(1849. májuS 16. – 1931. júnIuS 27.)
1gazdasági, néprajzi, nyelvészeti szakíró, szerkesztő, emlékíró. csík gazdasági, társadalmi és közművelődési életének kiváló ismerője, a közösségi gondokat vállaló tevékeny ember volt. tevékenysége sokfelé ágazik, volt tanár, gazdálkodó, felső-népiskolai igazgató, gazda-sági szakíró, lapalapító és szerkesztő, számos lap munkatársa, a gazdag hagyományokra visszatekintő erdélyi emlékirat-irodalom képviselője.
csíksomlyón született, iskoláit csíkszentkirályon kezdte, a csíksomlyói és székelyud-varhelyi gimnáziumban folytatta, s a kolozsvári jogakadémián végezte.
a csíkszeredai mezőgazdasági Felső népiskola tanára (1873–1904). megalapította az első csíki újságot Székelyföld címmel (1882–1884), s a Csíki Lapok munkatársa volt több mint négy évtizeden át (1888–1931). 1884-től a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzet című he-tilap társszerkesztője és a csíki részek állandó tudósítója is volt. mint a tusnádfürdői Szé-kely kongresszus előadója a SzéSzé-kelyföld mezőgazdaságának szövetkezeti alapon történő megszervezését és a táj iparosítását sürgette, ellenezve a leszegényedett tömegek át- vagy kitelepítését (1902). az oltvölgyi víztársulat és a csíki múzeum egyesület alapítója; kí-sérletező mintagazda. 1887-től huszonkilenc évig szerkesztette a csíkmegyei gazdasági
1 nagy Benedek: tivai nagy Imre életműve. In: Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múlt-jából III. kötet, 2011, 107–122; Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. erdélyi múzeum-egyesület, kolozsvár, kriterion könyvkiadó, Bukarest–kolozsvár, 2002, 37.
190
egyesület közlönyét, a Csíki Gazda című mezőgazdasági értesítőt. Szerkesztői munkája mellett jelentős szerepet vállalt a közéletben, 1873–1904 között a csíki magánjavak anyagi eszközeivel létrehozott csíkszeredai mezőgazdasági Felső népiskola igazgatója és tanára, majd a csíkmegyei gazdasági egyesület titkára. közéleti munkássága igen gazdag: kirá-lyi tanácsos, felső-népiskolai igazgató, vármegyei volt közgazdasági előadó, a csíkszeredai kaszinó, a csíkmegyei gazdasági egylet, a csíki magánjavak Igazgatótanácsának elnöke, csíkvármegye törvényhatósági és közigazgatási Bizottságának évtizedeken át tagja, szá-mos lapnak és közgazdasági folyóiratnak alapítója, szerkesztője, munkatársa.
a budapesti Magyar Nyelvőrben az 1870-es évek végétől megjelent közleményeiben fel-dolgozta a csíki nyelvjárás szótárát, a Figyelőben pedig „népköltési közleményeket” (1877.
II. 154–157.) jelentetett meg. a neve elé tett t betű (tivai) csíkszentkirály tiva-tízesének nevéből származik.
megjelent munkáiról: csík vármegye közgazdasági állapotáról és a székely kivándor-lásról (1891), kötetet állított össze Népszerű gazdasági előadások címmel (1898); megírta a megye gazdaságtörténeti monográfiáját (1902). az első világháborút követő államfor-dulat után is helyén maradt; emlékeit felidézve megírta csíkszereda várossá alakulásának történetét, visszanyúlva a 19. század 50–60-as évekig. Bár bírálja a korabeli viszonyokat és állapotokat, a kötet derűs, eleven humora enyhít a kritikai szemléletén. ebből a kötetből kö-zölt 1969. október–novemberi számaiban a Hargita napilap folytatásos válogatást. ugyan-csak halála után adták ki a csíki művelődési élet e neves megszervezőjének posztumusz cikkgyűjteményét, a Csíki Pantheont, melynek több mint 250 portréja a közügyekért önzet-lenül tevékeny kortársaknak állít emléket, keresztmetszetét adva a századvég és a századelő csíki társadalmának. a kézirat először folytatásokban jelent meg a Csíki Lapok 1929–1931 közötti számaiban, de csak 1943-ban könyv formájában.
1868-tól már a kolozsvári jogakadémiai tanulmányától kezdődően tevékenyen részt vett a művelődési életben, gyűjtései mellett elbeszéléseket, humoros karcolatokat közölt, gyak-ran álnéven, a Magyar Néplap, a Hazánk és Külföld, a Pesti Hírlap, a Magyar Polgár, a Hon, az Erdély, a Pesti Napló és más korabeli kiadványok hasábjain.
