Az Európában populárisnak, illetve szórakoztatónak mondott olvasmányok, valamint a „népkönyvek” hazai recepciója Ritoókné Szalay Ágnes 1980-ban megjelent tanulmánya óta1 visszatérő kérdés a magyar kutatásban. Tanulmá-nyom nem kívánja felmondani a témában azóta elhangzott megállapításokat,2 hanem egy konkrétan felmerült igény kapcsán arra keresi a választ, hogy a nyugat-európai piacon legkelendőbbnek számító olvasmányok milyen pályát futottak be a Magyar Királyság és Erdély területén, magyar nyelven. A dolgozat apropóját az adta, hogy 2019-ben Ursula Reutenberg erlangeni emerita profesz-szor asszony révén felkérést kaptam, hogy egy nemzetközi olvasmánytörténeti kutatócsoport munkáját segítsem a nyugat-európai viszonylatban megállapí-tott 12 „top seller” olvasmány hazai történetével kapcsolatban. Az adatszolgál-tatást elvégeztem, de 2020 elejére Reutenberg professzor visszavonta részvételét a kutatócsoportban, így az én közreműködésemre sem tartottak tovább igényt.
Ennek a füstbe ment nemzetközi publikációnak a helyében közlöm most ma-gyar nyelven azt, amit sikerült összegyűjtenem3 ezeknek a szórakoztató olvas-mányoknak az eltérő recepciójáról két régióban: a klasszikusan
Nyugat-Euró-* A szerző a Szegedi Tudományegyetem Klasszika-Filológia és Neolatin Tanszékének tudo-mányos munkatársa. A tanulmány és a tágabb téma kutatásához nyújtott eddigi és jövőbe-li segítségét az MTA-SZTE Antikvitás és Reneszánsz: Források és Recepció Kutatócsoport (TK2016-126) támogatásának köszönöm.
1 Ritoókne Szalay Ágnes, „Eleink szórakoztató olvasmányairól”, Irodalomtörténeti Közle-mények 84 (1980): 650–655.
2 Annál is inkább, mivel a jelen tanulmány írása idején jelent meg Szigeti Molnár Dávid ta-nulmánya a magyarországi korai „népkönyvek” problémájáról, amelyben a szerző utal a legfontosabb tendenciákra. Szigeti Molnár Dávid, „Népkönyv és reformáció”, Irodalom-történeti Közlemények 124 (2020): 23–42. A téma iránti nemzetközi érdeklődést jelzi egy jelentős tanulmánykötet is: Dieter Breuer und Gábor Tüskés, Hg., Rumen István Csörsz und Béla Hegedüs, Mitarb., Fortunatus, Melusine, Genovefa: Internationale Erzählstoffe in der deutschen und ungarischen Literatur der Frühen Neuzeit (Bern: Lang, 2010).
3 A kiindulópontot a MAMŰL elektronikus változatának (http://mamul.btk.mta.hu) szóra-koztató irodalom és ponyva szócikkei adták, a bibliográfiai adatok elsődleges forrása a jegy-zékbe még nem vett XVII–XIX. századi nyomtatványok esetében pedig az Országos Széché-nyi Könyvtár elektronikus katalógusa volt.
pának felfogott területeken, illetve a történeti Magyarországon. Mivel a nem-zetközi kutatócsoport a lengyel és a cseh területeket (Nyugat-)Európához so-rolta, részletes adatokat is szolgáltatva róluk, ezért a közép-kelet-európai régió hozzánk sok tekintetben hasonló e két országának adataival is igyekszem ösz-szevetni a magyar adatokat, de nem annyira a számarányok miatt, mint inkább az ízlésbeli hasonlóságok és különbségek vizsgálata érdekében. A magyar „top seller” fordítások esetében kivételesen nem utalom a lábjegyzetbe a kiadások bibliográfiai adatait, hanem a könnyebb áttekinthetőség kedvéért főszövegben közlöm a rendelkezésre álló adatokat.
