gidófalvy István

(1859. január 25. – 1921. január 10.)

gidófalvy István az egyik legtermékenyebb magyar szövetkezeti tanulmányíró és szervező volt, nevéhez több száz erdélyi magyar szövetkezet megalakulása köthető. aktív szövetke-zetszervezői tevékenységét királyi közjegyzői munkássága idejében fejtette ki maros-tor-da és kolozs vármegyében. Fő partnerei voltak a Pest megyei Hitelszövetkezet vezetői: gróf károlyi Sándor, Hajós józsef, györgy endre, erdélyben pedig gróf Bethlen István és Szász domokos református püspök. kortársa volt még Ürmösi józsef unitárius, karl Wolff szász, illetve vasile osvadă román szövetkezeti szervezőknek. gidófalvy választmányi tagja volt az erdélyi magyar közművelődési egyesületnek (emke), 1897-től 200 koronás alapító tag-ja az erdélyi gazdasági egyletnek (ege), alakulásától (1876) a művelődési és közgazda-sági egylet központi pénztárnoka, valamint az erdélyi kárpát egyesületnek (eke) meg-alakulásától kezdődően tagja, később választmányi tagja. Szintén tagja 1897-től az erdélyi múzeum egyletnek (eme), igazgatósági tagja az országos központi Hitelszövetkezetnek.

részt vett 1886-ban az emke közgazdasági szakosztályának szövetkezeti alapszabály-ter-jesztési propagandájában, valamint a  Pest megyei Hitelszövetkezet 1891-es erdélyi kör-útjának szervezésében és az 1895-ös marosvásárhelyi országos szövetkezeti kongresszus szervezésében. 1897-ben az ege égisze alatt regionális szövetkezeti kirendeltséget próbált 1 Hunyadi attila: gidófalvy István. In: Somai (szerk.): Szövetkezetek Erdélyben és Európában.

rmkt, 2007.

74

alapítani kolozsvár székhellyel. aktívan részt vett a tusnádi Székely kongresszuson 1902-ben. gidófalvy érdeme, hogy a fennálló intézményes kereteket bővítve próbálta a szociális és gazdasági jólétet meghonosítani. Ilyen intézmény volt az egyház (a görgényi reformá-tus egyházmegye, valamint Szász domokos erdélyi reformáreformá-tus püspök támogatását nyerte el a szövetkezetek támogatására 1894-ben, később pedig, 1908–1921 között, a református egyház főgondnokaként a kolozsvári-hóstáti földészek szövetkezését támogatta), a közigaz-gatás (közjegyzői praxisa idején szervezte a szövetkezeteket, kiszállásokat, alakuló közgyű-léseket), valamint a kulturális és gazdasági érdekvédelmi szervezetek működése (emke, ege stb.).

a századforduló személyiségeihez hasonlóan, a fenti közéleti tagságokon és tevékeny-ségen kívül gidófalvy István a szabadkőműves páholynak is tagja volt. Politikailag a Sza-badelvű Párthoz tartozott. a kolozsvári törvényhatóság tagjaként városfejlesztési és szo-ciálpolitikai tervezeteket fogalmazott és adott ki. a  Protestáns teológia  gondnokaként (1903–1908), valamint kolozsvári királyi közjegyzőként a kolozsvári Ferencz józsef tudo-mányegyetem keretében alakult iskolaszövetkezetének alapszabály-tervezetét is kidolgoz-ta és kiadta.

munkássága során felfigyelt az erdélyi románok és szászok vívmányaira, a kölcsönösen alkalmazható nemzetiségi szövetkezeti modellekre. véleményt nyilvánított a kivándorlás, iparosítás és telepítés kérdésében is. nagy zoltán egyetemi tanár, szövetkezeti szakember szerint gidófalvy közel 400 szövetkezet alakításában vett részt személyesen, írásai, beszé-dei révén pedig nagy hatást gyakorolt az erdélyi magyar közéletre és közgazdasági gondol-kodásra. korának szövetkezeti szervező típusát szemléletesen rajzolta meg később az író Bánffy miklós trilógiájában, abády Bálint karakterében.

gidófalvy István fontosabb írásai: tegyünk a népért. Szövetkezés, III. évf. 1892. 1. sz.

10–12. miért volt szükséges, hogy az erdélyi részekben az „erdélyi gazdasági egylet” a szö-vetkezeti mozgalom vezetését kezébe vegye? Hogyan alapítsunk hitelszövetkezetet? Erdélyi Gazda, XXIX. évf. 1897. 2. sz. kny. A székely akció és a hitelszövetkezetek. Budapest, 1902.

a középiskola gazdasági és szociális feladata. Magyar Gazdák Szemléje, 1904. 286–293.

Hogyan lettem én szocziálistává? Budapest, 1906. A községi takarékpénztárak mint városa-ink fejlődésének tényezői. Budapest, 1909. Gondolatok a szövetkezeti eszme köréből. kolozs-vár, é. n. (1912?) A magyar pap és tanító szociális kötelességei (társszerző: Schulz józsefné.

kolozsvár, 1912). Kolozsvár és társadalmának szocziális kötelességeiről (kolozsvár, 1913.) dr. gidófalvy Istvánról szóló írások: Fekete györgy: dr. gidófalvy István. In: Szövetkezés.

1938. 524–525. kelemen lajos: Dr. Gidófalvy István (Szerk. Sas Péter. kolozsvár, 2002.)¹

1 uo. 418–419.

gyárfás Elemér

(1884. auguSztuS 27. – 1945. októBer 4.)

gyárfás elemér a küküllő megyei Borzáson született ősi székely családból. a nagyszebeni főgimnázium nyújtott kitűnő képzést és alapműveltséget számára. a kolozsvári egyetemen hallgatott jogi, közgazdasági és államtudományi stúdiumokat, majd a budapesti egyetemen s a párizsi Sorbonnon szerzett jogi diplomát. Hazatérte után, 1909-től ügyvédként műkö-dött, s bekapcsolódott kis-küküllő vármegye közéletébe.

