(1915. FeBruár 23. – 1994. FeBruár 5.)
1Pap István verespatakon született 1915. febr. 23-án, 1994. febr. 5-én hunyt el kolozsváron.
erdélyi magyar agrármérnök, neves agrárgazdasági szakíró, egyetemi tanár, aki több mint harminc éven át gazdásznemzedékek oktatója volt, közölt tudományos és ismeretterjesztő írásainak száma meghaladja az ezret. Sok száz fiatalt tanított a szakmára. a mezőgazdasági tudományok doktora.
elemi iskoláit alsóboldogfalván végezte, majd a székelykeresztúri unitárius gimnázi-umban érettségizett 1931-ben. ezután beiratkozott a kolozsvári I. Ferdinánd királyi egye-tem maegye-tematika szakára. Itt tanult négy éven keresztül 1936-ig, majd 1938-ban jelentkezik a kolozsvári mezőgazdasági Főiskolára, ahol 1941-ben megszerzi a szakmai oklevelet, és ugyanitt két évig (1941–1942-ben) tanársegédként működik. 1942-től már adjunktus a gya-korlati tanszéken és a tangazdaság vezetője, amit frontszolgálat és hadifogság szakított félbe.
1944 nyarán mozgósítják és zászlósi rangba frontszolgálatra küldik Szeretfalvára. Időköz-ben betegség miatt beutalják a kolozsvári katonakórházba, s visszavonuláskor a kórházat is nyugat felé menekítik, a háború végén fogságba esik, a focsani-i gyűjtőtáborba kerül, majd Szibériába. a fogolytáborból 1948. május hó végén vagy június elején indulhattak haza, s június 28-án ért alsóboldogfalvára. 1949 őszén visszahívják a kolozsvári mezőgazdasági gépesítési tanszékre gyakorlatvezetőnek, 1952-től pedig előadótanárnak, és ott is marad
1 Romániai Magyar Irodalmi Lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. dávid gyula. kriterion, kolozsvár; Farkas zoltán: Pap István életútja és munkássága. In: Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából, I. kötet, kolozsvár, 2011, 153–167.
154
nyugalomba vonulásáig a kolozsvári mezőgazdasági Főiskolán (azaz 1975-ig). a magyar kar felszámolása után román nyelven tartotta előadásait. Az agronómus kézikönyve (1954) szerkesztőbizottságának tagja, mely ugyan kéziratban maradt, de így is hasznos anyag az érdeklődők számára, ill. a Falvak Dolgozó Népében a nyolcvanas évek végén a–F címszava-ival részben megjelent Mezőgazdasági Kislexikon egyik szerzője.
első írása az emge naptárában látott napvilágot, 1943-ban. már tanársegédként és ad-junktusként is a gyakorlati tanszéken az üzemszervezés, nyilvántartás és könyvelés tárgy-körébe vezette be diákjait. a mezőgazdasági gépesítési tanszéken mezőgazdasági géptant adott elő, később, az állattenyésztési tanszéken pedig mezőgazdasági állattant, takarmá-nyozástant, a háziállatok bonctanát, haltenyésztést, vadgazdaságtant, selyemhernyó-te-nyésztést és méhészetet, kisállatteselyemhernyó-te-nyésztést, járványtani és parazitológiai alapismereteket.
egyéni kutatásainak figyelme főként a külföldről behozott háziállatfajták tulajdonságainak alakulására, hozamképességük megállapítására, a hozamok fokozására irányultak. Foglal-kozott a gépi fejés lehetőségeivel, valamint a szarvasmarha-szelekcióval; ez a tárgya doktori értekezésének is.
tudományos vizsgálódásainak eredményét szaktanulmányokban dolgozta fel. 40 tudo-mányos dolgozatot írt (11 tanulmánya román nyelven is megjelent). doktori értekezése:
Adalékok az Erdélyben tenyésztett szarvasmarha-fajták szelekciós paramétereinek ismere-téhez (1972); 427 oldalból kivonatként 70 oldalt nyomtatásban megjelentetett. kéziratban maradt egy másik igen fontos munkája, amelynek hasznosítása az oktatás területén érvé-nyesült: A szarvasmarha-tenyésztés ökonómiája (kb. 800 oldal).
magyar nyelven közölt tudományos ismeretterjesztő írásai megjelentek a Korunk, Előre, majd Romániai Magyar Szó, Falvak Dolgozó Népe, majd Falvak Népe, A Hét, Művelődés, Ifjúmunkás, Igazság, Hargita, Megyei Tükör, Brassói Lapok, Marosvásárhelyi Vörös Zászló, Nagyváradi Napló, Aradi Vörös Zászló, Szabadság, Dolgozó Nő, Családi Tükör, Aranyosvi-dék és más lapokban. évtizedeken át cselekvő részese a mezőgazdasági és erdészeti könyv-kiadó (későbbi nevén ceres) kolozsvári műhelyének. az agronómus kézikönyve szerkesztő-bizottságának tagja (1954), mely munka szintén kéziratban hasznosult.