A lista
A nemzetközi kutatócsoport a modern megnevezésük szerint a francia, olasz, spanyol, német, angol holland, dán, svéd és lengyel (nyelv)területek nyomdá-szattörténeti munkáit vették alapul a kutatásaikhoz, és az egyéb kategóriába so-rolták az olyan nyelveken megjelent elbeszélő szövegeket, mint a cseh, a magyar, a jiddis vagy az izlandi. Ezeknek a bibliográfiáknak az áttekintésével először egy 33 elemű listát hoztak létre, majd ebből a top 12-es listát egyszerű aritme-tikai alapon állították össze. Megszámolva a vonatkozó tételeket, azt keresték, hogy melyek voltak a legtöbbször kiadott és ezért vélhetően leginkább ismert elbeszélések az európai irodalomban 1800-ig. Ez az 1800-as dátumban kitűzött időhatár volt az egyik oka, hogy a nemzetközi kutatásba a magyar anyag végül nem került bele. A nyugat-európai kultúrákkal való összevethetőség kedvéért a magyar adatsort ugyanis eleve 1900-ig kellett vizsgálni, különben túl sok olvas-mány sorsának összehasonlítását egyáltalán nem lehetett volna elvégezni. A top 33-as listából4 Magyarországon ugyanis 18 történetnek5 nem készült fordítása nemhogy 1800-ig, de a XIX. század végéig sem, a szűkített top 12-es listából pedig összesen 4 olvasmánynak nem volt magyar fordítása. Először a szűkebb lista elemeivel foglalkozom, majd a jobb kultúrtörténeti összehasonlítás érdeké-ben beszélek a bővebb 33-as lista hazánkban is fellelhető elemeiről. Az „európai
4 Aesopus, Historia Alexandri Magni, Amadis de Gaule, Apollonius, Le quatre fils de Aymon, Bevis of Hampton, Faustus, Fierabras, Josephus Flavius: De bello iudaico, Florio e Biancifiore (Il filocolo), Fortunatus, Genoveva, Griseldis, Guido de Columna: Historia destructonis Troiae, Guiscardo e Ghismonda, Helena de Constantinopel, Helias, Huon de Bordeaux, Magellóna, Meluzina, Merlin, Octavianus, Olivier de Castille, Paris et Vienne, Pontus und Sidonia, Reynaert die vos, Richard sans peur, Robert le diable, Salamon és Markalf, Historia septem sapientium (Ponciánus), Eulenspiegel, Valentin und Orson, Vier Kaufleute.
5 Ezek a következők: Amadis de Gaule, Le quatre fils de Aymon, Bevis of Hampton, Fierabras, Florio e Biancifiore (Il filocolo), Helena de Constantinopel, Helias, Huon de Bordeaux, Merlin, Octavianus, Olivier de Castille, Paris et Vienne, Pontus und Sidonia, Reynaert die vos, Richard sans peur, Robert le diable, Valentin und Orson, Vier Kaufleute.
top 12” 1800-ig tehát a következő (a megjelenési számokat csak a nagyságrendek érzékeltetésére hozom, de nem aritmetikai pontossággal adom meg, a valós ki-adási számok ugyanis ennél is magasabbak lehettek):
Kiadások száma 1800-ig Nyugat-Európában
1. Aesopus 400+
2. Amadis de Gaule 312
3. Griseldis 231
4. Ponciánus 160
5. Quatre fils de Aymon 153
6. Valentin und Orson 152
7. Meluzina 137
8. Magellóna 124
9. Eulenspiegel 112
10. Fortunatus 107
11. Apollonius 94
12. Florio e Biancifiore 88
A fenti listából több cím már a régi magyarországi olvasmányok kutatóinak is ismerős lehet, de felük nem jelenik meg önállóan a magyar régiségben. Aesopus történetei, Griseldis históriája, Ponciánus, Magellóna, Fortunatus és Apollonius történetei már legkésőbb a XVIII. század végére önálló kiadványokban is nap-világot láttak hazánkban. Aymon négy fia és a sellő Meluzina, valamint Till Eulenspiegel történetei – igencsak megváltoztatott címmel – csak a XIX. szá-zadban találtak magyar fordítóra.6 Ehhez képest az Amadis de Gaule regény-folyamnak, Valentin és Orson szintén a lovagregények világához tartozó me-séjének, valamint Florio és Biancifiore történetének tudomásom szerint a mai napig nem készült magyar fordítása. A hosszú prózai fordítások hiányának fő oka hazánkban a közvélekedés szerint az olvasóközönség alacsony száma lehe-tett. Az egész közép-kelet-európai régióra vetítve emellett talán ízlésbeli eltéré-seket is feltételezhetünk a nyugatihoz képest, ha megvizsgáljuk, hogy ezeknek a történeteknek voltak-e 1800 előtti lengyel és cseh fordításai.
