/1–23 források felhasználá-sával készült.
KAMARAI SZŐLŐELKOBZÁSOK, SZŐLŐBIRTOKOK 1670–1701 KÖZÖTT… 115 tegében megfordult a széles tömegbázis kialakításának a gondolata. Ez a gondo-lat, mint tudjuk 30 év múlva megvalósult, csak éppen nem felülről jövő kezde-ményezéssel, hanem a jobbágynépesség tettrekészségével. Bocskai főispánnak 3 hegyaljai szőlőjét foglalták le Szegi, Kisfalud és Mád határában. A birtokok 140 hordó bortermést adtak, értékük 21 200 Ft volt.
Serédy Benedek az összeesküvésben részt vevő főnemesség egyik érdekes alakja volt. Nyughatatlan természete, és főleg a németekkel való agresszivitása lényegében minden fontosabb katonai cselekménybe belesodorta. A Szabolcs vármegyében élő és főleg ott birtokló Serédy egy igen jelentős család kései sarja volt, aki a 17. század utolsó harmadában már csak a családi hagyományokból ér-zékelhette ősei egykori jelentőségét és nagyságát. Valószínűleg elérkezettnek lát-ta az időt hasonló nagy tettek véghezviteléhez. Emellé párosult személyisége, így nem csodálkozhatunk azon, hogy az ellene felhozott vádak jelentős része katonai cselekményhez köthetők. Az egyik vádpont szerint elfogadta a fejedelem rende-letét a felkelésre, és tokaji németeket „inzultált”. Ezen a tettén azonban alaposan túllépett, így részt vett Tokaj ostromában, és Stahremberg tokaji kapitány elfoga-tásában. Szintén részt vett a kor egyik legnagyobb, lesből történt, eltervezett és kimunkált támadásában, az ún. gombási mészárlásban, amelyben a porciószedés-ből és rablásból visszatérő szatmári német helyőrség katonáit mészárolták le, il-letve fullasztották a Szamos folyóba.14 Emellett támogatta a töröknek való behó-dolást is. Személyiségének alapvonásaira igen jó példát hoznak a különböző he-lyeken tett megnyilvánulásai. A terebesi mezőn tartott gyűlésen azt tanácsolta, hogy a császár seregeit támadják meg. Egy másik vallomás szerint egyszer azt mondta, hogy a lázadó harcosok a megölt németek vérét folyassák szét. Sáros megyében pedig azt terjesztette, hogy a császárnak nincs serege. Tetteiért egy 4 hordót termő tolcsvai szőlőjét foglalták le 1000 Ft értékben.
14 A Gombási erdőben sok német zsoldost mészároltak le, fosztottak ki, majd utána szétszéledtek az összetoborzott nemesek és katonák. Erről az eseményről Szirmay Antal Szatmár vármegye leírásában a következőképpen tudósított: „Szathmár erőségébe Német őrző sereg vólt, az kik az környül fekvő helységekre eleség bé takaritás véget ki csapván, a népet dúlták…Lónyay Anna már akkor Kemény János Erdélyi fejedelem Özvegye, aranyos-Meggyesi Várában az Várme-gyebéli urakat, és nemeseket összeve hiván ezen romlásnak meg előzéséről…tanátskoztak, és el végezték: hogy már ki kémlelve lévén az Szathmári várbéli őrző seregnek ő szándéka élelem bé hajtás végett…eggyik Nemes csapat a Gombás erdőnek köze táján az erdőben rejtezzen el, az másik csapat pedig az erdőnek Meggyes felől való széliben…Ezen két seregnek pedig elől járó-jáúl rendeltetett Mikolay Bólizsár, Szodoray Boldizsár, és Kende Gábor, kik hív végbenvivői valának a rendelésnek: mert az eleséggel meg rakodva visszá érkezvén a Németek, fejek is alig látszott marháik közzül…az Magyar seregek elől hátúl meg meg támadván azon a helyen, a hol az Ország út a Szamos vizéhez igen közel, s a partyán jár és Itatónak hivattatik...azon kívül a mi keveset fegyverekkel ki végezhettek, nagyobb részét a Szamosnak szorítván, oda fullasztották, és ollyan feles takarmányt, s Német testet, és kalapot vitt a Szamos a Szatmári malomra, hogy azt meg is állította forgásában.” Szirmay Antal: Szathmár vármegye fekvése, történetei, és polgári esmérete. I. rész. Buda, 1809. 169–170.
A főnemesség közé tartozott az akkor még kiskorú, és apja halála után nagy-birtokossá (tulajdonossá) előlépett, ám még mindig kiskorú és menekülésben lé-vő Thököly Imre. A kamara lényegében vele szemben semmilyen eljárást nem folytatott, hanem az apja után maradt birtokokat foglalta le, többek között 4 ke-resztúri szőlőt, 69 hordós terméssel és 13 700 Ft értékkel.
A középnemesség soraiban találjuk Kátay Ferenc Abaúj vármegyei nemest, aki a vérmesebb hangadók közé tartozott. Házánál, Encsen gyűlést szervezett tar-tottak Abaúj, Borsod és Gömör megyei elégedetlenek részvételével, és itt szóba került a töröknek való behódolás is. Kátaytól Zomboron és Bényén foglaltak le 3 szőlőt, aminek termése 46 hordó volt, értéke pedig 21 250 Ft.
Szepessy Pál borsodi alispán volt a mozgalom egyik fő szervezője. Ennek megfelelően „bűnlajstroma is igen hosszú. Ezek közül a legfontosabbak: részt vett a gömöri, és a kassai gyűléseken, a diósgyőri preasidiáriusokat Rákóczi hű-ségére csábította, részt vett Kátay Ferenc házánál, Encsen tartott megbeszélésen, katona kiállítás ügyében sürgette Borsod megyét a császár ellen, Törökországban és Erdélyben követségben járt, jelen volt Eperjesen a Zrínyi-féle megbeszélésen, emellett pedig a nádorné (Szécsy Anna Mária) egyik bizalmas embere volt.
Szepessynek Tokajban, Zomboron és Bényén 8 szőlőjét okkupálták, ezek termé-se 153 hordó, értéke 34 500 Ft volt.
Szepessynek Tokajban, Zomboron és Bényén 8 szőlőjét okkupálták, ezek termé-se 153 hordó, értéke 34 500 Ft volt.