1918 után megjelent munkái: Cirkálások. Szeredai emlékeimből 1885–1925 (csíkszereda, 1928); Csíki Pantheon. emlékezés régi csíkiakról (nagy andrás utószavával. csíkszereda, 1943); Emlékezés régi csíkiakról (csíkszereda, 1996).
az 1875-ben megalakult csíkszeredai műkedvelő társulatnak titkára, később elnöke volt. a társulatnak fontos szerepe volt a helyi műkedvelő színjátszás fejlődésében. nem könnyű összegezni sokfelé ágazó, de mindig tevékeny és eredményes életét. Író és vérbeli mezőgazda, fúró-faragó ember, aki mezőgazdasági gépeket vásárolt, öntözőberendezést és vízvezetéket létesített, lecsapolásokat végzett, sajtgyár alapításával is kísérletezett.
1889-től, három évtizedig, a vármegye közgazdasági előadója volt. a mezőgazdasá-gi Felső népiskola igazgatójaként és saját csíkszentkirályi birtokán egyaránt kísérletező mintagazda, vérbeli mezőgazdász volt. Számos gazdasági újítás, kezdeményezés elindítója, támogatója. a csíkszeredai kaszinó és a csíki múzeum egylet alapítója és elnöke, a csíki magánjavak Igazgatótanácsának elnöke, az alcsík ármentesítését célzó oltvölgyi víztársu-lat létrehozója, a csíki takarékpénztár alapítója, rendőrkapitány (1889-ben csak öt hóna-pig, majd önként lemondott).
négy évtizedes fáradhatatlan munkásságáért 1913-ban Budapesten kapta meg a királyi tanácsosi címet.
Sokirányú érdeklődését tükrözik cikkei, tanulmányai, kötetei. gazdaságtörténeti ta-nulmányok és monográfiák, történeti tárgyú írások, nyelvjárási tata-nulmányok, humoros történetek, életképek, emlékiratok szerzője. a Szarvas gábor által szerkesztett Magyar Nyelv őr című folyóirat évfolyamaiban nyelvjárástani, nyelvészeti közleményei is megjelen-tek, amelyekben a csíki nyelvjárás szókincsével foglalkozott. 1884-ben Budapesten jelent meg az Irálytan alapvonalai címmel kétkötetes tankönyve.
a Cirkálások. Szeredai emlékeimből (csíkszereda, 1925) és Csíki Pantheon (csíkszereda, 1943) címet viselő emlékiratai időskori szemlélődéseiből születtek, ezek az írások a kora-beli csíkszereda hangulatát tükrözik, ugyanakkor a helytörténet és a művelődéstörténet számára is hasznos adatokat tartalmaznak.
1931-ben halt meg, gyors lefolyású betegségben. csíkszentkirályon nyugszik.
közgazdasági tárgyú munkái: Csíkvármegye közgazdasági állapotai és a székely kiván-dorlás (Sepsiszentgyörgy, jókai nyomda 1891); Székely kivánkiván-dorlás (különlenyomat az 1895.
évi III. országos gazda kongresszus kiadványaiból, Budapest, „Pátria” Irodalmi vállalat könyvkiadója, 1895, 17 oldal); Népszerű gazdasági előadások. Ismeretek az állattenyésztés, takarmánytermelés, trágyakezelés, tejgazdaság, sertéshizlalás, méhészet és gyümölcsészet köréből (csíkszereda, csíki gazdasági egyesület, 1898); Csíkmegye közgazdasági leírása (Budapest, Pesti könyvnyomda rt., 1911, 190); A gazdasági alsóbb fokú közoktatás (kü-lönlenyomat a csíki gazda 1902. évi decemberi füzeteiből. csíkszereda, Szvoboda testvé-rek nyomdája, 1902); Csíkvármegye közgazdasági állapotairól. II. kötet. (1911). *Az irálytan alapvonalai (Budapest, 1884); Közgazdasági írások (csíkszereda: Hargita kiadóhivatal, 2007); A székely kisgazda. In: A megindult falu. tallózás a régi erdélyi faluirodalomban, 1849–1914 (kriterion könyvkiadó, Bukarest, 1970, téka-sorozat, szerk. egyed ákos, 110–
117); Gazdasági értesítő, majd Csiki Gazda. a csíkmegyei gazdasági egyesület közlönye.
az egyesület igazgatósága megbízásából szerkeszti: t. nagy Imre egyesületi titkár, 1887–
1914 közötti évfolyamok; – Cirkálások szeredai emlékeimből (nyomtatta: Szvoboda mik-lós, miercurea ciuc, 1925, 41–50. és In: Emlékezés régi csíkiakról, Pallas–akadémia könyv-kiadó, csíkszereda, 1996, 54–70.)