6 Holosovszky Imre, Amaz ország-szerte elhíresült, néhai nevezetes Suszter Liplinek élete, tettei, dévaj és tzégéres furcsaságai (Pest: Hartleben, 1808).
A top 12 olvasmány sorsa közép-európai kontextusban
Az alábbi táblázatot annak összefoglalására készítettem, hogy az európai 12 leg-népszerűbb olvasmány a magyar kultúra mellett hogyan jelent meg a lengyel és a cseh területeken 1800 előtt:7
Az európai top 12 megjelenése Közép-Kelet-Európában
lengyelül csehül magyarul
1. Aesopus van van van
2. Amadis de Gaule nincs nincs nincs
3. Griseldis van van van
4. Ponciánus van van van
5. Quatre fils de Aymon nincs nincs nincs
6. Valentin und Orson nincs nincs nincs
7. Meluzina van van nincs
8. Magellóna van van van
9. Eulenspiegel van van nincs
10. Fortunatus van van van
11. Apollonius van van van
12. Florio e Biancifiore nincs van nincs
A lovagregények világából származó, bonyolult cselekményű történetek fordí-tásai, úgy látszik, egyformán hiányoznak a magyar, a lengyel és a cseh kultúrá-ból is: egyikükben sincs nyoma az Amadis de Gaule, Valentin és Orson, illetve Aymon négy fia történeteinek. A magyar kultúrától eltérően viszont a lengye-leknél és a cseheknél már a XVI. században készült Meluzina-8 és Eulenspeigel-9
7 A Griseldis cseh változataira: Mikuláš Pažítka, „La fortuna del Boccaccio in Cecoslovacchia”, in Il Boccaccio nelle culture e letterature nazionali,a cura di Francesco Mazzoni, 415–423 (Fi-renze: Olschki 1978); Jiří Pelán, „La fortuna di Francesco Petrarca in Boemia”, Listy filologické – Folia philologica 118, n. 3–4 (1995), 246–259. – A Meluzina cseh előfordulásairól: Jaroslav Kolár, Česká zábavná próza 16. století a tzv. knížky lidového čtení (Praha: Československá Akademie Věd 1960), 72–76. – A Magellóna lengyel adatai: Krystyna Wierzbicka-Trgowa,
„Chivalric Narratives in Polish Literature before the Translation of Gerusalemme Liberata:
The Melusine, Maguelone and Emperor Otto Stories”, in L’epica cavalleresca dell’età moderna:
Atti del convegno di Roma, 20–21 settembre 2018, a cura di Marta Wojtkowska-Maksymik, 165–174 (Roma: Accademia Polacca delle Scienze Biblioteca e Centro Studi a Roma 2019). – A Florio… cseh kiadástörténetéről: Hankó B. Ludmilla és Heé Veronika, A cseh irodalom története a kezdetektől napjainkig (Budapest: Magyarországi Eszperantó Szövetség, 2003), 93.