1917–1918-ban vállalta kis-küküllő vármegye főispáni méltóságát. a világháborút kö-vető erdélyi magyar tragikus sors sem tántorította el a nemzetmentés szándékától, hogy nemzeti alapon nézze népe sorsát és kész legyen támogatni a nemzetiségekkel való politi-kai megegyezés létrehozását, hogy az állam életét egybetartó nemzetiségi intézményeket megmentsék. életének központi mozgatórugója, a két világháború közötti egész időszakon át, az erdélyi magyarság társadalmi-gazdasági érdekeinek védelme volt a romániai politikai gyakorlat nyújtotta szűk keretek között is.

1918-ban a helyi magyar nemzeti tanács elnöke volt, 1921-ben a romániai magyar poli-tikai szerveződés kezdeteit jelentő magyar Szövetség elnöke ugyanitt, 1921 után az orszá-gos magyar Párt elnöki tanácsának tagja, a közgazdasági Szakosztály elnöke, majd 1926-tól két ízben történt megválasztásával csík megye szenátora a román Parlamentben, ennek 1 csucsuja István: gyárfás elemér korának gazdaságáról. In: Somai (szerk.): Az erdélyi magyar

gazdasági gondolkodás múltjából. II. kötet. 125–162.

78

1938-ban történt feloszlatásáig. ott volt az erdélyi Irodalmi társaság alapítói között, tag-ja volt a kemény zsigmond társaságnak, beválasztották az erdélyi katolikus akadémiába, majd 1940 után az ebből alakult Pázmány társaság vezetőségébe. a bécsi döntés után a ro-mániai magyar népközösségnek is ő lett 1942-ben az országos elnöke.

a csíkban több ízben szenátornak választott gyárfás elemérnek behatóan és állandóan foglalkoznia kellett a csíki magánjavak elkobzásának ügyével.

meghatározó szerepe volt abban, hogy az erdélyi magyarság számára megszűnjön a ki-rekesztettség állapota és hatásos közéleti, parlamenti tényezőkként tudjanak fellépni, s en-nek érdekében 1923 októberében az akkor ellenzéki averescu-féle néppárttal megkötötték az ún. csucsai paktumot. a paktum egyik pontja a csíki székelyek komposszeszorátusának kérdésére vonatkozott.

nemzetközi segítségre számítva, a csíki magánjavak ügyében azonban a népszövet-ség tanácsához kényszerültek panasszal fordulni, amely hosszas huzavona és egyezkedő tárgyalások közbeiktatása után, 1932. szeptember 27-én pozitív döntést hozott. elismer-te a  panasz jogosultságát és a  kormány eljárásának igazságtalanságát, ugyanis kimond-ta a magánjavak régi igazgatóságának visszaállítását, a városi ingatlanok és 11 659 hold erdő visszaadását, a kormány azonban a döntés végrehajtását halogatta, s amikor a visszaítélt javak átadására került sor, teljesíthetetlen feltételeket szabott a köztulajdonosok számára.

gyárfás elemérnek minden igyekezete és jogi ismerete, a Státus egész testületének e fontos vagyonmegmentésére irányuló erőfeszítése eredménytelennek bizonyult.

gyárfás pénzügyi koncepciójának igen fontos vetületét jelentették a pénzforgalom sza-bályozásával, illetve a  vám- és adópolitikával kapcsolatos elgondolásai. a  tévesnek ítélt pénzügy- és adópolitika  kapcsán marasztalja  el gyárfás a  romániai hitelrendszer köz-pontjában álló nemzeti Bank akkori szereplését, különösen azért, mert kisebbségi és főleg a magyar jellegű pénzintézeteket igen hátrányosan diszkriminálta.

a  gazdaságpolitikát taglaló cikkeiben és a  parlamenti állásfoglalásaiban erőteljesen hangsúlyozta, hogy minden termelési és kereskedelmi folyamatot igen kedvezőtlenül befo-lyásol az instabilitás, amely a román külkereskedelmi és vámügyi politikát jellemzi.

egyike volt azoknak a magyar közgazdasági szakembereknek, akik behatóbban foglal-koztak a gazdasági világválságnak a súlyos következményekkel járó hatásaival.

az önálló erdélyi gazdaságról szóló koncepció tekintetében a szereplők sorában gyárfás elemér igen fontos helyet szánt a szövetkezeteknek: a jövő egyik meghatározó gazdasági szervezetének tekintette azokat.

Ilyen indíttatású közgazdaság-tudományi vizsgálódásai az erdélyi közgazdasági iro-dalom legmarkánsabb vonulatát jelentették. Fontosabb munkái: Erdélyi problémák (ko-lozsvár, 1923); Bethlen Miklós kancellár, 1642–1716 (dicsőszentmárton, 1924); Romá-nia hitelszervezetei s az erdélyi magyar pénzintézetek (lugos, 1924); Az erdélyi szászok és a katholicizmus (dicsőszentmárton, 1925); Egyenes úton : 1901–1926 (cikkgyűjtemény, di-csőszentmárton, 1926); A Supplex Libellus Valachorum (kolozsvár, 1929); Az első kísérlet (az averescu-paktum előzményei, megkötésének indokai, szövege, módosításai, következ-ményei, felbomlása és tanulságai. klny. lugos, 1937); cikkeit, tanulmányait a Magyar Ki-sebbség, Erdélyi Tudósító, Kis-Küküllő, Keleti Újság közölte, az Erdélyi Lapok főmunkatársa.