a diktatúra bukását követő időszakban az újjáalakuló romániai magyar gazdák egye-sülete (a volt emge) tiszteletbeli elnöke, a magyar tudományos akadémia külső tagja.
a rendszerváltás után az emge utódaként megalakult az rmge, a romániai magyar gaz-dák egyesülete (1990. március 25.), és a sok jó ötlettel szolgáló dr. Pap Istvánt szakmai tudása és gazdag tapasztalata elismerése jeléül az 1990. május 5-i közgyűlés tiszteletbeli elnökévé választotta. részt vállalt az újraalakult szervezet (rmge) programjának kidol-gozásában is. a mezőgazdaság minden ágazatára vonatkozóan előterjesztett alapos elem-ző javaslataival próbálta hasznos koncepciós irányba vezetni az egyesület tevékenységét.
részt vállalt az újraindított Erdélyi Gazda szaklap profiljának kialakításában is, az ezüst- és aranykalászos tanfolyamok újraindításában, valamint 1994-ben az illyefalvi lam alapít-vány által szervezett gazdatanfolyam megszervezésében, tantervének előkészítésében, il-letve gazdag tudását hasznosítva, előadás-sorozat megtartásában vállalt szerepet.
Szintén a fordulat után a cseke Péter szerkesztésében megjelent 4. rmdSz-Füzetben, a Mit várhat a falu a Romániai Magyar Demokrata Szövetségtől? című tanulmányában arra hívta fel az érdekeltek figyelmét, hogy ésszerűtlen a termelőszövetkezetekben felhalmozott közös vagyon önkényes szétosztása, az értékek eltékozlása, s arra buzdított, hogy a tagok maguk vegyék kezükbe a gazdák termelésének megszervezését.
1993-ban az újrainduló Erdélyi Gazda szerkesztése mellett bekapcsolódott a kolozsvári rádió mezőgazdasági műsorának állandó munkájába, s a bukaresti tv magyar nyelvű mű-sorában Dálnokról jelentem címmel forgatott sorozatot, amelyben bemutatta a háromszé-ki település mezőgazdasági termelésének gondjait.
Szintén a rendszerváltás után több elemzést, fejtegetést és javaslatot írt, íme egy pár ezzel kapcsolatos téma: már 1990. január 21-én 12 oldalon megfogalmazta elgondolásait románia mezőgazdasági termelésének átrendezésével kapcsolatban; értekezett a privatizá-lásról; szorgalmazta a vidéki turizmus beindítását, az állattenyésztés fellendítését, elemezte a falurombolást; tanterveket készített, előadásokat tartott; szükségesnek tartotta a szak-könyvkiadás újraindítását. a továbbiakban felsorolunk néhány címet dolgozataiból: Mitől őszül a gazda – a számítástól (rmge évkönyv 1991); Unele probleme sociale ale reformei grave actuale (az időszerű nehéz reform egyes szociális problémái, 1991. ápr. 4., 102–104);
alb kiadó, Bukarest); Szeretem a gépet ha olcsón dolgozik (Falvak népe, 1991. szept. 21.);
Időtényező a mezőgazdasági termelésben (1992. nov. 16.) ellenezte és bírálta a földtörvényt is: Az új földtörvénnyel kapcsolatos néhány agrártársadalmi probléma Romániában (1992.
ápr. 11.); Turisztikai műszaki szervezet (1992. jan. 6., román és német nyelven is); Semmi-ről indulni. (rmge évkönyv 1995. 101–104., az erdélyi gazda kiadása, kolozsvár, 1995);
Üzemgazdasági alapfogalmak (1993. dec. 16.).
önálló munkái: A gabonafélék ápolása (1951); A kapásnövények ápolása (1951); Búza-termesztők könyve (Szopos andrással, 1953); Az agronómus kézikönyve (társszerzőkkel, 1954); Sertéshizlalás (1956); Állattenyésztési tanácsadó (1959, 1964); Házinyúl- és szárnyas-tenyésztés (1960); Hagyomány és korszerűség a gazdálkodásban (1985, 1995); Háztáji állat-tartás (1989); további jelentősebb közölt munkái: 1943: Pillangós virágú növények szerepe a szántóföldi termesztésben (1951); Búzatermesztők könyve (1953); Sertéshizlalás (1956);
külön figyelmet érdemel nagy miklóssal közösen írt két könyvük. az 1956-ban kiadott Háziállatok takarmányozása (további két kiadást ért meg 1961-ben és 1972-ben), illetve az 1957-ben megjelent Bivalytenyésztés, mely jó példa két kiváló szakember összefogására.
Forrás: Farkas zoltán: Pap István munkássága és életútja. In: Somai (szerk.): Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából III. kötet. kolozsvár, 2011, 153–168.; Romániai Magyar Irodalmi Lexikon Iv. kötet, 397–399. (cseke Péter tollából).