8 A lengyel 1565–87 között készült, ma már példányból ismeretlen. A cseh fordítás dátumáról nincs pontosabb adat.
9 A lengyel első redakciója Krakkóban Hieronymus Wietor nyomdájában készült 1530–1540 között, a második redakció szintén Krakkóban Szarffenbergnél 1547 előtt, de ma már pél-dányból mindkettő ismeretlen. A cseh dátumáról nincs pontosabb adat.
fordítás is. Kivételes dolognak tűnik, hogy a cseheknél a Florio és Biancifiore fordítása már 1519-ben napvilágot látott.10
Az egyes népek korabeli ízlését a töredékesen fennmaradt adatokból per-sze nem lehet pontosan megítélni, de tendenciákat megállapíthatunk.11 A fenti táblázatból kiolvasható, hogy az európai top 12 tekintetében a lengyeleknél és a cseheknél valamivel több (8, illetve 9) történet kapott fordítást 1800-ig, mint nálunk (6). Ez a tendencia akkor is igaz, ha az Európa-szerte népszerű olvasmá-nyok egy szűkebb csoportjára, a Giovanni Boccaccio Dekameronjára visszave-zethető lengyel, cseh és magyar fordítások számát vizsgáljuk. 2015-ben Varsó-ban megvédett, azóta könyvvé alakított doktori disszertációmVarsó-ban foglalkoztam a kérdéssel, s a nemzetközi szakirodalom alapján összeszámoltam az egyes nyel-vekre lefordított Boccaccio-novellákat.12 A cseheknél nem kevesebb, mint 16 no-vellafordítás maradt fenn, a lengyeleknél 9 novellának van nyoma, hazánkban pedig összesen 4 fordításnak, beleértve a csak utalásokból ismert Cimone törté-netét is. Amíg a magyar fordítások kizárólag a novellák latin verzió in alapulnak, addig a cseh fordítók német fordításokra, a lengyelek pedig olasz eredetikre is támaszkodtak munkájuk során.
A régió jelenségeit vizsgálva azt is érdemes hozzátenni, hogy a neolatin novel-la fejlődése szempontjából a novel-latinra fordított Boccaccio-novellákkal azonos je-lentőségű elbeszélés, a Historia de duobus amantibus Eneas Silvius Piccolomini tollából csak a lengyeleknél és nálunk kapott önálló fordítást már a XVI. szá-zadban. A csehek valószínűleg szándékosan ignorálták a humanista szerzőt, aki a Historia Bohemiae című munkájában összeírtakkal nemzeti büszkeségükbe gázolt, és egészen a XX. századig nem is jelent meg Piccolomini szerelmi törté-nete cseh nyelven. Mint azt már másutt leírtam,13 nyelvi-poétikai szempontból nemcsak a régióban, de talán Európa egészére nézve is a magyar Piccolomini-fordítás fejtette ki a legnagyobb hatást a saját kultúrájában, jó tollú fordítójának köszönhetően. Ehhez képest a lengyel fordítás kevés figyelmet kapott hazájában, mert a fordító nehezen küzdött meg forrásszövegével,14 és még leginkább érté-kelhető sorait is Jan Kochanowski költészetéből kölcsönözte.
10 Floria z Hispanij, a geho milee panie Bianczeforze (Praga: Jan Šmerhovský, 1519).
11 Friss könyvében Andrzej Staniszewski a nyomdászati központ Krakkó lakóinak XVI. szá-zadi olvasási szokásait elemezte hagyatéki listák alapján, kifejezetten a „históriák” címen futó nyomtatványokra koncentrálva. Andrzej Tadeusz Staniszewski, Historyje krakowskie.
Funkcjonowanie narracyjnich tekstów popularnych we wczesnonowożytnej aglomeracji kra-kow skiej (Kraków: Wydawnictwo Uniwersytetu Jagiellońskiego, 2020).
12 Ágnes Máté, Griselda, Ghismonda, Lucretia: La fortuna di tre storie d’amore umanistiche nel Cinquecento ungherese (Roma: Aracne Editrice, 2021), 127–137, 365–368.
13 Máté Ágnes, Egy kora újkori sikerkönyv története: 15–16. századi szövegvariánsok és for-dítások Eneas Silvius Piccolomini Historia de duobus amantibus című szerelmes regényéből (Budapest: reciti, 2018), 140.
