(1905. január 26. – 1948. január 17.)
a 20. század első felében erdély gazdasági fejlődésében a vidék gazdasági felemelkedése, modernizációja, vagyonosodása szorosan kötődik a szövetkezeti élethez. ezek létrehozását, szervezését, működtetését olyan erdélyi neves személyiségek részvétele fémjelzi, mint Ba-lázs Ferenc, Bölöni Farkas Sándor, gidófalvy István, korparich ede, márton áron, Ürmösi józsef. méltán sorolhatjuk dr. nagy zoltán nevét is ezen személyiségek közé.
1905-ben született Hódmezővásárhelyen. érmihályfalván, ahol gyermekéveit töltötte, végezte elemi iskoláit, középiskolai tanulmányait nagyváradon kezdte, végül Szatmárné-metiben érettségizett 1926-ban. ezt követően beiratkozott a hároméves kolozsvári keres-kedelmi akadémiára, amelyet 1929-ben fejezett be, és itt szerzett közgazdasági szakmából diplomát. emellett tanári oklevélre is szert tett közgazdasági, kereskedelmi és könyvviteli szakon. már diákkorában megismerkedett a külföldi szövetkezeti mozgalommal. nyári szünidőkben önerőből beutazta magyarország, olaszország és Svájc számos vidékét; így került kapcsolatba a nyugat-európában kibontakozó szövetkezeti élettel. 1930-ban tanul-mányútra indult Franciaországba, mégpedig marseilles-be és dijonba, majd a párizsi egye-temen a közgazdasági és jogi karokon folytatja közgazdasági és jogi tanulmányait. Szövet-kezeti jogból doktori címet kap Az erdélyi szövetSzövet-kezeti mozgalmak jogi szabályozása című munkájával. Franciaországból visszatérve, a nagyenyedi „Hangya” Fogyasztási Szövetkeze-tek Szövetsége központjában kezdte el tevékenységét a szövetkezeti mozgalomban, melyet haláláig kedvenc szakmai és tudományos területének tekintett. a nagyenyedi Hangya köz-ponttól 1936-ban megbízatást kapott, hogy képviselje őket a bukaresti országos Szövetke-zeti központnál. 1936-tól a maros-torda megyei radnóti gazdasági iskolában szövetkeSzövetke-zeti
138
ismereteket és mezőgazdasági könyvvitelt adott elő. Itt veszi kezdetét a szövetkezeti okta-táshoz való kötődése.
a két erdélyi magyar szövetkezeti központ (a Hangya Fogyasztási Szövetkezetek, a „Szö-vetség” termelő és Hitelszövetkezeti központok) és a történelmi egyházak felkérésére kez-deményezte és szervezte a szövetkezeti ismeretek oktatásának bevezetését az erdélyi fele-kezeti iskolákba, de jelentős szerepet vállal az iskolaszövetkezetek szervezésében is. az ő nevéhez fűződik az erdélyi magyar iskolaszövetkezetek hálózatának kiépítése. 1935-ben ala-pítja az első iskolaszövetkezeteket, melyek 1936-ban már 25 felekezeti középiskolában és 127 népiskolában működnek. Számuk 1944-ben észak- és dél-erdélyben már 300 körül volt, sőt az 1944 utáni következő években elérte a 800-at is. Személyesen, mint a méhkas diákszövet-kezet elnöke, maga is tevékeny szövetdiákszövet-kezeti munkát végzett. csak az iskolák államosításával és a magyar szövetkezetek elsorvasztásával lehetett véget vetni alapításainak, a végleges fel-számolást azonban nem érte meg. az erdélyi Iskolaszövetkezetek Szövetségének kiadásában jelent meg 1939-ben Az iskolaszövetkezetek vezetése című útmutató kötete, amelynek három nagy fejezetében (általános ismeretek, az iskola szövetkezetek szervezete, működése és ve-zetése, valamint az Iskolaszövetkezetek könyvelése és ügyvitele) nyújt szakmai segítséget.
ennek az időszaknak még fontos kihívását jelentette számára, hogy 1936-ban, mint egyedüli olyan személyiséget romániában, aki franciaországi doktori diplomával rendel-kezik, a román Szövetkezeti központ felkérte a romániai szövetkezeti mozgalom tanul-mányozására. ezzel a megbízással háromhónapos körutat tett az ország kárpátokon túli részein, hogy megismerje és jelentést tegyen románia szövetkezeti mozgalmának helyzeté-ről és lehetőségeihelyzeté-ről. az 1940-es években kolozsváron, az erdélyi tudományos Intézetben kap megbízatást a szövetkezettudományi szekció megszervezésére. ezzel párhuzamosan a teológián szövetkezeti ismereteket tanít.
az 1945-ben megalakult Bolyai tudományegyetem közgazdaságtudományi karán szövet-kezeti tanszéket szervez, és megbízzák annak vezetésével, amit nagy hozzáértéssel, a szövetke-zetek iránti elhivatottsággal és tudósi kitartással végez. 1946-ban részt vesz a romániai magyar szövetkezetek marosvásárhelyi kongresszusán, amelynek központi kérdése a magyar szövetke-zeti központok, a nagyenyedi „Hangya” és a kolozsvári „Szövetség” termelő és Hitelszövetke-zetek központja megmaradásának, létének kérdése. kiáll az erdélyi magyar szövetkeHitelszövetke-zetek ön-állósága és függetlensége mellett. ezt az akkori „illetékesek”, az „új rendszer” képviselői rossz néven veszik, főleg azok, akik az erdélyi magyar szövetkezetek beolvasztását erőltették.
dr. nagy zoltán a szövetkezetekben a kisebbségi lét fennmaradását, fejlődését és esz-közét látta, a szövetkezeti mozgalmat egységes egészként és világmozgalomként kezelte, amelyek keretében az emberi kulturális, gazdasági és szociális értékek szabadon megnyil-vánulhatnak. az 1948 januárjában bekövetkezett korai halála nagy veszteség volt az egész szövetkezeti mozgalom számára. Szövetkezeti szakmai tevékenységének gyakorlati mun-káját kiegészítette szakirodalmi tevékenysége. több mint 20 szakmunkát, tanulmányt és szakcikket hagyott hátra. Szakcikkeit közli a Szövetkezés, Hangya Naptár, Erdélyi Iskola, Szövetkezeti Értesítő. Szerkesztésében jelentek meg a Törpekönyvtári füzetek történelmünk nagyjairól (1941–44), szövetkezeti versek gyűjteménye Szövetkezeti bokréta címmel, s az Iskolaszövetkezeti Közlöny című havi folyóirata (1940–44). közreadta az észak-erdélyi ma-gyar, román és szász fogyasztási és hitelszövetkezeti hálózatok térképeit.
további önálló kötetei: Les régimes légaux des cooperatives en Transylvanie (dijon, 1934); Könyvvitel (tankönyvek az elemi iskolák v., vI. és vII. osztálya számára, kolozsvár, 1939); Az erdélyi magyar szövetkezetek (kolozsvár, 1942); Szövetkezeti ismeretek kézikönyve (nagyenyed, 1939; II. kiadás, kolozsvár, 1943); Erdély gazdasági életének szövetkezeti meg-szervezése (kolozsvár, 1946).