14 Uo., 84–86.
Ha az előbbi táblázatból kiemeljük most már csak a magyar fordítások szám-szerű megjelenési adatait, és évszázadokra bontjuk azokat, akkor a következőt találjuk:
Az európai top 12 fordítások kiadásai Magyarországon XVI.
század XVII.
század XVIII.
század XIX.
század Összesen
1. Aesopus 3 2 2 1 8
2. Amadis de Gaule – – – – 0
3. Griseldis 2 2 – 2 6
4. Ponciánus 2 4 1 4 11
5. Quatre fils de Aymon – – – 1 1
6. Valentin und Orson – – – – 0
7. Meluzina – – – 1 1
8. Magellóna – 1 – 3 4
9. Eulenspiegel – – – 1 1
10. Fortunatus 1 3 2 2 8
11. Apollonius 2 1 6 2 11
12. Florio e Biancifiore – – – – 0
Az európai top 12 magyarországi jelenléte alapján kisebb csoportokra bont-ható. Először is, találunk három olyan elbeszélést, amelyeknek a XIX. század végéig sem készült fordításuk: Amadis de Gaule, Valentin és Orson, valamint Florio és Biancifiore történeteit. Másodszor, van három olyan elbeszélés, ame-lyeket csak a XIX. században fordítanak először magyarra: az Eulenspiegel,15 a Meluzina16 és Aymon négy fia17 történetét. Fontos azonban, hogy a Meluzina egyetlen magyar kiadása mellett a XIX. század második felében német nyelven háromszor18 is kiadják a történetet ugyanazok a Bucsánszky, illetve Rózsa nevű
15 Holosovszky, Amaz ország-szerte elhíresült […]; György Lajos, „Eulenspiegel magyar nyomai”, Erdélyi Múzeum 37 (1932), 355–390.
16 Kadarkuthy Marcell, A szép Meluzina vagy az óriások családja (Budapest: kb. 1876–1885).
17 A négy Heymon testvér története (Pest: Bucsánszky Alajos, 1873).
18 1) Geschichte von der edlen und schönen Melusina, welche ein Meerwunder und des Königs Helmas Tochter war (Pest: Druck und Verlag von Aloys Bucsánszky, 1870); 2) Geschichte von der edlen und schönen Melusina, welche ein Meerwunder und des Königs Helmas Tochter war (Budapest: Rózsa, 1892); 3) Geschichte von der edlen und schönen Melusina, welche ein Meerwunder und des Königs Helmas Tochter war (Budapest: Druck und Verlag von Koloman Rózsa und Frau, 1900).
nyomdászok, akik ebben az időszakban mindenféle prózai elbeszéléssel látják el a piacot, köztük a Hófehérke19 és a Csipkerózsika20 meséivel, vagy a külföldön a reformáció kezdete óta népszerű legendás történetekkel.21 A harmadik csoport-ban Ponciánus, Apollonius és Fortunatus történetei kapnak helyet, amelyeknek a kéziratai, kiadási számai és eloszlásuk a történetek folyamatos jelenlétére en-gednek következtetni. A többi történet sorsát érdemes külön-külön is szemügy-re venni.
Ponciánus22 Kézirat:
Drág, 1784.23 Nyomtatványok:
1. Ponciánus históriája, Kolozsvár, Heltai, 1571–1574. RMK I 87a = RMNY 2. 314.Ponciánus históriája, Bécs, 1573. RMK I 92 = RMNY 322.
3. Ponciánus császár historiája, Lőcse, Brewer, 1633. RMK I 630 = RMNY 1571.
4. Ponciánus csaszar históriája, Lőcse, Brewer, 1653. RMK I 872 = RMNY 2472.
5. Ponciánus császár históriája, Lőcse, Brewer, 1676?, RMK I 1203.
6. Ponciánus császár históriája, Lőcse, 1679. RMK I 1238.
19 Hófehérke története (Budapest: Rózsa Kálmán és neje, 1898), OSZK Pny 1440. A meseszüzséről újabban: Domokos Mariann, „A Hóleány története: Egy Grimm-mese megjelenése a magyar nyelvű nyomtatott írásbeliségben és a folklórban”, in Doromb: Közköltészeti tanulmányok 7, szerk. Csörsz Rumen István, 241–274 (Budapest: Reciti, 2019).
20 A száz éven át alvó szép királykisasszony, vagy: A hét tündér ajándéka (Budapest: Bucsánszky Alajos, 1875). OSZK Pny 1069.
21 Melechsala a szép szaraczén-leány vagy: A tántoríthatatlan szerelem (Pest: Bucsánszky Alajos, 1873). OSZK Pny 436. A történet európai hagyományáról és egy XVII. századi magyarországi nászénekben való feltűnéséről: Máté Ágnes, „Bigámia nászajándékba: Samuel Spillenberger nászéneke Máriássy János és Palugyay Zsófia esküvőjére (1635)”, Antikvitás és Reneszánsz 4 (2019): 131–150.
22 Recepciótörténetére lásd: Gábor Csilla, „A történet kerete, a keret története: változatok Ponciánusra”, in Erdély reneszánsza I.: A 2008. október 8–11. között tartott konferencia elő-adásai, szerk. Gábor Csilla, Luffy Katalin és Sipos Gábor, 147–160 (Kolozsvár: k. n., 2009);
Gábor Csilla, „A hét bölcs mester mint épületes olvasmány – Ponciánus császár középkori történetei”, in Gábor Csilla, Laus et polemia: Magasztalás és vetekedés közép és kora újkori szövegtípusokban, 307–332 (Debrecen–Kolozsvár: Debreceni Egyetemi Kiadó–Bolyai Társa-ság–Egyetemi Műhely Kiadó, 2015).
23 Egyed Emese, „»Isten veled« – Kéziratos Ponciánus 1784, Drág”, in Emlékezet és devóció a régi magyar irodalomban: A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalom-tudományi Tanszéke által szervezett nemzetközi konferencia előadásai, szerk. Balázs Mi-hály és Gábor Csilla, 539–554 (Kolozsvár: Egyetemi Műhely Kiadó Bolyai Társaság, 2007).
7. Ponciánus császár históriája, Pozsony–Komárom, XVIII. század második fele.
8. A hét bölcs mester, Bucsánszky Alajos, Pest, 1871.
9. Ponciánus históriája, h. é. n., 1880 k.
10. Döme Pál, A hét bölcs mester története, Budapest, 1898.
11. Ponciánus históriája, kiad. Heinrich Gusztáv, Budapest, 1898 (Régi Magyar Könyvtár 5).
Apollonius Kéziratok:
1. Stoll24 nr. 4 2. Stoll nr. 26.
3. Stoll nr. 37.
4. Stoll nr. 70.
5. Stoll nr. 203.
Nyomtatványok:
1. Szép chronica, miképpen az Apollonius nevü királyfi egy mesénec meg feytéseért [!] el budosván […], Kolozsvár, Heltai, 1591. RMNY 661.
2. [Apollonius királyfi históriája], Sicz [?], Manlius, 1592. RMNY 699.
3. Krónika Apollonius királyfiról, [Bártfa], [k. n.], [XVII. század].
4. Igen szép kronika Apollonius nevű király-firól, h. n., Esler Márton, 1711 után.
5. Szép jeles historia egy Apollonius nevü király fiúról, Miképpen egy Mesének meg-fejtésse miatt el-bújdosván, özv. Nottensteinné Veronika, Buda, 1750.
6. Igen szép chronica Apollonius nevű király-fi miképpen egy mesének meg-fejtéséért elbujdosván, az tengeren mindeneket elvesztvén: halász ruhában Altristátas király udvarában juta, h. n., Esler Márton, 1751.
7. Tirusi Apollonius’ bujdosásának történetei, h. é. n., 1760?
8. Igen szép chronica Apollonius nevü királyfiról miképpen egy mesének meg-fejtéséért el-bujdosván a tengeren mindeneket el-vesztvén, halász ruhába Altistrates király udvarába juta, h. n., Esler Márton, 1762.
9. Igen szép chronica Apollonius nevü király-fi, Miképpen egy Mesének meg-fejtéséért el-bújdosván […] Altistrates Király’ Udvarában juta…, h. n., Esler Márton, 1790 k.
10. Igen szép krónika Apollonius nevű királyfiról […], h. é. n., 1801–1850.
11. Jeles historia egy Apollónius nevű királyfiról [… Most ujabban kinyomatott és rendes rythmusokkal megékesített, Szarvas, Réthy Lipót, 1854.
24 A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája (1542–1840), 2., bővített kiadás, összeáll. Stoll Béla, (Budapest: Balassi Kiadó, 2002). A továbbiakban: Stoll.
Fortunatus25
A Fortunatus jelenléte a kultúránkban annyiban különbözik az előző kettőjétől, hogy a régi magyar kiadások sem szervesen kapcsolódnak egymáshoz. A ko-lozsváritól független az 1651-ben megkezdődő lőcsei kiadások sora, és mindket-tőtől elkülönülnek a XIX. századi nyomtatványok. Egyelőre csak szakirodalmi adattal alátámasztható egy 1658-ra, illetve egy 1778-ra datált lőcsei kiadás léte.
Nyomtatványok:
1. Az Fortunatusról valo szép historia, énec szerént szervezve, Kolozsvár, Heltai Gáspárné, 1577–1583. RMK I 343 = RMNY 461.
2. Az Fortunatusrol iratott igen szep nyajas beszédü könyvetske […], Lőcse, Brewer, 1651. RMK I 848 = RMNY 2375.
3. Igen szép nyájas historia az Fortunatusrol, miképpen az ö erszényéhez, és kévánt kedves süvegetskéjéhöz jutván, és több történt sok dolgairól. Melly most németböl magyarra fordittatott az szép ujságokban gyönyörködöknek kedvekért. Lőcse, Brewer, 1689. RMK I 1375.
4. Lőcse, 1658. Pogány Péter26 adata, példányát nem ismerem.
5. Igen szép nyájás historia az Fortunatusrol, mikepen az ö erszényéhez, és kivánt kedves süvegetskéjéhez jutván, és több történt sok dolgáiról. Melly most németből magyarra fordítattott az szép ujságokban gyönyörködöknek kedve-kért, Bécs, Endter Marton, 1703.
6. Fortunatusról igen szép nyájas história, miképen az ő erszényéhez és kivánt kedves süvegecskéjéhez jutván sat, melly régenten németből magyarra fordít-tatott és az ujságokban gyönyörködőknek kedvökért elsőben Lőcsén 1689-ik esztendőkb. most pedig a régiségből elővétetvén ugyanazoknak kedvökért, Pest, Royer, 1778. Pogány Péter27 adata, példányát nem ismerem.
7. Fortunát fiainak története, és hogy mi lett végre a tündértáskából és tündér-kalapból, Pest, Bucsánszky Alajos, 1870.
8. Fortunát fiainak története, és hogy mi lett végre a tündértáskából és tündér-kalapból, Budapest, Rózsa Kálmán és neje, 1898.
25 A történet európai és magyar variánsköréről részletesen: Tüskés Gábor, „A magyar Fortu-natus-változatok”, Irodalomtörténeti Közlemények 112 (2008): 129–166.
26 Pogány Péter, A magyar ponyva tüköre (Budapest: Magyar Helikon, 1978), 41.
27 Uo.
Magellóna
A szép Magellóna kiadásainak története sem egységes folyamat, hiszen címük alapján a XIX. századi három kiadás teljesen független az egyetlen ismert XVII.
századi kiadástól.
Nyomtatványok:
1. Tesseni Vencel, Kedves és nyájas história az szép Magelónáról, Lőcse, 1676.
2. A szép Magelona és az ezüst kulcsos Péter vitéz története, Pest, Bucsánszky Alajos, 1870.
3. A szép Magelona és az ezüst-kulcsos Péter vitéz története, Budapest, Rózsa Kálmán és neje, 1891.
4. A szép Magelona és az ezüst-kulcsos Péter vitéz története, Budapest, Rózsa Kálmán és neje, 1897.
Griseldis
Griseldis történetének kiadásait hasonló megszakítottság jellemzi. A XVI–XVII.
századi kiadások szerves kapcsolatban állnak egymással, de azután a történet
századi kiadások szerves kapcsolatban állnak egymással, de azután a történet